Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-18 / 194. szám
8. AÍTÖl 1978. AtTGUSZTUS 18., PÉNTEK Farmerzsugorító Szövetzsugorító berendezést szereltek fel az újszegedi textilgyárban, hogy a farmeranyagok szilárdság, kopásállóság, színezés tekintetében és méret- tartósságban megfeleljenek a nemzetközi követelményeknek, s felvegyék a versenyt a legkiválóbbnak tartott nyugati farmeranyagokkal. A zsugorítás során az anyag tulajdonságai oly előnyösen változnak meg, hogy később, mosás után legfeljebb kétszázalékos mértékben megy össze. Tiszta az út Egy héten át tisztogatták a Budakalász és Pomáz közötti útszakaszt, s a régi szeméttelep területét, a pomáziak. A munka során kétezer köbméter szemetet dózeroltak el, majd 90 köbméter földdel takarták le. A nagyobb terjedelmű hulladékokat a pomázi új szeméttelepre szállították. A munkálatokat a Közép-Duna- menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, a BÉSZ- KÜ, az Óbuda Tsz és a KPM helyi kirendeltsége munkagépekkel segítette. Jól gazdálkodnak a forintokkal Ikerházak a dunaharaszti nagycsaládosoknak Szeretek jókedélyű, őszinte emberekkel beszélgetni. Ezek közé tartozik Ady István, a du- naharaszti tanács elnöke, örömmel mondta el beszélgetésünk során, hogyan fejlődött a község az utóbbi években, de feltárta a gondokat, nehézségeket is. A tanács munkája, felelőssége, számokban is kifejezhetően megnőtt az ötödik ötéves terv során: míg az előző tervidőszakban 13 millió forinttal gazdálkodtak, most 55 millió forinttal. A község lakói aszerint ítélik meg a tanács munkáját: van-e elég üzlet, óvodai hely, milyenek az utak, jó-e az egészségügyi ellátás, megfelel-e napjaink igényeinek a község infrastruktúrája? — Milyen a helyzet Dunaha- rasztin? — A kereskedelmi ellátás eddig is megfelelő volt, s még jobb lesz, ha év végén megnyílik a második ABC-áruhá- zunk, amelyet a Ceglédi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat épít — válaszolta a tanácselnök. — Elkelne még egy nagyobb ruházati szaküzlet, műszaki bolt és vendéglő is. Bővíteni kellene a rendelőket, de nincs szabad építőipari kapacitás. — Ügy hírlik, a dunaharasz- tiak jól gazdálkodnak a forintokkal. — Két éve bölcsődére 1 millió 200 ezer, 120 személyes óvodára pedig 2 millió 500 ezer forintot kaptunk. A többit mi magunk teremtettük elő társadalmi munkával. Három és fél, négymillió forintból megépítjük a 2. számú általános iskola öt új tantermét is. Terven felüli beruházásként készül egy új, nyolctantermes iskola is. A jövő szeptemberben itt is megindulhat a tanítás. Szeretnék arra is válaszolni, miért fejlődik ilyen gyorsan a település. 1971-ben az egy főre jutó társadalmi munka értéke 80 fillér volt, addig tavaly elérte a 300 forintot. — Dunaharaszti „lepénysze- rűen” terjeszkedik, lélekszáma már 20 ezer felé jár. Hogy tudják ezt a gyarapodást utakkal, vízhálózattal követni? — Az útépítéssel kapcsolatban csak azt mondhatom, ; igyekszünk, de még sok új út1 kellene. A jövőben korlátozzuk j az építkezéseket a község hatá- ! rában. Vízhálózatunk minden-' hova eljuttatja a Jó, egészséges i ivóvizet. Hadd említsem meg,1 néhányan nem fizetik a vízdíjat, ezért 6 millió forint hiányunk van. Pedig mennyire kellene ez a pénz! — A falu végén járva élénk építkezésre lettem figyelmes. Megtudtam, hogy tanácsi lakáHatvanezer írógép évente Az Irodagép- és Finommechanikai Vállalat — együttműködve a svájci Hermes céggel — az idén 60 ezer táskaírógépet gyárt. nagyapáink szőlőprése Több mint 40 ezer kis méretű szőlőprést és mintegy 20 ezer szőlőzúzót indít útnak ezekben a napokban a veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat a hazai piacra és az osztrák, a jugoszláv és a nyugatnémet megrendelőknek. A berendezések érdekessége, hogy formájuk éppen olyan, mint nagyapáink korában. A kistermelők, mint azt a piackutatások bizonyítják, ragaszkodnak a megszokott formához. A 100—200 négyszögöles kis szőlőskertekben e régies eszközök segítségével idézik fel az igazi szüreti hangulatot. Érdi cigánygyerekeknek Olvasó- és képzőművésztábor Tábortűzzel zárult a cigány- gyerekek számára szervezett olvasó- és képzőművésztábor az érdligeti Kaszinó-parkban. A szokvány tábori záróakkordot izgalmassá tette a beszélgetés Lakatos Menyhérttel; a Füstös képek című regény szerzőjével, aki a magyar irodalomban őszintén ábrázolta eddig a cigányság életét. Gazdasági kérdés — A cigány olvasótáborok nem a cigánysorsot felrajzoló irodalmárokat, szociológusokat, néprajzosokat akarja megcáfolni — mondta Lakatos Menyhért. — Sőt, a cigányság felfedezésének érdemi korszaka most tart az első periódusában — ennek lassan már tíz éve — fölvillanó látványos eredmények, tanulmányok, novellák, egy-két tehetségről valló verseskötet, egy lelkes, kissé forrófejű nemzedék jelenlétéről tettek tanúbizonyságot. Köztudott a cigányság problémája, elsősorban gazdasági kérdés: társadalmi helyzetükön kell változtatni. Meg kell őrizni viszont a cigány művészetet és a folklórt. A valódi értékek feltárásával érünk el igazi eredményeket. Fontos az élmény Az olvasótábor három vezetője, "Kiss Mária;TEftérdi Vli. számú általános iskola pedagógusa, Kéri Mihály, a helyi művelődési központ előadója, és Pápai Gábor grafikus, lelkesen, sok-sok gátló tényezővel küszködve oldották meg feladatukat. A cigánycsalád zárt közösség, s már a gyerekek toborzása előtt rengeteget kellett vitatkozniuk á szülőkkel, hogy két hétre nyugodtan elengedhetik az apróságokat. Nem volt szerencsés viszont, hogy ugyanabban a községben zajlott le az olvasótábor, ahol a gyerekek hétköznapjai telnek. A nyári alkotótáboroknál nagyon fontos az élmény, amelynek egyik lényeges tényezője az új, szép környezet. Az érdligeti Kaszinó-park egykori szállodáját a tanács a táborok rendelkezésére bocsátotta. Vadregényes környezetben ád a kastélyszerű épület, szép, nagy tágas szobákkal — közműves! tétlenül. A mese sikere A foglalkozások viszont kitűnően sikerültek. A három táborvezető a gyerekek vizuális kultúráját is igyekezett fejleszteni. Sok mesét olvastak, s hozzá illusztrációkat készítettek. A gyerekek rajzaiból kiállítást szerveztek, amelyet a tábor vezetőségéből, s a legügyesebb gyerekekből álló zsűri bírált el. Legjobban Lakatos Menyhért Angárka című meséjét szerették a kicsinyek. Ehhez készültek a legjobb illusztrációk. Nagy élményt jelentett még a Ki mit tudban sikeresen szereplő cigány előad&prtű- vésznő, Daróczi Ágnes íefíé^é- se, aki Lakatos Menyhért újab'b készülő meséskönyvéből olvasott fel részleteket. Pósa Zoltán Adil Rahimov: Legfőbb kincsünk Elkéstem a munkából. Belépek a műhelybe, hát éppen a főnök jön szembe. Zavaromban elpirultam. — Hm. hm — köszörülte komoran a torkát, aztán jeges hangon megszólalt: ,— Szép kis munkaerő, mondhatom. Majd a föld alá süllyedtem szégyenemben. — Hány óra? — Nyolc óra múlt tíz perccel — feleltem csöndesen. — És hánykor kezdődik a műszak? — Nyolckor — suttogtam még halkabban, szememet bűnbánóan lesütve. — Látom, nem várni fajankó. Jól tudod, hogy létezik a világon munkafegyelem, amely mindenkire egyformán kötelező. Rendnek kell lenni. Minden perccel takarékoskodni kell... A főnökből ömlött a szó. Hosszasan fejtegette a percek fontosságát Meggyőzően és szívélyesen, hevesen és oktatóan, szavainak időnként széles mozdulatokkal adott nagyobb nyoma- tékot. Hol csöndesre fogta a hangját, hol meg úgy dübörgőit, akár a hegyi patak. Utalt egy bizonyos értekezlet bizonyos előadásának bizonyos kitételére, idézte egy bizonyos tekintélyes újság bizonyos cikkének hosszú és okos mondatait, hivatkozott egy bizonyos brossúrá- ra, amelyben arról esik szó, milyen kárt okoznak a termelésnek egyes lelkiismeretlen dolgozók- Már egészen elzsibbadt a lábam. Irigykedve néztem a gépük fölé hajló szakikat. Az enyém is ott állt két lépésnyire, fémesen csillogva, mozdulatlanul. Éreztem, hogy kiszáll belőlem minden erő. A szemem előtt elsötétült a világ. A főnök atyáskodó vállveregetése térített magamhoz. — No. világos minden? Mosolyfélét erőltettem az arcomra. Nyilván igen gyászosra sikerülhetett, mert a főnök azt mondta: — Látom, hogy furdal a lelkiismeret. a ballépésed miatt. Jegyezd meg, hogy tíz perc a termelésben nagy dolog. Tíz perc alatt műhelyünk például kétszáz munkadarabot készít, gyárunk pedig... Azt hittem, rögtön elájulok. — Vésd jól az eszedbe, hogy becsülni kell minden másodpercet! Amikor befejezte, rogyadozó térddel kullogtam a géphez. Ebben a pillanatban megszólalt az üzemi rádió: — Elvtársak, ebédszünet. Most hallgassák meg a főnök előadását a „Legtöbb kincsünk az idő’’ című sorozatból. Elvesztettem az eszméletemet. (Fordította. Za- hemszky László) | sok épülnek. Kik kapják eze- ' két a lakásokat? — öt ikerházat, azaz tíz háromszobás lakást építünk. Ezeket olyan nagycsaládosoknak I juttatjuk, akik lakáskérelmü- ' két több éve benyújtották. Egy lakást 340 ezer forintból ho- . zunk ki, ebből komfortosításra sajnos nem telik. Kértük a leendő, többségükben budapesti vállalatoknál dolgoz^ tulajdonosok munkáltatóit, járul- 1 janak hozzá az építkezéshez, 1 de csak kettő adott anyagi tá- , mogatást. Igyekszünk az egye- ' dülálló pedagógusok lakásgondjain is eny hiteim. Meg- j veszünk egy háromszobás há- j zat, ahol hat pedagógusnőnek I tudunk otthont biztosítani. R. Kovács Vera nos, vigye, János, hol van, hozza tel. Jó szót nem kapott, nem is várt. Bére is éhbér volt Vonszolta korán megfáradt testét, titokban morgott, hangosan sohasem — tette a dolgát. Talán soha nem volt szabad órája, míg fenn járt a nap. Ágyhoz láncolt, beteg feleségére is csak lopva nézhetett. Kötözködik az ember: virágot a virágtartóba; kutyát a gazdája házába; áruval megrakott, díszes kirakatokat; tisztaságot a szigeten — a közönyösségre, a nemtörődömségre nem lehetne nagyobb jelentőségű példákat felsorolni? Sorra várnak jegyzetemben a nagy ügyek, mégis a látszólag jelentéktelenebbeket említettem fel. Azokat, amelyek beszédesen bizonyítják: nem a pénz old meg mindig mindent. Sok tennivalónk van, ami nem kerül'fillérbe sem, mégsem végezzük el. Halasztjuk holnapra, s ha felettesünk nem figyelmeztet, úgy teszünk, mintha magunk sem vennénk észre, a hibák, gondatlanságok velünk öregszenek. D unakanyarból vettem a vendéglős példáját, a Dunakanyarral is fejezem be jegyzetem. Néhány éve birkalegelőnek sem volt jó a hegyoldal, a Dunakanyar számos része. Akkor a tanácsok kis telkekre parcellázták. Ma a tulajdonosok keze több várost, egész Dunakanyar- partrészleteket szépített meg. A természet vált azáltal gazdagabbá, hogy szorgalmas emberek vállalták a nehezét... Mindez nem érne semmit, ha a Duna-part vendéglakói csak énnek élnének és nem éreznék ugyanilyen tulajdonosoknak magukat munkahelyeiken. Mert mindenütt mi vagyunk a tulajdonosok, s nemcsak általában, hanem részeiben is: mindenki ott, ahol a fizetését kapja, ahol a nap java részét tölti és apró vagy nagy ügyek intézését reábízták. Kicsivel kellene csupán tágabbra nyitni szemünket, kicsivel kellene jobban hallgatózni az igényekre. Sokan élnek közöttünk társadalmi munkások, akik óvodát, iskolát, kórházat, járdát, utat építenek, ök munka mellett, munka után is vállalják. Másoktól meg sokszor csak annyit kérnénk: munkaidejük alatt tegyenek eleget. —i—s. közömbös, mert neki származik belőle kára. B a közöny ragályos. Ha az üzletvezető vatc a szépre, beosztottjai is vakká válnak, s azt szeretnék, ha a vendégek is csukott szemekkel járnának. Ugyanez jutott az eszembe, amiKor valamelyik vasárnap a fővárosi Váci utcába tévedtem. Majdnem néptemn volt a sétány. Miért is sétáltak volna arra? Két-három kirakat vonzotta csak a járókelőket, a többi üres és semmitmondó volt, néhányat a naptól sűrű ráccsal óvtak, hiába leskelő- dött az ember, a műanyag épp azt takarta el, ami a járókelőket vonzotta volna. Nem úgy a Kígyó utcában! Zöld növények, pihenőpadok az üzletek előtt, s a kirakatok fogva tartottak mindenkit, aki arra ment. Egyik utcában így, a másikban lehet úgy? Közöny miatt szabad-e egy üzleteiről híres utcát így megcsúfolni? Minden bizonnyal a Kígyó utca kereskedői sem kaptak több fizetést, amiért ellátták kötelességüket, csak úgy látszik, ott az a szellem: szégyen lenne a többitől lemaradni! A legutóbbi szakadó eső után a Városligetben barangoltam. A park egyik lapályos részén megült a háromnapos víz. A föld nem tudta elnyelni, szúnyogoázissá változott, a fű pedig rothadt a poshadt lé alatt. Nem akadt kertész, aki utasítás nélkül kis árkocskát, kapavágásnyi medret vágott volna, ahol elvonulhatott volna a fölösleges tó. Folytathatnám a csendes, árnyas Margitszigettel, mennyi szemét közömbösíti a virágok illatát. Nem a környezetvédelmet szeretném most emlegetni, csak azt, hogy valakiknek utasítás nélkül is az lenne a dolguk; óvják a sziget szépségét. Játszottam a gondolattal: mi történt volna János bácsival, a régi falum földesurának szolgájával, ha akárcsak egy fél napig hagyja szenvedni a füvet, vagy leejtett papírt a parkban felejt? Ilyet soha nem tett. mégis üvöltöttek vé'e naphosszat: János, jöjjön, JáJEGYZET TULAJDONOSOK Nem szóltunk az üzletvezetőnek, nem azért ültünk be fél órára a vendéglőbe, hogy perpatvart szítsunk. S most is inkább cseppben a tengert mutatnám be. Inkább azt említeném, hogy ezek olyan dolgok, amelyek hibás, torz szemléletet rejtenek. Tudniillik az űzet így is megy, ad munkát eleget. Válaszolhatná a vezető: nincs ember, aki gondozza a virágot, vagy kevesen vannak ahhoz, hogy nagyobb területre osszák be a kiszolgálókat ... Indok százával, s egyiket sem lehet semmibe yenni. M ost azonban játszom a szavakkal. Nem úgy írom, hogy az üzlet vezetője, hanem úgy, ahogy érzem: a vendéglő tulajdonosa. Tulajdonosa. Amíg megbízatása oda szól, amíg bizalmat élvez, amíg alkalmasnak találják a vezetésre. S ez az utóbbi szó, „tulajdonos” egészen mást jelent, mint az első: „üzletvezető”. A tulajdonos nem a kifogásokat keresi: mit miért nem lehet, hanem a megoldás módját. Mert nem mindegy neki, visszatér-e a vendég: jól érez- te-e magát. Ha a tulajdonos átja: a vendégnek megakadt i szeme a gazon (persze, ez azzal jár, hogy figyelni kell a vendég közérzetét), másnapra eltünteti —, és biztos lesz beosztottjai között segítőtársa, mert a jó példa hat, s nem kell külön fizetésért új embert Eelvenni. Ha észreveszi, hogy egyetlen vendég fél a kutyától — (egy tulajdonos be sem engedi embernyi nagyságú állatát az asztalok közé), akkor azonnal eltávolítja. Egy tulajdonosnak nincs hatásköri listája, a tulajdonos minden lépését nem lehet előírni, csak önmaga érezheti, mire képes a vendégeiért. Lehet, hogy anyagilag nem kan erre elég ösztönzést ma (bár összekuszálódtak az értékhatárok: a mi az ..elég? ügvben, és mindenki épp azzal elégedetlen, ami van), de van hiúság is. szakmai gőg. virtus a vemiensésre: „nálam jobb, rr'ut másutt”... Egy tulajdonos nem lehet A csárdában minden asztalt etfogialtak a vendégek. Akadtak, akiknek már csak a zart teremben terítettek. A zenekar vidám nótákat húzott, a külföldiek is hangos jókedvvel fogyasztottak vacsorájukat. Egy pillanatra azonban mindenki meghökkent. Kutya, igazi nagy kutya érkezett a Duna felől. Olyan nagy volt, hogy fejem fölé ért a pofája, amikor asztalunknál szaglászott. A vendégek megmerevedtek. Azt hitték, kiabálok, esetleg segítséget hívok, pánikba esem. Csak akkor tört ki a felszabadult hahota, amikor ezt az óriási teremtményt — igaz, óvatosan — megsimogattam, barna fejét megveregettem. A jószág hálásan bújt közelebb, de ez már kevésbé volt ínyemre. Űj cimborámat eltessékeltem. Jól nevelt állat lévén, visz- szament ugyancsak óriási társához, amely megkötve ácsorgóit a vendéglő giz-gaz udvarán. Onnan vakkantott néha a szórakozók felé. Sőt ugatott is, amikor például egy kisfiú, szülei engedélyéval az udvarról akarta nézni a hömpölygő Dunát. De nem tetszett az állatnak az a fiatal pár sem, aki a part felől közeledett az asztalokhoz. A dunakanyari csárda kiszolgálója udvariasan világosított fel kutya ügyben. Mindkét állat a vezetöhelyettesé, nyugodjunk meg, nem bántanak. Nem nagy dolog akár kedves emlékként emlegethetem. Legfeljebb a KÖJÁL feladata megítélni: meddig tűr állatot közétkeztetési helyen. Az sem rendíti meg a népgazdaságot, hogy kidobták a pénzt a drága kő virágtartókra, a nyár közepén egyetlen virág sem nyílott bennük. A gyom viszont dúsan tenyészett. Ahol valaha asztalok, székek sorakoztak az utca felőli betonon, aznap a nagy forgalom ellenére sem asztal, sem szék nem volt. Ügyszintén kihasználatlan a szép terep, az állatok tanyája: a Duna-partra nézve hangulatos étteremrész lehetne. Csakhogy akkor kiszorulnának az ebek és a termetes gazt is ki kellene irtani. Egy etteremnyi befogadó képességű helyiséggel gyara- píthatnák lehetőségüket, anélkül, hogy bárkinél beruházási összegért kellene kilincselni.
