Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

A PEST MEGYEI HIRi AP KÜLÖNKIADÁS A 1. ■; , ■ - Si : , A VÁCI JÁRÁS ES VAC VAR O S R ESZE RE XXII. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1978. JÚNIUS 6., KEDD Kiváló vállalatok Elismerésre méltóan dolgoztak Termelékenyebben — főbb termék A váci városi pártbizottság, a jubileumi munkaversenyt értékelve, oklevéllel tüntette ki a Forte Fotokémia Ipar dol­gozóit. Kimagasló egyéni és kol­lektív teljesítmények sora se­gítette őket a magas szintű el­ismeréshez. Össztermelési ter­vüket túlteljesítették: a filmtermelés 5,4 száza­lékkal, a fotópapír-terme­lés 2,7 százalékkal volt magasabb a tervezettnél. Az előző évinél több mint 400 ezer dollárral többet forgalma­zott a vállalat. A termék na­gyobb mennyisége teljes egé­szében a munkatermelékeny­ségből adódott. A Vám utcai üzem dolgozói 16 ezer 800 társadalmi mun­kaóra teljesítését vállalták és vállalásukat 2 ezer órával túl­teljesítették. A szocialista munkaverseny kimagasló ered­ménye volt, hogy a . Szovjet­unióba irányuló exportot ta­valy, október 22-ig teljesítet­ték, a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. A vállalati kollek­tívák közül három elnyerte a vállalat kiváló brigádja meg­tisztelő címet, 26 brigád arany-, 12 ezüst- és hét pedig bronzkoszorús kitüntetést ért el. A szocialista munkaverseny­ben különösen kitűnt Megtért MÉG HÁROM HÓNAP Korszerűbb, tarfósabb kemence ŐSSZEL MÁR GYÁRTANIA KELL !8 Az IZZÓ című üzemi lap kő­ig 7.ölte a következő érdekes cik­4 két a váci Sebes Imre úti 5 üzemben befejezéséhez köze­ledő építkezésről. Vácott lassan finiséhez érke­zik vállalatunk egyik legna­gyobb beruházása, a Velló csarnokának építése és szere­lése. A hatalmas, mintegy 60 mé­ter hosszú csarnokban nagy a sürgés-forgás még pénteken délben is. — Hogy-hogy pénteken dél­ben is? — kérdezhetné valaki. — Hát meddig tart a munka­idő? Én is ezt kérdeztem Sándor Józseftől, az egyik külső cég, a Hőtechnika művezető-he­lyettesétől. Hogy miért kér­deztem? Mert a művezetőt és néhány munkást már nem ta­láltam ott. Ötvenen — Tudja, a mi vállalatunk dolgozói az ország száz tájáról jöttek hozzánk. Van, aki a Kisalföldön lakik, van, aki Szabolcsban, van aki az ország másik csücskében, ezért aztán szabad szombatos héten, pén­teki napon tizenegykor elme­hetnek a dolgozók, azért, hogy időben hazaérhessenek a csa­ládhoz, teljes két napot lehes­senek együtt vele,- két napig pihenjenek. Persze, ez azt is jelenti, hogy hétközben ledol­gozzák a pénteki pár órát. — Hány hőtechnikás szak­ember dolgozik az építkezé­sen? — Körülbelül ötvenen va­gyunk. Az ötven fele a mi csoportunk, a kemenceépítők, a másik fele a vasasok, akik a különféle vasszerkezeti eleme­ket építik. — Ez az első izzás munká­juk? — Á, dehogy! Mi már szin­te tősgyökeres izzásoknak szá­mítunk. Építettünk kemencét • az Izzónak Újpesten és Nagy­kanizsán is. A kemenceépítő csapat dolgozóinak java része mindkét munkában részt vett, Jó magam dolgoztam Újpes­ten is, Kanizsán is. Ami még hátravan — Melyik volt a legnagyobb munkájuk? — A kanizsai. Az ottani ke­mence a legnagyobb, azt köve­ti nagyságrendben majd a vá­ci, ha elkészül. — Mikorra kell befejezniük? — A napokban kell átad­nunk a kész kemencét, hiszen az új berendezéseknek a har­madik negyedévben már ter­melnie kell. — S elkészülnek? — Minden bizonnyal, ha csak valami váratlan akadály nem jön közbe, bár nagyon sok még a dolgunk. Hátravan még az elszívó nyakak falazá­sa, az olvasztótér köveinek el­helyezése, hogy csak a legfon­tosabb teendőket említsem. — Ha jól tudom, eddig olyan kemencéket építettek, amelyek ólomüveg olvasztásá­ra alkalmasak. Az itteni ke­mencében magnéziumüveg készül. Jelent ez a kemence építésében valami mást, vala­mi újat, speciálisat? — Nem, lényeges különbség nincs. Nem az határozza meg a kemence építését, hogy mi­lyen üveg fő majd benne. — Ezek szerint nincs válto­zás? — De van. Nem az üveg miatt, csupán azért, mert mo­dernebb, korszerűbb, tartó- sabb kemencét • építünk. Ilyen változás például, hogy a munkakád oldalköveit moson­magyaróvári cirkozitból rak­tuk ki. Változás még az is, hogy a kamraboltozat felső fa­lazása krómmagnezit-lapokból készül. Felmegyünk a hatalmas ke­mence tetejére. Majdnem két- emeiétnyi magasságba kell felmásznunk. Ólomszürke, fe­hér, vörös kövek váltakoznak, szép, szemet gyönvörködtető sorrendben. A két siló torka, még üresen, mozdulatlanul emelkedik a kemence fölé. Sándor József szinte simogat­ja szemével az elkészült ke­mencefalat. Látszik rajta, hogy szereti ezt a cseppet sem könnyű munkát. Az utolsó csavar is Ahogy beszélgetésük végez­tével elindulunk a csarnokból kifelé, még utánam szól az egyik munkás: — Tessék vigyázni! Nagj/on sok vasdarab hever szanaszét! Nehogy elbotoljon! Megköszönöm a figyelmez­tetést, s óvatosabban lépkedek át a hatalmas vasoszlopok fö­lött. Igaz, még nagy a rendet­lenség, szépen, csendesen vár­nak sorukra a különféle vas- szerkezeti elemek. Várnak, hogy a nyüzsgő, szorgoskodó emberek helyükre emeljék őket. De még így, a rendet­lenségben is, már egyre hatá­rozottabban rajzolódik ki a majdani hatalmas csarnok végleges képe. Minden remény megvan rá, hogy rövid három hónap alatt a helyére kerül az az utolsó csavar is és kezdődhet a gyár­tás. Mikulás Anikó Béláné, a filmkiszerelő Petőfi brigádjának vezetője, aki a nehézipari minisztertől és a Vegyipari Szakszervezettől a szocialista munkaverseny győz­tese kitüntetést kapta meg. A műhelyek közötti szo­cialista munkaverseny vég­ső sorrendje: I. a barit- fizem, II. a hármas öntő, III. a budapesti színes la­bor. A filmkiszerelő üzem Petőfi Sándor szocialista brigádja (vezetője Megtért Béláné), a filmöntő üzem Komócsin Zol­tán szocialista brigádja (veze­tője: Dián István), valamint a meó Március 21. szocialista brigádja (vezetője: Rózsahegyi Vilmosné) kiváló lett. A tmk-üzem Kandó Kálmán ifjúsági szocialista brigádja május elsején negyedszer nyerte el a KISZ városi bizott­ságának vándorzászlóját. Szakszervezeti munkáért Or­szágit Ferenc, Sasvári József né, dr. Fehér Zsigmondné, Csőke Judit és Néder Frigyes része­sült elismerésben. P. It. A VIT jegyében Fiatalok találkozója Szobon A VIT jegyében találkoz­tak Szobon vasárnap a fiata­lok. A kellemes, már nyári napsütésben,, nyolc óra körül kezdtek gyülekezni a résztve­vők a Duna-parti réten. A hi­vatalos program kezdetéig al­kalmi csoportok alakultak, fo­cival, zenével, beszélgetéssel töltve el az időt. Kevesebben érkeztek, mint amennyire számítottak a ren­dezők. A Vác, a járás és Du­nakeszi fiataljainak meghirde­tett találkozóra a járás nem minden nagyközségéből jöttek KISZ-esek. Akik viszont ott voltak, jól érezhették magukat, hiszen kulturális és sportmű­sor szórakoztatta reggeltől ké­ső estig a vendégeket. A nagyközség zászlódíszbe öltöztetett utcáin vonultak fel a .fiatalok, majd a szobi gim­nazisták gimnasztikái bemuta­tója következett A politikai nagygyűlésen Görbe Nórának, a Színművé­szeti Főiskola hallgatójának verselőadása után Tóth And­rás, a KISZ KB osztályvezető­helyettese mondott rövid be­szédet. Sinkó Vilmos, az egyik legrégebbi szobi KISZ-tag, á léüzem dolgozója, aki feleségé­vel együtt nagy részt vállalt a rendezésből, mint az 1945-ben megtartott Ifjúsági Világkon­ferencia egyik résztvevője, esküszöveget olvasott fel. ★ A sátrakból egyre-másra fogytak a trikók, a sapkák és a különböző kiadványok: egy­két óra múlva sárga és kék színben tarkállott a tér. Aki­nek kedve szottyant rá, szel­lemi totót is kitölthetett: a telitalálatot könyvekkel jutal­mazták a rendezők. A Spaes együttes igen nép­Épü! a szdqálístóház Jó ütemben halad a deákvári szolgáltatóház építése, a munkások már a belső szerelésen dolgoznak. Barcza Zsolt felvétele szerű discoszáma a Varázsos repülés című dal. A hangszó­rókból alighogy felhangzottak hangjai, a színpadon tíz sár- gatrikós kislány elkezdte mo­dem táncbemutatóját, s pilla­natok alatt nagy tömeg gyűlt össze a dobogó előtt. A szobi népi tánccsoport új oldaláról mutatkozott be. Makrai László, a KISZ nagyközségi bizottságának titkára elmond­ta: az alkalmi műsort Keller Gábor, a, szlovákiai CSKMA- DOK tánccsoportjának tanára tanította be, mindössze két próbán, S a Varázsos repülés­sel a lányok valóban varázsos hatást értek el: a vastaps után meg kellett ismételniük táncu­kat. ★ Voltak külföldi vendégek is: a Szovjetunió Mari Köztársa­ságának Joskar-Ola városából érkezett népes delegáció. Pe­ter Seveljov Komszomol-titkár elmondta: — Nálunk már két évvel ez­előtt elkezdődött a készülődés a havannai VIT-re. Az amatőr művészek versenyében, több nehéz akadályt leküzdve, népi tánccsoportunk eljutott a Gor­kij városi elődöntőig, s ha ott sikeresen# szerepel, továbbke­rül a moszkvai döntőbe, amelynek legjobbjai utazhat­nak Kubába. Minden évben, június közepén virágfesztivált rendezünk, melyen a fiatalok is külön műsorokkal és politi­kai rendezvényekkel köszöntik egymást, köszöntik a világ if­júságát. Erre az eseményre ép­pen hazaérkezünk. ★ Két esztendővel ezelőtt kezdték el építeni a szobi út­törőtábort. A munka már be­fejeződött, s a társadalmi ösz- . szefogás eredményeként, a lé­tesítményt vasárnap átadták a pajtásoknak. Több száz úttörő és kisdobos figyelte már a va­kációra gondolva, az ünnepé­lyes zászlói el voft ást, s meg­kérdezték, mikor kezdhetik a táborozást? Nos, az építők azt ígérik, hogy a még hátralévő kisebb-nagyobb munkálatok­kal néhány hét alatt végeznek. ★ A Duna-parton, a sportpá­lyákon a rendezvények a késő délutáni órákra befejeződtek, s a találkozó résztvevői egyet­len nagy csoporttá alakultak át: a váchartyáni Derby együt­tes zenéjére, több száz fiatal ropta a táncot a villanykör­ték sápadt fényében. A han­gulat egyre fokozódott, ám ekkor közbeszólt a természet: sűrű cseppekben elkezdett es­ni az eső. A merészebbek még folytatták a táncot, a többiek azonban futásnak eredtek. Vé­gül a zenekar is megunta az önkéntes fürdést, s a szobi if­júsági találkozó véget ért. F. Z. Inféző bizottság alakult A siker titka: a jó előkészítés Vonzó kirakat, tájékozott eladók — Negyed százada dolgo­zom a könyvterjesztő szakmá­ban, de ilyen sikeres ünnepi könyvhétre nem tudok vissza­emlékezni — summázta a he­lyi eredményeket Szőke Pálné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat váci boltjának veze­tője. A sátrak körül Az első három napon mint­egy 300 ezer forint értékű új mű kelt el. A Dunakanyar Áruház előtti könyvutcában állandóan kisebb-nagyobb em­bercsoportok álltak a sátrak körül, fogytak a kapós művek, többször sürgették az után­pótlást. A siker titka: a jó előkészí­tés. Hetekkel a megnyitó előtt intéző bizottság alakult Vá­cott is a könyvnappal kapcso­latos teendők tervszerű ellá­tására. Képviseltette magát a bizottságban a városi-járási könyvtár, a Madách Imre Mű­velődési Központ, az SZMT helyi könyvtára, az összes könyvesbolt, a két agilis kul- túrmunkás, Petővári Gyula a Híradástechnikai Anyagok Gyárából, valamint Papp László az Egyesült Izzó váci üzeméből. A bizottság részt kért a pro­pagandamunkából, a Vácra ér­kezett könyvanyag szétosztá­sában segédkezett s az ünnepi megnyitó után is tevékenyke­dett. A Zalka Máté Könyvesbolt vonzó kirakattal várta az ün­nepi eseményt, nem csoda te­hát, hogy az első napon már hiányok mutatkoztak: elfo­gyott a Rivalda 1976/1977 és Kádár Gyula A Ludovikától Sopronkőhidáig című kötete. Kelendő művek Szerencsés volt az intéző bi­zottságnak az a döntése, hogy a könyvsátrakat nem a főtérré, nem a Széchenyi utcai árkád­sorokra, hanem az áruházak közelébe, a vasútállomás és a buszpályaudvar szomszédságá­ba állította. Jól dolgozott a művelődési központ hangos híradója, az eladók tájékozot­tak voltak. A nagy könyves­bolt az első két napon meg­hosszabbította nyitva tartási idejét. Kapós volt Vácott is II. Fe­renc Emlékiratainak első köte­te, a Szőnyi István-mappa, Ba­bits Mihály műve, Az európai irodalom olvasókönyve, Káro­lyi Mihály életrajza, az új Moldova György-kötet, Kosz­tolányi színházi kritikáinak gyűjteménye, Fodor András Vallomások Bartókról című munkája. Csütörtökön Rétságon Ma már nyilvánvaló, hogy nem szerencsés időpontban rendezték meg a Váci Mihály- emlékestet: egy héttel az ün­nepi könyvhét előtt még nem volt hozzáférhető az Utazás Bürokronéziában, pedig annak helyszíni árusítása növelte volna a figyelemre méltó iro­dalmi törekvés értékét. A ren­dezők megígérték, hogy csü­törtökön. a Híradástechnikai Anyagok Gyára rétsági telep­helyén megismétlik az emlék­estet, s ott már a helyszínen hozzáférhetővé lesz a korán el­hunyt költő forgalomba most került munkája. Papp Rezső Jegyzet Újítók Az emberi elme nap mint nap ezernyi apró ötletet szül, s azokat felhasználva, könnyíti a boldogulást. 'Ta­lán nem is mérhető össze az űrhajó, meg mondjuk, egy újszerű gyártási eljá­rás, de bizonyára nem téve­dünk, amikor azt mondjuk, a sok apró újítás a maga közegében legalább annyira fontos és nagy jelentőségű, mint — a hasonlatnál ma­radva — a huzamosabb tar­tózkodásra alkalmas űrállo­mások megalkotása. Minden mozgalom, az újítómozgalom is csak any- nyit ér, amennyit szervezeti keretei között eredményei­ből hasznosítani tud. Egy­szerűen fogalmazva: akkor jó, ha a kerekek olajozott forgása még inkább lendü­letet ad az ötletek megvaló­sításának. Néhány évvel ezelőtt gyakran érte a vád e moz­galom szervezőit, hogy az ügyintézés nem mindenütt egységes és általában lassú. Kiélezve a dolgot, azt is mondhatnánk, bürokratikus. E visszás helyzet megszün­tetésére, 1974-ben rendele­tet alkotott a Miniszterta­nács, amelynek eredménye­ként, nagymértékben meg­nőtt az újítási kedv. A vá­ci központú Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói például tavaly 18 újítást adtak be elbírálásra, csaknem ötször annyit, mint három esztendővel azelőtt. Elkészítették újítási sza­bályzatukat is, amelyben-, a kollektív szerződés mellék­leteként, meghatározták a továbblépéshez alapvetően szükséges feltételeket. Éven­te összeállítják újítási fel­adattervüket, amely a mű­szaki osztály javaslataival együtt tartalmazza az üze­mi demokrácia fórumain a dolgozók által felvetett gondolatokat is. A pontosan megfogalma­zott célok segítik a gyor­sabb és eredményesebb megvalósítását. De említ­sünk egy rossz példát is: a Kemencei Vegyesipari Szö­vetkezetben 1974 óta nem készült újítási szabályzat, s e hiány pótlásáról csak nemrég határozott a veze­tőség. Remélhetőleg felis­merik, hogy nem holmi pa­pírmunkáról van szó, sok­kal inkább gazdasági, nye- reségi kérdés rendezéséről. Talán elég, ha bizonyságul elmondjuk: a Pest megyei Tanácsi Építőipari Válla­latnál egy-egy bevezetett újítás átlagosan félmillió forintos eredménnyel járt. A mozgalom lendületét azonban tovább is fokoz­hatnák, ha kisebb-nagyobb mulasztások nem akadá­lyoznák kibontakozását. Már nem az ügyintézés lassúságára panaszkodnak az újítók, hiszen a legtöbb helyen az előírt hatvanna­pos elbírálási időt megtart­ják. A kevés olykor tényle­gesen sok, most viszont a kevés valóban kevés. A vé­leményezések néhány eset­ben szűkszavúak, s a rész­letes értékelés helyett gya­kori indoklás: ,,nem kíván­juk alkalmazni’’. Az eluta­sított javaslatokon nem sze­repel a jogorvoslati lehető­ség sem. A pénzbeli elismerésen túl, a rendelet szerint, va­lamennyi újítónak újítási tanúsítványt kell kiadni, ám a legtöbbször csak kü­lön kérésre hajlandók megtenni. Szorgalmazni kellene a szocialista brigádok ötle­teinek felhasználását is, mint például a Forte-ban vagy a váchartyáni Volán­nál szorgalmazzák. S talán a legfontosabb: nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről, akik szabad idejüket nem ki­méivé keresik az újat, munkálkodnak a közösség boldogulásáért. Az anyagi juttatásokon felül, erkölcsi­leg is el kell ismerni segítő szándékukat. Furucz Zoltán \

Next

/
Oldalképek
Tartalom