Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

1978. JÚLIUS 38., PÉNTEK Jéghideg csemege Csokoládé, vanília, rumosdió és puncs ízesítéssel'korszerű körülmények között készül a Leo jégkrém Törökbálinton a Eudaiej üzemcsarnokában. Bozsán Péter felvétele Telefongyári pillanatképek Idén lesz 250 éves a község. A neves esemény méltó meg­ünneplésében a Telefongyár dolgozói is részt vállalnak. Többek között irodalmi estet, szavaló versenyt, KlSZ-vetél- kedőt és kiállításokat tervez­nek. ★ Aktív brigádok — a gyere­kekért. Mostanig mintegy 250 társadalmi munkával vettek részt a szocialista brigádok a helybeli általános iskola és a gyermekorvosi rendelő bővíté­sében. ★ Bérmunkát is. Üj, korszerű gépeket helyezitek üzembe a gyáregység műanyagüzemóben. A nagyteljesítményű berende­zéseken a múlt hónapban bér­munkát is vállaltak, hogy ne álljanak kihasználatlanul. itt sziliéinek a királynők A méz csak melléktermék — Fontos a fajtabélyeg Partner a Hungaronekiár A Pilis egyik kis Dunára nyíló völgyében születik az országban a legtöbb királynő. Mármint méhkirálynő, vagy ahogy a méhészek nevezik: méhanya. A Gödöllői Kisál­lattenyésztési Kutató Intézet leányfalui méhészeti telepén érdekes és hazánkban egyedül­álló munka folyik. Hatalmas fáktól körülölelt tisztáson modern, csupaüveg épület. Az emeleti ablakok alatt körös-körül kis lyukak, beépített kaptárok nyílásai. Sokezernyi méh zümmögésé tölti be a levegőt, reggeltől napnyugtáig szakadatlanul hordják a virágport. Bár — ahogy Suhajda Jenő méhte­nyésztési osztályvezető el­mondta — a méz csak mel­lékterméke az itt folyó mun­kának. de így is minden év­ben jelentős mennyiséget ér­tékesítenek a környékbeli szö­vetkezeti boltokban. A rajnai szelídcbb A telepet, amelynek fő pro­filja az anyanevelés, a kuta­tóintézet az ötvenes évek vé­gén vette birtokába. A nagy­arányú fejlesztés eredménye­ként 1972-ben nyílt meg az 1 millió 400 ezer forintos költséggel, egyedi tervek alap­ján felépült, minden igénvt kielégítő modern tenyésztőnáz és laboratórium. — Hazánkban jelenleg 400 —500 ezer méhcsaládot tarta­nak, s évente mintegy egy- harmaduk „anyát vált”, ilyen­kor szükséges új méhanya a kaptárba. Ilyen nagy mennyi­ségű méhkirálynő tenyészté­sére a telep képtelen— mond­ja Suhajda Jenő, de 2—3 ezer kifogástalan minőségű méh­anya minden évben eljut, szerte az országban a méhé­szekhez. A cél, egyre produktívabb tenyészanyák kialakítása, s ennek érdekében folyik Gö­döllőn a nemesítő munka. Mindezzel a lehető legjobb mézhozamú családokat alapí­tó „királynők” előállítására törekszenek. Megtudtam, a méheknél a küllemre is adni kell a te­nyésztőnek, fontosak a fajta­bélyegek. Magyarországon az állomány nagy része kevésbé ingerlékeny rajnai méhekből áll. de akadnak még a felsza­badulás előtt behozott olasz fajtákból is. Ugyan az innen kikerülő 2—3 ezer méh szinte eltűnik az országban, mégis nagy je­lentőségű az intézet tevé­kenysége. hiszen hazánkban ma ez az egyetlen tudomá­nyos alapokon dolgozó kizá­rólag anyaneveléssel foglalko­zó méhészet. Az anyákat pontozzák — Dg hogyan is nevelik a méhanyákat? — kérdeztem a rovarok gondozójától, Vida István méhésztől. — Ahogy itt csináljuk, úgy sehol sem művelik ezt az or­szágban. A dolgozó méheket' műiépsejtekben behelyezett álcákkal késztetjük pempő- termelésre, majd a pálcák he­lyére a kaptárak speciális anvaböicsőiből kivett petéket helyezzük, s a kikelésig ál­landóan ellenőrizzük fejlődé­süket. A fiatal anyákat festék­kel megjelölik — az idén pi­rossal — s a parkban levő herék a kirepülő nőstényt megtermékenyítik. Előtte kis dobozba 5—600 dolgozót gyűj­töttünk más kaptárakból. s a méhanyát is — pár napig be­zárva — ideszoktattuk. A ki­engedés után néhány napon belül a dolgozó méhek által épített kicsiny viaszlepény, sejtjeiben megjelennek az el­ső peték — ez a jel, hogy a méhkirálynő megterméke­nyült és kész a méhállam megalapítására. Ezentúl 4—5 évig — az élete végéig — fo­lyamatosan „gyártja” a kap­tár lakóit, dolgozókat, heréket, és új anyákat egyaránt. A „kész” anyákat ezután, mint törzsanyagot 6—7 kisérő dol­gozó méhvel együtt kis dobo­zokban postázzuk a megrende­lőknek. A kertben kaptárak sora­koznak. Egyikük másikuk 20—30 ezres méhcsaládoknak ad otthont, de van 60 ezres kaptár is. Fonott kast csak egyet látok. Kasban a szökevények — Ezzel fogtam be reggel egy kiszabadult rajt a fáról — mondja a méhész. Az ille­gális úton távozó szökevények most benn nyüzsögnek a föl­emelt szalmafonat alatt. — Ritka az ilyen eset, de a kas is csak kevés helyen ta­lálható már, nemigen használ­ják, nehéz tisztítani. Pedig rendszeres karbantar­tásra szükség van. Az egyik földszinti helyiségben üres lépek, kaptárak, üstök, per­getőgép. zsákokban porcukor. — Ebből készítjük a sziru­pot, amivel a „bogarakat” etetjük. — A méheket etetni is kell? — Amikor kevés virágport hordanak be, a kaptárak súly­csökkenése figyelmeztet, itt az idő, enni kérnek a méhek. Az idén nem volt rossz a hor­dás, de most a vadgesztenye, az akác elvirágzása után pó­tolni kell a kieső táplálék­mennyiséget Az éves munkán - felül elő­relépésnek tekinthető, hogy ebben az évben először kül­denek megtermékenyítendő anyákat a Hungaronektár Za­la megyei bázisára. Az anya- nevelés terén elért kooperáció valószínűleg hasznos lesz az új fajták elterjesztése és a dollárexportot adó nagyobb mézhozam érdekében. Palugyai István Miskolciak Diósdon Falazás és városnézés Kétszázhúsz fiatal a PÁÉV szakmai építőtáborában A hagyomány tizennégy esz­tendeje tart: a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál nem múlik el egyetlen nyár sem építőtáborozó fiatalok nélkül. Amíg azonban koráb­ban többnyire segédmunkás­ként alkalmazták a szünidő­ben érkező diákokat, idén először szerveztek szakmai építőtábort szakmunkástanu­lóknak. A vállalat csepeli köz­pontjának szomszédságában, az Orion utcai sportpályán felállított faiházak ezekben a napokban kétszázhúsz, min­denekelőtt Borsod és Zala megyéből érkezett ifjú ön­kéntesnek adnak otthont, akik­kel együtt tevékenykednek Lengyelországból érkezett kö­zépiskolások is. Mindenkinek hasznos Minden nap szokatlanul kez­dődik: ács-, kőműves-, épü­letasztalos-, csőszerelő- és szerkezetlakatos-tanulók Cse­pelről a Dunán komppal kel­nek áf a túlsó partra, ahon­nan autóbusszal folytatják útjukat Diósdra és Érdre. A-z előbbi helyszínen az MGM gyárában megvalósuló re­konstrukciót segítik, az utób­bin pedig a lakótelep építé­séből , veszik ki részüket. S akadnak olyanok is, akiket a vállalat központi telepén fog­lalkoztatnak. Látogatásunk elején bebi­zonyosodott: a szakmai építő­tábor mindkét félnek egy­aránt hasznos. így vélekedett dr. Kaponya Endre, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat személyzeti és szo­ciális főosztályának vezető­je is, aki Macsári Istvánnal, a KISZ-bizottság titkárával egyetemben a fiatalok ügyes­bajos dolgait intézi, s gya­kori látogató az Orion utcá­ban, valamint Érden, és Diós­don egyaránt. — Szívesen foglalkoztatjuk a szakmai építőtáborotokat, mert enyhítik munkaerő­gondjainkat Érden és Diós­don is — kaptunk tájékozta­tást dr. Kaponya Endrétől. — Ugyanakkor a fiatalok megis­merkedhetnek olyan korsze­rű technológiai eljárásokkal, amelyeket az iskolában nem­igen láthatnak, viszont -a ké­sőbbi évek során — végzett szakmunkásként — minden­képpen hasznosíthatnak. — Az építőtáborozók be­csülettel helytállnak, nincs baj a munkatempóval — vet­te át a szót Macsári István. — S mivel fiatalokról van szó, azt szeretnénk, ha sza­bad idejüket hasznosan töl­tenék el. A vállalati buszunk­kal nemcsak fővárosi körsé­tát szervezünk, hanem du­nakanyari kirándulást is. Nyugdíjas termelési osztály- vezetőnk, Vasas Béla vállal­kozott az idegenvezetésre. S így a munka mellett élmé­nyekkel gazdagodva térhet­nek vissza... Sárga trikó így igaz, de a búcsúig el­telik még néhány nap. Az MGM diósdi gyárában köny- nyen megtalálhatják az ér­deklődők az építőtáborozó­kat: kék overalljuk, sárga, trikójuk és sapkájuk már messziről észrevehető. Dél­Az újítók sorsa Nem csupán az anyagi haszon RÖGTÖN ELLENTMOND­VA magunknak: az újítóknak nincsen azonos, minden jel­lemzőben egyforma sorsa. Van hely, ahol élvezik a társak, s a vezetők segítő támogatását, el­gondolásaik rövid utat bejárva gyorsan megvalósulnak, meg­becsülésüket nemcsak a törvé­nyesen előírt javadalmazás, hanem a kiváló újító jelvény bronz-, ezüst-, aranyfokozata is bizonyítja. Igaz, az sem rit­kaság, hogy örökös vita, vesze­kedés az osztályrészük, értet­lenséggel, irigységgel, kényel­mességgel kell küzdeniük, s e küzdelemben gyakori a ku­darc. Valahol, itt a sorok végte­lenségében, véletlenszerűségé­ben rejlik a baj, hiányzik az a — jogi szabályokból, gyakorla­ti módszerekből, vezetési stí­lusból gyúrt — közeg, melyben kedvező terepen haladhat a társadalmilag hasznos elgon­dolások útja. A hangsúly ugyanis azon van, hogy amit az újító csinál — s nem kevés­bé az alkotók másik csoportja, a feltalálóké —, az a társada­lomnak hasznos, mert legtöbb­ször szükséges; új lehetősége­ket tárnak fel, többletforráso­kat teremtenek a fejlődéshez azok, akik nem békülnek meg a már meglévővel, helyette még jobbat célszerűbbet keres­nek. Különféle módszerekkel végzett számítások egyaránt azt bizonyították, hogy az újí­tások és találmányok közvet­len és közvetett haszna eléri a nemzeti jövedelem három­négy százalékát. Fogalmazha­tunk úgy is, hogy megtermelik az oktatási célú kiadások fe­dezetét, hiszen tavaly e terület használta fel a nemzeti jöve­delem négy százalékát. Hiba lenne persze csupán a mérhető anyagiakban látni az újító­mozgalom fontosságát, a talál­mányok jelentőségét. A forin­tok mellett legalábbis egy sor­ban, ha nem előbbre áll az er­kölcsi, tudati haszon. Amibe az újat akaró ember nyújtotta példaadást éppúgy beleértjük, mint a szemlélet- és gondolko­dásmód formálását, annak bi­zonyítását, szocialista társa­dalmunk tág teret nyiit az al­kotókedvnek, a kezdeménye­7pcp len pl? EZ A BIZONYÍTÁS sajnos, ma még nem zavartalan, sőt, útja, módja, s nem kevésbé gyakorlata, ellentmondásokkal, akadályokkal teli, Köznapi sza­vakkal így summázhatjuk an­nak a vizsgálatnak az eredmé­nyét, melyet — országosan — a népi ellenőrzés hajtott végre, s amely gondolkozható, némely tekintetben lehangoló tények, tapasztalatok összefoglalásával járt. Sorolva az okok és oko­zatok bonyolult szövevényét: az érvényben lévő újítási rendelet — ami egy ko­rábbit fölváltva sem bizonyult célszerűnek —, s az ahhoz kapcsolódó pénzügyi utasítá­sok nem teremtenek kedvező, ösztönző környezetet az újítá­si tevékenységhez, nem teszik kellően érdekeltté a termelő­helyeket a javaslatok mielőbbá hasznosításában. Azután: ren­geteg félreértés, félremagyará­zás lelhető az un. munkaköri kötelesség, s az azon túllevő feladatok elbírálásánál, a be­ruházási újításoknál, a terve­ző- és kutatóintézetek dolgo­zóinak ilyesfajta teljesítmé­nyeinél. Továbbá: rendkívül vontatott . a munkavédelmet szolgáló, legtöbbször ún. esz­mei díjú újítások elfogadása és bevezetése, de általában lassú a szakvéleményeztetés, a végleges döntés. Gyakran köz­rejátszanak abban a presztízs- szempontok, s a kísérletekben, az üzemszerű alkalmazásban legtöbbször semmiféle érde­keltsége nincsen azoknak, akik valójában többletmunkát vesz­nek a vállukra, hiszen elsődle­ges feladatuk a már folyó ter­melés irányítása. ’ Mindössze csipegettünk az okok, okozatok kuszán egy­másba fonódó bokrainak ter­méséből, de rámondhatjuk nyugodt lelkiismerettel, ennyi is éppen elég ahhoz, hogy — nyugtalanok legyünk. Mert hi­szen veszik az, aminek nem kellene veszendőbe mennie, amit emberek reménykedve az újdonság vonzóerejében bízva találtak ki, teremtettek meg. Az újítók sorsa lényegé­ben annak tükre — a gyakran mostoha sors —, milyen köny- nyedén, már-már nemtörődöm módra bánunk közös kin­cseinkkel, s azokból is az egyik legnagyobbat, a szellemi érte­keinkkel. A TÁRSADALOM nem nél­külözheti az alkotókedv és -erő egyetlen megnyilvánulá­sát sem, de ehhez meg kell te­remteni a szavak és tettek egységéit Az újítómozgalom esetében ez még sokszor hiányzik. Egyre nyilvánvalóbb, hogy rendezni szükséges a jo­gi kereteket, félreérthetetlenül utat nyitva a társadalmi érde­keknek ezen a módon is. Az ilyesfajta határozott útnyitás azonban a közgondolkozásban szintén elengedhetetlen, értve ezen a hivatalos ügymenetet éppúgy, mint a munkahelyi közvéleményt. Furcsa: az újí­tók sorsa korántsem irigylés- reméltó, mégis sokan irigylik őket, ügyet sem vetve arra, hogy abból a minden száz fo­rintból, amit vállalati hasznos eredményként a közös pénz­tárnak megkeresnek, nekik öt­hat, de leggyakrabban kettő, három jut... Talán érdeme­sebb, értelmesebb lenne a pénz másik részére, a kilencvenva- lahány forintra ügyelni. Arra, hogy ne apadjon, ne tűnjék el forrásaink közül, hanem meg­maradjon, mi több: gyarapod­jon. M. O. ben az üzemi ebédlőben ét­keznek. A gyári dolgozók gyorsan összebarátkoztak a távoli vidékekről érkezett fia­talokkal. Amikor a helyszí­nen jártunk, Borsod megyei kőművestanulókkal beszél­gettünk: huszonnégy ifjú vállalt megbízatást Diósdon, valamennyien a miskolci 114- es Ipari Szakmunkásképző Intézet másodévesei. Szor­galmasan vakolnak és falaz­nak, s minden mozdulatu­kon érződik: iskolájuk hír­nevét kívánják öregbíteni. — Valamennyien az idén először jöttünk építőtáborba — szólt társai nevében is a Mezőcsáton élő, s Miskolcon tanuló Szűcs István. — Mi­előtt útnak indultunk, közö­sen megállapodtunk abban, hogy nem lesz lazsálás, ko­molyan vesszük megbízatá­sunkat. Korábban eldöntöt­tük azt is, hogy inkább keve­sebbet teljesítünk, de a leg­jobb minőségű munkára tö­rekszünk... — S mivel folyamatos az anyagellátás és jól szervezett a munka, csak rajtunk mú­lik, hogy a brigádunk az él­csoportban végez-e, avagy sem — mondta felelősségtel­jesen Bajzáth András, s sza­vait hallva társai egyetértőén bólogattak. — Annak pedig külön örülünk, hogy szabad Időnkben megismerkedhe­tünk Budapesttel. Közülünk ugyanis jó néhányan most járnak először a fővárosban... Juíalomüdülés A miskolci kőművestanu­lókkal érkezett az építőtábor­ba Pacsuta Miklós szakok­tató is. Elégedetten jegyez­te meg; — Diákjaink mindennap a felnőtt norma hetven százalé­kát teljesítik. Fegyelmezet­tek, s mivel tájékoztattuk va­lamennyinket e rekonst népgazdasági jelentői így érzik munkájuk fontos­ságát is. Ez sem lényegtelen szempont... A miskolci szakmunkáskép­ző intézetet nemcsak kőmű­vestanulók, hanem leendő ácsok is képviselik: tízen jöt­tek Diósdra. A gerendazsalu­zás nem tartozik a könnyű feladatok közé, e fiatalembe­rek mégis minden különö­sebb nehézség nélkül rakják helyükre a faanyagot. A vé­kony termetű Lakatos István mosolyogva megjegyezte: — Ha mindegyikünk úgy dolgozik továbbra is, mintáz' első napon, akkor szerintem a munkaversenyben az él­csoportban végzünk. Nem lenne rossz dolog részt ven­ni egy jutalomutazáson... A fiúk közül az építőtábor­ból hazatérve jó néhányan a Balatonra utaznak — egy kis kikapcsolódásra. Szűcs Ist­ván és Bajzáth András pe­dig büszkén újságolta: mi­vel az elmúlt tanévben ered­ményesen dolgoztak az isko­lai KISZ-bizottságban — az előbbi sportfelelősként, az utóbbi pedig kultúrfelelős- ként, s tanulmányi eredmé­nyük is jó —, az elkövetke­zendő hetekben Pápára in­dulnak jutalomüdülésre. Addig azonban a miskolci szakmunkástanulók igyekez­nek Diósdon is helytállni. S amikor elbúcsúznak az Orion utcai faházaktól, érkezük az újabb csoport: a PÁÉV szak­mai építőtáborában ezen a nyáron ezer fiatalt foglalkoz­tatnak. > Falus Gábor nstrukció tőségéről, i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom