Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
1978. JUNIUS 7., SZERDA sMdm Százhalombattán tanácskoztak az agrárújságírás feladatairól Dr. Romany Pál miniszter felszólalása a MUOSZ elnökségének kihelyezett ülésén — Látogatás a Temperált vizű Holszaporító Gazdaságban A mezőgazdasági újságírás előtt álló tennivalókról tárgyalt tegnap kihelyezett ülésén a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége. A témához különösen illő helyen: Pest megye sajátos agrárgazdasági bázisán, a százhalombattai Temperált vizű Halszaporító Gazdaságban rendezték meg a tanácskozást. Erre meghívták az elnökség tagjai mellett az agrárújságírás vezető képviselőit és a szomszédos megyék napilapjainak főszerkesztőit is. Részt vett a tanácskozáson dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, dr. Szlamenicky István, az MSZMP Központi Bizottsága ipari, mező- gazdasági és közlekedési osztályának helyettes vezetője, Hammer József mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. A vendéglátó várost Bajlázs Gézáné, az MSZMP százhalombattai bizottságának első titkára és Szekeres József, a városi tanács elnöke képviselte. Dr. Romany Pál miniszter felszólalása közben. Mellette balról jobbra: dr. Várkonyi Péter, Pálfy József, dr. Szlamenicky István. Dr. Pálfy József főszerkesztőnek, a MUOSZ elnökének megnyitója után Horváth Sándornak, a MUOSZ agrárpolitikai szakosztálya elnökének beszámolója alapján vitatták meg a végzett munkát és a további feladatokat. A megbeszélés az MSZMP Központi Bizottsága idei, március 15-i ülésének határozatából indult ' ki, amely áttekintette a mező- gazdaság és az élelmiszeripar helyzetét, értékelte agrárpolitikánk megvalósításának tapasztalatait, kijelölte a továbbfejlesztés teendőit. A beható és élénk vitában felszólalt dr. Romány Pál is. Elismeréssel szólt róla, hogy a sajtó, a rádió, a televízió munkájában az utóbbi években jelentős előrehaladás mutatkozik a mezőgazdasági kérdések kezelésében, és a lapok általában a jelentőségének megfelelően foglalkoznak az agrárpolitikával. Külön is hasznosnak értékelte, ahogyan a megyei napilapok — így a Pest megyei Hírlap — tavaly o zöldégtermesztés helyzetével, lehetőségeivel foglalkozott. Az ehhez hasonló kérdésekkel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy egyre inkább kevés csupán felhívni a figyelmet bizonyos teendők, kezdeményezések fontosságára, hanem hatékonyabb meggyőzésre is van szükség a cselekvés érdekében. A mezőgazdaság irányítói ezért nagymértékben számítanak az újságírók meggyőző, mozgósító munkásságára. Dr. Várkonyi Péter az agrárújságírók tevékenységét a tájékoztatásról szóló 1977. szeptemberi párthatározat tükrében világította meg. A többi között arra mutatott rá, hogy írásaik kihatnak rendszerünk alapjára, a munkásparaszt szövetségre. Kiemelte, hogy a szocialista magyar mezőgazdaság dolgozói, a termelőszövetkezetek parasztjai új életforma útján járnak, s az ezzel összefüggő, változó szokások meghonosításához az újságírásnak is hozzá kell járulnia a maga eszközeivel. Szlamenicky István a sajtó munkájáról főként a mező- gazdaság mai, intenzív kifejlődésének korszakával _ kapcsolatban szólott elemzően. Többek felszólalásának végeztével az elnökség megállapította, hogy kedvezőek a feltételek az agrárújságírók munkájához. A MUOSZ elnöksége leszögezte, hogy a párt Központi Bizottságának határozata igényli és lehetővé 1 teszi a színvonalasabb tájékoztató munkát. A szerkesztőségek és Tőig István igazgató (a kép előterében) a Temperált vizű Halszaporító Gazdaság munkájáról tájékoztatja a látogatókat. (Barcza Zsolt felvételei) Határozatba foglalt útmutatás Szolgálja jobban Az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19— 20-i ülése határozatának III. fejezete 5. pontja kimondja: „Az ötödik ötéves terv megkezdésével egyidőben sor került a gazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek módosítására. A szabályozó rendszer továbbfejlesztése elősegítette, hogy a vállalatok a külső piaci feltételek változását jobban érzékeljék." Minden gazdaság teljesítő- képességét nagymértékben befolyásolja az irányítás rendszere; fejlődési energiákat köthet le, s szabadíthat fel. A gazdasági növekedés egy-egy szakaszának jellemzői más és más irányítási metódust kívánnak, a változások azonban ritkán párhuzamosak. Hol a gazdasági tevékenység némely eleme fejlettebb az irányítás rendszerénél, hol ez utóbbi jár előtte a termelésnek. Tökéletes összhang csak papíron képzelhető el, a valóságban nem. Éppen ezért folyamatos feladat a korrekció, mind a gazdaságban, mind az irányításban. A korrekció oka lehet a hibák fölismerése, illetve a fejlődés szülte változások követése. Meggyorsult a fejlődés Ennek előrebocsátásával válik igazán nyomatékossá az a megállapítás, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozatában — a XI. kongresszus óta végzett munkáról, a párt feladatairól — így olvashatunk: „A népgazdaság tervszerű, arányos fejlődését jól segítette gazdaságirányítási rendszerünk. A központi irányítás, valamint a vállalati, szövetkezeti és tanácsi önállóság egyidejű erősödése eredményes volt: ösztönözte a kezdeményezőkészséget,— az egész népgazdaságban jelentős alkotó energiákat szabadított fel. A gazdasági vezetők nagyobb része élni tudott a megnövekedett önállósággal, munkájuk nagymértékben járult hozzá eredményeink eléréséhez.” A megye társadalmi, gazdasági fejlődése soha nem volt olyan gyors mértékű, mint — a hatvanas évek végétől kézben. Tíz esztendő alatt Pest dődően — ebben az évtizedmegyében a beruházások két és félszeresére, ezen belül a kommunális fejlesztések kiadásai a négyszeresükre bővültek. A szocialista ipar termelésének növekedése minden évben meghaladta az országos átlagot, ma tizenkét hónap alatt kétszer annyi lakás épül fel, mint a hatvanas évek második felének egy-egy hasonló időszakában. A mezőgazdaságban a búza termésátlaga a másfélszeresére emelkedett egy hektárra számítva, jelentősen megnőtt az állattenyésztés súlya, települések sora jutott egészséges vezetékes ivóvízhez, két új kórház épült fel. Ilyesfajta tényekkel újságoldalakat lehetne megtölteni, s kétségtelen, mindezek a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak nem egyszerű gyarapodását, hanem egyben célszerűbb hasznosítását is bizonyítják. A jövedelmek növekedése lényegesen befolyásolta az életmódot, az életkörülmények alakulását, s társadalmi méretekben másfajta igények fogalmazódtak meg. Ezeknek az igényeknek a gyors, s maradéktalan kielégítése azonban nem lehetséges. Sokakban éppen ezért eltorzulnak az ítélkezés alapjául szolgáló arányok, figyelmük csupán a hibákra, a gondokra koncentrál, szem elől tévesztik a folyamatokat, s amit elértünk, azt nem a lehetőségekhez, hanem a kívánságokhoz mérik. Ezeknek a torzulásoknak, a folyamatokban való gondolkodás mellőzésének a következménye azután, hogy némely kérdésben — így az árpolitikai intézkedésekben, a jövedelmek alakulásában — a közvélekedésben föllelhetők sommásan hamis megállapítások. Tényként írhatjuk le, hogy a számunkra kedvezőtlen világgazdasági változások ellenére tíz esztendő távlatában is folyamatosnak bizonyult a reáljövedelmek emelkedése, s ezt csak nagyon kevés- ország mondhatja el- -önmagáról 1 Ami szükségszerű Említettük az árpolitikát. Nos, aligha van még egy kérdéscsoport, amely annyi félreértést sűrítene magába, mint ez. Hajiunk ugyanis arra, hogy mindenfajta árváltozást elutasítsunk, bár elvben elismerjük, az áraknak tükrözniük kell a ráfordításokat, mert máskülönben rendkívül nehéz, vagy_ egyenesen lehetetlen megállapítani, a munka társadalmi hatékonysága szemszögéből mi a gazdaságos, s mi a gazdaságtalan. Nagy szerepe van a köz- gondolkozás ún. alacsony tűrőképességének abban — az árintézkedésekkel, illetve a jövedelmi differenciálásokkal kapcsolatban —, hogy amint azt a Központi Bizottság említett határozata kimondja, „jelenleg a termelői árszínMegemlékezés a BM-klub ban A szocialista ügyészi szervezet jubileuma A szocialista ügyészi szervezet megalakulása óta jelentős mértékben hozzájárult munkájával társadalmi rendünk fejlődéséhez, állami életünk korszerűsödéséhez, a szocialista demokrácia szélesedéséhez, és ahhoz, hogy hazánkban tovább szilárdult a törvényes rend — hangsúlyozta Szíjártó Károly legfőbb ügyész a szocialista ügyészi szervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Belügyminisztérium klubjában kedden tartott jubileumi ünnepségen. Az ünnepi megemlékezésen — amelyen a szervezet több mint 300 olyan tagja vett részt, aki megalakulása óta dolgozik a szocialista ügyészség kötelékében —, megjelent Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Benkei András belügyminiszkiterjed a nyomozás felügyeletére, és — az általános felügyelet keretében —, arra is, hogy mindazokkal szemben fellépjen, akik vétenek a szocialista társadalom törvényes rendje ellen. Szíjártó Károly hangsúlyozta: ügyészeink mindenekelőtt a szocialista törvényesség védelmét, annak fejlesztését, a törvénysértők és a törvény- sértésért felelős személyek differenciált felelősségre vonását biztosítják. Az ünnepi beszédet követően Korom Mihály az MSZMP Központi Bizottságának nevében köszöntötte a jubiláló szervezetet és dolgozóit. A jubileum alkalmából — felelősségteljes, eredményes munkájuk elismeréseként — az ügyészség 140 dolgozója kitüntetést kapott. vonal — az állami támogatások és elvonások bonyolult rendszere következtében — meghaladja az általános fogyasztói árszínvonalat.” Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet hosszú távon nem tartható fenn, azaz szükségszerű az árrendszer tökéletesítése, a termelői és a fogyasztói árakban a valóságos ráfordítások kifejezése. Ma az ún. vegyes árrendszer — amikor a fix, a maximált és a szabad árak egyaránt közrejátszhatnak egy- egy termék, termékcsoport árának alakulásában — bizonyos előnyök mellett sokféle hátrányt is magába foglal; például ennek egyik következménye, hogy a megye ipar- vállalatainál meglehetősen lassú és tétova a gazdaságosság szerinti gyártmányrangsor kialakítása, s ezért a termékszerkezet változtatásának ritmusa is jóval elmarad a szükségestől. Nem volt ritkaság az olyan képtelen helyzet kialakulása sem, amikor a korszerű, népgazdaságilag nyereséges, bel- és külföldön jól, értékesíthető termékre a gyártó — így több megyei gépipari vállalat — ráfizetett, pontosan az árrendszer ellentmondásossága következtében. Ahogy az sem számít kivételes esetnek, amikor az előállítónak semmiféle érdekeltsége nincsen gyártmányai fejlesztésében, a versenyképesség folyamatos megtartásában, mert a rugalmatlan ármechanizmus miatt nem térülnek meg a többletköltségek. Kettőt, együtt Nem dédelgetünk olyasfajta. illúziókat, hogy az áremelkedéseket — akár egyés termékeknél, akár az árszínvonal egészénél — bármikor is taps fogadhatja. Az azonban reális igénynek látszik, hogy formálódjék a megértés, de ehhez elengedhetetlen a bérrendszer tökéletesítése. Igen, a bérrendszeré, mert e kettő — az ár és a bér — azonos elvi alapokon kell, hogy nyugodjon. Tömören így fejezi ki ezt a Központi Bizottság 1978. április 19—20-i ülésének határozata: „Az ár- és bérrendszernek olyan irányba kell fejlődnie, hogy a kettő együtt hatékonyabban segítse a tényleges teljesítmények, a társadalom számára hasznos munka elismerését, s ezáltal szolgálja jobban alapvető politikai célunkat, a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelését.” Természetesnek tarthatjuk, hogy mindez csak fokozatosan, s nem ugrászerűen mehet végbe, ám az kétségtelen, eddig a szükségesnél több volt a szünet, a megtorpanás — mind az ár-, mind a bérrendszer továbbfejlesztésében —, s nem sikerült mindenben maradéktalanul elérni az eredetileg kitűzött célokat. Ez a2 elmaradás azután sokszoros kölcsönhatást keltve gyűrűzött s gyűrűzik végig a gazdasági tevékenységben, s okoz ismétlődő gondokat, mind a hatékonyság javításában, mind a hatékonyabb munka erkölcsi, anyagi megbecsülésében. Valójában ugyanis ilyen mesz- szire, alapvető politikai célokig vezetnek az ár- és bérrendszer belső ellentmondásai, azok az összegeződő hatások, melyeket a külön-külön esetleg nem jelentősnek tűnő feszültségek keltenek. A tisztánlátás feltételeinek kialakítása éppen ezért első lépés a cselekvés célratörőbb jellege felé is, azaz ahhoz, hogy az ár- és bérrendszer az ed- -T;sieknél jobban szolgálja az ó'3f-,frivonal folyamatos javí- ’ isát. Mészáros Ottó I * < I az újságírók feladata, hogy a sajtó, a rádió, a televízió eszközeivel segítse a mezőgazdaság előtt álló feladatok teljesítését, növeljék a társadalom különböző rétegeinek korszerű mezőgazdasági ismereteit. Az elnökség elismerését fejezte ki az agrárújságíróknak az utóbbi évek hasznos és színvonalas munkájáért. Az ülést követően dr. Dob- rai Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium halászati főosztályának vezetője, valamint Tőig István, a Temperált vizű Halszaporító Gazdaság igazgatója nyújtott tájékoztatást a hazai haltenyésztésről és ezen belül a gazdaság szerepéről. Ez utóbbi annál inkább jelentős, mivel az ország kis súlyú halivadék termelésének, egyhar- moaa innen kerül ki. Pontyot, süllőt, növényevő halakat, compót, balint, harcsát tenyésztenek itt. A harcsák mesterséges szaporítását hazánkban először itt valósították meg, a világon is úttörő jelentőséggel. Különlegessége a gazdaságnak, az úgynevezett vicsege hal is, amely a nagy testű viza és a finom húsú kecsege keresztezéséből jött létre, egyelőre kísérleti jelleggel. A gazdaság meglátogatása során a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg az itteni munkát, amely népgazdaságunk, élelmiszerellátásunk szempontjából egyaránt igen fontos. A halhús ugyanis közismerten könnyen emészthető, egészséges táplálék, emellett igen gazdaságos, mivel egy apától három-négyszáz mázsa halhús állítható elő. A százhalombattai gazdaság lényegesen kiveszi a részét abból, hogy ezek a kedvező feltételek minél jobban érvényesüljenek. tér, Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és Sza- kali József államtitkár, a KNEB elnöke. Szíjártó Károly ünnepi beszédében rámutatott: a szocialista ügyészség tevékenységét meghatározó lenini elveknek megfelelően, történelmi elődeinek: a Tanácsköztársaság ügyészségének, s a felszabadulást követően a létrejött népügyészség munkájának tapasztalatait is felhasználva, alakult meg 1953-ban hazánk szocialista típusú ügyészi szervezete. A közvetlenül az ország- gyűlés felügyelete alá tartozó szervezet céljaiban és eszközeiben is alapvetően különbözik a korábbitól. Míg a fel- szabadulás előtt az ügyészek szinte kizárólagos feladata a vádemelés és a vád képviselete volt, az új, szocialista típusú ügyészség tevékenysége
