Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

1978. JÜLIUS 16., VASÁRNAP

3

Aratják a búzát a Fehér Akácban

Örkényben a földre hanyatlott az árpa

Idén igencsak mostohán bánt Péter és Pál az aratókkal. Csak az elmúlt héten javult valamit az idő, s így Pest megye számos vidékén nekifogtak a munkának a közös gazdaságok dolgozói.

Belvíz, jégkár, napsütés

— Való igaz, mostohán bánt velünk az időjárás — mondja Ignác Pál, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Máskor az évnek ebben a szakában már a gabona betakarításának félidejénél tartottunk, most jó, ha egyáltalán hozzákezdhetünk. így is csak a szárítóra dolgozunk, mert hogy a búza víztartalma ma is 13 százalékos.

— Rossz előjelekkel kezdődött az idei aratás — teszi hozzá. — A búzát 2693 hektáron vetettük el, de ebből 50 hektárt belvízkár ért. Aztán újabb csapások jöttek. Tavasz- szal a Sáriban húzódó területünket elverte a jég, 1040 hektárnyi búzát ért kár, pedig ezek voltak a legjobb területeink. Tavaly a búza termésátlaga 31 mázsa volt hektáronként, az idén 36 mázsára számítunk. Ezzel lényegében túlhaladtuk az V. ötéves tervben kitűzött célunkat: a 35 mázsás hektáronkénti átlagtermést.

Derekasan süt most a nap a dabasi határban, az éppenhogy lengedező szélben szőkén haj- longanak az érett búzakalászok. Nagy a sürgés-forgás a tábla mentén, több kombájn elindult már, némelyiken a gépszerelők igazítanak még valamit, Ezek már az utolsó simítások.

— Mindig az első nap a legnehezebb — szólal meg Kecskés Péter kombájnos csoport- vezető. — Megfelelően be kell állítanunk a masinákat. Kilenc kombájnnal kezdtük el az aratást, s mivel homokos a vidék, nemigen lehet baj. Ha csak az eső ránk nem ijeszt újfenn.

Kosztolányi László kombájnvezető nem először vesz

részt aratásban. Eddig tíz nyáron ült a gép irányítófülkéjében. Most egy E—12-es, NDK gyártmányú kombájnnal vág rendet a kalászok között

— Ilyenkor az egész család felkészül az aratásra — mondja. — Általában 10—12 órát dolgozunk, de ha az időjárás engedi tizenhatot is.

Talán másfél napot

Bizakodóak kilométerekkel arrébb a járás másik közös gazdaságának az Örkényi Béke Termelőszövetkezetnek a dolgozói is. Az aratást már jó néhány napja megkezdték, de ha rövid számvetést készítenek, alig dolgoztak többet másfél napnál. Pedig manapság már közhelynek számít hogy a hajdani kézikaszások hónapokig tartó megfeszített munkával aratták a termést. Ma már modem légkondicionált vezetőfülkéjű gépek segítik a gabona betakarítását Mindazonáltal nem egy Pest megyei gazdaságban elkelnének a hajdani kéziaratók, hiszen sokhelyütt — az időjárás viszontagságai miatt — megdőlt a gabona, földre hanyatlottak a kalászok.

Bodzsár Pál, a Béke Termelőszövetkezet főágazatveze- tője. — Körülbelül egy hete fogtunk neki az őszi árpa aratásának, amelyet idén 100

A dolgozók lakásépítkezéseinek támogatását tekintették legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak a nehézipari ágazat vállalatai — állapította meg az a felmérés, amelyben a tárca vezetői az ötéves szociálpolitikai tervek időarányos teljesítését vizsgálták. A vállalatok részesedési alapjukból ebben az időszakban kétszer annyi, vissza nem térítendő támogatással járultak hozzá dolgozóik lakásgondjainak enyhítéséhez, mint amennyit a tervekben előirányoztak. A

hektáron vetettünk el. Eddig 82 hektáron arattunk le. A maradékot pedig éppen a minap kezdtük levágni. Elvetettünk 200 hektár búzát is. Ezzel nincsen semmi gondunk, ami ugyan nem mondható el a másik gabonanövényünkről, a rozsról. Azt igencsak megviselte a szeszélyes időjárás, erősen megdőlt.

Felzúgnak a gépállomáson az árpaföldre induló kombájnok, szép sorjában kigördülnek az országúira, nyomukban a traktorok, a gabonát szállító teherautók.

Jó termésátlagok

— Tavaly 33 mázsa volt az árpa hektáronkénti hozama, most 35 és fél mázsára számítunk — egészíti ki a mondottakat a főágazatvezető. — Rozsból tavaly 17,9 mázsa volt az átlagtermés, ez idén előre láthatólag 20 mázsás lesz. A búzáról még nemigen tudok pontos adatot mondani, de a határszemlék során bebizonyosodott, hogy nagyon jó termést várhatunk.

Hat kombájn érkezik az árpaföldre, szép rendben beállnak egymás mellé, és elindulnak a kalászosokba. Messziről figyelve hangtalanul siklanak az árpafö'dön.

Virág Ferenc

vállalati lakásépítési alánból viszont a tervezettnél valamivel kevesebbet kölcsönöztek a dolgozóknak, de ebből a forrásból a felhasználtnak többszörösével segíthették volna őket, ha lett volna elegendő telek, kivitelezési kapacitás. Az ötéves tervidőszak első két évében a nehézipari tárca 5342 dolgozóját segítették lakásgondjaik megoldásában.

A tárca vállalatai szociálpolitikai célokra,‘ tavaly ésájcnern hathnilliárdöt' költöttek." ~

Szociálpolitika a nehéziparban

A gödöllői egyetemről

Emlék a tarisznyában

Fidel Castro szavai hangszalagon

Az asztalon történelmet idéző magnetofonszalag: az

érdekeltek egyöntetűen állítják, hogy kincset ér. Dr. Árpást Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára elgondolkozva csendesen megjegyzi:

— A szalag egy hat esztendővel ezelőtti májusi nap délelőttiének felejthetetlen eseményeit idézi. A helyszín a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, ahol akkoriban az intézmény KlSZ-bizottságá- nak titkára voltam. Azóta is mindig szívesen hallgatom meg ezt a tekercset...

S a hat évvel ezelőtti eseményt most visszapergeti a technika: Fidel Castro magyarországi látogatásának azt a programját, amikor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet kereste fel, s nagygyűlésen találkozott a diákokkal.

Habla, Fidel!

— mennydörgő« a kérés

Pereg az orsón a magnetofonszalag. Fiatalok rendkívül erős, ütemes tapsa hallatszik, s néhány pillanat múlva már zeng a forradalmi dal: „Fegyverbe fel kubai harcosok, jól tudjuk, a mi ügyünk győzni fog..

(Dr. Árpási Zoltán: — Az egyetem aulájában több mint kétezren voltunk. Az előző nap nyolcvanméteres selyem drapériára a kubai és a magyar nép barátságát éltető jelszavakat festettünk. Körben mindenütt zászlófüzérek, s az oszlopokon Castró plakátok ették az alkalomhoz méltó

hangulatúvá a hatalmas termet.)

Forog a magnetofonszalag. A forradalmi induló utolsó taktusait követően fergeteges éljenzés hallatszik, s egyre jobban érthető a mennydörgésszerű biztatás: „Habla Fidel!" azaz: beszélj, Fidel... Hirtelen elhalkul a tömeg és a kubai forradalom vezéregyénisége beszélni kezd. A hang szenvedélyes és acélkemény.

„örülök, hogy eljuthattam az egyetemükre, s megtekinthettem intézményüket. Honfitársaimmal együtt láthattuk egy tehén csontvázát, a bagoly szemét, a földben lévő mérgező anyagokat megsemmisítő baktériumfajtát, s ez utóbbi különösen nagyon érdekes volt. Mert ahogy mi tudjuk, napról napra mérgeznek bennünket. Jártunk barátságos kollégiumukban, ahol az egyik diák magyaros hímzésű mintákkal díszített könyvjelzőt adott át nekünk. Egy társuk volt, aki őszintén kifejezte azokat az érzelmeket, amelyekkel Gödöllőn fogadtak bennünket."

(Dr. Árpási Zoltán: — Nagyszerű arcmimikával együtt élt, lélegzett beszéde közben is a hallgatókkal. Felszabadult, derűs előadói stílusával magává ragadta az embereket. Amikor például arról a bizonyos könyvjelzőről szólt, amelyet egyik diáktársunk adott át neki a kollégiumban, az emelvényen állva egy pillanatra elhallgatott, a zsebeiben kutatott, majd mosolyogva lobogtatva felmutatta a szerény ajándékot. Nem kellett túlzottan nagy emberismeret ahhoz,

hogy megállapíthassuk: őszintén, szíve legmélyén is örült ennek az apró figyelmességnek.)

Minden mondatára figyelni kellett

Forog a magnószalag. Castró beszél.

„Nagy szerencse, adomány az, ha valaki a szocializmus építésének idején született. Ez az önök nagy kiváltsága. S ha megkérdezik, hogy hol kell forradalmat csinálni, nem azt fogom mondani, hogy -ti, Magyarországon. Ebben az országban már megvalósult a forradalom, amit nem volt könnyű véghezvinni. Ahogy mi mindenütt tapasztaltuk, a magyarok forradalmiak, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után itt akartak először ilyen típusú államot létrehozni. Tegnap, amikor az erdőben sétáltunk, erről tűnődtem. Magyarországon 1919-ben népi kormány jött létre. Nem kaphattak külföldi segítséget, a körülmények rendkívül kedvezőtlenek voltak. Ekkor én a következőre gondoltam: hogyan állítsunk emléket azoknak az embereknek, akik abban az időben mégis végrehajtották a forradalmat?)

(Dr. Árpási Zoltán: — A hallgatóság néma csendben követte szavait. Mély, tartalmas gondolatai nagy hatást gyakoroltak a fiatalokra. Minden szavára oda kellett figyelni, minden mozdulata azt sugallta: ez az ember nemcsak egy nép, hanem az egész haBaloghék a Bláthy brigádban

Közösséget kovácsoló villanyszerelők

Az árokban összekötik, malacozzák a kábelt

Gyakorta elhangzik egy-egy fórumon — amint szóbakerül a szocialista brigádmozgalom jövője —, hogy a kis létszámú brigádok képesek leginkább a fejlődésre, s még a húsz főnél nagyobb létszámú közösség összefogása is nehezen megoldható.

Az M 3-as autópályán

— Élő cáfolat erre a brigádunk — mondja Balogh Károly, a Pest megyei Villany- szerelő Vállalat Bláthy Ottó szocialista brigádjának vezetője, s hellyel kínál a dunaha- raszti építésvezetőség irodájában. — 1965-ben munkabrigádként alakultunk, s akkor tizenkettőn vállalkoztunk a hármas jelszó megvalósítására. Célul tűzve: megpróbálunk szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. Annak, hogy idő közben több mint negyvenre szaporodott a taglétszámunk, igen egyszerű az oka. Aránylag rövid idő alatt közösséggé kovácsolod tunk és évről évre sikerült előbbre jutnunk. Munkánk jutalma: a vállalati munkaverseny élére kerültünk. Higgye el, nem túlzók, de rangot jelent a Bláthy brigád tagjának lenni. De tudja mit? Hadd beszéljenek erről mások.

Míg Dunaharasztiból a fővárosi központba jutunk, megtudok, egyet s mást a vállalat- szerte csak Balogh-brigádként emlegetett közösségről. Legérdekesebb talán, hogy alakulásunk óta nem változott a brigádvezető személye, s az is, hogy a hajdani alapítók közül is sokan megmaradtak. Fény derül a nagy létszám korábban nem említett másik magyarázatára is: a vállalatnak az elmúlt években jelentősen bővült a profilja, megnőttek a feladatai. A transzformátor— szereléstől a nagyfeszültségű hú‘ágat,felszerelésén keresztül* számos villanyszerelési munladó világ kiemelkedő egyénisége.)

vForog a magnetofonszalag. Castro beszél.

Hosszú percekig zúgó« a taps

„Es önök, mint a jövő mérnölcei, kétszeresen fontos szerepet játszanak: mint forradalmár férfiak és asszonyok, s mint szakemberek. A jövő emberiségét kell majd élelemmel ellátni, fejleszteni a kutatást, mindent ki kell hozni a természeti adottságokból. Senkinek sem kell sajnálkoznia, hogy nagyon fiatal, Mert annak, aki forradalmár akar lenni, aki igazi tartalmat akar adni életének, aki létét valami olyanra akarja szánni, aminek értelme van, annak itt vannak a jelen, s a jövő feladatai. Forradalmi időszakban születtek valamennyien, még ha egy oly országban élnek is, ahol már megvalósult a társadalmi forradalom.

(Dr. Árpási Zoltán: — A beszéd után hosszú percekig zúgott a taps. Amikor az aulában a program véget ért, autogramkérők rohanták meg Fidel Castrót. Azután átvere- kedte magát a tömegen Be~ lanka Anna, az egyetem kollégiumi rádiójának munkatársa, akinek kérdésére a kubai vendég így válaszolt: „Nagyon kellemes a kollégiumuk. Több szobába benéztem, leültem egy kicsit beszélgetni a fiatalok közé több helyen. Ragyogó környezetben készülhetnek az életre!” A rövid nyilatkozat után pedig dedikálta egyik fényképét, amelynek másolata ma is megtalálható az egyetemen.)

Megáll . a magnetofonszalag. Az már bizonyos: az elkövetkezendő napokban a kubai VIT-re utazó Pest megyei politikai delegáció tarisznyájában helyet kap egy hat évvel ezelőtti gödöllői nap emléke is.

Falus Gábor

kát végeznek. Ez aztán óhatatlanul magával hozta a létszám bővülését, s arról pedig, hogy esetleg két-három brigáddá oszoljanak szét, hallani sem akartak.

A vállalat folyosóján magas, szemüveges fiatalemberbe botlunk.

— Czakó Jancsi is brigádtagunk, az M3-as autópálya bevezető szakaszán dolgozik a csoportjával — mutatja be a brigádvezető.

Űtban az említett munkahely felé, jut egy kis idő a beszélgetésre. Czakó Jánossal, aki 1969 óta brigádtag, arra keresünk választ, miért ragaszkodnak egymáshoz, mi köti össze ezt a több munkahelyen, nehéz körülmények között dolgozó szocialista brigádot.

— Mondok egy példát, bár

több hasonlót is említhetnék. Tavaly nősültem és sikerült Rákoscsabán egy telket vásárolnunk. Írtam egy levelet a brigádunknak — ez azért szükséges, bár én is bürokratikusnak tartom, mert mindent dokumentálnunk kell —, s kértem a fiúkat, segítsenek a házépítésben. Tavaly az év végén az alapozásnál is ott voltak, a múlt héten pedig együtt húztuk a falakat.

Aki tanul, segítik

Egymás segítésére más módot is találnak a brigádtagok. Mivel sokan közülük segéd- és betanított munkások, évek óta rendszeresen különféle szintű oktatásban vesznek részt. Akad aki az idén fejezte be a Villamosenergiaipari Technikumot, mások szakmunkásbizonyítványért tanulnak. Az a brigád elve, hogy az iskolába vagy tanfolyamra járók helyett a többiek elvégzik a munkát. így a vállalat sem károsul, s a brigádtagnak sem csökken a keresete.

.— Összeköt bennünket a társadalmi munka is — szólal meg a brigádvezető. — Tavaly 300 órát dolgoztunk Balaton- bogláron a vállalati üdülőépítés előkészítésénél; Nagykátán egy csökkent munkaképességű házaspárnak tettük lehetővé a munkavállalást, mintegy 11 ezer forint értékű villanyszerelési munkával.

Előkerül egy levél: 1978. január 3-án dátumozták. A Pest megyei pártbizottságnak írta a brigád, s felajánlották közreműködésüket a kistarcsai kórház villanyszerelési munkálataihoz. Megszületett az a szocialista szerződés, amely valószínűleg egyedülálló a megyében. Vállalta a brigád, hogy kiépíti a kórház melletti 210 lakásos lakótelep teljes kisfeszültségű kábelhálózatát, a közvilágítás, hálózatát.

Mindenre kapható srácok

A vállalás — a költségvetés szerint — 1 millió 600 ezer forintot ér. Ám nem elégedtek meg ennyivel. A mintegy 200 ezer forint értékű munkabért is a közösségnek ajánlották fel.

Kocsink mostanig csöndben figyelő harmadik utasa is bekapcsolódik a bezsélgetésbe.

— Brigádunkban 24—25 év az átlag életkor. Ez önmagában is sokat jelent — mondja Tóth László, beosztása szerint művezető. — Könnyen lehet mozgósítani a srácokat, s hogy úgy mondjam, mindenre kaphatók. Én csak négy éve vagyok tag. Láttam és tapasztaltam, hogy ez a brigád nem az anyagi elismerésért dolgozik. S azóta is, nekünk fontos az erkölcsi megbecsülés. Tavaly a 24 millió forintos termelési tervünket több mint 30 millió forintra teljesítettük, idén pedig a 36 millió forintos előirányzatot szeretnénk 10 százalékkal túlteljesíteni. Az utóbbi három évben évente a vállalat kiváló brigádja címmel jutalmaztak bennünket.

Mi telik tőlük, mire képes a brigád? Üttalan úton, hatalmasakat döccenve, homokbuckák között jutunk az M—3-as autópályára. A Bláthy Ottó szocialista brigád munkája

nyomán — jelenleg már csak tízen dolgoznak itt — 55 kétkarú kandeláber nyújtózik. Hamarosan 15 méter magasságból ontják majd a fényt, s egy-egy oszlop mintegy három méter mélyen kapaszkodik a földben.

A kandeláberektől

Vezetéken telefon lóg, Laki Béla vállán, derékig meztelen testét bronzvörösre sütötte a nap.

— Azt vizsgáljuk, nem zárlatosak-e a kandeláberekbe bejövő kábelek, telefonon beszélünk át egymáshoz — mondja egyszuszra.

A 24 éves fiatalember elektroműszerész szakmáját cserélte fel a villanyszereléssel,

1972-ben került a brigádba. Két dolog tartja a vállalatnál: az egymást segítő összetartó erő és a változatos munka.

Jön is már telefonpartnere felénk, hiába várva társa hívását.

— Tápióbicskéről szállít fel naponta a vállalati autóbusz.

— mondja beszélgetésünk so- r.ji Losonczi Sándor. — Én csak tavaly lettem a Balogh- iskola tanulója — Majd később: — Így mondják ezt a vállalatnál. Miért szeretem a brigádot? Segítettek a beilleszkedésben és a munkában is az idősebbek. Mert hiába vagyok villanyszerelő szakmunkás, sokat tesz a gyakorlat, s meg kell ismerni a szakmai fogásokat. Bármi gondom van, tudom, nyugodtan szólhatok.

Nyurga vékony srác a 20 éves Balogh Tibor, kábelt malacol két társával.

— Nyolcvan centiméterre húzódik a kábel a föld alatt — mászik ki az árokból —, a malacolás kábelösszekötést jelent.

— magyarázza. — A nyolcadik általános után nyári szünidősként kerültem a vállalathoz, s az á rövid néhány hét elég volt, hogy megkedveljem a villanyszerelést. Tavaly szabadultam.

Műhelytető: az égbolt

Kikanyarodunk Szódról — ahol a napokban készültek el a hálózat rekonstrukciójával

— és Csörögi felé vesszük az utunkat.

— Itt csak 1 millió 800 ezer forint értékű munkát kell végeznünk. A javán túl is jutottunk — fogad bennünket Ba- racsi János. Ö a brigádvezetőhelyettes, szintén az alapítók közül való. — A 35-ik oszlop ez, amit most állítunk fel, a közvilágítási hálózatot bővítjük. Fejünk felett az ég — szabad műhely a miénk. Aki egy telet kibír velünk, az megmarad.

Helyesel a magasra nőtt, csupa erő Boros Ferenc is. ö szintén gyerekként került a Bláthy Ottó védnöksége alá. Noszogatásukra Idén szakmunkásbizonyítványt is szerez.

Nehéz, de szép munkának tartja a villanyszerelést Fab- riczius József. A rúdföldelök szállításához várja a markológépet, s így most éppen munkanélküli.

— Mit jelent nekem a brigád? — ismétli a kérdést. — Amikor nem akarták fölvenni a kislányunkat a bölcsődébe, elpanaszoltam a fiúknak. Ügy szereztünk helyet számára, hogy 20 ezer forint értékű villanyszerelést végeztünk az intézményben.

Hogy mennyire, megerősíti Oldal Menyhért is, aki Nagy- kátáról szállítja a dolgozókat a vállalat autóbuszán. Most éppen Sződ—Csörögire.

— Ki akartam lépni a vállalattól, év elején, de a társaim visszatartottak. Lebeszéltek. Ügy éreztem ilyen jó közösséget másutt nem találnék. Nemcsak buszvezetőként dolgozom ám, hanem a villany- szerelésben is segédkezem. Lehet, hogy a Diesel-motorszerelő szakmám mellé egy harmadikat is szerzek?!

Dodó Györgyi