Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-26 / 201. szám
1978. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Október 6. Világkonferencia a békéért A Béke-világtanács ismét összehívta a világ békeharcos művészeit, tudósait és más neves értelmiségeit. Felszólította őket, hogy a békéért küzdő értelmiségiek wroclawi világkonferenciájának 30. évfordulója alkalmából október 6-i kezdettel Wroclawban megtartandó, háromnapos jubileumi találkozójukon ismét emeljék fel szavukat a népek békéjéért — jelentette be a Lengyel Országos Béketanács nyilatkozatában, amelyet a wroclawi békekong- resszus megnyitásának 30. évfordulóján, pénteken hoztak nyilvánosságra. Portugália Új korm ánylista Alfredo Nobre da Costa, kijelölt portugál miniszter- elnök — egyhónapos kormányválság után — befejezte az új kabinet összeállítását, s erről pénteken tájékoztatta Ramalho Eanes elnököt. Az új miniszterek beiktatására a tervek szerint kedden kerül sor. Nobre da Costa bejelentette, hogy kormánya programját hivatalos beiktatása után tíz napon belül terjeszti a nemzetgyűlés elé. Hírügynökségi értesülések szerint az új, 16 tagú portugál kormány „független, pártokhoz nem tartozó, politikailag el nem kötelezett szakemberekből" — mérnökökből, közgazdászokból, jogászokból — áll majd. Alfredo Nobre da Costa közölte a sajtó képviselőivel, hogy hivatalos miniszterelnöki beiktatását hétfőre tervezik. Két halott, 21 sebesült Kínai provokáció a vietnami határon Súlyos incidens történt pénteken a vietnami—kínai határon. Az incidens színhelye Lao Lang tartomány legforgalmasabb határátkelőhelye, a Barátság nevet viselő pont volt. A Hanoiban pénteken este kiadott közlemény szerint a határátkelőhely káderei és biztonsági személyei felhívták az ott csoportosuló kínai származású állampolgárokat, hogy térjenek vissza munkahelyükre. A kínai fél hangosbeszélők segítségével közbeavatkozott, és provokátorokat arra biztatott, hogy foglalják el a vietnami határposzt egyik részét. A felhecceit emberek kőzáport zúdítottak a vietnami káderekre és rendőrökre. A zűrzavart kihasználva, a kínai határállomás felől több száz, késekkel és vasdorongokkal felfegyverzett támadó benyomult vietnami területre, a provokátorok megsegítésére. A közlemény megállapítja, hogy a brutális akciónak két halálos áldozata és 21 sebesültje van. Közülük hét súlyosan sebesült. Hanoiban hangsúlyozzák, hogy a kínai akció célja szabotálni a vietnami .határtérség rendjét és biztonságát, tudatosan feszültséget teremteni a közös határvonalon és megakadályozni a kínai származású vietnami állampolgárok ügyének tárgyalásos rendezését Naponta kétszeri füst Összeült a konklávé Vatikánvárosban péntek délután összeült a 111 bíborosérseket — köztük a magyar Lékai Lászlót — tömörítő konklávé, hogy megválassza VI. Pál utódját, az egyházállam történetében a 264. pápát. A sixtusi kápolnában szombattól kezdve naponta négyszer szavaznak. Az eredményt jelző fekete vagy fehér füstöt először szombaton délelőtt eresztik fel. Naponta kétszer jelzik az eredményt. A pápa megválasztásához kétharmados többség szükséges a szavazás első három napján. Ha nem születne eredmény, a legtöbb voksot szerzett személyiségek közül választják ki az új pápát közA hegemóniatétel A japán kormány felelőssége, A Pravda kommentárja A Pekingben augusztus 12- én aláírt japán-kínai béke- és barátsági szerződésnek legkevésbé a békéhez és a barátsághoz van köze — állapítja meg a Pravda pénteki kommentárja. — Ismeretes, hogy a szerződés magva az a pekingi követelésre elfogadott tétel, amely szerint a szerződő felek közösen fellépnek más országok hegemóniára irányuló törekvései ellen. A hegemóniaellenes harc az az álca, amely mögé Peking szovjetellenes irányvonalát rejti. Tokióban most azt bizonygatják, hogy e hírhedt „hegemóniatétel” szovjetelle- nességét ellensúlyozza az a cikkely, amely szerint a szerződés nem érinti a felek álláspontját harmadik országokhoz fűződő kapcsolataikban. Csakhogy Pekingben semmi sem változott a szerződés értelmezésében —, állapítja meg a Pravda. — A kínai vezetők most is nyíltan hirdetik, hogy „hegemóniaellenes” fellépésen elsősorban a Szovjetunió elleni harcot értik, továbbá mindazon békeszerető erők elleni harcot, amelyek ellenszegülnek Kína nagyhatalmi, világuralmi törekvéseinek. A japán kormány lényegében hozzájárulását adja a kínai nagyhatalmi soviniszta, parancsuralmi politikához, Peking nem is titkolt militarista, új háborút szító irányvonalához, ezzel pedig nagy felelősséget vesz magára a távol-keleti és a délkeletázsiai helyzet lehetséges rosz- szabbodásáért. Ugyancsak a japán kormányt terheli a felelősség, ha a szerződés kedvezőtlen hatással lesz a szovjet—japán kapcsolatok fejlődésére. Ezzel összefüggésben a Pravda idézi az Aszahi Simbun című japán újságot, amely megállapítja, hogy a japán—kínai szerződés szovjetellenes jellegű és erősen emlékeztet egy katonai szövetségre. felkiáltással, kompromisszumos megegyezéssel, vagy újabb szavazással. Ezt a VI. Pál által kidolgozott egyházi „alkotmány” írja elő. Tűzoltók — víz nélkül Abadani gyújtogatás Iránban továbbra sem enyhült a feszült helyzet. Aba- danban már harmadik napja tartanak az utcai zavargások. Rescht városában tüntetők — az abadani gyászolókkal szolidaritásban — vonultak fel: a zavargások során két banképület megrongálódott, a rendőrség kilenc személyt letartóztatott. Jazdban felrobbantottak egy élelmiszerboltot. Visszatért a fővárosba az az öttagú kormánybizottság, amely a miniszterelnök vezetésével az abadani filmszínházban történt gyújtogatás körülményeit igyekszik kivizsgálni. A bizottság jelentéséből nem derül ki, kik álltak a tá madás mögött, mindenesetre figyelmet érdemel, hogy a testület nem említi az „iszlám- marxistákat", akiket az abadani rendőrfőnök bűnösöknek kiáltott ki, A jelentés kiemeli például, hogy a lángokban álló filmszínházhoz elsőként érkezett tűzoltóbrigádnak nem volt víztartálya. Leonyid Brezsnyev fogadta Armand Hammert Izland Új kijelölt minis Ludvik Joseffson, az izlandi kommunistákat és szocialistákat tömörítő népi szövetség vezetője csütörtökön visszaadta a kormányalakítási megbízatását Eldjárn államfőnek. A baloldali politikus visz- szalépésére azért került sor, mert — gazdasági és külpolitikai nézeteltérések miatt — kormányalakításához nem tudta megszerezni a többi párt támogatását A szociáldemokrata és a Haladó Párt egyebek között nem értett egyet a népi szövetségnek azzal a követelésével, hogy Izland lépjen ki a NATO-ból, és ennek megfelelően számolják fel a keflaviki amerikai katonai támaszpontot. Joseffson visszalépése után Eldjarn izlandi államfő pénteken Ola fúr Johannessont, az agrárburzsoázia pártjának, a Haladó Pártnak vezetőjét kérte fel kormányalakításra. Johannesson egy ízben — 1971—1974. között — már volt a szigetország miniszterelnöke, a legutolsó kormányban pedig az igazságügyminiszteri tisztet töltötte be. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a Krím-félszigeten fogadta Armand Hammer amerikai üzletembert, aki — mint ismeretes — az Occidental Petroleum Corporation közreműködésével épülő szovjet műtrágyagyár egyik üzemegységének avatására érkezett a Szovjetunióba. Leonyid Brezsnyev a többi között kijelentette, hogy a szóban forgó együttműködés a kölcsönösen előnyös szovjet— amerikai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztése jó lehetőségeinek meggyőző példája. i Ezzel egyidejűleg világosan leszögezte, hogy az említett területen éppúgy, mint más területeken kifejtett együttműködés, csakis a teljes egyenrangúságra és a belügyekbe való be nem avatkozásra épülhet, és ezen az alapon fejlődhet eredményesen. A szovjet fél határozottan elutasította az amerikai kormány minden olyan kísérletét, hogy a kereskedelmet politikai nyomásra használja fel. Az ilyen kísérletek semmilyen hasznot sem hoznak kezdeményezőiknel legfeljebb a szovjet—amerikai kapcsolatokat terhelik. Szolja!—6 Nagytakarítás Nagytakarítással kezdték pénteki napot a Szaljut—6 űrállomás személyzetének tagjai. Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov rend behozzák az űrállomást — ez is része az előkészületeknek vendégek fogadására. A két űrhajós ugyanakkor folytatja a megszokott megfigyeléseket is a Föld felszínéről. Nicaragua Á forrongó bitbizomány Megérkezett Panamába a nicaraguai hazafiak csoportja Eden Pastorának, a Sandinis-, ta Nemzeti Felszabadítási Front kommandóakciójának a vezetőjével az élen. A gerillák, akik a nem mindennapos akciót kedden végrehajtották, minden követelése teljesült (bár igaz, hogy a tízmillió dollár helyett be kellett érniük .csupán” félmillióval). Panamában ünneplésben részesítették a nicaraguai hazafiakat, Costa Ricából is rokonszenv- tömegtüntetésekről számolnak be a hírügynökségek jelentései. Való igaz, hogy Nicaraguában a világ egyik legellenszenvesebb diktatúráját (ha ugyan lehet ezt fokozni?) vezette be a hírhedt Somoza család. Csaknem negyvenöt éve, 1934-ben a Somozáék — máig is jellemző módon — orgyilkossággal ragadták magukhoz az uralmat. Áldozatuk éppen az a Sandino tábornok volt, akinek nevét a keddi akciót sikeresen végrehajtó ellenállási szervezet felvette. A tábornok a népi erők vezetője volt, Somoza tárgyalásra hívta, s a csapdába csalt Sandinót megölette. Nicaragua ezután a Somoza család hitbizományává vált. Nemcsak a legfontosabb hatalmi posztokat, közjogi méltóságokat sajátította ki magának a família, hanem az ország gazdasági élete felett is kiterjesztette ellenőrzését. A diktátor nevére Íratták például az ország megművelt földterületének a felét, lakóházak százai, üzemek sora, a televíziós hálózat mind-mind a Somozáék családi vállalkozásává degradálódott. Emlékezetes a hat évvel ezelőtti, rengeteg emberáldozatot követelő földrengés, amikor is a világ sok országának .segítőkészsége nem a rászorultak baját enyhítette, hanem a Somoza família bankszámláját növelte. A keddi, a parlament elleni támadás előzménye az év elejére nyúlik vissza. Január tizedikén a nyílt utcán halálos golyó érte Pedro Joaquin Chamorrót, a Prensa című managuai lap főszerkesztőjét. A vezető újságíró közismert volt arról, hogy a polgári ellenzék egyik prominens alakja, de azok közül való, akik támogatják a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front haladó programját. Hogy ki állt a merénylet mögött, illetve, hogy ki adott tűzparancsot végső soron, senki előtt nem volt vitás. Sztrájkok, heves utcai tüntetések robbantak ki, s fejezték ki a nicaraguai nép haragját. Chamarro temetése után valóságos ellenállás -bontakozott ki a managuai utcákon, és a tüntetők ellen bevetett Nemzeti Gárda „rendcsinálá- si” kísérletei több száz halottat eredményeztek. A Mexikóban megjelenő újság, az Excelsior nyíltan szellőztette, hogy a gyilkosságot a diktátor fia, Anastasios — a hatalom várományosa, a diktátor által kijelölt utód — szervezte meg — a papa tudtával. A nép egyre hangosabban kezdte a' Somoza család távozását követelni. A partizánmozgalom vidéki bázisait is kiépítette. A diktátor — kijelentve, hogy 1981-ig semmiképpen sem hagyja el posztját — any- nyi engedményt végül is kény. télén volt tenni, hogy nyilvános vizsgálatot rendelt ei a főszerkesztő megölésének ügyében. A fegyveres támadás elkövetői úgy vallottak, hogy a bérgyilkosságért a pénzt egy bizonyos Pedro Ramostól, a kubai származású, amerikai orvostól kapták. Ramos két dologgal tette hírhedtté magát: egyrészt ő az a bizonyos vérkereskedő, aki a Nicaraguában a létminimum alatt tengődő százezrektől, fillérekért vásárolt vért busás haszonnal értékesíti az Egyesült Államokban, másrészt: a Somoza család közeli barátja. Azóta a népi ellenállás egyfolytában erősödik Nicaraguában, s komoly fenyegetést jelent Somoza hatalmára nézve. A diktátor megrendült pozícióját mutatja egyébként az is, hogy kénytelen volt beadni a derekát a sandinisták követelésére, s szabadon bocsátotta a politikai foglyokat. , A gerillák akciója nyomán ismét felvetődött az igénybe vehető eszköz kérdése. Így nyilatkozott erről a kérdésről az akció sikeres lebonyolításához a repülőgépet rendelkezésre bocsátó venezuelai elnök, Carlos Andres Perez: „Az erőszak nem jó módszer az igazság diadalra juttatására, de úgy tűnik, a nicaraguai nép számára nem maradt más választás. Különbséget kell tenni a nemzetközi terrorizmus és a felszabadító harc között." H. P. Augusztus 26 — Namíbia napja Változások a szegények országában Az ENSZ-megbízottak már az átmenetről tárgyalnak Namíbiában, arról, hogyan bonyolítsák le azt a választást az év végén, amely eldöntheti: ki jut hatalomra a függetlenné váló országban. Kérdés persze, hogy egyáltalán lesz-e választás, s az is kérdés, ha lesz, kifejezi-e a helyi lakosság valós akaratát. Alapos óik van rá, hogy kételkedjünk az igenben. A kétkedés magyarázata Afrika eme hatalmas sivatagi területének történelmében, közelmúltjában és jelenében rejlik. Az egykori portugál, brit, majd német gyarmatot az első világháború idején szállták meg az akkori brit dominium, a mai Dél-afrikai Köztársaság csapatai. Később a Népszövetség adta hivatalosan Pretoria kezébe, így lett Dél-Afrika mandátumterületévé. Arrafelé aztán úgy vélték, ez mindig így marad. Tévedtek. Ahogy változtak az erőviszonyok a világban, Afrikában és az ENSZ- ben, úgy változott Namíbia sorsa is. 1966-ban a világszervezet kimondta, hogy Dél-Af- rikának nincs joga belbirtoka- ként kezelni a területet, ellenkezőleg, az ott élő mintegy egymilliós lakosságnak joga van az önálló állami léthez. Ezt persze kimondani köny- nyebb volt, mint megvalósítani. 12 évnek, kellett eltelnie, hogy valamiféle átmenetről lehessen beszélni. A magyarázat egyszerű. A fajüldöző Pretoriának jó oka volt rá, hogy foggal-körömmel ragaszkodjék a Namíbia feletti uralomhoz. A Venezuela méretű hatalmas terület jó része ugyan kietlen sivatag, de az itt befektetett minden 100 dollár évente 20 dollár profitot biztosít. A munkaerő nevetségesen olcsó. Namíbia vezet Afrika ólombányászatában és cintermelésében. Gyémántbányáinak világgazdasági jelentősége van. És — talán ez a legfontosabb — itt sejtik földünk ismert uránkészletének 10 százalékát. A már működő bányákat nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, brit és francia monopóliumok irányítják. S mégis — Sam Nujomának, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) vezetőjének szavaival — a hihetetlen gazdagság ellenére az afrikai szegények között is a legszegényebbek élnek itt. A gazdasági ok katonaival is párosul. Az országnak legalább ezer kilométeres tengerpartja van, erre haladnak el az Afrikát megkerülő hajók, köztük például az olajat szállító-, óriástankerek. E partvonalon van egy kikötő, amelyet a kontinens Hongkongjának is neveznek: Walvis Bay■ Stratégiai jelentősége óriási: az egyetlen olyan kikötő a partvonalon, amely alkalmas nagy hadihajók fogadására is. Van persze más, újabb keletű katonai szempont is. Namíbia északon Angolával határos. A népi Angola megszületése óta a dél-afrikai fajüldözők Namíbiának valamiféle ütköző állam szerepét szánták. Emellett itt képezték ki, s képezik ki ma is a törvéENSZ-katona és ezer megfigyelő érkezik Namíbiába, akik a rend fenntartására és az év végén sorra kerülő választások előkészítésére, lebonyolítására és tisztaságára ügyelnek. Afrikának azonban már szomorú tapasztalatai is voltak a világszervezettel. Emlékezzünk csak 1969 Kongójára, az ENSZ- csapatok ottani működésére! Akkor a haladó rendszer likvidálásánál segédkeztek. Azóta persze alaposan változtak az erőviszonyok. A SWAPO, a felesleges vérontást elkerülendő, hajlandó ' volt belemenni a kompromisszumba. De sohasem mondott le meghirdetett céljáról, a kolonialista és neo- kolonialista befolyástól mentes, független Namíbia megteremtéséről. Vezetői azt is tudják, hogy a fajüldöző Dél- Afrika mindent el fog követni a neki és pártfogóinak tetsző választási eredmények kicsikarásáért, ha kell, akár terrorral, megfélemlítéssel is. Mi több, Pretoriában egyelőre hallani sem akarnak arról, hogy Walvis Bay az új államhoz tartozzon. A kikötőt és környékét jogellenesen, hivatalosan is annektálták. Ezt viszont a SWAPO nem fogadhatja el. Az ügy tehát rendezésre vár. Mindenesetre a felszabadítási szervezet sohasem zárta ki a fegyveres harc folytatását, ha Dél-Afrika megsérti az egyezséget, vagy meg akarja tartani a mélyvízű kikötőt. Jóllehet, még sok idő van hátra a választás napjáig, aligha hihető azonban, hogy Dél-Afrika — önmagát megtagadva — belenyugodjon egy haladó rendszer hatalomra jutásába Namíbiában. Zalai István nyes angolai kormány ellen harcoló egyik szakád ár szervezet, az UN1TA katonáit. A Namíbiát 20 ezer fős katonasággal megszállva tartó dél-afrikai rezsim ezt a területet használta fel kiinduló bázisaként az Angola elleni agresz- sziókhoz. Miért van szükség e katonaságra? Azért, mert másképpen már régóta nem ment volna a hatalom megtartása a terület fölött Namíbiában ugyanis 1960 óta küzd a függetlenségért a SWAPO, a Délnyugat- afrikai Népi Szervezet. Katonai, politikai sikereit az elnyomás sem akadályozhatta meg. E szervezetet ismerte el a na- míbiai nép törvényes képviselőjének, az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet. Az afrikai változások, a haladó Angola és Mozambik megszületése és a SWAPO tekintélye kényszerítette a dél-afrikai fajüldözőket és nyugati pártfogóikat arra, hogy valamifajta — természetesen nekik tetsző — megoldást keressenek. Először azzal próbálkoztak, hogy a megalkuvó helyi politikusokra ruházzák át a hatalmat, aztán rákényszerültek olyan rendezési terv kidolgozására, amelyet a SWAPO is hajlandó volt elfogadni. Az egyezség az idén július közepén született meg. Eszerint 1500-ra csökkentik az országban állomásozó dél-afrikai csapatok létszámát, ötezer
