Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

ÜíMaGAZIN r™ AWA‘ ‘ ^ ......................................... ^: ::*x::v::::XvXv>i*x:r>:‘:’ JvÄwXw>I*"wX"'»' %mlap SvX&YÍ,^i,^iÍVÍ'!fövÍÍivAV%vKv/X%VAVÍ'Kvi‘lÜivíívVK l’AvlvXVAVtjí^ ílegycn-völniin lakodalom Ami nem ugyanaz, mint az esküvő, még kevésbé azonosítható a házas­ságkötéssel. Ezek hivatalos aktusok, előírt szertartásrenddel, illendő vi­selkedéssel, ám a menyegzőben, a lagziban, azaz a lakodalomban...! Ott minden más. Megengedett a könny, s a vaskos tréfálkozás, a gyakran emlegetett anyós kivételes dédelgetése, a szünet nélkül emelge­tett borospohár. A lakodalom: soha vissza nem térő esemény egy em­berpár életében. Kivéve, ha elvál­nak. Akkor, ha kedvük tartja kez­deni azt, amit egyszer —vagy már nem is egyszer — befejeztek, kö­vetkezhet ismét a lakodalom. Vígas­sággal, s fogadkozással, most már ez lesz az igazi holtomiglan-holtodig- lan. Az első ünnep Egy esztendő alatt 332 emberpár felelt igennel az anyakönyvvezető kérdésére Cegléden. Közöttük ők, akiknek lakodalmi menete enyhén szólva forgalmi fönnakadást okozott azon a szombat délutánon; hatvan­négy gépkocsit töltött meg a nász­nép. Mint megtudom, 243 főből állt a meghívottak serege, a gyerekeket nem számítva. S az ifjú asszony azt mondja, így is voltak, akik meg­sértődtek, mert csak az esküvő hi­vatalos részére szólt az invitálás. A Rákóczi úti ház bár tágas, ennyien nem férhettek meg benne, ezért az­után odakünn, az Akasztószélen zajlott le a lagzi, a sógorék portá­ján, ahol hely jutott mindenkinek, ha másutt nem, akkor az udvaron fölállított sátrakban. A ponyvákat ez alkalmatossághoz a vasút adta, kölcsönbe persze, mi több, tanácsi igazolásra, hogy valóban esküszik a frissen végzett forgalmi tiszt, mert a regula az regula, csak úgy bemon­dásra ezt nem hiszik el, mivel ki tudja, miféle más, netán bűnös szán­déka lehetne valakinek az így kért, s kapott kölcsönponyvákkal?! S ez még csak a hely! Mert gondoljunk bele, mi minden kellett! Edények a konyhára s az asztalra, főzőasszo­nyok, s azok, akik kiszolgálnak, szé­kek regimentje, evőeszközök, poha­rak légiója, s akkor még hol van maga az étek?! Hatvan kilogramm marhahús, két disznó, húsz tyúk, hetven csirke... A fölsorolás ráül a gyomorra, nemhogy mindezt együtt látni, földolgozni, tálalni, s no per­sze, megenni. Miközben a menyeg­zői lakoma elképzelésével bíbelő­döm, alig értem első hallásra, amit az ifjú asszony, Andrea mond: Mi nem, akartunk ekkora fölhajtást. Hanem akkor ki akarta? S aki ad­dig némán ült közöttünk, most meg­szólal: Én! Csattan a két betűnyi hang, akkora határozottsággal, hogy fölös igyekezet lenne mindenfajta ellentmondás. Andrea édesanyja be­lelt a kérdésre, s látszik, nem elő­ször, aligha utoljára. S mert eddig viszoiyogva hallgattam a tényleg he­gyen-völgyet megmozgató lakodalom lezajlását, a kivagyiság, a magamu­togatás feszülését éreztem mögötte, meglep a rövid mondat, amit az édesanya ejt ki a száján: Árva vol­tam. Ennyi, nem több. A megfej­tés kulcsa? Andrea vörösödik, véli, kár belepillantatni olyasmibe az idegent, amihez nincs köze, ám most már késő, a pici, de cseppségében is erősnek látszó asszony folytatja: Ne­kem egész életemben ez volt az első ünnep, ha hiszi, ha nem. Negyven­hat vagyok, s mióta az eszemet tu­dom, mindig azzal telt az idő, majd, majd. Otthonban nevelkedtem, s úgy, hogyha valaki rám mosolygott vé­letlenül az utcán, megcsókoltam vol­na a kezét! Ejh, nem érti ezt, csak az, aki megszenvedte! Amíg az ura­mat meg nem ismertem, addig ne­kem senkim sem volt, akihez közöm lehetett volna, se szülő, se testvér, se rokon, senki. Mindig, mindenütt én voltam ó, az a szegény Tériké... Érti maga ezt?! Ügy néz rám, vá­laszt várva, hogy szemében villá­mok tüze birkózik a könnyek vizé­vel. Támad, hogy védtelen magát védje, s talán már oda sem figyel, amikor eldadogom a feleletet, azt hiszem, értem, megértem. Miféle erők feszültek ebben az asszony­ban, mekkora vágyak arra, hogy egyszer, ha csak egyetlen egyszer is, ne ő legyen az ó. a szegény Té­riké. hanem középponttá váljon, ha nem is a személye, hanem a család­ja?! S mit tehet ezért egy asszony, aki négy drága terhéből csak egyet hozott élve a világra, akinek min­dig, mindenütt, mindenki paran­csolt, akinek kötelességei voltak számlálatlanul, de jogai papíron, hol leljen mezőt, ahol egyszer ő, is nekifuthat a tágasságnak, ahol nem állítják meg azonnal tilalomfák? Ezért kellett a városra szóló lakoda­lom? Igen, bizonyára ezért. Andrea két kávét hoz be, nekem, magának. Kérdő pillantásomra rázza a fejét, s mondja is, anyuka nem iszik, mert úri passziónak tartja. S nevet, hu­szonegy éve könnyedségével, jól ápolt kezében a finommívű porcelán­csészét forgatva; a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola je­lesen végzettje, a laboratóriumi cso­portvezető, a barátnők irigyeltje, aki egészen jó partit csinált, föl nem foghatja, édesanyja e vélekedése mögött- mi búvik meg, sebek mek­kora garmadája kezd vérezni a leg­enyhébb érintésre-simításra is. Es­küvői lakomáját fölhajtásként em­líti s nevet azon is, mint szinte min­denen. Jól éreztük magunkat — idé­zi föl azokat az órákat, bár bevall­ja, sok vendégről azt sem tudta, ki­csoda, ők hívták-e, avagy a férje családja? Anyuka már egy héttel az esküvő előtt teljesen oda volt az idegességtől, mondja úgy, mintha teljesen közömbös dologról szólna, s amennyire ugrásra kész édesanyja minden mozdulata és szava, ö any- nyira elengedett, laza, már-már fö­lényes. Kora kincse ez? Vagy egy egészen másfajta gondolkodásé, mi­énkhez, középkorúakhoz képest fény­évnyi távolságra eső világé, ahol egy-egy tett nem több, mint önma­ga, nincsenek mögötte takart indító- okok, életdarabok, fájdalmak, se­bek? A férje jön meg, szia, mondják egymásnak, s a fiatal férfi lehuppan közénk, nyög egyet, kímelóztam ma­gam, indokolja, s anyósától azt tu­dakolja. mama, milyen kaját kanya- rított? Terézia asszonnyal összená- zünk, s azt hiszem, ez az a pillanat, amikor tökéletesen megértjük mi ketten — egymást. Durkó Gábor tusrajza Pénteken elkezdeni Pest megyében a legutóbbi évek­ben egy-egy esztendőben 8900—9100 házasságot kötöttek. Semmiféle út­baigazítás nincs arról, a házasfelek hová távoztak az anyakönyvvezető elől, lakodalomba mentek-e, vagy egy szűk albérleti szobácskába, ahol kelten voltak, s ahová a két tanút sem hívhatták meg. Magánügy.-Va­lóban az. Az elegáns különterein fci- bérelése éppúgy magánügy, mint három zenekar szerződtetése. A kü­lönteremre egyébként a patinás ét­teremben már csak augusztusra fo­gadnak el megrendelést, addig min­den szombat, vasárnap foglalt, sőt, újabban a péntekek is, mert divat lett pénteken lagzit csinálni. Pon­tosabban, pénteken kezdeni, s va­sárnap befejezni. Amikor erre né­mi értetlenség jelent meg az arco­mon, az étterem vezetője megnyug­tatott: kérem, az emberek erre nem sajnálják a pénzt, visszajött a régi, igazi menyegzők szokása. Vissza­jött? Honnan? S minek? Ezt már magamtól kérdeztem, s nem az ét­terem vezetőjétől, ő ugyanis azt bi­zonygatta, hogy a különtermi eskü­vők nélkül bezárhatnák az üzletet, gyakran az egész heti forgalom nem tesz ki annyit, mint a lakodalom vé­gén kiállított számla összege. A Kálmán bácsi fia Kemény kartonlapocskára, kézzel írt sorok, ennyi volt az esküvői meg­hívójuk. Sokat címeztek meg? Sinka Ildikó, azaz most már Nyitrai Zol­tánná rázza a fejét. Meghívót csak a másutt élők kaptak, a kollégák, rokonok jöttek úgy, hogy szóltak nekik. Nem akadt, aki felhúzta az orrát? Ugyan már, nyugtat ő is, fér­je szintén, ezek formaságok, nem kell törődni vele. Ők esküsznek, az ő dolguk tehát az egész. S nem is engedték, hogy bárki beleszóljon, még a szülők sem, bár ők, mi taga­dás, szerettek volna. Ildikó a váci fényforrásgyár anyagkiírója, kollé­ganőket hívott, férje az itteni Volán­főnökség buszvezetője, szintén kol­légákat, már aki nem volt szolgá­latban, teszi hozzá, mert most is fájlalja, hogy legjobb kenyerespaj­tása emiatt nem lehetett jelen. A kérdésre, mennyi ismeretség után határozták el az esküvőt, nagy ne­vetés a válasz, s kiderül, rossz he­lyen tudakozódom iyesmi felől, mert ők születésük óta ismerik egymást! Nocsak! S való a dolog, mert a ki­csiny Penc néhány utcájából őket ugyanabba, s ráadásul egymással szembenéző házba tette le a sors, igazabban a ' véletlen. Választásuk tehát nem zsákbamacska, tudnak a másikból mindent, s mert a szülők is így ismerik, tartják számon a szomszédos családot, könnyen szót érthettek a lakodalom dolgában a fiatalok. Az ellenérveket inkább csak az a félelem sorakoztatta fel, mit szólnak majd a községben az emberek, hiszen itt mindenki ismer mindenkit, megtehető-e, hogy ilyen kurtán-furcsán keljenek egybe a gyerekek? Amire a gyerekek most azt felelik, lám, nem dőlt össze a világ. Amikor kimondták az igent, akkor a meghívottakat vendégül lát­ták néhány harapásnyi ételre, po­hárka italra, s utána maradt a csa­lád. Volt egy vacsora — s míg az asszonyok azt készítették, a férfiak televíziót néztek, az ifjak meg, mi­csoda skandalum, tollaslabdáztak az udvaron, mint hallom Ildikó édes­anyjától —, s nyugovóra tértek, hajnalban pedig cihelődött minden­ki, útnak indultak dologba, kivéve az asszonykát s ifjú férjét, mert nekik csendre állíttatta az ébresz­tőórát a kiíratott egy hét szabad­ság. Bánják, sajnálják-e, hogy így esett? Ugyan, hiszen akkor nem ezt az utat járják, megtehették volna, ha kedvükben áll, hogy Összekolom- polnak fél világot, mert ilyesmire — véli a férj — soha nem nehéz találni jelentkezőket. A pénzt sajnálták? A kérdés kicsit nyers, de megkerülhe­tetlen. Kettőjük havi jövedelme kö­zelebb áll a hét-, mint a hatezer forinthoz. Segítettek volna a szülők is, tehát kimondottan anyagi aka­dálya nem látszik az ügynek. Ha­nem akkor? Készen álló válaszra vártam, s ezért meglep a csend, a gondolkodás. Nyitrai Zoltán felel vé­gül. eléggé nagy szünetekkel: Tő­lünk valahogy idegen minden ilyes­fajta ünneplés. Mert nem olyan iga­zi, hanem csinált. Udvariaskodni kell, olyanokkal beszélgetni, akiket esetleq tíz éve nem láttam, de hát ö a Kálmán bácsi fia, meg kellett hívni, bár azt sem tudom, ki a Kál­mán bácsi, s ki a fia... Ildivel be­széltünk mi erről, s azt mondtuk, semmi értelme. Akadnak, akik azért csinálják a hajcihőt, mert úgy vélik, ami elmegy ezen, be is jön, aján­dékokban. menyasszonytáncon, így tovább. Igenám, de mi magunk akarjuk kiválasztani a holmijainkat, ne mások tegyék meg ezt. Persze, ez csak példa, nehogy attól tartson, sa­jog a szivünk az elmaradt ajándékok miatt. Az öregemék talán kicsit meg- bántódtak, de rámhagyták, tudták, kár a benzinért, én tizennégy éves korom óta önállóan csináltam min­den dolgomat, ezért megszokhatták a dobásaimat. Végletek vitája Szám szerint a legtöbb házasságot a hetvenes évek közepét figyelem­be véve, a budai járásban kötik, egy-egy esztendőben 1400—1600 igen hangzik el. A második a budai já­rás után a monori, itt ezer, ezeregy­száz pár kél egybe. A legkevesebb az anyakónyvvezetők dolga a szent­endrei és a ceglédi járásban, már ami a mennyiséget illeti. Ezer lakos­ra vetítve ugyanis a megkötött há­zasságokat, átrendeződik a kép. A ceglédi tárás nem mozdul el a lista végéről, annál inkább a szentendrei, mégpedig akkora lendülettel, hogy az élére kerül! A budai járásnak be ke!! érn;e a második hellyel, s ez egyben annak mutatója is, ebben a két közigazgatási egységben a legfiatalabb a lakosság. A városok között ilyen tekintetben Szentendre az első, az utolsó pedig — látszatra nagy meglepetés — Százhalombatta. A látszat azért csalóka, mert Battára már megházasodott fiatalok érkez­nek, ebben a városban az átlagélet­kor jóval alacsonyabb, mint bárme­lyik más, hasonló rangú települé­sen. Érdekes, de nyilvánvalóan nem véletlen módon, az új formájú — társadalmi szertartású — esküvők­nek elsősorban a városokban nö­vekszik a népszerűsége, a községek­ben lassabban, s akadnak települé­sek, ahol az ilyen esemény fehér holló. A házasságkötések túlnyomó részét — azaz a hivatalos rész le­zajlását — valamilyen rendezvény követi. Akad példa arra, hogy mun­kahelyi közösség vállalkozik a fel­adatra — Gödöllőn cäSptak nagysi­kerű lagzit szocialista brigádok" —, s arra is, hogy társadalmi szerveze­tek a rendezők. Igaz, ez utóbbira ak­kor kerítenek sort, amikor a fiata­lok valamelyike a szervezet tiszt­ségviselője. Csakhogy legtöbbször a társadalmi- rendezvények nem a la­kodalom helyettesítői, hanem az anyakönyvvezető előtt zajló szer­tartás köritői, avagy a templomi es- ketés fölváltói. Magyarán: a lakoda­lom dínom-dánomja nincs veszély­ben. Valahogy nem kínálkozik vá­lasztási lehetőség, végletek kergetik egymást, hol a nagy semmi, a meg­ittunk utána egy pohár sört, hol az étel- és italtenger, élvezetekben el­pilledt . vendégekkel. Mást akar mutatni Besüt a nap, sugara végigfut a Dózsa György úti ház szobájának friss tapétáján, s az asszonyka úgy pillant a falra, mintha kincs lenne ott. Laci csinálta — mondja büsz­keséggel, a férj meg szabadkozik, nem valami jól sikerült. Igaz, nem tanult mestersége a tapétázás, ám csak nem hőköl vissza az első fel­adattól, amit a közös sors penderí­tett eléje? Bársony Katalin és Kecs­keméti László házasságlevelén még alig száradt meg a tinta. Néhány he­te, május hatodikén mondták ki az igent, a termelőszövetkezet állatte­nyésztője így lett felesége a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat hegesztőjének. Az igen után Katalin visszament abba a szobába, ahol addig is lakott, csakhogy vitte ma­gával most már a társat, aki — mert idejéből m'áskor nem futotta — az esküvő előtti napon rakta fel a tapétát, új otthonná téve a kocséri ház szobáját, ahol addig Katalin volt a gazda. Boldogok, hogy a szülői ház fedelet adott kettejüknek, s mi­vel. az asszonyka szavai szerint ir­datlanul takarékoskodnak, nem csaptak különleges lakodalmat. Módjával — minősít László, szülők, testvérek, a közvetlen rokonság, ők voltak a meghívottak. Étkek, ita­lok? Mint egy kiadósabb vasárnapi ebéd, érzékelteti hasonlattal Kata­lin. egy valami tért el a megszokottól, cukrászdában készíttették az édes­séget. Kiadás persze így is volt. mert hiszen összejöttek huszonheten, ám a mértéktartást igazolja, nem kellett semmit kilökni, s kölcsönkérni sem mást, csupán székeket/ s nagy. toros lábasokat, fazekakat. Sör több. bor kevesebb fogyott, mennyi, azt nem tartották számon, tény, hogy senki sem ivott sokat, igaz, ebédidő volt, de ha valaki nagyon óhajtja, ilyen­kor mentsége az alkalom. Katalin: Nincs rondább, mint a részeg em­ber! Voltam én lakodalomban, lát­tam eleget, abból nem kérek! Beisz­nak, azután kezdik a malackodást, hogy így az ifjú pár, meg úgy az if­jú pár... Mire jó ez? Meg a trakta. Megy a fele pocsékba,, beletúrnak, lökik félre, majd a másik fogásból. Az lenne az ünnep, hogy eszünk, iszunk? Mi az ebédnél beszélgettünk, senki nem tartott szónoklatot, az idősebbek mesélgettek, azután volt egy kis dalolás, mi fiatalabbak tán­coltunk, de inkább csak a forrna ked­véért. Délután öt felé búcsúzott, az. aki távolabbra ment, hét felé a he­lyiek, anyámékkal maradtunk, nyu- (jödtan, nem volt az, hogy egész nap eszi az embert' &¥ tdéiie'ssÉ't], s mégis, mosolyogni kell, megint vigyorogni, mindenkire, táncolni, akkor is, ami­kor lépésnyi greje nincsen. Figyelje meg — emeli fel a nyomaték kedvé­ért a kezét —, a lakodalomban min­denki mást akar mutatni, mint ami­lyen. Aki addig a neje szoknyája mellől még tekingetni sem mert, egyszeriben nagy nőcsábásznak kép­zeli magát, s aki nem bírja az italt, vizespohárban kéri a pálinkát. Vol­tam én itthon ilyes’ sokadalmakban, elegendő tapasztalásom gyűlt össze ahhoz, hogy így csináljuk. S nem bántuk meg! Igaz, Laci?! Férjuram bólint, de nem az engedelmes illen­dőség kedvéért, hanem mert ő is ezt érzi. Taián pontosan ezért hagyott kellemes emléket bennük a nap, hangulatot raktározhattak el, s nem kavargó képeket, amikről később azt sem tudni, kit ábrázolnak, s mit keresett ott az illető. A Kecskeméti házaspár, ahogy az már említtetett, irdatlanul takarékoskodik, lakásra mégpedig, hiszen Katáimnak húga, s két öccse van itthon, azaz a szobányi birodalom nem tágítható, csak ak­kor, ha megteremtik a saját otthonu­kat. Mégis, bár nagyon nézik a fo­rintokat, ők ketten állták a költsége­ket, a szülők fölajánlotta hozzájáru­lást nem fogadták el, ám azt sem érezték, nekik most bármit is meg kellene mutatniuk. Ami ajándékot kaptak, azt tisztelettel megköszönték, nem méricskéltek, ki mit hozott, s az mennyit ér, s amikor valaki menyasz. szonytáncot javasolt, Katalin gyor­san lehűtötte a kedélyeket, mond­ván, szívesen fordul mindenkivel egyet, de — ingyen! Száz asszonyból negyven A megyében a házasságra lépők többsége húsz és huszonkilenc év kö­zötti nő és férfi, bár figyelmet érde­mel. az ifjú asszonyok negyven szá­zaléka (!), a házasságkötés időpont­jában még nem töltötte be a husza­dik életévét. Semmiféle iránymuta­tást nem adnak a kor, a foglalkozás, a lakóhely szerinti csoportosítások, már amennyiben — megengedve a tudományoskodó tréfát — a lako­dalomra való hajlandóság gyakori­ságának mutatóját szeretnők meg­állapítani. Ezért azután bölcsességünk sem több. mint volt eleinké, akik azt tartották: cifra lakodalmat kihűlt konyha követ. , MÉSZÁROS OTTO i i i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom