Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

„Mind tűrhetetlenebb a fajüldöző rezsi méh léte” Filágkonímnc a megkülönböztetés Leonyid Brezsnyev távirata a részvevőkhöz Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitotta meg tegnap a genfi Nemzetek Palotájában a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés felszámolásával foglalkozó világkonferenciát. A nagyszabású fórum egyik ki­emelkedő pontja a faiüldözés elleni harc évtizedének, ame­lyet az ENSZ-közgyűlés 28. ülésszaka hirdetett meg 1973 decemberében A világszervezet tagállamai­nak kormányképviselői, a kü­lönböző ENSZ-szervezetek, va­lamint felszabadítási mozgal­PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI« EGYESÜLJETEK! mák — köztük a dél-afrikai felszabadító mozgalmak, vala­mint a Palesztinái Felszabadí­tási Szervezet — küldöttei két hétéin át tanácskoznak. A világkonferencia napi­rendjének központi feladata az apartheidpolitika elleni küz­delem megvitatása. Az ENSZ- közgyűlésének legutóbbi ülés­szaka az apartheidet az embe­riség elleni bűncselekménynek minősítette. Lemondta a-konferencián való részvételét az amerikai és az izraeli kormány, amely­nek a színes bőrű lakossággal és más etnikai kisebbségekkel alkalmazott szociális és politi­kai megkülönböztetés, illetve a megszállt területeken élő arab lakosság elnyomása miatt heves bírálattal kellett volna szembenézniük. Hivatalosan ezt azzal indokolták, hogy az ENSZ közgyűlésének 1975-ös ülésszakán olyan határozatot fogadtak el, amely a cioniz­must, mint a fajüldözés és a faji megkülönböztetés egyik formáját ítélte el. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke táviratot intézett a fajüldözés és a faji megkülönböztetés fel­számolásával foglalkozó világ- konferencia résztvevőihez. A szovjet nép egyértelmű támogatásáról biztosítja mind­azon erőket, amelyek a népek egyenjogúságáért, a faji és nemzeti megkülönböztetés megszüntetéséért, a gyarmati rend és a faji politika marad­ványainak felszámolásáért küz­denek. Az értekezlet a nemzet­közi enyhülés megszilárdítá­sáért és kiterjesztéséért folyó harc időszakában ül össze, amikor mind tűrhetetlenebbé válik a dél-afrikai fajüldöző rezsimek léte — állapítja meg a távirat. Üzenetben köszöntötte a konferenciát Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. XXII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1978. AUGUSZTUS 15., KEDD Nincs anyaghiány A Váci Kötöttárugyár termékeit szívesen látják külföldön Minőségét a KERMI garantálja Néhány évvel ezelőtt,a Váci Kötöttárugyár ahhoz a bizo­nyos, állatorvosi tankönyvek elején található lóhoz, volt hasonlatos, amelyen fajtájának minden betegsége látható. El­avult gépparkkal, korszerűtlen kelmékből, olyan textíliákat és kö­töttárukat gyártottak, ame­lyekre a nemzetközi piaco­kon már alig volt igény. Hasonlatosan az egész textil­iparhoz, kissé későn készült el a diagnózis. Ezt bizony meg­sínylette a gyár minden ve­zetője és dolgozója. Mindehhez hozzájárult, hogy elhúzódott a rekonstrukció. Ráadásul meg­nőtt a konkurrencia is. Végül is a gyáriak megtalálták a ki­vezető utat. A rekonstrukció­val egyidőben korszerűsítették a gyártmányszerkezetet, s ami nem kevésbé fontos: a vezetők elképzeléseit magáévá tette a váci központban és a négy vi­déki telephelyen dolgozó mint­egy két és fél ezer munkás. Most az ötéves terv félidejében már program szerinti mun­káról, céltudatos gyárt­mányfejlesztésről adhatnak számot. Jubilál a negye kétezer kisiparosa A KIOSZ alapítótagjainck ünnepi tahikoiója Arról, hogy sikerrel teljesítik a középtávú, s az idei tervet. Az előbbinek éppen az a bizto­sítéka, hogy a vállalatnál megszűnt a kapkodás és az ésszerű átcsoportosítás nyo­mán a Kötőhurkólóknak, a kel­mefestőknek, a szabászati és varrodai részlegeknek egyaránt ütemes az alapanyag-ellátása. A kötöttárugyárban 1980-ig körülbelül 60 százalékkal nö­velik a termelést Ez egymil- liárd 200 millió forint többlet árbevételt jelent, ami elsősor­ban nem a hazai fogyasztás emelkedéséből, hanem tőkés- és szocialista exportból adódik, örvendetes az a tény is, h&gy termékeik a nehéz piaci körülmények ellenére mind jobb áron találnak gazdára külföldön. Egyrészt a költségek csökken­tésének, másrészt a gyári ter­melési kultúra színvonala emelkedésének köszönhető, hogy évről évre nagyobb nye­reséggel zárnak. Termékeik hazai rangját bizonyítja, hogy a legújabb eljárásokkal ké­szített fürdő- és úszóruháikat a KERMI védjeggyel látja el. A nyári vásár gyorsmérlege Ä megye boltjai kiállták a próbát Divatcikkek — 25 millióért A megye kétezer kisiparo­sának találkozóját Kiskun- lacházán vasárnap reggel ki­lenc órára hirdették, de már jóval előtte érkeztek a vendé­gek. A találkozó visszatekin­tést adott 1948-ra, amikor az első demokratikus kisiparos szervezet megalakult, s az az­óta eltelt harminc építő esz­tendőre. Részt vett az ünnep­ségein Neményi Endre, a KIOSZ országos elnökhelyet­tese, Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első' titkára, Káíai lncéné dr., a járási hivatal elnökhelyette­se és Danes Sándor, az MHSZ ráckevei szervezetének titká­ra. A találkozó résztvevőit Ur­ban László, a KIOSZ megyei titkára rövid köszöntőjében üdvözölte. — A kisiparosok jubileu­máról országszerte megemlé­keznek — mondotta. — Szer- j vezetünk ez évben ünnepli megalakulásának harminca­dik évfordulóját. Megyénkben kiállításokon, szakmai be­mutatókon és más ren­dezvényeken tekintünk vissza a kisipar fejlődé­sére. A felszabadulást követően a haladó gondolkodású iparosok keresték demokratikus érdek­képviseleti szervezetük meg­alakításának lehetőségét, A KIOSZ létrejöttét 1948-ban kormányrendelet segítette elő. Az eltelt harminc évben akis­ipar fejlődése nem volt egy- , öntetű, de van haladás és [ tény, hogy azóta a kisiparos- 1 ság politikai arculata, összeté­tele megváltozott, szövetségünk tagjai a nemzeti egység keretében, a munkásosztály szövetsé­geseként, tevékenyen vesznek részt az építő munkában. — Jelenleg az országban kilencvenezer, megyénkben közel tízezer kisiparos dolgo­zik. Kijelenthetem: mindenütt ott vannak, ahol dolgozni, tenni kell a lakóhelyük fejlő­déséért — hangsúlyozta Urbán László, a KIOSZ megyei tit­kára. A megnyitó után nyílt meg az a kiállítás, amely visszate­kintést ad az egykori céhmes­terek munkájáról, a 30 év tör­ténetéről) s bemutatja a kis­ipar jelenét. S. P. Nehéz versenyeznie a me- gyeszékhey Budapest áruhá­zaival a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat és az ÁFÉSZ-ek kereskedőinek. Az idei nyári vásár tapaszta­latai szerint: ha jól felkészül­nek, állják az összehasonlí­tás próbáját, A nyárutói kedvezményes vásárba a Pest megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat nyolcvan üzlete kapcsolódott be. Együttesen 25 millió forint értékű, nyári ruhát, cipőt kí­náltak eladásra. Nem bóvlit, hanem többnyire elsőosztályú divatcikket. Már az akció első hetében több mint 15 millió forint értékű áru talált gazdára. de a második héten is, tíz­millió forintos volt a forga­lom. Jól járt a vállalat, hi­szen kiürültek a raktárak. El­fogyott a jövőre már csak nehezen eladható készlet. És a háziaszonyok számításai is beváltak, hiszen körülbelül. nyolcmillió forintot takarítot­tak meg. A ceglédi ÁFÉSZ áru­házban 15 százalékkal volt nagyobb a kínálat, mint tavaly, HúsfekUgozó a Szigetfőben s Szigetszentmiklóson, a Szigetfő Mezőgazdasági Szakszövet­kezet húsfeldolgozó üzemében az idén már csaknem tizenöt­ezer sertést vágnak, illetve dolgoznak fel. Termékeikkel első­sorban Szigetszentmiklós, a ráckevei járás és a Dunakanyar ellátását segítik. ’ Orosz Zoltán igazgató szerint a legnagyobb sikere a karton fürdőruháknak, a férfi ci­pőknek, a női szandáloknak és a jersey anyagoknak volt. A szomszédos Nagykőrös AFÉSZ-áruházának igazga­tója, Tornyi Béla szerint áld-, ják az egész nyáron sze­szélyes időjárást. Szerinte, ha a vásár kezdetekor nem lett volna kánikula, az egymillió 600 ezer forintos kínálatnak a fele sem kelt volna el. így viszont mindössze 300 ezer fo­rint értékű áru maradt meg. Az ÁFÉSZ-központ ellenőrei szintén felvették a köpenyt, így segítették a nyári vásárt. A Váci Dunakanyar Áru­házban Kahoffer Géza igaz­gatótól azt tudtuk meg, hogy régi áron ötmillió 800 ezer, engedménnyel három és fél­millió forint értékű volt a kínálat. Strandcikkekből, könnyű pulóverekből, harisnyák­ból, szinte semmi sem ma­radt a pulton. A nyár akkor is próbára teszi a Dunakanyar Áruház eladóit, ha csendes a vendég­járás. A néhány éve működő áruház szellőztetését ugyanis rosszul tervezték meg, s azóta sem tudnak segíteni rajta. A kánikula idején 30—35 fokban izzadtak a kereskedők. Védő­italnak limonádét kaptak, de az igazi felüdülést bizonyára csak az hozza meg, hogy a nagy forgalom utáni jutalék meghízlalja majd a. boríté­kot Cs. A. KÖZELET Simon Pál nehézipari mi­niszter meghívására tegnap hazánkba érkezett Vlastimil Ehrenberger csehszlovák tü­zelőanyag- és energiaügyi mi­niszter és Miroslav Prikryl miniszterhelyettes. A két mi­niszter tárgyalást folytat a kétoldalú szénbányászati és villamosenergetikai kapcsolat fejlesztéséről, s meghatározza az 1981—85-ös tervidőszakra szóló műszaki-tudományos együttműködés legfontosabb témáit. Dr. Wilfried Maass kulturá­lis miniszterhelyettes vezeté­sével küldöttség érkezett ha­zánkba a Német Demokratikus Köztársaságból. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Marczali László, kulturá­lis miniszterhelyettes. Viszonyítások D ivatos dolog napjaink­ban a különféle mér­cék emlegetése, an­nak bizonygatása, az új technológia, az új termék a nemzetközi színvonalnak megfelel, csakhogy — gya­korta — arra nincsen vá­lasz, ha valaki veszi a fá­radságot a kérdezősködés. re, mi az a nemzetközi színvonal. Az ugyanis sok­féle lehet, s aligha vezet bárhová is az olyasfajta viszonyítás, aminél a kiin­dulópontok egészen mások. A gyári győzködéseket ép­pen ezért nem árt fenn­tartásokkal kezelni, mert tények tanúsítják, a meg­bízható mércék kialakítása tudományos alaposságot kö­vetel, s ezért a kisipari módszerekkel készítettek szinte mindent igazolhat­nak és cáfolhatnak, kinek- kinek tetszése, érdeke, vélt igazsága szerint. Ezek előrebocsátása után válik igazán vonzóvá az a magatartás, mely Cegléd legfiatalabb ipari termelő­üzemét, a Fűrész-, Lemez­es Hordóipari Vállalat gyá­rát jellemzi. Nem röpköd­nek a hírt, rangot emelni látszó jelzők, olyasfajta egyszerű ténymegállapítá­sok hangzanak el, hogy az üzemben a berendezések túlnyomó része valóban korszerű, mert termelé­keny, s hogy a szervező- munka elsődleges célja az élőmunka-ráfordítások ész­szerű határának kijelölése. Ritkaság új ipárl üzemnél az ilyesfajta mértéktartás, a viszonyítások óvatos ke­zelése, mert kétféle tipikus esettel találkozni. Az egyik: . minden nagyon szép és jó, micsoda csodagyárat „ka­pott” az a hogyishívják vá­ros vagy község. A másik típus: csak jaj és baj van, velünk senki néni törődik, nem kaptunk hitelt, nem tudtuk eléggé alaposan megszervezni az üzembe helyezést, mert... s itt hosszú lista következik. A ceglédi gyárban sem az előbbivel, sem az utóbbival nem találkozhatni, s már maga ez a tény bizonyítja, hogy sikeres volt az ipar- telepítés e mozzanata. Még inkább sejteti e sikert, hogy nincsenek tetszetős győzelmi jelentések, napok alatt semmivé olvadó re­kordok. Vannak viszont olyan tények, amiket joggal tarthatunk figyelemre mél- tóaknak. I lyen jellemzője például a ceglédi gyárnak, hogy egy hektoliterre felbontva a hordósereg élő­munka-szükségletét, 0,8 óra jön ki. Gyakorlatiasabban: a tízhektós hordó 480 perc­nyi munkaidőt foglal ma­gában, s ezj nemzetközi összehasonlításban nem csak elfogadható, hanem kimondottan jó eredmény. A hazai fafeldolgozás szín­vonalához képest ugyan re­kord lenne ez, de semmi értelme azoknak a rekor­doknak, ahol az indulók nincsenek egy súlycsoport­ban. Valójában ugyanis ar­ról van szó, hogy a ceglédi gyárban olyan technológiai körülményeket teremtettek, melyek egész egyszerűen tűrhetetlenné tennék a másfajta eredményt, hiszen akkor a ráfordításokat hosszú-hosszú évek alatt fizetné csak vissza az esz­közarányos nyereség. Okoskodhattak volna per­sze úgy az itt aolgozók, hogy különösebben nem kell tépni az istrángot, mert a többi hordógyárhoz és -üzemhez viszonyítva, mindenképpen mi leszünk a valakik, a példák. Ök azonban azt az utat vá­lasztották, mely egy irányt kínál a népgazdasági s a vállalati érdekeltségnek, azaz feladataikat, elérendő eredményeiket ahhoz viszo­nyították, miféle feltétele­ket bocsátottak a rendelke­zésükre. S mert a technika, a technológia, a szervezés jóval fölötte áll a hazai át­lagnak, mi sem természete­sebb, mimt az, hogy az eredmények is átlag felet­tiek. Mi sem természete­sebb, ebben a gyárban, ebben az esetben. Mert sajnálatos, de igaz, hogy az ilyen mérlegelés, viszo­nyítás ma még fehér holló az iparban, s általában a termelőterületeken. M a sincs vége a fejlesz­tőmunkának, az új gyártelep bővítésé­nek, hiszen — körülbelül kétszámiilió forint kiadása fejében — kialakulóban van az ún. székülés- és -támlaüzem. A bútoripar nagy mennyiségben készít — exportra is — székeket, s a termelés fokozásának lényeges akadálya évek óta, hogy nincs elegendő főbb alkatrész, azaz ülés és tám­la. A ceglédi gyár bővítése ezen a gondon enyhít, de persze nem valamiféle Szívj óság diktátuma alap­ján. Hanem úgy, hogy közben a ceglédi gyár s az egész vállalat, megfelelő gazdaságosságú gyártmány­hoz jusson. Az új üzemben szolgálatra fogandó gépe­ket, berndezéseket Finnor­szágból vásárolták, s mert a finn faipart különöseb­ben nem kell bemutatni, így azt sem szükséges rész­letezni, a megvásárolt tech­nika már eleve kijelöli az eredmények színvonalát, átlag felettieknek illik len­niük, mert.akkor éri el cél­ját a nagy összegű beruhá­zás. Ahhoz viszonyítva, aho­gyan napj,ainkban készíti a hazai fafeldolgozóipar a székalkatrészeket, a ceglé­diek, ha félgőzzel dolgoz­nának is, élen lennének. 'Csakhogy ez az eshetőség föl sem merül, nem az a viszonyítási alap! A mérce az, hogy mire nyújt lehető­séget a megvásárolt techni­ka, s miként lehet ezeket a lehetőségeket maradékta­lanul hasznosítani a ter­melésben, mégpedig kez­dettől fogva, azaz — ha semmi nem jön közbe — az esztendő végétől. Éppen ezért tetszetős, de öncélú összehasonlítgatások he­lyett szervezéssel foglal­koznak; mindennek előre kijelölt a helye, a feladata, a szerepe, a működési lánc­ban. Mert hiszen természe­tesnek ''tartják, hogy a be­rendezésekről annyi áru kerüljön le, amennyit a gyártó finn cég megjelölt. Csuoán utalunk arra, hogy az MSZMP Központi Bi­zottsága 1977. október 20-i ülése — a termelési szer­kezet és külgazdasági po­litikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről határozva — a gazdasági fejlődés kulcskérdésének jelölte meg az ésszerű be­ruházási munkát, aminek eredménye a gazdaságosan előállított, versenyképes gyártmány. S aminek alap- feltétele a viszonyítások olvasáajta módja, melyet vázoltunk. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom