Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

Lengyelország ünnepén • Újjászületésének 34. évfor­dulóját ünnepli Lengyelor­szág — 1944. július 22-én adta ki kiáltványát a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bi­zottság, megteremtve vele a független, demokratikus, népi állam létrejöttének alapjait. • Az ünnep előestéjén, a ha­gyományokhoz híven, a len­gyel vezetőit, Edward derek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, az állam­tanács és Piotr Jaroszewicz, a minisztertanács elnöke — ta­lálkoztak a Varsóban műkö­dő diplomáciai képviseletek vezetőivel. A minisztertanács palotájában megtartott foga­dáson részt vettek az aznap Varsóba érkezett űrhajósok is. : Piotr Jaroszewicz, a minisz­tertanács elnöke a diplomá­ciai testület jókívánságainak elhangzását követően beszé­det mondott. Kiemelte, hogy 1944. július 22. új utat nyitott meg a lengyel nemzet előtt. Méltatta a júliusi kiált­vány történelmi jelentőségét, majd felidézve a fasizmus el­len folytatott hősies harc éveit, aláhúzta az ezekben a harcokban kikovácsolódott lengyel—szovjet barátság és .szövetség fontosságát. Érté­kelve az elmúlt több mint há­rom évtized alatt megtett utat, megállapította, hogy a néphatalom újjáépítette a há­ború által rombadöntött or­szágot, biztosította történelmi határait, jelentős eredménye­ket ért el a szocializmus épí­tésében. A nemzetközi helyzetről szólva a miniszterelnök állást foglalt a béke, a biztonság, az enyhülés és a leszerelés ügye mellett és rámutatott, hogy Lengyelország a testvéri szo­cialista országokkal együtt éppen ezeknek a céloknak az érdekében, fejt ki aktív kül­politikai tevékenységet Elmkváltás Bolíviában , Bolíviában szombatra virra­dóan, vórtelen puccsal hata­lomra került Juan Pereda As- bun tábornok, a múlt héten megtartott elnökválasztás hi­vatalos jelöltje. , Hugo Banzer elnök a fővá­rostól keletre kitört és Pere­da tábornok által irányított katonai lázadás nyomása alatt elkeseredett hangú rádióbe­szédben jelentette be lemon­dását és átadta a hatalmat a három fegyvernem főparancs­nokának. A hadsereg vezetői alig há­rom órával később beiktatták elnöki tisztségébe a repülő­gépen La Pazba érkezett Pe­red® tábornokot Pereda nem hagyott kétsé­get afelől!, hogy azért válasz­totta ezt az utat, mert a vá­lasztási bíróság szerdán sem­misnek nyilvánította a július 9-i választások eredményét. Emm-vletnami tárgyalások Hoang Bich Son, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság külügyminiszterének helyettese szombaton Hanoiban fogadta a Kínai .Népköztársaság vietna­mi nagykövetségének ideigle­nes ügyvivőjét és átnyújtotta neki a vietnami külügymi­nisztérium válaszjegyzékét a kínai külügyminisztérium jú­lius 19-i jegyzékére. A kínai kormány július 19-én azt ja­vasolta a vietnami kormány­nak, hogy külügyminiszter­helyettesi szinten kezdjenek tárgyalásokat a kínai szárma­zású vietnami állampolgárok kérdéséről A Vietnami Szocialista Köz­társaság kormánya — hangzik a vietnami válaszjegyzék — mindig is arra törekedett, hogy tárgyalások útján ren­dezzék a vitás kérdéseket. En­nek megfelelően a Vietnami Szocialista Köztársaság kor­mánya elfogadja azt a kínai javaslatot, hogy a tárgyaláb sokat külügyminiszter-helyet­tesi szinten folytassák. A vietnami külügyminisz- térum jegyzékében azt java­solja a kínai félnek, hogy eze­ket a tárgyalásokat augusztus 8-án, Hanoiban kezdjék meg. Az el nem kötelezettek előkészítő tárgyalásai Belgrádban szombaton zárt ajtók mögött megkezdte mun­káját az el nem kötelezett or­szágok külügyminiszteri érte­kezletét előkészítő bizottság. A nagyköveti szintű koordiná­ciós testület hétfői ülésén vég­legesíti majd a kedden kezdő­dő miniszteri értekezlet na­pirendjét. Ezzel befejező sza­kaszukhoz érkeztek az előké­születek, amelyek során a mozgalomhoz tartozó 86 or­szágban 'működő jugoszláv nagykövetek sokrétű konzultá­ciókat folytattak az adott or­szág diplomáciájának vezetői­vel. A jugoszláv külügymi­nisztérium illetékesei minden­esetre biztatónak tartják, hogy a sokoldalú konzultációk be­bizonyították, minden tagor­szág érdekelt a belgrádi érte­kezlet sikerében és minden ország kifejezésre juttatta szán­dékát, hogy — a maga mód­ján — hozzá kíván járulni az értekezlet eredményességéhez. fiz AESZ közgyűlésén Elítélték a íajüMözőbst Az afrikai földrész legége­tőbb problémáiról szóló hatá­rozatok elfogadásával szomba­ton a szudáni fővárosban véget ért az Afrikai Egységszervezet tagállamai állam- és kormány­főinek XV. közgyűlése. Az afrikai kontinentális fó­rum munkájában központi he­lyet foglaltak el a gyarmati rendszer és a fajüldözés ma­radványainak felszámolásáért folyó harcban részvevő függet­len afrikai államok egységének és összeforrattságának erősíté­sét érintő kérdések. A közgyű­lés részvevői egyhangúlag el­ítélték azokat az imperialista manővereket, amelyek célja a pretoriai és salisburyi fajül­döző rezsimek megőrzése. Ki­nyilvánították szolidaritásukat Namíbia, Zimbabwe és a Dél­afrikai Köztársaság nemzeti felszabadító mozgalmai iránt Egy sor afrikai államfő fel­szólalásában magasra értékelte a Szovjetunió, Kuba és a szo­cialista közösség más országai internacionalista politikáját, a nemzeti felszabadító mozgal­maknak nyújtott önzetlen se­gítségét, a földrész államainak tényleges politikai és gazdasá­gi függetlensége melletti fellé­pését. A legfontosabbak közé tarto­zik a Nyugat-Szaharáról ho­zott határozat, amely sürgeti többek között, hogy az e té­máról dönteni hivatott AESZ rendkívüli közgyűlést, — számtalan elhalasztás után — végre tartsák meg. öt tagál­lam államfőié és az AESZ so­ros elnöke Gaafer Nimeri szu_ dáni elnök részvételével ad hoc bizottságot kívánnak lét­rehozni azzal a feladattal hogy e testület szorgalmazza Ma­rokkó és Mauritánia, másfelől a szaharai terület önrendelke­zéséért küzdő Polisario front súlyos ellentéteinek békés úton történő megoldását. Az Afrika-közi haderő létre­hozásának javaslatáról szóló ' közgyűlési állásfoglalás azt hangsúlyozza, hogy egy ilyen katonai gépezet' csak az AESZ célkitűzéseinek szolgálatában, a szervezet alapokmánya ma­radéktalan tiszteletben tartá­sával állítható fel. Határozatba foglalták, hogy minden afrikai állam szuvere­nitásával élve támogatást kér­het bármely országtól, ha békéje és biztonsága, területi integritása veszélybe kerül és ha ez a külső segítség nem mond ellent az AESZ alapok­mányában rögzített célkitűzé­seknek. A közgyűlés leszögezte, hogy a kontinens stratégiájának alapeleme az el nem kötelezett országok mozgalmában való aktív részvétel. Az AESZ évenként egyszer összeülő legfelsőbb testületé határozatban mondta ki: el­utasítja és elítéli minden ka­tonai támaszpont és paktum létezését Afrika földjén be­leértve a kontinenshez tarto­zó szigeteket. A csúcsértekezlet a Csád— és Líbia közötti ellentétek kérdésében a szemben álló fe­leket ellenségeskedéseik be­szüntetésére és a tárgyalások újrakezdésére szólította feL Szádot kísérletei- eredménytelenek Anvar Szadat egyiptomi el­nök bejelentette, hogy saját vezetésével új pártot alapít, amely arra lesz hivatott, hogy megvalósítsa Egyiptomban a szociáldemokráciát. Az elnök nem szólt a párt eljövendő el­nevezéséről, egyiptomi politi­kai körökben úgy tudják, hogy a Szadat vezette politikai szervezet az „Egyiptomi Szo­ciáldemokrata Párt’’ nevet vi­seli majd. A párt létrehozásá­hoz szükséges formaságok in­tézését vasárnap kezdik el. Szadat beszédében — amelyet az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottsága előtt tartott az 1952-es forradalom évfor­dulója alkalmából — közölte azt is, hogy felkéri a nemzet- gyűlést, változtassa meg a párttörvénynek azt az előírá­sát, ami 20 képviselő támoga­tását írja elő egy párt létre­hozásához. E szám csökken­tése „serkenti majd a párt­alakítást és gazdagítja az egyiptomi politikai életet”. Az elnök újabb támadást intézett az egyiptomi baloldal ellen, azzal vádolva tagjait, hogy „Moszkva utasításait hajtják végre”. Egyiptomban csak „demokratikus ellenzék­nek” van helye, mondta Sza­dat, olyannak azonban nincs helye, amely „akadályokat ál­lít a fejlődés útjába”. Példa­ként említette az izraeli ellen­zéket amely „vitatkozik ugyan”, de amely egységes a kormánnyal abban, hogy az ország érdekeit nézi. Az elnök bejelentette: az Arab Szocialista Unió megma­radt funkciói is megszűnnek, az ASZÚ Központi Bizottsága — amely évente egyszer ül majd össze — „a nagy egyip­tomi család konzultatív taná­csa lesz”. Szadat egyiptomi elnök az ASZÚ Központi Bizottságának a Faruk király hatalmát meg­döntő 1952-es egyiptomi forra­dalom évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésén — ahol az amerikai mintára szabott elnöki kormányzás megterem­tésére és saját pártjának meg_ alapítására vett irányt —. el­lentmondást ellentmondásra halmozva érintette az egyip­tomi—izraeli tárgyalásokat. Kijelentette, hogy a béke- szerződés megkötése „órák kérdése” lehetne, ennek egyet­len akadálya „Begin minisz­terelnök terjeszkedő törekvé­sei”. Szadat szerint a fő aka­dály maga Begin, de hogy ez az akadály miként kerülhető meg, arról , nem ejtett szót. Szadat az ASZÚ Központi Bizottsága előtt kifejtette, hogy nem akar különbékét kötni Izraellel — de nem szólt ar­ról, hogy Izraellel folytatott eddigi különtárgyalásai ez esetben mit céloztak; Szíria és a PFSZ, valamint az ugyancsak közvetlenül érintett Jordánia ugyanis elítélte vagy egyáltalán nem támogatta Sza­dat kezdeményezéseit. Szadat elnök szerint a „prob­léma gyökere” a palesztin kér­dés — de nem magyarázta meg. hogy miképpen akarja azt rendezni Izraellel a PFSZ, a palesztin nép törvényes kép­viselője nélkül — amely szá­mára a Szadat által javasolt verzió a palesztin kérdés „meg­oldására” teljes mértékben el­fogadhatatlan. Szadat elnök kijelentette, hogy az „alapvető ellentmon­dás” közte és Begin között az, hogy „Begin szerint a béke- szerződés minden, én viszont azt gondolom, hogy a béke- szerződés csak a kiinduló pont”, hogy minek a kiinduló pontja, arról nem ejtett szót. Szadat elnök valószínűleg szándékosan sokféleképpen ért­hető megnyilatkozása és a Kö­zel-Keleten várható újabb diplomáciai akciók ráirányít­ják a figyelmet Husszein jor- dániai király, a közel-keleti kérdés másik kulcsszereplője mozgására: Husszein, aki a napokban ismételten meglepe­tésszerű tárgyalást folytatott Hafez Asszad szíriai elnökkel, szombaton Szaúd-Arábiába ér_ kezett. hogy Khaled királlyal tárgyaljon a Közel-Keletről. Az AP amerikai hírügynök­ség szerint a jordániai uralko­dó tájékoztatja a szaúd-arábiai királyt Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának arról a javaslatéról, hogy a genfi kö­zel-keleti békekonferencia fel­újítása érdekében az összes ér­dekelt fél tartson előkészítő ülést New Yorkiban és egy­úttal megvitatja vele a javas­lat kivitelezhetőségét. Husszein király azt tervezi, hogy a jövő héten Kairóba is ellátogat. Bizonytalan Egy lépés előre — Többféle barométer Engedhrnezayel«:, visszbamg nélkül HÉTFŐ: Bonnban véget ért a hét tékésonszág vezetőinek gazdasági értekezlete, — Waldheim ENSZ-főtitkár Damaszkusz­it an Asszad szíriai elnökkel és ArafattaJ tárgyalt. — Politikai amnesztiát hirdetett a perui kormány. KEDD: Az angliai Leeds-kastélyban Vance amerikai, Kamel egyiptomi és Dajan izraeli külügyminiszter megkezdte alkudo­zásait. — Fukuda japán kormányfő Brüsszelben, a Közös Piac székházában tárgyalásokat folytatott. SZERDA: Carter elnök hatálytalanította a TASZSZ hír­ügynökségnek szállítandó komputerről szóló szerződést. — Bécs­ien befejeződött a haderőcsökkentési tárgyalássorozat. 15. ülés­szakot. — A szír külügyminiszter közvetít a két Jemen vitá­jában. CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák baráti megbeszélése a Krímben. — Heves viták az Afrikai Egység­szervezet kharttimi csúcstalálkozóján. — Schmidt nyugatnémet kancellár és Trudeau kanadai miniszterelnök együttes látoga­tása Dániában. PÉNTEK: Bolíviában, ahol érvénytelenítették a július 9-1 el­nökválasztás eredményeit, katonai lázadás tört ki. — Peking- ben kínai—japán tárgyalások kezdődtek az úgynevezett béke- és barátsági szerződésről. — Giscard d’Estaing francia elnök befejezte portugáliai látogatását. SZOMBAT: Szadat elnök Egyiptomban új, az amerikaihoz hasonló elnöki rendszert kíván bevezetni. — Portugál belpoliti­kai válság Soares szocialistáinak és a névleg szociális demok­rata pártnak szembekerülése folytán. — Lemondott a bolíviai elnök. . hét elején a nyugatnémet árosban a tőkés világ veze- országainak állam_ és kor- lyfői gyűltek össze, a „he- ’ immár negyedszer talál­tak, előzőleg Rambouillet, adó Rico és London volt ontó csúcsértekezletek iihelye. A tőkés gazdaság lúlyosabb gondjaival sfke- :n, eredményesen foglal­tak-e „a bonni csúcson” ? , bécsi haderőcsökkentési íyalássorozat 15. ülésszaka éten ért véget, viszont ked- i újrakezdődött Helsinki-, egy szovjet—amerikai kon­zultáriósorozat a hagyományos fegyverek kereskedelmének korlátozásáról. Carter elnök bejelentése arról, hogy egy komputer-berendezésnek a TASZSZ hírügynökség részére történt eladását hatálytalanít­ja, ismét felvetette a kérdést: pillanatnyilag milyen politi­kai időjárást jelez a szovjet- amerikai viszony barométere? Az angliai Leeds-ben ku­darccal végződött a hármas, amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozó. Mi van e sikertelen találkozó hát­terében? A TŐKÉS GAZDASÁG LEGStJ- LYOSABB GONDJAIN ENYHtT- HET-E A BONNI CSÜCSTALAL- KOZO? Aligha. Még akkor sem, ha a szemtanú meggyőződésével mondhatja e sorok írója: az USA, az NSZK, Japán, Nagy- Britannia, Francia- és Olasz, ország, valamint Kanada ál­lam- illetve kormányfői egy lépéssel előbbre jutottak a gazdaságpolitikai célok közös megközelítésében ... Mert az előző három ilyen találkozó eredménytelenségéhez viszo­nyítva bizonyos sikernek szá­mít, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte hazai ener­giafogyasztásának korlátozását, s így fizetési mérleghiányának csökkentését, tehát a dollár veszélyesen alacsony árfolya­mának fölfelé tomáztatását, hogy Japán megígérte túlzot­tan szép exporteredményeinek lefaragását, az USA-ból és a Nyugat-Európából jövő porté­kák importjának fokozását, hogy az NSZK belement némi Inflációs kockázat vállalásával is a nyugatnémet gazdaság 13 milliárd márkás felélémkítésé- be, és így tovább. Több volt most a konkrétum, mint az utóbbi három év hasonló ösz- szejövetelein bármikor. Persze, ebből arra is követ­keztettek számosán a bonni parlament épületében beren­dezett sajtóközpont látogatói közül, hogy — a nyugati gaz­daságra leselkedő veszélyek^ ma nagyobbak, mint a három esztendő alatt bármikor! Nö­vekszik a munkanélküliség, a valuták bizonytalan árfo- lyamalakulása elriasztja a tő­két a beruházásoktól, ami me­gint csak a munkanélküliek számának szomorú emelkedé­séhez vezet. A konkrét ígéretek azért sem számítanak igazán sokat, mert — az állam- és kormány­fők közül, legtöbben nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadtatni a bonni határoza­tot a saját parlamentjükkel Így például Cartennek sem lesz könnyű dolga, ha rá akarja venni az amerikai pol­gárt, fizessen ezután többet a benzinért, de fogyasszon keve­sebbet! Az USA-ban novem­berben képviselőházi válasz­tások lesznek, azonkívül a szenátort mandátumok egy- harmadának odaítélése céljá­ból is az urnákhoz (pontosab­ban: a szavazógépekhez) szó­lítják a választókat. Válasz­tások lesznek különböző szin­ten Nagy-Britanniában is, az NSZK-ban is, Japánban is. Lehet ilyenkor nadrágszíjmeg- húzást prédikálni? MILYEN POLITIKAI IDŐJÁ­RÁST JELEZ A SZOVJET—AME­RIKAI VISZONY BAROMÉTERE? Talán olyan — félig kitérő jellegű — választ kell adni er­re a kérdésre, hogy nem egy, hanem jó néhány barométer van használatban, ezek pedig nem egyformán jeleznek! Ha például Carter elnök egy-két konkrét bejelentését tekintjük barométernek (a moszkvai olimpia idején a TASZSZ szovjet hírügynökség által használatba veendő komputer leszállításának pillanatnyi ti­lalmáról vagy olajfúró beren­dezések embargójáról, akkor ez igen jeges politikai klímát mutat Ha aztán ugyanennek a Cartemek más, általános­ságokban mozgó kijelentéseire figyelünk, akkor azok szerint mégis csak szükségesnek tart­ja a Fehér Ház ura a szovjet —amerikai viszony normális alakulását, (Ugyanúgy nyilat­kozott Budapesten az az Ave- rell Harrimatn, aki 87 évesen is az elnök egyik igen befo­lyásos tanácsadója — igaz, eddig éppen öt amerikai el­nök hallgatott rá... Nos, Harriman azt hangsúlyoz­ta, hogy az enyhülés folyta­tódik. Csak hát az enyhülés szerinte nem. jelent szükség­képpen közeledést, inkább csupán azt. hogy a feszültség alábbhagy. A szovjet—amerikai viszony legfontosabb barométere a SALT-tárgyalások alakulása. Még mindig keresik-kutatják a kommentátorok, hogy az elő­ző heti, genfi Gromiko—Vance találkozó mit hozott, de ezen a barométeren a jelek sze­rint még most sem mérhető le változás. Viszont bizonyos fokig megnyugtató, ha a szov­jet—amerikai viszony legfőbb mutatója legalább is egy hely­ben marad. Carter legutóbbi nyilatkoza­taiban még a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokról is mértéktartóan nyilatkozott. Nyugaton általában elismerik, hogy a szocialista országok ál­tal június 8_án előterjesztett javaslata olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket még a NATO szempontjából is üd­vözlendőnek lehet mondani... A bécsi folytatás időpontja: szeptember 28. Az akkor kez­dődő 16. ülésszakon talán el­hangzik a NATO-országok vá­lasza a szocialista országok kezdeményezésére. MI VAN A SIKERTELEN AME­RIKAI—EGYIPTOMI—IZRAELI KÜLÜGYMINISZTERI TALÁLKO­ZÓ HÁTTERÉBEN? Szadat. aki tavaly ősszel a jeruzsálemi látványos kirán­dulás kockázatát is vállalta, csakhogy némi eredmény bir­tokában kimenekülhessen az őt otthon fenyegető gazdasági és társadalmi'problémák gyű­rűjéből, egyre több enged­ményre kényszerül, az izraeli vezetők azonban még így sem hajlandók vele lényegi meg­állapodásra ... Amikor most Leeds-be küldte külügymi­niszterét, már odáig elment az egyiptomi elnök, hogy feltéte­leiből elhagyta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet igé­nyeit vagy a szírek jogát a Golan-fennsíkra, egyedül a Jordán-folyó nyugati partvi­dékének és a ghazai övezet­nek a kiürítését kérte az iz­raeli kormánytól. De Begin- nek ez is sok: az izraeli par­lament, a knesszet ülésén so­katmondó gesztussal, a hon­atyák szeme láttára széttépett egy papírt, mondván, hogy ugyanezt tenné azzal az ok­mánnyal is, amely Izrael szá­mára a kivonulást tenné kö­telezővé Ciszjordániából és Ghazából... Sajátos logikával Dajan kül­ügyminiszter Egyiptomot tette felelőssé a mostani tárgyalás kudarcáért, szerinte ugyanis Kamel külügyminiszter túl so­kat követelt. Vance amerikai külügymi­niszter — tekintettel arra, hogy a Carter-kormányzatnak is, de neki személy szerint is szüksé­ge lenne valanríilyen diplomá­ciai sikerre a közel-keleti köz­vetítői feladat ellátásában — azt ígérgeti, hogy legközelebbi közel-keleti „ingajárata” so­rán újra megpróbálja felvétet­ni a tárgyalás szálát az egyip­tomi és az izraeli diplomáciá­val. Egyelőre azonban ezt még Kairóban is kétkedéssel fogad­ják. Viszont Izrael ismét időt nyert. A diplomáciai nekiru­gaszkodás — s hiába jósoltak Washingtonban és Kairóban ennek nagy jelentőséget — egyébként eredménytelen ma­radt. Pálfy József I <

Next

/
Oldalképek
Tartalom