Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. AUGUSZTUS 2., SZERDA %/fátmJ Emlékeztető okmány Napirenden a nagymarosi mfépcső Emlékeztető okmány aláírásával tegnap befejeződött Budapesten Pullai Árpád, közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint Vladimir Blazek, csehszlovák közlekedésügyi miniszter tárgyalása. Áttekintették a két szomszédország közlekedési együttműködésének időszerű kérdéseit. Kiemelten foglalkoztak a határátkelőhelyek közös fejlesztésével, valamint a Nagymaros—Gabcsiko- vó vízlépcső építésével összefüggő közlekedésügyi problémákkal, A csehszlovák közlekedésügyi minisztert fogadta Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese. A századik kilométernél A nagy forgalmú, százhatvankét kilométeres Budapest— Kelebia vasúti szakasz villamosítása három éve kezdődött meg és előreláthatóan jövő év közepére fejeződik be. A vezetéképítők elérték Kiskőröst, amely körülbelül száz kilométerré van a fővárostól. A képen: a századik kilométernél dolgoznak a felsővezeték-szerelők. Tábori pillanatképek Bennünket minden érdekei... A lányok komolyabbak Cegléden, az Absolon Sarolta ifjúsági építőtáborban csak lányok, a Bagi Ilona táborban pedig többségében fiúk tanyáznak, dolgoznak. Napi munkájuk befejezése után egymást követően látogattuk meg őket. Mindkét táborban éppen vetélkedőt tartottak a takarékosságról, s így együtt találtuk a tábor népét. Vakar-!ak és egyebek Takaros, hangulatos sátortáborban laknak a szakmunkástanuló és szakközépiskolás lányok, akik Székesfehérvárról jöttek a Ceglédi Állami Tangazdaságba kukoricát címerezni és kajszibarackot szedni. Ez az Absolon Sarolta tábor. A kéthetes turnusban hatvanhat kislány ismerkedik itt a mezőgazdasági munkával. A tábor főterét szépen rendben tartják, a sátrakon feliratok. A szembetűnőbbek: Várlak, Imád-lak, Vakar-lak. A Vakar-lak-ot láthatóan valaki már le akarta vakarni. — Az előző nyarakon ezekben a sátrakban fiúik laktak. Ök voltak a névadók. Olyan erős festéket használtak, hogy a lányaink nem boldogulnak az eltüntetésével — mondja magyarázatként Pál Judit táborparancsnok. A stafírungban betétkönyv A takarékossági vetélkedő előtt rövid ismertetőt hallottak az intézményesített takarékoskodás, egyebek között az OTP történetéről és az ifjúsági betét előnyeiről. Elhangzott, hogy a mai lányok stafirung- jánban nem, vagy nemcsak lepedő, huzat és ciha van, hanem ifjúsági betétkönyv is. S a fiúkat bizony érdekli, hogy valóban van-e? T. Erzsébet arcán nem titkolt megdöbbenés futott át a fentiek hallatán. Megkérdeztem aztán tőle, hogy mit válaszolna annak a fiúnak, aki megkérdezi, hogy van-e saját- betétkönyve? — Szerintem is jó, ha van az embernek betétje vagy megtakarított pénze. De ha a fiúmat ez nagyon izgatja, akkor várhat az eljegyzésre, amíg meg nem öregszik ... Meglepetésre (vagy talán ez a természetes) a vetélkedőn a lányok sokkal jobb eredményt produkáltak, mint a másik táborban a fiúk. És jobban figyeltek, sőt, utánszámoltak, amikor a különböző betétformák összehasonlításáról volt szó. Egyértelmű: a lányok már meggyőződésből vallják, hogy nem az iskolának kell tanulni ... Különösen — ugye —, ha a pénz kezelése kerül terítékre. Az első helyezést kivívó 6-os brigád tagjait a tábor délutáni, esti programjairól kérdeztem. — Az első este tábortűz melleit mindenki bemutatkozott. Énekeltünk, játékokat rögtönöztünk. Eddig az volt a legérdekesebb — vélekedett Horváth Klára, aki most leszj harmadikos,'■'s’majd ha végez,' akkor férfiszabó. Szurkoltak a magyaroknak A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz Bagi Ilona ifjúsági építőtáborban a vietnami diákok végigszurkolták a takarékossági vetélkedőt. Mindegyikőjük egy-regy csapat mellé állt, s hol halkan, hol hangosabban biztatta. Súgásra azonban nem vállalkoztak. Amikor arról volt szó, hogy ifjúsági betétkönyvet a 14 és a 30 év közötti fiatalok válthatnak, éppen akkor állt fel és ment ki a teremből a vietnami fiatalemberek látható rangidőse. — Mérges lettél? — szólt utána az egyik honfitársa. S aztán már nekem magyarázta huncut mosollyal: — Elmúlt harminc éves, és nem szereti, ha eszébe juttatják ... Tran van Khuyen-nek hívják ezt a tréfálkozásra mindig kapható (ezt a többiek mondták róla), és szívesen ismerkedő diákot. Egyébként már az ő évei is túlhaladták a klasz- szikus diák-életkort. Huszonhét éves. A Közgazdasági Egyetemre jár, most lesz másodéves. Bár elégedetlen a magyar nyelvtudásával, de — tapasztalhattam — két év után remekül érti és beszéli nyelvünket. — Azért vagyok most diák. mert katona voltam — mondta. — Hat évig a háborúban ... Meg is sebesültem. — Miért hallgatják olyan nagy figyelemmel ezt a tájékoztatót? — kérdeztem Tran van Khuyentől. — Bennünket minden érdekel, ami itt van Magyarországon. Először megijedtek A Bagi Ilona építőtábor vezetői: Jenei Teréz és Zara Melinda, harmadéves debreceni magyar—orosz szakos egyetemisták. Mindegyikőjük az átlagosnál valamivel alacsonyabb, a táborlakók többsége viszont, mint a mai fiatalok, laklimagas kamaszok. Éveik számát tekintve pedig alig van közöttük különbség. Vajon nem zavaró ez? — Igaz, nem valami komoly és nem katonásan fegyelmezett társaság, s amikor először megláttam őket, megijedtem. De azért lehet velük boldogulni. És tudnak dolgozni, ami itt fontos — mondta Zara Melinda. Jene: .Teréz elmondta, hogy’ rossz a fiúik és a lányok aránya. A közeli cifrakerti táborban ugyan bőven vannak lányok is, de ők meg nem akarnak közös programokat rendezni. — S ha meghívnák az Absolon Sarolta táborbelieket? Kiderült, hogy nem tudtak erről a táborról, s most aztán örömmel elfogadták a javaslatot. Jenei Teréz csendesen megjegyezte: — Meghívjuk őket. A fiúk azért mégsem táncolhatnak egymással... Szente Pál T ermékminöség Teker vény es út és a végpontok Aligha akad olyan anyag- beszerző. anyaggazdálkodó, ajfi nyugodt lelkiismerettel azt állíthatná, eligazodik a forgalomba kerülő termékek sűrűjében. Hazánkban, kerek számmal kifejezve, egymillió árucikk lelhető a lakossági, illetve a termelői felhasználás körében! Igaz, a vásárió számára — mindenfajta vevőt értve ezen — az egymilliós cikklistának nincs különösebb jelentősége. Meghatározott árut, árukat keres, s nem" vigasztalja, ha az egymillióból csupán kettő hiányzik; az, amit éppen venni kíván. Keserű, de igazság Folyamatos utánpótlásra kell tehát támaszkodnia a termék- forgalomnak — a kifejezésbe valamennyi árut beleértve —, s nemcsak készárut, hanem alkatrészt, csereszabatos részegységet is kínálnia szükséges. Egyszerűbben fogalmazva: az értékesítéssel nem fejeződik be a termelő és a kereskedelem feladata, mindkettőjüknek kötelessége — lenne — törődni az áru utóéletével, használatának zavartalanságával. Nemzetközi tapasztalatok egyre nyomatékosabban figyelmeztetnek arra, hogy az eladásoknál — vagy ha úgy tetszik. a vásárlásoknál — növekszik az alkatrész ellátás, a szervizelés vállalása, lebonyolítása színvonalának szerepe. Keserű igazság, de szembe kell nézni azzal, hogy ilyen ermelői, kereskedői kötelmeink teljesítése — mind a bel-, mind a külföldi eladásoknál — sokféle kívánnivalót hagy maga után. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésén — ahol a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk hosszú távú fejlesztésének irányelveiről fogadtak el Ijatározatot — Németh Károly, a Politikái Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára előadói beszédében a többi között hangsúlyozta: a gépipari termékek értékesítésének gondjaihoz „hozzájárul a gazdaságos előgyártmány- és alkatrésztermelő technológiai háttéripar hiányos kiépítettsége, a kooperációs kapcsolatokban meglevő fegyelmezetlenségek, valamint a gépkereskedelem viszonylag alacsony színvonala, különösen az alkatrészellátás és a szolgáltatások területén.” Ami a legszemléletesebben a gépiparban mutatkozik meg, de nem csupán ott van jelen. Növekvő erdőségek Arányosan fejlesztik a faipart Részletesen foglalkozik a fa- kitermelés és a feldolgozás terén mutatkozó aránytalanságok feloldásával az erdőgazdaság és a faipar fejlesztésének távlati terve, amely most készült el a MEM-ben. Az elmúlt harminc évben 450 ezer hektárral nőtt az erdőterület, s megkétszereződött a fakitermelés, ezzel a fejlődéssel azonban nem tartott lépést az ipar. Az elmúlt időszakban mindössze két nagyobb fafeldolgozó üzem épült, a meglevők zöme pedig kis teljesítményű és elavult. Az ipar fejlesztésének nehézségeit fokozza, hogy egész Európában egyedül hazánkban foglalkoznak a kemény iombosfa feldolgozásával, hasznosításával, s emiatt a fejlesztésen dolgozó magyar szakemberek bizonyos . fokig magukra vannak hagyatva. A feldolgozás nehézségei miatt az erdőkben egyre gyakrabban lábon kellett hagyni a különben már kitermelésre érett faállományt. A fejlesztési terv megvalósításával megteremtik az erdőgazdálkodás és a faipar termelésének összhangját. Az ország erdőterületét 1981— 90 között csak mérsékelten, mintegy 100—110 ezer hektárral, a fakitermelést pedig ezzel arányosan 1,5 millió köbméterrel bővítik. A feldolgozó üzemek teljesítményét ugyanakkor erőteljesen, másfél-kétszeresére növelik, ezzel az ipar lényegében utoléri az erdőgazdaságok teljesítményét. A faanyag jelentős részét a faforgácslapgyártásban hasznosítják. 1990-ig 100 ezer köbméterrel bővítik a faforgácslapgyártó kapacitást. 1990-ig 1,2—1,3 millió köbméterrel emelik az erdei alapanyagokat felaprító gépek teljesítményét, ami jelenleg néhány ezer köbmétert tesz csajc ki, ugyanis részben ebből az úgynevezett apríték- ból állítják elő a farostlapokat, lemezeket is. A tervek szerint folytatják a fűrészipar rekonstrukció- , ját, ennek keretében az V. ötéves terv időszakában 15—16 üzemet korszerűsítenek, bővítenék, s erre a fejlesztésre 1— 1,2 milliárd forintot költenek. 1981—90. között még erőteljesebben bontakozik majd ki ez a rekonstrukciós program, ami lehetővé teszi a fát használó egyéb iparok bővített ellátását és az export fokozását. Biztató kezdeti eredmény> két felmutató próbálkozásoknak lehetünk tanúi a legutóbbi időben a megyében működő textilüzemek többségénél. A teljesítménybér ezeken a termelőhelyeken eddig sem számított újdonságnak, az viszont friss vonás, hogy a béren belül egyre nagyobb szerepet kap a termék minősége. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában a folyamatosnak nevezhető technikai és technológiai rekonstrukciót összekapcsolták a teljesítmények mennyiségi és minőségi jellemzőit szorosabbra fogó bérezési módszerek korábbiaknál kiterjedtebb alkalmazásával. Hasonló irányban haladnak a Magyar Selyemipar váci szövőgyárában, ahol az új, nagy termelékenységű gépek üzembe állításával együtt növelték a kereset azon részét, mely kizárólag a gépekről lekerült áru minőségétől függ. Amíg korábban meglehetősen szerény összeg ismerte el a jó minőséget, most a dolgozók 15—25 százalékkal is növelhetik a borítékba jutó. forintokat. S ez már tekintélyes többlet, érdemes nagyobb gondossággal dolgozni, odafigyelni a minőséget rontó tényezőkre. hiszen ezek egy része csakis a gépkezelő fegyelmezettségével szüntethető meg. Hangsúlyozzuk: e tényezők egy része. Az ugyanis kézenfekvő, hogy a számítottnál gyengébb összetételű alapanyagból nem lehet kiváló minőségű árut varázsolni, még akkor sem, ha sikerülne a világ legtökéletesebb bérezési formáját meglelni. Megmaradva a példák kaz- lazásánál: lényeges termelékenységnövelést, műveleti minőségjavulást reméltek a Csepel Autógyárban az Oerlikon hegesztő soroktól. A várakozások nem teljesültek maradéktalanul, bár kétségtelen, az erőfeszítések jelentősek voltak. Semmi gond az itt dolgozók anyagi érdekeltségével, ám azzal igen, hogy az előteremthető alap- és kiegészítő anyagok tekintélyes része más minőségű, mint amit a berendezések optimális hasznosítása kívánna. Állandósult bizonytalahpág Mindenfajta különösebb vizsgálódás nélkül is. tapasztalatból tudjuk — sajnos —, hogy az árukibocsátási lánc egyik végén állók, a termelők, gyakran vajmi keveset törődnek azzal, a másik végponton levőket mi bosszantja, akadályozza. S mert ehhez még hozzájárul a termékforgalmazás némely nehézkessége, nagy fokú szervezetlensége, olykor a szakmai hozzáértés szerény színvonala, a szerződéses fegyelem könnyed félretolása, a lánc másik végpontián levők, a felhasználók, a vásárlók nyugtalansága, bizonytalansága állandósult. Megvesznek valamit, de nem tudják, valóban jó vásárt csi- náltak-e, avagy mérgelődések légiója következik? Elég itt utalni a tartós fogyasztási cikkek minősége, javítása, alkatrészellátása miatt ismétlődő panaszokra — amik jogosságát népi ellenőri vizsgálatok többször is megállapították —, a termelői felhasználásban a gépkereskedelem szűkösnek vélt választékára, ami mögött a tényleges kínálat gyatra megismertetése rejlik. Annak ellenére, hogy a Mezőgép Tröszt tiszteletet érdemlő erőfeszítéseket tett az alkatrész- ellátás javítására — gyakran külföldről vásárolt berendezésekhez is idehaza készíttetve el a szükséges alkatrészeket — még mindig nem megnyugtató a pótlás folyamatossága, rengeteg a baj a termékek minőségével. akad közöttük olyan, amit néhány órai használat után cserélni kell. Futkosás, fordítva Ahogy az előbb vázoltak úgy az sem számít különleges esetnek, hogy a felhasználónak nincs más választása, mint a gyenge minőség elfogadása, mert ha azt visszautasítja, akkor semmi más nincs helyette! Ilyesfajta gondokkal újra meg újra kényszerűen szembe^ néznek a Közúti Gépellátó Vállalat ceglédi gyárában, ahol különféle acéllemezek feldolgozásakor engedményeket kell tenniük, azon egyszerű oknál fogva, hogy örültek, ezt is kaptak, nemhogy jobb után áhítozzanak. Csak ott a baj, a külföldi vevő — s egyre erőteljesebben tapasztalható ez a belföldi eladásoknál is — nem méltányolja az ilyesfajta nehézségeket, kizárólag az érdekli, mit tud az áru, megfelel-e kívánalmainak. S ha nem, akkor régi kapcsolatok ide meg oda, visszalép, lemondja a rendelést... Ilyesfajta, korántsem kedvderítő tapasztalatokat ki-ki szinte tetszés szerint talál környezetében, ahogy napról- napra szembetalálkozik a kereskedők egy részének közömbösségével. hozzá nem értésével is. A baj ott van. hogy az kényszerül szaladgálásra, vitákra, időt rabló tárgyalásokra. gyakran többletkiadásokra, aki fizetett, s az gyakorolja a javítás, a garaciális pótlás „kegyét”, akinek fizettek. Pontosan ebben a fordított helyzetben, feje tetejére állított viszonyban lelhető meg annak a magyarázata, miért makacsul jelenlevő a gond a gazdasági életünkben a termékminőség miatt, miért rémlik sokak számára másodrangúnak a lánc egyik — vevők felőli — végpontja, s kizárólagosan fontosnak a másik, a termelői", értékesítői terepen elhelyezkedő. Másfajta prés Annak ellenére, hogy ma már helyes rendelkezések sora írja elő a vásárló, a felhasználó jógáit, a termelő kötelmeit — a garanciális javítá- *sÖk kőiében éppúgy, mint az áruhoz mellékelt ún. minőségi tanúsítvány kibocsátásában —, az ösztönzés, az érdekeltség kétségtelenül bonyolult szövevénye nehezen áttekinthető, mert rendezetlen, s mert hiányzik belőle az egyértelműség. Nagy hiba lenne viszont, ha kizárólag pénzügyi, nyereségbeli okokat jelölnénk meg mindezekért felelősként. Közrejátszanak, de legalább ilyen súllyal azok az okok is, melyeket jobb híján a követelmények mellőzésének nevezünk. Ebben mindaz sűrűsödik, amit a fegyelmezetlenség hoz létre, tehát a technológiai előírások felrúgása éppúgy beletartozik, mint a minőségellenőrzés gyáron belüli és kívüli alacsony színvonala. Kétségtelenül igaz. hogy a termék minőségét illetően sok minden a munkapadoknál, a műhelyekben dől el. Csak nehogy azt higgyük, mindennek a sorsa ehhez a helyszínhez kötődik! A termelés egész környezetének tökéletesítése eredményezheti a lényeges javulást. azaz jobb minőségű alapanyagokra is szükség van, ahogy a minőségi ellenőrzés mai szervezetének felülvizsgálatára, a szabványok korszerűsítésére, a termékek mennyiségének és használati értékének szorosabb összekapcsolására úgyszintén. Vétkes köny- nyelműségnek bizonyulna tehát pusztán arra hagyatkozni, hogy valamivel többet kell fizetni a termelőknek — a vállalatoknak is, a dolgozóknak is, s akkor egycsapásra telerakhatjuk kül- és belföldi eladásainknál a polcokat kitűnő minőségű áruk tömegével. A megoldást nem a bankóprés szorgosabb működtetése kínálja, hanem annak a „présnek” a szorítása, mely erkölcsi-anyagi követelményeket egyeztetve, a gazdasági környezet egészét fordítja el úgy, hogy annak középpontjában ne a mennyi, hanem a mi álljon. Mészáros Ottó i l
