Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

1978. AUGUSZTUS 23., SZERDA Jelentkezőt keresnek Hiányszakmák a ráckevei járásban Csobánkán Víz, utak, lakások Csobánka békésen húzódik meg a fővárost övező hegy­vonulatok között. Az 1800 lé­lekszámú község szép fekvése vonzza a kirándulókat, s öt­hatszázra tehető a hétvégi telkek és nyaralók gazdáinak a száma, akik e faluban ke­resnek pihenést és kikapcso­lódást. A helybeli tanács ért­hetően nagy gondot fordít a település korszerűsítésére. Idén például két és fél mil­lió forintot költenek a község fejlesztésére. Az első felében megoldódott a csobánka iák egyik égető gondja; a vízellá­tás problémája. Korábban már megalakult a víztársulat, s az év első felében elkészült a települést behálózó csator­narendszer. A fejlesztési ala­pon kívül ezeknek a munká­latoknak a költségei elérték a 12 millió forintot. Az év hátralevő részében további két fontos feladat áll a helybeli tanács vezetői előtt. Megszervezik a csobán- kai utak korszerűsítési mun­kálatait, amelyek előrelátha­tólag 1 millió 300 ezer forint­ba kerülnek. A tanács veze­tői elhatározták azt is, hogy lakást építenek az arra leg­inkább rászoruló nagycsalá­doknak. Már felvonultak az építők, hogy elkezdjék a há­rom ikerház munkálatait, amely jövőre készül el, s hat családnak ad majd otthont A ráckevei járási hivatal műszaki osztálya a közel­múltban megvizsgálta, van-e elegendő kisipari munkavál­laló a járásban, s a meglevők ki tudják-e szolgálni a lakos­ságot. Megállapították, hogy 1971 és 1977 között mindösz- sze ötvenöttel növekedett a kisiparosok száma. Az új ren­delkezések hatása inkább az elmúlt év során kezdett meg­mutatkozni, amikor csak a második félévben negyven újabb kisiparos­nak adtak ki iparjogosít­ványt, illetve működési engedélyt. Ez az arány nem kedve­zőtlen, nem közömbös azon­ban, hogy milyen szakmák­ban dolgoznak a mesterek. Az új munkavállalók nagyobb­részt építőipari szakemberek, s ez örvendetes, mert mint is­meretes, a magánerőből épít­tetők száma évről évre nő. A járás területén működő kisiparosok ennélfogva nem tudják a lakosság igényeit va­lamennyi szakmában kielégí­teni. Kevés a bádogos, a ci­pész, a cserépkályhás, a kelmefestő, a kovács, a férfifodrász, és a tetőfedő mester, a meglevők nem ké­pesek felvenni minden lakos­sági megrendelést. A tanácsok ezért minden olyan kérelmezőnek megad­ják a működési engedélyt, aki rendelkezik az előírt feltéte­lekkel. Szívesen látják azokat a kérelmezőket, akik munka- viszony megtartása mellett, il­letve nyugdíjasként szeretné­nek hozzájárulni a szolgálta­tások színvonalának növeke­déséhez. A ráckevei járási hivatal műszaki osztálya ezért azt ajánlotta a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek, hogy vonják szorosabbra kap­csolataikat a KIOSZ helyi szervezeteivel, s együttes erővel töreked­jenek újabb szakemberek felkutatására; a községekben közösen ismer­tessék a munkaviszony, vala­mint a nyugdíj melletti ipar- gyakorlás lehetőségét, az en­gedélykérés módját. Azt is ja­vasolták, hogy az előírt felté­telekkel rendelkezőknek ad­ják ki a működési engedélyt, illetve az iparjogosítványt. H. E. Az okok között az idegenforgalom Szigetszentmártoni gyámügyek Többnyire a szülő tehet róla Az iszákosságért végül a gyermek fizet Szigetszentmárton nem tar­tozik a sok és súlyos gyermek- védelmi, ifjúságvédelmi gond­dal küszködő településeink so­rába. Mindössze tizennyolc ve­szélyeztetett fiatalt tartanak nyilván a tanácson. Ügyeik többnyire nyaranta, a mező- gazdasági idénymunka s az is­kolai vakáció idején bukkan­nak elő. Annál érdekesebb azonban a gyermekek egészséges fejlődé­sét veszélyeztető ok, mélyről így írnak egy tanácsi jelentés­ben: „Első hiba a szülők italo­zó, erkölcstelen életmódja, könnyelmű, felelőtlen életvite­le, közömbössége, munkakerü­lése, végül, de nem utolsóként a gyermekkel való érzelmi kapcsolatuk hiánya.” Bizony, akadt már olyan csa­lád is a nagyközségben, amely­ből mindkét szülőt alkoholel­vonó kezelésre javasolták. Többnyire ezért az enyhébb eszközök is hatásosnak bizo­nyultak. Tavaly 17, idén az év első felében négy alkalommal kötelezték a szülőt, vagy gyer­mekét megfelelő magatartás­ra. Például az apát, anyát élet­módjának megváltoztatására, a gyermeket a csavargás be­szüntetésére. Tíz esetben az is­kola segítségét kérték idén, négy ügy kapcsán pedig előír­ták: a felügyelet nélküli gyer­meket óvodába, napközibe kell íratni. Csak a gyámügy legsúlyo­sabb problémái végződtek ál­lami gondozási határozattal. Jelenleg három család hét gyermekét gondozzák nevelő- otthonban. Azokat, akiknek szülei végképp alkalmatlan­nak bizonyultak a gyennek felnevelésére. Némely családban előfordul­nak átmeneti, vagy tartósabb anyagi gondok, amelyek nehe­zítik a gyermek nevelését. Ilyen esetekben felesleges len­ne a család megbontása, ele­gendő segítség a pénz. Alkalmi segélyt az idén öt család 14 gyermeke kapott, összesen négyezer 200 forintot. A pénz­ből tanszereket, ruhát kaptak a gyermekek vagy például vasúti jegyet az iskolába és visszaút­hoz. Négy kisgyerek napközi­otthoni térítési díját is a ta­nács fizette. Két család rend­szeres — gyermekenként havi 580 forintos — nevelési segélyt kapott. Végül érdemel néhány szót, s okkal, az elvált szülök gyerme­keinek sorsa. Megesik, hogy a gyermekre felügyelő szülő — rendszerint az édesanya — megakadályozza az apa és gyermeke találkozását. A lát­hatási ügyeknek pedig egyet­len károsultja lehet: maga a gyermek... A Családjogi törvény írja: a szülő kötelessége, hogy gyer­mekét gondozza, testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegít­se ... V. G. P. Az elmúlt év első hat hó­napjához képest Visegrádon az idei első félévben kétsze­resére nőtt a bűncselekmé­nyek száma. Különösen a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények sza porodtak el, sőt az idén két súlyos testi sértés is előfor­dult. A helyi hatóságok a bűncselekmények és a sza­bálysértések számának növe­kedését az idegenforgalom fellendülésével és az tszákos- ság terjedésével magyaráz­zák. A többemeletes betonépü­let ablakain megcsillan a napfény. Oldalt, lapos nyom- daépüietek terpeszkednek, a kerítés mellett kézilabdapá­lya kapui látszanak. Hirtelen termett itt Dabason az új nyomda, a 60-as évek végén kezdték építeni. A beruházás 1976-ban fejeződött be, s mi­kor a szakemberek osztottak, szoroztak, összeszámolták a költségeket, kiderült: a nyom­da 230 millió forintba került. Az üzem sok szempontból' át­formálta a dabasi járás me­zőgazdasághoz szokott dolgo­zóinak szemléletét, egyikőjük- nek-másikójuknak az életét is. Modern üzemben — Valóban így van — szó­lal meg Kancsár Lászlóné, a szövegelőállítási részleg mű­vezetője. — Nekem például teljesen. Korábban a járási hivatalban dolgoztam előadó­ként, 16 évesen kezdtem az irodai munkát. Amikor az új üzem beindult, hívtak: jöjjek el csoportvezetőnek. Nem mondom, eleinte töprengtem egy kicsit. Új üzem, ismeret­len munka, gondoltam. Nem bántam meg, hogy rászántam magam. Azt is mondhatnám: itt találtam igazán önmagám­ra. Nem volt könnyű a kezdet. Az üzem korábbi igazgatója, Földes György, aki úgyszólván gyerekkora óta a nyomda­iparban dolgozott, s a nyug­díjas évek megérdemelt pi­henését cserélte fel az üzem- szervezés gondjaival, így vé­lekedett: Idegen volt ezen a tájékon a modern ipari üzem, a fe­gyelmezett, a precíz termelés. Húsz nyomdaipari szakember­rel kezdtük a termelést, a többiek a munka közben sze­rezték meg az ismereteiket. A többiek, azaz a 400 dol­gozó itt tanulta ki a nyomda­ipar titkait. A modern gépek kezelése betanított munka. Az üzemből hiányzik a nyom­dákban megszokott ólomszag, idegen a kéziszedők szemet gyötrő munkája, állandó jö­vés-menése, egy-egy gép azonban sok milliós érték, amely szünet nélkül nyeli el, vagy ontja magából, darabol­ja és összefűzi a papírlapo­kat A közéletben is — Az üzem megismerése volt az első lépcsőfok — fűzi tovább a szavakat Kancsár Lászlóné. — Feljártunk Buda­pestre, s a Felsőoktatási Jegy­zetellátó Vállalat tanfolyamán ismerkedtünk a szakmával, ám sokat tanultunk az idő­sebb szakemberektől. Szöveg- szedés, korrektúra, montír, tördelés... Mindezek a kife­jezések idegenek voltak szá­munkra. De ma már a legter­mészetesebb dolgok. Azután alighogy elsajátítot­ta a szakmát, a ma 40 éves asszony máris újabb, felelős­ségteljesebb megbízatást ka­pott: kinevezték a szövegelő­állítási részleg művezetőjévé. E munkához azonban több kellett, mint hivatásszeretet: vezetői adottságok, rátermett­ség. A munkatársak elmondá­sa szerint Kancsár Lászlóné rendelkezik e tulajdonságok­kal. Vidám, közvetlen, nin­csen nyugodalma egy pilla­natra sem. Szintén egyéniségéből fa­kad, hogy részt vállal a köz­életi tennivalókból. Az üzemi szakszervezeti bizottság titká­raként 400 dolgozó ügyes-ba­jos dolgait intézi, tagja az MSZMP járási fegyelmi bi­zottságának. — A szakszervezeti mun­kában elsősorban nem az ér­dekvédelem kap hangsúlyt üzemünkben — mondja erről. — Újak és rendezettek a munkakörülményeink, megfe­lelőek a kereseti lehetősé­geink, ezért e területen kevés a gondunk. Sok nő és fiatal dolgozik a nyomdában, így az ő problémáik kerülnek előtér­be. Kommunista szombatokat szerveztünk óvodaépítésre, rendszeresen foglalkozunk a gyesen levő 60—70 kismamá­val. Segítjük dolgozóink mű­velődését és szórakozását. Búcsú a tábortól Lányok az őszibarackosban Az építőtáborokban sorra fellobbannak a zárótűz láng­jai. Lassan elmúlik a nyár, közeledik a szeptember. A Gyümölcs- és Dísznövény- termesztő Kutató Intézet El­vira telepén is búcsúztak egymástól a táborlakók. A szedés tudománya — Nem bántam meg, hogy eljöttem — mondja Méhesi Zsuzsa és folytatja. — Jövő­re is ilyen, vagy hasonló helyre szeretnék menni tábo­rozni. Megszoktuk, hogy öt­kor kelünk és reggel hattól ti­zenkettőig dolgozunk. A fel­adat sem volt nehéz. — Zsu­zsa a hódmezővásárhelyi tex­tilipari szakközépiskola ta­nulója. Most megy harmadik­ba. — Nekem is tetszett min­den. Erzsiké néni túróscsu­száját nagyon sokáig nem fogjuk elfelejteni. Jó volt az ellátás — mondja Bakos Eri­ka a volt négyes brigád ve­zetője a kisteleki gimnázium és postaforgalmi szakközépis­kola tanulója. — A brigádommal is na­gyon jó volt dolgozni. Jutal­mat is kaptunk, de nem ez a fontos. Számomra az is nye­reség volt, hogy megtanultam például barackot szedni. Ma már tudom, hogy különbség van az exportra, Budapestre, vagy a konzervgyárba szál­lított áruk között. Itt a fákat nem lehetett rázni, a barac­kot nem volt szabad megüt­ni. Végeredményben komoly munka volt, amit csináltunk. Megkövetelték a minőséget, de mindent megkaptunk. Az indulás előtti gyors ösz- szegzések és visszaemlékezé­sek folytatódnak. A lelkes élménybeszámoló, nemcsak a kutatóintézet, hanem a tábor vezetőit is dicsért A Fűké Kancsár Lászlóné beosztott­jaitól jó munkát követel, de magasra helyezi magának is a mércét. Felnőttként ült az iskolapadba, sikeresen leérett­ségizett. Később elvégezte a marxista középiskolát. Meg­fordult a fejében, hogy meg­próbálkozik a marxista—le­ninista esti egyetemmel, de végül a szakmai képzés mel­lett döntött. — Sok vendég megfordul nálunk, sokan meglátogatnak, hogy megismerkedjenek a nyomdánkkal — mondja. — Minden alkalommal megkér­dezik tőlünk: szakemberek va­gyunk-e, akik a masinák ke­zelésén kívül ismerik műkö­dési elvüket is. Ilyenkor va­lamelyest hiányérzetem van. Ezért jelentkeztem, s ha sike­rül, szakvizsgát teszek a Ság- vári Endre Nyomdaipari Szakközépiskolában. Később, ha lehetőség nyílik rá, elvég­zem a technikumi átképző tanfolyamot. Megbecsült ember Megbízható, tevékeny köz­életi ember Kancsár László­né. Amellett jó családanya, akinek a háztartással, a gye­rekneveléssel is törődnie kell. Ügy véli, sikerült összeegyez­tetnie munkáját, magánéletét, társadalmi megbízatásaival. Szálai Kálmán, a dabasi nyomda megbízott igazgatója még hozzátette: — Kancsár Lászlóné nálunk tanulta ki a mesterséget. Eb­ben a modern üzemben, ahol csupán az első félévben 1695 tonnányi terméket, s 82 mil­lió forintnyi termelési érté­ket állítottunk elő. Szereti a munkáját, jó érzékkel irányít­ja társait. A szakszervezeti munkájával is odaadóan se­gíti az üzem feladatainak a megvalósítását. Ez utóbbi társadalmi mun­kájáért idén tavasszal a nem­zetközi nőnap alkalmából megkapta a Szakszervezeti munkáért kitüntetés ezüst fo­kozatát. Virág Ferenc házaspár a szegedi József Attila Egyetem ötödéves hall­gatói. Tanárok lesznek. Nevelés a gyakorlatban — Hogyan lettek tábor­vezetők? — A feleségemmel megbe­széltük a nyárj programot. Bementem a Csongrád me­gyei KISZ-bizottságra azzal, hogy mi tábort szeretnénk vezetni. Alkalmasnak találtak bennünket. Így kerültünk Elvira-majorba. — Hogy miért? — veszi át a szót, és Fükéné Valter Má­ria, a tábor nevelési felelőse —, Lacival ötödévesek le­szünk most az egyetemen. Tanár lesz belőlünk. Eddig még soha nem álltunk gye­rekek előtt, tehát még nem tanítottunk. Az ötödik évben fogunk fizikát és kémiát ok­tatni. Ott fogunk először ve­lük kapcsolatba kerülni, il­letve ott állnánk először gye­rekek előtt. Így viszont a nyáron biztonságot és önbi­zalmat szereztünk. — A gyerekek is tudják, megmondjuk nekik — mond­ja Laci —,. hogy mi ezért pénzt is kapunk, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy tar­talmasán s értelmesen töltöt­tük el a nyarat. — Még valamiről megfe­ledkezett a táborvezetőnk — mondja Daróczi Mária — ar­ról, hogy megtanítottuk tán­colni. — Igen. Ez így igaz. A lá­nyoknak sikerült a férjemet még arra is rávenni, hogy tán­coljon. Jó volt a hangulat. — Milyen általános tapasz­talatokat szereztek? — Ügy érzem, hogy az it­teni táborok sikere is bebi­zonyította — összegez a leendő tanárnő —, hogy a hatvan-hetven fős kis közös­ségek kialakítása a legjobb. A két hét rövidsége csak kis létszámnál teszi lehetővé, hogy egy heterogén tábor összekovácsolódjon. Megis­merjék egymást a gyerekek, új kapcsolatok