Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

Ma temelik Herendi Ödönt Szívroham következtében, 78 éves korában, elhunyt Vácott, Kossuth utcai otthonában He­rendi Ödön aranydiplomás pe­dagógus, a Szakmunkásképző * Intézet tanári karának köztisz­teletben álló doyenje. A harmincas években került Vácra, a Dunántúlról. A Bőr­ipari Szakiskolában tanitott, ki­tűnő énekkart szervezett, veze­tett, s ő maga is a korábbi években a Vox Humana Kórus tagja volt. Több szakmunkás- képző tankönyvhöz készített szakrajz-illusztrációkat. Jósze­mű fényképész is volt, fővá­rosi és helyi lapok közölték felvételeit. Nyugdíjba menése után, a gépipari szakközépis­kolában tanított műszaki raj­zot. Fél évszázados eredményes pedagógusmunkássága elisme­réséül, aranydiplomát kapott. Családja, tanártársai és ta­nítványai ma, június harmadi­kén, 14 órakor kísérik végső pihenőhelyére, a Vác-alsóvárosi temetőben. A Magyar Rendőr fényké­pes tudósításban tájékoztatta olvasóit arról, hogy Vácott idén ünnepélyes formában kapták meg első személyazo­nossági igazolványukat a 14 éves iskolások. — Megszüntetik, betemetik Vác legforgalmasabb utcájá­ban, a Széchenyi utcában a nyilvános illemhelyet, mert mű­szaki hiba miatt használhatat­lanná vált. — Csővezetéken jut el a kö­zeljövőben a földgáz Vácról Romhányba, az Építési Kerá­miagyár most készülő új üzem­csarnokába, ahol a gázkemen­cék fűtését és a gyártelep energiaellátását szolgálja. — Muray Róbert vadász-fes­tő és grafikus nemrégen Vá­cott rendezett sikeres kiállí­tást. A következő állomás Szé­kesfehérvár volt, ahol hasonló érdeklődés fogadta Témám, a természet című tárlatát. — Összeállították a DCM Sportegyesület csapatát az Olaszországban, június 14-én kezdődő motoros világtalálko­zóra, melyen a DCM-ből tizen­nyolcán vesznek részt, s mint a legnépesebb magyar csapat, képviselik hazánkat. — Kiskunlacházán rendez június 18-án közlekedésbizton­sági versenyt a Pest megyei Tanács ipari osztálya. A ver­senyre meghívta a váci tanács­vállalatok, a KIOSZ körzeti csoport és a szövetkezetek egyé­ni versenyzőit, csoportos részt­vevőit is. — Hann Ferenc művészet- történész, a szentendrei Fe- renczy Károly Múzeum mun­katársa nyitotta meg a Váci Képtár című gyűjteményes kiállítást tegnap, június máso­dikén, a főtéri kiállítóterem­ben. — író—olvasó találkozót rendeznek június 7-én, este 6 órakor a deákvári Ságvári Endre Klubban, ahol Berkesi András lesz vendég. A DCM Gábor Áron szocialista brigád­ja — mint szervező — a ren­dezvényre várja a váci szocia­lista brigádokat. Piaci jelentés Vácott, a pénteki piacon az öregburgonyát 5, az újat 26 forintért mérték. A száraz­bab 30—35—40 forintos áron kelt el. A vöröshagyma ára 12 forint volt. Zöldséget 10, sárgarépát 8 forintért láttunk, már nagyon gyenge minőség­ben. A kelkáposzta 4,50, a fe­jes 8 forintba került. A karfiol ára 32 forintra csökkent Sava­nyított káposztát is láttunk, 10 forintért adták kilóját. A kara­Pályaszéli jegyzet Itt a bajnokság hajrája A váci stadion salakpályáján állunk és figyeljük az edzőmér­kőzést. A Híradás ellenfeléül a gödi csapatot választotta. Bed- narik Károly nincs a pályán: vasárnapi szabálytalanságáért, két mérkőzésen nem állhat a csapat rendelkezésére. — Mi történt tulajdonkép­pen? — Egyszerre futottunk a lab­dára — emlékezett a középpá­lyás —, úgy éreztem, még be­le tudok rúgni, a hátvéd azon­ban gyorsabb volt. Igaz, Őt sem találtam el, de a játékvezető le­küldött a pályáról, veszélyes játék miatt. — Nagyon sajnálom a dolgot — folytatta. — Legalább négy éve nem voltam kiállítva, saj­nos, elvesztettem a fejem. Nem mentségként, de azért el­mondom: ellenfeleink nem játszottak sportszerűen, alatto­mosan rúgtak, csíptek, s tették a megjegyzéseket is. Tudom, mindez nem jogosít fel sza­bálytalankodásra, de abban a pillanatban nem tudtam józan fejjel mérlegelni. Ha inaid újra játszom, igyekszem feledtetni a hibám. Itt a bajnokság hajrája, 3 mérkőzés van hátra. A váci csapat, képességei alapján, akár négy-öt pontot is össze- gyűjthet. de vajon a tavasszal rapszodikusan szereplő fírda mire lesz képes? S vajon meny­nyire veszt cszre, hogy egyik legjobb középpályása hiányoz­ni fog? A Szőnyi úton, a 63. percben, amikor a kiállítás bekövetke. zett, 2:0-ra vezetett a vasutas csapat. A Híradás nem játszott igazán jól, de a kiállítással ki­zárta annak lehetőségét is, hoev legalább csökkentse hát­rányát. Holnap, vasárnap újból ti­zenegyen futnak ki a pályára, s a szurkolók remélik, hogy a játékkal sem és az idegek­kel sem lesz baj. Pálinkás Ferenc PálinJcás Ferenc, a csapat gyúrója 1948-ban született. Ál­talános iskolás korában több­féle sportot űzött, de igazi szenvedélye a foci maradt. Bátyjával együtt játszott a Va­sas ificsapatában is és 1967- ben került a váci sportegyesü­letbe. Hét éven át segítette lelkes, jó játékával, félelmetes szabad­rúgásaival a Híradást a győ­zelmekhez. Egy súlyos sérülés parancsolta le a zöld gyepről. A labdarúgástól azonban nem tudott elszakadni: az egyesü­let vezetőinek felkérésére, örömmel vállalta el a gyúrói teendők ellátását. Feladatát nagy lelkesedéssel, közmegelégedésre végzi. Ügy gondolja, hogy a gyúrói képe­sítés megszerzésével, még jobban segítheti a játékosok felkészülését. Hasznosítani tud­ja játékos pályafutása során szerzett tapasztalatait is. Ami­kor ideje engedi, segít a kézi- labdásoknak és az atlétáknak. A gyúró munkája nem látvá­nyos. Ha győz a csapat, nem őt ünnepük, ha veszít, nem őt szidják. De hozzáértésére, fel- készültségére nagy szükség van. Simák Attila Vasárnapi labdarúgóműsor I. osztály A járási labdarúgó-bajnok­ság következő fordulóját hol­nap, június 4-én, délután 4 órakor játsszák a csapatok. Esze Tamás—Szob (v.: Pusz- Hi, Huszár, Tóth, 10 órakor), G'algavölgye—Váchartyán (v.: Petrovics, Fodor), Verőcemaros —Szokolya (v.: BLASZ jv.). Kösd—Fóti MÁV (v.: Kutai, Vígh, Fehér, 8.30 és 10 órakor), Nagymaros—Sződliget (v.: Streit, Várszegi, Nábelek), Vác- rátót—Vácduka (v.: Fehér, Vígh, Kutai), Dunakeszi—Má- rianoßztra. (v.: BL ASZ jv.). II. osztály ÉSZAKI CSOPORT: Ke­mence—Kóspallag (v.: Farkas), Szokolya—Letkés (v.: Varjú 11.), Ipolydamásd—Verőcema­ros II. (v.: Tóth), Perőcsény— Zebegény (v.: Hering). DÉLI CSOPORT: Örboty- tyán II—Fóti SE II, Szód—Ör- bottyán I., Penc—Kisnémedi, Püspökszilágy—Rád. (E mér­kőzéseken BLASZ játékveze­tők bíráskodnak.) A mérkőzések előtt egyper­ces néma gyásszal adóznak a • elhúnyt százszoros magyar vá­logatott, Bozsik József emlé­kének. lábé darabja 2—4 forintba ke­rült. Az uborka ára is csök­kent, a múlt heti 28 forintról, 20—24 forintra. Zöldborsót 26— 30 forintért kínálták. Az új sárgarépa csomója 2—5 fo­rintért kelt el. Lassan, de mér­séklődik a paradicsom ára is: 50—65 forintért kapható. A he­gyes zöldpaprika darabja 2—3, a fehéré 2—5 forint volt. A fe­jes saláta darabját 1—2 forint­ra mondták. A retek ára 2—4 forint között változott. A zöld­hagyma csomója 1,50—2 forint.' ba került. Spenótot 10, sóskát 8 forintért kínáltak. Sampinyon gombát a kiskereskedőnél 80, a Zöldértnél 65 forintért lát­tunk. Nagyon csökkent az eper ára: a múlt heti 100—120 fo­rinttal szemben, tegnap 40 és 70 forint közötti áron lehetett venni. Cseresznyét 20—24 fo­rintért adtak. Az alma ára 20— 24 forint volt. Dióbélért 120, mákért 65—70 forintot kértek. Elő csirkét a termelőszövet­kezeti árudában,34, tyúkot 27 forintos kilónkénti áron mér­tek. A magáneladók az előne­velt csirkét 18—25, a naposat 8—10 forintért adták. Kiska-. csákat 18—45 forint közötti áron kínálták. A naposlibá- hért 45, a nagyobbakért 60 forintot is adtak. A tojás ára 1,40 volt. fU Km 1 1 '■ Ít; ■; Hk V'i ’•■ I m 1 fl ' 1 T ~ I Lv. AfcPfST MEGYEI HI 1 A VÁCI JÁRÁS ÉS ulÁp; VÁC KÜ.L ÖNKIADÁSA .. v ■ VAROS RÉSZ ERE- - . • ^:íi XXII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1978. JÚNIUS 3., SZOMBAT Hatvanhét éves sütőüzem Finompékárut gyártó gépsor Egymást váltó munkacsapatok Hatvanhét évvel ezelőtt, 1911-ben alapították Vácott a főtéri péküzemet, azóta meg­szakítás nélkül működik a kór­házépület és egy lakóház közé ékelődve. Az utcai fronton árusít a sü­tőipari szaküzlet, bejárata előtt gyakran hosszú sor vár a jó hírű kenyérre, az udvar hát­só felében találjuk a műhelye­ket, azokban készítik a kenyér- és péksüteményeket. Nonstop termelés Vasárnap este felgyulladnak a villanyok. Előkészítik a lisz­tet, dagasztják a tésztát, mé­rik a süteménybe való diót, lekvárt, mákot. Márton István, Gazddg Szilveszter és Grósz István szakmányvezetők mun­kacsapatai háromszor nyolc­órás váltásban követik egymást, egészen szombat délig. A non­stop termelés indokolt: a főté­ri üzem termékei kapósak. Munkaterületük nagy: Észak- Pest megyét látják el, s nem­csak a Duna balparti közsé­geket, hanem a túlsó oldaléit is, Visegrádtól Szentendréig. A kerepesi vállalati központ ezért határozta el, hogy korszerű gé_ pekkel könnyíti, segíti a terme­lést. Gondok enyhítői Nemrégen helyezték üzembe a fínompékárut gyártó gép­sort. Dagasztógép, nyújtógép, tésztaszaggató' gép sorakozik* egymás mellett; Négy-hatta­gú munkacsapat formálja a kalácsokat, pogácsákat, buktá­kat. A reggeli műszak készíti a kenyeret. í Ütemesen nyílik, záródik a gőzkemence ajtaja. A hosszú nyelű lapát a sütemények so­kaságát rakja művészi sorban a forró kemencébe. Jelenleg már napi 8—9 ezer dara­bot állítanak elő a termékek­ből. A minőség egyre javul, a választék mennyisége megnö­vekedett. Sokat enyhítenek a háziasszonyok gondján, a köz- étkeztetések étrendjének ösz- szeállításán. A dolgozók több mint fele férfi. Ott dolgozik két nyugdí­jas: Gyimesi Sándor és Gerst- ner Károly• akik az 1951-ben végréhájtött1 áll*mwsífás' ófa tevékenykednek a köztulajdon, ba vett üzemekben és sok év­tizedes tapasztalatukat átadták már a fiatalabb nemzedékek­nek. Az utcán nyolc-tíz vásárló. Várják az udvarvégi üzemből a friss főtéri kenyerét. A siker titka Mi a siker titka? Talán az olajjal hevített, egyenletes melegű gőzkemence? Talán a szállítóeszköz, amelynek a se­gítségével nem kerül soha egy­másra friss kenyér, s megtart­ja eredeti, vonzó formáját? A titok nyitja ez is, az is, de úgy érezzük, a siker legfőkép­pen azoknak az egymást váltó munkacsapatoknak érdeme, amelyek hol nappal, hol.-éjjel, okos, korszerű gépek segítségé­vel azon munkálkodnak, hogy Vác és környéke jó kenyérhez, ízletes péksüteményhez jusson. Papp Rezső A város és környéke története (I.) Rákóczi szabadságba rca idején VAK BOTTYÁN SZOBRA Vác egyik terét díszíti. Az idős generális lóháton, a nye­regből kiemelkedve áll. Szeme (csak egyikre lát) a távolba fürkész. Csontos arca ke­mény, parancsoló, teste szi­kár. Nevét nem kellett a szo­bor talapzatára írni, minden­ki felismeri. Nevezhetnénk úgy is, ahogy magát Károly Sándorhoz, 1705-ben írt leve­lében titulálja: „engemet nem kártevő, hanem jótévő János­nak hívnak.” Nem kis iróniá­val rója e sorokat a fővezér­nek, mert hallotta, nagyon sza­badjára engedi kurucait, azok pedig sanyargatják a szegény népet. Bottyán szigorú fegyelmet tartott hadában, keményen büntette a vétkeseket: „a ka­tonaság is jó disciplinában tartatik — írja további leve­lében —, semmi húzást, s vo- nyást nem követnek el”. Miért került szobra Vácon megörökítésre? Talán mert a török alól felszabadult vár­nak rövid ideig kapitánya volt? Ez kevés érdem lenne hozzá. Neve inkább Rákóczi szabadságharca idején kötődik a városhoz. 1703-ban még Esztergom lovasparancsnoka, Visegráditól védi a Duna- partot, hogy „által ne jöhesse­nek” rajta a kurucok. Vácra viszont benyomultak még szeptemberben. Egy kanono­kot és Berkes András viká­riust ,.békével együtt hagyták, úgy, hogy ennyihány akó bo­rát megitták" — írja Bottyán Koháry főkapitánynak. Ez még hagyján, de a vá­ros lakossága is megsínylette a kurucok vendégeskedését. Ä panasz nem maradt el, „alázatos instanciával” egye­nesen Rákóczihoz fordulnak. A fejedelem 1704. január 4- én menlevelet ad Vácnak. „Parancsoljuk azért a fenn megnevezett minden Hadi Tiszteinknek, s alattok valók­nak, hogy az említett város­ban ... az ott való lakosokat háborgatni, s károsítani, egy­szóval semminémű alkalmat­lanságot ott elkövetni meg ne merészeljék.” VÁCON EKKOR Szabó Má­té ezereskapitány legénysége tanyázik. A parancsnok kény­szeríteni akarja elsősorban a nemességet hadbaszállásra. Ekkor Annosy Pál, Básty Mi­hály és Kecskeméti Ferenc Váci nemesek egyenesen a fe­jedelemhez fordulnak, mente­sítse őket addig, míg a köze­li Budán tanyázó német ka­tonaság támadásától tartaniuk kell. ígérik, a veszedelem el­múltával, teljesítik kötelessé­güket: „Isten mi tájunkat jobb karban hozván, készek vagyunk, s lészünk vérünket kiontanunk édes hazánk sza­badságáért.” Rákóczi kérésük­höz nem járul hozzá: „Mint­hogy a következhető szabadu­lásnak közönségesen akarunk örülni, azért insurgállyanak és a köz haszonra való ügyet kö­zönségessen forgassák.” Hadba száll Szabó Máté ezeriben és seregében 48 váci lovas, közöttük Annosy Pál és Básty Mihály. Kecskeméti vá­rosbírónak nem kellett fegy­vert kötnie. Toboroztak még 18 hajdút Jeney István zász­laja alá. Vác lakóinak egyko­rú összeírásaiból, tüzetes vizs­gálattal megállapítható, hogy a kurucnak beálló váciak na- gyobbára házatlan lakosok és zsellérek. A 66 közül 11 na­gyon ifjú lehetett, keresztne­vük: Jancsi, Marci, Peti stb. Hamarosan a Dunántúlon harcolnak, Bottyán keze alatt. Ekkor valóban, a védtelen Vácnak bekövetkezik vesze­delme: a budai németek rá­törnek. 1704 nyarán Annosy Rákóczihoz fordul: „engedné el a váci hegyen lévő nagy szőleiböl obveniálandó dézs- mát, vegye tekintetbe a váci veszedelemkor táborban léti- ben háromezer forintig az el­lenség által okozott kárát.” 1705, FEBRUÁRJÁBAN Szabó Máté ezere ismét Vác körül táborozik, Űjfalussy Fe­renc vicehadnagy a váci he­gyekben lévő fiskális szőlőket katonáknak, hajdúknak oszto­gatja. Panasz megy ismét Rá­kóczihoz: „szegény jobbágy emberek fogyatkozása és az ország jövedelmének kára származik belőle”, mert azok megművelni nem kénesek. Jú­lius 11-én Rákóczi Vácon tar­tózkodik, Bottyán a Dunántú­lon harcol. Szabó Máté ezerét átveszi Bezerédi. de ősz táján eloszlik népe. Bottyán hadna­gyokat küld összegyűjtésükre. Ahol nincs őrző szeme, ott, bizony, hatalmaskodnak a kuruc alparancsnokok. 1706. március 14-én, Egerben pa­naszt nyújtanak be a felede­lemnek, hogy a Vác alatt tá­borozó Űifalussy Ferenc Cső­váron milyen erőszakosságot követett el, mivel a bírák a kurucoknak elegendő pálinkát nem adtak, „egy nagy dézsa vizet vitetett be. azt erőszak­kal itatta a bírókkal, aki nem itta. rútul verte, taglatta”. Sérelem mindenkit érhetett a háború alatt. Dékány János kompániás kapitány 12 mar­háiét Szabó Máté katonái el­hajtották, kéri a kárpótlást Másik kérése a fejedelemhez: adjon serege számára ruháza­tot, hópénzt, mert hatodik hónapja nem kaptak fizetést. Hasonlóan ugyanezt kéri Sza­bó Máté ezerbeli Jeney fő­hadnagy és kompániája. A fe­jedelem és kancelláriája igyekszik a bajokban segíteni. Ráday Pál 1709-ben kéri Rá­kóczit, hogy a kosdiaktól Új­várba vitt kétszáz egynéhány akó bor árának „méltóztassék megadattatása felől valahon­nan dispónáltatni”. A nép már nehezen viseli a terheket.-Ismételten kell kato­nát, hajdút kiállítania. A ha­dihelyzet is romlik. Bottyán 1708-ban elhagyta Dunántúlt. A következő esz­tendőben a Duna bal partjá­nak védelmére kapott meg­bízást. Augusztus 22-én írja Bercsényinek: „Vác tájára, a Duna mellé megyek”. Ebben a levélben említi a szabadság- harc bukásának egyik előre­vetődő árnyékát: „Pestis a tájon, az falukon és városo­kon grassál, de az militiában csak egy sem holt még tud­tomra meg, beteg sincs köz­tünk — tovább mi lészen? — Isten tudja.” „Itt mink az kenyérnek szükségében va­gyunk” — fűzi leveléhez, utó­iratnak. Ekkor már 3—4 napig nem láttak kenyeret katonái! Levelét Vác várából címezi. ISMÉT HÁROM NAP MÚLVA, a „Kosdnál levő mezőben” írja sorait Bercsé­nyinek, tehát a szabadban tá­borozik, kerülve a pestist. A fejedelem parancsára, Bács­kába készül, de útiránya meg­változik Vác elhagyása után, mivel a rácok Szegeden gyü­lekeznek támadásra. Megbetegszik, Szentlőrinc- kátáról írt levelében még „jobbulását” említi, de néhány nap múlva, Tarnaőrsön. agy- velőgyulladásban meghal. 1709. szeptember 30-án már temetéséről intézkedik Bercsé­nyi. (Folytatjuk) Jakus Lajos Készül a lekvárral töltött, ízletes sütemény Gyimesi Sándor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom