Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

Végső búcsú Bányavárj Pétertől Nagy részvéttel kísérték utolsó útjára a sződligeti te­hetőben tegnap, szerdán dél­után Bányavári Pétert, a munkásmozgalom régi harco­sát, aki rövid szenvedés után, életének 80. évében hunyt el, VÁCI Ä >EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖWkIADÁSÁ A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VAROS RÉSZERE Olvasói fórum Kedvező változás Jólesett' a meghívás, hogy Vegyek részt a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség meg­alakulásának jubileumi ün­nepségén. Negyedszázaddal ezelőtt, a Mártírok útjai házban, saját irodámban, én alakítottam meg a Budapesti Ügyvédi Munkaközösség megbízása alapján, a Váci Ügyvédi Mun­kaközösséget. Akkor rendkívül szerény körülmények között dolgoztunk, s most láthattam a kedvező változást, amikor együtt ünnepeltem jelenlegi váci kollégáimmal és bará­taimmal. Egyébként a Vácott, az egész városban tapasztalt je­lentős fejlődés, példás rend és tisztaság őszinte örömmel töl­tött el. Dr. Dévényi Károly Budapest XXII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1378. JÜLIUS 6., CSÜTÖRTÖK Semmelweis-emlékünnepség Oklevél - törzsgárdaiagokltak Közvélemény kutató-lapot töltenek ki a betegek A váci Madách Imre Műve­lődési Központban rendezték még a város és a jáárs egész­ségügyi intézményeinek, a kór­ház, a rendelőintézet, a gyógy­szertárak dolgozóinak Sem- melweis-emlékünnepségét. A hivatalos megemlékezést egy­bekapcsolták a törzsgárdata- gok megjutalmazásával. Évtizedeken át Dr. Mácsik István vácrátóti körzeti orvos beszédében hangsúlyozta, hogy a nagy emberek emlékének őrzése a hálás utókor feladata és köte­lessége, ezért . hangzanak el méltatások világszerte Sem­TIZ ESZTENDŐ UTÁN Valóra vált javaslatok HOGYAN TOVÁBB? EZERKILEN CSZÄZH AT- VANNYOLC október 27-én hosszan tartó vita kezdődött el a Váci Nopíó-ban. A vitázók cikkeit még 1369 tavaszán is olvashattuk. A szerkesztőség Fórum, főcímmel jelentette meg őket. Kulturális Központ. Gondo­latok egy kijelentő mondatról. Ez volt az első cikk címe. Én - írtam, tíz évvel fiatajabban, akkor még kevesebb emberi és szakmai tapasztalat birto- kábán. Vác kereskedelmi, ipari, közlekedési, oktatási központ­ja egy tájegységnek. De va­jon épp ilyen mértékig kul­turális központja is? A környező településeken az idő tájt kezdődött az átré- tegződés, a munkássá válás fo­lyamata. Miként hat a bejáró munkásra a város? Mit tekint városi kultúrának, abból mit visz haza a falujába? Milyen hatást gyakorol az új munkás­generációra a régi ipari mun­kások megtartása, nézete? Va­jon a munkások vehetnek-e át szokásokat, terkölcsi vonásokat a falusi embertől? Érvénye­sülhet-e termékeny kölcsönha­tás a még itt-ott élő népmű­vészet segítségével a munká­sok ízlésében? Ezekről a kérdésekről esett szó a vita folyamán. A VAROS LEGYEN hatás­sal vidékére, függetlenül a közigazgatási határoktól. Le­gyen szellemi központja is a tájnak. A vitázók ebben szin­te valamennyien egyetértettek. Biró Béla gimnáziumi igaz­gató például, Vác diákváros című írásában kifejtette, hogy Vác a diák kulturális élet táj­központja is lehetne, Oláh Fe­renc pedig a filmművészet társadalmi tudatformáló szere­pének kívánt nagyabb teret engedni a közművelődésben. Csankó Lajos értékeink meg­őrzésére és továbbadására hív- ■ ta fel a figyelmet, folyóirat létrehozását sürgette, amely Pest megyén kívül is fóruma lehetne a városhoz kapcsolódó tájaknak, környezetünk kérdé­seivel foglalkozna, de fel is tudna emelkedni az országos mondanivalóig. Vj típusú népművelést. Ho­gyan? — kérdezte Rudolf Ot­tó írásának címével. A látszat- eredményekkel szállt szembe, azzal a szemlélettel, amely csupán a mennyiségi teljesít­ményt tekinti mércének. Pelczéder Tibor Valóságér­zék, vállalkozási kedv című, kétrészes írásában a művelő­dési központ munkáját már a közművelődés egyetemessége, az intézmények közötti mun­kamegosztás szempontjából értékelte. Az ő írásából tud­tuk meg, hogy 1968-ban 70 ez­ren, a mozieiőadások látoga­tóival együtt, összesen 300 ezren fordultak meg a művelő­dési központban. Kisvácott ma korszerű fiók- könyvtár és olvasóterem áll az érdeklődők rendelkezésére. Orosz Mihály akkor még azt kritizálta, hogy „Kisvácott csupán egy szekrény-könyvtár működik, 250 kötettel”. A mű­velődésre fordított anyagi esz­közök koncentrált felhasználá­sát, siófoki példákra hivatkoz­va, az új művelődési központ közös erővel való felépítését javasolta. Galambos Ferenc, Műveltsé­get — közérthetően című írá­sában egyebek között a mun­kásszállások lakóinak művelő­dési kérdéseivel is foglalko­zott. Kritikusan állapította meg, hogy a művelődési köz­pontban, magas költségen, 10—15 résztvevő számára tar­tanak olyan előadásokat, ame­lyeket a dolgozók nem érte­nek, ezért nem látogatják a rendezvényeket. — A többség pénzét a több­ség művelődésére kell fordí­tani — írta Galambos Ferenc. Móritz. Valéria írásában azt fejtette, ki, hogy Vác történel­me folyamán valóban tájegy­ségének ipari, kereskedelmi és kulturális központja volt, Bu­da és Pest egyesülése után azonban elvesztette ezt a sze­repét. MA MUNKÄSMÜVELÖ. DÉSNEK nevezhetnénk mind­azt, aminek a fejlesztése érde­kében, Galambos Ferenc és Orosz Mihály sürgette az ér­telmiség minden rétegét átfo­gó értelmiségi klub megszer­vezését. Tíz év után is érdemes újra- olvasnunk a vita anyagát. Fel­tehetően ritka, hogy újságlapo­kon ilyenfajta vitának ad he­lyet valamelyik szerkesztőség. A közművelődésnek szinte minden vonatkozásáról szó esett, s az akkor leírt gondola­tok itt-ott ma már testet öl­töttek. Jelentős objektumok­kal gazdagodott a kulturális intézményhálózat, sokat fejlő­dött azóta a város, egyben az emberek szemlélete is. A VÄC POZÍCIÓT ABÖL ADÓDÓ közművelődési sze­repről, a kultúrközvetítés je­lenlegi gyakorlatáról, úgy tű­nik, ismét időszerű széles körű eszmecsere, összegeznünk ké­ne, meddig jutottunk s el kel­lene döntenünk a jelen felté­telei között milyen legyen a cselekvés formája? Kovács István 1 melweis Ignácról, születésének 160. évfordulóján. Semmel­weis egyike volt azoknak. a nagy magyar orvostudósok­nak, akiknek munkássága nél­kül nem lehetne ma ilyen eredményes a modern sebé­szet és a gyógykezelés. A Gáza király téri gimná­zium és egészségügyi szakkö­zépiskola tanulói adtak mű­sort, melyben megemlékeztek a közelmúltban elhunyt váci és járásbeli orvosokról is. Dr. Kampós Katalin városi­járási főorvos, dr. Kollár La­jos, a Szőnyi Tibor Kórház igazgató főorvosa, valamint dr. Kőhalmi Margit és Szilá­gyi Lajosné szb-titkárok ok­levelet, jutalmat adtak át az egészségügyi intézmények törzsgárdatagjainak. Nagy taps köszöntötte dr. Szollár Andor kórházi röntgen­osztály-vezető főorvost, aki 40 éve dolgozik egészségügyi pályán és két évtizede a kór­ház dolgozója, valamint dr. Kovács Tibor szülészet-nő­gyógyászat osztályvezető fő­orvost, aki 30 éve az egész­ségügy dolgozója. Kórházi útmutató Július első napjaiban, 50 ezer példányban, Kórházi út­mutató címmel, _megjelent a Vác városi Tanács Szőnyi Ti­bor Kórháza és Rendelőin­tézete betegtájékoztatója. A tizenhat oldalas útmuta­tót dr. Szőnyi Mihály szer­kesztette. Minden, kórházba kerülő beteg kap belőle, az­zal a reménnyel, hogy segít­ségével a kórházban tartózko­dás N idején otthonosabban érezze magát a szokatlan, új környezetben, a kórház «orvo­saival és nővéreivel köny- nyebben kialakítsa azt az összhangot, ami nélkülözhe­tetlenül szükséges a sikeres gyógyuláshoz. , Az 1970-ben megnyílt kór­házban annak idején 476 ágy állt a betegek rendelkezésére, jelenleg ezer 12 van. Ismerteti a kis füzet a Vörös Hadsereg úti épülettömbben található osztályokat, valamint a mun­kájukat teljessé tevő labora­tóriumokat és más részlege­ket. Leírja a beteg megérkezé­sét, bemutatja a felvételi iro­da munkáját, ismerteti a kór­ház házi rendjét, a szabad idős szolgáltatásokat,, a köl- csönkönyvtárak tevékenységét. Több oldal foglalkozik a be­teglátogatások rendjével, vé­gül a kórházi elbocsátással és a zárójelentéssel. Észrevételeket várnak A kitéphető kczvélemény- kutató-lapon a beteg leírhat­ja, hogy melyik osztályon fe­küdt, mikortól meddig s kö­zölheti, mit tart dicséretes­nek, milyen javaslatai van­nak a kórház működésével kapcsolatban? A hasznos tájékoztató bizo­nyára jó visszhangra talál majd mind a hivatásbeliek, ürmét a betegek körében.' Külön elismerést érdemel­nek Neogrády Antal szelle­mes, találó rajzos illusztrá­ciói. Papp Rezső Négyszáznegyven középiskolás Ifjúsági túravezetők lesznek Tájolóval és térképpel m■ ■. ... /.'A v . . .. mi 'z A délutáni gyakorlást egy Debrecenből érkezett résztvev Nagymaroson mostanában gyakran látni kirándulócsopor­tokat, amint tájolóval és tér­képpel a kezükben, barangol­nak a nagyközségben vagy a környező hegyekben. A túra­vezetés mesterségét tanulják. Az ország minden tájáról érkeztek fiatalok a nagymaro­si kemping területén felállított táborba, amelyben túravezető­ket képeznek az Országjáró Diákok Köre számára. Jelen­leg is 440 középiskolás találko­zott egymással, 10 megye kép­viseletében. Mint Kádár Jenő táborve­zető, a budapesti Kvassay Jenő Szakközépiskola tanára el­mondta, délelőttönként elmé­leti foglalkozásokat tartanak, délután 1 pedig a gyakorlatban mutatják be mindazokat az alapfokú ismereteket, ame­lyekre a fiataloknak_túrave- zetőkként szükségük van. A csaknem kétszáz oldalas tan­könyv eléggé száraz olvasmány lenne, ha egy-egy foglalkozást nem tarkítanának játékos ele­mek. kis eligazítás előzi meg. A ők a Börzsönybe indulnak. Barcza Zsolt felvétele ! Rendszeresek a sportfoglal- ' kozások is, és a résztvevők I többsége eredményesen telje- ! siti a VIT-próbát. Fontosnak ! tartják azt is, hogy megszeret­tessék a természetet, ezért a környezetvédelem része a tan­anyagnak. A vizsga után a résztvevők ifjúsági túravezetők lesznek, minősítésük megfelel az alap­fokú sportvezető címnek. A továbbiakban az Országjáró Diákok Köre aktivistáiként hasznosíthatják ismereteiket. Napjainkban már valameny- nyi középfokú tanintézetben működnek ODK csoporté^. — Iskola épül. A tervek szerint augusztus 20-án ad­ják át Vác tizenkét tanter­mes új iskoláját, amelynek építkezésén sok társadéiról munkás is dolgozik. Szep­temberbe.! a nagyobbakkal együtt, három első osztály kisdiákjai kezdik meg itt tanulmányaikat. Bakó Hona kiállítása, Megtartani és megőrizni Holnap estig látogatható Az iparművészetnek minden * ága, de különösen az öltözkö­déskultúra kötődik legszoro­sabban az emberek mindenna­pi életéhez, az ízlés formálá­sához, hiszen a ruha elárulja viselőjének egyéniségét is, ép­pen ezért állandóan az érdek­lődés középpontjában áll, amint ezt Vácott, Bakó Ilona iparművész kiállításának meg­nyitásán is tapasztalhattuk. A látogatók elismeréssel nyilat­koztak a közszemlére tett ru­hákról, többen szívesen vásá­roltak is volna belőlük. Nem szolgai módon A művelődési központban Rideg Gábor, a Művészet cí­mű folyóirat főszerkesztője nyitotta meg a kiállítást. A kisbundák, ruhák és blú­zok elrendezése, elhelyezésé­nek esztétikája külön figyel­met érdemel, a fiatal Novotny Béla belsőépítész ötletességét dicséri. A ruhák mind alapanyaguk­ban, mind szerkezetükben és díszítésmódjukban a népmű­vészethez állnak közel. Alap­anyagukul a népviseletben ál­talában használt, egyszerű és ma is közkedvelt kék- vagy feketefestő vászon, mintás flanelt és kordbársony, szőt­tes és posztó szolgál. Szabás­vonalukban is az egyszerűség és a népi jelleg dominál. A szerény díszítő motívumokat többségükben magyar, szé­kely, kisebb mértékben a szlo­vák és az orosz népi motívum­Bakó Ilona a váci kiállításon, néhány munká jával Papp László felvétele kincs anyagából merítik. Még­sem szabad azt hinnünk, hogy Bakó Ilona szolgai módon le­másolja az eredeti népvisele­tet és motívumait. A meg- tartva-megőrzés filozófiai el­vét követve, megőrzi a ruhák népi jellegét, de úgy alakítja át, hogy a mai kor emberének újra megfeleljen, A kiállított műveken — úgy érzem, nyu­godtan nevezhetem így a ru­hákat, hiszen mindegyikük nagy művészi gondossággal megtervezett és kivitelezett munka — érződik alkotójuk anyagszeretete. Kevesebb eszközzel A vendégkönyv bejegyzéseit böngészve, rövid beszélgetésre ültünk le a művésznővel. — Milyen érzelmi szálak fű­zik a faluhoz, a népművészet­hez? — Talán a gyermekkorom fűz hozzá, amikor édesapám­mal, aki tánctanár volt, be­jártam Hajdú-Bihar megye t'aivait és .megismerhettem az egyes vidékek ünnepi népvise­letét. Mindenkor nagy tiszte­lettel nyúlok az eredeti népi motívumokhoz és hagyomá­nyokhoz. Hosszas gyűjtőmun­ka után szelektálom az anya­got, majd pedig magarrion át­szűrve alakítom ki az új mo­tívumot, ami már csak jelle­gében, hanglatában őrzi az eredeti mintát. — Hogyan készíti a terve­ket? — A gyűjtőmunka során öt­letek születnek, amelyeket kis vázlatokban rögzítek. A terve­zés során vagy az anyag adja egy-egy ruha elképzelését, amelyet később»- azonosítok va­lamely vidékkel, vagy fordít­va, egy adott vidék népművé­szete adja az ötletet és meg­határozza az anyagot is. A ki­vitelezés teljes egészében ön­álló munka, a kézművesség szintjén. — Mik a tervei, hogyan pró­bál továbblépni? — Szeretném még kevesebb eszközzel kifejezni a lénye­get. — Mi a véleménye a mai öl­tözködéskultúráról? \ — Minél több természetes vagy természetes hatású alap­anyagból készült, egyszerű szabású ruhát kellene visel­. nünk. Az ízlést alakítani — Bakó Ilona nem divatot tervez „csak” ruhákat. Nem diktálni akarja az ízlést, ha­nem alakítani. Döntsék el önök, hogy melyik a tetszőbb, a humánusabb cselekedet — írja a katalógus bevezetőjé­ben Rideg Gábor. Habár a váci kiállítás csu­pán július 7-ig, holnap estig tart nyitva. Bakó Ilona alkotá­saival még bizonyára többször találkozhatunk akár a megyé­ben, akár a fővárosban. Teknős Erzsébet A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom