Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

1978. JÚLIUS IS., CSÜTÖRTÖK (W Környeze tvédelmi nap Budaörsön Május elején történt Buda­örsön; a nagyközségi pártbi­zottság — a tanáccsal, a nép­fronttal és a KISZ-bizottság­gal közösen — felhívással fordult a település lakóihoz, a vállalatok, szövetkezetek ve­zetőihez, dolgozóihoz, az utak, parkok, árkok rendbetétele ér­dekében. Ennek nyomán az általános környezetvédelmi napot a kö­zelmúltban rendezték. A té­nyékhez tartozik viszont az, hogy akik szívügyüknek érzik lakóhelyük tisztaságát, már korábban is nekiláttak az ut­cák, terek csinosításának. Az akció műszaki irányítója Ruppe János, a nagyközségi tanács műszaki csoportjának vezetője érdeklődésünkre el­mondta: a tavalyi évhez ké­pest javult a helyzet, a buda­Ceglédi mozaik ELŐADÁS AZ ALKOHOLIZMUSRÖL Az egészségügyi ismeretter­jesztés kétségkívül leghaté­konyabb módját választotta a Vöröskereszt ceglédi vezetősé­ge, amikor Buga László főor­vost a helyi Kossuth művelő­dési központban egy kis be­szélgetésre invitálta. A nép­szerű orvos-újságíró — akit a résztvevők a rádióból jól is­mertek — érdekes gondolato­kat közölt az alkoholizmus el­leni propagandánkról, s a megelőzés fontosságáról. A hallgatók felelősségteljesen felvetették a boltok előtti .kocsmák” megszüntetésének fontosságát: mint ismeretes, amióta délelőtt kilenc óráig nem árusítanak szeszt a ven­déglátóipari egységekben, az­óta jónenányan áz élelmiszer- üzletekben vásárolják meg kedvenc italukat. A beszélge­tés résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták annak jelentő­ségét, hogy ebben riiég to­vább kell lépni. De szó esett más káros élvezetekről is. Buga doktor szerint a ciga- rettázásnál, s a feketekávé fogyasztásánál egyaránt a mértéktartás lehet a legfonto­sabb szabály. A mértéktelen, indokolatlan gyógyszerezés ká­ros hatását szemléletes pél­dákkal illusztrálta, ú Az előadás kedves jelenet­tel zárult: azok a hallgatók, akiket korábban már hasznos gyógyító tanácsaival segített, virággal köszöntötték Buga doktort. MENJENEK LÓHATON? Kellemetlen eset ért július 2-án vasárnap délután 4 óra­kor: a Ceglédről induló GC— 94—59 rendszámú, Eger—Du­naújváros között közlekedő autóbusz vezetője és jegykeze­lője rosszul vizsgázott udva­riasságból. A dolog azzal kezdődött, hogy az indulás előtt egy-két perccel megjelent a busznál a gépkocsivezető, s látván a már zsúfolt kocsira tehetetlenül és irányítás nélkül igyekvőket, cinikusan megjegyezte: „Men­jenek lóháton!” Közben egy utast a kalauz külön pártfogá­sába vett, s ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: ennek az embernek fel kell jutnia, mert Dunaújvárosba utazik. Tisztában volt avval, hogy az ellenkezőjét senki sem tudja bizonyítani... Aztán folytatódott a histó­ria. A jegykezelós a zsúfolt kocsiban különösen kényelmet­len volt Annak az alibi-fel­hívásnak, miszerint az uta­sok fáradjanak a kocsi belse­jébe, természetesen nem lehe­tett foganatja. S a vezető hu­moros megjegyzést tehetett a mikrofonba, mert a kényelme­sen elhelyezkedett és ülőhely­hez jutott utasok vidáman mosolyogtak az ablakon ke­resztül a lemaradó utasokra. Azon nyomban szeretném ki- 4 jelenteni: a élnlküs utasokat’ — tehát azokat,- akik*' felju­tottak a kocsira — legalább annyira elítélem, mint a gép­kocsivezetőt és a jegykezelőt. Még csak annyit: ez alkalom­mal tíz utas maradt le a já­ratról. Maczelka Tibor Cegléd örsiek között egyre többen ismerték fel a környezetvéde­lem fontosságát. Különösen örvendetes, hogy az üzemek, intézmények dolgozói is csat­lakoztak a felhíváshoz. A Texelektro Ipari Szövetkezet kollektívája — mindenekelőtt a szocialista brigádok tagjai — csaknem háromszázan a Sza­badság utcában virágot ültet­tek, parkosítottak — megkö­zelítőleg százezer forint érték­ben. Varró Károly elnökkel az élen szorgalmasan dolgoztak a texelektxósok. Feltétlenül érdemes említést tenni néphadseregünk egyik alakulatának katonáiról is, akik a Szabadság utca mind­két oldalán az árkokat hozták rendibe. A kiásott földet a Vizép, a Volán és a Nagyköz­ségi Tanács Költségvetési Üzeme szállította eL A Hun- garofruct dolgozói a Felsza­badulási teret csinosították. Külön dicséretet érdemel Szilvái Ferenc tanácstag, aki a Marx Károly utca lakóival együtt vett részt a társadalmi munkában. De jól szorgoskod­tak a Kisfaludy és a Nefelejcs utca lakói is. A felsorolás persze nem teljes. Köszönet illet minden budaörsit, aki segítségét aján­lotta fel a környezetvédelmi napon. Az akció tovább foly­tatódik. Lénárt József Budaörs Málnaszedő fiatalok t Gödön, a Dunamenti Ter­melőszövetkezet málnása mostanában jókedvű gyere­A gyerekek szívesen dol­goznák, nagy élményt jelent számukra a nyári szünidei munka. Kovács Ildikó például Dunakesziről érkezett az el­múlt napokban málnát szed­ni — három testvérével együtt. A munkáért kapott pénzből tollaslabda felszerelést vásá­rolnak. Az elkövetkezendő hetekben a Balatonra utaz­nak nyaralni. S a tóparton már az új felszereléssel sze­retnének játszani... Solymosi László Dunakeszi Ez is, az is Bagról Ezúttal néhány jó hírről szeretnék beszámolni: a 'most felvetett ügyek rendezéséhez a Postabontás is hozzájárult. Korábban jeleztük, hogy a 421-es számú vonat, amely 6 óra 25 perckor indul Buda­pestről Miskolcra, nem áll meg Bogon. Ez már a múlté: az illetékesek intézkedtek, így már nem kell bosszankod­nunk. Egy másik írásban szóvá tettük: a 3-as főközlekedési úton Aszód előtt tábla jelzi, hogy balra Domony, jobbra pedig Sülysáp felé visz az út. Mivel a bagi útirányt egyetlen tábla sem mutatja — s tudva­levő, hogy Sülysáp a monori és nem a gödöllői járásban van — azt kértük, hogy a jó­val közelebb fekvő Bagra utazókat is megfelelőképpen tájékoztassák a főútvonalon. A közeljövőben ez a gond is megoldódik. sokáig, jó egészségben pihen- hessen. Végezetül pedig volna egy kérésünk. Hasznos lenne, ha a három meglevő postaládán kí­vül még kettőt fölszerelnének: az egyiket a vasút környéki új negyedben, a másikat pedig a Béke téren, mivel az építkezé­sek során a lakosság száma megnővekedett. Iszlai Albert Bag Összefognak a lakók Gödöllőn, a Fürst Sándor utca lakói esős, sáros időben sokat bosszankodnak. Rossz az út ezen a területen, így a Szentendrei körkép A BELSŐ KŐRÚTRÓL Amikor néhány évvel ez­előtt Szentendrére költöztem, gyalogosként naponta bosz- szankodtam a belváros szűk utcáiban haladva: a busz rendszerint csak néhány cen­timéterre gurult el a járóke­lők mellett. Arról már jobb nem beszélni, mi történt ak­kor, ha két teherkocsi talál­kozott egymással szemben... Hiába — mondogatták több helyen — Szentendre törté­nelmi város, a belső rész tör­ténelmi jellegén nem szabad változtatni, hiszen a település mozgását, a turistaforgalom növekedését egyebek közt ez adja... De hallottam azt is, hogy a helybeli lakosok mit éreztek, amikor a belvárosban sétál­gatva sárral fröcskölte őket le egy-egy jármű, vagy gyer­mekeik testi épsége került veszélybe. Aztán az idő múlásával terjedt a hír: épül majd egy belső körút, amelynek célja a városközpont gépjárműfor­galmának átterelése lesz. Vég­re! — lélegeztem fel. de nem tudtam, mikorra készül el? Magam sem hittem, amikor egyik napról a másikra meg­jelentek a nehéz földmunka- gépek, s néhány hónap alatt elkészült váz új út első sza­kasza. Gigászi munka volt! Alighanem sok ezer köbméter földet kellett az építőknek megmozgatniuk, s a szeszé­lyes Bükkös patakon .te új híd ível át. Már az első útszakasz átadása után bebizonyosodott, hogy a közlekedés gyorsabbá, kényelmesebbé vált, s nagy dolog, hogy a gyalogosok köz­lekedése a belvárosban — a járműforgalom elterelésével — biztonságosabb lett. Kezd már kibontakozni a második szakasz is, amely öt­letesen aluljáró építésével oldja meg a gyalogosok biz­tonságos közlekedését a HÉV- állomás mellett. Szerintem a belső körút méltó lesz a régi és a megújhodó Szentendré­hez egyaránt. S végezetül még egy észre­vétel. A tavasszal festett út­burkolati jeleket ideje lenne ismét láthatóvá tenni. Az új út eddig átadott szakaszán ugyanis olyan nagy a forga­lom, hogy a gépjárművek ke­rekei a festékjelzéseket már lekoptatták. táborozó úttörők Évek óta hagyomány Szent­endrén a nyári gyermeküdül­tetés. Nem azért, mintha a város és környéke nem len­ne elég szép, de az itt lakó gyerekek számára a helyi lát­nivalók, a hegyes-dombos táj, s talán a múzeumok is már többnyire ismertek. így több élményt ígér számukra az Al­föld végtelen lapálya, még- inkább az egykor veszélyes „sívóhomok”. így hát Kecske­mét környékén fekvő Laki­telek—Tőserdőn találtak a szentendreiek üdülésre alkal­mas területet: a vidék ideá­lis, hiszen van itt meleg vizű strandfürdő, s láthatják a gye­rekek, hogy az ember szorgal­ma az egykor használhatat­lannak vélt terepen virágzó mezőgazdasági kultúrát terem­tett. Ilyen meggondolásból járnak a szentendrei Bajcsy-Zsilinsz- ky úti általános iskola úttörői erre a helyszínre sátortáboroz­ni — többnyire két hét időtar­tamra. S a szülőik a meg­mondhatói: a gyerekek évről évre élményekben gazdagod­va térnek haza. Laukó Zoltán Szentendre kék nevetésétől hangos. A felnőttek mellett segítenek a szüretelésben a Fóti Gyermek- városból, Vácról, valamint a Dunakeszi 3. számú általános iskolából érkező tanulóik is. A bagi posta dolgozói jól és pontosan végzik napi munká­jukat. A helybeliek tudják, hogy mindebben jelentős sze­repe van a hivatal vezetőjének, Erőss Imrének. Kevés telepü­lésen dicsekedhetnek azzal, hogy a lakosság több mint ti­zennyolcezer napi-, heti- és havilapot olvas havonta, s az öt lelkiismeretes kézbesítő jó­voltából mindig időben meg­kapják az előfizetők vala­mennyi sajtóterméket. Az elmúlt napokban történt némi változás a postahivatal­ban: Erőss Imréné 35 évi be­csületes munka után — az utolsó hét esztendőt töltötte Bagón — nyugdíjba vonult. A helybeliek pedig azt kívánják; gépjárművek rendire felcsap­ják a sarat a gyalogosokra, ráadásul a járdán is bokáig érő latyakban közelítik meg otthonaikat a lakók. Az utcabeliek akár társa­dalmi munkában is szívesen változtatnának ezen a hely­zeten: a városi tanácsnál nyil­ván módot találnak arra, hogy ilyen körülmények között a Fürst Sándor utcaiak segít­ségére legyenek. Kiss Sándorné f Gödöllő Kitüntetett Budakesziről A budakesziek örömmel ér­tesültek a hírről: az Országos Béketanács legutóbbi ülésén a mozgalomban kifejtett ered­ményes munkája elismerése­ként az ötven kitüntetett akti­vista között volt Németh Ist­ván . kelmeíes^y§gytisztító kisiparos. A budai járásbeli nagyközségben kevés olyan la­kó akad, aki ne ismerné; pa­naszmentes munkájával Igyek­szik megkönnyíteni a házi­asszonyok otthoni munkáját. Tudni kell azt is, hogy a kisiparosok bizalmából húsz éve a helyi csoport titkára. Nemcsak szavaival, hanem tetteivel, közéleti példamuta­tásával is kiérdemelte a hely­beliek megbecsülését. Azt mondja, a béke ügye a legfontosabb az emberiség számára. Ezért dolgozik nagy szorgalommal szakmájában, s társadalmi megbízatását is teljes odaadással látja el. Padányi Lajos Budakeszi Tápiószecsői köszöntés Az elmúlt napokban ben­sőséges hangulatú ünnepségen köszöntötték1 Tápiószecsőn a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bizottságának szervezésé­ben — a helyi pártszervezet, a tanács, a Vöröskereszt, va­lamint az üzemek, intézmé­nyek dolgozóinak képviselői — a századik születésnapját ün­neplő Sebők Istvánnét. Az ünnepelt — akit falu- szerte mindenki csak Boris néninek szólít — elmesélte életét. A jelenlevőik — Török Sándor nagyközségi tanácsel­nökkel az élen — nagy érdek­lődéssel hallgatták a fordula­tokban gazdag száz esztendő legfontosabb epizódjait. S szemmel láthatóan Sebők Ist- vánnénak rendkívül jólesett a megemlékezés, a köszöntés. Boldogan nézegette a műve­lődési ház fotószakköré nek ajándékát, azt a fényképet, amely egy felejthetetlen pil­lanatot örökített meg: azt, amikor az elmúlt évi öregek napján vidám táncba kez­dett ... Offela Sándor Tápiószecső Szerkesztői üzenetek N. N. Nagykáta: Ezúton is kö­szönjük a tiltott pálinkafőzés vis­szásságairól írottt cikkünkhöz hozzászólásukat. A cikk írója az észrevételeket továbbítja az illeté­kes megyei hatóságoknak. K. L,. Vác: Örömmel olvastuk levelét. A felvetett témához kap­csolódik egy érdekes hír, amely­ről á pomázi kulturális tájékozta­tóból értesültünk: a Budapest és Szentendre közötti vasútvonalai — egy vágánnyaf4—’ 1R88. augusitük 17-én helyezték üzembe. Az addig gőzvontatású vasutat 1914-ben vil­lamosították. S egy frissebb adat: 1944. december 25-én leállt a HÉV- közlekedés, s a következő éy feb­ruár 20-án. már Diesel-vontjifóésú mozdonyok vitték a szerelvfliiffek utasait a Filatorigát ós SzenlHfare között. H. I. Monor: A MÁV Budapesti Igazgatósága — csakúgy, mint a Volán 20. számú vállalat — vala­mennyi olvasói észrevételt lelkiis­meretesen kivizsgál tapasztalatunk szerint. A közlekedéssel kapcsola­tos észrevételek egyébként — a ke­reskedelem mellett — szerkesztő­ségi postánkban hétről-hétre gya­kori témák. Levél az általánosításról Tisztelt ifj. Fejér Ferenc! Engedje meg, hogy Vácról szerkesz­tőségünkbe küldött soraira ezúttal nyílt levélben válaszoljak. Személyesen saj­nos nem ismerjük önt, de a borítékon, a vezetékneve előtti „ifjú” szóból egy­értelműen arra következtethetünk, hogy a felszabadulás után született ge­nerációhoz tartozik. Érdeklődéssel ol­vastuk szenvedélyes vitairatát, amely­ben nem ért egyet azokkal, akik meg­lehetősen felületesen alkotnak megfel­lebbezhetetlen véleményt a fiatalokról — többnyire a hosszú haj, s a farmer- nadrág alapján. Egyetértünk Önnel ab­ban, miszerint könnyen előfordul — ta­pasztalatai is megerősítik ezt az állítá­sát —, hogy az ítélkezők egy része vil­lámgyorsan kitekint az autóbusz abla­kán, s az ezerszer látott tájban igyek­szik gyönyörködni, ha netán egy éppen felszálló kisgyermekes anyának ülőhe­lyet kérnek. S mielőtt bárki is elfo­gultsággal vádolhatná, közli velünk az okot is, amiért tulajdonképpen tollat fogott: az utóbbi időiben többször is fültanúja volt a tizen- vagy még a hu­szonéves korosztályt érintő felszínes és elhamarkodott bírálatoknak. Ez pedig fáj, és rosszul esik Önnek. , Nyugtalanságát teljes mértékben megértjük, de azonnyomban szögezzük le: a még kétségkívül létező előítéletek leküzdéséért éppen a fiatalok tehetik a legtöbbet — mindenekelőtt akkor, ha •mindennapi tetteikkel, cselekedeteikkel bizonyítják — a munkahelyen és az is­kolapadban egyaránt — az állítások ellenkezőjét. De engedje meg, hogy fel­hívjuk a figyelmét egy fontos dologra: hiba lenne, ha ön. is — miként a fel­színesén bírálók —’ általánosítana. Mert példák sora bizonyítja: az objektívan mérlegelők vannak többségben. S állí­tásunk bizonyítandó, szeretnénk közre­adni friss élményünket. Az elmúlt na­pokban a Ceglédi Állami Gazdaságban jártunk KISZ-építőtáborozók között, akik nélkül e helyszínen a nyári hóna­pokban — az ismert munkaerőhiány kö­zepette — ma már elképzelhetetlen a kukorica címeresaése, s a gyümölcsszedés. Az önkéntes munkavállalókról pedig — csaknem félezer középiskolás diák munkáját jellemezve — igy alkotott vé­leményt a gazdaság ősz hajú, sokat ta­pasztalt oktatási előadója: • — Tizennégy éve foglalkozom hiva­talból az építőtáborozók ügyes-bajos dolgaival. És amikor azt kérdezik tő­lem, milyenek a mai fiatalok, mindig csak annyit mondok: ilyenek. Szünide­jük egy részét feláldozva hajnalban kelnek azért, hogy kukoricát kapálja­nak, s leszedjék az érett barackot... A kertészeti főmérnök pedig őszinte szóval, lelkesen magyarázta: ha kell, ötvenszer is elmagyarázza egy pesti diáknak, hogyan kell „szakszerűen” ku­koricát kapálni, mert szívesen dolgozik az építőtálborozókkal. Szerinte ugyan­is — ha a fiatalok is átérzik felelőssé­güket — akkor nincs jobb munkaerő az épitőtáborozóknál. S ugye jólesik Önnek is hallani az ilyesfajta véle­ményt? De folytathatnánk a sort a követendő példákkal. Aligha hisszük, hogy bárki is kifogásolta volna a Pest megyei Vil­lanyszerelőivari Vállalat Bláthy Ottó aranykoszorús ifjú szocialista brigádja egyik vagy másik tagjának hosszú haját vagy farmernadrágját: az említettek — kifogástalan napi teljesítményük, szor­galmas tenniakarásuk mellett — társa­dalmi munkában^ vállalták, hogy a kis- tarcsai kórház melletti lakótélén két­száztíz lakásából hatvannak a villany­szerelését — teljes egészében az udvari térvilágítással együtt — elkészítik. Ter­mészetesen szabad idejükben. S ráadá­sul eldöntötték azt is, hogy munkájuk értékének tíz százalékát a kórházi be­tegek kulturális igényeit szolgáló beren­dezési tárgyakra ajánlják fel. De jól ismerik őket a kókai és a szentlőrinc- kátai öregek napközi otthonában is, ahol patronálóként gyakori vendégek az ifjúsági szocialista brigád tagjai. Továbbmenve: megkérdezhetnénk a fe­lületesen ítélkezőktől azt is, hallottak-e vajon a Dunai Kőolajipari Vállalatnál az Alkotó ifjúság pályázat elmúlt évi eredményeiről? Aligha, ezért leírjuk: csaknem száz vállalkozókedvű harminc éven aluli — néhányan egyénileg, míg mások kollektíván — törték a fejüket egy-egy új, s mindenekelőtt a hagyo­mányosnál gazdaságosabb műszaki- technológia bevezetésén. Az ötletek rea­lizálása legalább százmillió forint meg­takarítást jelent a vállalatnak. Hosszasan sorolhatnánk a példákat, de úgy véljük, az eddigiek is bizonyít­ják: veszélyes dolog az általánosítás. Éreztük soraiból, hogy nem az ápolat­lan külsejű ifjakért emelt szót — mert azért akadnak ilyenek is —, hanem a becsületesen tevékenykedő többségért. így hát csatlakozunk levelét záró sorai­hoz: Ön szerint hasznos lenne, ha a fe­lületesen ítélkezők először egy kis ön­vizsgálatot tartanának... Még csak annyit: köszönjük felelős­ségteljes sorait — kortársai nevében is; Üdvözlettel: Falus Gábor í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom