Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

1918. AUGUSZTUS 2., SZERDA Heti jogi tanácsok ♦ A házastársak tulajdoná­ban levő közös lakás kizáró­lagos használatára az egyik házastárs is feljogosítható. Egyik olvasónknak felesé­gével közös tulajdonban van a szövetkezeti lakása. Ebben élnek 6 év óta, két kisgyer­mekkel együtt. A felek között a házasság megromlott, és el is váltak. Sérelmezi olvasónk, hogy a saját tulajdonából is ki kell költöznie, mivel a bí­róság a lakás kizárólagos használatára a volt házastár­sat jogosította fel. Az iratokból megállapítot­tuk, hogy panaszosunk házas­ságát azért bontotta fel a bí­róság, mert italozó életmódot folytatott és házastársával szemben tettlegességet is el­követett. Második olvasónknak ha­sonló panasza volt,' azzal a különbséggel, hogy az ő há­zasságát közös megegyezéssel bontotta fel a bíróság, mégis el kell hagynia a közös la­kást, jóllehet ő ráadásul még súlyos beteg is. Nézzük tehát első olvasónk problémáját: A lakástulajdon nem egyen­lő a lakás használati jogá­val. Vagyis az, hogy valaki tulajdonosa egy lakásnak, az még nem biztos, hogy annak használatához is megvan a jogcíme. Az első ügyben az italozó személyt azért kellett a saját tulajdonú lakásából is kiköltöztetni, mert életmódjá­val veszélyeztette a család nyugalmát, állandóan zaklat­ta a gyerekeket is, úgy, hogy azok sokszor álmukból riad­tak fel, és végig rettegték ap­juk brutalitását. Ilyen körül­mények között helyes az ilyen embert a lakásból való kiköl­tözésre kötelezni. A családvé­delmi szempontok, a gyerme­kek érdekei ezt kívánják meg. A másik ügyben lehetséges, hogy nem jártak el kellő kö­rültekintéssel az illetékesek, olvasónk fellebbezze meg az ítéletet. Fellebbezni az ítélet kézhezvételétől számított 15 nap alatt lehet. Bőven van még idő, hiszen még meg sem kapta az írásbeli döntést ol­vasónk. Ha olvasónk arra hi­vatkozik, hogy beteg és nem mehet el albérletbe, egyrészt mert annak költségét nem tudja vállalni, másrészt mert az olcsóbb albérletek nagyobb egészségkárosodást idézhet­nek elő nála. Természetesen ez utóbbi esetben is a családvédelem a döntő, és ha közös megegye­zés alapján történt is a válás, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben olvasónk je­lenléte, a gyermekek egészsé­ge szempontjából nem ká­ros-e. Nagyon körültekintő el­bírálást igényel olvasónk ügye. + A gyermektartásdíjat úgy kell megállapítani, ha a gyer­mekeket nem együtt helyezték el, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedve­zőtlenebb helyzetbe. Olvasónk első feleségétől elvált. A tartásdíj megállapí­tásánál a bíróság figyelembe vette, hogy második házassá­gából is született gyermeke. Ezért a havi átlagilletmény 50 százalékát vonták le kere­setéből. Az átlagjövedelem megállapításánál azonban fi­gyelembe vették olvasónk mostani feleségének jövedel­mét is. Ennek következtében túl magas lett a tartásdíj ösz- szege. Olvasónk ezt sérelmezi, és azt kérdezi, hogyan kell megállapítani a gyermektar­tásdíj összegét? A gyermektartásdíj megál­lapítására vonatkozóan a ■ .................. ‘V-"" '‘~~'' Ké tszeresen is újdonság az a hézagpótló munka, amely most jelent meg a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó gon­dozásában: A vadászat ma­gyar jogi rendje címmel. Sok mű jelent meg Ugyanis már eddig a vadászat külön­féle területeiről, vonatkozásai­ról, s természetesen még több munka látott napvilágot a kü­lönféle jogszabályozásokról. Így együttesen a kettő azonban most először találkozik, ezért kettőzött a jelentősége is. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy eddig egyáltalán nem jelent meg jogi munka a va­dászat tárgyköréből, hiszen csupán az elmúlt években, ép­pen e kötet szerzőjének, dr. Zoltán Ödönnek a tollából lá­tott napvilágot a vadkárokért és a vadászattal kapcsolatos egyéb károkért viselt felelős­ségről szóló jpgszabálymagya- rázat. Ám a mostani munkát azért forgathatja örömmel mind a vadászat rajongója, mind a jogtudomány iránti ér­deklődő vagy gyakorlati szak- embef, mert ezúttal a teljes magyar vadászati jog monog­ráfiáját tartja a kezében. A vadászattal kapcsolatos jogi kérdésiek rendszerbe foglalt, elemző és értékelő feldolgozá­sa ez a mű. Stílszerűen azt mondhatnánk tehát, hogy a. magyar vadá­szati jog került terítékre az­zal, hogy megvizsgálja a vadá­szattal összefüggő jogviszonyok színes világát és megadja a helyes válaszokat a felmerülő kérdésekre. A szerző előszavá­ban nagyon megfontolt tár­gyilagossággal mutat rá arra, hogy napjainkban miért nőtt meg a jelentősége e jogi témá­nak. „A mezőgazdálkodás kor­szerűsítése — mint írja — szükségképpen maga után von­ta a vadgazdálkodás korszerű­sítését is. A két gazdálkodási ágnak a korszerűség szintjén való összhangba hozatalával, ennek előrelátó megtervezésé­vel és megszervezésével, va­lamint a vadászat gyakorlásá­val kapcsolatban az érdeke­sebbnél érdekesebb jogi kérdé­sek is felvetődnek, amelyek­nek a megválaszolásához ko­moly érdekek fűződnek". A Szegedi Nyomda ízléses kivitelezésében megjelent kö­tet mindezek elemzésével hasznos kézikönyvnek is te­kinthető, amelynek jogi isme­retanyaga vadgazdálkodók, va­dászok számára hovatovább nélkülözhetetlen. Tíz nap rendeletéiből 12/1974. (V. 14.) MT. számú rendelet, és a 8/1974. (IV. 27.) IM. számú rendelet intézke­déseit kell alkalmazni. Az előbbi rendelkezés szerint, a gyermektartásdíj megállapí- t4sánál a tartásra köteles sze­mély munkahérét, járandósá­gát, egyéb jövedelmét kell fi­gyelembe venni. A tartásdíjat az összes körülmények mér­legelése alapján, a gyermek szükségleteinek figyelembe­vételével a törvényes mérték­nél alacsonyabb, vagy maga­sabb összegben meg lehet ál­lapítani, a gyermeket gondo­zó másik szülő anyagi körül­ményeire is figyelemmel, — ezt is kimondja a jogszabály. A most idézett bekezdés tar­talmazza azt is, hogy két vagy több gyermek tartásánál, kü­lönösen, ha nem egy helyen vannak elhelyezve, a tartás­díjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerül­jön a másiknál kedvezőtle­nebb helyzetbe. Egy törvényességi óvás kap­csán a Legfelsőbb Bíróság el­vi éllel kimondta, hogy a tar­tásra természetben, illetőleg pénzben kötelezett szülők anyagi helyzete értékelésének egybevetése elsősorban olyan­kor jelentős körülmény, ami­kor ugyanazon szülőktől szár­mazó közös gyermekek van­nak a szülőknél külön-külön elhelyezve. A jelen ügyben azonban nem ilyen esettel ál­lunk szemben. Itt elsősorban abból kell kiindulni, hogy azt az előnyt, amelyet az olva­sónk háztartásában nevelke­dő gyermekek, az anyjuk ke­resete folytán élveznek, nem lehet a perbeli gyermekkel, vagyis az első házasságból származó gyermekkel megosz­tani. Nincs tehát jelentősége annak, hogy olvasónk házas- társa jelenleg magasabb kere­settel rendelkezik, mint a gyermek édesanyja. Az a véleményünk, hogy olvasónk fellebbezze meg az ítéletet. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései A túlóra előfeltételei Raktárosi beosztással ki- rendeltséghez helyezték át egy vidéki vállalat telepvezetőjét. Később az illető a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és el- panaszoita: az áthelyezéssel kapcsolatos kiadásait, a külön- élési pótlékot, a munkásszállás és a túlóradíjat nem kapta meg. Ezért ezek megítélését kérte. A döntőbizottság elutasí­tó határozata után a munka­ügyi bírósághoz fordult, de szin­tén eredménytelenül. Törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely a jogerős ítéletet hatá­lyon kívül helyezte és a mun­kaügyi bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozata­lára utasította. A határozat indokolása sze­rint a munkaügyi bíróság nem állapította meg, hogy a raktá­ros a munkásszállásért meny­nyit fizetett. Meg kellett vol­na néznie a kollektív szerző­dést, hogy annak értelmében a dolgozó mikor jogosult a munkásszállás díját a munka­adótól visszakövetelni. Az anyaggazdálkodási osztály ve­zetőjének vallomása szerint — a kollektív szerződés ellenére — a raktáros munkahelyén is volt termelési szünet. A munkaügyi bíróság azonban elmulasztotta annak tisztázá­sát. hogy a raktár dolgozói — köztük a felperes — megkap- ták-e a termelési szünetet és ha igen, az hány napot jelen­tett, továbbá az annak tarta­ma alatt végzett munkájáért mennyi bér járt volna. A rak­táros azt is állította, hogy lel­tározáskor, valamint a telep költöztetésekor túlóráznia kel­lett, amit főnöke — jogszabá­lyi előírás ellenére — nem írásban, hanem csak szóban rendelt el. Ezért azonban sem­mit sem kapott, csak azt ígér­ték, hogy majd jutalmazni fog­ják. A munkaügyi bíróság sze­rint a vállalati bizonylatok kuszasága miatt a túlórák, szá­mát nem leheti megállapítani. ezért az erre irányuló igényt elutasította. Bár a túlmunka elrendelé­sének szigorú alaki előfeltéte­lei vannak, de ennek elmu lasztása nem jelenti azt, hogy a munkáltató érdekében vég­zett többletmunkáért nem jár díjazás — mondta ki a Leg­felsőbb Bíróság. — A túl­munkáért nem ellenérték, ha­nem fizetség, vagy szabadidő jár, de jutalommal ném vált­ható meg. A bizonylatok ku­szasága pedig nem ok arra, hogy a bíróság a munkáltató mulasztásának, hanyagságának következményeit a dolgozóra hárítsa. A munkaügyi bíróság­nak minden lehetséges eszközt igénybe kellett volna vennie annak megállapítására, hogy a iaktáros hány túlórái teljesí­tett és ezért mennyi díjazás, illetve szabad idő illeti meg. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert nemcsak ta­núvallomások, de közvetlen főnöke is megerősítette, hogy szóbeli utasításra túlmunkát kellett teljesítenie. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság döntése megalapozatlan, s en­nek következtében jogszabály- sértő. A munkaköri besorolásról Az egyik vidéki vállalat osz­tályvezetőjének munkaszer­ződését közös megegyezéssel, írásban, úgy módosították, hogy — illetményeinek vál­tozatlanul hagyása mellett — a gépesítésfejlesztés vezetője lesz. Később közölték vele, hogy a műszaki fejlesztési fő­mérnök irányítása alá helyez­ték és az addigi I. kategóriából a műszaki-gazdasági vezető II. kategóriába sorolták. Ezt az intézkedést az illető sérelmes­nek találta, ezért a munkaügyi döntőbizottsághoz felülvizsgá­lati kérelemmel fordult. Arra hivatkozott, hogy az átsorolás­sal jogellenesen egyoldalú munlMszerzödés-módosítást hajtottak végre, ami jövede­lemcsökkenéssel járt. Üj mun­kakörét azzal a feltétellel vál­lalta, hogy továbbra is a mű­szaki-gazdasági vezető I. ka­tegóriában marad. A döntőbizottság elutasítot­ta, ugyanígy a munkaügyi bí­róság is, A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a vállalatot, hogy dolgozóját — visszamenőleges hatállyal — a műszaki-gazdasági vezető I. kategóriába sorolja. A határozat indoklása sze­rint munkaügyi miniszteri rendelet értelmében a minősí­tést és a besorolást meg kell változtatni, ha az annak alap­jául szolgaló feltételek módo­sulniik. Ebben az' esetben az I. kategóriából a II. kategóriába történt átsorolást semmi sem indokolta. Munkaügyi minisz­teri rendelet szerint a főosz­tályvezetőket, kinevezett he­lyetteseiket és az önálló osz­tályvezetőket a műszaki-, for- gaimi-. áruforgalmi-, gazdasági Vezető I. kategóriába kell so­rolni. Ebben az esetben az osztályvezető az átsorolás idő­pontjában gépesítésfejlesztés- vezetői munkakört töltött be és a műszaki-fejlesztési fő­mérnök helyettese volt. Ez a munkakör pedig megfelel az I. kategóriába sorolás feltéte­leinek. i Tévedett tehát a vállalat — hangzik tovább a határozat — és ezen az sem változtat, hogy a kollekív szerződés az osz­tályvezetőt — beosztására te­kintettel — a vezető II. kate­góriába sorolta. Amennyiben ugyanis a kollekív szerződés valamelyik szabálya magasabb szintű jogszabády rendelkezé­sével ellentétes, akkor az ér­vénytelen. Ilyen rendelkezés­re pedig joghatályos munkál­tatói intézkedést alapítani nem lehet. A kiskorú elhelyezése A válás kimondása után az ötéves kislány az anyához ke­rült. Később a volt házastár­sak újabb házasságét, kötöttek és ekkor az anya más város­ba ment lakni. Egy alkalom­mal, amikor a gyermek az apá­nál volt látogatóban, az csak hatósági beavatkozásra adta vissza anyjának, sőt közben a gyermekelhelyezés megváltoz­tatás iránt pert indított. Azt A segítés forrásai Gyermek- és ifjúságvédelem A társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott ká­rok megtérítésével kapcsolatos gyakorlatról jelent meg fontos közlemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 10. szá­mában. Az állattenyésztési kutatá­sok helyzetéről és fejlesztésé­ről ugyanitt olvashatják az ér­dekeltek a MÉM közleményét. A pályakezdő szakemberek szerződéskötéséről a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Érte­sítő 13. számában jelent meg közlemény. A forgalmi adóról és árki­egészítésről a 11/1978. (VII. 24.) PM rendelet intézkedik. Meg­jelent a Pénzügyi Közlöny 14. számában. A vállalati beruházásokkal összefüggő állami támogatások 1978. évi engedélyezése tárgyá­ban 106/1978. OT—PM szám alatt jelent meg a Pénzügymi­nisztérium. 106/1978. OT—PM számú rendelete a Pénzügyi Közlöny 14. számában. A szakmunkásképzés irányí­tásával kapcsolatos egyes jog­szabályok módosítását és ki­egészítését a 7/1978. (VII. 4.) MüM rendelet tartalmazza. Menhelyi gyerekek. Mac­kóruhások. magasszárú cipő- sek, kopaszra nyírt fejűek — mindig kettes oszlopban. A sor elején és végén komor arcú férfi nevelő. Csendes, szomorú csapat... A távoli képpel ré­gies szó fonódik össze: árva­szék. A szavak azóta elhasználód­tak, a mindenkit egybemosó egyenruha is — szerencsére — megszűnt, de a jelenség ma­kacsul tartja magát. A gyám­hatóságok által állami gondo­zásba vett gyerekek száma hosszú idő óta lényegesen nem változik. Megelőzni a bajt Pest megyében minden ötve­nedik kiskorú: veszélyeztetett gyermek. A több mint ötezer fiatal megfelelő fejlődését főleg anyagi és egészségügyi körülmények nehezítik. A gyámhatóságok különböző sú­lyú intézkedéseket tehetnek, érdekükben, hogy lehetőleg mind többen elkerüljék a jog­szabályok ultima ratioját (vég­ső megoldási kísérletét) je­lentő állami gondozásba vé­telt. A megelőző óvintézkedések hosszú sorában a büntetőeljá­rás kezdeményezése, az alko­holelvonó kezelés indítvánvo- zása, továbbá a pártfogó ki­rendelése, s mindenekelőtt a figyelmeztetések jelentik a gyámhatóság arzenáljának könnyű fegyvereit. Az 1974-ben megjelent a Családjogi Törvényhez kap­csolódó gyámügyi jogszabályok új vonása, hogy a korábbiak­nál nagyobb lehetőséget te­remtenek a rossz anyagi kö­rülmények miatt veszélyezte­tett gyermekek helyzetének ja­vítására. A rendkívüli segélyek mellett azóta az arra érdemes és rászoruló családok rend­szeres támogatást is kaphat­nak. A rendszeres nevelést se­gélyt azonban nem automati­kusan, hanem csak akkor fo­lyósítja a tanács ha a szülők önhibájukon kívül keveset ke­resnek — 1978-ban. ha a csa­ládban az egy személyre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, vagyis az 1140 forintot — ugyanakkor a gyerekek megfelelő nevelésé­nek minden más feltétele biz­tosított. A segély pénz- (500— 1000 Ft) és természetbeni jut­tatásokból áll. A megyében je­lenleg 1300-an kapnak ilyen támogatást, s a segélyezett gyermekek száma nő. Egy félreértés A gyámhatóságok intézke­déseinek katalógusát néhány éve egy másik lehetőség is gazdagítja: a fiatalok intézeti elhelyezése. Az új jogintéz­mény részben rokon az álla­mi gondozással, mivel ezek a gyerekek ugyanabba az inté­zetbe kerülnek, sőt nevelőszü­lőkhöz is ugyanúgy kiadha­tók, mint az állami gondozot­tak. Ugyanakkor a két gon­doskodási forma jelentősen kü­lönbözik is egymástól. Míg állami gondozáskor a szülő­nek minden gyermekével kap­csolatos joga átszáll az állam­ra, addig az intézeti elhelye­zés során a szülő jogait nem csorbítják, gyermekével tehát szabadon rendelkezhet, min­denekelőtt bármikor maganoz veheti. Az utóbbi szülők hely­zete tehát olyan, mintha gyer­mekét hetes bölcsődébe, vagy kollégiumba járatná, mert la­káskörülményei, vagy munka­időbeosztása ezt indokolja. Az intézeti elhelyezéstől mégis mindeddig idegenkednek a szülők, mivel attól tartanak, hogy onnan csak hosszadalmas eljárással hozhatják ki, sőt — esetleg — akár az állami gondozottaknál — beleegyezé­sük nélkül örökbeadia gyerme­küket a gyámhatóság. A veszélyeztetettek fele Az intézeti elhelyezéssel szemben állami gondozásba vételt elsősorban akkor ren­deli el a tanács, ha a szülők önhibájukból nem gondoskod­nak a kiskorúról. (Pest me­gyében jelenleg mintegy 2800 fiatal van állami gondozás­ban). Az állami gondozás so­rán a szülőnek átmenetileg egyetlen joga marad: látogat­hatja gyermekét. A folyamatos kapcsolattartás hiányában vi­szont a kiskorú örökbeadása kezdeményezhető, s ez a szülő indokolatlan tiltakozása elle­nére is engedélyezhető. Éven­te 30—50 olyan gyereket fo­gadnak örökbe a megyében, akiknek már semmi reményük nem volt arra, hogy visszake­rüljenek saját családjukba. B. E. állította: a kislány ellátása anyjánál nem megielelo. A járásbíróság előtt folyt tárgyalás tartania alatt r a per jogerős befejezésig MMl o gyámhatóság felfüggesztette az apa jogát, hogy gyermekét lutoyaihassa, a bíróság pedig elrendelte a Nevelési Tanács­adó véleményének beszerzé- zését. A bizonyítási’ eljárás le­folytatása után a járásbíróság az apa keresetét elutasította. Ezt az ítéletet a megyei bíró­ság helybenhagyta, mert úgy látta, hogy a kislányt anyja és nevelőapja jól ellátják. A Ne­velési Tanácsadónak ugyan efelől volt némi aggálya, de ezt a bíróság elvetette. A jog­erős ítélet ellen emeit tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, később lényegesen megváltoz­tak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs,biztosítva — hangzik a határozat. « Tévedett a megyei bíróság, amikor a Nevelési Tanácsadó véleményét figyelmen kívül hagyta, noha olyan problémák­ra utal, amelyek kislány meg­felelő nevelése és gondozása terén az anyánál merülnek fel. Ezeket azonban az anya ta­gadta. Ezért a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a vélemény félretéve helyett a Nevelési Tanácsadó vezetőjét személyesen meghallgatja és más bizonyítási eljárást is le­folytat. Indokolt lett. volna az iskola megkeresése, hogy az orvosi vizsgálatokon és a tornaórákon a gyermek gon­dozásával kapcsolatban mi­lyen tapasztalatokat szereztek. Meg kellett volna állapítani azt ,is, hogy a kislány milyen tanuló és bizonyítványa ké­pességeinek megfelel-e. El­mulasztotta a bíróság a gyer­mek értelmi és érzelmi éle­te mélyebb problémáinak fel­tárását és azt is, hogy plszcho- lőgus véleményének beszer­zésével tisztázza, melyik szülő­nél való elhelyezés biztosítja jobban a kislány megfelelő irányban való fejlődését, vagy­is mi felel meg leginkább ér­dekének: az aoánál vagy az anyánál történő elhelyezés-e. Terítéken a vadászati jog

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom