Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-25 / 200. szám

1978. AUGUSZTUS 25.. PÉNTEK Pocok, peronoszpóra, lisztharmat A növényvédelem rendkívüli éve Szokatlan jelenségek a megye határán A magyarországi növényvé­delem egyik legnehezebb éve az idei. Ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok. A mint­egy 8—10 ezer növényvédő gép a hét közepén szinte megszakítás nélkül dolgozott. Augusztus vége felé, a ko­rábbi rendkívüli időjárás kö­vetkeztében, szokatlan jelen­ségek fordulnak elő. Különö­sein Győr-Sopron, Komárom és Csongrád megyében tapasz­taltak erős pocokjárást. He­lyenként olyan erős fertőzés alakult ki, hogy soron kívül meg kellett kezdeni a vegy­szeres irtást. A szélsőséges, hol esős, hol meleg, de mindenképpen pá­rás időjárás rovására írják, hogy néhány körzet kivételé­vel országszerte jelenleg is erős a peronoszpóra-veszély. Vele egy időben egy másik veszélyes szőlőbetegség, a botritisz is felütötte fejét, mégpedig a fürtökön. A kór­okozó nagy veszélyt jelent, mert idén várhatóan egy-két héttel késik a szüret, s így a fertőzésnek lesz ideje arra, hogy megtizedelje a fürtöket. A cukorrépatáblákon meg­jelent a lisztharmat. A fertő­zés általában kisebb méretű, de több alföldi mezőgazdasá­gi nagyüzemben mégis jónak látják a vegyszeres védeke­zést. A mezőgazdasági szakembe­rek szerint szinte lehetetlen számszerű adatokat kapni ar­ról, hogy a vegyszeres nö­vényvédelem az idén milyen összegű károkat előz meg. Egyöntetű vélemény: ilyen szélsőséges, a növényi kárte­vőknek, károkozóknak eny- nyire kedvező évben némely növényi kultúra szinte ter­mést sem adott volna, ha nem előzték volna meg kémiai anyagokkal a járványokat. Termelőszövetkezeti lakótelep az izbégi dombokon Termelőszövetkezeti lakóte­lepet alakítanak ki a Szent­endre—izbégi dombvonulat egyik 12 hektáros területén. A telkeken — 70 esztendőre érvényes földhasználattal — a közös gazdaság lakásgondok­kal küszködő dolgozói építe­nek családi házat. A mező- gazdasági hasznosításra alkal­matlan, magas fekvésű föld- darabot 110, egyenként 200 négyszögöles parcellára osz­tották. A kérelmeket a veze tőség által kijelölt bizottság elbírálta, s a házhelyek kiosz­tása megkezdődött. Egy-egy telek ára mindössze 16 ezer forint. Ezt az összeget a ter­melőszövetkezet fejlesztési alapjára fizetik be. Á közös gazdaság géppel se­gíti az építtetőket a terepren­dezésben és az árokásásban. A házhelyek között helyet hagytak a bevásárló központ­nak ps a napközis bölcsődé­nek. Az Óbuda Tsz Pomáz térsé­gében hobbitelkeket is parcel­lázott tagjai részére, mintegy 40 hektáron. A bérlők évente 150—200 forint használati dí­jat fizetnek érte. Számítógépek minősítenek Rendszerhatár: négy megyében Az ország legmostohább ga­bonatermő területei Pest, Nóg- rád, Heves és Borsod megyé­ben találhatók. Ugyanitt van­nak a gödöllői búza- és borsó- termelési rendszer partnergaz­daságai. A GBBR-t 1974-ben azzal a céllal alakították meg, hogy az Agrártudományi Egyetem tangazdaságának sokéves búzatermesztési ta­pasztalatait a gödöllőihez ha­sonlóan kedvezőtlen dombor­zati és éghajlati viszonyok kö­zött gazdálkodó nagyüzemek­ben hasznosítsák. Ezek a kö­zös gazdaságok eddig ugyanis az országos átlagnál alacso­nyabb terméseredményeket értek el: kenyérgabonából a hektáronkénti 30 mázsás hoza­mokra sem voltak képesek. Puskás Tibor, a Gödöllői Tan­gazdaság igazgatója segít be­mutatni a termelési rendszer tevékenységét. Búza mellé borsó A búza mellé azért társí­tották a borsót, mert igen jó előveteménye a kalászosok­nak: a talajt gyommentesen tápanyagban gazdagon hagyja hátra és ami nem kevésbé fontos, a két növény termesz­téséhez szükséges gépek szin­te azonosak. A megalakulás évében csak megyei tagjaik voltak. A 14 és fél ezer hektáron 25 gazda­ság búza, vetőmag és zöldbor­só-termesztésével foglalkozott. Idén már 54 üzem 50 és fél ezer hektára tartozik a ter­melési rendszerhez. Ugyan­csak megnőtt a súlyuk a ha­zai gabonatermesztésben. Mlinarics Józseftől a termelé­si rendszer igazgatójától a GBBR jelenlegi általános fel­adatairól érdeklődtem. — A termelés fejlesztése, irányítása, a pénzügyi fel­ügyelet, a szakmai informá­ciók beszerzése, a megtermelt áru értékesítése mind a mi dolgunk. Az adott gazdaság pénzügyi helyzetének ismerete nélkül például nem lehet megmonda­ni milyen gépeket vásárolja­nak, a drága Rába Steiger traktorokat vagy inkább az olcsóbb T—150 K erőgépeket ajánljuk-e. Gödöllői recept — Közismert, hogy a ter­melési rendszerek részletekre kiterjedő technológiát adnak a gazdaságoknak. Hogyan ké­szül a gödöllőiek receptje? — Alaptechnológiánkat a nagyüzemi tapasztalatok és a kísérleti eredmények alapján minden évben korrigáljuk, és az egyes üzemekre külön-kü- lön adaptáljuk, tájékoztatott az igazgató. — A konkrét munka a táb­lák kijelölésével . kezdődik. Szakembereink a helyszínen állapítják meg hová érdemes búzát, vagy borsót vetni és mekkorák legyenek a táblaha­tárok. Ezután kerül sor a föld tápanyagvizsgálatára. A ta­lajmintákat a Pest-Nóigrád megyei állami gazdaságok la­boratóriumaiban vegyelemzik. Az adatokat komputerbe táp­láljuk, amely egyszerre három variációban, három termés­szintre dolgozza ki, hogy az adott területen mennyi mű­trágyát kell kiszórni. A mennyiséggel együtt a költsé­geket is megadja a számító­gép. — Hogyan történik a fajta­kiválasztás? — Ezt is konkrét elemzések előzik meg. A kosdi Lenin Tsz-be őszre például a jó ter­mőképességű termőterületekre az igényes, nagyobb hozamú Libellulát, GK—3-at, a köze­pes termékenységű talajokra a jól alkalmazkodó Jubilejnaját, a hegyes vadkáros földekre a GK—3 szántás búzát javasol­tuk. Az állatok ugyanis nem eszik meg a toklászos szúrós részeket. A fajtakérdés — az idei eredmények is ezt mutat­ják — meghatározó szerepet játszik a hozamok javításá­ban. A tsz-ekben dolgozó szakemberek pedig már nem képesek figyelemmel kísérni az információáradatot: a kül­földi és hazai kutatások ered­ményeit. Alkatrész helyben — Hogyan segítik a partne­rek gépellátását? — A kombájnokat az NDK- ból, a traktorokat a Szovjet­unióból importáljuk. A bor­sóbetakarítás gépesítésében az volt a döntő, hogy rendelke- zik-e a szövetkezet magfejtő teleppel. Ha igen, igyekeztünk azt korszerűsíteni. Ha nem, inkább mozgó gépek vásárlá­sát javasoljuk. Az új gépeket egyébként mi rendeljük meg az Agrokertől/ a gazdaságok igényeinek ismeretében. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez hasznára van a gazdasá­goknak. Biztosabbak lehetnek benne, hogy a szükséges masi­na időben megérkezik. Saját raktáraink az első félévben ötmillió forint értékű alkat­részt forgalmaztak. A borsó­betakarításban a gyorsaság különösen fontos, a termést csak akkor lehet gazdaságo­sanbetakarítani, ha alkatrész- hiány miatt nem áünak le a gépek. — Magas színvonalú ter­melési kultúra csak jól kép­zett szakemberekkel képzel­hető el. Mit tesz ennek érde­kében a GBBR? — Évente körülbelül 500 szakember számára tartunk továbbképzést. Az előadásokat a gödöllői egyetem és a MÉM szakértői tartják. Az új gé­pek kezelésének ismereteit szomszédunkban a Gépkísér­leti Intézetben tanulják meg a traktorosok, kombájnosok, szerelők. A rendszer szellemi bázisának szerves részét ké­pezik az iregszemcsei és a zöldségtermesztési kutatóinté­zettől, a kertészeti egyetemtől és más intézményektől kapott információk, szakmai taná­csok. Saját gárdánk, tizen­nyolc mérnök és öt technikus is kiválóan felkészült elméleti és gyakorlati szakemberekből á'lL Műszaki bázis — Milyen fejlesztési elkép­zeléseik vannak a jövőt ille­tően? — A zöldborsóbetakarító gépek javítását jövőre már mi akarjuk elvégezni. Emellett vállalkozunk a nagy teljesít­ményű E 516-os kombájnok üzembe helyezésére és tervbe vettük egy négy-öt millió fo­rintos műszaki bázis építését Gödöllőn. Tovább kell javíta­nunk a hozamokat, bár az idei 42—43-as hektáronkénti bú- zahozammal elégedettek va­gyunk. A GBBR méreteit tekintve egyébként nem akarja utol­érni a nagyokat, a 3—400 ezer hektáros termelési rendszere­ket. Ennek nem mond ellent az a tény sem, hogy az idén tíz Pest megyei gazdaság csat­lakozott hozzájuk, s újabb ki­lenc jelentkezőjük is van. Valkó Béla A pártaiapszervezetek irányításáról Hozzáértés és önállóság A párt politikájának végre­hajtása, határozatainak gya­korlati megvalósítása elsősor­ban az alapszervezetekben tör­ténik. A legjobb alapszervezeti munka sem tudja nélkülözni azonban az irányító pártszer­vezetek közreműködését. Az aiapszervezetek munkájának eredményei csakúgy, mint fo­gyatékosságaik, elválaszthatat­lanok az irányító pártszervek tevékenységétől. Nagy az egy­másrautaltság, és ezért különö­sen fontos, hogy minden alap­vető kérdésben kialakítsuk az egységet. Csak a jól szervezett, együttes, harmonikus munka teremtheti meg minden felve­tődő kérdésben az eszmei, po­litikai, cselekvési egységet, hozhatja meg a feladatok sike­res megoldását. A hatékonyság fokozása Az alapszervezetek irányítá­sát — a Központi Bizottságot és szerveit is beleértve — or­szágosan több mint háromezer pártszerv végzi. Az irányító pártszervek többsége áttételek nélkül közvetlen kapcsolatban áll az alapszervezetekkel. Ez azért kedvező, mert e pártszer­vek közvetlenül érzékelik az alapszervezetekben jelentkező gondokat és problémákat. Ter­mészetesen a pártmunka alap­egységeivel közvetett módon kapcsolatban álló pártszervek is sokat tesznek azért, hogy ismerjék az alapszervezeti munka sokszínűségét és bo­nyolultságát. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi időben tovább erősö­dött, fokozódott az alapszierve- zetek irányításának hatékony­sága. Az irányításban nőtt a választott testületek szerepe. Hosszabb távra tekintenek elő­re, gondosabban és átfogób­ban mérlegelik az intézkedé­sek hatását és következmé­nyeit. Ennek következtében át­gondoltabb és gyakorlatiasabb segítséget tudnak adni az alapszervezeteknek a gazda­ságszervező és az ideológiai te­vékenységhez, a kádermunká­hoz, az új párttagok felvételé­hez. Ösztönzik az alapszerve­zeteket arra is, hogy megfele­lően áttekintsék munkastílusu­kat, munkamódszereiket, s gondolkozzanak a továbbfej­lesztés módjain. A pártirányítás fejlődésének lényeges eredménye, hogy minden szinten erősödött az operativitás és a gyakorlatias­ság. Ezeken nem a rossz érte­lemben vett beavatkozást, prakticizmust értjük. Az ope­rativitás a gyakorlati tapasz­talatok, a hozzáértés, a mun­kában megnyilvánuló magas- fokú önállóság ötvöződése, készség a megérett problémák felismerésére és eredményes megoldására. Amikor tehát er­ről beszélünk, a nagyobb fele­lősségre és a hozzáértésre gon­dolunk, amelynek erősítése az alapszervezeteket irányító te­vékenység elsőrendű teendője napjainkban. Kabátok már a télre Őszi, sőt már télikabátok is készülnek ezekben a napok­ban a Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységében. Termékeik a szocialista és a tőkés piacokon egyaránt keresettek. Dózsán Péter felvétele Az alapszervezetek irányí­tásában elért eredmények mel­lett azonban jócskán jelentkez­nek gondok, problémák is. Megoldásukhoz egyértelmű felfogást kell teremtenünk ab­ban, hogy alapszervezeteink munkájának további fejleszté­se nem képzelhető el anélkül, hogy egyidejűleg az őket irá­nyító szervek munkáját is ne fejlesszük. E tekintetben is ér­vényesíteni kell azt a korábbi felfogásunkat, hogy „egy adott járási, városi, üzemi pártbi­zottság munkájának alapvető fokmérője az irányítása alatt álló pártaiapszervezetek mun­kájának színvonala és eredmé­nyessége’’. Miután az alapszervezetek helyzete, vezetésének színvo­nala, szervezeti ereje különbö­ző, jogos igény, hogy tovább erősödjék az irányító munka differenciáltsága, s az irányító pártszervek oda csoportosít­sák a nagyobb segítséget, a ta­pasztaltabb pártmunkásokat, aktivistákat, ahol ezt a helyzet legjobban indokolja. Az eddiginél lényegesen több feladat vár ránk a gyenge pártaiapszervezetek segítésé­ben. Tervszerű beiskolázással, káderátcsoportosítással, foko­zott segítéssel alkalmassá kell tenni őket az önálló érdemi munkára. Közös gondunk a lakóterületi körzeti pártalap- szervezetek munkájának fel­lendítése, továbbá a társközsé­gekben folyó politikai munka folyamatosságának biztosítása. Amikor a pártirányításról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az alapszervezetek önállóságának növekedésével nem mindenütt tartott lépést a kezdeményező­készség erősödése. A problé­mák, a feszültségek, az ellent­mondások észlelése, a gyors reagálás és a megoldási kész­ség még sok kívánni valót hagy maga után. Az öntevé­kenység kibontakoztatása ér­dekében mindenekelőtt el kell kerülni, hogy a pártmunka minden elemét határozatokkal, utasításokkal szabályozzuk. Az egészséges öntevékenységnek ugyanakkor feltétele a közpon­ti akarat tiszteletben tartása, az alsóbb szervek folyamatos irányítása, segítése és ellenőr­zése. Megalapozott döntés Az irányító munka oldaláról azzal segíthetjük legjobban a pártalapsziervezeteket a helyi feladatok kimunkálásában, ha nagyobb gondot fordítunk ar­ra, hogy döntéseinkben, hatá­rozatainkban pontosabban ki­munkáljuk az adott témával összefüggő politikai tennivaló­kat. Ez azért fontos, mert a párthatározatoknak a párt fő politikai vonalának érvénye­sítésében rendkvül fontos a szerepük: Mi tagadás, az irányító párt­szervek nem mindig veszik eléggé figyelembe az alapszer­vezetek reális teherbíró képes­ségét. Gyakran úgy tekintik az alapszervezeti kommunista kö­zösségeket, mintha ott is füg­getlenített apparátusok dolgoz­nának. Ezért gyakran több tennivaló egyidejű végrehajtá­sára születik határozat, párhu­zamos vizsgálatokat tartanak. Ezért jogos az igény, hogy jár­junk el körültekintően az új határozatok meghozatalában. Az irányításnak emellett ab­ban is segítenie kell a párt- aiapszervezeteket, hogy ne egyidőben minden határozat­tal foglalkozzanak, hanem azokkal, amelyek a politikai folyamat szempontjából az adott időben helyileg fontosak, és amelyekben érdemben tud­nak cselekedni. A megnövekedett feladatok egyre inkább sürgetik a párt- munkában is a helyesen értel­mezett szakszerűséget és hoz­záértést. A szakszerűség ab­szolutizálása vagy szembeállí­tása a politikai követelmények­kel téves és megengedhetetlen. A jó értelemben vett szaksze­rűségre és céltudatosságra vi­szont nagy szükség van. Mit értünk a jó értelemben vett szakszerűség alatt? Sem-, miképpen sem azt, hogy min­den pártmunkás, aktivista ké­pezze ki magát üzemmérnök­ké, technikussá, agrárszakem­berré. Egy olyan fajta politikai szakszerűség kifejlesztéséről van szó, amely az adott témá­ban bizonyos fokú tárgyisme­retet is feltételez. Az irányító munkában ezért el kell ér­ni, hogy mindig számol­junk döntéseink politikai, tár­sadalmi, gazdasági hatásaival; legyünk képesek megfontolni: milyen gazdasági kérdéseket emelünk politikai rangra; reá­lisan meg tudjuk határozni egy-egy szükségessé vált in­tézkedés végrehajtásának módját és ütemét. Arra törekszünk az irányí­tásban, hogy az alapszerveze­tek fordítsanak nagyobb gon­dot döntéseik objektivitására, sokoldalú és tudományos meg- alapozóttságára. Ez feltételezi az okok gondos feltárását, a párttagság véleményének ál­landó igénylését és ismeretét, valamint az előforduló szélső­ségek és túlzások kiküszöbölé­sét. A XI. kongresszus arra hívta fel a figyelmünket, hogy min­den pártszervezet kapcsolja össze eszmei-politikai irányitó, nevelő tevékenységét a hatá­rozatok végrehajtásának folya­matos szervezésével, a főbb feladatok teljesítésének állan­dó ellenőrzésével. E téren is számottevőek az eredménye­ink. Ám éppen a gazdaságban folyó politikai munkában nem mindig tudtunk ennek érvényt szerezni. Egyes cselekvési programok túl általánosak, gyakran a gazdasági vezetés te­endőit másolják, és így szinte lehetetlen ezekre építeni a pártmegbízatásokat. S bár a pártszervezetek beszámoltató és a végrehajtást ellenőrző te­vékenysége a korábbinál céltu­datosabb, módszereiben sokszí­nűbb és gazdagabb, egyszóval eredményesebb, még ritka, hogy a határozatok végrehaj­tásának elmulasztását felelös- ségrevonás kövesse. Ebben is több következetességre van szükség mind az alapszerveze­tekben, mind a felsőbb párt­szervekben. A területfelelősök segítségével _______ Az alapszervezeti munka fejlesztésében nagy szerepet játszik az irányító pártszervek munkatársainak területfelelősi tevékenysége. Ez a rendszer ki­alakult és bevált. A területfe­lelősi munkában erősíteni kell a helyszínen nyújtott elvi-poli­tikai, de ha kell, a gyakorlati segítséget is. A területfelelő­söktől azt várjuk, hogy kutas­sák és terjesszék a pártmunká­ban bevált jó módszereket, ad­ják át tapasztalataikat, segít­sék elő alkalmazásukat azért, hogy ne kelljen mindenkinek újra és külön felfedeznie _ azt, amit valahol már eredménye­sen alkalmaztak. Az alapszer­vezetek joggal igénylik, hogy a területfelelős ne csak felszí­nesen és általában érdeklődjön a pártmunka iránt, hanem ala­posan tanulmányozza és ismer­je az alapszervezet munkáját, problémáit. Kellő segítséget várnak tőle a vezetőség re­szortfelelősei is. Megkülönböz­tetett segítséget kell nyújtani­uk a vezetőségek testületi munkájához és a taggyűlési ha­tározatok kidolgozásához is. Munkájuk megítélésében, ér­tékelésében ne az legyen a meghatározó, hogy egy hónap alatt hány rendezvényen vet­tek részt, hanem inkább az, hogy a gondjaikra bízott alap- szervezetekben milyen szín­vonalon végzik a munkát. Az alapszervezetek irányítá­sában is az érdemi, a munka tartalmával, minőségével ösz- szefüggő elemeket kell erősí­tenünk. Így segíthetjük leg­jobban a pártmunka alapegy­ségeit, a politikai tevékenység élvonalában munkálkodó kol­lektívákat. PÉTER JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom