Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-10 / 187. szám
SALT-iárgyalás Tegnap Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok lcüidöttsége megtartotta soron következő megbeszélését a támadó hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó tárgyalássorozaton. A következő találkozóra augusztus 15-én kerül sor, majd néhány hetes szünet után a tárgyalást szeptember 7-én folytatják. Magyar-kubai fi kubai külügyminiszter tegnapi programja Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere, ■és kísérete tegnap a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően a Külügyminisztériumban az időszerű nemzetközi kérdések megvitatásával folytatódott Púja Frigyes és Isidoro Malmierca tárgyalása. Napok A megbeszélésen részt veti Házi Vencel, Jakus Jenő és ott voltak a Külügyminisztérium vezető munkatársai. Jelen volt Elpidio Alva-ez, Kuba budapesti nagykova bégének ideiglenes ügy vivője és részt vett a megbeszélésen a kubai külügyminisztérium több vezető munkatársa. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a központi bizottság székházéban fogadta Isidoro Malrriier- cát. Ugyancsak fogadta őt — a Parlamentben — Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A szívélyes, baráti légkörben megtartott eszmecseréken jelen volt Púja Frigyes és Jakus Jenő. Tegnap véget ért Púja Frigyes és Isidoro Malmierca tárgyalása. A megbeszélések befejeztével külügyminiszterünk és a Kubai Köztársaság külügyminisztere — a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában — egyezményt írt alá a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság közötti vízumkényszer megszüntetéséről. Á dokumentum értelmében — az alkotmányos előírásoknak megfelelően, a jóváhagyások után — a két ország magánútlevéllel külföldi útra induló turistái vízum nélkül utazhatnak Magyarországról Kubába, illetve a Kubai Köztársaságból hazánkba, s külön engedély nélkül 30 napig tartózkodhatnak egymás országában. Az aláíráson jelen voltak a magyar, valamint a kubai tárgyaló delegáció tagjai. Este Isidoro Malmierca és felesége tiszteletére a KISZ Központi Művészegyüttes díszelőadást adott. PEST MEGYEI YJÚG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ' AZ MSZjMp PEST MSGYEÍ BIZOTTSÁGÉ ES A XXII. ÉVFOLYAM, 187. SZAmÁHA SO FILLÉR »7*. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK , tANÁCS LAPJA Minisztériumi beavatkozás Három gyár gyürkőzik a rekonstrukcióért Csapolnak már a váci Izzóban Gyorsan megtérülő beruházás — így jellemezhetnénk a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában folyó rekonstrukciót, az Egyesült Izzó váci üveggyárát, és a Mechanikai Művek festékszóró üzemét. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikben olyan termékeket gyártanak majd, amelyek jórészt exportra készülnek, illetve idehaza tőkés importot helyettesítenek. Eme megállapítás természetesen akkor érvényes igazán, ha az építkezés, a gépbeszerzés és az üzem. be helyezés nem tart soká, az eredeti határidőre befejeződik. Lapunkban már többször írtunk arról, hogy a diósdi csapágygyári rekonstrukció ezzel az erénnyel nem dicsekedhet. Többször kellé'.t határidőt módosítaniuk. Az újabb időpontok is mindig korainak bizonyultak, ezért tavasszal már a Kohó- és Gépipari, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztériumnak keliett új terminust megállapítania. Farkas János, a diósdi gyár műszaki főosztályvezetője arról tájékoztatott, hogy azóta elkészült a köszörűüzem a kompresszorműhely, a kazánház és a központi forgácsoló. Ezeken már csak kisebb javításokat kell elvégeznie a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkásainak. A tavasz- szal megállapítótt időpontra azonban több üzemrész építését, illetve a gépek beszerelését npm sikerült befejezni. így az eszterga-, a görgősajtó és a hőkezelő üzemben néhány héttel, illetve hónappal később kezdődhet az átköltözés, így a próbaüzemelés és az üzemszerű termelés kezdete is. Az építők ígérete szerint a targoncajavító és akkumuláKGST-kooperáció segíti a gépipar fejlesztését Az ágazat termékeinek fele versenyképes A gépipari termékek 5-1 százaléka versenyképes, ezért gyártásukat gyorsabb, a termékek közepesen gazdaságos 32 százalékát lassúbb ütemben fejlesztik, míg a gazdaságtalan 14 százalék előállítását fokozatosan megszüntetik, illetve lényegesen csökkentik. A gépipari termelés hatékonysága, versenyképessége nagymértékben függ az alkatrészeket, szerelvényeket és részegységeket, a különféle gépelemeket, szerszámokat, műszereket előállító vállalatok fejlődésétől. E termékek teljes választékban nem állíthatók elő hazánkban gazdaságosan. A KGST keretein belül még korántsem használtunk ki minden lehetőséget, s a megoldást továbbra is a nemzetközi együttműködésben keressük. A KGST különböző munkacsoportjai jelenleg is rendszeresen foglalkoznak újabb gyártásszakosítási megállapodások és kooperációk kialakításával. Hazánkban a gépipari fejlesztések között az úgynevezett háttéripari termékek gyártásának korszerűsítése fontos cél. A gépipar 21 dinamikusan fejlesztendő termékcsoportjához korszerűsítik egyebek közt a villamos forgógépgyártást, a gördülőcsapágy-, a kábel- és vezetékgyártást, a villamosszerelési cikkek és elektronikus alkatrészek előállítását. Az ötéves tgrv végéig. csaknem 9 milliárd forintot fordítanak fejlesztésükEmellett modernizálják az ön tödéket és kovácsüzemeket is. j A fejlesztéseknél, beruházásoknál a korábbi koncepcióknak megfelelően előtérbe helyezik a vidéki iparfejlesztést, fokozatosan felszámolják a fővárosban meglevő korszerűt- let telepeket. Városrendezési és környezetvédelmi szempontok miatt közel 400 telephelyet jelöltek ki felszámolásra, ezek közül az év végéig 230 szűnik meg. A korszerűtlen telephelyek felszámolása a következő ötéves tervben is folytatódik. A háttéripar fejlesztéséhez célszerű lenne a kisebb vállalatok, szövetkezetek anyagi érdekeltségét megteremteni. Az iparágban a szervezeti változások, a munkaerő-átcsoportosítások elősegítették a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást. Mivel a termékszerkezet változásának eredményeként a munkáslétszámon belül nő a bonyolultabb szakmai munkát végzők aránya, a vállalati szakszervezeti bizottságok elősegítik, támogatják a szakmunkásképzés, továbbképzés megszervezését. Óriáshorciák mesterei tortöltő, valamint a szerszámélező és tmk-műhelyen kívül az idén mindenütt befejezik a munkát, de a műszaki főosztályvezető véleménye szerint ez még nem jelenti azt, hogy az év végére befejeződik a régóta húzódó rekonstrukció, hiszen mire az összes gép a helyére kerül, eltűnnek az építkezés nyomai, a gyárudvaron valószínűleg már virágot bontanak a fák. Sok nehézséggel kellett megküzdenie a Mechanikai Művek vezetőinek, amíg legújabb üzemükben elkészült az első nagy teljesítményű ipari festékszóró. Heinrich János műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatott róla, hogy néhány berendezés még hiányzik, de így is 400 festékszóró készült el eddig a szereidében. Ahhoz, hogy a szovjet partnerrel kötött szerződés szerinti több mint négyezer gépet az év végéig leszállíthassák, két, illetve három műszakban dolgoznak, sőt szükség lesz a szabad szombati és vasárnapi munkára is. Ennek ellenére már kijelenthető: a Mechanikai Müvek beruházása sikeresen befejeződött. Űj üveggyár épül Vácott az Egyesült Izzóban. Eddig ugyanis a fénycsövek buráit részben külföldről vásároltuk. A szállítási veszteség és a viszonylag magas ár miatt odalett az egyébként kiválóan értékesíthető világítótestekből származó nyereség egy része. Az új gyárnak, a terv szerint, a nyáron el kell kezdenie a munkát. Szalai István főmérnök arról tájékoztatott, most már válóban közel vannak a célhoz. A kemenceépítés befejeződött, két hete gyújtották be a tüzet, s ezekben az órákban várják, hogy megjelenjen a folyékony üveg. Megérkeztek a feldolgozósor nagy értékű, jórészt az USA- ban gyártott gépei is. Szerelésük gyors ütemben folyik. Néhány napon belül megkezdődik az úgynevezett hidegjáratás, s ha ez sikeres, az üvegcsőgyártás is. Sajnos, az épi- tők, a Nótgrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei —, késnek az üveggyárhoz tartozó kiszolgáló üzemrészekkel, az oxigéngyárral, a keverőházzal és az iparvágánnyal. Ideig-óráig ezek helyettesíthe- tőek, s így az üveggyártásnak nincs akadálya. A beruházásra azonban csak akkor mondhatjuk, hogy elkészült, ha az építők és a szerelők ezekkel is elkészülnek. Cs. A. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Alfredo Poveda Burba- nót, az ecuadori legfelsőbb kormányzó tanács elnökét az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Michal Stance! csehszlovák munka- és szociálisügyi miniszter tegnap elutazott hazánkból. Tárgyalást folytatott Trelhon Ferenc munkaügyi miniszterrel a két ország mun. kaerőgazdálkodási, bérezési és szociálpolitikai kérdéseiről. a működési kereteket; áttekinthetővé tették az irányítási mechanizmust, művezetői munkakörök összevonásával, átszervezésével éppúgy, mint főépítésveze- töségesével. Szigorították az anyaggazdálkodást. felülvizsgálták a bérezés elveit, s azok gyakorlatbani torzulását, egyre következetesebben fordultak szembe a fegyelmezetlenekkel, a munkát nem megfelelő minőségben elvégzőkkel. s lám, egyszerre csak „automatikusan” javulni kezdett a tudati szint. másként gondolkoztak az egyének éppúgy, mint a brigádok. Csoda? Annyi' történt, hogy kialakultak azok a szervezeti keretek, amelyeken belül már nem volt frázis a számonkérés, hanem tényleges lehetőségként nézett mindenkire, azaz tudhatta, mulasztás esetén mi vár rá. s azt is. hogy többletteljesítményét miként honorálják. B izonyítja ennek az útnak a hatásosságát, hogy a két vállalatnál a hetvenes évek első harmadához képest a felére csökkent az időbeni késedelem, a kivitelezési feladatoknál, megs-dlár.lult a törzsgárda, s összehasonlíthatatlanul jobbak a partneri kapcsolatos a beruházókkal, más cégekkel, így az alvállalkozókkal, illetve a generálkivitelezőkkel, A két cégnél, meg az állami építőipari vállalatnál is lényegében azt a pofonegyszerű igazságot értették meg, hogy a napoknak — a képletes, meg a szó szerinti napoknak — döntő jelentősége van a szervezésben, mert ha a részletek nem illeszkednek, akkor az egész sem akkorra lesz készen, s nem úgy, ahogyan, amikorra tervezték. Ennyi okosságért nem érdemes fáradni, hiszen ezt kívülről tudják mindenütt? Valóban tudják, akkor, amikor gyűlések mondatait fogalmazzák, szerződések szavait vetik papírra. A gyakorlati munkában azonban a legtöbb cég úgy vélekedik, hogy néhány nap nem oszt. nem szoroz, s éppen ezzel engedik *i a palackból a szervezetlenség szellemét. B?ó”ve az uta- lásnyi erejű példával: arra, hogy ma egy hónappal tovább tart átlagosan egy lakóház kivitelezése, mint két évvel korábban, bárki azt válaszolhatja, hogy persze, mert nagyobbak, jobban fölszereltek az épületek- Igen ám, de van egy másik adat: tavaly tíz százalékkal többet tett ki ezeknél az építményeknél az egymillió forintra jutó kivitelezési idő, mint 1975- ben! Ezzel a ténnyel már nem lehet perbe szállni, mert rávilágít, hogyan akkumulálódnak a látszatra jelentéktelen veszteségek. Amik természetesen csak részben írhatók az építőipar számlájára, másik részük azokra tartozik, akik nem adták át időben a területet, tervmódosításokat kértek, késtek az anyagok szállításival, s így tovább azaz mindenkire tarozó ügy ez. Azt gyakran elmondjuk, leírjuk, hogy az elillant napok okozta veszteség az egész társadalom számlájára megy. Azt ritkábban tesszük szóvá, hogy e veszteség előidézésében is — termelőként — az egész társadalom az illetékes. Mészáros Ottó V an néhány nap kése- aelmünk, mondja a főépítésvezető, s olyan beletörődéssel, mint aki már el sem tudja képzelni, valami pontosan, időre történjék, ilyen meg olyan okok miatt ne mutatkozzék késés. Valóban, aki hosszú ideje az építőiparban dolgozik, annak szokványos eset o „csúszás". Ami legtöbbször úgy kezdődik, hogy mindössze néhány nap az eltérés a tervtől, az építési terület átadásánál, a földmunkáknál, az anyagszállításban, a gépek megérkezésében ... Napok, napok; hetekké, hónapokká sokasodnak a munka végére. Beszélgetünk a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárával, s egyszer csak, váratlanul — mert témánk éppen más — azt mondja: egyik legnagyobb gondunk az, hogy megtanítsuk az embereket az idő értékére, becsülésére. Az embeiteket, azaz foglalkoztatottjaik mindegyikét, nemcsak a fizikaiakat, s ha módjukban állna, azokat is, akik a cégen kívül állnak, hiszen gyakorta miattuk tétlenkednek a sokat szidott építők; nincs mii csinálniuk. Visszatérve a pártbizottság titkárának szavaira: valóban nem becsülik az emberek az időt? Közösen töprengünk azután, s kisütjük, ugyan akadnak — de nem nagy számban — olyanok, akik örömmel vennének részt a mindennapi kenvérkere í ‘eladatok temetésén, valójában az szoktatta az embereket az idd lebecdtlésere, hogy maga a szervezet sem tu'aj- donít nagy fontosságot ennek az alapvető termelési tényezőnek. Magyarán: ha a gazdasági körülmények, a vállalatok közötti együttműködés, a belső szervezeti rend nem ítéli elsődlegesnek a termelésre fordítható időt — holott az visszahozhatatlan, valójában még túlórázással sem lehet pótolni —, akkor logikus, hogy az emberek gondolkodásmódja is tükre lesz ennek. Vagy eleve meg sem tanulják az idő értékét, vagy ha már tudták, akkor elfeledik, mert a körülmények nem frissítik fel újra meg újra ezt az ismeretet. E zek tudatában öreg hiba lenne úgy vélekedni, hogy pusztán politikai eszközökkel, felvilágosító szóval elérhető a változás, azaz, ha jobban agitálják az embereket, akkor jobban betartják a határidőket. Gyakorlati illusztrációját adta ennek a helyzetnek a Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, meg a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Mindkét cégnél éveken át meglehetősen sok baj volt az általános és a személyes fegyelemmel. a foglalkoztatottak magatartásával, munkájuk mennyiségével, és minőségével. Az agitáció nem hiányzott, sőt, olykor-olykor már úgy rémlett. más sincsen a jobbat akarás eszköztárában, mint ez. Mégsem jutottak egyről kettőre az említett termelőhelyeken, mert mást láttak és mást hallottak a dolgozók. Mi történt mindkét, helyen, hogy ma múlt időben beszélhetünk szavak és tettek különbözőségéről? Mindössze annyi,' hogv fokról fokra megszilárdították A Pest megyei Pincegazdaság tízezer literes hordóit javítják a Hungarovin Vállalat egyik szocialista brigádjának tagjai. Egyéves munkájuk során a pincegazdaság teljes hordó- készletét felújítják.
