Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-05 / 156. szám
1978. JÚLIUS 5., SZERDA 7 <JCm ap Heti jogi tanácsok • A jóhiszemű, jogcím nélküli lakót csak akkor lehet a lakásból kiköltöztetni, ha a bíróság a cserelakás megfelelőségéről már határozott. Több olvasónk fordult már hozzánk olyan kérdéssel, hogy a jogcím nélkül lakót mikor lehet a Lakásból kiköltöztetni. Egyik esetben a bíróság ítéletével arra kötelezte olvasónkat, hogy az általa használt lakást ürítse ki. Megállapította a bíróság, hogy ő jogcím nélküli, jóhiszemű személy, és elhelyezéséről a bérbeadó köteles gondoskodni. A felek között most sincs különösképpen haragos viszony, ez megállapítható volt abból is, hogy egyik alkalommal mindketten felkerestek bennünket tanácsadáson. Ugyanis a lakás elhagyására kötelezett lakó az ítéletben meghatározott idő alatt a lakást nem ürítette ki, ezért a bérbeadó a végrehajtás elrendelését kérte, egyben megjelölte azt a lakást, ahová a kötelezettnek a végrehajtás során át kell költöznie. A jogcím nélkülinek nyilvánított lakó a kijelölt lakásba nem költözött át, arra hivatkozott, hogy az nem felel meg igényeinek. Itt tart most olvasónk ügye, és mindketten szeretnék elkerülni a karhatalmi kihelyezést, azt kérdezik, hogy mit kell tenniük. A lakásügyben hozott bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 2/1971. (VI. 20.) IM. számú rendelet 6. §-ának a) pontja szerint, akkor van lehetőség a kötelezett átköltözésének karhatalommal történő kényszerítésére, ha rendelkezésre áll az a lakás, ahová a kötelezettnek át kell költöznie. Ugyanezen rendelkezés 3. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a jogcím nélküli lakó jóhiszemű kötelezett számára megfelelő lakásról a végrehajtást kérő vagy más köteles gondoskodni, a végrehajtást kérő által bejelentett lakás megfelelőségéről a bíróság a . .végrehajtási lap kiállítása előtt végzéssel határoz. Mindaddig, amíg ez meg nem történik, tehát a kötelezett átköltöztetését a kijelölt lakásba karhatalommal kikényszeríteni nem lehet. Egy további kérdése olvasónknak, hogy kiszabható-e reá pénzbírság azért, mert a lakást nem hagyja el. Véleményünk szerint nem szabható ki, mert a jogszabály szövegéből félreérthetetlenül megállapítható, hogy pénzbírság kiszabásának akkor van helye, ha a lakásban jogcím nélkül lakó személy az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni, és a lakást nem hagyja el. Olvasónk esetében azonban más a helyzet, mert elhelyezéséről nem maga köteles gondoskodni. •A munkaköri képesítést nyújtó tanfolyam elvégzésére kötött tanulmányi szerződés megszegésének számit az, ha a dolgozó a tanfolyamot sikertelenül fejezte be. Egyik olvasónk azzal keresett fel, hogy még a pótvizsgán sem szerezte meg a szükséges képesítést, mert közben katonának bevonult. A vállalat visszafizettette vele a kiképzés költségeit és a tanfolyam idejére fizetett munkabért. Olvasónk ezt sérelmezte, és a vállalat munkaügyi döntő- bizottsága sem adott helyt panaszának, mondván, hogy a katonai szolgálat csak abban az esetben mentesítette volna a visszafizetési kötelezettség alól őt, ha a bevonulás a tanfolyam ideje alatt vagy közvetlen utána — de a vizsgák előtt — történt volna, nem pedig két sikertelen vizsga után. A munkaügyi döntőbizottság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésére is. Olvasónk ezzel nem ért egyet, kérdezi, fordulhat-e bírósághoz keresettel. Olvasónknak joga van a bírósághoz fordulni a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen, azonban ez a per nem sok sikerrel járhat. Igaza van ugyanis a munkaügyi döntőbizottságnak. Helyesen mutatott rá, hogy a szakemberhiány egyre nagyobb mértékben kényszeríti a vállalatokat arra, hogy saját vagy más vállalat dolgozóival tanulmányi szerződést kössenek. A szerződésekben vállalt költségeket tudvalevő, hogy a többi dolgozó rovására, a ré5 zovjet jogász A büntetésről és a megelőzésről Bírák, ügyészek, ügyvédek, a nyomozó és büntetés-végrehajtási szervek dolgozóinak figyelmére számít elsősorban ez a most megjelent mű, de bizonyára leköti a téma iránt érdeklődő nem szakember olvasót 'is. Az ismert szovjet jogtudós, I. I. Karpec ugyanis közérthetően vizsgálja — A büntetés társadalmi, jogi és kriminológiai kérdései című művében — a büntetéselmélet néhány jelentős és időszerű probémáját. Kiindulópontja, hogy a büntetés és a megelőzést szolgáló intézkedéseknek egy része, o bűnözés elleni küzdelemnek egyik eszköze. Magát a büntetést nem csupán jogintézménynek tekinti, hanem társadalmi intézménynek, s ennek megfelelően jelöli ki helyét, szerepét, feladatát a szocialista társadalomban. A két fő részre tagolt munka első részében egyébként a büntetés szerepét fejti ki a kizsákmányoló társadalmigazdasági formációkban, s a mű második — bár terjedelmileg kétharmad — része tárgyalja a szocialista társadalomban a büntetés társadalmi és jogi problémáit. Ennek kapcsán nagy teret szentel annak, hogy a büntetéseknek milyen lehet a hatékonysága kriminológiailag, s ezt összekapcsolja a bűnöző személynek a társadalomba visszavezetése lehetőségével. A közérthető magyar fordítás dr. Uzoni Ödön érdeme, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Tíz nap rendeletéiből A pedagógusok kedvezményes lakásépítéséről kiadott 8/1978. PM—OM—KM. számú együttes rendelet a Művelődésügyi Közlöny 12. számában jelent meg. A pirotechnikai termék gyártásnak, forgalomba hozatalának, vásárlásának, szállításának és felhasználásának engedélyezéséről a 4/1978. (VI. 21.) BM. rendelet rendelkezik a Magyar Közlöny 38. számában. Egyes egyéni védőeszközök munka- és védőruházati cikkek forgalmának korátozásá- ról a 10/1978. Bk. M. rendelet rendelkezik a Munkaügyi Közlöny 7. számában. A posta és távközlés nép- gazdasági ágazatba tartozó állami vállalatokra, egyéb állami gazdálkodó szervekre, szövetkezetekre, valamint jogi személyiségű gazdasági társulásokra kiterjedően szabályozta a közlekedés- és postaügyi miniszter 3/1978. KPM szám alatt az utazószolgálatot ellátó, továbbá a vezénylési rend szerint vagy váltó szolgálatban foglalkoztatott dolgozók napi munkaidejét. (Munkaügyi Közlöny 7. szám.) Az építészeti nívódíjra vonatkozó javaslatok benyújtásáról jelent meg fontos közlemény az Építésügyi Értesítő 18. számában. A szocialista munkaverseny- nyel kapcsolatban 9/1978. (Kk. É. 9.) Kk. M. szám alatt utasítás jelent meg a Külkereskedelmi Értesítő 9. számában. szesedési alapból folyósítják. Méltánytalan előnyt jelentene tehát a többivel szemben, ha egy ilyen vállalati támogatás a dolgozó hibájából nem lesz eredményes. Elvárható ugyanis az ilyen dolgozótól, hogy a tanulmányi szerződésben kikötött feltételeket teljesíti, a szabad idő kedvezményeit a tanulásra fordítsa, és ne pedig például magánügyei intézésére. A vállalat nyilván azért küldte el tanfolyamra, mert hasznosítani szeretné a vállalat munkájában. Ha pedig ez a törekvés nem vezetett sikerre, megérdemli a dolgozó, hogy visszafizettessék vele az erre a célra fordított költségeket. • Leltárhiány esetén a dőlgozó adott esetben fegyelmi úton is felelősségre vonható. Olyan panasszal keresett fel olvasónk, hogy őt az áfész a boltban leltárhiány miatt, fegyelmi úton elbocsátotta. Olvasónk azt vitatja, hogy a fegyelmi határozatban megállapított vétségekért őí nem terheli fegyelmi felelősség. Büntetőeljárás azért nem indítható ellene — mondja —, mert a leltárhiány nem bűncselekmény, annálfogva, hogy annak oka ismeretlen, öt csak a jogszabályban előírt anyagi felelősséggel lehet terhelni. Olvasónknak csak részben van igaza. Azzal egyetértünk, hogy leltárhiányról akkor beszélünk, ha annak oka ismeretlen. Az is igaz, hogy a leltárhiányért fennálló anyagi felelősség a dolgozót vétkességére tekintet nélkül terheli. Abban azonban már nincs igaza, hogy fegyelmi úton nem vonható felelősségre. Jelen esetben ugyanis abban a helyzetben voltunk, hogy elolvashattuk a fegyelmi határozatot. Ez pedig tételesen felsorolja azokat az adminisztrációs és pénzügyi fegyelmet sértő vétségeket, amelyeknek elkövetését olvasónk a leltáreredménytől függetlenül elismerte. Ezek pedig felsorolják az elkövetett mulasztásokat. Eldöntendő kérdés, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll-e az elkövetett adminisztárciós mulasztással, vagy pedig nem. A Munkaügyi Bíróság mérlegelte a körülményeket, és úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi vétség olyan súlyos, hogy azzal az elbocsátás arányban áll. Mi is egyetértünk ezzel, úgy látjuk, nem követtek el olvasónkkal szemben az illetékesek törvénysértést. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Balesetveszélyes megálló Amikor egy vidéki tisztviselő, a menetrend szerint közlekedő autóbuszról egy községben leszállt, az aszfaltburkolatú út széle és a mellette levő területrész közötti szintkülönbség miatt, elesett és a lábán megsérült. Több mint egy hónapig táppénzes állományban volt. Keresetvesztesége megtérítéséért az autóbusz-üzemeltető közlekedési vállalat, a KPM Közúti Igazgatósága, valamint a községi tanács ellen pert indított. A közlekedési vállalat azzal védekezett, hogy a lábsérülés az út egyenetlensége miatt történt, márpedig az út javítása és karbantartása nem feladata, tehát a balesetért felelőssége sem állapítható meg. A Közúti Igazgatóság arra hivatkozott, hogy az autóbusz- megálló karbantartása vagy a közlekedési vállalat, vagy a tanács kötelessége. A tanács viszont azzal érvelt, hogy a megálló melletti járda nincs kialakítva, és ezért nem felelős. A járásbíróság a baleset színhelyén helyszíni szemlét tartott, s megállapította: az autóbusz-megállónál a kiépített úttest széle és az útpadka között 5—10 centiméteres a szintkülönbség, A járásbíróság a tanácsot kártérítés fizetésére kötelezte. Ezt azzal indokolta, hogy a belterületen kialakított, s autóbusz-megálló céljára szolgáló terület karbantartása, tisztántartása a helyi tanács feladata. Ebben az esetben az út mentén kialakított megálló nem biztonságos és balesetveszélyes. A tanács a megfelelő karbantartást elmulasztotta, ezért a balesetből eredő kárt, mint kezelő, megtéríteni köteles. Fellebbezésre a megyei bíróság a tanáccsal szemben a keresetet elutasította, mert csak a terület tisztántartásáról volt köteles gondoskodni, viszont a karbantartás a Közúti Igazgatóság feladata, tehát kártérítés terheli. A legfőbb ügyész törvényességi óvására, a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A döntés indokolása szerint a baleset bekövetkezésének okai nincsenek kellően felderítve. Az eljárt bíróságok nem hallgatták meg a sérültet, a balesetére vonatkozó orvosi igazolás sem áll rendelkezésre. Még az sincs tisztázva, hogy sérülését kizárólag az úttest és az útpadka közötti szintkülönbség okozta-e. Nincs felderítve, hogy az autóbusz-megálló széle melletti alacsonyabb földrész a közúthoz tartozik-e, vagy pedig a tanács kezelésében levő területnek tekintendő. Belterületen a közút legfeljebb a járda szegélyéig terjed. Mindezek miatt az alsófokú bíróságok ítéletei megalapozatlanok. Gyanús szerződés Az egyik városban kisajátították és lebontásra ítéltek egy kétszobás összkomfortos házat. A munka elvégzésére a városi beruházási vállalat egy igazgatóval szerződést kötött. Eszerint az illető a munka ellenében — a központi hűtő- és melegvíz-szolgáltató berendezés kivételével — az épület teljes anyagát térítés nélkül megkapja. A szerződéssel kapcsolatban azonban a városi népi ellenőrzési bizottság szabálytalanságokat állapított meg. Ezért a tanács tervosztálya úgy intézkedett, hogy a beruházási vállalat szólítsa fel az igazgatót; a lebontott épület értéke tíz százalékának megfelelő összeget térítsen meg. Az illető azonban erre nem volt hajlandó, mire a beruházási vállalat 30 ezer forint megfizetéséért pert indított ellene. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság, a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte, új eljárást rendelt el, amelynek lefolytatására egy másik járásbíróságot jelölt ki. A döntés iránymutatóul szolgáló indokolása rámutat arra, hogy több minisztérium közös rendelete megengedi: ha valamelyik szanálásra ítélt ház lebontása és az építőanyag elszállítása a generálkivitelező számára nem gazdaságos, a munka elvégzésére magánszeméllyel szerződést köthet. Ilyenkor a bontásból kikerülő építőanyagokat az erre vállalkozók térítés nélkül megszerezhetik. Amennyiben tehát az volna megállapítható, hogy a szóban forgó épület gazdaságosan lebontható volt, vagyis a belőle kikerülő anyag értéke számbavehetően meghaladta a munkadíj, valamint a szállítási és egyéb költségek összegét, úgy a felek által megkötött szerzőéiés jogszabályba ütközött, s ezért semmis. Ezt a bíróság hivatalból köteles figyelembe venni. Új vásárlói kalauz Élelmiszerek és vegyi áruk Mint a múlt héten jeleztük. a hibás, rossz minőségű élelmiszereket, kozmetikai cikkeket és háztartási vegyi árukat a kereskedelem köteles kicserélni, vagy vételárukat visszatéríteni. De mikor, meddig vihetjük vissza az elszineződött felvágottat vagy a megavasodott arckrémet? A szavatossági jogot általában a vételtől számított hat hónapon belül érvényesíthetjük, e __termékek es etében azonban ez á határidő természetesen módosul. Ha az áru használhatóságának idejét hatósági előírás, szabvány, vagy kötelező műszaki előírás határozza meg, s ezt velünk valamilyen módon — például a fogyaszthatósági idő feltüntetésével — közölték, akkor ezen az időn belül reklamálhatunk. Ha azonban a határidőt sem a terméken, sem a blokkon nem tüntették fel, és az eladáskor szóban sem közölték, akkor az élelmiszer minősége ellen is hat hónapon belül emelhetünk kifogást. S hogy hol? Ezeket a termékeket — élelmiszereket, kozmetikai és háztartási vegyi cikkeket — nem vagyunk kötelesek oda visszavinni, ahol vásároltuk. a reklamációkor nem Is kérhetik a blokk felmutatását. Az ilyen árukat, ha hibásnak bizonyulnak, bármelyik állami vagy szövetkezeti boltba visszavihet- jük, ahol a szóban forgó terméket árusítják. Bár a reklamáció határideje egybeesik az élelmiszer, illetve a háztartási vegyi cikk használhatóságának, fogyaszt- hatóságának határidejével, mégsem késlekedhetünk a hiba bejelentésével. A jogszabály ugyanis előírja, hogy a vevő a termék hibájának felfedezése után haladéktalanul köteles közölni az eladóval minőségi kifogását. A kereskedelemnek pedig kötelező reklamációnk azon- riuli elintézése. G. Zs. A tanács í Jogalkalmazás Pest megyében szabálysértési ügyekben A ceglédi kutyagaliba híre még a megyeházára is eljutott. Nem véletlenül. Cegléden a Damjanich utcai ebek ugyanis — erre bizonyíték a hatósági akta — Janus-arcú lények. A gazda szerint pajkos, csupaszív állatok, s még a játékmacskáktól is megijednek, a szomszédok viszont egyre csak alattomos, nadrágszaggató vérebeket emlegettek. A vita elmérgesedett, s végül az igazságszolgáltatás a hivatalra maradt. A tanácsi ügyintéző előtt a kutya tulajdonosa közölte, hogy a hangadó szomszéd egy rossz gyermekkori emlék miatt még a kutyaszobroktól is irtózik. Az ellenérv — bár felidézte a hivatalnok mély lélektani tanulmányait — mégsem volt igazán meggyőző, s amikor kiderült, hogy a kutyás házban egy magatehetetlen, idős asz- szony is lakik, akit az ápolónő pontosan a szabadon kóborló ebek miatt nem tud megközelíteni — az előadó kiszabta az 500 forintos pénzbírságot. Jóslás, lerészegítés... A szabálysértésekkel, ezekkel a mindennapos rendbontásokkal foglalkozó ügyintézők nemegyszer ilyen helyzetekben kénytelenek dönteni. A Szabálysértési Kódex, a „veszélyeztetés kutyával” című paragrafus mellett természetesen még számos jogsértést rendel büntetni. Az 500 forinton aluli, tulajdon elleni vétségek (például lopás), az árdrágítás, vagy a csendháborítás a közismert kihágások közé tartoznak, de a rendelet- ezen kívül egész sor csak hébe-hóba megtörténő szabálysértést is felsorol, koldulást, jóslást, lerésze- gítést, állatkínzást. Sőt nem egy bűncselekménynek, mint az üzletszerű kéjelgésnek, a garázdaságnak vagy az orgazdaságnak a kevésbé veszélyes esetei ugyancsak kihágásnak minősülnek. Az összes szabálysértés felsorolása persze meglehetősen hosszan tartó vállalkozás lenne, hiszen csaknem 200 paragrafusban szabályozza e vétségeket a kódex. Valamennyi nagyobb könyvtárban megtalálható azonban az 1968. évi I. törvény és a 17/1968-as Kormányrendelet, amely felsorolja a különböző rendbontásokat, de ezeken kívül a helyi tanács is kihágássá nyilváníthat illetékességi területén bizonyos tevékenységeket, vagy mulasztásokat. Bírság, elzárás A szabálysértések jelentős részében (közlekedési vétségek, garázdaság és a többi) a rendőrség dönt, de sűrűn foglalkoztatott szabálysértési hatóság a helyi tanács is. 1977- ben 9235 szabálysértés miatt tettek feljelentést Pest megyében a szakigazgatási szerveknél, ami azt jelenti, hogy majd minden századik lakos ellen indult államigazgatási eljárás. A tanácsok gyakorlatában a kódex leggyakrabban alkalmazott passzusa a tulajdon elleni szabálysértés — a megyei kihágások 36 százalékát teszik ki — különösen az önkiszolgáló boltokban sok a csenés. Az akták tanúsága szerint legsűrűbben a gyerekek és az idősek követnek el ilyen szabály- sértést, míg a középkorú bolti szarkák elsősorban élvezeti cikkeket próbálnak kicsempészni az üzletekből. E szabálysértéseken kívül a helyi szervek a tankötelezettség megszegése és a kontárkodás miatt szabnak ki elég gyakran bírságot, melynek összege némely esetben az 5 ezer forintot is elérheti. Bizonyos kihágásokat pedig 1—30 napig terjedő elzárással is sújthat a jogszabály, s a Büntetőkódexhez hasonlóan, meghatározott esetekben a szabálysértés eszközét el is kobozhatja a hatóság. (Nemrégiben egy bőrruhákat készítő kontár varrógépét kobozta el a megyei tanács.) A BTK-val ugyancsak rokon a Szabálysértési Kódex azon rendelkezése, hogy a tanácsi határozat — lakóhelyen, munkahelyen — nyilvánosan kihirdethető. Ezzel a lehetőséggel tavaly 39 esetben éltek a helyi tanácsok. Kis bíróságok A szabálysértési eljárás általában feljelentés, vagy a hatóság észrevétele alapján indul meg. Ha a szabálysértés tényállása tisztázott, s a bírság összege nem nagyobb 500 forintnál, akkor az előadó procedúra nélkül intézkedhet.. Ha viszont az így hozott határozatot megtámadják, vagy az ügyre nem vonatkoznak az előző feltételek, akkor tárgyaláson kell dönteni, hasonlatosan a bírósági eljárásokhoz (ilyenkor például ügyvéd is képviselheti az állampolgárt). A községekben ezeket a tárgyalásokat — tovább közelítve a bírósági szisztémához — gyakran bizottságok vezetik, ahol a tanácsi ügyintézőn kívül két laikus ítész is részt vesz a döntéshozatalban. A megyében az elmúlt évben a megbírságoltak 40 százalékát ilyen kollektív testület marasztalta el, s működésük különösen a gödöllői és nagykátai járásban volt hatékony, míg a budai járás néhány községében az indokoltnál ritkábban hívták össze e kis-bíróságokat. B. E.
