Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
KIST ARCS A CS KCRCPCS A szomszédságtól az egybeépülésig HASONLÓ SORS, HASONLÓ JÖVŐ ' Járásnyi terület igazán nem nevezhető óriásinak, bebarangolása kevésbé elpuhult ebeinknek bizonyára gyalogszerrel sem okozott nehézséget, nekünk, motorizált kor embereinek még kevésbé. Megyéhez, országhoz viszonyítva parányi egy járás, mégis mennyi szíri, változatosság, különbözőség tájban, termőtalajban, még klímában is. Lakóiról is elmondható ez. De az ellenkezője úgyszintén. Menynyi hasonlóság, rokonvonás természetben és emberben, hány azonos, vagy csak picit eltérő mozzanat akaratban, szándékban, célban, cselek- yésben. Eltérő ritmus Például a miénk szolgálhat, itt élünk, dolgozunk, ezt ismerjük. Mennyire más még a mindennapok lüktetése is a íőváros közelében, a szorosan vett agglomeráció településein, mint a Galga völgyében, ahol ma is csendesebb, ki- mértebb a ritmus. Pécel, Kis- tarcsa, Kerepes mozdulatai le- tagadhatatlanul magukon viselik a Budapestről idesugár- zó, az ingázók idegeiben hazahozott feszültséget. Galga. mácsa, Túra, vagy Versag •nyugalmat, megfontoltságot áraszt. Am akár Pest felől, akár Hatvan irányából közelítjük meg járásunkat, a táj, sokar- cúságában is az egység jegyeit viseli magán. A főváros felé kevésbé élesen záródik le, mint a másik irányban. A határos pesti kerületek, egészen Zuglóig, Kőbányáig, a folytatásának tűnnek feL Sok oka, magyarázata, van annak, hogy miért éppen ott és úgy alakultak ki a járás települései, ahol és ahogyan megtörtént. A domborzat, a víz, az uralkodó széljárás, az erdő, a termőtalaj. Újabb lapjai a históriának a falvak terjeszkedése, gyarapodása, némelyek nekilódulása, mások hosszabb-rövidebb ideig tartó megtorpanása. A pusztulásnak és az újratelepülésnek, a fejlődés különösségeinek és azonosságainak, a szomszédságnak és az egybeépülésnek. Az utóbbi kettőre találhatni példát já- rásszerte, Pesthez közel, és a fővárostól távol. A tanácsegyesítések egyik gyökere innen ered. Közös múlt Kistarcsát és Kerepest, hogy két fővárosközeli községet említsünk, 1973. óta igazgatják közösen. A két falu párhuzamos fejlődése, egymás irányába való terjeszkedése nem újkeletű, hiszen ha az volna, hogyan épülhettek volna jelentős mértékben egybe. Már a török pusztítása is egyként sújtotta Kerepes és az akkor még Csíktarcsa néven szereplő szomszéd települések lakosságát. Az újratelepülés is mindkét helyen a XVIII. század elején zajlott le. Kistar csa fejlődése a XX. század tízes éveitől gyorsult meg, amikor a falu mezőgazdasági jellege mellett mindinkább az alvótelepülés szerepét kezdte betölteni. Egyre többen a karnyújtásnyira lévő fővárosban találtak munkát, illetve mind számosabban költöztek ide. Hasonló sors jutott osztályrészül Kerepesnek is, amelynek a két világháború közötti években új lakóterületei ala. kultak ki, a két legjelentősebb Szilasliget és Széphegy. Részben a főváros lakosságának az utóbbi évtizedekben tapasztal ható felduzzadása következtében, is, a két település lélek- száma dinamikusan nő. A közelmúltban történt parcellázások további gyarapodást ígérnek. Fél évtized Fél évszázaddal ezelőtt az 1973. évinél is szorosabbra akarták fűzni a két község kapcsolatait. Magyarán: egyesíteni akarták őket. Ennek azonban akkor, öt éve is hiányoztak a feltételei. Fél évtized alatt azonban sok minden történt. Az egybeépülés, a közös tanács természetszerűleg még inkább közelítette a két községet, az erők összpontosításával igyekeztek megoldani olyan feladatokat, amelyeket külön-külön sokkal nehezebb lett volna. A jövőben még több ilyen lesz. Például a lakásépítés, a közműhálózat, a- víz-, ellátás fejlesztése. Jó néhány évtizede kezdődött, elsősorban Kistarcsa ipari fejlődése. A közös tanácsú két község közül ma is itt található több ipari üzem, a legjelentősebb a Hazai Fésűsfonó és Szövőgvár kistarcsai gyára, a Pest megyei Általános Szövetkezeti Építővállalat, Kerepes nevét leginkább a Szi- lasmenti Termelőszövetkezet tette ismertté, amely szintén folytat ipari tevékenységet. S a végére hagytuk a ma még kistarcsainak nevezett épülő kórházat, amely feltehetően mindkét község nevét fémjelzi majd. K. P. V. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM '-f */<< * 5 A 1978. JÚLIUS 6„ CSÜTÖRTÖK Bizonylati fegyelem, pénzkezelés Utóvizsgálatok tapasztalatai Jobban védik a társadalmi tulajdont A gazdálkodó egységekben mindig fontos és sokszor emlegetett téma a pénzkezelés és a bizonylati fegyelem. A társadalmi éberség, a megszigorított ellenőrzések ugyan gátat vetnek a visszaéléseknek, de még nem kellő mértékben. Gyakran a legkisebb hiányosságok, a jogszabályok előírásaitól eltérő gyakorlat viszi rossz útra a pénzzel bánókat. A pénzügyi fegyelem betartásában segítséget nyújtanak a népi ellenőrök időnkénti vizsgálatai is. Technikai feltételek Nemrég fejeződött be az az utóvizsgálat, amelyet a járás három termelőszövetkezetében a városi-járási népi ellenőrzési bizottság aktivistái végeztek. A túrái Galgamenti. az ikladi Galgaparti és a galga- mácsai összefogás termelőszövetkezetekben arra kerestek választ, vajon az 1976. évi alapvizsgálatot követően milyen intézkedéseket tettek az érintettek a pénzügyi fegyelem megszilárdítására, betartják-e a jogszabályok előírásait. Az utóvizsgálat megállapította, hogy valamennyi termelőszövetkezetben lényegesen javult a pénzkezelési és bizonylati fegyelem, s ez a társadalmi tulajdon, a közös vagyon fokozott védelmének biztosítéka. Sokat tettek a tsz-ekben az ügyviteli munka személyi és technikai feltételeinek javításáért, szervezettebb és hatékonyabb lett az irányítás és az ellenőrzés is. Kisebb szabálytalanságokra is bukkantak azonban a népi ellenőrök. A galgamácsai szövetkezet kivételével a pénztárosok betartják a napi legmagasabb készpénz összegére és a ki nem fizetett munkabérek kezelésére vonatkozó rendeleteket. A tsz-ek mindegyikében van pénztárellenőr, ám Munka és elfoglaltság A bevételből kirándulnak Kiállítás az öregek napközijében A szorgos munkával töltött évtizedek után sokan nehezen barátkoznak meg a nyugdíjas-, az öregkor tétlenségével. Nem véletlen, hogy azok az intézmények is nagy gondot fordítanak az idős emberek foglalatosságának biztosítására, amelyek csökkenteni igyekeznek az egyedülélők magányát, enyhíteni apróbb-nagyobb gondját. így van ez a gödöllői öregek napközi otthonában is, ahol a napokban kiállításon mutatták be az idős férfiak és nők által készített kézimunkákat, dísztárgyakat. A kiállítással, amelyet a :mmelweis emlékére rendelt ünnepség egyik eseménye- int nyitottak meg, egyben a ipközi otthon fennállásának vrmadik évfordulóját is kö- öntötték. A bemutatott tárgyak az thonba eljáró öregek ötlet- tzdagságáról, tettvágyáról, kotniakarásáról győzik meg a togatót. A legváltozatosabb íyagokat használják fel ar- l, hogy ki-ki képessége, ereje szerint munkálkodhasson. Nehéz lenne teljességgel felsorolni mi minden kerül ki az idős emberek kezéből. A horgolt térítők, az ugyancsak horgolt fali és futószőnyegek, a legváltozatosabb technikával és motívumokkal díszített asztalterítők, könyvjelzők, zsebkendők egyaránt sok-sok munkával töltött óra termékei. A színes zsúrköténykék, a műbőrből készült modern vonalú táskák, a posztó és a műbőr házasságából született, stilizált motívumokat felvonultató, faliképek a kiállítás szép darabjai. Méltán keltenek tetszést a látogatók körében a divatos technikával font makramé virágtartók, térelválasztó elemek. A kiáTításnak már az első napokban sok látogatója akadt. Eljöttek azoknak a szocialista brigádoknak a tagjai, amelyek hosszabb-rövidebb ideje rendszeresen segítik a napközi otthon munkáját, támogatják az idős embereket. A Háziipari Szövetkezet brigádjai adták zömében azokat az anyagokat,, amelyekből a kiállított tárgyak készültek. így érthető, hogy kíváncsiak voltak az idős emberek kezemunkájára. De érkeztek vendégek a Vegyesipari Szövetkezettől, a Gépgyárból, a Ganz Árammérő- gyárból és az egyetemről. Meghívták a járás néhány szociális otthonának az aszódi öregek napközi otthonának lakóit is a kiállítás megtekintésére. A megnyitó ünnepség kedves pillanata volt, hogy Kot- tász Tamásné beszédét követően elismerő oklevéllel jutalmazták a legszebb munkák készítőit. A vendégkönyv bejegyzései is arról tanúskodnak sikert aratott, elismerést váltott ki az idős emberek munkája. A kiállítás megrendezésének volt egy nem titkolt, szép célja is. Az ízléses munkák megvásárolhatók, s a bevételből fedezik majd mintegy 30— 40 idős ember balatonlellei nyaralását. Az egyetem autóbusza szállítja őket a Balaton partjára, az egyhetes pihenésre. A bemutató — amelynek szervezésében nagy szerepet vállalt Csík Györgyné is — a héten megtekinthető a gödöllő városi szociális otthon épületében az öregek napközi otthonában 10 és 18 óra között. ennek ellenére csak a túrái termelőszövetkezetben folya matos és rendszeres az ellenőrzés. A legtöbb hiányosságot az ikladi és a galgamácsai tsz-ekben találták ez ügyben a vizsgálat során. Sajnos, nem mindenütt teremtették meg a pénz biztonságos megőrzésének módját. A turaiak felszámolták az alap- vizsgálatkor észlelt állapotokat, Ikladon viszont jobban kellene ügyelni a pénzkészlet elhelyezésére. A pénztári bevételeknél a szükséges aláírásokat minden esetben megtalálták a népi ellenőrök, a túrái tsz-ben egy-két esetben, az ikladiban viszont sorozatosan nem csatolták a szükséges Iratokat a pénztárbizonylathoz. A kifizetéseknél már több rendellenességet kellett szóvá tenni. Így például azt, hogy hiányosak voltak, a meghatalmazások, ha nem a pénz felvételére jogosult személynek, hanem megbízottjának adták ki a pénzt. A pénztárellenőrök a kiadásokat sem vizsgálták kellően. Nyilvántartási szabályok A pénztári nyilvántartás szaBályait általában betartják a szövetkeztek. Galgamácsán intézkedtek a hiányosságok megszüntetésére: új pénztár- ellenőrt neveztek ki. Nem így Ikladon, ahol nem tapasztalt pozitív változásokat az utó- vizsgálat. Az elszámolásra kiadott ösz- szegek felhasználását jól ellenőrizték, kérték számon a szövetkezetekben, csak Ikladon csúszott el az elszámoltatás határideje. Az 1976-os vizsgálat óta Galgamácsán és Túrán is elkészült a bizonylati szabályzat, amelynek előírásait a gyakorlati munkában be is tartják. Ugyancsak nem volt megfelelő irattár, irattáros, ügyintézői átadókönyv és tárgymutató a szövetkezetekben az alapvizsgálatkor. Azóta csak a galgamácsai tsz-ben teremtették meg ezeket a feltételeket. Valamennyi szövetkezetben nagyobb gondot kellene fordítani a különböző számlák ellenőrzésére, a túrái és az ikladi tsz-ben viszont nincs meg az ehhez szükséges hivatalos árjegyzék. Az árképzési szabályzatot sem módosították az időközben megjelent jogszabályok szerint, bár azok figyelembevételével végezték a munkát. Belső ellenőr Mivel az utóvizsgálat szövetkezetenként más-más hiá- nyosságokat/mulasztásokat fedezett fel a pénzkezelési és bizonylati fegyelem betartásában, ezért külön-külön hívta fe-1 figyelmüket a városi-járási NEB a szükséges intézkedésekre. A három termelőszövetkezetben a NEB javaslata alapján ezekben a napokban dolgozzák ki az intézkedési terveket és teszik meg az első lépéseket a hibák megszüntetésére. A népi ellenőrök vizsgálata segíti a tsz-ek pénzgazdálkodási munkáját, de várhatóan tovább javítja majd a fegyelmet a Minisztertanács rendeletének végrehajtása. Ennek értelmében minden szövetkezetben ez év végéig belső ellenőrt kell munkába állítani. Az állami és a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlesztésével még eredményesebben lehet munkálkodni a szabálytalanságok visszaszorításán, a visszaélések megelőzésén. Gáspár Mária Gyűjtik az iskola emlékeit Ünnepségre készülnek Gödöllőn a 202. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Huszonöt éve annak, hogy az egykori ipariskola szakmunkásképző lett. Szeptember 2-án délelőtt 10 órakor a tanévnyitó alkalmával emlékeznek meg ünnepélyes keretek között az elmúlt negyedszázad eseményeiről, a szakmunkásképzés egyre jelentősebbé válásáról. Az egykori ipariskola szétszórtan, kisegítő termekben elhelyezve aligha tudott megfelelni az oktatás körülményeinek. Ma- korszerű épületekben, a modern technika vívmányait is igénybe véve folyik a szakemberképzés az intézetben. A jól felszerelt kollégium mellett tornacsarnok, könyvtár, klubszobák és tágas tantermek teszik kényelmessé az oktató-nevelő munkát. A nagy ünnepre már most készülnek az intézetben. Dr. Mundruczó János igazgató- helyettes elmondta, hogy a negyedszázad tárgyi és írásos emlékeiből összeállított kiállítással is szeretnének emlékezni, ezért fogadják örömmel az intézet egykori tanulóitól kapott tárgyakat, ma már dokumentum értékű iratokat. , s mégis, ma sem lehetünk velük elégedettek maradéktalanul. A kocsik például három irányból érkeznek az öreghegyi buszfordulóhoz. Lehet, hogy nem a közlekedési vállalat a ludas, de sem ott, sem a vonalak mentén nem találunk elég padot. Sőt, a MÁV- állomás mellől is eltüntették az ülőalkalmatosságokat. Ma már senki sem kívánja vissza a hajdani állapotokat, de a kényelmes utazás iránti igény egyre növekszik. Az autóbuszok például az öreghegyre negyvenperces, vasárnaponként egyórás időközökben járnak, s aki csak egy perccel késik, várhat a következő járatra. S addig? Kényelmetlen ácsor- gásra kárhoztatják, s szerencséje van, ha nem esik az eső. Cs. J. VÁROSI KISPÁLYÁS BAJNOKSÁG Kiosztották a díjakat Kiosztották a városi kispályás labdarúgó-bajnokság győzteseinek járó jutalmakat. Az ünnepélyes összejövetelen a szervező és intéző bizottság nevében Molnár András üdvözölte az első három helyezett csapat játékosait, s értékelte a bajnokságot'. Elmondta, hogy az idén a színvonal elmaradt a várakozástól, a tavalyi nagyszerű mérkőzések után többet vártak a csapatoktól. Kevesebbet vártak viszont a sportszerűtlen, durva jelenetekből, amelyeknek nem volt híján a bajnokság. A fegyelmezetlen játék arra is figyelmeztet, hogy a bírók sem álltak feladatuk magaslatán. Jövőre jobb játékot s sportszerűbb magatartást várnak a bajnokság szervezői a csapatoktól. Az őszi idényben már minden igazolást a szövetségben készítenek a szövetségi napokon. Ezzel akarják elejét venni a vitáknak és óvásoknak. Az idén nem volt sportszerű- ségi verseny, de a fair-piay díjat minden bizonnyal a Pedagógus nyerte volna. A csapat minden mérkőzését lejátszotta, függetlenül attól, hogy hányán tudtak játszani a törzsgárdából. A győzteseknek járó díjakat a szakszervezetek városi szakmaközi bizottsága ajánlotta fel, s Epres János, a bizottság titkára nyújtotta át. Azaz nyújtotta volna, mert a vándorserleg, amely a Vízmű csapatát illette volna, nem érkezett meg Veresegyházáról. Így a második osztály győztesei később vehetik át a trófeát. Az I. osztály bajnokcsapata a Gödöllő és vidéke ÁFÉSZ gárdája lett, ők átvehették a kupát a tavalyi győztes KlOSZ-tól. A második és harmadik helyezettek, az I. osztályban a Barátság és az ATE, a második osztályban a Tv. Mikro és a HTÜ érmeket kaptak, s valamennyi csapat egv-egy új focival térhetett haza. Lehet gyakorolni a bajnokság szünetében is! Csiba József A bajnokság győztes csapata az ÁFÉSZ. Balról jobbra állnak: Csongorádi J., Baráth J., Makó L., Adám Ö., Juhász M. Guggolnak: Csongorádi L., Ádám J. (csapatkapitány), Vajda A., Magyaróvári P. 1 t J 4 Nem is olyan régen még gőz hajtotta mozdonyok húzták a vonatokat a Gödöllő és Veresegyház közötti vasúton. A közlekedés korszerűsítése azonban úgy kívánta, hogy a vasút adja át a helyét az autóbuszoknak, s 1970 július első napján, megindult az első járat. Egy évre rá elkészült a vasútpótló út is, 1972-ben pedig átadták az egyetemre vivő hidat. A változás Gödöllő közlekedésében is éreztette hatását, hiszen a kertvárosban füstöt eregető gőzös a múzeumba került. Mégis sokan sajnálták a dolgot, hiszen a veresegyházi vonat percnyi pontossággal járt, a megállók védelmet nyújtottak eső, szél, hó elől. —_ A buszok sűrűbben járnak, kényelmesebbek, gyorsabbak, Az utas kényelméért
