Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
in r art 8 1978. AUGUSZTUS 20., VASÄRNAP Jogsegélyszolgálat Nem zavarják egymás köreit ® Cinizmus és aggódás ® yVyerf per — happyend nélkül ® Házon belüli munkaügyek Ingyenes ügyvédi irodák? Vállalati zugirászok? Humanitárius fiskálisok? — kérdezték néhányan a 70-es évek közepén nem kevés gúnnyal, amikor először került szóba a szakszervezeti jogsegélyszolgálat megszervezése. S a civilek cinizmusával a jogászok egy részének aggódása vegyült. Tisztességes konkurencia Az azóta eltelt esztendőkben a vállalati jogsegélyesek dolgozni kezdtek — s noha az új jogintézmény még távolról sein kiforrott •— a kezdeti kérdések már nagyrészt megválaszolhatók. Mindenekelőtt az ügyvédeken a tönkremenés jelei nem tapasztalhatók, úgy tűnik, a munkaközösségeket nem rendítette meg a kon- kurrens jogsegélyszolgálatok működése. Az egyik vállalati jogtanácsos, aki maga is jogsegélyszolgálatos, diplomatikusan így fogalmazott: nem zavarjuk egymás köreit. Az az elvem, hogy mi nem vehetünk el delikvenseket az ügyvédektől, akiknek élethivatásuk a jogi képviselet. A határvonal egyértelmű. Akik hozzánk jönnek, pontosabban, akikkel mi foglalkozunk, nem mennének ügyvédhez, vagy mert nincs rá pénzük, vagy mert az ügy természeténél fogva ez nem szokás. A jogtanácsosnak alapvetően igaza van, bár néhány bankótól a jogsegélyszolgálatok igencsak megfosztották láz ügyvédeket. A munkaközösségekben a tanácsadás és a beadványok elkészítése éppenséggel nem térítésmentes, a jogsegélyesek viszont ezt a szolgálatot fizetség nélkül, szinte mindenkinek nyújtják. Akkor hát miért van mégis csak alapvetően igaza a jogtanácsosnak? N. N.-né históriája Ezt bizonyítandó, álljon itt egy rövid történet. N. N.-né, váci asszony hosszú évek óta garasos kínlódással nevelte három. gyerekét. Otthon élő férje jó ideje már semmi pénzt nem adott haza. A nő gondolatban eljutott a válásig, de a bírósági tortúra s kivált a befizetendő illeték meg az ügyvédi költségek visszatartották a pertől. Amikor a jogsegélyszolgálat nagy hírveréssel megalakult, munkatársai unszolására N. N.-né elment a jogtanácsoshoz. A jogász előbb a per költségmentességét intézte el, majd a bíróság előtt is képviselte az asszonyt. Az ügy meglehetősen egyértelmű volt, s N. N.-né meg is nyerte a pert. Azóta végre a tartásdíjat levonják a férfi fizetéséből, továbbá az egyszobás lakás elhagyására is kötelezték a kötekedő embert. Az események pozitív fordulatai ellenére a' happy end hiányzik a történetből, hiszen a volt férj a végrehajtó többszöri felszólítása után még mindig nem mozdult a házból... Átvágni a paragrafusok labirintusán Nem mellékes körülmény, hogy N. N.-né foglalkozását tekintve betanított munkás. A kevéssé iskolázott és alacsony jövedelmű emberek ugyanis meglehetősen gyakran nem mernek nekivágni az igazságszolgáltatás labirintusának. Sokan közülük, szinte sorsesapásszerűen egy életen it tűrik, hogy a törvények (adott esetben egy házasság jogi szabályainak) ketrecébe legyenek zárva. A jogsegélyszolgálat ügyfelei között — egy előttem heverő s a Pest megyei Állami Építőipari Vátlalatnál készült lista szerint — sorra ilyen beosztásúak találhatók: takarítónő, hegesztő, bérelszámoló, kubikos, nyugdíjas, ebédosztó, adminisztrátor, segédmunkás, ács stb. Vezető állású azonban egyetlen sem akad a több mint 200 ügyfél között, ők ugyanis, ha kell, ügyvédhez fordulnak. De a jogsegélyszolgálatnak éppen az volt a célja, hogy a kevésbé tehetős réteg jogi gondjain enyhítsen, ha többségében nem is olyan látványosan, mint N. N.-né esetében, hanem csak tanácsadással, vagy bírósági, tanácsi beadvány elkészítésével. A jogsegélyszolgálat az ügyvédek köreit lényegesen még egy okból sem zavarja. A legjelentősebb ügyvédi munkákkal, például az adás-vételekkel a jogsegélyesek nem foglalkoznak, s ugyanígy nem vállalják a szándékos bűncselekmények elkövetőinek védelmét sem. Az ingyenes jogsegélynek ugyanis a rászorultságon kívül az a másik feltétele, hogy az ügyfél magatartása ne legyen ellentétes a közösségi erkölcs követelményeivel. A jogsegélyszolgálat hatásköre azonban még meglehetősen tisztázatlan, hiszen egyes közlekedési vállalatoknál a gondatlan bűnözők (pl. balesetet okozók) védelmét elvállalják, míg más jog- Segélyesék mereven elzárkóznak ez előL Természetesen, aki teheti, jelentősebb ügyeiben ma és alighanem később is ügyvédet fogad. A személyesebb kontaktus, a megszokás és nem utolsósorban a fizetésért elvárható védői kötelesség nagyobb biztonságot ad az ügyfélnek ügyvédével szemben, mint az ingyen dolgozó jogásszal, aki csak a szakszervezettől kap ezért, a munkáért 1000—1500 forintos juttatást. Kevesebb döntőbizottsági vita A jogsegélyszolgálat megszervezése a legnagyobb változást úgy tűnik a házon belüli munkaügyi viták eldöntésében hozta. Az új jogintézmény bevezetése után a vállalati jogászok különös helyzetbe kerültek, hiszen nemegyszer mint patrónusok olyan döntőbizottsági eljárásra írták meg a keresetet a dolgozónak, amely ügyben később esetleg a vállalat képviseletében ők maguk próbálták kétségbevonni a beadvány jogosságát. Az abszurd helyzet mindenekelőtt egy rendkívül kedvező változást hozott: a jogtanácsosok a procedura előtt intézkednek s így próbálják elkerülni a nyílt összecsapást. A PÁÉV-nél alighanem az új rendszer jótékony hatására tavaly a korábbi esztendőkhöz viszonyítva negyedére csökkent a döntőbizottsági viták száma. Ha viszont az érdekegyeztetés nem járt sikerrel, a tudathasadásos helyzet megelőzésére a jogsegélyszolgálatok egy másik üzem jogsegélyeseit kérik fel újabban a dolgozók védelmére. S mivel a másik vállalat is időről időre hasonló helyzetbe jut, a szívességet viszonozzák egymásnak a jogtanácsosok, de éppen mert igen szoros kapcsolatba került, mondhatni egymásra utalt kollegák segítik így ki időről időre egymást, úgy tűnik, ez a megoldás sem biztosítja a teljes, garanciát a dolgozó jogainak védelmére. Ez a még formálódó új jogintézmény úgy tűnik, ezen a ponton kíván elsősorban változást, ilyen esetekben talán függetlenített szakszervezeti jogászokat kellene megbízni a képviselettel. Babus Endre Mának, holnapnak Szocialista szerződés segítette tavaly a Magyár Selyemipari Vállalat váci bé- lcsszövő gyára rekonstrukcióját. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a csehszlovák szerelők és a gépek gazdái vállalták, hogy határidőre elkészítik az 51 millió forint értékű beruházást. Ügy tizenöt éve másfél órát üldögéltem a balatonlellei rendőrőrsön. Autóstoppal akartam Fonyódra jutni. Álltam az út szélén, integettem, a kocsi megállt — rendőrség. Bevittek, igazoltattak, figyelmeztettek. Többet nem stoppoltam. Pedig ’ akkor volt az autóstop ős- és hőskora. Emlékszem, amikor este kilenckor már csak egy szekér vett fel, és nekem kellett korsó sört fizetnem a kocsisnak; hadd szálljak már le a földvári benzinkútnál. Vagy amikor zárt, sötét teherautó állt le, pattanjatok be hátul — invitált a sofőr, és Aligától Füredig a megyei temetkezési vállalat fuvarozott. Rég volt, szép volt. Akkor megfogadtam, ha nekem egyszer autóm lesz, mindenkit felveszek ... Nehezen, de lett. És nem állok meg minden in- tegetőnek. Járom Pest megyét, a stopposok segítségével is ismerkedem a tájjal, az emberekkel.. Minden stoppos más, van kedves, van furcsa, van érdekes. Gyanúsak vagyunk Kisorosziból Pestre tartok. A váci kompon akarok átmenni, inkább fizetek, de A villámoknak nemcsak fényük, hangjuk, hanem lélektanuk is van. Ez derül ki a villámcsapások törvényszerűségeinek feltárásán munkálkodó szakemberek — meteorológusok és fizikusok — tapasztalataiból. Terelnek a hegyek — Ma már pontosan meghatározható a villámcsapások menetrendje — erről beszélt Vadkerti Ferenc, az Országos Meteorológia Előrejelző Szolgálat munkatársa. A zivatarok döntő többsége ugyanis déli 12 és délután 6 óra között alakul ki. Ekkor a legmagasabb a napi hőmérséklet, s ilyenkor a legintenzívebb a légcsere, vagyis a villámlás egyik előidézője. Az időpont azonban tájanként változik, Budapesten például többnyire a délutáni. Debrecen vidékén pedig a délelőtti órákban vil- lámlik a leggyakrabban. A délnyugati irányból előző nap elindult zivatarfrontok általában ekkor érnek Hajdú-Bihar megyébe. Ezek a melegfrontok — részben a hegvek légelterelő hatására — 10—15 kilométer vastag gomoly felhőkké sűrűsödnek, amelyekben a pozitív és a negatív töltések eloszlása váltja ki a villámlást. Levág a tüzes ostor A meteorológiai szolgálatnál néhány éve még villámszámláló készülékek regisztrálták a tüzes ostor felbukkanását, s ezzel kialakult a mennykő gyakoriságának országos térképe. Eszerint a Mátra, a budai hegyek, a Bakony és a borsodi hegyvidék tájain hasítja a legtöbb villám — évente — az eget. A rekordot mégis Debrecen tartja, ahol egyetlen zivataros napon 227 villámlást mért a számlálógép. Ennek egy részét azonban a sűrű felhők miatt nem látták a város lakói. Budapest sem sokkal marad el ettől a rekordtól. A főváros légterében 200 villámlást jelzett egy napon a készülék. Ugyanakkor a sik vidékeken, a Hortobágyon, a Nyírségben és a Kiskunságban viszonylag ritkán zavarja meg a nyár nyugalmát a természet vakuja. A mérnököket, fizikusokat is élénken foglalkoztatja a villámlás jelensége. A villám, lás során lejátszódó fizikai, kémiai jelenségékből Horváth András, a Budapesti Műszaki Egyetem erősáram, nagyfe- szültség-technika tanszékének vezetője villantott fel néhányat. A villám rövidlátó A villám rövidlátó — derült ki a szakemberek tapasztalataiból. Csak a becsapás helyétől 30—40 méter magasságban szemelik ki célpontjukat. Ez is csak nagyobb áramerősségű, haragosabb villámok jellemzője, a kisebb erősségűek ugyanis még alacsonyabban döntik el, hová csapjanak. Ezzel magyarázható, hogy a nagy erejű villámok többsége az amúgy is vonzó célpontokat, így például a villámhárítókat támadja, míg a kevésbé erősek — nemegyszer — a házak kéményébe ütnek be a villámhárító helyett, de éppen gyengeségük folytán nagyobb kárt nemigen okoznak, legfeljebb a kémények tégláját lazítják meg. Egy-egy villám átlagban 20—25 ezer ampererősségű, energiatermelésre mégsem hasznosítható, mert az energiához feszültség, áramerősség és idő kell, a villámlás ideje viszont csak alig néhány tizedmásodperc. Emiatt több ezer villám erejét kellene ösz- szegyűjteni egyetlen órányi áramszolgáltatáshoz. Es a huzat... Egy átlagos villám körülbelül 20 ezer fok hőmérsékletű, ezért gyújtogat, miközben rombol is. Romboló hatása különösen jól megfigyelhető a villámsújtotta fákon. A fába érkező mennykő a külső kéregtől néhány évgyűrűnyire befelé, a fa legnemesebb részein szalad végig. A fa sejtüregeiben a magas hőmérséklet hirtelen gőzt fejleszt, amelynek növekvő nyomása valósággal szétrobbantja, széthasítja a törzset. Köztudott, hogy zivatar, égzengés idején nem ajánlatos huzatos lakásban ülni. azt viszont kevesen tudják, hogy a huzat csak a gömbvillámot sodorhatja a helyiségbe. A gömbvillám viszonylag ritka jelenség, nem más, mint a villámból leszakadó ionizált, izzó gáztömeg, amely körülbelül léggömb nagyságú, és lebegve sodródik a légben. Villamosság nincs benne, viszont több ezer fokos hőmérséklete tüzet, égést okozhat. A gömbvillám tíz-húsz másodpercig vándorol a levegőben, majd magas hőjét leadva kihűl, megszűnik. Kende Géza nincs kedvem háromnegyed órát ácsorogni az Árpád-híd közepén, harminc fokos hőségben. Tahitótfalu szélén fiatal pár áll az úttesten. Csinos lány, szálas fiú. Ahogy kanyarodom, a lány bátortalanul előbbre mozdul, csak néz rám, nem is int. Megállók. Letekerem az ablakot, óvatos léptekkel közeledik, hű, de csinos. Halkan, gyanakodva kérdi: — Elvinne a kompig? — Szánjanak be. Szeme, kerekre tágul: — De nem egyedül vagyok.. . — Látom, igyekezzenek, mert elkésünk. Hitetlenkedve int a srácnak, beülnek hátra, bemutatkoznak. Házaspár. Ahogy megyünk, hátranézek a visszapillantó tükörben. Sokatmondó pillantásokat váltanak egymással, felém vágnak szemeikkel. Kezd az ügy gyanús lenni, zavaromat beszélgetéssel próbálom oldani: — Hogy kerültek erre? — Hajával. — Merre mennek? — Alsógödön nyaralunk. — Egy az utunk, elviszem magukat. Üjabb jelentőségteljes pillantások. Nana gyerekek, nem leütni a vezetőt, habár fényes nappal ez nem valószínű. Itt a komp, utasaim kiszállnak, fölgurulok a hajóra, én is kilépek nyújtózkodni. Határozott léptekkel odajön a lány, látszik, ő a családfő. — Köszönjük a szívességét, viszontlátásra. — De hiszen Gödre akartak .;. — Nem, köszönjük, körülnézünk Vácótt. Kezet nyújt, visszamegy a férjéhez, mozgásukból látszik, valami teher alól szabadultak. Állok bambán, morfondírozok: Csaknem?... Pedig valószínű ... Az emberek nem nagyon szoktak hozzá az érdek nélküli jószándékhoz. Igen, most már biztosan érzem, a jelentőségteljes pillantások tele voltak gyanakvással. Én tőlük féltem, ők meg... Hurrá! Az öreg: Amen Gödöllő határában, a má- riabesnyői templomnál fekete csizmás, fekete ruhás, fekete kalapos, vakító fehér ingű parasztember. Utánozhatatlan méltósággal emeli meg botját. s ahogy megállók, mint trónszékre, úgy ül be mellém. Bekapcsolom rajta a biztonsági övét, mereven ül, kezei összekulcsolva a boton, néz előre, szálfaegyenesen tartja magát, háta nem ér a támlához. Hetvenéves lehet, csak becsülni tudom, kérdéseimre ugyanis nem válaszol. Annyit mond, Pestre tart, aztán ül némán. Kistarcsa előtt szemből egy nagy kamion mögül böhöm Mercedes vágódik ki, tép egyenesen felénk. Taposom a féket, rántom a kormányt jobbra, húsz centire tőlem elsüvölt az ámokfutó. Már a padkán gurulunk, leállók.1 Remeg minden tagom és káromkodom cefetül. Az én kis öregem derékból mereven felém fordul, és, csodák-csodá- jára, megszólal: — Nevét hiába a szádra ne vedd! Levegő után kapkodok: — De ember! Szinte belénk jött! Majdnem itt pusztultunk! — Beteljesedett volna az úr akarata — mondja rezzenet- lenül. Nézek rá. A remegésem görcsétől alig bírom kinyögni: — Nagyon kérem, szálljon ki. Szó nélkül otthagy. Az ingázó Tankolok a leányfalui benzinkútnál. Hang a térdem magasságából: — Bácsi kérem, el tetszene vinni Szentendrére? Centisre vágott tejfehér haj, a sötétbarna aroból öklömnyi szemek néznek föl rám. — Hány éves vagy? — Nyolc múltam. — Azért csak hátra ülj, rendben? — Oké! Rátámaszkodik a háttámlára, forog a tejfehér fej jobb- ra-balra, be nem áll a szája, szakértő: — Tetszett látni, ez egy Volvo volt, mekkora lökhárítója van, tetszik tudni gumiból, az biztonságos, és zöld az üvege, nem süt be a nap, ez meg egy ezerötös Zsiga, én is olyat veszek majd, ahhoz lehet kapni alkatrészt, de a Trabant sem rossz, meg a keverék is olcsó, meg kicsi az adója is, ez a Skoda normállal megy, láttam, hogy azt töltöttek bele, ha lehet, a benzinkútnál tessék kirakni. A szentendrei kutas fölpillant. — Már megint itt vagy? — Ugye mondtam, hogy ma rekord lesz, még csak fél három, és már hatszor mentem oda-vissza. Volt egy Volvóm is: És rohan előre. Egy Audi indul Leányfalu felé. A katona kenyere Katonának mindig megáll az ember. Hát még, ha esik az eső. Márpedig Aszódnál ugyancsak rákezdett. — Elnézést kérek, most mindent összevizezek itt. — Ugyan, nem számít. Pestig megfelel? — Nagyon köszönöm, onnét vonattal megyek tovább, lekéstem a buszt, ami bevitt volna. — Szabadság? — Jutalom. — Gratulálok. Ha nem titok. miért kapta? — Kombájnos a civil mesterségem. Nehéz volt az idei aratás, a honvédség is segített. Én egy nógrádi tsz-ben dolgoztam. Onnét meg levelet írtak a parancsnokomnak, köszönték a munkámat és meghívtak húszadikára, az ünnepre. Ha már arattam az életnek valót, szegjek is belőle. Andai György Stopposok és országutak Mikor, hol csapkod a mennykő? A villám természetrajza
