Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

1978. JÜL1US 12., SZERDA Heti jogi tanácsok • A jogszerű felmondást méltányosságból nem lehet ha­tálytalanítani. Az egyik vállalat átszerve­zést hajtott végre létszám­csökkentéssel. Ennek követ­keztében egyes munkakörök­ben átcsoportosítások voltak, és az adminisztratív létszámot is csökkentették. Az egyik dolgozó panasszal élt, hogy miért az ő munkaviszonyát szüntették meg, amikor nála több méltányossági szempont van, mint a vele egy munka­helyen dolgozó többi munka­társánál. A vállalati munka­ügyi döntőbizottság figyelem­be is vette a panaszát, és a vállalati intézkedést megvál­toztatta, a felmondást hatály­talanította. Olvasónkat úgy tá­jékoztatták, hogy a döntőbi­zottság határozata ellen a vál­lalat keresetet akar benyújta­ni a Munkaügyi Bírósághoz. Olvasónk kérdezi: milyen esélye van, nézzen-e másik munkahely után, vagy pedig várja be a Munkaügyi Bíróság döntését A Munka Törvénykönyv és annak alapján kibocsátott ren­delkezések, a dolgozó munká­hoz való jogának védelmében, és a méltányosság messzeme­nő figyelembevételével szé­les körben tiltják és korlátoz­zák, illetve megfelelő feltéte­lekhez kötik a vállalati fel­mondást. Nem feszi azonban lehetővé a törvénykönyv — mondja a Legfelsőbb Bíróság egyik munkaügyi állásfogla­lása —, az említett tiltó, il­letve korlátozó szabályokba nem ütköző felmondás meg­támadását, méltányossági szempontok alapján, mert az a jogbiztonsággal nem férne össze. Ha a vállalati felmon­dás jogszerű, pusztán méltá­nyossági körülmények alapján azt nem lehet hatálytalaníta­ni. A jogbiztonság követelmé­nyeiből az is következik, — mondja az állásfoglalás —, hogy a felmondási ok vizsgá­lata nem jogosítja fel a mun­kaügyi vitát elbíráló szervet arra, hogy a vállalat vezetése körébe tartozó olyan kérdé­sek eldöntésébe is beavatkoz­zék, amelyek a munkaügyi vita keretein kívülesnek. Ol­vasónk esetében, amikor a felmondás arra hivatkozik, hogy a vállalatnál történt át­szervezés miatt a dolgozó munkaköre megszűnt, a mun­kaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés célszerű volt-e, il­letve, hogy a vállalat miért az érintett dolgozó munkaviszo­nyát mondta fel, s miént nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának mun­kaviszonyát szüntették meg. Természetesen, az előbb el­mondottak nem érintik a szakszervezeti szerv vétó jo­gát, mert ha nincs is jogsza­bályi tiltó vagy korlátozó aka­dálya a felmondásnak, de az sérti a szocialista erkölcsöt, a vállalat szakszervezeti szerve élhet a törvényben biztosított jogával, ezért, ha olvasónk úgy gondolja, hogy az ő kö­rülményeinek mérlegelése na- gyobbfokú méltányosságot kí­vánnak meg, és a vállalat in­tézkedésével megsértette a szocialista erkölcsöt, kérje a szakszervezeti szerv segítségét. O A munkaidő alatti rend­szeres italozás oly súlyos kö­telezettségszegés, amely alapul szolgálhat fegyelmi úton tör­ténő elbocsátásra. Két olvasónk keresett fel bennünket. Elmondták, hogy külső munkahelyen dolgoztak, és módjuk volt napközben az étkezésikor italt fogyasztaniuk. Ezt szóvá tették. Következő alkalommal már fegyelmi eljárást is indítottak ellenük, azt állítván, hogy munkaidő alatt italoztak és leititasodtak. Tagadták ezt, de tanúvallomások alapján a fe­gyelmi jogkör gyakorlója el­fogadta azok előadását, és a legszigorúbb fegyelmi bünte­tést kapták. Munkahelyükről fegyelmi úton, azonnali ha­tállyal elbocsátották őket. Olvasóink két tényt sérel­meznek: egyrészt a leittaso- dás megállapítását, másrészt a legsúlyosabb fegyelmi bünte­tés kiszabását. Évek óta a vál­lalatnál dolgoznak, és amint elmondták, munkájuk, maga­tartásuk ellen korábban nem volt kifogás. Amióta a telep­helyen kívüli munkahelyen is végeznek munkát, elismerik, hogy néha egy-két korsó sört megittak. Méltánytalannak ítélik meg, hogy emiatt elbo­csássák őket a vállalattól. Az a körülmény, hogy leit- tasodtak-e vagy sem, ténykér­dés, amit tanúk vallomásával, egyéb bizonyítékkal kell a vállalatnak igazolnia. Annak a tanúnak a vallomása, aki azt állította, hogy a délutáni munkájuk már semmit sem ért, hangoskodtak, és a mun­kavezetőnek azért kellett le- küldenie az állványról, mert bizonytalan volt a járásuk, más alapot szolgáltathat arra, hogy a fegyelmi jogkör gya­korlója megállapítsa az ittas­ság mértékét is. A munkahelyen elmondták az illetékesek, hogy a szövet­kezetnél az utóbbi időben az italozás komoly méreteket öl­tött, ezért kényszerült a veze­tőség szigorúan büntetni. A munkáltatóvaj. értünk egyet, mert az ismert körül mények miatt, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is indokolt lehetett. Nincs helye — mondja bíróság egyik ítéletében — akár a legsúlyosabb fegyelmi büntetés enyhítésének abban az esetben, ha a dolgozók munkaköri kötelezettségüket a munkahelyen vagy azon kí­vül, de a munkaidő alatt tör­ténő italozással szegik meg. Különösen nem lehet szó az emiatt kiszabott büntetés eny hítéséről, ha a dolgozó ezért korábban már figyelmeztetés­ben, sőt súlyos fegyelmi bün­tetésben részesült. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóknál a kötelezettségszegést súlyosab­ban kell elbírálni, mert az ilyen magatartás arra utal hogy a korábbi fegyelmi bün­tetés nem érte el a kellő ne­velő hatást. Mivel a két ol­vasónk a korábbi figyelmezte­tések ellenére sem hagyta ab­ba az italozó magatartást, rossz példájuk másra is el­terjedt, nem sok esélyt jóso­lunk neki, ha az elbocsátás ellen panaszt emelnek a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­ságnál. Dr. M. J. Kevés a szabálytalanság Munkavédelmi vizsgálatok Pest megyei könnyűipari üzemekben Tíz nap rendeletéiből A mezőgazdaság és élelmi­szeripar helyzetéről, fejleszté­sének feladatairól hozott MSZMP KB határozat vég- rehajtásáróL 'Közölt 7' 2/1978.' szám alatt fontos* irányelvet a Tanácsok Közlönye 28. száma. A vállalatra kiszabott köt­bér, bírság, kártérítés esetén a felelősségrevonással kapcso­latban jelent meg MüM közle­mény a Munkaügyi Közlöny 7. számában. Egyes óvodákban és alsófo­kú nevelési, oktatási intézmé­nyekben a 11 napos munka­rend, illetőleg tanítási ciklus bevezetéséről intézkedik az oktatási miniszter 121/1978. OM. számú utasítása. (Műve­lődésügyi Közlöny 12. száma.) Az üdülők alkalmazottai munkabérének, munkafeltéte­leinek, valamint térítési díjai­nak megállapításáról szintén a Művelődésügyi Közlöny 12. száma ad tájékoztatást az ér­dekelteknek. (110/1977. sz. MüM utasítás.) A KISZ-szervezetek jogai­nak egységes szabályozásáról (egyetértési, véleményezési döntési jog) adott ki jelentős irányelvet, az Állami Ifjúsági Bizottság 3/1978. ÁIB/ szám alatt a Művelődésügyi Közlöny 12. számában. A tartós fogyasztási cikkek alkatrész ellátásáról és javító szolgálatáról a Magyar Köz­löny 42. száma tartalmazza a 35/1978. (VII. 6.) MT számú rendeletet. A közúti járművek forga­lomba helyezéséről és forga­lomban tartásával kapcsolatos egyes díjakról ugyanitt jelent meg a 4/1978. (VII. G.) KPM— BM. sz. rendelet. Államunk a munkavédelem intézményes megszervezésével, a biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtésével védi a dolgozók egészségét és testi épségét. Az üzemi balesetek visszaszorításából az ügyész­ségek is kivették és kiveszik részüket. Több alkalommal országos vizsgálat keretében vizsgálták egy-egy iparág munkavédelmének helyzetét, sőt néhány évvel ezelőtt a Fővárosi Főügyészség ötéves időszakra visszatekintve adott értékelést a munkavédelem helyzetéről. Pest megyében az ügyészsé­gek 1975-ben a termelőszö­vetkezetek közös vállalkozá­sainál, 1976. első félévében a termelőszövetkezeteknél, míg a második félévben az általá­nos fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél végeztek munkavédelmi vizsgálatokat. Az elmúlt évben az ipari szö­vetkezeteknél voltak munka- védelmi vizsgálatok, amelyek tapasztalatairól, illetve megál­lapításairól lapunk olvasói is tájékoztatást kaptak. Az idén könnyűipari válla­latok vizsgálata került sorra. Az ügyészségek képviselői 8 vállalatnál jártak, ezek a vállalatok összesen 5295 dol­gozót foglalkoztatnak. Az ügyészségek vizsgálatainak célkitűzései a korábbiakkal azonosak voltaic: most is azt ellenőrizték, hogy miként ér­vényesülnek az üzemi balese­tek megelőzésére szolgáló, to­vábbá azok bejelentésére, nyil­vántartására és kivizsgálására vonatkozó jogszabályok. Vizs­gálták ezenkívül azt is, hogy az üzemi balesetet szenvedett dolgozók jogos kártérítési igé­nyüket a vállalattal szemben érvényesítik-e, illetve meg van-e erre a lehetőség. •*, t»*. ~ - - - - • - * • A . Szabályzatok A dolgozók egészsége és testi épségének védelme szem­pontjából jelentős szerepe van a vállalati munkavédelmi sza I bályzatoknak. A SZOT álta kiadott előírások és iránymu­tatások értelmében a vállala­ti munkavédelmi szabályzatok­nak tartalmazniuk kell töb­bek között a szakmai óvórend­szabályok vállalaton belüli al­kalmazására vonatkozó ren­delkezéseket, valamint az et­től való eltéréseket. Tartal­mazni kell ezenkívül a válla­lati munkavédelmi szabály­zatoknak a veszélyforrásokat, az egyéni védőeszközök és vé­dőruházat juttatásának sza­bályait, a nők és fiatalkorú­ak számára tiltott munkakö­rök jegyzékét és a munkavé­delmi szervezet rendjét. Az ügyészségek megállapítá­sai szerint valamennyi vizs­gált vállalat rendelkezik mun­kavédelmi szabályzattal. Ki­sebb hiányosság csupán két vállalat munkavédelmi sza­bályzatában fordult elő. Meg­említhető, hogy a vizsgált vál­lalatok többsége gyáregység vagy telep volt. Ezért a válla­lati munkavédelmi szabályza­tok központilag készültek, így aztán a Pest megyei üzemek­ben a helyi sajátosságok fi­gyelembevételével csupán függeléket kellett készíteniük. Őrhálózat Azt megállapították az ügyészségek, hogy mindegyik vállalat készített munkavé­delmi fejlesztési tervet. Ezek a tervek megfelelnek a vonat­kozó jogszabályoknak. A be­ruházások és gépi berendezé­sek üzembe helyezésével kap­csolatosan a vizsgálatok egy vállalat kivételével sehol sem tártak fel hiányosságokat. A balesetelhárítási oktatásra vo­natkozó rendelkezésekkel kapcsolatosan két vállalatnál állapítottak meg az ügyészsé­gek szabálytalanságokat. A tapasztalatok szerint egyik vállalatnál sem tudták doku­mentálni nyilvántartásaikban az oktatás tárgyát. Ez a körül­mény azzal a veszéllyel, jár, A Legfelsőbb Bíróság döntései Vagyonközösség megszüntetése Házi Jogtanácsadó, június: A lakásigénylés és elosztás Nem mindenki előtt is­mert, hogy a lakásokat köz­pontilag meghatározott terv szerint osztják szét, s hogy ebben a tanács építtette, va­lamint a tanács rendelkezésé­re bocsátott OTP-építésű és lakásépítő szövetkezeti laká­sok egyaránt szerepelnek. Mindezt bevezetőként — Általános tudnivalók cím alatt — taglalja a kiadvány, majd rátér a napjainkban is változatlanul legfőbb lakás­ellátási formára, s a tanácsi bérlakásokkal kapcsolatos is­mereteket foglalja össze. Ho­gyan jelölik ki a bérlőt? Ki tekinthető jogosultnak? Mi a lakásigény mértéke? Hogyan kell az igényléseket elbirál- nia a hatóságnak? Melyek a kiutalás szabályai? Ám ezzel még koránt sincs kimerítve a téma, hiszen a tanácsok ma már nem csak bérlakásokkal gazdálkodnak, hanem olyan lakásokkal is, amelyek szemé­lyi tulajdonba kerülnek. E lakások vevőire vagy építte­tőire ugyancsak a lakásügyi hatóságok tehetnek javasla­tot. Erről szól a kiadvány har­madik fejezete, melyhez az­után a lakás visszaadását és újraelosztását tárgyaló rész kapcsolódik, illetőleg amelyet ez a ritkább problémacsoport­zár le. A számot a szokásos állan­dó rovatok egészítik ki. A Házi Jogtanácsadó júniu­si száma az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium közreműködésével készült, és már kapható az újságárusok­nál és a posta hírlapboltjai­ban. Elvált házastársak vagyon­közösségének megszüntetésé­vel kapcsolatban fontos állás- foglalás hangzott el a Legfel­sőbb Bíróságon. A szóbanforgó ügyben mind a férjnek, mind a feleségnek a közös vagyonon kívül külön­vagyona is volt. Az előbbié a ház, amelyben laktak, az asz- szony pedig a még leánykorá­ban megtakarított pénzét az ingatlan tatarozására fordítot­ta, továbbá balesetbiztosítás révén nagyobb összeghez ju­tott, amit az együttélés alatt felhasználtak. A járásbíróság úgy döntött, hogy a közös va­gyonhoz tartozó tárgyak érté­ket kétfelé osztotta, s ebből levonta a férjet és a feleséget megillető különvagyon össze­gét. — A vagyonmérleg felállí­tásánál alkalmazott, ezzel az elszámolási módszerrel a já­rásbíróság tévedett, és ez a férj sérelmével járt — mondta ki az ítélet ellen emelt tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság. — Ha megtérí­tésre váró különvagyon van, azt az életközösség megsza­kadásakor meglévő közös va­gyon értékéből kell levonni. Az így megmaradt érték lesz a tiszta közös vagyon és ezt kö­zöttük azonos arányban meg kell osztani. Akkor is tévedett a járásbíróság, amikor elren­delte, hogy a különvagyont a közös vagyonból teljes érték­ben kell kiadni, holott a ráfor­dított összegeken olyan tár­gyakat vásároltak, amelyeket az együttélés alatt használtak, s ennek következtében értékük csökkent. A járásbíróságnak! mindenek előtt azt kellett vol­na tisztáznia, hogy a házastár­sak közös- és különvagyonu­kat milyen arányban és mi­lyen értékű vásárlásokra for­dították, végül, hogy az élet­közösség megszakadásakor ezeknek a tárgyaknak az ér­téke, a beszerzéskorihoz viszo­nyítva, milyen mértékben csökkent. — Ezeket a járásbíróság nem tisztázta, ennélfogva íté­lete ebben a vonatkozásban megalapozatlan. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíró­ság a járásbíróság ítéletének a házastársi közös vagyon meg­osztására vonatkozó rendelke­zését hatályon kívül helyezte és —a kifejtettek figyelembe vételével lefolytatandó — új eljárásra, valamint új határo­zat hozatalára kötelezte. Per az elhullott állatokért Az egyik Áfésszel egy házaspár terményértékesítési szerződést kötött. A szövetke­zettől tojóhibrideket vásárol­tak, kötelezték magukat, hogy száznegyvenezer tojást adnak át, s ezzel törlesztik a barom­fiak vételárát. Nem sokkal az állatok átvétele után az állo­mányban betegség jelei mutat­koztak, több pedig elpusztult. Ezekből néhányat a körzeti ál­latorvos megküldött az Orszá­gos Állategészségügyi Intézet­nek, amely megállapította, hogy heveny Marek-féle meg­betegedésben szenvedtek, s ezért hullottak el. Ezekután a házaspár az Áfész-hez inté­zett ajánlott levelében beje­lentette szavatossági igényét, ellene. Az alsófokú bíróságok majd kártérítési pert indított ellentétes ítéletei után törvé­nyességi óvásra az ügy a Leg­felsőbb Bíróság elé került, amely az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte, az ÁFÉSZ kártérítési kötelezett­ségét megállapította, és a já­rásbíróságot új eljárásra, vala­mint új határozat hozatalára kötelezte. A határozat indoklása sze­rint a mezőgazdasági termény­értékesítésről szóló kormány- rendelet értelmében, aki a szerződést megszegi, kötbérrel és kártérítési felelősséggel tar­tozik. Hibás teljesítés esetén a minőségi hibát, felfedezése után, a másik féllel haladék­talanul közölni kell, egyben a szavatossági igényt is be kell jelenteni. Ez az igény a bíró­ság előtt az átvételtől számí­tott hat hónap alatt érvénye­síthető. A házaspár a barom­fiak fertőzöttségét csak akkor tudta meg, amikor az Országos Állategészségügyi Intézet vizs­gálatának eredményét megis­merte. Szavatossági igényüket azonnal bejelentették és hat hónapon belül pert is indítot­tak. Az eljárt biróságoknak azonban azt is vizsgálniok kel- rett volna, hogy a házaspár kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e. Kérdés, hogy amikor az állatok betegesked­ni kezdtek, nem kellett volna-e őket a Marek-féle be­tegség ellen azonnal beoltani, és ezzel a további elhullást megelőzni vagy csökkenteni. A perben meghallgatott szak­értő szerint, ha az állomány néhány napos korában nem kapott védőoltást, az már ké­sőbb nem pótolható. Ezzel szemben a tanúként kihallga­tott körzeti állatorvos azt val­lotta; az oltás utólagos lehető­ségére felhívta a házaspár fi­gyelmét. Ebből tehát az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy véleménye szerint a későbbi védőoltás is hatásos lehetett volna. Az ellentétes felfogá­sokra tekintettel indokolt lehet az Országos Állategészségügyi Intézet megkeresése, hogy melyik szakvélemény fogadha­tó el. hogy egy esetleges üzemi bal­esetnél nem tudják azt bizo­nyítani, hogy a dolgozó ré­szesült-e balesetvédelmi okta­tásban. A biztonságtechnikai vizsgával, kapcsolatbaji ugyan­akkor nem találtak szabályta­lanságot. A munkavédelmi fel­adatok ellátására és a balese­tek megelőzésére szolgáló szervezetet valamilyen formá­ban mindegyik vizsgált válla- lalatnál kiépítették. Minden vállalatnál van biztonsági megbízott, ezek többsége azonban nem függetlení­tett, hanem munkaidejük har­madában más feladatokat is ellátnak. A biztonsági meg­bízottakon kívül a szak- szervezeti bizottságok is fog­lalkoznak munkavédelemmel. Munkavédelmi albizottság mű­ködik szakszervezeti munka- védelmi felügyelővel többek között a Váci Kötöttárugyár­ban. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kistarcsai Gyárá­ban munkavédelmi őrhálóza­tot alakítottak ki. A munkavé­delmi őrök azután üzemré­szenként munkavédelmi őr- naplót vezetnek a hiányossá­gokról. Ezenkívül a munkavé­delmi ismeretekből a dolgo­zók részvételével brigádvetél­kedőket rendeztek. Szemle A munkavédelmi ellenőrzés általános módszere a bizton­sági szemle. E vonatkozásban hiányosságokat ugyancsak két vállalatnál állapítottak meg ügyészségek. Az egyik válla­latnál a hiányosság abban je­lentkezett, hogy a biztonsági szemléket az előirt számban nem tartották meg. A másik vállalatnál az igazgató a 'biz­tonsági szemléken nem vett részt, ami ugyancsak szabály­talan. Azoknál a vállalatoknál, ahol a biztonsági szemléket az előírásoknak megfelelően megtartották, a jegyzőkönyvek szerint alaposak voltak. Min­den esetben megvizsgálták, hogy a korábbi biztonsági szemlén megállapított hiá­nyosságokat megszüntették-e, az újonnan megállapítottak megszüntetésére határidőt ál­lapítottak meg és felelős sze­mélyt jelöltek ki. Az ügyészségek tapasztala­tai szerint egyes vállalatoknál baleset esetén nem jegyzik fel az óvórendszabálynak azt a pontját, amelynek megszegé­se okozta a balesetet. A bal­eset okaként véletlent, fi­gyelmetlenséget jelölnek meg és a baleset leírásából is in­kább a következmény álla­pítható meg mint a baleset oka. Előfordultak helyenként olyan esetek is, amikor a balesetről felvett jegyző­könyvet csak akkor adták oda a balesetet szenvedett dolgo­zónak, amikor az kérte. Az ilyen gyakorlat szabálytalan, mivel a baleseti jegyzőköny­vet minden esetben és kérés nélkül a sérült dolgozó rendel­kezésére kell bocsátani. Kártérítés Üzemi baleset következté­ben a dolgozót ért kár megté­rítésére vonatkozó igény érvé­nyesítésére a vizsgált vállala­tok a felszólítást kiadták. Ä vizsgálatok megállapításai szerint a vállalatok kártéríté­si gyakorlata az előírásoknak megfelelő. Törvénysértő in­tézkedést az ügyészségek nem észleltek. A vizsgálatok sehol sem tapasztaltak olyan törek­vést, hogy a vállalat a felelős­séget a balesetet szenvedett dolgozójára igyekezett volna áthárítani. A tapasztalatok szerint a vállalati döntések a jogorvoslatra vonatkozó fel­világosítást tartalmazták. Dr. Varga Emil 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom