Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
1978. JÚNIUS 4„ VASÁRNAP an Hírhozók Barangolok a Duna-menti község utcáin, végigmegyek a töltésen, lefordulom jóimra, elindulok balra, s gyönyörködve a zöiüben, beszélgetőtársakat keresek. Késoob sarokház eié érve látom, hogy a túloldalon vénember ballag, hóna alatt pékkenyérreL észrevesz a szikár öreg, megáll az eper- fa hűvöse alatt, felém fordul és gondosan szemügyre vesz. — Keres valakit? — szól át hozzám. Tudtam, hogy valami ehhez hasonlót fog Kérdezni. Barangolásaim során nézelődve a Községek utcáin az idős emberek mindenütt tolakodó érdeklődéssel firtatják, kihez jöttem, mi szél hozott falujukba. A gyerekek, * a fiatalok ügyet sem vetnek rám, bezzeg az öregek elszántan még utánam is sietnek. Tévedéseim számát növelve azzal magyaráztam a koros emberek kí- váncsiskodását, hogy velejárója ez a második gyermekkornak. Ráérnek, unatkoznak, idegent látni esemény, tudni szeretnék, ki fia borja az ismeretlen. Idők során az érdeklődőktől én kezdtem érdeklődni. Küszöbön, kispadon üldögélve így tudtam meg az igazat, a lényeget. Azt, hogy a kíváncsi öregek váltig reménykednek, abban bíznak, én vagyok a hírhozó, éppen őket keresem, őket, akiknek Budapestről, Miskolcról, Szekszárdról, Dunaújvárosból vele — üzent a gyerek: ha úgy is felénk jársz, szólj be apámékhoz, még a hónap végén hazamegyünk, de addig küldjenek néhány tojást és egy pár rántani való csirkét. A beszélgetések során rádöbbentem: a falusi öregek nagy többsége korán, és szinte végérvényesen elvesztette városba repülő gyerekeit, hiszen az ott meggyökeresedő lány, fiú, annyi, mintha nem is volna. Egyik szemük sír, a másik nevet. A gerjeni anyóka örömkönnyeket hullatva mesélte: egyik fia gépészmérnök, lánya ápolónő, a kisebbik gyerek villanyszerelő. De mikor látja őket? Ritkán, ígérik, hogy majd ekkor, majd akkor, a hajrá után, a nyári szünetben, ha kiveszik a szabadságot, egész hétre hazamennek. Aztán mindig közbejön valami és a beígért egy hétből egy nap, a régóta várt egy nap helyett a szülőkre fél óra marad. Mit tehetünk? Életformánkon, munkahelyi kötöttségünkön lehetetlen változtatni. Százezrek szakadtak ki szülőfalujukból. Meggyökeresedve valamelyik városban, a papa, a mama otthon a falusi ház portájából örökké kifelé figyel, autózúgásra nyomban az utcára siet, és a szombat délutánt a kiskapuban várakozással tölti. Az öregember hóna alatt a kétkilós pékkenyérrel még mindig a falnak áll. — Küldték? Talán éppen a Jánosunk? — kérdezte reménykedve. Miután nemmel válaszoltam, hóna alatt a kenyérrel elindult haza. Elhatároztam, vele tartok, náluk maradok estig és máskor is meglátogatom őket. Csak hát ő Jánost várja, elsőszülött fiát. Szekulity Péter 255-ös, városközi forgalomra Licencek, kooperáció Új gyártmányokkal készül piacot hódítani a Csepel Autógyár A Csepel Autógyár — ma több mint tízezer embert foglalkoztat — ellentmondásosságával fogja meg az idegent. Miért? Mert míg a legkorszerűbb technika található az egyik üzemrészben, másutt a régi, hagyományos gyártást folytatják. Fejleszteni, beruházni ugyanis csak ott érdemes, vallják, ahol a jövőt is megalapozhatják. — Vállalatunk a termékszerkezetváltás második lépcsőjéhez ért — magyarázza Török László, fejlesztési főmérnök. — Az idén már termelésünk nyolcvan százalékát az önjáró Ikarus-padlóváz teszi ki: az éves tervünk alapján tizenkétezret készítünk belőle. Jól vizsgázik az Oerlicon... Furcsa látvány a karosszéria nélküli autóbusz. Az üzemcsarnokban szemléljük. Azautógé- pészetileg teljesen készre szerelt jármű kormánykerekét fogja kézbe a próbaútra induló vezető. — Városközi fogalomra szánjuk ezt a 255-ös típust, összeállításához idén szereltük fel a Svájcból vásárolt Oerlicon szerelőszalagot — mondja a főmérnök. — Nemcsak jóval termékenyebbé tettük általa a gyártást, jobb minőségűek is az itt készült padlóvázak. Új technológiát alkalmazunk, s egyúttal lehetővé vált a* korábbi kooperációs kapcsolatok megszüntetése. A tavaszi BNV-nt a nagyközönség is láthatja e gyártmányunkat. S ha már a Budapesti Nemzetközi Vásár szóba került, újabb járműhöz kalauzol kísérőm. Olyanhoz, amelyet szintén szerepeltettek a szakvásáron. Terepjáró a sárga Volvo C—202-es ^típusú gépköcsi. Tízéves szerződést ■ kötöttek gyártására a neves svéd céggel. Mivel népgazdasági érdek' a tőkés export növelése, három típusváltozatot is kidolgoztak. Zárt- és nyitott, valamint ponyvás kivitelben kéri a tőkés partner. A járművek minőségét elsősorban a svédek szigorúsága garantálja. Török László szerint készítésük közel áll a személygépkocsi-gyártás követelményeihez. Szinte hónapról hónapra következetesen fejleszteni-javítani kell a minőségi színvonalukat. Ha semmi nem jön közbe, év végéig 900—1000 Volvo terepjáró gördül ki a gyárkapun. Szovjet partnerrel — Bár főprofilunk az . autóbusz-padlóváz és jelentős gyártmányunk a svédeknek készített gépkocsi, több ú-j terméket is kifejlesztettünk, s már gyártunk is, idén — folytatja a tájékoztatást kísérőm, már egy újabb üzemcsarnokban. — Nyugatnémet licene alapján állítjuk elő a Csepel—ZF sebességváltókat. Ezek mechanikus, szinkronváltók, s jóval hosz- szabb élettartamúak elődeiknél. Beszerelhetők autóbuszokba és haszonjárművekbe egyaránt. Önálló árucikként is értékesítjük ezt a gyártmányt, távlati célunk, hogy exportra is jusson belőle. A hozzá nem értőnek, furcsa szerkezet egy háromfokozatú hidromechanikus sebességváltó. S hogy hány alkatrészből is áll? Ezt hirtelen még a főmérnök sem tudja megmondani. Az viszont bizonyos, hogy Szigethalmon 32 alkatrészt készítenek hozzá. Ezek sorozatgyártását is idén kezdték meg. A sebességváltók összeszerelése azután határon túl, szovjet gyárban történik, s a kooperáció alapján komplett váltószerkezetek érkeznek vissza. Ezeket azután beszerelik az exportra kerülő járművekbe is. Bár a sebességváltó a jármű lelkének nevezhető, jó néhány termék szükséges még előállításához. Újdonság az Autóipari Kutató Intézettel közösen konstruált 069-es szervokormány — továbbfejlesztését napi tennivalóik között tartják számon a szakemberek —, valamint a legújabb típusú tengelykapcsolók. Ezeket szintén láthatták a BNV látogatói a Csepel Autó standján. Mindent tudó négykerekű Szemünk láttára, egészen rövid idő alatt alakul át egy látszólag hagyományos tehergépkocsi: személyszállításra, majd egyebek'‘K‘Ő|ött feöíitéAer1', Vagy folyékony műtrágya szállításra alkalmassá. — A merev kivitelezésű autóbusz padlóvázgyártás során kipróbált főegységeket felhasználva hoztuk létre ezt a D— 750_es típusú tíztonnás járművet. Elsősorban a népgazdaság szállítási rendszerének korszerűsítése érdekében — mondja a főmérnök. — A KPM közreműködésével, több hazai vállalattal együttműködve alakítottuk ki. E jármű alapvető előnye, hogy az alvázról köny- nyen letelepíthető a felépítmény — hidraulikus berendezés emeli például a tartályt le és fel —, s utána bármiféle egyéb szállítási munkához használható. A D—750-es váltófelépítmény-rendszerű, pélMár készülnek a szüretelőkádak dául tartállyal is felszerelhető járműnek egyelőre csak a prototípusai készek. Szeretnénk felkelteni irántuk az érdeklődést. Véleményünk szerint leginkább a mezőgazdaságban hasznosítható legjobban. A szakembereknek éppen a napokban mutatták be. (A Magyar Agrártudományi Egyesülettel és a Mezőgazdasági Gép_ kísérleti Intézettel közösan rendezett gödöllői bemutatóról lapunkban is beszámoltunk.) S végezetül: mi volt gyárlátogatásunk tapasztalata? A Csepel Autóban következetesen valósítják meg a termék- szerkezet átalakítását, korszerűsítését, s alkalmazkodnak a hazai és, külföldi egyre magasabb minőségi követelmények, hez. Dodó Györgyi Magyarország határait nem mossa egy tenger hulláma sem, mégis érintkezésben állunk a nagy vizekkel. Országfelező, nélkülözhetetlen társunk, a Duna, összeköt bennünket. Hullámain eljutunk a nyílt tengerekre, távoli földrészekre. A Magyar Hajó- és Darugyár műhelyeiben elkészült és átadásra került az a 76 méter magas, 200 tonnás úszódaru, amelyet brazil megrendelésre építettek. Bírnia kell nemcsak a huzamos megterhelést, de az időjárás viszontagságainak is ellent kell állnia. A daru összecsomagolt állapotban vár a hosszú útra — már csak a festési munkálatok maradtak hátra. A gyár kiváló szakmunkásaiból álló hatfőnyi legénység kíséri hosszú tengeri útján. Brazil kollégáikkal ők szerelik és állítják üzembe a darut. Ez már a második olyan úszódaru, amelyet Brazília számára . szállítanak. Mint az újabb megrendelés és az úszódaru sikeres átadása is bizonyítja, a magyar hajógyár állja a különleges munkafeladatok próbáját — a műszaki berendezések éppúgy, mint a darbtest a legszigorúbb vizsgálati-ellenőrzési követelményeknek is megfelelt. A Kádár és Faipari Szövetkezet budafoki telepen évente 2—.700 darab sziirctelőkádat készítenek. Nemes József kádár szakmunkás 5—600 literes kádakat készít a szövetkezetben. Fejlődő község — egységbe forrva Herminateleptől Halásztelekig Halásztelek község tanácsának elnöke, Bundßv Todorov Ivánné kifogyhatatlan' a szóból, ha a lakosságának legjavát, vagy azokat a mező- gazdasági és ipari üzemeket kell dicsérni, akik tettekkel bizonyítják, hdfey valamilyen módon a községhez tartozónak érzik magukat. A tanácselnök örömteli szavainak hátterében az a gondolat munkál: tudjuk, honnan indultunk, és azt az utat, amely a közösség előtt áll, csak együtt vagyunk képesek megtenni. Kétezer — hétezer ■ Honnan', indultak? Huszonnyolc évvel ezelőtt Hermina telepnek nevezték ezt a települést, kétezer lakosa volt. Ma Halászteleknek hívják és hétezer lelket számlál. Nem voltak közösségi intézményei, a lakosság jobbára csak aludni járt ide. Ahhoz, hogy kialakuljon az az egybekovácsoló erő, amelynek ma már kézzelfogható jelei vannak, évtizedek kellettek, s valójában még most is csak a kezdetnél tartanak. De ez a kezdet feljogosít arra, hogy azt mondhassuk: a Halásztelken lakók ma már halásztelkiek. Pedig nem könnyű ezt elérni egy olyan- községben, ahonnan a munkaképes lakosság kilencvenöt százaléka eljár dolgozni, főleg ipari üzemekbe, még ha nincsenek is olyan messze ezek az üzemek. Sok munkást vár innen naponta a Csepeli Vas- és Fémmüvekj a Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Magyar Posztógyár, a MAHART, a Zrínyi Nyomda, hogy csak a nagyobbakat említsük, mások pedig a község határain belül találtak munkát. A település közügyei iránti érdeklődésnek egyik fontos mutatója a részvétel a tanácstagi beszámolókon, sőt, hogy tovább menjünk: a tanácstagi beszámolók száma is, hiszen a tanácstag könnyebb szívvel és kevesebb lelkiis Tiere tfurdalással hagy ki egy- egy beszámolót, ha előre jcí tudja számítani, hogy nem lesz túl nagy az érdeklődés. Ha ebből indulunk ki, akkor érdemes lejegyezni a következő adatot: ötven tanácstagi körzet van a községben, tavaly 45 tanácstag tartott beszámolót. összehasonlításokból tudható, hogy ez nagyon jó arány. Az idén égy új tanácstagot választottak, huszonéves, érettségizett szak. munkás, azon frissiben meg is tartotta első sikeres beszámolóját. Már ki is nőtték Hétezer lakos ide vagy «ída — kevés az adófizető állampolgár; évente mindössze 180 ezer forint községfejlesztési hozzájárulás folyik be a tanácsi kasszába. Ennyi pénzzel nem lehet messzire jutni. Csak a klubkönyvtár idén befejezett felújítása négyszáz- ezer forintba került, felét a tanács fizette, a másik felét munkahelyi adakozásból és társadalmi munkából teremtették elő. S így van ez Halásztelken, bármiről is legyen szó. Huszonnyolc éve, hogy fejlődésnek indult a község, s mire valami felépül, már ki is nőtték. Máris másik kellene, újabb, nagyobb, több, korszerűbb. 'Tálán "az óvodai helyeket letzámítva, mindenből ke_- vés van Halásztelken. Hogy egyszer eljussanak oda, hogy mindenből — iskolából, bölcsődéből, boltból, lakásból — elég legyen, annak a biztosítékát a tanács a nem tanácsi szervekkel való együttműködésben látja. Ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy felépült tavaly a százszemélyes óvoda, az azt megelőző évben az úttörőház, az idén a klubkönyvtár, s még ebben az évben az orvosi rendelő és szolgálati lakás; s ettől remélhető, hogy jövőre tető alá kerül a hatvanszemélyes bölcsőde. Igaz, az úttörőház pillanatnyilag a kinőtt iskolát szolgálja: napközis csoportot helyezi.k el benne. Amikor felépült a nyolctantermes iskola, a tanácsiak úgy érezték, beteljesültek álmaik, most pedig már két műszakban is szűkén vannak, lassan be kell vezetni a három műszakot. Miért segítenek? De még itt sem tartanának a halásztelkiek, ha nem lennének nagylelkű mecénásaik. Kik azok és miért segítik a községet ? — Éppen ma történt — mondja a tanácselnök —, hogy megkeresett a SZIM Fejlesztő Intézet beruházási előadója, hogy csináljuk közösen az orvosi rendelőt, adjuk össze az erre szánt alapokat, s egyben ez lenne az üzemorvosi rendelő is. A megállapodás rögzítésére még van idő, az építkezést a hatodik ötéves tervben kezdjük. Az ajánlat a község számára is előnyös. Másik példa — folytatja —: régóta szeretnénk bevezetni a gázt — főként a lakótelepre. De jól jönne a Duna Tsz-nek is, feldolgozó és gombaüzemst akarnak létesíteni. A SZIM- FI számára pedig gazdaságosabb lenne, ha a széntüzelésről áttérhetne a gázra. Az a tervünk, hogy a gáz bevezetését közös erővel oldjuk meg. Azután^ az út. A községben nincs köves út, csak esy rövid szakasz a gyárig és van húsz kilométer rossz földútunk. Égető szükség lenne legalább egy jó főútvonalra, ennek megépítésében a KPM segít, azért, mert mi is segítjük dolgozóik letelepülését. Hasonló kedvezményeknél is előnyben részesítjük őket. — Vagy: a víz. Hatéves a vízmű. Azóta sok lakás épült, új közületi fogyasztók kapcsolódtak be. Két éve rendszeres a vízhiány, nagyon rontja a közhangulatot. Mi segítünk a Fővárosi Vízművek dolgozóin, a vízmű pedig a felsőbb tanácsi szervek és a vállalatok segítségével — PTTV, PVCSV, KÖVÍZIG — az idén elkészít egy nagyobb .átmérőjű csövekből épített, 1780 méter hosszú •- leágazást. A hat és fél millió forintos költséghez három és fél millióval járulnak hozzá a vállalatok és társadalmi munkával a szocialista brigádok. A nyáron már lesz elég víz. Nem közömbös De mások is mindig megtalálják a lehetőséget, ha segítségnyújtásra van szükség. A MÁV szocialista brigádjai maguk jelentkeztek: vállalják a hősi sírok ápolását. Ha segíteni kell, jönnek a lakihegyi rádióadó szocialista brigádjai is. Ha könyvtári könyveket kell bekötni, készséggel segít a Zrínyi Nyomda. Az egy üzem — egy iskola mozgalom keretében most épül KRESZ-pálya a gyerekeknek. A Magyar Posztógyár a bölcsődei kerítés építésénél vállalt munkát, a helyi és a távolabbi üzemekkel együtt. A megállapodások kétoldalúak, a segítség kölcsönös, de a község többet kap, mint amennyit adni tud. Igaz, az üzemek olyasmit is kapnak — például az úttörőktől és a KISZ-esektől —, amelynek pénzben nem mérhető az értéke. Az üzemeknek sem, közömbös, hogy rajtuk kívül törődik-e valaki a nyugdíjasaikkal. A gyerekek azok, akik rendszeresen látogatják az öregeket, takarítanak. hazaviszik nekik az ebédet. Ök voltak azok is. akik az őszszel házról házra járva ösz- ■szeírták, ki mennyi facsemetét igényel, s a tanácstagok gyűjtötték be a facsemete árát. A népfrontbizottság hat éve együttműködési megállapodás alapján segít a tanácsnak szervezni a társadalmi munkát, szebbé tenni a községet, s ez sem közömbös az üzemeknek: a dolgozóik életkörülményei javulnak általa. Fgyszóval: megpezsdült az élet Halásztelken, erősödik az összetartó erő a munkahelyek és a lakóhely, a tanács között. Innen a remény: a következő huszonnyolc év már jóval könnyebb lesz. Hatos Erzsébet t Kikötők karja: az úszódaru
