Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-19 / 195. szám

2 Cffírlap 1978. AUGUSZTUS 19-, SZOMBAT Hafez Asszad szíriai elnök csütörtökön első ízben nyilat­kozott nyilvánosan a szeptem­ber 5-re Camp David-be össze­hívott amerikai-izraeli-egyip- tomi csúcstalálkozóról. „Újabb támadás az arabok ellen” — je­lentette ki Asszad —, „amely semmiképp sem hozhatja kö­zelebb a békét..„a csúcs- találkozó minden eredménye érdekeinkbe ütközik, az ame­rikai álláspont ugyanis ellen­tétben áll érdekeinkkel” — szögezi le a szíriai államfő. A Camp David-i csúcstalál­kozó „a palesztin ügy felszá­molását” és az arabok meg­osztását célozza, jelentette ki pénteken az Al-thaura szíriai napilapnak adott nyilatkozatá­ban Khaled el-Fahum, a Pa­lesztinái Nemzeti Tanács el­nöke. A Camp David-i csúcstalál­kozóval kapcsolatban az izraeli ellenzék álláspontját összefog­laló véleményt fejtett ki a Je­rusalem Post-ban megjelent cikkében Abba Eban volt iz­raeli külügyminiszter, az el­lenzéki Izraeli Munkapárt par­lamenti képviselője. , Eban szerint Szadat és Begin „a kölcsönös elhidegülés olyan fokára jutott el, ahonnan csak Carter elnök mozdíthatja el őket", Két újabb izraeli település népesült be a héten a Jordán folyó megszállt nyugati part­ján, JerzsálemtőJ 32 kilomé­terrel északra. A két új település létreho­zását az izraeli hatóságok meg­próbálták elhallgatni, annál is inkább, mert éppen a hét ele­jén meglehetősen botrányos körülmények között került nyilvánosságra a Begin-kor- mánynak az a terve, hogy öt újabb félkatonai falvat létesít a Jordán folyó völgyében. ★ A libanoni hatáságok pénte­ken megnyitották a jobboldali keresztény milicisták, és arab­közi békefenntartó erők szíriai egységei között kitört összetű­zések miatt 49 nappal ezelőtt bezárt bejrúti kikötőt. Két órával a megnyitás után orv­lövészek vették tűz alá a ki* kötő területét. A dél-libanoni helyzettel kapcsolatban bejrúti baloldali, jobboldali és független sajtó pénteken egyaránt heves táma­dást intézett az Egyesült Ál­lamok bejrúti nagykövete el­len. Azzal vádolják a diploma­tát, hogy a libanoni kormány, az Egyesült Államok és Izrael között a dél-libanoni helyzet­tel kapcsolatban többször fél­revezető célzattal közvetített. A Novoje Vremja cilcke A Szovjetunió és Románia együttműködéséről Románia közelgő nemzeti ünnepéről közölt cikket leg­újabb számában a Novoje Vremja című szovjet külpoli­tikai hetilap, méltatva a Szov­jetunió és Románia együtt­működését, aláhúzva a szocia­lista országok egységét. A Novoje Vremja méltatja Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu legutóbbi találko­zását, hangsúlyozva: a két ország kapcsolatait az egyen­jogúság, a szuverenitás köl­csönös tiszteletben tartása és a sokoldalú együttműködés jellemzi. „Az SZKP Központi Bizott­sága, a szovjet kormány irányvonala az, hogy tovább fejlessze és elmélyítse a sok­oldalú baráti kapcsolatokat Romániával, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, va­lamint az 1976. évi közös szovjet—román nyilatkozat alapján, valamint a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa kere­tében” — írja a szovjet heti­lap. Sikertelen puccskísérlet Aígnnisztánhnn Szovjet és magyar vezetők üdvözlő táviratai Ellenforradalmárok csoport­jának népellenes tevékenysé­gét leplezték le Afganisztán­ban. A Népi Demokratikus Párt politikai bizottságának rendkívüli üléséről kiadott közlemény szerint a csoport tagjai közé tartozott Abdul Kader hadügyminiszter, Sah- pur vezérkari főnök és Ali Akbar, a kabuli katonai kór­ház vezetője is. A forradalmi törvények értelmében az ösz- szeesküvőket letartóztatták. A Népi Demokratikus Párt köz­ponti bizottsága a hadügymL niszteri teendők ellátásával Nur Mohammed Tarakit, a párt főtitkárát, a forradalmi tanács elnökét, Afganisztán köztársasági elnökét és minisz­terelnökét bízta meg. ★ Afganisztán nemzeti ünnepe — a függetlenség napja — al­kalmából Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin üdvözlő táviratot intézett Nur Moham­med Tarakihoz. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban köszöntötte Nur Mo­hammed Tarakit. Megszuatették az eljárást Amerikai újságírók moszkvai pere A moszkvai városi bíróság — a panaszos, a Szovjetunió Állami Televízió és Rádió Bizottsága javaslatára — meg­szüntette az eljárást két ame­rikai újságíró ellen, akiket ko- ' rábban rágalmazásban ta-! Láttak bűnösnek. A két újságíró, Craig Wihetney, a New York Times és Ha­rold Piper, a Baltimore Sun moszkvai tudósítója ma­gatartására és különösen a bí­rósággal szemben tanúsított tiszteletlenségére azonban fel­hívták a szovjet külügymi­nisztérium sajtóosztályának figyelmét. Whitney és Piper annak ide­jén tudósításában azt a rágal­mat terjesztette, hogy a szov­jet televízió meghamisította egy jogerősen elítélt szovjet­ellenes rágalmazó, Eviad Gam­szahurdiia nyilatkozatát. Gam- szahurdija a tárgyaláson a nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy megbánta tevékeny­ségét, amelyre egyébként ame­rikai diplomatáktól kapott ösztönzést. A moszkvai bíró­ság előtt az Állami Televízió- és Rádióbizottság rágalmazási pert indított Whitney és Piper ellen, és a törvényes előírá­soknak megfelelő — a legille­tékesebb tanúk meghallgatá­sával lefolytatott perben a bíróság bizonyítottnak tekin­tette a rágalmazás tényét. Bár a helyreigazító nyilat­kozat mindez ideig nem jelent meg — a két újságíró arra hivatkozik, hogy szerkesztősé­gük nem hajlandó ilyen nyi­latkozatot közzétenni — az ügy széles körű nyilvánossá­got kapott a világsajtóban, és a közzétett állásfoglalások azt bizonyítják: a szovjet közvé­lemény és a külföldi közvéle­mény jelentős része is egyet­ért az ítélettel. Carter ellentmondásos nyilatkozata Carter elnök nyári szabad­ságának megkezdése előtt, sajtóértekezletet tartott a Fe­hér Házban. Evvel kapcsolatban a TASZSZ szovjet hírügynök­ség megállapítja, hogy az amerikai elnök nem egyértel­műen nyilatkozott a Szovjet­unióval szemben alkalmazott diszkriminációs kereskedelmi intézkedésekről. Azzal az amerikai diszkri­minációs döntésével kapcso­latban, amellyel Carter meg­tiltotta, hogy Vnivac számító­gépközpontot adjanak el a TASZSZ hírügynökség részé­re, újságírók megkérdezték Cartert: a jövőben is készül-e hozni hasonló intézkedéseket a Szovjetunió ellen. Carter válasza, minként az utóbbi időben annyiszor, most is ellentmondásos volt. Egy­részt kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szán­dékozik kereskedelmi embar­gót alkalmazni a Szovjetunió­val szemben, vagy megszakí­tani minden kereskedelmi kapcsolatot vele. Másrészt viszont azt hang­súlyozta, hogy az amerikai kormány a jövőben sem haj­landó eleve kizárni diszkri­minációs lépéseket a Szovjet­unióval folytatott kereskede­lemben. Izland Kommunisták a kormányba? Izlandon folytatja kormány­alakítási tárgyalásait Ludvig Josef sson, a kommunistákat és a szocialistákat tömörítő Népi Szövetségi Párt vezetője. Csü­törtökön Josefsson a szociál­demokraták vezetőjével, Bene­dikt Gröndallal tanácskozott a közös kormányalakításról. Időközben a távozó kormány vezetője, Geir Hallgrimson hadjáratot indított azon lehe­tőség ellen, hogy Izland tör­ténetében először kommunista részvételű kormány kerüljön az ország élére. Világkonferencia Géniben A fehér háromszög A fajüldözés és a faji meg­különböztetés elleni genfi vi­lágkonferencia ismét ráirányí­totta a világ közvéleményének a figyelmét a fekete kontinens fehér háromszögének elneve­zett térségére. Dél-Afrika, Na­míbia és Rhodésia, — vagy ahogy az afrikaiak nevezik: Zimbabwe — népe gyarmati sorban él, annak ellenére, hogy a három országot nem szokás a klasszikus értelemben vett gyarmatok közé sorolni. Ezekben az országokban faj­üldöző, telepes kormányok vannak uralmon, amelyek megtagadják a hatalmuk alatt sínylődő népektől — saját la­kosságuk 90 százalékától — az elemi politikai, társadalmi és gazdasági jogokat. Az itt élő feketék teljesen meg vannak fosztva a művelődés, a fel- emelkedés legcsekélyebb lehe­tőségétől is, a legsötétebb apartheid politikáját kényte­lenek elviselni. A fajgyűlölő telepes rend­szerek különösen az utóbbi időkben aktivizálódtak, hogy Angolában, Mozambikban, Bissau-Guineában és Etiópiá­ban haladó kormányok kerül­tek hatalomra. A Salisbury-i és pretoriai rezsim mindent elkövet, hogy — különösen a határai közelében levő — de­mokratikus úton haladó rend­szereket megdöntse. Jól pél­dázzák ezt a közelmúltban le­zajlott betörések Angolába, vagy a zaire-i Shaba tartomány véres eseményei, amelynek hátterében ezeket a telepes­kormányokat kell keresni. Tel­jességgel igazat kell adni Nye- rere tanzániai elnöknek, aki szerint addig egyetlen afrikai sem érezheti biztonságban ma­gát, amíg a földrészen apart­heid létezik. Dél-Afrikában a Vorster-kor- mány hallatlan erőfeszítések árán megerősítette elnyomó apparátusát, amely az emlé­kezetes sowetói véres esemé­nyek alkalmával „debütált” — a világ demokratikus közvéle­ményének felháborodására. A nagyszerű diákvezér, Steve Bi- ko brutális meggyilkolását, több hazafi halála követte az­óta is. A tényékhez tartozik, hogy az amerikai vállalatok az utóbbi évtizedben meghárom­szorozták a Dél-Afrikai Köz­társaságban beruházásaikat, amelyek immár meghaladják a másfél milliárd dollár értéket. Az amerikai kormánynak egyetlen zokszava sem volt ehhez, pedig — legalább is nemzetközi propagandájában — nagyon kényes az emberi jogok megsértésére. Dél-Afri­kában az apartheid következ­tében a befektetett dollármil­liók viszont — a feketéknek mesterségesen az éhbér szint­jén tartott életszínvonala miatt — búsás extraprofittal kecseg­tetnek, s ez feledtetni tudja a kényességet. Olyannyira, hogy éppen az Egyesült Államok nyílt támogatásával a Vorster- rezsim a bantusztánok rend­szerével kívánja átmenteni uralmát Hasonlóképpen Namíbiában és Zimbabwében a növekvő belső ellenállás hatására a te­lepeskormány kollaboráns cso­portok kegyeibe való férkőzés- sel szeretné kijátszani a Dél- Nyugat-Afrikai Népi Szerve­zet a SWAPO, illetve a Zim­babwei Hazafias Front már megakadályozhatatlan térnye­rését. Azonban még az impe­rialista körök jelentős segítsé­gével sem sikerült éket verni a felszabadító erők közé. A világ demokratikus köz­véleménye — s várhatóan ezt erősíti meg a genfi világkon­ferencia is — mély rokonszenv- vel és szolidaritással követi fi­gyelemmel Afrika déli részén élő népeinek függetlenségi küzdelmeit S bár a fajüldöző rendszerek egyelőre tartják magukat, de — amint a dél-afrikai közmondás tartja — nem lehet tenyérrel eltakarni a felkelő napot; így nem lehet e népektől sem sokáig megta­gadni á jogot, hogy független hazában, felszabadultan, telje$ jogú polgárokként éljenek. H. P. Kongói köztársaság Részletek az államcsínyről Joachim Yhombi-Opango ál. lamfő vezetésével ülést tartott a Kongói Munkapárt (PCT) katonai bizottsága. A tanács­kozáson a hét elején leleple­zett összeesküvés után kiala­kult helyzetet tekintették át. Megállapították az elvetélt államcsínykísérletért felelős három személy állampolgár­ságát, eszerint Favre Philippe francia, Apety Morisson hár­mas (togói, ghanai és zairei) állampolgárságú, illetve Ahio Dormey Jean Nkwame ghanai állampolgárságú személyek álltak az államellenes össze­esküvés hátterében. A párt ka. tonai bizottságának szóvivője közölte, hogy mindhárman zsoldosok, s olyan szervezet tagjai, amelynek képviselői már korábban beszivárogtak a népi Kongóba, hogy az orszá­gon belül tevékenykedő áru­lókkal összehangolják az ak­ciót. Szíria közelről V. A szalag fut tovább Felpróbáltuk volna szívesen azokat a csinos készruhákat, amelyeket George Zakhour, a damaszkuszi ruhagyár igaz­gatója kezünkbe nyomott: csak, mit tudnak már a lá­nyaik. De mert nem biztatott átöltözésre, csak kezünkben forgattuk elismerően a mű­tős női és férfiruhákat. — Szíriának eddig nem volt állami konfekcióüzeme — tá­jékoztatott az igazgató. Nem tudták olcsó áruval ellátni az áruházakat. A magyarok épí­tették fél ezt a gyárat. A ma­gyarok tanították meg a szak­mára a középvezetőket, mun­kásokat. A Pannónia Külke­reskedelmi Vállalattal 1975- ben szerződtek. 1976-ban szállították és szerelték fel a gépeket, azután kezdődött a villanyszerelés, majd a mun­kásképzés. A szabás-varrást a Május 1. Ruhagyár munka- módszer átadói ismertették meg a szír dolgozókkal. Ottjártunkkor már két hete termelt a gyár. Naponta 2200 darab női, illetve férfiruha, fel­nőtt és gyermek felöltő hagyta el a szalagot. Ezeket a ruhá­kat már negyven százalék­kal olcsóbban árulják az áru­házak, mint a kisipar termé­keit. Ez azt jelenti, hogy már induláskor sikeres verseny­társa a magániparnak. S ez még csak a tanuló idő! Ma 850 munkás — köztük 630 nő — dolgozik az üzem­ben. Ez is csak a kezdetet jel­zi, mert ezer munkásra ter­vezték a gyárat. Tizenöt kö­zépvezető hazánkban tanult. Négy hónapig éltek Magyaror­szágon. Valamennyien egysé­gesen lelkesednek mesterei­kért, a barátokért és azt mond­ják: nincs szebb Budapestnél. Természetesen a magyar szak­emberek Damaszkuszban ta­nították a munkásokat, hu­szonkét munkamódszerátadó vezette be őket az ismeretlen szakmába. Közülük Kovács László még mindig kinn van, nyolc hónapra szólt a megbí­zatása, de szerinte lesz abból tíz-tizenegy hónap is. Arra a kérdésre, hogy Icönnyen tanultak-e a szír lá­nyok, asszonyok, elégedetten Válaszol: nyolc hónapi tanulás után, kívánni sem lehetne jobb eredményt. Nem nagyobb a követelmény itthon sem, s a szírek nagyon igyekeznek. A fegyelem kifogástalan, pe­dig ebben a tágas csarnokban ismerkednek €lőször a mun­kásélettel. Itt kell megszokni­uk a szalagmunkát, azt, hogy nem akkor állnak fel. amikor akarnak, hogy nyolc óra hosz- száig, ha tetszik, ha nem, dolgozni kell. / Mintha Andé Kasziszt hal­lanám, a Munkás Szakszerve­zet egyik vezetőjét, aki így nyilatkozott: — A szír nép felszabadulá­sa nemcsak politikai felsza­badulást jelentett, hanem tár­sadalmi forradalmat is. Szí­ria a feudalizmus terhe alatt nyögött, a földbirtok­rendszer erősebb volt a bur­zsoáziánál. A harc is inkább a feudalista rend ellen folyt. A munkásosztály igazán a felszabadulás után alakult ki, s mára már több mint George Zakhour, az igazgató. egymillió munkást számlál­nak. A munkások kilencven százaléka szervezett dolgozó. Gk a továbbfejlődés bázisai, de hosszú, nehéz folyamat volt, amíg ezt elértük. Ragaa Rafful, a szabász üzem vezetője hatvan embert irányít. Ő derűlátó, könnyen szót ért beosztottjaival, érző­dik, túl van a kezdet nehezén. Adham Khalil, a varrórészleg vezetője. Négy hónapig ta­nult Magyarországon. Rá 650 ember irányítását bízták —. sok ez számára — mondta. Igyekszik, hogy helytálljon, lelkiismeretes, de az is tény, hogy néhány hónap alatt nyolc kilót fogyott. Kissé fa­nyarul mondja, nem hitte, hogy ennyire sok gondot okoz a vezetés. A gyárral először a tervező részlegnél kezdtünk ismerked­ni. azután sorra jártuk a termeket: a szabászatot. a varrodát, a csomagolót, a rak­tárt, az irodát... Otthon éreztük magunkat, hiszen ma­gyarok építették az egész üze­met. Tréfásan kérdeztük az igazgatótól, nem akadt-e bí­rálni való a munkában? Saj­nos, George Zakhour komo­lyan felelt: hát kicsit csúszott a határidő, meg a szellőző be­rendezésekre is most utólag szerelik a hangtompítót, mert kibírhatatlan volt a zaj... Jobb lett volna, ha csupa dicséretet hallunk, de George Zakhour őszintesége mégis jól esett. A barát akkor barát, ha az igazat mondja, ö már két­szer járt Magyarországon, s a kialakult kapcsolat alapján úgy érzi, őszinteséggel tarto­zik a magyaroknak. Búcsúzásunk előtt négy ha­zai munkással találkoztunk, a KIPSZER vállalat dolgozóival. Négy hónap alatt szerelik fel a hangtompítókat. Sebestyén László. Kovács József, Ara­nyos Imre, Bartók Gyula a negyvenfokos hőségben izzad. Valamennyien iókedvűek, íz­lik a koszt, igaz. sokszor ma­guknak főznek, van barátjuk, és jól alkalmazkodnak az it­teni szokásokhoz... ... Homsz városban szovjet és csehszlovák segítséggel nit­rogén műtrágyagyárat építet­tek a szírek, olyan kapacitású üzemet, amely az egész or­szág szükségletét kielégíti. Az olajfinomító felépítésében is közreműködtek a szocialis­ta országok. Damaszkuszban sorolják, melyik üzemnél se­gítettek a lengyelek, hol a csehszlovákok, a szovjetek, NDK-beliek, magyarok... Vendéglátóink gyakran em­legették azt a sokoldalú kap­csolatot, ami a szocialista or­szágokkal fűzi össze őket. Magyarországról is mind több küldöttség érkezik Szíriába és onnan hazánkba. Szeret­nék bővíteni ezeket a kapcso­latokat, legyen az gazdasági, művészeti vagy politikai. Az imperializmus elleni harcban, belpolitikai céljaik megvalósí­tásában szükségük van a ba­ráti országok eszmei és gya­korlati támaszára. Sági Agnes (Vége.) Közel-Kelet Asszad elítéli a csúcstalálkozót Újra megnyitották a bejrúti kikötőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom