Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1918. AUGUSZTUS 2., SZERDA Heti jogi tanácsok ♦ A házastársak tulajdonában levő közös lakás kizárólagos használatára az egyik házastárs is feljogosítható. Egyik olvasónknak feleségével közös tulajdonban van a szövetkezeti lakása. Ebben élnek 6 év óta, két kisgyermekkel együtt. A felek között a házasság megromlott, és el is váltak. Sérelmezi olvasónk, hogy a saját tulajdonából is ki kell költöznie, mivel a bíróság a lakás kizárólagos használatára a volt házastársat jogosította fel. Az iratokból megállapítottuk, hogy panaszosunk házasságát azért bontotta fel a bíróság, mert italozó életmódot folytatott és házastársával szemben tettlegességet is elkövetett. Második olvasónknak hasonló panasza volt,' azzal a különbséggel, hogy az ő házasságát közös megegyezéssel bontotta fel a bíróság, mégis el kell hagynia a közös lakást, jóllehet ő ráadásul még súlyos beteg is. Nézzük tehát első olvasónk problémáját: A lakástulajdon nem egyenlő a lakás használati jogával. Vagyis az, hogy valaki tulajdonosa egy lakásnak, az még nem biztos, hogy annak használatához is megvan a jogcíme. Az első ügyben az italozó személyt azért kellett a saját tulajdonú lakásából is kiköltöztetni, mert életmódjával veszélyeztette a család nyugalmát, állandóan zaklatta a gyerekeket is, úgy, hogy azok sokszor álmukból riadtak fel, és végig rettegték apjuk brutalitását. Ilyen körülmények között helyes az ilyen embert a lakásból való kiköltözésre kötelezni. A családvédelmi szempontok, a gyermekek érdekei ezt kívánják meg. A másik ügyben lehetséges, hogy nem jártak el kellő körültekintéssel az illetékesek, olvasónk fellebbezze meg az ítéletet. Fellebbezni az ítélet kézhezvételétől számított 15 nap alatt lehet. Bőven van még idő, hiszen még meg sem kapta az írásbeli döntést olvasónk. Ha olvasónk arra hivatkozik, hogy beteg és nem mehet el albérletbe, egyrészt mert annak költségét nem tudja vállalni, másrészt mert az olcsóbb albérletek nagyobb egészségkárosodást idézhetnek elő nála. Természetesen ez utóbbi esetben is a családvédelem a döntő, és ha közös megegyezés alapján történt is a válás, az még nem jelenti azt, hogy a későbbiekben olvasónk jelenléte, a gyermekek egészsége szempontjából nem káros-e. Nagyon körültekintő elbírálást igényel olvasónk ügye. + A gyermektartásdíjat úgy kell megállapítani, ha a gyermekeket nem együtt helyezték el, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe. Olvasónk első feleségétől elvált. A tartásdíj megállapításánál a bíróság figyelembe vette, hogy második házasságából is született gyermeke. Ezért a havi átlagilletmény 50 százalékát vonták le keresetéből. Az átlagjövedelem megállapításánál azonban figyelembe vették olvasónk mostani feleségének jövedelmét is. Ennek következtében túl magas lett a tartásdíj ösz- szege. Olvasónk ezt sérelmezi, és azt kérdezi, hogyan kell megállapítani a gyermektartásdíj összegét? A gyermektartásdíj megállapítására vonatkozóan a ■ .................. ‘V-"" '‘~~'' Ké tszeresen is újdonság az a hézagpótló munka, amely most jelent meg a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó gondozásában: A vadászat magyar jogi rendje címmel. Sok mű jelent meg Ugyanis már eddig a vadászat különféle területeiről, vonatkozásairól, s természetesen még több munka látott napvilágot a különféle jogszabályozásokról. Így együttesen a kettő azonban most először találkozik, ezért kettőzött a jelentősége is. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy eddig egyáltalán nem jelent meg jogi munka a vadászat tárgyköréből, hiszen csupán az elmúlt években, éppen e kötet szerzőjének, dr. Zoltán Ödönnek a tollából látott napvilágot a vadkárokért és a vadászattal kapcsolatos egyéb károkért viselt felelősségről szóló jpgszabálymagya- rázat. Ám a mostani munkát azért forgathatja örömmel mind a vadászat rajongója, mind a jogtudomány iránti érdeklődő vagy gyakorlati szak- embef, mert ezúttal a teljes magyar vadászati jog monográfiáját tartja a kezében. A vadászattal kapcsolatos jogi kérdésiek rendszerbe foglalt, elemző és értékelő feldolgozása ez a mű. Stílszerűen azt mondhatnánk tehát, hogy a. magyar vadászati jog került terítékre azzal, hogy megvizsgálja a vadászattal összefüggő jogviszonyok színes világát és megadja a helyes válaszokat a felmerülő kérdésekre. A szerző előszavában nagyon megfontolt tárgyilagossággal mutat rá arra, hogy napjainkban miért nőtt meg a jelentősége e jogi témának. „A mezőgazdálkodás korszerűsítése — mint írja — szükségképpen maga után vonta a vadgazdálkodás korszerűsítését is. A két gazdálkodási ágnak a korszerűség szintjén való összhangba hozatalával, ennek előrelátó megtervezésével és megszervezésével, valamint a vadászat gyakorlásával kapcsolatban az érdekesebbnél érdekesebb jogi kérdések is felvetődnek, amelyeknek a megválaszolásához komoly érdekek fűződnek". A Szegedi Nyomda ízléses kivitelezésében megjelent kötet mindezek elemzésével hasznos kézikönyvnek is tekinthető, amelynek jogi ismeretanyaga vadgazdálkodók, vadászok számára hovatovább nélkülözhetetlen. Tíz nap rendeletéiből 12/1974. (V. 14.) MT. számú rendelet, és a 8/1974. (IV. 27.) IM. számú rendelet intézkedéseit kell alkalmazni. Az előbbi rendelkezés szerint, a gyermektartásdíj megállapí- t4sánál a tartásra köteles személy munkahérét, járandóságát, egyéb jövedelmét kell figyelembe venni. A tartásdíjat az összes körülmények mérlegelése alapján, a gyermek szükségleteinek figyelembevételével a törvényes mértéknél alacsonyabb, vagy magasabb összegben meg lehet állapítani, a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeire is figyelemmel, — ezt is kimondja a jogszabály. A most idézett bekezdés tartalmazza azt is, hogy két vagy több gyermek tartásánál, különösen, ha nem egy helyen vannak elhelyezve, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe. Egy törvényességi óvás kapcsán a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel kimondta, hogy a tartásra természetben, illetőleg pénzben kötelezett szülők anyagi helyzete értékelésének egybevetése elsősorban olyankor jelentős körülmény, amikor ugyanazon szülőktől származó közös gyermekek vannak a szülőknél külön-külön elhelyezve. A jelen ügyben azonban nem ilyen esettel állunk szemben. Itt elsősorban abból kell kiindulni, hogy azt az előnyt, amelyet az olvasónk háztartásában nevelkedő gyermekek, az anyjuk keresete folytán élveznek, nem lehet a perbeli gyermekkel, vagyis az első házasságból származó gyermekkel megosztani. Nincs tehát jelentősége annak, hogy olvasónk házas- társa jelenleg magasabb keresettel rendelkezik, mint a gyermek édesanyja. Az a véleményünk, hogy olvasónk fellebbezze meg az ítéletet. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései A túlóra előfeltételei Raktárosi beosztással ki- rendeltséghez helyezték át egy vidéki vállalat telepvezetőjét. Később az illető a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és el- panaszoita: az áthelyezéssel kapcsolatos kiadásait, a külön- élési pótlékot, a munkásszállás és a túlóradíjat nem kapta meg. Ezért ezek megítélését kérte. A döntőbizottság elutasító határozata után a munkaügyi bírósághoz fordult, de szintén eredménytelenül. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A határozat indokolása szerint a munkaügyi bíróság nem állapította meg, hogy a raktáros a munkásszállásért menynyit fizetett. Meg kellett volna néznie a kollektív szerződést, hogy annak értelmében a dolgozó mikor jogosult a munkásszállás díját a munkaadótól visszakövetelni. Az anyaggazdálkodási osztály vezetőjének vallomása szerint — a kollektív szerződés ellenére — a raktáros munkahelyén is volt termelési szünet. A munkaügyi bíróság azonban elmulasztotta annak tisztázását. hogy a raktár dolgozói — köztük a felperes — megkap- ták-e a termelési szünetet és ha igen, az hány napot jelentett, továbbá az annak tartama alatt végzett munkájáért mennyi bér járt volna. A raktáros azt is állította, hogy leltározáskor, valamint a telep költöztetésekor túlóráznia kellett, amit főnöke — jogszabályi előírás ellenére — nem írásban, hanem csak szóban rendelt el. Ezért azonban semmit sem kapott, csak azt ígérték, hogy majd jutalmazni fogják. A munkaügyi bíróság szerint a vállalati bizonylatok kuszasága miatt a túlórák, számát nem leheti megállapítani. ezért az erre irányuló igényt elutasította. Bár a túlmunka elrendelésének szigorú alaki előfeltételei vannak, de ennek elmu lasztása nem jelenti azt, hogy a munkáltató érdekében végzett többletmunkáért nem jár díjazás — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A túlmunkáért nem ellenérték, hanem fizetség, vagy szabadidő jár, de jutalommal ném váltható meg. A bizonylatok kuszasága pedig nem ok arra, hogy a bíróság a munkáltató mulasztásának, hanyagságának következményeit a dolgozóra hárítsa. A munkaügyi bíróságnak minden lehetséges eszközt igénybe kellett volna vennie annak megállapítására, hogy a iaktáros hány túlórái teljesített és ezért mennyi díjazás, illetve szabad idő illeti meg. Erre annál is inkább szükség lett volna, mert nemcsak tanúvallomások, de közvetlen főnöke is megerősítette, hogy szóbeli utasításra túlmunkát kellett teljesítenie. Mindezek miatt a munkaügyi bíróság döntése megalapozatlan, s ennek következtében jogszabály- sértő. A munkaköri besorolásról Az egyik vidéki vállalat osztályvezetőjének munkaszerződését közös megegyezéssel, írásban, úgy módosították, hogy — illetményeinek változatlanul hagyása mellett — a gépesítésfejlesztés vezetője lesz. Később közölték vele, hogy a műszaki fejlesztési főmérnök irányítása alá helyezték és az addigi I. kategóriából a műszaki-gazdasági vezető II. kategóriába sorolták. Ezt az intézkedést az illető sérelmesnek találta, ezért a munkaügyi döntőbizottsághoz felülvizsgálati kérelemmel fordult. Arra hivatkozott, hogy az átsorolással jogellenesen egyoldalú munlMszerzödés-módosítást hajtottak végre, ami jövedelemcsökkenéssel járt. Üj munkakörét azzal a feltétellel vállalta, hogy továbbra is a műszaki-gazdasági vezető I. kategóriában marad. A döntőbizottság elutasította, ugyanígy a munkaügyi bíróság is, A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kötelezte a vállalatot, hogy dolgozóját — visszamenőleges hatállyal — a műszaki-gazdasági vezető I. kategóriába sorolja. A határozat indoklása szerint munkaügyi miniszteri rendelet értelmében a minősítést és a besorolást meg kell változtatni, ha az annak alapjául szolgaló feltételek módosulniik. Ebben az' esetben az I. kategóriából a II. kategóriába történt átsorolást semmi sem indokolta. Munkaügyi miniszteri rendelet szerint a főosztályvezetőket, kinevezett helyetteseiket és az önálló osztályvezetőket a műszaki-, for- gaimi-. áruforgalmi-, gazdasági Vezető I. kategóriába kell sorolni. Ebben az esetben az osztályvezető az átsorolás időpontjában gépesítésfejlesztés- vezetői munkakört töltött be és a műszaki-fejlesztési főmérnök helyettese volt. Ez a munkakör pedig megfelel az I. kategóriába sorolás feltételeinek. i Tévedett tehát a vállalat — hangzik tovább a határozat — és ezen az sem változtat, hogy a kollekív szerződés az osztályvezetőt — beosztására tekintettel — a vezető II. kategóriába sorolta. Amennyiben ugyanis a kollekív szerződés valamelyik szabálya magasabb szintű jogszabády rendelkezésével ellentétes, akkor az érvénytelen. Ilyen rendelkezésre pedig joghatályos munkáltatói intézkedést alapítani nem lehet. A kiskorú elhelyezése A válás kimondása után az ötéves kislány az anyához került. Később a volt házastársak újabb házasságét, kötöttek és ekkor az anya más városba ment lakni. Egy alkalommal, amikor a gyermek az apánál volt látogatóban, az csak hatósági beavatkozásra adta vissza anyjának, sőt közben a gyermekelhelyezés megváltoztatás iránt pert indított. Azt A segítés forrásai Gyermek- és ifjúságvédelem A társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott károk megtérítésével kapcsolatos gyakorlatról jelent meg fontos közlemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 10. számában. Az állattenyésztési kutatások helyzetéről és fejlesztéséről ugyanitt olvashatják az érdekeltek a MÉM közleményét. A pályakezdő szakemberek szerződéskötéséről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 13. számában jelent meg közlemény. A forgalmi adóról és árkiegészítésről a 11/1978. (VII. 24.) PM rendelet intézkedik. Megjelent a Pénzügyi Közlöny 14. számában. A vállalati beruházásokkal összefüggő állami támogatások 1978. évi engedélyezése tárgyában 106/1978. OT—PM szám alatt jelent meg a Pénzügyminisztérium. 106/1978. OT—PM számú rendelete a Pénzügyi Közlöny 14. számában. A szakmunkásképzés irányításával kapcsolatos egyes jogszabályok módosítását és kiegészítését a 7/1978. (VII. 4.) MüM rendelet tartalmazza. Menhelyi gyerekek. Mackóruhások. magasszárú cipő- sek, kopaszra nyírt fejűek — mindig kettes oszlopban. A sor elején és végén komor arcú férfi nevelő. Csendes, szomorú csapat... A távoli képpel régies szó fonódik össze: árvaszék. A szavak azóta elhasználódtak, a mindenkit egybemosó egyenruha is — szerencsére — megszűnt, de a jelenség makacsul tartja magát. A gyámhatóságok által állami gondozásba vett gyerekek száma hosszú idő óta lényegesen nem változik. Megelőzni a bajt Pest megyében minden ötvenedik kiskorú: veszélyeztetett gyermek. A több mint ötezer fiatal megfelelő fejlődését főleg anyagi és egészségügyi körülmények nehezítik. A gyámhatóságok különböző súlyú intézkedéseket tehetnek, érdekükben, hogy lehetőleg mind többen elkerüljék a jogszabályok ultima ratioját (végső megoldási kísérletét) jelentő állami gondozásba vételt. A megelőző óvintézkedések hosszú sorában a büntetőeljárás kezdeményezése, az alkoholelvonó kezelés indítvánvo- zása, továbbá a pártfogó kirendelése, s mindenekelőtt a figyelmeztetések jelentik a gyámhatóság arzenáljának könnyű fegyvereit. Az 1974-ben megjelent a Családjogi Törvényhez kapcsolódó gyámügyi jogszabályok új vonása, hogy a korábbiaknál nagyobb lehetőséget teremtenek a rossz anyagi körülmények miatt veszélyeztetett gyermekek helyzetének javítására. A rendkívüli segélyek mellett azóta az arra érdemes és rászoruló családok rendszeres támogatást is kaphatnak. A rendszeres nevelést segélyt azonban nem automatikusan, hanem csak akkor folyósítja a tanács ha a szülők önhibájukon kívül keveset keresnek — 1978-ban. ha a családban az egy személyre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimumot, vagyis az 1140 forintot — ugyanakkor a gyerekek megfelelő nevelésének minden más feltétele biztosított. A segély pénz- (500— 1000 Ft) és természetbeni juttatásokból áll. A megyében jelenleg 1300-an kapnak ilyen támogatást, s a segélyezett gyermekek száma nő. Egy félreértés A gyámhatóságok intézkedéseinek katalógusát néhány éve egy másik lehetőség is gazdagítja: a fiatalok intézeti elhelyezése. Az új jogintézmény részben rokon az állami gondozással, mivel ezek a gyerekek ugyanabba az intézetbe kerülnek, sőt nevelőszülőkhöz is ugyanúgy kiadhatók, mint az állami gondozottak. Ugyanakkor a két gondoskodási forma jelentősen különbözik is egymástól. Míg állami gondozáskor a szülőnek minden gyermekével kapcsolatos joga átszáll az államra, addig az intézeti elhelyezés során a szülő jogait nem csorbítják, gyermekével tehát szabadon rendelkezhet, mindenekelőtt bármikor maganoz veheti. Az utóbbi szülők helyzete tehát olyan, mintha gyermekét hetes bölcsődébe, vagy kollégiumba járatná, mert lakáskörülményei, vagy munkaidőbeosztása ezt indokolja. Az intézeti elhelyezéstől mégis mindeddig idegenkednek a szülők, mivel attól tartanak, hogy onnan csak hosszadalmas eljárással hozhatják ki, sőt — esetleg — akár az állami gondozottaknál — beleegyezésük nélkül örökbeadia gyermeküket a gyámhatóság. A veszélyeztetettek fele Az intézeti elhelyezéssel szemben állami gondozásba vételt elsősorban akkor rendeli el a tanács, ha a szülők önhibájukból nem gondoskodnak a kiskorúról. (Pest megyében jelenleg mintegy 2800 fiatal van állami gondozásban). Az állami gondozás során a szülőnek átmenetileg egyetlen joga marad: látogathatja gyermekét. A folyamatos kapcsolattartás hiányában viszont a kiskorú örökbeadása kezdeményezhető, s ez a szülő indokolatlan tiltakozása ellenére is engedélyezhető. Évente 30—50 olyan gyereket fogadnak örökbe a megyében, akiknek már semmi reményük nem volt arra, hogy visszakerüljenek saját családjukba. B. E. állította: a kislány ellátása anyjánál nem megielelo. A járásbíróság előtt folyt tárgyalás tartania alatt r a per jogerős befejezésig MMl o gyámhatóság felfüggesztette az apa jogát, hogy gyermekét lutoyaihassa, a bíróság pedig elrendelte a Nevelési Tanácsadó véleményének beszerzé- zését. A bizonyítási’ eljárás lefolytatása után a járásbíróság az apa keresetét elutasította. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta, mert úgy látta, hogy a kislányt anyja és nevelőapja jól ellátják. A Nevelési Tanácsadónak ugyan efelől volt némi aggálya, de ezt a bíróság elvetette. A jogerős ítélet ellen emeit törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, később lényegesen megváltoztak és a gyermek fejlődése addigi környezetében már nincs,biztosítva — hangzik a határozat. « Tévedett a megyei bíróság, amikor a Nevelési Tanácsadó véleményét figyelmen kívül hagyta, noha olyan problémákra utal, amelyek kislány megfelelő nevelése és gondozása terén az anyánál merülnek fel. Ezeket azonban az anya tagadta. Ezért a bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a vélemény félretéve helyett a Nevelési Tanácsadó vezetőjét személyesen meghallgatja és más bizonyítási eljárást is lefolytat. Indokolt lett. volna az iskola megkeresése, hogy az orvosi vizsgálatokon és a tornaórákon a gyermek gondozásával kapcsolatban milyen tapasztalatokat szereztek. Meg kellett volna állapítani azt ,is, hogy a kislány milyen tanuló és bizonyítványa képességeinek megfelel-e. Elmulasztotta a bíróság a gyermek értelmi és érzelmi élete mélyebb problémáinak feltárását és azt is, hogy plszcho- lőgus véleményének beszerzésével tisztázza, melyik szülőnél való elhelyezés biztosítja jobban a kislány megfelelő irányban való fejlődését, vagyis mi felel meg leginkább érdekének: az aoánál vagy az anyánál történő elhelyezés-e. Terítéken a vadászati jog