alakuljanak ki. Igazi élmény legyen az építőtábor. t A helyiekre is kíváncsiak — Tapasztaltam azt is — mondja a táborvezető —, hogy sok iskolában a tábor szervezése egy-egy plakát ki­függesztéséből áll. Ez önma­gában kevés. Ezért fordulha­tott elő, hogy főként szakkö­zépiskolásokból és szakmun­kástanulókból jöttek össze a táborozok. A gimnáziumok — természetesen van kivétel is, mint például a kisteleki — mintha gyengébben szer­veznének. — Mi az, amit jövőre job­ban kellene csinálni itt a tá­bor munkahelyi vezetőinek? — kérdeztem az egyik kis­lányt. — Itt völtunk két hétig, dolgoztunk a gyümölcsösben, és semmit, illetve nagyon ke­veset tudtunk meg erről a gazdaságról. Az itteni KISZ- es fiatalok közül csak a KISZ-titkárt ismertük meg, aki a munkahelyi vezetőnk »volt. Szóval ezen kéne vala­mit változtatni. Volt értelme a munkánknak és ez a lé­nyeg, hiszen két hét alatt nagyon sok barackot leszed­tünk. Közben megérkezett a busz. A lányok csomagjaikkal fel­szálltak. Egy utolsó kézfogás, és mielőtt a busz a hetvenes útra kanyarodik, mindenki visszanéz, integet. Csendes lett a tábor. Üres az ebédlő. A székek az asz­talokon ágaskodnak. Takarí­tanak. Elmúlt egy nyár. Ambrus Sándor Földalatti műtrágya Ösztönzés ­Ásványvíz? Ki gondol ar­ra, hogy felhasználható ön­tözésre, a jobb termés érde­kében? Pedig így van. A nö­vények roppant tömegű ás­ványi vegyületet vonnak ki a talajból. A kimerülő földe­ket világszerte mind több mű­trágyával frissítik. Főképp száraz műtrágyákat használ­nak, amelyek nitrogént, káliu­mot, foszfort tartalmaznak; ezekre van leginkább szüksé­gük a növényeknek. Jóval kevesebb mész-, magnézium-, kén- és vastartalmú só készül. Egyéb elemeket tartalmazó műtrágyákat még nemigen ál­lítanak elő, jóllehet a növé­nyek normális fejlődéséhez bár elenyészően kis mennyiségben, csaknem minden kémiai elem­re szükség van. Az intenzív mezőgazdasági termelésnek egyik feltétele az olcsó komplex mikroműtrágya Nos, az ásványtartalmú föld­alatti víz éppenséggel olcsó és teljes értékű mikroműtrá­gya. Az eső, a hóié a talajon át behatolva a kőzetbe, fel­halmozódik a mélyben. Ma már kiterjedt földalatti vízraj­zi hálózatról tudunk, amely nek megvannak a maga pa- takiai, folyói, tavai és ten­gerei. Gyakorlatilag nincs egyet len olyan ásvány sem, ame­ásványvízzel lyen a víz ne hatolna át és amelyet ne oldana, A hosszú és bonyolult úton leszivárgó felszíni vizet mindenféle elem gazdagítja. Ha a földalatti víz kevés ásványi anyagot tartal­maz, közvetlenül használhat­ják öntözésre, ha pedig sok oldott só van benne, gyűjtő­medencékben hígítják. Ez a föld alatti műtrágya­készlet gyakorlatilag kime­ríthetetlen és mindenütt meg­található. Az elemeket a nö­vények számára legalkalma­sabb formában, ionizált álla­potban tartalmazza. Semle­gesíteni lehet vele a savanyú talajt, s valamennyi fontos kultúrnövény fejlődését és hozamát javítja. Az ilyen víz­zel történt öntözés után je­lentősen megnő a réteken a kaszált fű mennyisége is. Elsősorban a már feltárt forrásokat kell használni, amelyek száma hazánkban je­lentős. Felhasználható az a víz is, amelyet a bányákból szivattyúznak ki. A szivattyú­zás nem olcsó, az öntözéssel legalább visszatérülne vala­mi a pénzből. Üj kutak fú­rása is kifizetődő, hiszen a másodoe-cenként 20 liter víz­hozamú forrás több mint száz hektár szántót vagy kertet ké­nes elegendő öntözővízzel el­látni. A nyomdában talált magára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom