Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

1978. jCLirS 18., KEDD %mkw 3 A Minisztcrranács tárgyalta Már körvonalazódnak Pest megyében a távlati kórházfejlesztési tervek Az építés iparosítása Ha megszűnik a kétféle mérce AZ EREDMÉNYEK alapján joggal várható, hogy a tervben előírt, mintegy 10 ezer kórházi ágyas fejlesztés 1980-ra valóra válik és a terv — a tanácsok jelzései alapján — némileg túl is teljesíthető — állapította meg az egészségügyi miniszter a kormány legutóbbi ülése elé terjesztett jelentésében. Ennek ellenére mégsem nő a gyógyá­szat rendelkezésére álló kór­házi ágyak száma ilyen mér­tékben, mert az elavulás, a re­konstrukciók miatt időközben több ágyat meg kell szüntet­ni. Pest megyében hasonlatosak a gondok az országosakhoz, csak súlyosabbak: míg a fővá­ros lakossága a mostani terv­időszakban várhatóan 33 szá­zalékkal lesz több, addig me­gyénkben a gyarapodás eléri a 44 százalékot, s kiváltképp sok az aggiomeráci.s övezetben le­telepedők száma. Budapesten 10 ezer lakosra 139 kórházi ágy jut, vidéken az átlag 72; megyénkben pedig mindössze 33,3 ágyon fogad­hatják 10 ezer lakos közül a fekvőbetegeket. Sokat segít a főváros, amelynek egészség- ügyi intézményei és a budapes­ti székneiyu országos intézetek 2011 ággyal veszne ki részü­ket a rest megyei betegek ke­zeléséből. A helyzetre jellemző, hogy megyénkoen feueannyi belgyó­gyászati, seoészed és szülészeti s harmadannyi csecsemő- és gyermekgyógyászati ágy jut 10 ezer lakosra, mint országos át- lagoan. Ha a reális tervek még is valósulnak, a következő öt­éves tervidőszakban 1200— 1500 kórházi' ágyat kellene át­adni terven felül, hogy elérhes­sük az országos átlagot. A hazánk egészére jellemző ágyhiányon sok eszközzel igye­keznek enyhíteni. Például az 1980-ra elkészülő Dél-pesti Kórház területén 450, a Mar­git Kórház rekonstrukciójához kapcsolódóan pedig 250 ágyas pavilon épül. Még ebben az ötéves tervben be is fejezik a munkát, mert az építőkapaci­tás mindenütt a helyszínen van, s így gazdaságos a továb­bi bővítés. Hasonlóan gyarapszik majd a ldstarasai 580 ágyas kórház is, amely a jövő év áprilisá­tól—májusától fogadja a be­tegeket: itt 300 ágyas elme-, ideg-, bel- és bőrgyógyászati pavilon készül még 1980 vé­géig. AZ ÉPÍTKEZÉSEK különö­sen jelentősek a főváros egészségügyi ellátása szem­pontjából, az összes kórházi ágyak egyharmada — 30 ezer — ugyanis Budapesten van, 5 —10 százalékuk azonban a fo­lyamatos felújítások, rekonst­rukciók miatt kiesik a beteg­ellátásból. A meglévő kórház- épületek zöme elavult, sok a tí—10 ágyas, vagy ennél is népesebb kórterem. A megnö- vekedett igények kielégítésére sokhelyütt pótágyakat állítot­tak be, így tovább nőtt a zsú­foltság. Az egészségügyi ellátás táv­lati fejlesztésére vonatkozó irányelvek szerint a kórház- .ejlesztések aránya a hatodik ötéves terv időszakában to­vább nő. A fejlesztéseket zöm­mel a meglevő intézmények re­konstrukciós bővítésével való­sítják meg. Megyénkben központi fel­adatokat lát el a Semmelweis 153-mai kevesebb beteget fo­gadhatnak, mint máskor. A MEGNÖVEKEDETT fel­adatok és a rekonstrukciós munkák rendkívül összetett volta miatt szükséges, hogy az egá-zségügyi tárca és a taná­csok mielőbb készítsék elő a hatodik ötéves terv fejlesztési programját. Időben hozzá kell kezdeni a nagyobb kórházépít­kezések gazdasági és- műszaki kitételeinek megteremtéséhez. Pest megyében már körvo­nalazódnak a következő ötéves tervi feladatok: a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ta­vasszal határozatot hozott ar­ról, hogy a megye délkeleti ré­szén a kistarcsaihoz hasonló méretű kórház építését kell majd előkészíteni, s ugyancsak a következő néhány évben pa­vilonokkal bővül a törökbá­linti tüdőkórház és a Semmel- I weis Kórház budagy öngyei i részlege. Az egészségügyi beruházások meggyorsításához és gazdasá­gosabbá tételéhez a tanácsok­nak s az érintett miniszté­riumoknak tovább kell javíta­Zuhogó esőben kopogtat­tunk be Kollár Józsefhez, a Cegléd és Vidéke Áfész felvá­sárlási osztályvezetőjéhez. — Nagyon gátol bennünket az időjárás — mondta az osz­tályvezető. — Most lenne a nyári gyümölcsök szedési idő­szaka. Kisebb mennyiséget ka­punk mint a tervezett, s a minőség — a fák gombafertő- zöttsége miatt — nem a leg­megfelelőbb. Valóban. A fogyasztók, vá­sárlók az első osztályú gyü­mölcsöt is vennék — ha lenne. S vásárolná a jó minőségű árut a Hungarofruct, s a Nagy­kőrösi Konzervgyár is. Kéf kiló kajszi Az Áfész négyes számú fel- vásárótelepén Pusztai János telepvezetőt csak munkatár­sai veszik körül érkezésünk­kor. Pedig zsúfolt raktárra, gyümölcsösrekeszekkel telt udvarra számítottunk. — Sajnos, sokkal kevesebb áru érkezik, mint amit át tudnánk venni — mentegető­zik a telepvezető, pedik oka n.incs rá. Meggyet, málnát, cse­resznyét. őszibarackot a fák­ra, cserjékre varázsolni. — nem lehet. Az átvételi szándék­kal sincs baj. hiszen aki nem szerződött, s legalább két ki­ló eladásra szánt evümölcs- csel állít be a telep udvarára, az is szívesen fogadott üzlet­fél. S árban sincs különbség, legalábbis most. Nem volt niuk munkájukat, fokozottab­ban kell ellenőrizniük a be­ruházások menetét. Nélkülöz­hetetlen az is, hogy szorosabbá váljék a jövőben a tervezők, beruházók és a kivitelezők együttműködése. Nem kis gondot jelent a kórházi berendezések, korsze­rű műszerek áremelkedése. Az eszközök túlnyomó többsége importból — főleg tőkésor­szágokból — származik, ahol az árak növekedése a vártnál is nagyobb arányú. A többlet- költségek fedezéséről intézked­tek, így ez nem lehet akadá­lya a kórházfejlesztés ötödik ilyen kedvező a helyzet az új­burgonyával, sokkal több ter­mett a tervezettnél. S ami kü­lönösen baj: együtt értek be a különböző fajták, s döm- ping volt a piacon. A nagy­kereskedelmi partner nem tud mindent átvenni, s a kör­nyező falvak, és a város, Cegléd lakosai sem vásároltak többet, mint általában. — Rekeszekkel, ládákkal fel­készültünk az idényre — mu­tat körbe a telep vezetője. Bár a hely kicsi, a felvásár­lásban fennakadás nem lesz. Kereslet — kínálat Késik a nyárialma. a körte, kevés a cseresznye, a meggy, Ezt az is jelzi, hogy a telepen naponta csak két-háromszáz eladó kínálja megvételre áruját. Egy igazi nyáron ez megtízszereződne: háromezren is elviszik a felvásárlótelepre a kiskertek termését. Cegléd és környéke Áfész öt, felvásárlótélepen várja a ter­melőket. Két telep van Cse- mőn, Törteién, Jászkaraje- nőn egy-egy, s a ceglédi. A ve­zetők bizakodnak, lesz még nyár az idén. S éppen ezért nyitva tartják Cegléden, a Budai úton az ideiglenes fel­vásárlóhelyet is. A szerződé­sek azt mutatják: kétségbe­esésre ok nincs. Az eddig szer­ződött mennyiségeknél minden zöldségféléből több érkezett a felvásárló telepekre. Cegléd város ellátására sem lehet pa­nasz: a kínálat a piacokon, a Harminc esztendeje m.últ, hogy az építőipari vállalato­kat — amint korábban az ipari üzemeket — állami tu­lajdonba vették. Nem lenne ildomos összehasonlítást ten­ni az akkori, meg a mostani állapotok között, hiszen szer­vezeti formában, munkatelje-' sítményben két különböző vi­lágot vetnénk össze. Az évfor­dulóra történő utalást az in­dokolja, hogy érzékeltessük: az ágazat az első döntő válto­zás után a másodikat most éli át, jó idő elteltével. Az építés iparszeírű módszereinek terje­dése, a korszerű szerkezetek és technológiák, a nagy telje­sítményű gépek alkalmazása az utóbbi években tiszteletet parancsoló eredményeket ho-- zott. S persze, gondokkal is járt, jár. A lépésváltás ideje ugyanis még nem telt le; az átmeneti állapot mindig ne­héz. Drága rögtönzések Amennyiben grafikonon áb­rázoljuk a megyében folyó építési tevékenységet, meg­hökkentő magasságú csúcsok­ra hág fel, s irdatlan mélysé­gű völgyekbe fut le a terme­lés bővülését jelképező vonal. Volt olyan esztendő, ebben az évtizedben, amikor az előző tizenkét hónaphoz képest 21 százalékkal ugrott meg az építés-szerelés értéke, s olyan év is, amikor mindössze két százalékkal. Tavaly a gyara­podás valamivel több, mint kilenc százalékot tett ki; kö­zepes eredménynek fogható fel, bár jóval gyorsabbnak bizonyult a ritmus, mint 1976- ban. Lényeges szerepe van e sze­szélyesnek látszó, valójában a népgazdasági folyamatokat tükröző termelésnövekedésnek abban, hogy egyes időszakok­ban emberek és gépek tétleu- "ségre kényszerülnek,. jobb esetben — költséges! — átcso­portosításra kerülnek, más­kor viszont semmi sem drága alapon fejeznek be, adnak át beruházásokat a türelmetle­nül toporzéko’.ó megrendelők­nek. A szétszórtság, az örö­kös rögtönzés, a feladatok is­métlődő át.rangsorolása azzal jár — s ezt a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a boltokban, nagyobb, mint kereslet. Kéretik szerződni! A primőrök közül a papri­ka és a paradicsom, a saláta és a retek lényegesen na­gyobb mennyiségben érkezett a felvásárlóhelyekre, öt va- gonnyi zöldbab felvásárlására számítanak — de ezt csak a Nagykőrösi Konzervgyárnak tudják továbbítani: kisebb az igény a városban, semmint mindet piacon, boltban lehet­ne eladni. Késik a paprika és a paradicsom érése, s itt is fe­nyeget a dömping veszélye. A minőség szerinti átvétel — alapszabály a felvásárlás­ban. Tudják ezt az eladók is, nem is törődnek otthon a zöldség, gyümölcs válogatásá­val. Megbíznak a felvásárló­telepek szakembereiben. S, hogy nem alaptalanul, azt mu­tatja:. alig van vita. Álig több, mint száz kister­melővel van szerződése az Áfésznek. A kör bővítése fel­tétlenül érdeke lenne a felvá­sárlónak s az eladónak egy­aránt. Hiszen a garantált ár biztonságot jelent az eladó­nak, s a tervezhető termék­mennyiség jobbá tehetné a felvásárló telepek munkáját. Bár — ezt el kell ismerni — még senkit nem küldtek haza azért, mert a hivatalos nyit­vatartási idő után akár négy (!) órával később érkezett az áru­val. Takács András Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat tapasz­talatai egyaránt igazolják —? hogy a cégek nem képesek kellően kamatoztatni tényle­ges technikai, technológiai adottságaikat, kevesebbet tel­jesítenek, mint amennyire al­kalmasak lennének. Egy esztendő alatt a me­gyében 1600—1800 építési jel­legű, vagy építéssel is járó be­ruházás munkáit kezdik el a megyei székhelyű, s a megyén kívüli cégek. A szám önma­gában tekintélyes, s még in­kább azzá lesz, ha hozzátesz- szük, hogy körülbelül' ugyan­ennyi azoknak a fejlesztések­nek a száma, ahol nincs szük­ség építésre, de építőanyagok­ra, építési és más szerelvé­nyekre igen. Ehhez társul az­után az az ellentmondás, hogy gyakran nincs összhang a ren­delkezésre álló építési, szere­lési képességek szakma sze­rinti összetétele, s a beruhá­zás megszabta igények között. Tovább folytatva a feszült­ségek, ellentmondások sorolá­sát: megtörténik, hogy a ház­gyári elemek fogadását a kel­lően közművesített építési te­rület hiánya késlelteti, s az is, elemek híján állnak a hely­színi munkákkal. A szakoso­dott, némileg túlspecializáló­dott részlegek, vállalati egy­ségek nem képesek rövid idő alatt más természetű felada­tok elvégzésére átnyergelni, ugyanakkor a saját munkájuk néhány hónapig nem ad ele­gendő foglalatosságot, később viszont annyit, hogy túlórák­kal sem győzik.. A szak- és szerelőipari cégek tetszésük szerint válogatnak a megbízá­sok között, s ezért az ún. ge­nerálkivitelező építőipari vál­lalatok a kiszolgáltatottjai lesznek ezeknek a bedolgozók­nak, úgy kell táncolniuk, ahogyan azok fütyülnek. Csakhogy e táneot mások is dirigálják, elsőként a megren­delők, másodsorban, de döntő súllyal azok a megyei szer­vek, melyek az építési szem­pontokon túl területfejleszté­si, életszínvonalpplitikai elve­ket kívánnak érvényesíteni. Igazodás a környezethez Sokan hajlanak arra a vé­leményre — ám csak a kívül­ről ítélkezők —, hogy egy- egy beruházás gondjait hatá­rozott intézkedésekkel gyor­san megoldhatnák az érintet­tek. Amire kétségtelenül volt példa, s nem is néhány a me­gyében, csakhogy e „megoldá­soknak” az ára minden'eset­ben a következő: az embere­ket, a gépeket, az anyagokat máshonnét vonták el, azaz ott keletkezett késedelem, amit egy idő elteltével újabb intézkedésekkel kell rendezni. Olyan módon, hogy megint máshonnét vonnak el erő­ket...: A hatékonyság növe­lése, a termelékenység foko­zása — az építőipar e két leg­érzékenyebb pontja — a föl­vázolt helyzet tükrében már korántsem egyszerű követel­mény, ezért igaz az a véle­mény, amit az egyik építőipa­ri vállalat igazgatója úgy fo­galmazott meg, hogy saját munkájuk szervezettsége sem­mivél sem alacsonyabb szín­vonalú, mint azé a gazdasági környezeté, amiben tevékeny­kednek. Amikor azonban ezt egy szélesebb körű tanácsko­záson elmondta, azt a választ kapta: a nehézségek megfog- hatatlanok, aki viszont alá­írja a kivitelezői szerződést, az megfogható ... Kérdés per­sze, az ilyesfajta megfogás előbbre visz-e egy tapodtat- nyit is?! Hiú reménynek bizonyult például a várakozás, hogy az 1976- os, mérsékeltebb beruhá­zási tevékenység majd lehe­tővé teszi a munka koncent­rálását, a kivitelezés alatt ál­ló építmények gyorsabb át­adását. Valójában 1976-ban és 1977- ben tovább aprózódott a vállalatok ereje — nem me­gyei különlegesség, országosan ez következett be —, haladást csak néhány nagyberuházás­nál sikerült fölmutatni, ott is különleges pénzügyi, szerve­zési, stb. módszerek alkalma­zása nyomán. Folytatódott az a rendkívül kedvezőtlen hatá­sú átáramlás is, aminek kere­tében az állami építőipari vállalatok létszáma folyama­tosan csökken, a szövetkezeti építőiparé viszont emelkedik; a munkaerő a kisebb haté­konysággal dolgozó területre megy át. Nem szorulhat háttérbe Ahhoz képest, hogy koráb­ban szinte semmi sem moz­dult egy-egy középtávú terv­időszakban az építőiparban előre — másfél évtized kellett ahhoz, hogy a megyében .dol­gozó építőipari cégek amúgy- is szerény eszközállománya megkétszereződjék —, az épí­tés iparosításának megkezdé­se, a hatvanas éveli vége, a hetvenes évtized kezdete óla a haladást gyorsnak tarthat­juk. A legutóbbi hat esztendő­ben a gépek — lóerő alapján számított — teljesítőképessé­ge a 2,2-szeresére nőtt a me­gyei székhelyű építőipari vál­lalatoknál, szövetkezeteknél és szövetkezeti közös vállala­tinál. Ami tetszetős ered­mény, hiszen hasonlóhoz ko­rábban háromszor annyi idő kellett. Csakhogy a tárgyila­gos kép megalkotása érdeké­ben azt is leírjuk: az építő­ipar fejlesztési kiadásai a me­gyében valamennyi népgazda­sági terület között a legsze­rényebbek, így például a nem különösebben dinamikusan fejlődő kereskedelmi beruhá­zásokra háromszor annyi megy el, mint az építőipariak­ra. Magyarán szólva: az épí­tőipar korszerűsítési lehetősé­gei messze elmaradnak más területektől, s még inkább távol állnak az építőiparral szemben támasztott követel­mények diktálta kívánatos ritmustól. Ezért azután gyak­ran a feladatok és a feltéte­lek más kategóriába tartoz­nak, egyszerre emlegetni azo­kat annyi, mintha a te£ét ki­neveznék nyárnak, s hóvihar idején azt panaszolnánk, miért nincsen gyümölcs á fá­kon ... Sok mindenre kiterjednek az építés iparosításának biz­tató folyamatai, hiszen pél­dául — beérve az utalásnyi tényekkel — a lakóházaknál, az iparszerű, házgyári építke­zéseknek köszönhetően, csök­kent az egymillió forintra ju­tó kivitelezési idő; tért hódí­tanak az új technológiák, így az alagútzsaluzatos építés, a könnyűszerkezet; gyorsan terjed a blokkok, panelek fölhasználása stb. Ezeknek hasznát úgy is kifejezhetjük, hogy a megyében soha nem építettek annyit — mind a termelő-, mind a nem ter­melő területeken —, amennyit a legutóbbi években egy-eg- esztendő alatt. Pontosan a~ eredmények fényében mutat­koznak meg egyre élesebben s gondok, s válik megoldásuk, enyhítésük sürgetővé. A ho­gyanra első ízben fogalmazó­dott meg a félreérthetetlen útmutatás, hosszú évek vitái után éppen ott, ahol a kimon­dott szó a legnagyobb nyoma­tékkai bír, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága ülésén. A ve­zető párttestület 1977. oktőbe-- 20-i határozata ugyanis ki­mondja: „Az építési tevékeny­ség fejlesztése tartson lépést a_ népgazdaság általános fej­lődésével. Az építőipar fej­lesztése nem szorulhat háttér­be, terhére beruházások nem csoportosíthatók át a népgaz­daság más területeire, mivel ez magának a beruházási te­vékenységnek a hatékonysá­gát rontja és fokozza a beru­házási feszültségek kialaku­lásának lehetőségét. A beru­házási tevékenység hatékony­ságának javítása, a termelő és nem termelő jellegű beruhá­zások gyors ér gazdaságos ki­vitelezése csak az építőipar: tevékenység komplex és k! egyensúlyozott fejlesztéséve' érhető el.” Mészáros Ottó. ötéves terve teljesítésének. Szövetkezeti kenyérgyár A Budapesti Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet új kenyérgyárat hozott létre Pestimrén. Az új üzemben na­ponta hatvan métermázsa kenyeret, péksüteményt sütnek. A kenyeret saját üzletükben is, és a közértekben is árusítják. A képen: készül a friss kenyér. Késik az alma, a körte Csúcsidőben - háromezer eladó Kórház (a Rókus), amelynek jelenleg födémszerkezetét újít­ják fel, s az épület egészének megóvásán dolgoznak. Emiatt a 932 ágyas kórházban most I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom