Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

A járási kiemelt alkotmány - napi ünnepséget az idén Maglódon, a sporttelepen ren­dezik meg. Augusztus 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor nagygyűlést tartanak, amelyre a járás községeiből is várnak résztvevőket. Ünnepi beszédet mond Ko­zák Sándorné, az MSZMP monori járási végrehajtó bi­zottságának tagja, a Pest me­gyei Tanács vb járási hivata­lának elnöke. Tizenegy órától a maglódi pávakör szórakoz­tatja a közönséget, népi tán­cokat mutatnak be, s ízelítőt kaphatnak a nagygyűlés részt­vevői a maglódi lakodalmas­ból is. Ezt követően a vecsési Jókai színjátszócsoport bemu­tatja A csodabalzsamárus cí­mű darabot. Utánuk a mendei pávakör következik egyórás műsorával. Tizennégy órakor a sport kedvelői élvezhetik az izgal­masnak ígérkező kispályás labdarúgó-mérkőzéseket. A résztvevő csapatok az Augusz­tus 20. Kupa elnyeréséért küz­denek meg. Délután öt órától utcabálon szórakozhatnak fia­talok és idősebbek egyaránt. Két maglódi zenekar húzza majd a talpalávalót. G. ESTE: UTCABÁL Ünnepség a járási székhelyen Méltóan ünnepelnek augusz­tus 20-án, alkotmányunk nap­ján a járási székhely dolgozói is. Az ünnepséget vasárnap délelőtt 9 órakor tartják meg a járási művelődési házban, amelyen dr. Varga János, Pest megye 11. számú választókerü­letének országgyűlési képvise­lője emlékezik meg az alkot­mány jelentőségéről. A sporttelepen egész napos sportprogramot rendeznek, es­te pedig a főtéren utcabálon szórakozhatnak fiatalok és idő­sebbek egyaránt. Együtt maradnak A családi kötelék ereje A hippokrateszi eskü szellemében Társadalmunk egyik alappil­lére a család. Az előbbi mon­dat sokak szemében kicsit el­csépeltnek, frázisnak tűnhet, lényegét tekintve azonban mindenképpen igaz. Mióta em­ber megvetette lábát a földön, s tudatos tevékenységbe kez­dett, az összetartozás, a faj- fenntartás, az otthonteremtés igénye mindig valamely kö­zösségbe kényszerítette, s en. nek legéletképesebb formájá­nak mindeddig a család bizo­nyult. s Hogy miért beszélünk most erről, mikor nap mint nap számos család szétszaka­dásának Tehetünk tanúi? Nos azért, mert ellenpélda is bő­ven akad. A bajban — összefogva Jelen történetünk hősei, a Vecsésen élő Molnár-család tagjai körömszakadtáig harcol­nak az együttmaradásért. A család jóbarátja, s egyben ke­zelő orvosa dr. Németh Gábor, így számolt be az előzmények­ről. — Édesanyjuk, Molnár La- josné betegsége kapcsán is­merkedtem meg velük. Az anya betegsége olyan termé­szetű volt, hogy megmenteni már nem lehetett, s tavasszal be is következett a tragédia. Hat gyermek maradt utána, közöttük a 25 éves Lajos, aki évekkel ezelőtt olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy az­óta mozgásképtelen. Róla és a két kiskorú gyermekről, Zsu­zsiról ég Ildikóról most a 23 éves Molnár László és fiatal fe­lesége gondoskodik. A két má­sik lánytestvér már korábban elhagyta a házat, mindketten férjhezmentek. — Bevallom őszintén, féltem^ hogy a haláleset a család fel­bomlásához vezet. Éppen az ellenkezője történt. Megható szeretettel veszik körül Lajost is, a gyerekeket is, s a világ minden kincséért sem válná­nak meg egymástól. Nem olyan emberek ők, akik elke­rülik a munkát, megtudnak állni a saját lábukon. Ottho­nukban is mindig tisztaság és rend uralkodik. Melléjük is álltak számosán a bajban. Mikor édesanyjuk betegen feküdt, az ÉPFA zug­lói gyáregységében, ahol majd minden testvér dolgozik, lehe­tővé tették, hogy váltott mű­szakban dolgozhassanak. így mindig volt valaki a beteg mel­lett. A pedagógusok segítségé­vel a gyerekek ingyenes felvé­telt nyertek a napközibe. A honvédség is tekintettel van a körülményekre, Molnár Lászlót, mint családfenntartót nem hívták be katonának. — És az apa? — Részeges, kicsapongó élet­módot folytat. Már évekkel ezelőtt megszakította a kap­csolatot a családdal, nemrégi­ben azonban ismét jelentkezett. No nem a lelkiismeret hozta vissza, sokkal inkább az anya­gi meggondolások. El aka-ja érni, hogy kinevezzék gyám­nak, mert ezzel megszűnne a tartásdíjfizetési kötelezettsé­ge. Természetesen igyekszünk mindent elkövetni, hogy ez ne történhessen meg. További beszélgetésünket már Molnáréknál folytattuk. A házba be'ép ve valamely meg­magyarázhatatlan érzés kerí­tett hatalmába, amit papíron visszaadni képtelenség. A gondoskodás, a szeretet szám­talan jele, a nyílt, egyenes te­kintetek és a jókedv, amire legkevésbé számítottam. Az ágyhoz kötött Lajos — megrög­zött Fradi-drukker — azonnal évődni kezdett a piros-fehér színekért rajongó orvossal. Szellemes megjegyzései, tréfái hamarosan mindannyiunkat megnevettettek. Apai szeretet — érdekből — Hogyan tölti egy napját? — tettem fel a kérdést — Rádiót hallgatok, nézem a televíziót, olvasgatok, mindig akad valami unaloműző. Lottó- és totóvariációkat agyalok ki időnként, de a totózással mos­tanában felhagytam. Mióta is. mét magyar csapatok szere­pelnek a szelvényeken, nem ér­demes foglalkozni vele, annyi­ra kiszámíthatatlanok.-Ha jó idő van, kint vagyok a sza­badban, most kaptam az öcsém­től egy kempingágyat — Hogyan képzelik a jövőt? — Az öcsémék vállalták, hogy tovább gondoznak engem is, meg a gyerekeket is — mondja Lajos. — Ha szűkösen is, de megvagyunk. A balese­tem után kapott 100 ezer fo­rintból és némi OTP-kölcsön- ből építettük fel ezt a két szo­ba összkomfortos házat, tehát otthonunk van. — Nem is lenne itt semmi baj, ha apa nem jelentkezett volna. A gyerekek gyámja akar lenni, hogy ne kelljen havi ■ezer forint gyermektartást fi­zetnie. Én azt mondom: ha eddig nem kellett neki a két gyerek, hát ezután se kelljen. A kicsik meg sem ismerik, elvan ritkán látják és csak így emlegetik: „A múltkor megint itt volt az a kopasz bácsi". Jól emlékszem arra is, amit nekem mondott. „Ha megdöglesz se adok egy pohár vizet ” Hát nem is tartok rá igényt. Ekkor már az addig hallga­tásba burkolózó Laci sem bír­ta szó nélkül: — Állandóan változtatja a munkahelyét, iszik, évekig felénk se nézett. Most már jól megvagyunk nélküle is. Én ke­resek háromezer forintot, az árvasági segély ezernégyszáz forint, és ehhez még hozzá jön a gyermektartás. Mióta meg­nősültem. sajnos a családi pót­lékot megvonták tőlünk, de a feleségem rövidesen munkába áll, s akkor nem lesznek anya­gi gondjaink. A doktor úr megígérte, hogy segít valami­lyen bedolgozói munkát ke­resni, amit. a feleségem itthon is tudna végezni. Az orvos kulcsa Igen, a doktor úr, aki minden­kor, mindenben segít. Aki be­szélgetésünk során saját sze­repét igyekezett eltitkolni, de akiről kiderült, hogy saját kulcsa van a házhoz, és gya­kori vendégnek számít. Ha egy kis ideje van. beszalad beszél­getni, tanácsot adni, sokszor még vasárnap is. Dr. Németh Gábor a szó legnemesebb értel­mében orvos, aki pályafutása során hű maradt, a hipDokraté- szi eskühöz, melyből most ki­ragadtunk egy részletet: „És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belép­ni... Ha ezt az esküt megtar­tom és nem töröm meg, akkor élvezzem életemet és mestersé. gémét úgy, hogy az összes em­bereknél örök időkre becsüle­tem legyen...’ Kövess László VECSÉSEN Megyei tanácstagi csoportértekezlet Augusztus 29-én, ülést tart a Pest megye tanácstagok mo­nori járási csoportja Vecsé­sen, a nagyközségi tanács ter­mében. Elsőként az alsófokú okta­tás helyzetéről, a személyi és tárgyi feltételeinek alakulá­sáról tart beszámolót Magó- csi Károly, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője. Ezután Horsik József, a járási hivatal elnökhelyettese az idei költségvetési és fej­lesztési tervek időarányos telepítését ismerteti. A P E S T M E G Y'E I HÍ R L A P K Ü L Ö N K I A D A*S A XX. ÉVFOLYAM 194. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK Harminc várakozó Szocialista közösségek is segítenek Gondoskodás az idős emberekről Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) megállapítása szerint, középkorúaknak a 45— 59 évesek, öregedőknek a 60— 74 évesek, öregeknek a 75 éve­sek és azon felül számítanak, a 90 év felettiek pedig az ag­gastyánok. Az átlagos életkor növeke­dése hosszú folyamat volt, amely nem ért véget, így szá­molnunk kell azzal, hogy to­vább növekszik társadalmunk­ban az öregek aránya is. Társadalmi erők Számuk gyors növekedésével olyan gondok és problémák ke­rültek felszínre, amivel jó elő­re nem is számoltunk. A jelen­legi helyzetet megítélve gyor­san és hathatósan úgy oldható meg ez az átmeneti feszültség, ha széles társadalmi erők fog­nak össze, feladatukat koordi­nálják. A Magyar Vöröske­reszt vállalta, aktivistái felde­rítik és jelzéseket adnak arról, hogy hol, milyen körülmények között élnek idős emberek. E munkában a segíteniakarás serkenti őket mind nagyobb és nagyobb feladatok megoldásá­ra. Nem egy aktivista maga vállal gondozást, és eljárnak az idős emberek ügyes-bajos dolgainak intézésében. A tö­megszervezetek segítsége nél­külözhetetlen ebben a mun­kában, hogy ma már egyre több szocialista brigád vállal magára hasonló feladatot. Járásunkban egy szociális otthon működik, Gyömrőn. Be- jfogadóképessége korlátozott, 12Ó idős ember elhelyezésére alkalmas. Az igény ennél jóval több. jelenleg 30 személy vára­kozik bejutásra. Az öregek naoközi otthonait járásunkban 130 idős férfi és nő látogatja. A TÜZÉP-telepen Őszi csúcs előtt Gyorsított rakodás Megnövekedett a magyar brikett iránt az érdeklődés. Moronon az első félévben 23 ezer mázsa kedvezményezett magyar tojásszenet adtak el a helyi TÜZÉP-telepen. Rakodó­lap viszi a szenet a lovasfogat­ra, megkönnyítve és meggyor­sítva a rakodást. A monori TÜZÉP-telepen jelenleg körül­belül 30 ezer mázsa különböző fajta, jó minőségű szilárd tü­zelőanyag várja a vásárlót. Gond és probléma, hogy a nap­közi otthonok szűkek, állapo­tuk eléggé kifogásolható. A ve­csési napközi otthon állapota különösen rossz. Jelenleg hu­szonnégyen járnak el rendsze­resen a napközi otthonba, s kár lenne, ha ezek az idős em­berek azért maradnának el, mert az épület életveszélyessé vált. Társadalmunk mindent meg­tesz annak érdekében, hogy az idős emberek öreg napjaikat ne elhagyatottan éljék le, még­is azt kell mondanunk, a sze- retetet semmilyen körülmé­nyek között nem tudjuk pótol­ni. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy a gyömrői szociális ott­honban két olyan idős ember is él, akiknek hat, illetve tíz gyermeke van, de befogadni, gondoskodni róluk egyik sem akar. Emberi kapcsolatok A harmadik formája a házi szociális gondozás. Az idős em­bereket bizonyos időközönként felkeresik a gondozók és elvég­zik a ház körüli teendőket. Az eddigi felmérés azt mutatja, hogy addig, amíg a fővárosban nagyon jók a tapasztalatok, vi­déki viszonylatban ez a gya- I korlat nem váltotta be a hoz-' záfűzött reményeket. A gon­dozók tiszteletdíja nem 8 órai munkaviszony díja, s ez súr­lódási felület is, hogy „eny- nyiért?”, a másik oldalon pe­dig „csak ennyi?” Sok esetben emberi kapcsolatok romlanak meg emiatt. Persze a gondo­zók túlnyomó többsége nem a pénzért, hanem lelkiismerete parancsára vállalja a nehéz munkát. A társadalmi gondoskodás más formája a segélyezés. Mo- noron 57 személy kap teljes összegű segélyt, Vecsésen 24. Évente a két községben 74 ezer forintot fizetnek ki segély cí­mén. A maglódi példa Az idős korúak száma nő, és jó lenne, ha növekedne azok­nak a közösségeknek a száma is, amelyek tenni akarnak ér­tük, akik segítik őket abban, hogy a számukra megváltozott környezetben új tartalmat kap­jon életük. Jó kezdeményezés volt a maglódiaké: idős embe­rekkel kiránduló busz indult Szolnokra, a- Tisza-ligetbe. Re­méljük, a jövőben követőik is akadnak. Bánföldi Györgyné a Vöröskereszt járási vezetőségének titkára A nap kulturális programja MOZIK Gyömrő: Csizmás1 kandúr a világ körül. Maglód: Bomba­siker. Mende: Éjfélkor indul útjára a gyönyör. Monor, dél­utáni előadáson: Tecumseh. Este: Kihajolni veszélyes. Mo- nori-erdő: Üdülők. Pilis: Egy eladott élet. Üllő: Volt egyszer egy vadnyugat. Vecsés: Em­berrablás magyar pjódra. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyömrőn, 16 órától: az ifjú­sági; 18-tól: a magnósklub foglalkozása. Maglódon, 18-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Mondén, 18-tól: ifjúsági klub- foglalkozás. Monoron, 15-től: a cigány gyermekklub; 18-tól: a cigány felnőttklub tartja összejövetelét. Pilisen, 18-tól 20-ig: a magnós-, 18-tól 22-ig: az ifjúsági klub foglalkozása. Sülysápon, 16-tól 20-ig: aszta­litenisz-sportnap. Üllőn, 17-től 20-ig: a szakmaközi klub összejövetele. Vecsésen, 16:30- kor: bélyegkiállítás megnyitó­ja, 16-tól 20-ig: a Jókai együt­tes múltja és jelene címmel ki­állítás a Jókai-klubban, 18- tól: a galambászszakkör fog­lalkozása. BIRKÓZÁS Országos ifjúsági verseny A Pest megyei Birkózó Szövetség Monoron rendezi az orságos ifjúsági kötöttfogású birkózó-versenyét augusztus 20-án, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdettel a Kossuth Lajos utcai általános iskola tornatermében. / Üllő nagyközségben az utóbbi időben igyekeznek szigorúbban felderíteni a zugkiméréseket, a bögrecsár­dákat, s lapunkat is rendsze­resen értesítik arról, milyen bírságot szabtak ki a zug- italmérés gazdájára, akit si­került tetten érniük. Bögre­csárdák persze nemcsak Ül­lőn vannak, ám úgy tűnik, ebben a községben mintha többet tennének ellenük, mint másutt. Ezért is közöl­jük a Családi lap augusztusi számában megjelent írást. © Nemrég Üllő nagyközségben jártam, ahol Csuzi Kálmánná szakigazgatási előadó és két bizottsági tag tárgyalta a kör­zeti megbízott jóvoltából tet­ten ért bögrecsárdás ügyét. Sört és pálinkát mért, s bár ez utóbbit boltban vásárolta — így sem veszített az üzle­ten. Bizonyítja ezt az is, hogy 7 forint híján 1700 forint volt kétnapi bevétele. Ez a bögre­csárdás állítólag „megtévedt ember”, aki szavaival élve: unalomból árusított a lakásán szeszes italt. Négyezer forintra büntették, ami elég kemény Pokolra való csárdák büntetés annak, aki a terhére rótt cselekményben ártatlan­nak mondja magát. Mégsem ágált ellene, s ahogy mondani szokás: o mellényzsebéből ki­fizette ezt az összeget. — Néhány nap alatt behozza a veszteségét — hallom Csuzi- nétól, és a bizottsági tagok: Tóth Imréné tanácstag és Pó­lyák Péter Pálné tanácsi akti­vista igenlően bólintanak rá. 1976-ban 5 „bögrés” bánta a velük való találkozást, ta­valy ketten, idén feltehetően még többen lesznek. Erdei Gábor, a nagyközség fiatal és rendkívül energikus tanácselnöke keserűen mond­ja, hogy mennyire nehéz „le­buktatni” a „bögréseket”. Nem azért, mintha nem tudná ő is, hogy kiket gazdagít Üllőn ez a tiltott kereskedelmi tevé­kenység, hanem bizonyítani nehéz. Ha például ő, vagy a körzeti megbízott éqi tetten az ügyeskedőket, ez még nem ele­gendő — ha nincs legalább két olyan tanú is, akik a sza­bálysértési eljárás során sem visszakoznak a „bögrés” fe­nyegetése vagy az általa kilá­tásba helyezett potyaivászat reményében. Márpedig a bögrecsárdákban talált vendégek jobbára a „bögrés” felé húznak. Jogos a kérdés: ugyan miért nem ér a tanácselnök, a kör­zeti megbízott vagy más tiszt­ségviselők szava annyit, hogy a vétkesek ellen legalább szabálysértési eljárás indul­hasson? Miért nem elégséges törvényi garancia az ilyen ügyekben is az ő szavuk és a lefoglalt bűnjelek? S miért nem lehet olyan pénzbírsággal sújtani a „bögréseket”, hogy elmenjen egy időre a kedvük a tiltott szeszkiméréstől? Helyes lenne büntetőeljárást indítani ellenük, amelyet a szóbanforgó községben úgyne­vezett „bíróság elé állítással” folytathatnának le, s ha a „bögrés” átnevelése úgy kí­vánja — mindjárt megkapná a „beutalót” néhány hónapra a rács mögé. Egy-egy ilyen eljá­rásnak olyan megelőző hatása lenne, amely akár tíz súlyos pénzbírságon is túltesz. A bögrecsárdák ijesztő el­szaporodása hasonló a rákbe­tegséghez Ha időben és hatá­sos módon nem előzzük meg, illetve nem lépünk közbe, amíg lehet, a tragédiák hosszú sorát nyithatják meg. Beszél­tem Üllőn is néhány asz- szonriyal, akik kapásból sorol­ták fel nekem a helybeli „bög­réseket”, s köztük például azt a „nagyságos asszonyt”, aki még arra is ügyel, hogy ven­dégei táskával jöjjenek hozzá és ne szatyorral. Ez utóbbi ugyanis könnyen árulójává le­het, ha a hatóság részéről ne­tán azt figyelnék, hogy kik járnak hozzá naponta inni. Soha nem felejtem el annak az asszonynak a hangját, aki férje és a „bögrések” miatt idegileg is összeroppant, öt bezzeg a „derék” ura akár évente bejuttathatja az ideg­gyógyintézetbe. És még az volna a kisebb baj, ha a „bögrésekhez” járó vendégek csak a fizetésük ki- sebb-nagyobb részét költenék ott el italra, s hazaérve béké­sen elszenderednének. Sajnos, ezekből van a legkevesebb. A többiek verik a feleségüket és gyermekeiket, olykor egymást is. Ha hirtelen azt kellene ösz- szeszámlálnom, hogy mily so­kan vesztik évente az életü­ket vagy nyomorodnak meg a mértéktelen ivászat következ­tében, s mennyien vesznek el miattuk, bizonyára nem állnék meg csak egy négyjegyű számnál. De hát akor miért nem te­szünk sokkal többet, mint ed­dig, legalább a „bögrések” el­len, akik emberek életével, egészségével és boldogságával kufárkodnak Mártinké Károly AZ ALKOTMÁNY NAPJÁN r Maglódon ünnepel a járás ÉRDEKES KULTURÁLIS ÉS SPORTPROGRAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom