Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
/ XM*m> 1978. JÜNIUS 9., PÉNTEK Szovjet-amerikai kapcsolatok Merre hajlik a nád? Szovjet feljegyzés A Szovjetunió Külügyminisztériuma feljegyzést intézett az Egyesült Államok Külügyminisztériumához azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban fokozódik az ellenséges kampány a Szovjetunióval szemben. E kampány célja az, hogy leplezzék az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének törvénytelen akcióit, és eltereljék a figyelmet arról a felderí- tő-felforgató tevékenységről, amelyet az amerikai titkosszolgálatok végeznek a Szovjetunió ellen az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének épületéből. A Szovjetunió Külügyminisztériuma feljegyzésében figyelmeztetett: ha az amerikai fél továbbra is mesterségesen élezi az egész ügyet, amely nyilvánvalóan árt a két ország kapcsolatainak, a szovjet fél kénytelen lesz nyilvánosságra hozni a birtokában levő, az amerikai titkosszolgálatok említett felderítő tevékenységét leleplező dokumentatív anyagokat. A Szovjetunió Külügyminisztériuma követeli a törvénytelen amerikai akciók haladéktalan beszüntetését és az okozott károk teljes helyreállítását Ellenkező esetben a szovjet fél megteszi a kellő intézkedéseket — hangsúlyozta a feljegyzés. Willy Brandt Romániába érkezett Willy Brandt, a nyugatnémet SPD elnöke, aki Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának meghívására szerda óta tartózkodik Bulgáriát ban, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Szófiában. Brandt hangsúlyozta, Todor Zsivkovval folytatott megbeszélésükön egyetértettek abban, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Willy Brandt Nicőlae Ceau- sescunak, az RKP főtitkárának, a köztársaság elnökének meghívására csütörtökön délután Szófiából Bukarestbe érkezett Becs A szocialista országok javaslata a haderőcsökkentési megállapodás végleges kidolgozásához Csütörtökön Bécsben Wolfgang Behrends nagykövetnek, az NSZK küldöttségvezetőjének elnökletével megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 172. plenáris ülését. A tanácskozáson előbb James Pudington, a kanadai küldöttség helyettes vezetője, majd pedig N. K. Taraszov nagykövet, a Szovjetunió delegációjának vezetője szólalt fel. Taraszov nagykövet ismertette az NDK, a Lengyel Nép- köztársaság, A Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság által közösen beterjesztett, fontos új javaslatot A szocialista országok újabb kezdeményezése — válasz a nyugati országok április 19- én benyújtott módosító javaslatára. — A szocialista országok csütörtökön ismertetett új javaslatai reális alapot képeznek egy olyan haderőcsökkentési megállapodás kidolgozásához — mondotta Taraszov nagykövet —, amely egyetlen, a tárgyaláson résztvevő ország biztonságát sem veszélyeztetné. A tárgyalások sikere érdekében kezdeményezésükben a szocialista országok konstruktív módon figyelembe vették a nyugati országok álláspontjának több elemét. A szocialista országok egyetértettek azzal, hogy a Varsói Szerződés és a NATO közép-európai fegyveres erőit a csökkentés eredményeként hozzák közös szintre, létszámukat kü- lön-külön 900 ezer főben, ezen belül 700 ezer főnyi szárazföldi erőben állapítsák meg. Késznek mutatkoznak arra is — hangzik tovább a javaslat —, hogy a tervezett csökkentés csak a szárazföldi csapatok létszámára vonatkozzék. A fegyverzet csökkentése pedig csak azokra a meghatározott típusokra terjedjen ki, amelyeket a nyugati fél a csökkentés első — Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érintő — szakaszára megnevezett. Javasolják továbbá, hogy az említett első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyenlő arányban csökkentse csapatait Kő- zép-Európában — ahogy azt korábban a nyugati országok javasolták. Az új javaslat egyszersmind leszögezi a szocialista országoknak azt az álláspontját, hogy Közép-Európában létrejött a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői létszámának megközelítő azonossága. — A szocialista országok továbbra is fellépnek annak érdekében — mutatott rá Ta_ raszov nagykövet —, hogy a tárgyalásokon közvetlenül résztvevő valamennyi ország határozott és konkrét formáA DÍVSZ szolidaritási nyilatkozata A DÍVSZ irodája csütörtökön közzétett nyilatkozatában szolidaritásáról biztosítja a chilei éhségsztrájk résztvevőit, akiknek június 8-án megígérte a katonai junta: 30 napon belül tájékoztatja őket eltűnt hozzátartozóik sorsáról. Az éhségsztrájkot ugyan erre az időre felfüggesztették, de továbbra is szükségük van minden haladó erő szolidaritására. A DIV6Z felhívja tag- és baráti szervezeteit, hogy mindaddig folytassák szolidan ;ási akcióikat, míg a Pinochet-junta minden eltűnt hazafiról részletes felvilágosítást nem ad. Francisco de Borja Valenzuela püspökhöz, a chilei püspöki tanács elnökéhez és Sergio Fer- nández belügyminiszterhez intézett táviratában a DÍVSZ a világ haladó ifjúsága nevében ennek a követelésnek ad hangot. ENSZ Száz beszéd a leszerelésről Húsz plenáris ülés és több mint száz beszéd a leszerelésről — ez egyelőre az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának statisztikai mérlege. A május 24-én kezdődött és a hét végéig tartó általános vitával párhuzamosan már rendszeresen ülésezik az okmányszerkesztési munkát végző ad hoc bizottság is. Az általános vita végére általában közepes vagy kis katonai erővel rendelkező államok maradtak, de küldötteik Világjáró utazók Öt világrész magyar vándorai A közhiedelemmel ellentétben nekünk, magyaroknak is voltak jeles világutazóink. Közülük 29-nek sokféle, színes és élvezetes útleírásait, népjellemzéseit olvashatjuk a Bodrogi Tibor szerkesztésében Messzi népek magyar kutatói című ügyes, kétkötetes válogatásban a Gondolat Kiadó gondozásában. Félezer esztendő A Magyar Néprajz Klasszikusai sorozatban kiadott válogatás majdnem félezer esztendőt fog át. Már ebből is önként következik, hogy a régi korok utazói aligha lehettek néprajzi kutatók, de még turisták sem nagyon! Csakugyan szinte mindenféle foglalkozású van közöttük: diplomata (Kakas István), kalandor (Benyovszky Móric), kiből később uralkodó lett, de hasonló pályát futott be egy szakemberként induló utazónk (Magyar László) is, megszólal egy katolikus hitterjesztő (Éder Xavér Ferenc) éppúgy, mint a protestáns prédikátor (Szepsi Csombor Márton); vannak közöttük 1848-as menekültek (Wass Samu, Rosti Pál stb.), előkelő és gazdag, tudománypártoló arisztokraták (Széchenyi Béla, Teleki Sámuel, Zichy Jenő), és a mához közeledve képzett, céltudatos kutatók. Míg az előzők neveit általában nem vagy csak kevesen ismerik, a tudós kutatók (Xántus, Vámbéry, Lóczy, Jankó, Bíró, Tor- day, Róheim és mások) legalább szakkörökben ismertek. E két kötet válogatott írásai és a hozzájuk csatolt jegyzetek arról győznek meg bennünket, hogy saját utazóink életművét sem ismerjük eléggé. Ennek csak kisebb részben vannak ún. objektív okai, ezek között legfájóbb az, hogy Magyar László XIX. századi afrikai írásai ládástul mindörökre elvesztek, a legszorgosabb utazók egyike, a kicsit különc Széchenyi Béla pedig maga rendelte el, hogy több kötetre rúgó naplóját halála után vessék tűzbe. Ma már meg sem tudjuk érteni ezt a pusztítást! Múlt idők szokásai Ámde nem ez a több és nem is ez a fő baj, hanem az, hogy e kéziratos hagyatékok jórészt nincsenek lefordítva. (A jezsuita Éder latinul, Torday Emil minden művét angolul tette közzé. A legnagyobb magyar utazók egyike: Bíró Lajos kéziratainak nagy része is feldolgozásra vár.) E 29 utazónk bejárta a kerek világot, azt saját kora és foglalkozása szemüvegén keresztül látta. E mozaikdarabkák szépen kiegészülnek és ebben a kaleidoszkópban egységes képet is adnak. Emellett letűnt korok ma már ugyancsak eltűnt, újból fel nem kutatható vonásait ismerjük meg. Utazóink leírják pl, az indián vadászatot, amikor a bölénycsordát szakadék szélére űzik és az állatok abba belezuhanva tömegesen pusztulnak el; ilyen volt az ősember vadászata is. Mások szemléletesen mutatják be kígyótáncukat, melyhez hasonlót a tréfás lakodalmi szokások között találunk: a táncosok egymás mögé sorakoznak, ki-ki köteles mindazt utánozni, amit az előtáncos bemutat, az pedig kifogyhatatlan a tréfás és a virtuóz ötletekből. Magyar régész-néprajzi kutató rekonstruálta az ősi, spanyol hódítás előtti mexikói labdajátékokat, melyek szenvedélyessége és népszerűsége kísértetiesen hasonlít a mai labdarúgásra. Érdekes részlet a leírásból: „Bár a játékosok gyakran súlyosan megsérültek, sőt néha meg is haltak, a győztes olyan értékes jutalmat kapott, hogy a nyilvánvaló veszedelemmel sem sokat törődtek. Még nagyobb volt a csapatkapitány kockázata: a győztes kapitányt megbecsülték és ajándékokkal halmozták el, a vesztes csapat kapitányát azonban gyakran feláldozták az isteneknek.” Utazóink régi és titkos szertartások részeseivé is váltak, különösen az újabb korok gyakorlott és képzett szakemberei. Míg pl. Éder meglehetősen idegenül állt indiánjaival szemben, Magyar László, Bíró Lajos már bennszülött feleséget, sőt közszereplést is vállal, Fejős Pál pedig maga is — tiszteletbeli — indiánná lesz az Amazonas mentén, Róheim Géza végignézheti az ausztrálok rendkívül kínos, több tízezer éves férfiavatási szertartásait. Titkos szertartások Bár ezek az utazók is jócskán „cipeltek” magukkal különféle társadalmi-vallási és egyéb elfogultságokat, mégis szívmelengető, milyen szeretettel írnak „népeik”-ről. Vámbéri/ például kijelenti: a középázsiai nomádok „a legjobb emberek a világon”. Az utazások azonban nem mindig idillikusak, sőt sokszor közvetlen halálveszély is fenyegeti az idegent. Baj lehet az értetlenség is, a „bennszülött” szabályok megsértése. Teleki Sámuel afrikai útján jelen volt a kissé értetlen, előkelő Ludwig von Höhnel, aki a Nagy Tavak környéki négerek művészetéből szinte semmit sem értett meg: „dalaik lármásak és melódia nélkül vannak, táncuk groteszk, vad, zabolátlan ugrásokból és utálatos mozdulatokból áll.” Ezzel szemben a pápuákhoz közelebb került Bíró Lajos egy hasonló produkcióról már így ír: „egyszerre színt és életet nyer előttem az addig nem értett csoportozat: a lepke számyverését, csapongását, a virágok, az üldöző madár mozdulatait is meglátom a táncsorok hullámzásában; addig fülsértő és untató a kézi dob zenéje, most hangfestővé lett..Pedig maga Btró írja e pápuákról, hogy még a kőkorszakban élnek! Ború és derű Magyar László leplezetlenül leírja a közép-afrikai törzsi hatalom vad kitöréseit, többen mások a gyarmatosítás, az új vallások kedvezőtlen hatását E sötét képet viszont enyhíti a humor: az indiánok képtelenek voltak a papi nőtlenséget megérteni, először az apácákat hiszik feleségeknek, majd azt, hogy a hitterjesztők maguk is nők, hiszen „szoknyában” járnak! Sok komoly, még több derűs jelenet, érdekesség és szakszerű fejtegetés váltakozva követi egymást ebben a kitűnő válogatásban, melynek folytatását is szívesen várjuk! Katona Imre docens felszólalásai tartalmaznak figyelemre méltó elemeket. Zaire képviselője, miközben mentegette az országa területén folyó „békés” nyugatnémet rakétakísérleteket, beve- ze;te az ülésszak szótárába a „szocialista imperializmus” kifejezést, rágalmakkal árasztotta el a shabai események kapcsán Kubát, a Szovjetuniót és az NDK-t. Több felszólalás alapján ráirányult a figyelem Venezuela kezdeményezésére az 1974 decemberi ayacuchói nyilatkozattal kapcsolatban. Annak Idején nyolc latin-amerikai ország megegyezett, hogy egyengeti a kon.mentális fegyverzetkorlátozás útját. A venezuelai kezdeményezés arra irányul, hogy a rendkívüli ülésszak ideje alatt a latinamerikai küldöttségvezető nem hivatalos megbeszéléseken vizsgálja meg a hagyományos fegyveres erők csökkentésének lehetőségét. Statikus nyilatkozatok után dinamikus okmánytervezetek és a velük járó első összecsapások kezdik meghatározni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának légkörét. Irak huszonöt csatlakozót szerzett határozati javaslatához, amely végül is felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy tekintet nélkül a fennálló egyezményekre, követelje meg áz ENSZ-tagállamoktól: minden katonai támogatást, szállítást vonjanak meg Izraeltől és ne adjanak át neki sem hasadóanyagokat, sem nukleáris technológiát. A Biztonsági Tanács gondoskodjék a tilalom betartásának ellenőrzéséről Manea Manescu román miniszterelnök nyitotta meg csütörtökön az általános vitában felszólalók sorát. A délutáni plenáris ülésen Jordánia. Burma és Albánia képviselői kaptak még szót JASSZER ARAFAT, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke a Német Demokratikus Köztársaságban tett háromnapos hivatalos látogatása befejeztével. csütörtökön visszaérkezett Bejrútba. I A i sán befolyásolják Cartert az enyhülést szorgalmazó, a Szovjetunióval meglévő kapcsolatok elmérgesedéséért aggódó erők, s az elnök közeli munkatársai között lévő képviselőik. A galambok és a héják között dilemmázó Carter igyekszik megoldást találni a közmondás régi képtelenségére: megpróbálja jóllakatni a kecskét úgy, hogy valami káposzta is maradjon. Erről tanúskodik szerda esti beszéde, amely az annapolisi haditengerészeti akadémiáról szinte percek alatt szertefutott a világon. Ebben jócskán vannak morzsák mindkét madárfajta eledeléből. Míg egyrészről például elismerte a Szovjetunió békevágyát, addig másrészről agresszív, nagyhatalmi gyakorlattal vádolta Moszkvát, amely — az amerikai kormánykörök szerint — túlságosan fegyverkezik. Ez utóbbi vád képezi most is az új amerikai és NATO fegyverkezési tervek indQkát, tehát nyilván ízes — bár nem új — falat a héják számára. Aztán hangoztatta azt is Carter, hogy kormánya nem akarja összekapcsolni a SALT-megállapodás megkötését, más politikai kérdésékkel, de nem sokkal később ismételten felszólította a Szovjetuniót, hogy ne folytassa a haladó afrikai országok és felszabadítási mozgalmak támogatását. Ugyanakkor, amikor pedig egyre jelentősebbé válik a közvetlen amerikai beavatkozás Zaire-han. C arter tehát erősen billeg a különböző szelekben, s nehéz megítélni, merre is fog dőlni végül. Mert azt aligha lehet kétleni. hogy a két ország kapcsolatainak javításáról, a SALT-ról, s általában az enyhülés fenntartásának lehetőségéiről folytatódnak a különböző szintű tanácskozások. De korántsem mindegy, hogy az amerikai fél az erő pozíciójából, engedményeket nem adva próbál tárgyalni, ahogy azt jobbfelől suttogják az elnök fülébe Brzezinski és hívei, vagy belátva, hogy kizárólag a már többször kipróbált út az egyedül járható, az ultimátumok, követelések helyett a kompromisszumok, a rugalmasság eszközeit fogja alkalmazni. Választani tehát nem a Szovjetuniónak kell, — ahogy Carter beszédében hangsúlyoz, ta, — hanem éppen a Fehér Ház urának. A. K. M erre hajlik a nád? Mostanában talán ez a kérdés tűnik jogosnak Washingtonban, ha az amerikai kormánypolitika szélirányváltozásait latolgatják a helyi „politikai meteorológusok”, újságírók, diplomaták és más hivatásszerűen odafigyelők. Ok_ kai-joggal találgatnak, ugyanis a legfontosabb szélcsatornában az utóbbi időben gyakorta fordult hirtelen a légáramlás, csapott át enyhe, békülékeny szélből, heves, kérlelhetetlen viharba. S ebben a folytonos változásban maga a nád hajlana. Tehát Carter elnök, az amerikai politika irányítója, aki bizony ezúttal sem állítja ki magáról a határozottság bizonyitványát, amelyet pedig oly sokszor hiányoltak már országában mind barátai, mind ellenfelei. A legfontosabb szélcsatorna pedig természetesen a szovjet—amerikai viszony, amelynek döntő, minden más külpolitikai területet felülmúló fontosságát ma már nem lehet elvitatni. Nos, ez magyarázza, hogy miért figyelnek és reagálnak olyan érzékenyen Keleten és Nyugaton egyaránt az új széljárásokra és a nád dőlésének irányára. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a kemény szeleket fújok uszályába szegődik az amerikai elnök, vagy az enyhébb fuvallatokra hajlik. Az kétségtelen, hogy a kemény vonal hívei, akiket az Egyesült Államokban már régóta héjáknak neveznek, mostanában erőtejes rohamokat intéznek az elnök befolyásolása irányában. Legjelesebb képviselőjük maga Carter nemzet- biztonsági főtanácsadója, Zbigniew Brzezinski, aki hetek óta nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy kirohanjon a Szovjetunió és általában a szocialista országok politikája ellen. Politikai szótárát a hidegháború időszakában használt kifejezésekkel töltötte fel. Így éppúgy nem hiányoznak a legnagyobb szocialista állam agresszív, erőszakos hatalmi törekvéseiről formált szólamok, mint belső viszonyainak folyamatos becsmérlése. S ezzel szembeállítva ott díszelegnek a héják körében ünnepelt szupersztárrá lett „Zbiggi” kinyilatkoztatásaiban Washington erejét, keménységét és kérlelhetetlenségét hangsúlyozó mondatok. Nem is csoda hát, hogy az amerikai elnökre hat ez a „vasöklöt” követelő kampány. Ugyanakkor viszont hasonlóképpen hathatóban vegyen részt a fegyveres erők és fegyverzet csökkentésében, azaz mindegyikük katonai potenciáljának megfelelően járuljon hozzá a feszültség csökkentéséhez. A szovjet delegátus végül kifejezte meggyőződését, hogy a szocialista országok új, konstruktív lépése — ameny. nyiben a nyugati országoknál pozitív fogadtatásra talál — lehetővé teszi az áttörést a bécsi tárgyalásokon, és megkezdődhet a megállapodás gyakorlati kidolgozása. A hadérőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülésére a jövő héten csütörtökön kerül sor a bécsi Hofburgban.
