Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

2 KTunap ID78. JCLIUS 2., VASÄRNAP A legsürgetőbb a nukleáris háM megakadályozása A rendkívüli ENSZ-közgyűlés záródokumentuma Szombaton hajnalban New Yorkban több mint öt- § hetes tanácskozás után 28 oldalas záródokumentum el- r fogadásával befejezte munkáját az ENSZ-közgyűlés 10., I rendkívüli, leszereléssel foglalkozó ülésszaka. Törvényjuvashtak a Kremlben A két új törvénytervezet ré­Bevezetőben a dokumentum hangsúlyozza: míg az államok erőfeszítései végső céljainak továbbra is a hatékony nem­zetközi ellenőrzés alatt meg­valósuló általános és teljes leszerelésnek kell lennie, a közvetlen cél a nukleáris há­ború veszélyének kiküszöbölé­se és olyan intézkedések meg­valósítása, amelyek megál­lítják és megszüntetik a fegyverkezési versenyt, meg­nyitják a tartós békéhez veze­tő utat. A fegyverkezési verseny, főként nukleáris téren, ellen­tétes azokkal az erőfeszítések­kel, amelyek a nemzetközi fe­szültség további enyhítésére, az összes állam közötti békés együttélésen és bizalmon ala­puló nemzetközi kapcsolatok megteremtésére, a széles körű nemzetközi • együttműködés és megértés fejlesztésére irá­nyulnak. A fegyverzetek tömegmére­tű felhalmozása és a fegyver­gyártási technológia fajüldöző rendszerek által történő meg­szerzése, továbbá annak lehe­tősége, hogy ezek a rendsze­rek atomfegyverek birtokába jutnak, kihívó és egyre veszé­lyesebb akadályt jelent a sür­gős leszerelést igénylő nem­zetközi közösség számára. Ezért a leszerelés érdekében elengedhetetlen — főként az­által, hogy minden ország szigorúan tartja magát a Biz­tonsági Tanács ide vonatkozó döntéseihez — annak megaka­dályozása, hogy a rezsimek fegyverek vagy fegyvergyártá­si technológia birtokába jus­sanak. A továbbiakban a záródo­kumentum rámutat: a tartós nemzetközi béke és biztonság nem alapulhat katonai szövet­ségek által történő fegyverfel­halmozáson, sem az elrettentés bizonytalan egyensúlyán, vagy a stratégiai fölény doktrínáin. Véges erőforrásokkal rendel­kező világunkban szoros kap­csolat van a fegyverkezésre fordított kiadások, valamint a gazdasági és társadalmi fejlő­dés között. Az erőforrásoknak ilyen hatalmas méretű pazar­lása összeegyeztethetetlen az igazságon, méltányosságon és együttműködésen alapuló új nemzetközi gazdasági rend megvalósításával. A jelenkor legégetőbb, leg­sürgetőbb feladata az új világ­háború — nukleáris háború — veszélyének elhárítása. Az emberiségnek választania kell: megszünteti a fegyverkezési hajszát és hozzálát a leszere­léshez, vagy szembe kell néz­nie a megsemmisüléssel. A nukleáris leszerelési intéz­kedésekről folyamatban levő tárgyalásokkal egyidejűleg megbeszéléseket kell tartani a fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzetek kiegyensú­lyozott csökkentéséről is, a fe­lek csorbítatlan biztonságának elve alapján. Tárgyalni kell to­vábbá a hagyományos fegyve­rek nemzetközi szinten történő továbbadásának korlátozásáról is. Kiemeli a dokumentum: az ENSZ minden tagállama meg­erősíti az ENSZ alapokmányá­ban előirányzott célok iránti maradéktalan elkötelezettsé­gét. Az alapokmánynak meg­felelően az ENSZ-nek közpon­ti szerepet kell betöltenie és elsődleges felelősséget visel a leszerelés területén. Míg a le­szerelés kérdésében minden tagállam felelősséggel tartozik a nukleáris leszerelés terüle­tén az atomfegyverrel rendel­kező tagállamoké az elsődleges felelősség. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a lehető leghamarabb tető alá kell hoznia azt a megállapo­dást, amelyre a hadászati fegyverkorlátozási (SALT—II) tárgyalásokon évek óta töre­kednek. A SALT—II megállapodást nyomban követniük kell a két fél közötti további hadászati fegyverkorlátozási tárgyalá­soknak, hogy azok elvezesse­nek a hadászati fegyverzetek megállapodás szerinti jelentős csökkentéséhez és minőségi korlátozásához. Atomfegyvermentes öveze­tek létrehozása a térség érin­tett államok által önként megkötött egyezmények alap­ján — fontos leszerelési intéz­kedést jelent. Szilárdabb helyzet kialakí­tása Európában — emeli ki a továbbiakban a záróokmány — a katonai potenciál alacso­nyabb szintjén, a megközelítő egyenlőség és paritás, vala­mint minden állam csorbítat­lan biztonsága alapján. Ezek­nek a céloknak az elérése ér­dekében fokozni kell a folya­matban levő erőfeszítéseket. Sürgető igény mutatkozik arra, hogy a már létező lesze­relési gépezetet új életre kelt­sük és a leszerelési tárgyalá­sok színhelyéül létrehozott fó­rumoknak megfelelőbb képvi­seleti jelleget biztosítsanak. Az ENSZ-közgyűlés volt mindeddig az ENSZ leszerelési kérdésekkel foglalkozó leg­főbb tanácskozó testületé. Ez­tán is meg kell tartania ezt a funkcióját és mindent el kell követnie annak érdekében, hogy megkönnyítse a leszere­lési intézkedések megvalósítá­sát. Az ENSZ-közgyűlése az eredetileg létrehozott bizottság utódaként létrehozott egy le­szerelési bizottságot, amelynek tagja az ENSZ összes tagálla­ma. Az ENSZ közgyűlésének 33. ülésszakán határoznak majd az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési üléssza­kának időpontjáról. A közgyűlés üdvözli a most véget ért rendkívüli ülésszakon részt vett tagállamok konzul­tációi nyomán született megál­lapodást, amelynek értelmében az atomfegyverrel rendelkező államok részt vehetnek a le­szerelési bizottság ülésein és további 32—35 állam lesz azon a listán, amelyet a közgyűlés 32. ülésszaka elnökével folyta­tandó konzultációk alapján állítanak össze. A leszerelési bizottsági tagságot rendszeres időközökben felülvizsgálják. A leszerelési bizottság ülését legkésőbb 1979 januárjáig kell összehívnia Genfbe annak a tagállamnak, amely az össze­állítandó listán az ABC sze­rint az első helyen szerepeL A leszerelési bizottság a) konszenzus alapján fogja végezni munkáját; b) saját ügyrendi szabály­zatot fogad el; c) tanácskozások után fel­szólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát, hogy nevezze ki a bizottság titkárát, aki személyes képviselőjeként is működik majd, és hogy le­gyen segítségére a bizottság­nak, valamint annak elnöké­nek a bizottsági ügyrend meg­szervezésében ; d) havonta új elnököt nevez ki a bizottság élére a bizott­sági tagok közül; e) saját napirendet fogad el, figyelembe véve a közgyűlés ajánlásait és a bizottsági tagok javaslatait; f) évente vagy adott esetben gyakrabban jelentést terjeszt a közgyűlés elé és hivatalos, valamint egyéb fontos doku­mentumait rendszeresen eljut­tatja az ENSZ tagállamaihoz; g) megállapodik azokkal az érdekelt államokkal, amelyek nem tagjai a bizottságnak, hogy írásos javaslatokat vagy munkadokumentumokat ter­jesszenek a bizottság elé olyan leszerelési intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek a bi­zottság napirendjén szerepel­nek és, hogy részt vegyenek javaslataik vagy munkadoku­mentumaik vitájában; h) kívánságukra meghívja azokat az államokat, amelyek nem tagjai a bizottságnak, ab­ban az esetben, ha ezek az ál­lamok érdekeltek a bizottság napirendjén szereplő kérdé­sekben; i) ha ellenkező döntés nem születik, plenáris üléseit nyil­vánosan tartja. A legközelebbi megfelelő időpontban leszerelési világ- konferenciát kell összehívni, az államok egyetemes részvé­telével, megfelelő előkészítés után. Felkérik a főtitkárt, hogy jeles személyiségekből hozzon létre tanácsadó testületet. E testület, melynek tagjait a főtitkár szakismeretük és a méltányos földrajzi megoszlás alapján jelöli ki, tanácsokkal látná el őt az ENSZ égisze alatt készítendő leszerelési és fegyverkorlátozási témájú ta­nulmányok, beleértve az ilyen tanulmányok programjának összeállítását is. A jövő hét közepén tartják meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának soron következő ülésszakát. Az ülésszak előké­szítéseként a tanács két házá­nak törvényelőkészítő bizott­sága pénteken a Kremlben két törvényjavaslatot tárgyalt meg — mindkettő összefüggésben van az ország új alkotmányá­val. Az első tervezet a Szov­jetunió Minisztertanácsáról szól. A második törvényjavas­lat az államközi szerződések megkötésének, végrehajtásá­nak és felmondásának rendjét szabályozza. Kairóban szombaton meg­nyílt az Arab Liga külügymi­nisztereinek rendkívüli ülése, hogy megtárgyalja Észak-Je- mennek bél-Jemen ellen elő­terjesztett panaszát, amely szerint az utóbbinak állítólag sze annak az átfogó munká­nak, amellyel a Szovjetunió törvényeit, törvényerejű ren­delkezéseit az új alkotmánnyal hozzák szoros összefüggésbe. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos tervezetet ugyan­csak pénteken megtárgyalta és elfogadásra ajánlotta a Leg­felsőbb Tanács két házának külügyi bizottsága. A bizottság együttes ülésén Mihail Szusz- lov, az SZKP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi, zottság titkára elnököl. része lett volna Al-Ghasmi észak-jemeni államfő meggyil­kolásában. Az arab országok közül a tanácskozásról távol maradt Szíria, Líbia, Algéria, Irak és a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság. RMM befejezte verséilátogatását Kadhafi ezredes, líbiai ál­lamfő, aki szombaton befejez­te tárgyalásait Edward derek­kel, a LEMP KB első titkárá­val, sajtóértekezleten kijelen­tette: „Ügy vélem, mostani lá­togatásaim hozzájárulnak ah­hoz, hogy minőségileg maga­Szojuz-Szaljut Munka ­A Szaljut—6. űrállomáson a hét végén folytatódnak a kí­sérletek. Az állandó személy­zet tagjai, Kovaljonok és Ivan- csenkov segítséget nyújt a rö­vid időre érkezett Klimuk- nak és Hermaszewskinek ah­hoz, hogy a programot végre­hajtsák, így ők i"1 dolgoznak a hét végén. Az űrhajósok a többi kö­zött a Föld fényképezésével, Megnyílt az Rm Liga ülése sabb szintre emeljük Líbia és a szocialista országok kapcso­latát. A líbiai államfő hivatalos, baráti látogatása befejeztével szombaton a kora délutáni órákban elutazott Varsóból. hét végén orvosi-biológiai kísérletekkel töltik a hét végét. Megismétel­nek néhány olyan kísérletet is, amelyet még az első nemzetkö­zi személyzet számára írtak elő. Jut idő azért a pihenésre is: a programban sportolás és az aktív pihenés más formái is szerepelnek. Az űrnégyes tag­jai beszélgethetnek családtag­jaikkal a földi irányító köz­ponton keresztül. A hét kérdései Választás és változás Fordult a kocka - A kompromisszum útjai - Kard által... HÉTFŐ: Államcsínyt kíséreltek meg a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban, leverése nyomán kivégezték az addigi köztársasági elnököt, Szálem Ali Rubiát, az új elnök Mohammed Ali Nasszcr lett. — az izlandi parlamenti választások balratolódást eredményeztek a kis NATO-tagállam belső helyzetében. KEDD: Ismét a szovjet—amerikai viszonyról nyilatkozott sajtó- konferenciáján Carter elnök. — Kadhafi Berlinben tárgyalt. — Schmidt nyugatnémet kancellár afrikai kőrútjának első állomásán, Lagosban a nigériai vezetőkkel folytatott eszmecserét. SZERDA: Genscher nyugatnémet külügyminiszter Izraelbe látoga­tott. — Merényletsorozat Baszkföldön. — Kínai küldöttség érkezett Olaszországba. CSÜTÖRTÖK: Véget ért a KGST ülésszaka, Vietnamot felvették a tagok sorába, hosszú távú célprogramokat dolgoztak ki. — Meg­kezdődött az olasz elnökválasztás. — Eritreai gerillaszervezetek beje­lentették, hogy készek tárgyalni az etióp kormánnyal. PÉNTEK: Fölemelték a genfi leszerelési bizottság taglétszámát, Franciaország is részt vesz munkájában, Kína, egyelőre elméletileg, ugyancsak. — Madagaszkár államfője a Szovjetunióban tárgyal. — Schmidt kancellár Zambiában folytatta afrikai tárgyalásait. SZOMBAT: Giscard d’Estaing francia elnök befejezte spanyol- országi látogatását. — Mondale, az USA alelnöke Izraelben és Egyip­tomban tárgyal a közel-keleti válság újabb megoldási kísérleteiről. A héten kellett véget érnie az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, a leszereléssel foglalkozó ülés­szakának. Nehezen jutottak el a befejező aktusig, hosszabbí­tásra is szükség volt. A végén a genfi leszerelési bizottság kibővítését határozták el, he­lyet hagyva Franciaországnak és Kínának. Bekapcsolódik-e ez a két ország a leszerelési erőfeszítésekbe? — vetődik fel a kérdés. Olaszország eljutott a köz- társasági elnökválasztásig, a tény aláhúzandó, hiszen elkép­zelhető lett volna, hogy egy újabb terrorhullám elodázza a pártok alkudozását. Elnyú- lik-e a nagyválasztók szava­zássorozata? — kérdi az Itáliá- ra figyelő világ. A múlt hét végén Észak-Je­menben, e hét elején Dél-Je­menben voltak véres esemé­nyek. Mind a két országban életével fizetett a köztársasági elnök, de nem ez a döntő az Arab-félsziget délnyugati tér­ségében történtek elemzésekor, hanem az, hogy a két állam1 politikai vonalát megszabó té­nyezőkben történt-e változás? BEKAPCSOLÓDIK-E FRAN- CIAORSZG ÉS KlNA A LE­SZERELÉSI ERŐFESZÍTÉ­SEKBE? A nagyhatalmak közül — sokak számára talán hihetet­lenül hangzik a tény — eddig csak Franciaország és Kína tartotta távol magát a leszere­lési tárgyalásoktól. Pedig Pá­rizsban és Pekingben sokszor és sokat ostorozták a világot a fegyverkezés miatt... A Kí­nai Népköztársaság természe­tesen addig, amíg a nemzet­közi elismertetése váratott magára, nem ülhetett a tár­gyalóasztalhoz: az USA és a többi nyugati hataiom meg­akadályozta ebben. Később aztán a maói politika torzulá­sa nyomán Kína önmagát zár­ta ki a leszerelési tárgyalások­ból. Franciaország esetében a de gaulle-i politika tiltotta meg a leszerelési alkudozások­ban való részvételt: a tábor­nok-elnök valahogyan azzal érvelt, hogy egyfelől a francia tárgyalási pozíció nem elég erős mindaddig, amíg nem alakul ki az ország atom-ütő- ereje, másfelől pedig azzal vá­dolta a leszerelési tárgyaláso­kon részt vevőket, hogy nem is törekednek igazi leszerelés­re. Most fordult volna a koc­ka? Párizsban nyilvánvalóan, hiszen az Elysée-palotában az a nem .gaulle-ista Valéry Gis­card d’Estaing ül, aki az idei tavaszon a nemzetgyűlési vá­lasztásokon az őt támogató képviselőknek a Bourbon-pa- lotába való bejutása révén megszabadult attól a kötele­zettségtől, hogy tiszteletben kellene tartania a gaulleista hagyományokat. Ugyanakkor a francia kormány folytatja azt a politikáját, amely a hadi­iparnak nyújtott támogatás­ban, a fegyverek exportjának szorgalmazásában jutott kife­jezésre eddig is. Vannak akik cinikusnak mondják ezt a párizsi álláspontot: szavak­ban a leszerelés szükségessé­gét hangoztatni, s íme, tárgya­lóasztalhoz is ülni, gyakorlat­ban viszont folytatni a jegy- vergyártást és -eladást. Kína még nem siet a meg­nyilatkozással: egyáltalán be akar-e kapcsolódni a genfi le­szerelési tárgyalásokba, ahol most már számára fenn van tartva a hely, s ha igen, ak­kor mikor? Egyelőre a pekin­gi vezetők is csupán a fegy­verkezési, fegyvervásárlási szándékaikat hangoztatják. Nincs hét, hogy valahol fel ne bukkanna egy kinai kato­nai küldöttség, s ne érdeklőd­nék a helyi fegyverszállítási lehetőségek felől... Kinek, minek vásárol fegyvert Kí­na? Egyes vélemények sze­rint a saját népének sakkban tartásához kellenek a fegyve­rek, más vélemények szerint a kínai terjeszkedési törekvé­sek egyre több ázsiai irányban bontakoznak ki — Délkelet- Ázsiától akár Japánig is. ELNYŰLIK-E AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKVÁ­LASZTÁS? Erre a kérdésre sem köny- nyű felelni, nemhogy a ké­zenfekvőbbre, hogy ki is lesz, ki is lehet hát az Olasz Köz­társaság következő elnöke. A két kérdés, persze, összefügg: ha a pártok hamar meg tud­nak egyezni a megválasztan­dó személyben, akkor nem kell sok szavazás... Az 1011 úgynevezett „nagyválasztó” kétharmados többségét nyil­vánvalóan senki sem szerez­hette meg az első fordulókban, viszont a negyedik szavazás­tól kezdve, amikor már ele­gendő az abszolút többség, el­méletileg a kereszténydemok­raták és a kommunisták közös jelöltje nyomban megszerez­hetné az elnöki mandátumot. Kétségtelen, kompromisszum­ra lesz szükség az elnök sze­mélyének kijelölésében. A kölcsönös engedmények jelle­ge, iránya a kérdéses csupán. Mindenesetre nem lehet ta­gadni az olaszországi elnök- választás jelentőségét: a kor­mányfő kinevezésének jogá­val, a parlament feloszlatásá­nak jogával az elnöki funk­ció igen jontos a hatalom gyakorlása szempontjából. S mert hét esztendő az elnöki megbízatás időtartama, elkép­zelhető, hogy az új elnöknek a Quirinale-palotában tölten­dő évei alatt kerülhet sor olyan történelmi jelentőségű politikai döntésre, mint az olasz kommunisták bevonása a kormányba. TÖRTÉNT-E VÁLTOZÁS A KÉT JEMEN POLITIKAI VO­NALÁBAN ÉS AZ AZT MEGHATÁROZÓ TÉNYE­ZŐKBEN? A múlt hét végén Észak- Jemen elnökét, a Szaúd-Ará- bia csatlósaként elkönyvelt Ghasmi alezredest megölték... A merényletért a nyugati pro­paganda és a reakciós arab rendszerek vezetőit tették fe­lelőssé. Az országot kormány­zó Nemzeti Front Központi Bizottsága összeült, hogy megtárgyalja a vádak vissza­utasításának módját, amikor a Kína-barátságról ismert ál­lamelnök, Szalem Ali Rubia (aki távolmaradt az ülésről), államcsínnyel megpróbálta magához ragadni a hatalmat. A puccskísérletet leverték, Szalem Ali Rubiát kivégez­ték. A Nemzeti Front közle­ménye szerint az elnök „in­dividualista akciókat” hajtott végre. Diplomáciai megfigye­lők ezt a megfogalmazást úsv értelmezik, hogy Szalem Ali Rubiának része lehetett az észak-jemeni elnök elleni me­rénylet megszervezésében. A Nemzeti Front közleménye azt is hangsúlyozta, hogy „Szalem Ali Rubia kétségbe vonta a szocialista közösség országaival, elsősorban a Szovjetunióval való, elvileg megalapozott kapcsolatok he­lyességét”. Nyilvánvaló, hogy Dél-Jemen vezetői (a köz- társasági elnök az a Moham­med Ali Nasszer lett, aki ha­zánkban is járt hivatalos lá­togatáson) a jövőben fokozot­tabban támaszkodnak a szo­cialista közösségre és a Szov­jetunióra. Észak-Jemenre Sfaúd-Ará­bia nyomása továbbra is rá­nehezedik. Érdemes emlékez­tetni arra, hogy a korábbi észak-jemeni államfő, Ibra­him al-Hamdi ezredes, meg­próbált szabadulni a szaúd- arábiai befolyástól, mire 1977 októberében eltették láb alól Ghamsi alezredes, aki 1978 februárjában lénett a helyébe, engedelmes szolgája volt a rijadi elképzeléseknek. Négy hónap múltán beteljesedett rajta a végzet, számos arab lap ugyanis őt sejtette az al- Hamdi elleni merénylet mö­gött .,. Aki karddal támad, kard által vész... A két Jemen körüli küzde­lem korántsem érhet egyik napról a másikra véget. A két kis ország geopolitikai, stra­tégiai szempontból jelentős: Aden, a brit támaszpont­hálózat egykori fontos lánc­szeme az Indiai-óceán sarká­ban, a Vörös-tenger bejáratá­nál, Afrika szarvával szem­ben fekszik. Szomszédságában pedig Észak-Jemen. amelyet az imperialista stratégák sze­retnének megőrizni és fel­használni. Pálfy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom