Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

1978. JULIUS 21., PÉNTEK %mitm Gép szedi a meggyet A budaörsi központú Sasad Mgtsz-ben új, nagy teljesít­ményű, dán meggyrázó gépet állítottak munkába. A gép na­ponta ötszáz iáról rázza le a termést. Király Krisztina felvétele Sudapesfen az angol kereskedelmi miniszter Edmund Dell angol keres­kedelmi miniszter — Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­ter meghívására — csütörtö­kön, hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. Tárgya­lásokat folytatnak a két or­szág közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésének lehető­ségeiről, az együttműködés időszerű kérdéseiről. Magyar- ország és Anglia között dina­mikusan fejlődik az árucsere­forgalom, az elmúlt esztendő­ben a magyar export 30 szá­zalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, a sziget- országból származó import pedig több mint 25 százalék­kal összességében azonban a kereskedelmi forgalom to­vábbra is erősen deficites volt számunkra. A kölcsönös áruszállítások bővítésén túl fokozódik az ipari együttműködés is, első­sorban a vegyiparban, a gép­gyártásban és az elektromos berendezések előállításában. Tizennyolc szervizkocsi áll készenléfben Rákoskeresztúrról indulnak Ha baj van, telexeznek a szerelőkért Eles telefoncsengés szakít­ja félbe beszélgetésünket . a Monori Mezőgép Vállalat rá­koskeresztúri gyáregységében. A vonal túlsó végén levőnek fontos mondandója lehet: ezt olvasom le Vernyel József ar­cáról aki a kagylót tartva jegyzi az üzenetet. — Április 4. Tsz Tápióbics- ke. Tönkrement az E—512-es kombájn tengelykapcsolója, a gép alvázszáma 32 242 — is­métli meg az elhangzottakat az aratási ügyeletes. Különös táviratok így megy ez egész nap, amióta megkezdődött az ara­tás. Tizennyolc szervizkocsi áll készenlétben. Jönnek a táviratok, telexek: az Örkényi Béke Tsz SZK—5-ös kom­bájnjának a fővaniátora rom­lott el; az ikladi Galgamenti Termelőszövetkezetben egy NDK arató-cséplőgép motor­jának dugattyúgyűrűje sült be; Vácszentlászlóra hidrau­likajavítás; Galgamácsára tengelykapcsoló-törés miatt kellett kimenniük. A legtöbb esetben jelzések alapján el­dönthetik, milyen segítségre van szükség. — Sajnos, sokszor nehezíti a dolgunkat egyes gazdasá­gok feledékenysége. Gyakran kapunk különös táviratokat a feladó címének megjelölése nélkül — mondja bosszankod­va Vernyel József. — Mi történik a bejelentés után? — Azonnal értesítjük a műhelyt. Ha van a gyáregy­ségben műhelykocsi, azt nyomban a helyszínre indít­juk. íla éppen javít valahol, a visszaérkezés után küldjük a hibás géphez. A műhely előtt narancsvö­rös színű segélykocsi áll. Olda­lán a felirat: Mezőgép Szer­viz. Elek Lajos az imént vet­te magához az útiokmányo­kat Begyújtja a motort és már indul is. Mindig ketten mennek. Az ő szerelőtársa Bécsi Lajos. Eleknek nem kell térkép ahhoz, hogy az Április 4. Tsz gépjavító üzemébe ta­láljon. Tizennégy éve járja a megye gazdaságait, minden dűlőt ismer. A szervizkocsi elindul. Rakodóterében száz­féle eszköz: csillagkulcsok, nyomásszabályzó, kalapácsok, csavarhúzó, fúró, menetvágó, tömítések és ki tudja, még mi minden. A két szerelő rövid időn be­lül megérkezik a beteg kom­bájnhoz, gazdája sincs rózsás hangulatban: — Tegnap este egy emel­kedő előtt sebességet akartam váltani. Nem sikerült. Füstöl­ni kezdett a tengelykapcsoló- ház. Nem maradt más hátra, be kellett vontatni a gépet — mondja elkeseredetten. Csupán háromnegyed óra Ideges, mert a többiek már aratják a búzát, s ő hiába kelt hajnalban. Leszerelte a kere­keket, tovább nem jutott. Eilek Lajoséit nem sokáig tanakodnak ___Előkerülnek a sz e -számok, m u nkáh o z látnak. Háromnegyed órával később már ott van a kijavított 32 242-es is a búzatáblákban és együtt vágja a rendet a többi tízzel. Visszafelé útba ejtjük a dá- nyi Magvető Tsz-t, ahol a vállalatnak most hat embere dolgozik. A kákái géptelepre megyünk. Három, a napokban vásárolt SZK—5-ös kombájnt szerelnek össze itt a szakem­berék. Lázas munkában van­nak, holnap próbajáratás lesz. Babóczki Sándor és Kun László az egyik piros monst­rum tetején a hidraulika ve­zérlésével bajlódik, mások a szrja­hűtőmaszkot, láncokat, kát szerelik, rakják föl. Ar­rébb egy csoport rögtönzött haditanácsot tart. Kökönyei István — kezében 'kalapács, villáskulcsok — arról érdek­lődik a tsz főmérnökétől, hogy beszereljék-e a villákat a szalmagyűjtő kocsiba. Kide­rül: a szalmát bálázni fogják, így nincs szükség a villákra, csak a terelőlemezeket hasz­nálják.----------------------— Dö msödön várják Ma sokáig dolgoznak, el kell végezniük a munkát, beszél­getésre nincs idő. Visszaté­rünk a műhelykocsihoz és ha- zaindulunk. Vernyel József utunk végén átkísér a mű­helybe, ahol megtudjuk, ma tizennyolc távirat és telex ér­kezett. Egyik munkatársa pa­pírlapot nyújt felénk: — Ez a legfrissebb, Döm- södröl érkezett Azonnal intézkednek. És a szerelőkocsi újra elindul... Valkó Béla Könnyűipar Mozgósított kutatóintézetek Szellemi importtal gyorsítják a gyártmányfejlesztést A Könnyűipari Miniszté­rium 200 millió forintos pálya­díjat tűzött ki, ebből mindazok ä könnyűipari vállalatok, szö­vetkezetek és alkotócsoportok kaphatnak, amelyek korszerű, import szellemi termékek — licencek, know-how-k — át­vételével már a közeli jövő­ben növelni képesek gazdasá­gi hatékonyságukat, piacképe­sebbé tudják tenni gyártmány­szerkezetüket. A Könnyűipari Miniszté­riumban elmondották: a gaz­dasági vezetők körében meg­kezdte térhódítását az a né­zet, amit másutt már feltalál­tak, azt szükségtelen külön szellemi és anyagi erőfeszítés­sel idehaza kigondolni. A minisztérium sokoldalról tájé­kozódott arról, hogy merre halad a világ a műszaki fej­lődésben, s hol találhatók a legfontosabb források, ame­lyek tájékoztatnak . a korsze­rű technológiai, munkaszerve­zési eljárásokról. A felmérés eddigi anyagai az alágazati kutatóintézetekben máris hoz­záférhetők. A textil-textilruhá­zati iparban például a termé­kek piacképességének, minősé­gének, a divat gyors követé­sének lehetne hatékony eszkö­ze a szellemi import. A minisztérium mozgósítot­ta a kutatóintézeteket, hogy nyújtsanak segítséget elsősor­ban azoknak a közép- és kis­vállalatoknak, amelyek meg­felelő szakemberek és kellő gyakorlat híján egyedül nem találnák meg a számukra meg­felelő külföldi partnereket és nem lennének képesek az át­vett tapasztalatok hatékony meghonosítására. Felkérte a különféle külkereskedelmi szerveket — így a Találmányo­kat Értékesítő Licencia Válla­latot is; támogassa a könnyű­ipari vállalatokat szellemi im­port igénybevételére irányuló törekvéseikben. Ugyanakkor rámutatott a hazai tanulmá­nyok fokozottabb felkutatásá­nak és alkalmazásának szük­ségességére és arra a lehető­ségre is, hogy a magyar ter­melők a szocialista országok hasonló vállalataival összefog­va esetleg közösen keressenek külföldön licencet, illetve know-how-partnereket. A gazdaságossági számítá­sokkal is alátámasztott pályá­zatokat 1979. július 30-ig lehet eljuttatni a Könnyűipari Mi­nisztérium iparpolitikai főosz­tályához. Híven a hagyományokhoz Három nemzedék közössége a G ödi Fészekben színpadon a Horthy-fasizmus tombolása közben is volt bá­torság Hitler- és Mussolini-el- lenes kabarékat előadni. Az illegális párt bázisa — Az ének. a szavalat, a sport csak külsőségek voltak a Fészekben. A felszín mögött komoly politikai munka folyt. Ezért azután mind gyakrab­ban jelentek meg a csendőrök, és vittek valakit magukkal a dunakeszi községházára, vagy az alagi csendőrségre. Mind­ezek ellenére élt és dolgozott a Fészekben az illegális KMP. Innen indultak el a munkás­sportolók az 1930. szeptember 1-i százezres tömegdemonstrá­cióra is. Innen indultak har­colni a spanyol polgárháború­ba. Vác felé haladva, a 2. számú főközlekedési úton, Dunakeszi után, kis téren emlékoszlop áll és tábla igazít útba, merre van a híres Gödi Fészek. — 1908-ban néhány lelkes munkássportoló alakította meg a Munkás Testedző Egyesületet. Keretében ha­marosan hét-nyolc szak­osztály működött, az évek során a legjobban a tor­na- és a turista-szakosztály fejlődött. A tornatermekben hetenként háromszor volt ed­zés, a tavaszi, az őszi. és a téli vasárnapokon pedig a budai hegyek, a Pilis és a Börzsöny adott felfrissülést a heti robo­tolás után. Az MTE sportolói már az első világháború után felke­resték a Duna-szakaszt, az újpesti Megyeri csárda és a Fővárosi Vízművek környé­kén. Itt táborozgattak, pihen­tek, fürödtek nyári hétvé­geken. — A Vízművek terjeszke­dett. Az akkor még működő alagi lóversenypálya felé sé- takocsikázó urak és hölgyek finnyás szemeinek sem tetszett a fürdőnadrágos munkásfia­talok látványa. Űj helyet kel­lett hát keresni. A fiúk és lá­nyok felkerekedtek, bejárták a vidéket, benéztek minden kis horhosba, akácerdőbe, bízva abban, hogy majd csak talál­nak maguknak megfelelő, sportolásra alkalmas helyet. Így jutottak el Alsógöd part- iaihoz. Ötezer négyszögölön — Itt, néhány méterre az országúttól, egy elhagyott ho­mokbányát találtak, bővizű forrással, enyhén lejtő, sely­mes fövenyű Duna-parttal. A területet három oldalról a ho­. _mokbánya meredek falai-véd­ték a széltől, a negyedik ol­dalon az akkor még tiszta Du­na hömpölygött. A munkásfia­taloknak új otthont adó ho­mokbánya falaiban sok ezer partifecske fészkelt. így szin­te magától adódott a név: Gödi Fészek. — Szombat délutántól va­sárnap reggelig egymás után jöttek a fiatalok, ki kerékpár­ral, ki a Megyeri csárdától gyalog. Az már a tehetőseb­bek közé tartozott, aki vonat­tal érkezett. Vasárnap dél­előttre már ezrek jöttek ösz- sze. Ahhoz, hogy a munkás­sportolók tulajdonába kerül­hessen a telep, még nagyará­nyú gyűjtésből sem lett ele­gendő pénz. 1928-ban az Álta­lános Fogyasztási Szövetkezet azzal a kikötéssel, hogy a te­lepen egy büfét létesíthet, nagy összegű kölcsönt adott, így lett a régi homokbánya az MTE birtoka. — A több mint ötezer négy­szögölön új korszak kezdődött. Hatalmas lendülettel indult meg a társadalmi munka. Mindenki: nők, férfiak, fiata­lok, öregek, tornászok, birkó­zók, úszók, atléták, napkelté­től napnyugtáig dolgoztak. A társadalmi munkára senkit sem kellett felszólítani, vagy buzdítani. A szakosztályok egyre-másra szervezték mun­katúráikat. Senki sem számol­ta, hány órát dolgozott sokan hónapokat, nyarakat, éveket is. A harmincas évek elejére meg­épült a máig féltve őrzött töl­tés a sportpálya körül és a 200 sátor már valóságos várost alkotott. E környezetben ké­szültek az MTE sportolói a nürnbergi, prágai nemzetközi versenyekre, az 1931-es bécsi Munkás Olimpiára. Ezeken a munkássportolók magatartá­sukkal bizonyították politikai hovatartozásukat. Bécsben. 1919 óta először, vörös zászló alatt vonultak föl és az Inter- nacionálét énekelték. — Természetesen a Fészek­ben is dalolták a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom legális és illegális dalait. A kí­séretet a nagyszerű mandolin­zenekar adta, énekelték a Vörös Csepelt, a Bunkócskát, a Poljuskát, A hevenyészett — Azután jött a háború, ka­tonaság, munkaszolgálat, in­ternálás’. deportálás. Nemso­kára jöttek a hírek a Fészek el­ső halottairól. Amikor' Enárre László, Pest megyei nyilas al­ispán betiltotta a Fészket, ki­halt a táj, és a háború alatt sok létesítmény is elpusztult. — A felszabadulást követő- -n a Fészek újjáépítésére azonnal sem lehetőség. sem idő nem volt. Csak 1947—48- ban indult meg a munka. Az ezt követő időszakkal már a mába érünk és ez már új fe­jezet a történetben. Várkonyi Jenő emlékezése nyomán elevenedett meg a múlt. A száraz humorú, szikár férfi kalauzolt végig a Fészek bejárata melletti Munkás­sport Történeti Kiállításon. A vendégkönyvben a bejegyzé­sek, hatvani, csurgói, sziget- szentmiklósi, tiszapüspöki, debreceni turistáktól származ­nak. Elsősorban fiataloktól, KISZ-esektől. úttörőktől, akik a Vöröskő-vándortábor kirán­dulásai során kefesíék fel ezt a helyet. Az állandó kiállítás anyagának zöme a Testnevelé­si és Sportmúzeumból került ki. de nem kevés tárgyat, fotót dokumentumot gyűjtöttek össze a régi MTE-isták. a Fészek törzslakói. Már csak 400 ám ismert Közülük való Fekete Lajos- né is. Menyével éppen kis gyerekholmikat mosnak, az unoka is velük nyaral. — Milyen a Fészek élete ma? — Más is. hasonló is, mint régen. Főleg a körülmények változtak, ez természetes kö­vetkezménye a társadalmi vál­tozásoknak. A telepen most 84 ház van. Ügy kétszázan lakhatunk bennük. A házakban villany, most ért el hozzánk, a tiszta, jó dunakeszi ivóvíz, már csak a műszaki és a Kö- JÁL-átadás van hátra. Eddig kútról, meg a híres forrásról hoztuk a vizet. A forrás kris­tálytiszta, ha van. Magas víz­állásnál ugyanis elönti a Du­na. A kis faházak a lakók sa­ját tulajdonai, négyzetméte­renként 15 forint telekdíjat fizetnek. Eddig 100. ezután 200 forinttal járulunk hozzá há­zanként a kommunális létesít­mények fenntartásához. Tudja, ezt nem hittük volna régen. Víz, villany, zuhanyozó. Nagy öröm, bár nem mindenkinek. — Hogyhogy? — A gyerekek romantikára vágynak. Nekik a mi emléke­ink tetszenek, a sátrak, a tá­bortüzek. — Mivel telik a nap? — A Fészek sporttelep volt. ezt a vonását ma is őrzi. eb­ben hasonlít a régihez. Fiata­lok, idősebbek fociznak, kézi­labdáznak. pingpongoznak, sakkoznak. A stukklabda, a mi fiatalságunk kedvenc játé­ka már eltűnt. És sajnos egv- re fogynak a régi harcostársak. Annak idején 1600 tagia volt a Munkás Testedzők Egyesületé­nek. ma már csak 400 címét is­merjük. Itt. a telepen mind­nyájan, mindent tudunk egy­másról. Nyárelőn szomorúan vesszük számba, megint el­ment közülünk valaki. Talán harmincán vagvunk olyanok, akik régieknek számítanak, még 1925—35 között kapcso­lódtunk az MTE-hez. Régi dalok — Szerencsére jönnek a fia­talok, — teszi hozzá —• persze leginkább a régi családok gya­rapodásával. Mint nálunk is. sok kis ház van, ahol három nemzedék él együtt. — Békésen? — Nagyon. Csend van, nyu­galom. Külön kultúrtermük van a felnőtteknek, biliárdasz­tallal, rengeteg könyvvel. A gyerekeknek is készült külön terem, ott szórakoznak, ha rossz az idő. — Mivel? — Játszanak, olvasnak és — előadásokat tartanak. — A gyerekek? — Ök hát! — feleli Kurz Elemérné, aki 44 éve jár a Gödi Fészekbe. — Sejtek szervezni, rendezni a műsoro­kat. a munka zömét azonban a 14 éves Varga Viki vállalta. Télen könyvtárakban gyűjti a verseket, darabrészleteket, ösz- szeállítja a műsort, nyáron ki­osztjuk a szerepeket. A tíz- tizennégy évesek sokszor szó­rakoztatnak így bennünket és saját magukat. Az óvodások is énekelnek, táncolnak, szaval­nak. valóságos Ki mit tud-okat rendezünk. Utána a hét- és a hetvenéves együtt énekel. — Mit? — Munkásmozgalmi dalo­kat. Meglepi? A Gödi Fészek ma sem pusztán pihenőhely. Büszkén valljuk, igenis ha­gyományápoló-, őrző a telepü­lés. Andai György Kabátok — már őszre Már az őszi szezonra készül a Május 1. Ruhagyár. Több ezer férfi átmeneti kabátot varrnak amerikai, NSZK-bcli és ku­vaiti megrendelésre. Legújabb partnerük az osztrák Teller cég, melynek 15 ezer darabos szériát készítenek. Bozsán Péter felvétele 1 \ 1 á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom