Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-11 / 188. szám
"'xJŰiíím 1978. AUGUSZTUS 11., PÉNTEK Eancs elnök Nobre da Costát bízta meg a kormányalakítással Három vezető portugál párt elégedetlen az államié döntésével Eanes, portugál államfő szerda este Alfredo Nobre da Costa független politikust bízta meg az ország új kormányának megalakításával. Nobre da Costa csütörtökön Lisszabonban megkezdte tárgyalásait kormánya megalakításáról. Portugália legjelentősebb politikai pártjai fenntartással fogadták az új kormányfő kijelölését. Nobre da Costa mindenekelőtt Eanes elnök véleményét kérte ki, aki csütörtökön fogadta őt Lisszabonban. Az alkotmány előírásai szerint az új kormánynak beiktatását követően tíz napon belül a parlament elé kell terjesztenie programját. A törvényhozásnak ezután öt nap áll a rendelkezésére, hogy megszavazza vagy elvesse a programot. A rendelkezések értelmében a parlament csak kétharmados abszolút többséggel vonhatja meg bizalmát az új kormány programjától. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának szerdai közleménye hangsúlyozza, hogy az elnök választása nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek a párt véleménye szerint elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy megoldják a jelenlegi válságot. A nyilatkozat rámutat, hogy Nobre da Costa eddigi politikai szereplése arra enged következtetni, hogy a vállalatok állami ellenőrzésének csökkentését szorgalmazza, holott a jelenlegi helyzetben az állami ellenőrzés növelésére kellene törekedni. Hírügynökségi jelentések megjegyzik, hogy a Portugál Kommunista Páirt kedvezőtlen véleményének az az oka, hogy Nobre da Costa, Soares 1976- ban alakult első kormányában ipari miniszterként több ipari nagyvállalatot kivont a munkásbizottságok ellenőrzése alól. Az új portugál miniszterelnök első nyilatkozatát adja az újságíróknak. Soares, — a múlt héten lemondatott miniszterelnök, — aki ugyancsak elítéli a dön- tést, — nyilatkozatában azzal vádolta Eanes elnököt, hogy nem az alkotmány előírásai szerint járt el az új miniszterelnök kinevezésekor, mivel nem a legnagyobb parlamenti párt (a Portugál Szocialista Párt — Soares pártja) véleményét kikérve döntött a kormányfő személyéről. Francisco Sá Carneiro, a szociáldemokraták vezetője meglepetésének adott hangot, mivel Nobre da Costa neve szóba se került a portugál elnökkel folytatott korábbi konzultációk alkalmával. Egyedül Diego Pinto Freitas do Amaral, a konzervatív Demokrata Szociális Centrum Párt vezetője nyilatkozott kedvezően és nevezte „jó választásnak” Nobre da Costa kijelölését. Nobre da Costa a portugál rádiónak adott szerda esti nyilatkozatában kijelentette, hogy megbízatását 'állfíéfiéti jellegűnek tekiilti és haladéktalanul' hozzákezd kabinetjének összeállításához. Kabinetje elsődleges feladatként az államügyek folyamatos intézését valamint egy új választási törvény parlamenti elfogadtatását jelölte meg. Nobre da Costa, aki a portugál fasiszta rezsim megdöntése óta sorrendben az ötödik megbízott miniszterelnök, egyébként gépészmérnök, a Lusotecma vállalat elnöke, a francia Efacec villamossági művek portugáliai részlege igazgatótanácsának tagja. Az ötvenöt éves „függetlennek” minősített politikus családjának állítólag szoros kapcsolatai voltak a megdöntött fasiszta rezsim felső köreivel és a magániparral. Nobre da Costa több jelentős iparvállalat igazgatója volt, mielőtt 1976-ban a Soares-kormány ipari minisztériumának államtitkára, majd ipari miniszter lett. Nukleáris fegyverkísérletek betiltása Tanácskozás Géniben Genfben csütörtökön újabb ülést tartott a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról folyó háromhatalmi tárgyalásokon résztvevő szovjet, amerikai és brit küldöttség. Pápaválasztás: Augusztus 25-én nyílik a ksmkiávé A Vatikánban hivatalosan bejelentették, hogy a Ví. Pál pápa utódjának megválasztására hivatott konklávé augusztus 25-éri nyílik meg. A határozatot a bíborosok kollégiuma csütörtökön hozta. Közel-keleti diplomácia Készülődés a hármas csúcsra Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere szerdán este hazaérkezett Izraelben és Egyiptomban tett látogatásáról. Ügy nyilatkozott, hogy elégedett az izraeli és az egyiptomi vezetőknek a Camp David-i hármas csúcstalálkozóra szóló meghívásra adott „gyoís és lelkes” válaszával. Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója szerdán bejelentette: Carter „konstruktív indítványokat” készít elő, hogy a szeptember 5-én Camp i Davidben kezdődő hármas csúcstalálkozón kimozdítsa a holtpontról a közel-keleti tárgyalásokat, de „hivatalos amerikai béketervet” nem í<^ előterjeszteni. A nyilvánosság előtt hangoztatott hivatalos amerikai derűlátással szöges ellentétben áll a nyugati hírügynökségek által közelebbről meg nem nevezett amerikai forrásoknak és köröknek a szeptember 5-i hármas csúcs esélyeivel kapcsolatos borúlátása és kétkedése. A DPA megítélése szerint az Egyesült Államok „illúziók és nagy várakozások nélkül” fog részt venni a hármas csúcstalálkozón, amelyet Carter elnök és Vance külügyminiszter „mentőakciónak szánt a közel-keleti párbeszéd teljes összeomlásának megakadályozására”. Az izraeli minisztertanács csütörtöki rendkívüli ülésén Begin miniszterelnök beszámolt a szerdán William Quandt-tel folytatott megbeszéléséről. Az amerikai kor mánytisztviselő, aki Cyrus Vance kíséretének volt a tagja, tájékoztatta az izraeli kormányfőt az amerikai külügyminiszter és Szadat elnök alexandriai tárgyalásairól. — Megállapodásra törekszünk Camp Davidben — jelentette ki Begin a kabinetülés után. D^íny ugat-Afrika ott fekszik, ahol a neve alapján ítélve feküdnie kell. Üjabban használt elnevezése — Namíbia — már sokkal kevésbé mutatja meg, hogy földrajzi értelemben hol terül el ez az afrikai ország, ám politikai értelemben talán már pontosabb utalást nyújt, mint a korábban használt megjelölés. Namíbiaként említve bizonyosan fölsejlik, hogy a fekete földrésznek egy válsággócáról, megoldatlan problémákat hordozó térségéről van szó. Ilyen nemzetközi politikai gondokat jelentő terület éppen elég van manapság Afrikában, és Namíbia nem is az utolsó a sorban. Ha itt nem sikerül megfelelő rendezést elérni, akkor tovább halasztódik a földrész déli területének a politikai átalakítása egészében is, ami viszont előidézhet akár világpolitikai mértékű veszélyhelyzetet. Namíbia sorsa egyaránt összefügg a rhodesiai megoldással, Angola jövőjével, a Dél-afrikai Köztársaság színes bőrű többségét megillető jogoknak a majdani érvényesülésével. Valaha német gyarmat volt ez a hatalmas kiterjedésű, ám meglehetősen gyéren lakott ország. Ma a fajüldöző fehér dél-afrikai rendszer tartja — a nemzetközi joggal ellenkezően — katonai megszállás, telje® gazdasági és politikai felügyelet alatt. Mivel a lakosság döntő többsége fekete bőrű, a namíbiai kérdés szükségképpen kettős természetű. Egyfelől a dél-afrikai fennhatóságnak a megszüntetését, a terület függetlenségének a szavatolását kell elérni, másfelől azt, hogy az önálló Namíbiában a politikai hatalom a népesség tényleges erőviszonyainak és rétegződésének megfe1 élőén osztódjék meg. A Dél-afrikai Köztársaság nagyon nehezen szánta rá magát, hogy hajlandóságot mulasson a Namíbiából történő kivonulásra és a többségi uraFsélyek Namíbiában lom délnyugat-afrikai bevezetésébe való belenyugvásba. A nemzetközi közvéleménynek a dél-afrikai faj üldözést fokozó- dóan elítélő megmozdulásai, illetve igen jelentős világpolitikai erőknek a pretoriai rendszerre nehezedő nyomása kellett ahhoz, hogy a dél-afrikai kormány fontolóra vegye: nem veszélyezteti-e a saját érdekeit, ha továbbra is ragaszkodik Namíbia törvénytelen megszállásához. Hasonló helyzet ez ahhoz, mint amilyen Dél-Afrika és a vele szoros szövetségben levő szomszédos „fehér bástya”, Rhodesia viszonyában megtestesül. A gazdaságilag és politikailag egyaránt jelentős — és a nyugati országoknak stratégiai szempontból fontos — Dél- Afrika a végső határig igyekszik tartani azt a „védőgyűrűt”, amely a fekete-afrikai országoktól elválasztja, és amely a portugál gyarmatbirodalomnak néhány évvel ezelőtti fölszámolását követően erősen megrongálódott. Ha azonban Pretóriában úgy látják, hogy saját maguk alatt vágják a fát, amennyiben ragaszkodnak ezen a két területen a korábbi állapotok fönntartásához, akkor kénytelenek beletörődni a namíbiai és a rhodesiai változásokba. Az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és más nyugati hatalmaknak természetesen fontos, hogy megőrizzék a befolyásukat Rhodesiában és Délnyugat-Afrikéban, de még fontosabb a számukra, hogy maga a Dél-afrikai Köztársaság megmaradjon a politikai és gazdasági érdekkörükben. Ezért igyekszenek mind Namíbiában, mind Rhodesiában olyan megoldást szorgalmazni, amely a világ közvéleményét bizonyos fokig kielégíti, a támadási felületeket csökkenti, ugyanakkor halasztja a dél-afrikai rendszer gyökeres megváltoztatását. Ebben a szellemben dolgozott ki egy namíbiai rendezési tervet az ENSZ Biztonsági Tanácsában helyet foglaló öt nyugati ország — az Egyesült Államok, Anglia, Francia- ország, Kanada és az NSZK. A Biztonsági Tanács által határozati erőre emelt elképzelések szerint Namíbia még az idén elnyerné a függetlenségét, a dél-afrikai csapatokat meghatározott ütemterv alapján kivonnák a területről és előbb alkotmányozó gyűlést alakító, majd pedig törvényhozó parlamenti választásokat rendeznének a világszervezet felügyelete alatt. Az ENSZ-ben elfogadott döntés a Dél-Afrikával korábban egyeztetett nyugati tervekkel ellentétben úgy foglal állást, hogy a majdani független Namíbiához kell tartoznia az ország egyetlen mélytengeri kikötőjének, Wal- vis Baynek is. Pretória ez ellen tiltakozik, mivel meg akarná őrizni ennek a kikötőnek a felügyeleti „jogát”. Ügy tűnik azonban, hogy Wai- vis Bay Namíbiának való „odaítélése” volt az ára annak, hogy a terület haladó felszabadító mozgalma. a SWAPO a maga részéről elfogadja a nyugatiak rendezési tervét. A világszervezet a namíbiai nép törvényes képviselőjeként ismerte el a SWAPO-t, amely ennek megfelelően hosszú ideig ragaszkodott ahhoz, hogy Dél-Afrika minden feltétel nélkül adja át a hatalmat neki. Ennek érdekében a mozgalom fegyveres harcot folytatott és folytat a pretóriai rendszer erői ellen. Mindazonáltal — a további vérontás és pusztulás elkerülése érdekében — a SWAPO méltánvos feltételek között hajlandó belemenni a nyugatiak által indítványozott politikai rendezésbe. Még azt a feltételt is elfogadják, amelyet a nyugati ötök kifejezetten a SWAPO vereségére számítva szabnak, vagyis, hogy választások alapján dőljön el, vajon a felszabadító mozgalom, avagy a namíbiai színes többségnek Pretoriával eddig részben együttműködő „belső” politikai képviselői az erősebbek. A SWAPO bízik abban, hogy nemcsak a fegyverek erejével, hanem a politikai befolyásával, társadalomátalakító eszméinek a vonzásával is győztes lehet. A napokban fejezte be megbeszéléseinek első fordulóját az ENSZ-főtitkár namíbiai különmegbízottja a rendezésben érdekelt felek képviselőivel. A finn diplomata elégedetten nyilatkozott valamennyi tárgyalásáról. Ez azt jelenti, hogy Dél-Afrika a ránehezedő nyomás miatt a Walvis Bay kérdése ellenére is kénytelen lesz elfogadni a nyugati rendezési tervet, másfelől pedig a SWAPO, a maga igazának és erejének a tudatában, kész részt venni a namíbiai politikai megoldás folyamatában. Elvi engedményeket természetesen nem szándékozik tenni a felszabadító mozgalom. Valószínű tehát, hogy ha Pretória megmakacsolná magát, vagy ha a nyugati hatalmak „felhígítanák” a tervüket, akkor a SWAPO felélénkítené fegyveres tevékenységét. A fejlemények több mederben is folyhatnak tehát. Bizonyosnak csak az látszik, hogy előbb vagy utóbb, több vagy kevesebb áldozattal, de megalakulhat maid a többségi viszonyokat tükrözően irányított, független Namíbia. Világvolitikai szemvontból természetesen az lenne a megnyugtatóbb, ha erre mielőbb és békés eszközök alkalmazásával kerülne sor. F. D. Csökkent a feszültség a libanoni Somosban A szerdai diplomáciai erő- | feszítések eredményeként érezhetően enyhülni látszik a feszültség Bejrutban a jobboldali keresztény erők és az arabközi békefenntartó erők Szíriái egységei között. A sziriai csapatok csütörtökön hajnalban megkezdték Bejrút keresztények lakta vá- j rosrászében elfoglalt állásaik fokozatos kiürítését. A csapat- mozgások körzetében a jobboldali erők vezetői megíigye- j Lóként jelen vannak. A jobboldali keresztény ! erők egyesített csapatainak I parancsnoksága szerdán éjszaka tűzszüneti parancsot adott i ki fegyvereseinek. A falangis- I ta rádió arra szólított fel, hogy a harcosat minden fronton szüntessek be. A rendezési tervek szerint Bejrut keresztény negyedében a libanoni kormány biztonsági erőinek kell ellenőrizniük a szerdán megkötött megállapodások betartását. A részietek kidolgozására további tárgyalásokat folytatnak még. Annak ellenére, hogy a bejrúti helyzetet a rendezésre tett intézkedések határozzák meg, csütörtökre virradó éjszaka — a jobboldali fegyvernyugvást elrendelő parancs után is — szórványos lövöldözések zajlottak le a libanoni fővárosban. ÜKmagyorázénk í?1b: Már-már újabb háborúval fenyegettek Libanonban a keresztény jobboldal milíciáinak és az arabközi békefenntartó erők sziriai csapatainak folyton ismétlődő összecsapásai. Bejrut, az elmúlt években már annyit szenvedett főváros ismét hozzászokhatott a tömeges lövöldözésekhez, a bombarobbanásokhoz, s sajnos az áldozatokhoz. A helyzet a hét elején már kétségtelenül tarthatatlannak látszott. A Közel-Kelet pillanatnyilag legforrongóbb országa az újabb katasztrófák felé araszolt. Hiszen a jobboldali milíciák nem voltak hajlandók beengedni a központi kormány csapatait a déli országrészbe, ahol az izraeliek kivonulása után valóságos kis saját államot alakítottak. Tel Aviv haderején«^ aktív támogatásával megakadályozták, hogy Bejrút helyreállítsa szuverenitását az izraeli határhoz közel eső területeken. A jobboldal és határon túli támogatói számára a magyarázat nyilvánvaló volt: ha a libanoni kormánycsapatok ellenőrzik az országrészt, akkor valószínűleg ismét megnő a palesztin ellenállási mozgalom tevékenysége, s ezzel a szinteteljese,n yisszfíszorítótt palesztinok új erőre kaphatnának. Tehát ezt meg kell akadályozni minden áron — vonta le a következtetést az izraeli kormány. Az a tény, hogy ezzel ismét beavatkozik a szomszédos ország belügyeibe, a legkisebb mértékben sem zavarta a Tel Aviv-i vezetést. A jobboldali* milíciák pedig — mint eddig is — készségesen kiszolgálták az izraeli elképzeléseket. A bejrúti kormányra tehát hatalmas nyomás hárult. Saját ereje nem elegendő ahhoz, hogy megzabolázza az országot mindinkább a szétszakítással fenyegető jobboldali erőket.- Ha viszont bármilyen más segítséget próbálna igénybe venni, azzal nyilván újabb ag- ressziós lépéseket váltana ki Izrael részéről. Tehát védtelen helyzetében legfeljebb tanácsért fordulhatott a libanoni rendezésben közvetlenül érdekelt, s az Arab Liga biztonsági erőit adó Szíriához. A jobboldal viszont éppen a szíriaiak távozását követel.e Bejruttól. Hiszen ebben az esetben az erőtlen libanoni kormány szinte a végtelenségig zsarolható lenne, s ezzel párhuzamosan nagy mértékben visszaszorulna a libanoni haladó erők és a palesztinok szövetsége. A tét tehát igen nagy volt, s ezt mindkét oldalon jól látták. A jobboldal ezért provokált sorozatosan összecsapásokat a sziriai békefenntartókkal, hogy kiélezze, s neki tetsző döntésre vigye az ügyet. De nyilvánvaló volt az is, hogy a libanoni haladó erők, a palesztinok, s az őket támogató szíriaiak semmiképpen sem mehetnek bele egy ilyen megoldásba. Tehát két út maradt: megegyezni, vagy újra háborúzni. Csak nehezen sikerült elfogadni mindkét oldalon az előbbi irányt. Az utóbbi rettenetesen nagy fenyegetése miatt azonban végül is sikerült. A szerdán elfogadott biztonsági terv szakaszos megoldást tartalmaz. Eszerint a tűzszünet után a főváros keresztények lakta negyedeiben az arabközi békefenntartókat, tehát a szíriaiakat, a libanoni hadsereg és a belbiztonsági erők alakulatai váltják fel. A keresztény és a mohamedán negyedben egyaránt lefegyver- zik a jobboldali milíciákat, illetve a baloldali erőket. Az arabközi erőknek az a feladat jutott, hogy ellenőrizzék a palesztin menekülttáborokat, s a főváros környéki állásaikban várják meg, hogy szükséges-e részt venniük a rend fenntartásában. Nos a tervből kitűnik, hogy csak rövid távon oldja meg az égető libanoni gondokat. Hiszen a déli országrészben változatlanul a jobboldali milíciák az urak, s az egymással országszerte szembenálló fegyveres erők száma csak minimális mértékben csökkent. Az újabb összecsapások veszélye tehát megmarad. S ez továbbra is az újabb polgárháborúval és a szétszakadással fenyegeti a kis országot. A. K. Vietnam tiltakozik Peking veszélyes akciói miatt Nguyen Tien, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának képviselője tiltakozást nyújtott át a Kínai Népköztársaság vietnami ideiglenes ügyvivőjének a kínai ügynökök által augusztus 8-án a Bac Luan-i határ- átkelőhelynél provokált incidens miatt. Nguyen Tien hangsúlyozta: a kínai fél ilyen jellegű akciói arra irányulnak, hogy zavart keltsenek a vietnami—kínai határon, és még jobban megnehezítsék a Vietnamban élő kínai nemzetiségű személyekkel kapcsolatos kérdések rendezését. Nguyen Tien hangsúlyozta, hogy a vietnami külügyminisztérium a leghatározottabban tiltakozik a kínai hatóságok veszélytkeltő akciói miatt és követeli azok haladéktalan beszüntetését. R japán-kínai szerződés aláírása a héten várható Japán belegyezett abba, hogy béke- és barátsági szerződést írjon alá a Kínai Népköztársasággal —, közölte Pekingben Szonoda külügyminiszterre hivatkozva egy japán hivatalos személyiség. Szonoda csütörtökön hosszas megbeszélést tartott Teng j Hsziaö-ping kínai miniszter- | elnök-helyettessel a szerződés részleteiről. A szerződést szövegező bizottság ugyancsak csütörtökön befejezte munkáját: a végleges szöveget jóváhagyásra Tokióba továbbítják. Hírügynökségi értesülések szerint a dokumentum aláírása szombatra várható.
