Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
4 'K/unan ____________________________ 1978. JÚLIUS 23.. VASÁRNAP V DOBOGÓN: HUSZONNÉGYEN Egy lépéssel közelebb (Vetélkedők, vetélkedők. Lehet-e még újdonságot találni bennük? Lendítő kere- kei-e még a már felkeltett és még szunnyadó kulturális érdeklődésnek? Mindéin magyar állampolgárnak megvolt már a maga vetélkedője, az óvodástól, a nagymamáig. Igaz, aligha vitathatná valaki, hogy hosszú évek óta jó : szolgálatot tettek a vetélkedé- sak. De ma már ezt a játékot csak nagyon jól, nagyon igényesen szabad rendezni. A ve- , télkedő a Szentenidrei Nyár i programjából se hiányzott. Kicsit feszengve és sikerre várva szurkoltunk — mi nézők —, pénteken délután a megyei művelődési kögpont színháztermében.) Hat forduló után Mikor adták át, dátum szerint egészen pontosan az első Kossuth-díjat? Mi volt / Che Guevara utolsó állami funkciója Kubában? Hány óra a napi munkaidő-kihasználás hazánkban? —, csupán ízelítő azokból a kérdésekből, amelyekre válaszolni kellett a szentendrei szocialista brigádok tagjainak. Nem is köny- nyű kérdések. A tét sem volt csekély. S a csapatok, akik erejüket összemérték, már sok „vetélkedő csatát” megjártak, nem érték váratlanul őket a ikérdések. Hait brigád- csapat került dobogóra, pontosabban a színpadra, hogy eldöntse a csaknem fél éve tartó vetélkedés helyezéseit. Események — Évfordulók 1978 címmel hirdette meg, még az éiv elején a megyei művelődési központ, a most döntőjéhez érkezett szocialista brigádvetélkedőt Szentendre üzemeiből 37 csapat nevezett a versenyre, azaz 148 brigád- tag kezdte meg a felkészülést. A kiírás tartalmazta a vetélkedő témaköreit és ahhoz is tanácsot adott, hogy milyen politikai, közgazdasági és művészeti könyvben található forrásanyag az ismeretek megszerzéséhez. Afféle mammutversengés Indult februárban, hat elődöntőben kellett lemorzsolódni a harmincegy csapatnak, hogy a döntő mezőnye kialakuljon. Joggal adtak hát értékes jutalmat a péntek esti döntő minden részvevőjének, hiszen mire egy csapat ide eljutott: hozzávetőlegesen kétszáz kérdésre kellett választ adni. Méghozzá jól, pontosabban viszonylag jól. A döntő kérdéseit Bán János, a televízió riportere állította össze, s ő vezette a játékot is. Elismeréssel mondhatjuk, hogy állta a versenyt a versenyzőkkel, sikerült pergővé, sőt, időnként látványossá is tennie a vetélkedést, diaképekkel, írásvetítővel, és képzőművészeti alkotások reprodukcióival. Mégis — a tanulság miatt érdemes — megjegyezzük, hogy a kérdések egy része bosszantó volt: mert nagyon speciális tudásanyagot igényelt. (A döntő egy részét közösen szurkoltuk végig egy harmadéves színésznövendékkel. Mi is vetélkedtünk, súgtuk egymásnak a válásokat. Aztán fel kellett volna ismernünk B. Brecht, drámaíró egyik versének címét a néhány soros idézetből. Mitagadás: nagyon csöndbe voltunk. Rémülten néztünk, amikor a KGST XXXII., bukaresti ülésének napirendjét se tudtuk. Hiába nem jegyezzük meg a sorszámokat, röstelltük, de a napirendeket se mindig. Jó lenne, ha a vetélkedők a használható, funkcionáló ismeretek megszerzésére jobban ösztönöznének. S a pontozást is hasznos lenne árnyalni. Ha egy csapat — idézetből — nem ismerte fel — voltak, akik felismer,ték —, Jósé Marti XIX. századi kubai költő és publicista vitacikkének címét, akkor nem kapott 5 pontot. És akkor is csak 5 pontot vesztettek, ha a Magányos cédrust mahagónifának nézték és így Csontvá- ry neve sem jutott eszükbe, bár további két jellegzetes képét látták a festőnek.) Versenyben a Március ZL. brigád Bozsán Péter felvétele A döntő résztvevői: a BVM Bánki Donáth szocialista brigádjának; a papírgyár Kilián György és Március 21.; a kocsigyár Pattantyús; a PE- FÉM Vályi Péter; a SZISZ Lendület brigádjának csapata, becsülettel helytállt. Dicséretükre legyen mondva, hogy a kérdéseik túlnyomó részére jól ‘ válaszoltak. Az is figyelemre méltó, hogy a pontszámok szerint négyes élmezőny alakult ki, szinte elhanyagolható különbséggel követték egymást a csapatók. Csupán a Március 21. brigád képviselőd maradtak le. Kőkenyér és kalács Nagy sikert aratott a döntő legizgalmasabb — s talán legbonyolultabb — feladatának megoldása. Minden csapatnak — már a kiírás alapján — magával kellett hozni egy tárgyat, amely a Szentendre környékén élő nemzetiségek hagyományait példázza. Kitűnően oldotta meg ezt a „házifeladatot” a Március 21. brigád: kőkenyeret szereztek. Ehhez a Duna medréből származó csaknem 40 öenti átmérőjű kavicshoz egy horvát mondót is hoztak. A sohasem pihenő, örökösen gyűjtögető, ikapasi asszony kenyerét büntetésből kővé változtatta a „mennybéli teremtő”, innen a kőkenyér elnevezés. Mégis a legsikeresebb tárgyat a Lendület csapat produkálta: szerb karácsonyi kalácsot. Boda Károlyné csapatkapitány sütötte a habkönnyű, foszlós kalácsot, a népszokást azonban közösen ismerték: a karácsonyi kalácsot a családfő foglalkozására jellemző formákkal díszítik és köré helyezik el a bőséges termés, a gazdagság és a szapora gyermekáldás szimbólumait. Brigád és vetélkedés A csaknem négyórás vetélkedő győztese a kocsigyári Pattanytús brigád lett. Az első díjat — ötnapos lipcsei utazásiról szóló utalványt — Knáb Mihály csapatkapitány vette át Bihari Józseftől, a művelődési központ igazgatójától. Második lett — s ezzel a szegedi szabadtéri játékokra szóló 5 napos utazást nyert — a BVM Bánki Donáth csapata. Harmadik helyen végzett a papírgyári Kilián brigád, akik 2 ezer 500 forintos vásárlási utalványt nyertek. A további helyezettek értékes tárgyjutalmakkal térhettek haza. (Majszolom a karácsonyi kalácsból kapott szeletet. A vetélkedő csapatok — szurkolóikkal együtt — gyorsan 'elvonultak ünnepelni a helyezéseket. A színpadon már csak az asztalok, székek, akikapcsolt mikrofonok és a végeredményt rögzítő tábla maradt Mi marad még? A fejekben? Az emléken kívül? Vetélkedtünk. Mégiscsak hasznos a vetélkedő, hiszen megtanulhatjuk a keresés és a megtalálás örömét: megtanulhatjuk használni a könyveket, a lexikonokat és n^eg- , tanulunk szívből, örülni ’’ a tudásunknak. De arról mégiscsak jó volna leszokni, hogy a szocialista brigádokról a tervteljesítésen kívül mindig a vetélkedő jusson eszünkbe. Kriszt György A XI. KISKUNSÁGI PÁSZTOR- ES LOVASNAPOK KERETEBEN Porcelán k iá Ilitás Ráckevén c A Finomít erá-miat Művek s nagyszabású bemutatót rendeli zett a ráckevei Járási Hivatal H dísztermében. Az anyagot Simó = József, a FIM Stúdió igazga- = tója mutatta be a nagy létszá- E mú közönségnek. A kiállítás E időtartama megegyezik a XI. E kiskunsági pásztor- és lovas- = napok rendezvényeivel, így ma E még megtekinthető 18 óráig E Ráckevén. Az eredet Az első porcelántárgyakat portugál kereskedők hozták Kínából Európába. Kereslete egyre növekszik, technikája is egyre változatosabb. A kínai porcelán kezdetei a Tang- dinasztia (i. u. VII. . század) korába nyúlnak vissza — az európai porcelán a XVIII. században született, központjai Meissen, Séwes, Bécs. Alapanyaga a kaolin — a földpátőt és kvarcot porrá őrlik, s a vízzel kevert masszát öntik vagy koromgolják. Az elkészült formát szárítják, máztalan állapotban égetik először, utána festik a felületet, melyet újabb égetés követ — többszöri művelettel valósul meg a mű. A magyar karakter Bár a XVI. század végén készült Medici-porcelánok is sajátosak, de a műfaj megújulásában komoly szerepet vállalt a magyair kerámia, — elsősorban Városlőd, Herend, Hollóháza és Pécs, a Zsolnay porcelán. E műhelyek ma világhírűek, tárgyaik keresettek öt világrészen. A ráckevei kiállítás számot ad á megtett útról és a további lehetőségekről. A századfordulón létrejött hódmezővásárhelyi majolika- gyár a néprajzi források alapján alakította ki fontos, egyedi stílusát. A másik vásárhelyi üzem, az Alföldi Porcelán- gyár 1964-ben alakult, tárgyai gépi úton készülnek, tömeges előállításuk lehetőséget terémt a lakáskultúra általános szín- vonalemelkedésére. Formái modernek, — legújabb edénycsaládjai választékos egyszerűségükkel méltóságteljesek. A magyar porcelán azzal is kitűnik, hogy a hagyományőrzésben és hagyományteremtésben egyaránt kimagasló példát mutat. Herend inkább az általa létrehozott klasszikus mintákhoz ragaszkodik, Hollóháza is hű az eredeti modellhez, megfontolással termi egy körülhatárolt forráshoz kapcsolt variációit. A budapesti és vásárhelyi porcelángyár a társadalom igényeihez igazodva inkább a MUNKÁBAN A RÉGÉSZEK Hinni kell a cserepeknek FELTÁRÓ ÁSATÁSOK A DUNA VÖLGYÉBEN A gabcikovó—nagymarosi vízierőmű-rendszer építése jelentős területet érint a Duna mentén, köztük olyanokat, melyek régészeti kincseket is rejtenek. Ezek megmentésére, a régészeti lelőhelyek előzetes feltárására az Országos Vízügyi Hivatal szerződést kötött a Magyar Nemzeti Múzeummal. A vízlépcsőrendszer építését megelőző feltárások vezetője, dr. Patay Pál régész, ' a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezető-helyettese. Lépésről lépésre — Volt-e már hasonló munkája a magyar régészetnek? — Nem. Ez a munka olyan feladatot jelent számunkra, amely még a magyar régészeti kutatások történetében nem fordult elő. Volt már egy hasonló a kiskörei vízlépcső építésekor — ahol 1964—74 között dolgoztunk —, de az méreteiben nem közelíti meg a mostanit. Ezért az OVH a mostani feltárások első öt évére, tehát 1978-tól 1982-ig 5 millió forintot bocsátott rendelkezésünkre. — Hogyan fogtak ehhez a nagy feladathoz? — Az elmúlt évben felmértük, hogy az érintett területen, tehát Visegrádtól a csehszlovák határig, Dunakilitiig, illetve Nagymarostól Szobig, valamint tovább az Ipoly völgyében Ipolytölgyesig milyen régészeti lelőhelyek vannak. Az adatokat részben az idevonatkozó irodalomból, részben múzeumunk és a régészeti intézet adattárából állítottuk össze. Számba vettük, hol ismerünk régészeti lelőhelyeket az őskortól egészen a XVI. századig terjedő időből, tehát egykori települések, falvak, temetők helyeit, valamint azt, hogy az erre a területre jellemző egykori római védelmi vonalnak hol voltak különböző táborai, őrtornyai. — Mi volt a következő lépés? — Ezután egyeztettük a munkánkat a vízlépcső építésének ütemtervével. Természetesen ott kell elkezdenünk a feltárásokat, ahol a legkorábban fognak valamilyen földmunkába. Így ebben az évben hat helyen: Dunakili- tinél, Nagymaroson, Esztergom határában, Pilismarót határában két helyen, valamint Dömösön. jövő, karakterét kutatja, nincsenek előítéletei, csak tervei. A műfaj utánpótlása A magyar porcelán itthon és külföldön egyaránt egyre keresettebb. Keresettebb, mert minősége nem csökken, őrzi magas állandóságát Probléma az utánpótlás. Erről esett szó a kiállítás utáni eszmecserén, melyen részt vett Jónás Zoltán, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Raffay Béla, a járási hivatal elnöke, Tavaszy Noémi festőművész és Simó József, a FIM Stúdió igazgatója. Eszme eszmét követett, s lehetséges, hogy hamarosan dolgozni kezd az ifjúság köréből verbuvált kerámiaszakkör a ráckevei gimnáziumban. A XI. kiskunsági pásztor- és lovasnapok rendezvényeihez csatolt kiállításnak ez a távlatnyitó mozzanata különösen jelentős. Losonci Miklós — A munkát a régészetileg ismeretlen helyeiken terepbejárással kezdjük. Ilyen terep- bejáráson voltunk a közelmúltban Nagymaroson is. Kutatóárkok — Létezik, hogy a föld felszínén talált cserepekből régi korok embereire lehet következtetni? — Igen, a szántás mindig a felszínre hoz valamilyen ' emléket a régebbi korokból, s legtöbbször cserépdarabokat. Ezért fontos, hogy a régészek ismerjék minden kor kerámiájának stílusát. Ugyanis a cserépedény az, ami a leghamarabb eltörik, tehát divatja is a leggyorsabban változik. Gyorsabban, mint más használati tárgyé. Mi ezeket begyújtjuk, s térképen rögzítjük, hol találtuk őket s mely korból valók. Ezután régészeti módszerekkel, ásatással fogjuk megnézni, hogy érdemes-e itt nagyobb szabású rendszeres feltárásba kezdenünk, vagy sem. — Nagymaroson még egy másik feladatunk is volt: a 12-es utat a vasút mellé helyezik át, ez azt jelenti, hogy körülbelül harminc házat kell majd szanálni. Mivel Nagymaros a középkorban városi ranggal rendelkezett s temploma a XIV—XV. században épült, feltehetőleg a templom körüli részen, tehát a középkori város magvában más kőépületek is álltak. Tájékozódni akartunk. Ezért egy-két helyen, például a főtéren s a piac területén néhány kutatóárkot húztunk. Pálóczi Horváth András régész vezetésével, hogy megismerjük, milyen rétegek halmozódtak föl a település történetének több évszázada során. — Mit találtak a kutatóárkokban? — Meglepetésünkre kőépületnek az alapjaira nem bukkantunk. Találtunk egy réteget, melyből középkori leleteit, cserépedények töredékei, érmék kerültek elő, tehát megtaláltuk a középkori település szintjét. Mélyebbre is mentünk. A jelenlegi felszín alatt körülbelül 140 centiméterre az egyik kutatóárokban az időszámításunk utáni II— IV. századiból való háznak a részletére találtunk, mélynek agyagból tapasztott tűzhelye is éppen a föltárt területen van. Még vagy 20—30 centivel mélyebben pedig újkőkori, tehát ötezer éves településnek a nyomaira bukkantunk, melyre a cserépedény- töredékekből következtettünk. Ezzel Nagymaroson az előzetes feltárásokat befejeztük és úgy véljük, hogy a község belterületén céltalan lenne az újkőkori, vagy a II—IV. századi terep feltárása. Itt a középkori leletek lettek volna érdekesek, hogy a XIV—XV. századból —.ami Nagymarosnak a virágkorát jelentette — találkozunk-e épületmaradványokkal, melyeknek révén megismerhettük volna egy középkori magyar mezőváros települési rendjét. Ebben egyetlen kutatóáruink sem hozott eredményt, ezért amikor az útépítésre kerül sor és esetleg a község belterületén építkezések folynak, mindent állandóan figyelemmel kísérünk. Római őrtornyok — Milyen feltárásokat folytatnak még jelenleg? — Most fejeződött be Pilismarót határában a római őr- toronylánc feltárása. Eddig két őrtornyot tárt fel dr. Soproni Sándor régész. Érdekesség, hogy egy IV. században épült kőtorony alatt II. században épült faőrtornyot is talált. Esztergom határában a XVI. századiban elpusztult Szentkirály falu területén Horváth István helyi múzeumigazgató vezetésével, ugyancsak Pilismarótön pedig a szobi rév mellett, közel a Dunához folytatunk feltárásokat, Kemenczei Tibor régész vezetésével, Tudomásunk van arról, hogy itt különböző korok emberei telepedtek meg. Dömösön is dolgozik egy csoportunk . szeptembertől, ahol XII—XIII. századi település nyomairól van tudomásunk. — Milyen feltárásokra kerül sor a közeljövőben Pest megyében? — Jövőre Visegrádon fogunk dolgozni. A Gizella major területén, ahol ma lovas- iskola működik, közvetlenül a műút mellett volt egy római őrtorony. Miután az utat a hegy alá helyezik át, s később ez a terület is víz alá kerül, ezt a római őrtornyot is feltárjuk. Ezenkívül felmerült az a gyanú néhány lelet alapján — amit a korábbi években a Visegrádi Múzeumba vittek be, például egy középkori va&kaszát és néhány cserépedény-töredéket —, hogy a középkorban itt egy kisebb falu állt. A nevét nem tudjuk, mert okleveles adat nem maradt fenn róla, de jövőre feltárjuk. Lehetséges, hogy mellette, a Lepence patak torkolata tájékán őskori település maradványai vannak, kutatóárkos, tapogatódzós feltárásra valószínűleg itt is sort kerítünk — mondotta befejezésül dr. Patay Pál régész. Kottán Éva TV-FIGYELŐ Történelem tőmondatokban. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy H. Barta Lajos a legjobb erényeit vonultatta föl a Z. Szerkesztő emlékezetes esetei című sorozat új darabjában. A Békesség, ámen szi- káran, pontosan mutatta be két ember életének jellegzetes, ám az átlagosnál sűrűbb ese- ményű évtizedeit. A hét évtized történelmének szinte valamennyi fontos fordulóját közvetlenül megélt két ember kitalált sorsát valósághitelűvé varázsolja Solti Bertalan és Temessy Hédi végletekig egyszerűsített, a túlzások csábításainak következetesen ellenálló játéka. Mindketten pályájuk legjobb alakításai közé sorolhatják H. Barta figuráit — amiben természetesen része van Szőnyi G. Sándor nagyvonalú színészvezetésének, Ráday Mihály sallang- talan operatőri munkájának és a stáb többi tagja tevékenységének is. Fiatalok Órái. Szerdal „bemelegítésül” a Tízen Túliak Társasága szerzett kellemes perceket — jó volt látni a gyerekek visegrádi vidámságait (remek tánc a kóló és pompás játék a számháború), a zempléni vándortábor követésre érdemes példáját, a csillebérci diaporáma sebes futását. Az Irány Havanna! nem kerülte el a hasonló jellegű műsorok buktatóit — de kihasználta a bennük rejlő lehetőségeket is. Tetszett a Sebő együttes, Tolcsvayék és Hackt Tamás (meg nem túl sikerek dalával Koncz Zsuzsa) — jóval kevésbé némelyik interjú keresettsége, ötlettelensége, s látatlanban is csak sajnálhatjuk, hogy nem ismerhettük meg a KISZ Központi Művészegyüttese táncosainak más — a látottaknál- kiérleltebb — műsorszámait. Pomezanski György szerkesztő és Csányi Miklós rendező nagyon jő Fiatalok óráját készítettek a VIT tiszteletére új jelleget öltött Váci utcában. Ismételten bizonyították, hogy a kamerának is áz emberi arc kínálja a legérdekesebb, a ..leglátványosabb” tárgyat, s azt is. hogy nincs izgalmasabb téma mai életünknél. Daniss Győző /
