Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
Elsőként a megyében Honismereti tábor Iszön Úttörő szerepet vállaltak Az aszódi Petőfi gimnázium kollégiumába egymás után érkeztek a fiatalok, a hatvani Bajza József gimnázium, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, a helybeli gimnázium diákjai, valamint Galgahévíz, Versag, Iklad, Domony általános iskoláinak most végzett tanulói közül azok, akik a községi krór nikák írásában jeleskedtek, közreműködtek lakóhelyükön a honismereti tevékenységben. Három csoportban Az érkezőket Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója és Dinnyés László művelődésiiház-igazgatója fogadta. Az érkezések közötti szünetekben beszélgettünk Asztalos Istvánnal. — Pest megyében elsőként az aszódi múzeum rendez honismereti táborozást — magyarázta a múzeumigazgató. — Hogy éppen mi vagyunk ennek a tábornak a szervezői, rendezői, annak több oka van. Az első, hogy a művelődési ház támogatásával, a múzeumban igen eredményesen dolgozik a helytörténeti szakkör, amelynek munkájában több középiskolás vesz részt, akiknek aktivitását, lelkesedését nem lehet eléggé dicsérnünk. A tábor szervezésének gondolatát az ő magatartásuk és ügyszeretetük adta. A másik, hogy a táborozás feltételeit Aszódon meg tudtuk teremteni. A kollégium környezete igen alkalmas a csendes, elmélyült munkára. A nagyközséghez tartozó Domony és Ik- lad néprajzi, gazdálkodási, történeti hagyományai a gyűjtéshez, a kutatáshoz, az újjal való ismerkedéshez nyújtanak jó lehetőséget. — Egy ilyen táborozás sok pénzbe kerül... — A tábor költségeit társadalmi erőforrásból fedezzük. A járási művelődési bizottság, a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége, az aszódi nagyközségi közművelődési bizottság s a tanács is hozzájárult a költségekhez. A község vezetőinek érdeklődését egyebek kört bizonyítja, hogy az ünnepélyes megnyitón is megjelentek. — Hogyan él, dolgozik a lelkes sereg a táborban? — Munkájukat három csoportban végzik. A helynév- gyűjtők kérdőíves módszert alkalmaznak. A rendszert Szabó András és Kövér Katalin dolgozta ki, a munkát is ők irányítják. A népi gondolkodáséi életmód iránt érdeklődők csoportját Kocsis Gyula, a ceglédi múzeum igazgatója vezeti. A népviselettel ismerkedők népes együttesét Noválc Lászióné, a szadai iskola igazgatója patronálja. Szakmai segítség — A három kutatóközösség munkáját és felfedezéseit a Polónyi Péter helytörténeti gyűjtemény vezető által irányított, négytagú fotós csoport dokumentálja, mely a községben fellelhető népi építészeti emlékeket is fényképezi. — A rendszerezést, a kutatások elmélyítését előadások segítik. Horváth Lajos levéltáros az irattári kutatások, Polónyi Péter a könyvtári kutatások módszerével ismerteti meg a fiatalokat. A táborozok az aszódi múzeum anyagával, a galgamácsai és a vérségi gyűjteménnyel is megismerkednek. Vankóné Dudás Juli és Mártonná Homoki Erzsébet vállalta, hogy faluját személyesen bemutatja a látogatóknak. Hasznos módszerek — A tábor megszervezésével és lebonyolításával nehéz munkát vállaltunk — jegyzi meg befejezésül Asztalos István. — Nincs előttünk kitaposott út, bizonyos mértékig az úttörők sorsa jutott nekünk. Reméljük, hogy az együtt töltött idő, a közös munka segít bennünket, hogy célunkat elérjük, máshol is felhasználható tapasztalatokra is szert tegyünk, s a jövőre, Pest megyében másutt szervezendő, hasonló jellegű táboroknak hasznos, alkalmazható módszert ajánlhassunkF. M. A gödöllői Szabadság téren a tervek szerint haladnak a gázvezeték fektetésével és szerelésével. A régi lakótelep házaiba már a csöveket vezetik a Fővárosi Cserépkályhaépítc és Gázszerelő Vállalat brigádjai. Képünkön: Kertész Ferenc és Göröcs József csőhajlítás közben. Winkler Csaba felvétele Tiszapalkonyától Moszkváig Novemberre egymillió kilométer Ha az általános iskola alsó osztályaiban megkérdeznénk a gyerekeket: mi leszel, ha nagy leszel, sokan választanák a gépkocsivezetést. Divatos szakma ez manapság, legalábbis a gyermekek között. S hogy vélekedik foglalkozásáról egy valódi gépkocsivezető? Matus Ferenc 1951-ben szerzett hivatásos gépjárművezetői engedélyt. A kötelező kérdésre, ha újra kezdené, ugyanezt választaná-e, igennel felel, de amint rámutatok a szoba sarkában játszó unokájára, tiltakozik: — Ha szavam lesz, amikor a gyerek pályát választ, nem engedem, hogy a nagyapját kövesse. A fiamat sem engedtem a volán mellé. Az apja példája Nézem Matus Ferenc vékony, már-már törékeny termetét, barázdált arcát, fáradtan is határozott tekintetét, hallgatom történetét: — Én az apám példájára választottam ezt a foglalkozást Az öregem 1931-ben vizsgázott, s ez akkoriban óriási dolog volt a faluban, hiszen az emberek többsége még autót sem látott Ha egy ügynök, vagy a túrái báró végigsöpört szögletes kocsijával a falut átszelő makadám úton, volt nagy csodálkozás. Akadt, aki keresztet vetett és a világ végét jósolta. Hát ilyen időben lett az apám sofőr, aztán harminckét évig vezetett baleset nélkül. Mondjam azt, hogy könnyű volt neki? Hol volt még akkor a mostani zsúfoltság, a dugó? Mert ma ez éli meg a gépkocsivezetőt, ez okozza a magas vérnyomást, a gyomoridegességet. Amikor elhatároztam, hogy gépkocsivezető leszek, még minden egészen másként volt. Matus Ferenc néhány kocsit elnyűtt már. Az első autója egy öreg Rába volt, aztán egy kanadai W Ford-ra ültették. 1953-ban Csepel 350-est kapott, aztán jött a 700-as és a 710-es Csepel. Tíz évvel ezelőtt kapott első Tátrájával több mint 370 ezer kilométert tett meg, most megint Tátrája van, s ezzel is ment már 170 ezer kilométert. — ötszázezer kilométer után kaptam a bronzérmet, a hétszázötvenezerért az ezüstöt. Háromszor lettem kiváló dolgozó, van pégy igazgatói dicséretem. Ötször nyertem meg a telepen az esztétikaiműszaki szemlét, 1977. májusában arany pecsétgyűrűt húztak az ujjamra, s az idén, november 7-re, ha semmi sem jön közbe, meg lesz az egy- milliomodik kilométerem s megkapom az aranyérmet. Ez minden gépkocsivezető legnagyobb vágya, de utána sem hagyom abba. Mindig hajnalban Beszélgetésünket az unoka zavarja meg, felkapaszkodik a nagyapa ölébe s hízelegve kéri: — Olyan autót hozzál, ami szirénázik! Matus Ferenc arca felragyog, s máris elfelejti, hogy az előbb tiltakozott. — Hozok fiam, hozok. Lehet, hogy ilyen engedékeny lesz tizenöt év múlva is, a pálya- választásnál? — Harminckét éve minden reggel fél háromkor kelek. Az első vonattal járok Héviz- györkről Pestre s még egyetlen egyszer sem késtem el. Minden reggel átvizsgálom a kocsimat. Olyan az autó, mint az. asszony. Szereti a simogatást, a törődést, s az értő, érző ragaszkodást hűséggel viszonozza. Mi még az úton nem akadtunk el. Este, amikor beállók a helyemre, elvégzem a szükséges tisztogatást s csak utána indulok haza. Így aztán kilenc, tíz óra előtt nem kerülök ágyba. Ajánlották párszor, hogy költözzem Pestre, törzsgárdatag lévén, kapok lakást. Dehát lehet-e Hévízgyörköt itthagyni? Még üdülni sem voltam soha, a szabadságomat is részletekben veszem ki, ahogy a kis szőlőm megkívánja. Az idén meg épít a fiam és a lányom, arra megy a pihenő. Persze azért láittam már a Balatont, meg-megálltam a partján, megmártóztam a vízében, de hogy két hetet tétlen töltsék, azt nem nekem találták ki. — Jártamban-kelitemben láttam az egész országot. Három éven át minden nap Budapestről Kazincbarcikára fuvaroztam, jártam Tiszapalko- nyára, Diósgyőrbe, SzékesfeV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1978. JÚLIUS 14., PÉNTEK Ahogy az idő engedi Ember és gép próbatétele Ahogy az idő engedi — visz- sza-visszatérő kijelentés egykét hete a mezőgazdasági üzemekben, a szövetkezetben. Mindenütt készenlétben álltak s állnak az emberek és a gépek, s amint az idő valóban engedi, azonnal elkezdik vagy .folytatják az aratást. A sok csapadék kövérre hizlalta a szemeket, magasra növesztette a gabonát, de a viharok megdöntötték, s a korábbi évekhez viszonyítva később érnek a kalászok. Az utóbbi még nem lenne baj, de ha beérett is az aratnivaló, a makacs záporok, zivatarok csak ritkán engedik a földekre a kombájnokat. S ha az időjárás továbbra sem kedvez, akkor lesz csak igazán szükség az előrelátásra, a szervezettségre. Rengeteg tennivaló Beszámoltunk már arról, hogy a tangazdaságban mit várnak ettől a nyártól, mekkora területen vetettek árpát, búzát, borsót, s milyen hozamokat remélnek. A gazdaság igazgatója, dr. Puskás Attila és termelési igazgatóhelyettese, Szabó György, érdeklődésünkre részletesen beszámoltak az aratási előkészületekről is. Szavaikból kiderült, hogy mielőtt a kombájnok elindulnának, rengeteg tennivalója akad mindenkinek a felkészülésben. Először számba vették a teendőket: hány hektáron, mennyi gabonát, borsót kell learatniuk. A gépek számának és teljesítményének ismeretében kiszámították, hogy melyik munkára mennyi időt fordítanak majd, hány napig hérvárra, Paksra, Pécsre és sorolhatnám tovább. Aztán jöttek a külföldi utak, voltam Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, a Szovjetunióban. A ZIL-gyárban Legutóbbi útjáról beszél a legszívesebben, tavaly december 27-én indult Moszkvába s január 4-én érkezett meg, 38 fokos hidegben. — a ZIL-gyár építkezése volt az úticélom, sokat küszködtem viharral, hófúvással, de amikor befutottam, akkora ovációval fogadtak, hogy minden fáradtságom elszállt. Volt ölelés, baráti szó, forró tea bőven s végre jó meleg szállás is. Aludtam én Kijev legjobb szállodájának 17. emeletén, külön lakosztályban is, de az igazi csak az volt, amikor honfitársaim körében pihenhettem ki a hosszú út fáradalmait. Így volt ez Husz- ton, Orenburgban, Bogorod- csányban is. Matus Ferenc mégsem a külföldi utakért szereti szakmáját. Szerette azelőtt is, s hogy miért, arról így beszél: — Elkezdődik egy építkezés valahol a város szélén, ahol nincsenek kiépített utak, tengelyig ér a sár. De az anyagot vinni kell. Sárban, hóban, jeges földeken, hogy ne legyen semmi fennakadás a munkában. Aztán a gépkocsivezető !s látja, hogy emelkednek a falak, épülnex az utak. S ha maga nem is áll ott az állványokon. mégis úgy érzi, a keze munkája az új létesítmény. Ezért érdemes — ha kell — karácsonykor, május elsején is dolgozni. Ennyi az egész. Tercsik Mihály tarthat az aratás, milyen ütemben folyik a szállítás, mikor kezdhetik a szalmabetakarítást, a tarlóhántást, a vegyszerezést. Hogy fennakadás nélkül, a terveknek megfelelően dolgozhassanak, fel kellett készíteni az embereket és a gépeket. A tangazdaságban összesen ezeregyszázötvenen dolgoznak. Az aratás idejére azonban több munkáskézre van szükség, mint egyébként. Ezért — a régi gyakorlatnak megfelelően — jó előre gondoskodnak a munkaerőről. Nógrádból szabadságon levő bányászokat hívnak, akik nem először jönnek a gazdaságba, s tudják, hogy mi lesz a dolguk. Szerződtetésükkel jól jár mindenki; a nehéz fizikai munkát ugyanis jelentős fizetéssel honorálja a gazdaság. A nyári gyakorlatra érkező egyetemisták is hasznos segítséget nyújtanak; könnyebb munkára, mint amilyen például a vízhordás, iskolásokat hívnak. Kombájnvezetők érkeznek az ikladi Ipari Műszergyárból, a salgótarjáni Volántól. S ha együtt áll a gárda, rajtuk már nem múlik a dolog Kampányterv Az aratás előtt a részletes kampányterv szerint egy bizottság ellenőrizte a felkészülést, amelynek tagja volt a termelési igazgató, a növény- termesztési, a gépesítési, az igazgatási és ellenőrzési osztályvezető, az üzemi munka- védelmi és tűzrendészetl, valamint a szakszervezeti munka- védelmi előadó, a kerületek műszaki vezetői és a párt-, a szakszervezeti és a KlSZ-szer- vek képviselői. A felsorolásból is kitűnik, hogy a vizsgálat alapos volt, s nemcsak a gépek műszaki, tűzbiztonsági és munkavédelmi ellenőrzésére terjedt ki. Megszemlélték a terménytárolók takarítását, fertőtlenítését, az anyagmozgató és szállítógépeket, átvizsgálták a terménytárolási és a forgalmazási terveket, össze ■ gezték, hogy mennyi zsákra, ponyvára lesz szükség Az aratók ellátásáról nem illik sokat beszélni, hiszen mi sem természetesebb, minthogy a lehetőségekhez mérten mindent megkapjanak, ami csak munkájuk zavartalanságához szükséges. Hogy mennyi szervezésre, utánjárásra van szükség mindehhez, azt jól szemlélteti a tangazdaság felkészülése. Hiszen a kedvezmények nem maguktól teremtődnek, csak az összehangolt intézkedések adhatnak kellő biztonságot. Milyen szociális juttatásokról van szó? Valamennyit felsorolni hosszadalmas lenne, mindenképpen említést érdemel azonban, hogy a nehéz fizikai munkát végzők étkezési normáját 30 százalékkal felemelik az aratáskor. Az ebédet házhoz, azaz kombájnhoz I viszik, s az sem mindegy, hogy mikor. A főzés után két órán belül el kell fogyasztani az ételt, hiszen a melegben romlékonyabb. S hogy itt se jöhessen közbe semmi, átvizsgálták az, üzemi konyhák berendezéseit is. Ha nyújtott műszakban dolgoznak az aratók, estebéd jár nekik, délután 4 és 5 óra között egytálételt vagy hideg élelmet kapnak. j Öltöző kocsik Ellenőrizték a gazdaságban a munkásszállók, a fürdők felszerelését, a munkásokat szállító járműveket. Mivel a tíz busz sem elég ahhoz, hogy a földekre vigye a dolgozókat, tehergépkocsikat, vontatókat is munkába állítanak. Az utóbbiakat különös gonddal készítették elő, ügyelve a biztonsági berendezésekre. A földek mentén szociális kocsikat állítanak fel, hogy a.jnun- kások ezekben öltözhessenek, vetkőzhessenek, s ha vihar jön, legyen hová félrehúzódniuk. Az előkészületek betetőzéseként kerületenként termelési tanácskozásokat tartottak, Gödöllőn júniusban, Nagygomboson és Kartalon július éltjén, A tanácskozáson valamennyi dolgozóval ismertették a feladatokat, a bérezés és a juttatások rendjét. A kerüle'ek vezetői részletesein beszámoltak a munkásellátás megszervezéséről, majd elméleti és gyakorlati tűz- és munkavédelmi oktatást tartottak. Megismerhették a dolgozók az aratás menetrendjét, a szervezeti felépítést, s jó előre azt is, hogy ki melyik kombájnt, tehergépkocsit vagy traktort vezeti majd, kinek hol kell állnia, ha elkezdődik a munka. S elkezdődött, aratják már az őszi árpát és a borsót. S ha az idő engedi, s a próbaaratás sikerrel jár, hozzálátnak a bú- tóhoz is. A munka látványos része következik, de eközben sem feledkeznek meg az előkészítés időszakáról, az akkor megfogalmazott terveket most kell valóra váltani, s a végrehajtást folyamatosan ellenőrizni. G. Z. > . . -------Előzés Az autósiskolában az utolsó órák is elérkeztek. Mindenki izgatottabb lett, mert kihirdették a KRESZ- vizsga napját. Elmondták, hogy a Budapestről érkező, még az oktatók által sem ismert vizsgabiztos, milyen előírások szerint tartja meg a tesztvizsgát. Végül azt is kihirdették, hogy ott az oktatók már csak asz- szisztálnak, segíteni nem tudnak. — Egyszer akartam egy hölgyön segíteni — mondta az egyik oktató. — A hölgyet két olyan férfi közé ültettem, akikről úgy gondoltam, segíteni tudnak rajta, ha vizsgadrukkja miatt elakad a tesztláp kitöltésében. Ámde számításomat keresztülhúzta, hogy az időközben megérkezett vizsgabiztos a férfiakat elültette a hölgy mellől. A legnagyobb megdöbbenésemre, az eredményhirdetésnél az derült ki, hogy a hölgy nem bukott meg, viszont mindkét férfit pótvizsgára utalták. Mi ebből a tanulság? Ha iól felkészültek a vizsgára, tőlem vagy bárkitől fölösleges segítséget kérni, mert előre mi sem tudhatjuk, ki kit előz meg ... K. Z. P. t I i ( Gázvezeték a Szabadság téren
