Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-24 / 199. szám

Kern 1978. AUGUSZTUS 21., CSÜTÖRTÖK 3 Vájárból metróépítő Azonnal Jelzik a veszélyt Növényvédelem magas színvonalon A kártevők nem kapnak útlevelet Biáthy Ottó utódai Évente három és fél millió — újításból Mechanika és elektronika V. B. Korszerű csomagolás Pest megyének „Helsinki, a Baltikum lánya" Finn vendégek Szentendrén A fővárosi napok keretében szeptember 1-e és 18-a között Helsinki mutatkozik be Buda­pesten. A program kiemelke­dő eseménye lesz a Budapesti Történeti Múzeumban, Hel­sinki, a Baltikum lánya című kiállítás. A helsinki napok alkalmá­ból Budapesten emlékkönyvet nyitnak, szimbolizálva a ma­gyar—finn barátságot. Pentti Poukkának, a Helsin­ki tanács elnökének vezetésé­vel küldöttség érkezik Buda­pestre. Itt-tartózkodása egy­ben szakmai tapasztalatcserét jelent. Helsinki tanácsának képviselői a budapesti lakóte­lepek kialakításáról, a közle­kedés rendszeréről, a metró építéséről, a kereskedelmi há­lózatról és a kulturális élet­ről tájékoztatnak. Az északi országból érkező fiatalok egy csoportja a köz­ismert finn testkultúrát mu­tatja be. A ritmikus gimnasz­tikái gyakorlatokat Finn mű­vészeti torna és folklór címmel mutatják be a Várszínházban és a Pest megyei Művelődési Központ színháztermében. A vendégszereplés forgatóköny­ve szerint finn népdalok és néptáncok „ízesítik” a progra­mot Legnagyobb megrendelőik közé tartozik a budaörsi Texelektro, a szentendrei Szol­gáltató és Ipari Szövetkezet, a Gödöllő és Környéke, a be­esés és Környéke Háziipari Szövetkezet. Tulajdonképpen nincs is olyan járás a megyé­ben, ahová ne dolgoznának. A korszerű gépekkel felsze­relt üzemre az idén mintegy 200 millió értékű munka vár. A magasban ácsok zsaluznak, lent iszap és sár, sóderhegyek, hepehupás földhányások. Be­tonvas közt két arasz átmérő­jű levegőcső sziszeg. Dübörög a légkalapács, elnyomja az em­beri hangot. Kispest, a Határ úti kiserdő fáit meg-megreb- benti a szél. Az úttalan utakon megrakott teherautók bukdá­csolnak. Ki betonvasat hajlít, napbarnított arcán csurog a veríték, ki sötét pajzs mögül hegeszt, s földi hullócsillago­kat szór maga köré. Itt még alaktalan káosz, amott már ki­vehető az észak—déli metró új szakasza. Emberek, gépek mindenütt. Az Ernst Thälmann, hatszo­ros szocialista brigádot kere­sem, Araszhegyi Lajos brigád- vezetőt. — Jó napot — köszönök, mikor megtalálom, majd el­mondom, miért jöttem. Földalatti a felszínen Az erős fénytől hunyorogva néz, de barátságosan nyújtja kezét. Kissé húzza a szót, mi­kor visszaköszön. Nem csoda, pilisszentiváni, akárcsak öt társa. Akad köztük, aki Pi- lisvörösvárról jár ide minden­nap. — Nem a legjobbkor jött. Nem azért mondom, de csak második napja vagyunk ezen a munkahelyen, alig csinál­tunk még valamit. Előbb hoz­tuk át a kompresszort, meg a szerszámokat a Ferenc körúti állomástól. Ott a szellőző alag­utat képeztük ki. < — Mostani feladat? — A Hídépítő Vállalat átad­ta ezt a területet, a metró itt már a felszínen fog haladni. Betonozzuk a pályát Közben járjuk a terepet. So- regi Károly, kétrét görnyedve lyukat fúr a felvonulási épület kerítésének. Horn István, a vízfőelzárót ássa ki, hogy eg/ új elágazást lehessen a pálya­testhez vezetni. A betonozás­hoz tó nagyságú víz is kevés lenne. — Mióta építik a metrót? — Csaknem kilenc éve. Eredetileg bányászok voltunk. öten, testvéreimmel együtt vájárként dolgoztunk a pilis­szentiváni kőszénfejtésen. A bánya kimerült, nekünk meg menni kellett Jó magam 23 és fél év után hagytam ott a bá­nyát. — Nem volt rossz? — Dehogynem. Sokat tana­kodtunk a társaimmal, hogy mit csináljunk? Aztán egysé­gesen — egy brigádban dol­goztunk ott is — úgy döntöt­tünk, hogy a metróhoz jövünk. Ide is kellettek a vájárok. A munkától nem ijedtünk meg, mert a mi bányánk sem adta olcsón a kenyeret. Brigádban maradtak — Első munkahelyük a met­rónál? — A Déli pályaudvar. Sze­rencsénk volt, az akkori épí­tésvezető, Fogarasi Béla nem bontotta szét a brigádunkat. Sok segítséget nyújtott az első időben. Mert azért a bánya is más, meg ez is más. — Azóta? — Már mondhatnám, uni­verzálisak vagyunk. Betono­zunk, zsaluzunk, vasat szere­lünk. Legszívesebben azért o vájármunkát csináljuk. T'ib'i is azon a pénz. A Károlyi kert­nél, a Kun Béla ikeralagútat mi is hajtottuk. Az alagútban, egészen a Fe­rihegyi gyorsforgalmi útig, a villanyszerelők már a világí­tás vezetékeit húzzák. A mun­ka reggel hatkor kezdődik ős jönnek a sötét őszi és téii na­pok. Kell a fény. Veres Ervin, hogy a munka azért haladjon, légkalapáccsa! pikkelyezi a betont, hogy az új réteg jól kössön. Ez egy hé­tig is megtart. A br.gád többi tagja a pályaszakasz víz- és életmentő csatornáját — amely 60 centiméter széles lesz — zsaluzza. A metró • sínéit a mintegy 40 centiméter vastag betonra helyezik majd. Tovább faggatódzom. (Előtte már Szabó Jenő munkaver- seny-felelőstől megtudtam, hogy az Ernst Thälmann ezüst­koszorús brigád az idén a Ju­bileum 78 nevű munkaver­senyben márciusban és július­ban is a Metró-KÉV 1-es fő­építésvezetőség legjobb bri­gádja volt. Sőt, a vállalat 265 szocialista brigádja közül is el­sőként kerültek ki az értéke­léskor. Az alkotmány ünnepi­re tett felajánlásaikat is telje - sítették. Két és fél é^e — itt ritkaság — balesetmentesen dolgoznak. Soha nem volt fe­gyelemsértésük. Élenjárnak a társadalmi munkában is.) Galambröptetők — Nem rossz az ingázás? — Kinek jó ez, kérdem én? Reggel háromnegyed négykor már talpon vagyunk, négy húszkor indul a busz. A mű­szak reggel hattól délután ket­tőig tart. Fél öt mire haza­érünk. Ha csak nincs értekez­let, szeminárium, vagy valami rendezvény, ez az, társadalmi munka. Mit csináljunk? Meg­szoktuk. — Szabad idejük így nem sok van? A brigadéros erre széttárja a karját. — Van-e hobbijuk, kedvenc időtöltésük? — Szombat, vasárnaponként a galambröptetés, olvasás. A nálunk levő könyvtárból már szinte minden könyvet elol­vastam. — Nekem a kirándulás a családdal — veti közbe, mikor meghallja Veres, Ervin, merre, fordul a szó. — Szeretek a gyerekkel az erdőben járni, gombát szedni. Gyönyörű a mi vidékünk. Körben a pilisi hegyek. — Néhányan — folytatja Araszhegyi — az öcskös, meg a Peller menő galambász. Egyesületnek is tagjai vagyu,rk. Nincs szebb, ha az ember lát­ja, hogy röpülnek a galambjai Tovább maradnak a levegő­ben, mint a cimboráké. Tudia, egy-egy verseny előtt a fel­készítés, a magkeverés valósá­gos hadititok. És magyaráz szenvedélye­sen. Ám, közben az idő is ala­posan elrepült. Még egy gyors kérdés. — Kész lesz-e a metró ha­táridőre? % — Rajtunk nem múlik — mondja a brigádvezető, társa kezében hangosan felugat a légkalapács. Prohászka László Az elmúlt esztendő határkő volt a Pest megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Ál­lomás történetében. Tavaly ugyanis három intézetet csa­toltak hozzájuk, feladatkö­rük ezáltal a talajerőgazdál­kodással, talajjavítással és a területrendezéssel bővült. Winkler István főmérnöktől arra kértünk választ, mi is az új részlegek feladata? — Az ésszerű műtrágyá­zás érdekében a gazdaságokat kötelezték arra, hogy 3 éven­ként legalább egy alkalom­mal vizsgáltassák meg föld­jeik tápanyagtartalmát. A ké­miai elemzést laboratóriuma­inkban végezzük el, az üze­mek szakembereire, a minta­vétel munkája hárul. Ök a szükséges ismereteket külön tanfolyamon sajátították el. Az agrokémiai részleg ezen kívül tavaly 5500 hektár sa­vanyú földet javított meg me- szezéssel. így ezeken a terü­leteken az idén már jobban hasznosul a kiszórt műtrágya. — adja meg a választ a fő­mérnök. Invázió közeleg — Az állomás már nagy szakmai tapasztalatokkal ren­delkezik a növényvédelem területén. Nem okozott-e mégis nehézségeket a tavaszi és nyári kedvezőtlen időjá­rás? — Az esős napok alaposan megnehezítették a vegysze­res gyomirtást. A gazdaságok megkésve láttak hozzá a vé­dekezéshez, mindenki egy­szerre és gyorsan akart vá­sárolni. Ezért elsősorban az import szerekből nem tudtuk hiánytalanul kielégíteni az igényeket. De akadt más ne­hézség is. A sok'Csapadék he­lyenként olyan mélyre mosta: a mérget, hogy az veszített hatásából. Másutt a kultúr­növényeket károsította. A párás levegő kedvezett a gom­babetegségek terjedésének is, amelyek ellen többször kellett permetezni, mint máskor. — Milyen módszerekkel de­rítik föl egy-egy veszélye­sebb kártevő közelgő invázió­ját? — Állomásunk 7 tagú elő­rejelzési csoportja 23 gazda­ság' 12-féle növényét állan­dóan. figyelemmel kíséri. (A listához Pest megyében csat­lakozik még a szamóca. a málna, a káposzta is). Ha a fertőzés mértéke és az időjá­rási viszonyok alapján jár- ványveszélyre lehet számíta­ni, szakembereink erről azon­nal értesítenek bennünket. Az információt az országos központba továbbítjuk. A védekezést írásban rendeljük el: az üzemeknek hetente küldünk növényvédelmi tájé­koztatót, a kisgazdaságok tu­lajdonosai az újságokból sze­reznek tudomást a sürgős tennivalókról. Mérnök a határon — A hazai növényvédelmi hálózatnak jó híre van a vi­lágon. Pest megyében milyen a szakgárda? — Beszéljenek erről a szá­mok: 17 szakmunkásunk, 10 laboránsunk és 64 mérnökünk van. Ap utóbbiak többsége szakmérnök, akik az agrár­egyetem befejezése után sze­rezték meg második diplomá­jukat. Ilyen szellemi háttérrel kevés európai ország hasonló intézménye rendelkezik.-- Melyik részlegük munká­ja a legkényesebb, a legin­kább felelősségteljes? — A karanténesoporté. Előfordulnak olyan veszélyes kártevők, amelyek megjelené­se a portékában végzetes lehet. Egyetlen, a határ felé tartó kamion tetejére hullott amerikai szövőlepkehernyó miatt vissza keli tartaniuk az exportra szánt gyümölcsöt. A karantént elrendelő mérnök lelkiismeretességén múlhat, például az, hogy egy Török­bálintról indított barackszál­lítmányt nem küld-e vissza a címzett Münchenből, vagy hogy nem hurcolnak-e be az országba valamilyen vírusos betegséget. A Pest megyei határállomáson, Szobon dol­gozó mérnökeink, jó1 tudják, a kártevők nem kaphatnak útlevelet. Méreg a szervezetben — Sokszor hallani, hogy a kemizálás fölborítja a bio­lógiai egyensúlyt, s a mérgek felhalmozódnak az emberi szervezetben. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? — Ügy vélem, a természeti folyamatokba az ember elő­A Ganz Műszer Művek gö­döllői Árammérő Gyára elő­csarnokában egy üvegkalitká­ból Bláthy Ottó első árammé­rője köszönt a látogatóra. Az ember akaratlanul is arra gondol: vajon az utódok őr- zik-e a hagyományokat, ké­szülnek-e Gödöllőn újítások, találmányok? (Nagy Mihály újítási előadó: Az újítómozgalom üzemünk­ben szinte együtt született a szőr nem a vegyszeres gyom­irtással, hanem az első kapa­vágással avatkozott bele. A kultúrnövényeknek véde­lemre van szüksége az élet­képesebb vadon élő fajtákkal szemben. A vegyi védekezés csupán az egyik, de az eayik legeredményesebb formája a külső segítségnyújtásnak. Te­hát nem mondhatunk le róla. Ha a permetezés ék a fogyasz­tás közötti úgynevezett vára­kozási időt betartják a terme­lők, a fogyasztót nem fenye­geti semmilyen veszély. Ez az idő többszöröse a szükséges­nek, és éppen ezért teljes biz­tonságot nyújt. — Hogyan látja a szakma jövőjét? — Rendkívül gyors fejlő­désre számítok. Mielőbb "el kell érni, hogy sehol se le­gyen szükség a kapálásra. A másik okot abban látom, hogy egyre nagyobb hozamú faj­tákat termesztünk, amelyek fokozottan érzékenyek a be­tegségekre. A kockázatmentes termesz­tést csak a növényvédelem további fejlődése garantál­hatja. Az utóbbi években egyre- másra tapasztalják elsősorban az exportra dolgozó vállala­tok, hogy áruikat sokkal job­ban értékesíthetik, ha azokat tetszetősen, szakszerűen cso­magolják. Ilyen feladatokra szakosodott a Pestlőrinci Gyorsszolgálat Szövetkezet, Dolgozóik többsége bejáró, munkájuk javát is Pest me­gyének végzik. gyár megalakulásával, 1950- ben települtünk Budapestről Gödöllőre. Azelőtt a Műszer­ipari Igazgatóság minden év­ben meghirdette a különböző gyárak közötti újítási ver­senyt. Egyetlen esztendő sem akadt, hogy e vetélkedőkön ne kerültünk volna dobogóra. A hatvanas évek közepétől ezek a kiállítások, s velük az éves összehasonlító értékelések, megszűntek, pedig úgy érez­zük, most is nagy szükség lenne rájuk...) Versenyezni kellene A hagyományok azonban ma is élnek a gyárban. Az üzem háromezer dolgozójából közel ötszáz rendszeresen részt vesz az újítómozgalomban, s az öt­letek megvalósítása évente mintegy három és fél millió forint hasznot Jioz a vállalat­nak. Az újítások 150—200 té­mához kapcsolódnak, de legin­kább a fő termékeket, az árammérőket, a különböző be­rendezések automatikus vezér­lésére alkalmas kapcsolóórákat érintik. Visszafizetni a kölcsönt (Nagy Mihály: — Az újító­mozgalom fejlődésében üze­münkben két különösen fon­tos szakaszt különböztetünk meg. Az egyik az 50-es évek végén, a 60-as évek elején je­lentkezett, a másik napjaink­ban is tart. Az elmúlt két év­ben vállalatunk jelentős beru­házási hiteleket kapott, ennek megfelelően fokoznunk kellett a termelékenységet, növelnünk a termelést. Mindebben részt vállaltak újítóink is, akik fő­ként az újonnan vásárolt gé­pek üzembeállítása és a mű­anyagalkatrész-gyártás terüle­tén végeztek hasznos munkát. Hiába, a kölcsönt illik visz- szafizetni, sőt, kamatoztatni is...) Az áramfogyasztást régen a mágneses elven működő me­chanikus árammérőkkel mér­ték. Ma már ezen a területen is az elektronika hódít, annál is inkább, hiszen az energia- gazdálkodás napjainkban. a gazdasági élet egyik kulcskér­désévé vált. (Guba István, próbatermi üzemvezető: Társammal, Var­ga Andrással a közelmúltban továbbfejlesztettük az 1973- ban szabadalmaztatott elektro­nikus távösszegző készüléket. Az új berendezés gyártása lé­nyegesen könnyebb, s korsze­rűségét tekintve, felveszi a versenyt a legnagyobb nyugati cégek árammérőivel is. E rendszer legnagyobb előnye, hogy egy egész város energia­felhasználását — külön-külön is mérve az egyes üzemek fo­gyasztását — regisztrálni és ellenőrizni tudja.) Kevés a honorárium Nos, hát minden rendben lenne az újítások terén? (Nagy Mihály: — Akadnak hátráltató tényezők is, első­sorban a honoráriumok és a 60 napon belüli elbírálás kér­désében. Hiába, egy évben csak meghatározott , összeget fizethetünk ki az újítóknak, s a fizetség olykor nem- áll arányban a találmányok jelen­tőségével.) Ami tény: a gödöllői Áram­mérő Gyár termékeit — Auszt­rália kivételével — minden lakott földrészen keresik. S ebben az üzem újítóinak is je­lentős szerepük van. H. I. Terepjárók sorozatban Svéd licenc alapján idén 910 Volvo terepjárót gyártanak tőkés exportra, a Csepel Autógyárban. Két év múlva már körülbelül 1600 darab készül ebből az ismert járműből. Halmágyi Péter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom