Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
1978. JÚLIUS 14., PÉNTEK "SMärni Egyaránt erősödik az öntudat és a kötődés a közős hazához Nemzetiségi politikánk a Pest megyei népfrontmunka tükrében A nemzetiségi szövetségek novemberben tartják soron következő kongresszusaikat, az előkészületek már javában folynak. A Hazafias Népfront megyei és helyi bizottságainak is fontos tennivalói vannak a kongresszusok előkészítésében. Erről beszélgettünk Kovács Antal- néval, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkárával. 9 Milyen a megyei nemzetiségi térképe? — Pest megyét nevezhetnénk „nemzetiségi megyének” is, hiszen csaknem valamennyi járásunkban megtaláljuk nemzetiségeink valamelyikét. A megye lakosságából hozzávetőleg hatvanezren nemzetiségi anyanyelvűek. Többségük német (az össznemzetiség hatvan százaléka), szlovák (további harmincöt százalék), valamint délszlávok (mintegy öt százalék). 9 A népfront figyelemmel kíséri és segíti a nemzetiségi politikát is Pest megyében. Hogyan foglalkoztak az idén e kérdéssel? — Legutóbb februárban tárgyalta megyei elnökségünk az MSZMP nemzetiségi politikájának érvényesülését Pest megyében. Ennek időszerűségét a nemzetiségi szövetségek kongresszusi előkészületei adták meg. A testület úgy találta, hogy a népfrontaktivisták sokat vállalnak a nemzetiség- politikai munkából. Ennek is köszönhető — mint azt korábban illetékes párt- és tanácsi szervek megállapították —, hogy érvényre jut a megyében az MSZMP nemzetiségi politikája, s megvalósítása egyre inkább folyamatos és egyre differenciáltabb. A nemzetiségiek számarányuknak megfelelően vesznek részt a megye társadalmi, politikai szervezeteinek munkájában. Részvételük a gazdasági életben vagy szociális helyzetük semmiben sem tért el a magyar anyanyelvű állampolgárokétól. Mivel a nemzetiségi lakosság többsége kis községben lakik,; az ott jellemző körülményeknek megfelelő életvitel, a Budapest környéki településekre jellemző társadalmi munkamegosztás szeript élnek. Szorgalmasan dolgoznak, jól élnek. • Es a nemzetiségi kultúra? — A nemzetiségi politika megvalósításának egyik fontos színtere a nemzetiségiek köz- művelődése, ami szintén eredményes a megyében. Az illetékesek nagy figyelmet fordítanak, jelentős anyagi és szellemi erőket áldoznak a nemzetiségi kultúra hagyományainak ápolására, fejlesztésére. Nagy kultusza van a népdalnak, de fellendülőben van az anyanyelvi klubmozgalom, a nemzetiségi helytörténet-írás és néprajzi gyűjtés. Hagyományosan szerveznek nemzetiségi fesztiválokat, találkozókat. Ezek a megye kulturális életének kiemelkedő eseményei Tizenkét nemzetiségi klub, tíz pávakör munkája állandósult. Ezek — az egész év során folyamatosan — a nemzetiségi kultúra ápolásán, fejlesztésén és terjesztésén munkálkodnak, s a fiatalok bevonásával a nemzetiségi kultúra hatékony átörökítését is képesek megoldani. • Milyen eredmények vannak Pest megyében az iskolán belüli és iskolán kívüli nyelv- oktatásban, nyelvművelésben? — A nemzetiségi anyanyelv használatának lehetőségei mindenütt megvannak, de érdekes módon nem mindenütt élnek kellően a nemzetiségiek Ebben a községek vezetőire ' hárul ösztönző szerep. Sokat jelentenek a TIT előadásai a nemzetiségiek nyelvén. Jelenleg mintegy 15 ezer kötetet olvashat anyanyelvén a megye nemzetiségi lakossága. A népfrontaktivisták sokat segítenek abban, hogy a könyvtári anyag mindenhová eljusson, érdemes megemlíteni például Csőváron a Házhoz visszük a könyvet mozgalom eredményességét. A nemzetiségi nyelv ápolásának, fennmaradásának egyik záloga az iskolai szervezett nyelvoktatás. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1968-as határozata óta a fejlődés Pest megyében a nemzetiségi óvodák és iskolák számának emelkedésében is szembetűnik. Tíz éve még 6 óvodában 182 gyerek tanult nemzetiségi nyelvet, tavaly 36 óvodában 1 ezer 880, ugyancsak tíz évvel ezelőtt 25 iskolában 3 ezer 287 tanulót, a múlt esztendőben 43 iskolában 6 ezer 316 diákot oktattak nemzetiségi anyanyelven is. Az iskolákban folyó nyelvoktatás hatékonyságát egyre több helyen és egyre tudatosabban igyekszünk olyan tevékenységi formákkal támogatni, amelyek á nemzetiségi nyelv gyakorlására jó lehetőséget nyújtanak. E téren a nyelvművelő olvasótáborok jelentősége kiemelkedő. A szlovák nemzetiségű gyermekek számára az idén már három olvasótábort szerveztünk. Sőt az idén először szerb-horvát nyelvű tábor is nyílt. 0 Miben látja a népfront megyei feladatait a nemzetiségi szövetségek kongresszusainak előkészítésében? — Bár a nemzetiségi politikai munka különösen a kultúra, a közművelődés keretei között zajlik, de külön figyelünk elsőrendűen politikai oldalának az erősítésére. A jó megyei tapasztalatok felhasználásával tovább fejlesztjük a nemzetiségi lakosság körében és részvételével folytatott politikai nevelőmunkánkat. A szövetségek kongresszusainak előkészítésében a helyi és a megyei népfrontbizottságok tevékeny szerephez jutnak. A káderek kiválasztásával, a politikai elemzés elkészítésével, a helyi és megyei értekezletek megszervezésével — szorosan együttműködve a szövetségekkel — jelentős feladatok várnak ránk. Igyekszünk ezeknek a legjobban megfelelni. © A nemzetiségi lakosság miként fogadja ezeket a kezdeményezéseket? A legjobb tapasztalatokat mondhatom. így például a nemzetiségek lakta községek lakói évekre visszamenően eredményesen vesznek részt a településfejlesztő társadalmi munkaversenyben. Számtalanszor bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani a közösségi élet, a politikai és társadalmi munka minden területén. A nemzetiságpolitika legnagyobb eredményének megyénkben azt tartom, hogy egyaránt erősödik a nemzetiségi öntudatuk és kötődésük a szocialista Magyarországhoz. Ez érzelmileg és cselekedetekben egyaránt kifejezésre jut. Kondacs Pál Aranyat érő határ az Aranyszarvasé Dommátor nyergében a bajnok Vastag sugárban ömlik az árpa — Ha kell, hajnalban kelünk Csúszik, fáról a kátyúk között a terepjáró. Egy órája sincs, hogy a tápiószentmárto- ni Aranyszarvas Tsz kombájnjai elindultak a beregvölgyi árpába aratni. Az utat vizs- gálgatva már az is csoda, ha egyáltalán eljutottak odáig. Délelőtt még a homokon gazdálkodó termelőszövetkezetekben sem lehetett a földekre rámenni. Az Aranyszarvas Tsz-ben pedig szikesedésre hajló, kötött a talaj. Nehezebben szikkad, könnyebben megfogja a kereket, leülteti a gépet. Sárga lámpa jelzi: megtelt Aggodalmat olvasok ki Szabó János elnök tekintetéből is. Figyeljük a határt. Jobb- ról-balról tiatalmas búzatáblák között visz az út. A kalászosok többsége megdőlt. Ahol áll a szemet gyönyörködtető sárgálló gabona, ott látni csak, milyen dús termést ígérnek a mezők. — Aranyat ér ez a határ. Olyan cukorrépa termésre van kilátás, amivel országos elsők lehetünk. Benne van vagy 500 mázsa hektáronként, s a tő- állomány 100 ezres — mondja az elnök. — És az a kukorica- tábla ott megadja a 100 mázsát is. Rekordot dönt 40—50 mázsára A szállítókocsik a borsó is: számítanak, éjjel-nappal Visegrádi műemlékgondok KI mondja ki: enyém a vár A DIB javasolja: egyeztessék a terveket, feladatokat Mintha átok ülne a visegrádi váron, olyan sók és sokféle gonddal-bajjal jár feltárása, helyreállítása és kezelése. A hivatalosan visegrádi műemléki együttes néven ismert, a tatárjárás után IV. Béla építtette vár hazánk műemlékeinek, idegenforgalmi nevezetességeinek ékességei közé tartozik. A vár feltárását hét évvel ezelőtt kezdték el az Országos Műemléki Felügyelőség, a Pilisi Parkerdő Gazdaság és a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal összefogásával. (Lapunkban e munkálatokról többször is hírt adtunk.) Időközben módosították az eredeti elképzeléseket. Akadozik a karbantartás A királyi palota és az alsóvár múzeumi célokat szolgál, s ezért költségeit a Kulturális Minisztérium fedezi. Korántsem tisztázott azonban a fellegvár helyzete. Nincs gazdája. Az Országos Műemléki Felügyelőség a fellegvár helyre- állításához kiviteli tervvel és kifejezetten műemléki munkákra képzett kivitelezőkké! járult hozzá, a beruházói megbízatást azonban nem vállalhatja. A királyi palota és az alsóvár helyreállításánál sincs minden rendben. Egyelőre leálltak a királyi palota feltárásával és akadoznak a karbantartási munkálatok is. Vitathatatlanul indokolt volt tehát, hogy a Dunakanyar Intéző Bizottság legutóbbi — csütörtökön délelőtt megtartott — teljes ülésén napirendre tűzze a visegrádi műemléki együttes helyzetét. A tárgyalás alapja a dr. Tillinner István. az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóis által készített írásos tájékoztató volt. Legyen egy kézben A DIB-ülésen — amint az várható volt — a visegrádi vár sorsáért érzett aggodalom vitára ösztönözte a résztvevőket. Az OMF képviselője egyebek között javasolta, hogy a fellegvár helyreállításának beruházói feladatait a Pilisi Parkerdő Gazdaság vállalja magára. A gazdaság eddig is sokat tett a műemléki együttesért, s ezután sem akar ettől elzárkózni — mondta el dr. Madaras László igazgató —, de egy műemlékvar fenntartása még nem tartozik a profiljába. Ezt az álláspontot képviselte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselője is. Legésszerűbbnek az látszik, ha az egész műemléki együttes helyreállítása, karbantartása, fenntartása és kezelése egy kézben futna össze. Erre pedig legalkalmasabb a Visegrádi Múzeum. A bökkenő most már csupán az, hogy a múzeumnak sem pénze, sem ereje nincs egy ilyen nagy feladat megoldására. A Dunakanyar Intéző Bizottság, mivel nem illetékes a döntésben, elhatározta, hogy kezdeményezi egy bizottság létrehozását, ebben a DIB, az OMF, a megyei tanács és egyéb érdekelt intézmények, vállalatok képviselői foglalnának helyet, s javaslatokat dolgoznak ki a visegrádi műemléki együttes helyzetének tisztázására, valamint a helyreállítás és fenntartás személyi és tárgyi feltételeinek előteremtésére. A javaslatokat aztán az érdekelt tárcák és szükség esetén a Minisztertanács elé terjesztik majd. A palotától a Sibrik dombig Változatlanul nyitott tehát a kérdés: ki a visegrádi műemléki együttes gazdája? Nyilvánvaló, hogy a Dunának ez az egyedülálló ékessége, a felbecsülhetetlen értékű volt királyi vár mindnyájunké, vagyis az országé, a népé. De további feltárásra van szükség, s az értékeket őrizni, gondozni kell. S ezt csak egy intézmény vagy vállalat tudja, a megfelelő feltételek birtokában, ellátni. A Dunakanyar Intéző Bizottság most megfogalmazott javaslata bizonyára előbbre visz- az ügyet. Ha az illetékesek úgy döntenek, hogy nemcsak a királyi palotát és az alsóvárat, hanem a fellegvárat és az egykori római tábor színhelyét, a Sibrik-dombot is a múzeumra bízza a. A nagy feladatokat akkor is csak — ahogy az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója megfogalmazta — közös összefogással lehet megnyugtatóan megoldani. Szente Pál hordják a fejtőgépekbe a hüvelyes konzervnek valót. — Ott vannak! — mutat előre hirtelen a mögöttünk ülő gépészmérnök, a távolban méltóságteljesen haladó kombájnokra. Lekanyaroaunk az útról a tarlóra. A gépkocsi üggyel- bajjal bukdácsol. A zöldhasú Dominátorotk tizenöt-húszcen- tis árkokat tapostak a puha földbe. A fülkékben a szövetkezet egy-egy hírneves embere ül: Lendvai László, aki első és Árki János, aki második lett tavaly a megyei aratóversenyben. Lendvai László az idősebb, szakállat hord, keki színű ruhát visel, ö is fiatal ember még, mindössze 32 éves. Árki János meg huszonnégy. Majdnem egyszerre villan fel gépeik sárga lámpája, jelezvén, hogy megtelt a tartály gabonával. Vastag sugárban ömlik az árpa a gépkocsikba. A termény kiürítése után egy időre átadják a kormányt a váltóknak, agy beszélgethetünk, nem áll meg a munka egy percre sem. A téma: a tavalyi siker és az idei aratás gondjai. Árvízi emlék, aratás a meredélyen — Mikor és hogyan lett kombájnos? — kérdezem Lendvai Lászlótól. — Gépállomáson ismerkedtem meg a szakmával. Elég jól megtanultam a kombájnszerelést és amikor 1964-ben fölszabadultam, mindjárt gépre kerültem. Nagy szükség volit akkor kombájníféSSra, az árvíz sújtotta terülétek termését kellett menteni. Emlékezetes marad számomra ez az élmény. Éjszaka indultunk, lábon vittük a községbe a kombájnokat. Tizennyolc éves voltam, arató-cséplőgépet addig még nem vezettem. Kompon keltünK át a Dunán, így hajóztunk Dunafalvára, azt sem tudtam, hogy kerülünk le a fatákolmányról. De ezután jött a neheze. Meredek domboldalakon dolgoztunk. Egyszer annyira elfogott a félelem, hogy leugrottam az ülésből. Azt mondtam, nem megyek tovább. Volt velünk egy idős szakember, biztatott, hogy nem kell begyulladni. Együtt ültünk föl újra a gépre és megmutatVendéget vonz Visegrád Hétvégeken mindig zsúfolt a visegrádi parkoló: a szép táj és a műemlékek változatlanul vonzzák a vendégeket. Kristóf László felvétele ta, hogyan lehet biztonságosan vezetni. Az első keserves napok után megszűnt a félelmem és szinte gyerekként — öt forint hatvan filléres órabérem volt a gépállomáson — 8 ezer forintot kerestem azon a nyáron az aratással. A tsz-be 1967-ben került Lendvai László, akkor vett először a gazdaság négy SZK—4-es arató-cséplőgépet. Nem volt hozzáértő ember, őt bízták meg javításukkal, így abba kellett hagynia a kombájnolást. A korszerű, drága eszközök megjelenése azonban nagyobb szakértelmű kombájnvezetőket igényelt. A munkatársak rábeszélték, vállalja újra az aratást. A gép is lám milyen kényelmes, tiszta. — Megvallom, csábított a dolog. Az első Dominátort aztán én kaptam meg. Ezzel a géppel lettem tavaly első. A íg győztünk ünneplőbe öltözni — Van_e titka a bajnoki címnek? — Nincs különleges módszerem. A legfontosabb, hogy a gép megállás nélkül dolgozhasson. Ezért még az indulás előtt átvizsgáljuk a gépeket, ha valami komolyabb javítanivaló akad, akár reggel háromkor is felkelünk. Szükség esetén a munkatársaim is a segítségemre vannak. Nélkülük nem boldogulnék. Természetesen sok múlik a szállítás szervezettségén, a környező gazdaságokkal tartott jó kapcsolaton is. Egy-egy fontosabb alkatrészt — ha nálunk hiányzik — tőlük szerzünk be, így értékes, napokat nyékünk. — Az első helyre az igazat megvallva, nem' számítottam. Az aratás befejeztével hetekkel később kaptam az értesítést, hogy jelenjek meg á díjkiosztó ünnepségen. Hogy mit éreztem akkor, nehezarr tudnám elmondani. Alig győztünk ünneplőbe öltözni, sok helyre kellett mennünk, mindenütt köszöntöttek bennünket. Aztán már jóval az esemény után, a fodrász-gratulált a sikerhez. Azt hittem, már régen elfelejtették. Furcsa volt, nem gondoltam, hogy ez ilyen fontos dolog. Árki János „csak második” lett. Néhány hektárral maradt el tanítómestere mögött, mert eltörött a hidraulika henger, emiatt egy teljes napot állni kényszerült. Kérdésemre, hogy nem tiszteletből szorult-e a második helyre, "nevetve válaszolt: — Ellenkezőleg! Szerettem volna legyőzni Lendvai Lacit, de sajnos, nem volt szerencsém. Igazságosnak tartom, hogy ő nyert. — És az idén sikerül-e újra az elsők közé kerülni? — Ha rajtunk múlik, igen — felel Lendvai László. — Mi kombájnosok sokat tehetünk az eredményes aratás érdekében. Ha csak két órát lehet aratni egy nap, akkor is kijövünk a gépekkel. Minden időt kihasználunk. Ha az időjárás engedi, akár reggel öttől este tízig is dolgozunk. Ilyenkor csak a munka a fontos. Sár, gépzúgás, küszködés Hogy szavait igazolja, a beszélgetés befejeztével újra felkapaszkodik a kombájnfülkébe. Magam ellenkező irányba indulok, a dűlőút felé. Sár, küszködés, gépzúgás körülöttem. Tápiószentmártonban aratnak. Valkó Béla L
