Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

1978. JÜNIUS 29., CSÜTÖRTÖK IZMiirm Divatújdonságok Budakalásziul Budaflax farmer Jugoszláviába A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat központjában tegnap kezdődött meg és három na­pig tart a jövő évi termékek kereskedelmi bemutatója Ezien az ország nagy- és kis­kereskedelmi vállalatai, érté­kesítő szövetkezetei, áruházai megismerhetik a vállalat jö- vőre tervezett gyártmányait. Eldönthetik, mely anyagokból milyen mennyiséget rendel nek. A programban divatbe­mutató is szerepel, amelyen á? érdekeltek nemcsak az alap­anyagokat, hanem az abbó1 készült női, férfi, gyermek készruhákat is megtekinthe­tik. Az idén először a bemu­tatón résztvesznek a körűek, cionáló gyárak, vállalatok, szövetkezetek képviselői is. így a kereskedőknek alkal műk van késztermékeket is megrendelni. A vállalat kereskedelmi fő­osztályán elmondták, hogy a belkereskedelmi tárgyalásokat exportmegbeszélések is kísé­rik. Ennek egyik eredménye­ként 540 ezer dolláros szerző- dé&t írtak alá Jugoszláviáival. A szerződés értelmében a Bu­daflax farmeranyagokat, sza­badidő-ruházati kelméket, fo­nalakat, nyomott háztartási textíliákat, törlőket szállít a jugoszláv piacra. A szentendrei vonalon Integra-dominó Békásmegyerig A szentendrei HÉV-vonal re­konstrukció folyik, a korszerű­sítésre több száz millió forintot fordít a Budapesti Közlekedési Vállalat. Ebben az ötéves terv­időszakban a rekonstrukció el­ső üteme készül el. Ezen belül “Szentendrén a kocsiszín fele, tároló vágányok épülnek, és korszerű integra-dominó elne­vezésű biztosító berendezést szerelünk föl a Batthyáriy tér­től Békásmegyerig. Ez a kor­szerű biztosító berendezés le­hetővé teszi, hogy a vonatok akár hárompercenként köves­sék egymást. A vidéki állomá­sok forgalma egyelőre gyérebb, a szerelvények ritkábban jár­nak, ezért az ötödik és a hato­dik ötéves tervidőszakban ne’« terveznek integra-dominó biz­tosító rendszert építeni. Az 1976-ban megkezdett re­konstrukció a hatodik ötéves tervidőszak közepére fejeződik be Nem lesz pezsgőcsattanás Uszályok az Európa-csatornára Félkészen Dunaharasztin a sólyatérben Elektronikus mérlegek A meleg, a susogó nádas, a Ráckevei-Duna-ág kellemes vize fürödni, horgászni csábít, de a bőrköténybe, köpenybe öl­tözött férfiak még sóvárgó pillantásokat se vetnek a fo­lyó felé. Megszokták már a szomszédságát, s azt, hogy számukra másfajta örömöket kínál a Duna. A partot itt nem aprószemű homok, vagy selymes fű borít­ja, hanem öles gerendák, vas­emelők, csigáik, gyámok. A ké­pet hatalmas daru uralja, gémje alatt félig kész acél­hajó áll sután, mint a partra- vetett hal. Fekete László, a Magyar Hajózási Részvény- társaság hajójavító üzemigaz­gatósága dunaharaszti üzemé­nek műszaki vezetője kijavít: — Hajónak éppen nem le­het nevezni, legfeljebb uszály­nak. De ez az uszály nem egé­szen olyan, amilyeneket eddig a Dunán láttunk, hiszen ön­állóan semmiféle manőverre nem képes, nem lehet kormá­nyozni, s nem lesz személyze­te sem. Mondhatnánk talán úszó konténernek, hiszen ez a vízijármű 200 tonna ömlesz­tett rakomány szállítására lesz alkalmas. S ha nem is hason­lít gyermekkoH álmaink hajó­jára, mégis csak a jövő vízi­járműve. Ügy tervezték, olyannak építik, hogy alkal­mas legyen a most épülő Du­na—Rajna—Majna csatornán való hajózásra, könnyen tud­janak vele manőverezni, át­kelni a szorosokon, zsilipeken. Miért nem hajókovács A hajóépítők mestersége, mint annyi más szakmáé az utóbbi években annyira meg­változott, hagy alig ismerni rá. Fa például egy darab sincs ezen a mostani uszá­lyon, de nemcsak hajóácsot, hanem igazi hajőkovácsot sem találni a munkások között, így van ez akkor Is, ha Hi- lóczki Sándort éppen úgy mu­tatta be művezetője, mint az említett szakma egyik legjobb helyi mesterét. Hogy miért nem hajókovács a hajókovács, NAPRÓL NAPRA ßMoff Tavaly még újdonság volt a kétféle FABULON NAPTEJ, kétféle erősségű fényvédő faktorral. Azóta ezt a jól bevált napozópárt megszerette a közönség. Most egy harmadik készítmény teszi kellemessé a napozást: a FABULON BALZSAM. A FABULON BALZSAM napozás utáni bőrnyugtató: hűsíti és pihenteti a bőrt segít megőrizni a barnaságot Érzékeny bőrűek rendszeres testápolásra is használhatják, mert értékes természetes kollagéntartalma elősegíti a bőr megújulását Napozáshoz: Fabulon naptej Napozás után: Fabulon balzsam arra éppen ő adott szakszerű magyarázatot — A hajókovácsnak régen az volt a dolga, hogy ezer­számra verje a szegecseket a lemezek öoszeeresztéseibe. Amióta helyette a lényegesen könnyebb és korszerűbb vil­lany- vagy lánghegesztést al­kalmazzuk, alig van szükség, kovácsmunkára. Egyre inikább kiszorul a ha­jóépítők kezéből a hatalmas kalapács is. Régen ugyanis a lemezeket kalapáccsal a kéz­ben hajlították. Ma praktiku­sabbak a haj átestek, kevesebb rajta az ilyen munka, s ha mégis szükség van rá, arra ott vannak a hatalmas sajtoló- hajlító gépek. Hilóczki Sándor csak tudja. Az Óbudai Hajó­gyárban tanulta meg a mes­terség csínját-bímját az 50-es évek elején. Sötétből a napvilágra Hogyan születik a hajó, az uszály? Emberek és gépek formálják Dunaharasztin nagy szakértelemmel. Anyaga, a vas és az acél, hatalmas táb­lákban, teherautókon kerül az üzembe. Itt először különleges anyaggal kezelik, hogy köny- nyű legyen hegeszteni, meg­munkálni, ne legyen rozsdás, koszos. Innen a szabászokhoz szállítják, azok veszik keze­lésbe. Az uszály sokezer ilyen szeszélyes alakú idomból áll össze. Az egész hasonlít egy kicsit gyermekkorunk kira­kós játékához, A szeleteiknek, szelvényeiknek ugyanis ponto­san kell illenie egymáshoz. A szeletelés, szabás és haj- lítás után a csarnokban a vil­lanyhegesztőké a fő szerep. Most kezdődik a tulajdonkép­peni hajóépítés. De nem úgy, ahogy, azt olvasmányainkból gondolnánk. Egy ilyen uszály elkészülte után teher nélkül is nyom 300 tonnát, ezért szel­vényenként kell megépíteni. Fagerendákból ácsolt bakon építik össze a bordákból és lemezekből álló egyharmad­nyi, egynegyednyi uszályt. Egy-egy ilyen tömb síneken gurulva kereken jut ki a csar­nok sötétjéből a napvilágra. Most következik a legkénye­sebb munka: a szekciók össze­állítása, vízszintezése. Ezt a munkát egyelőre télen-nyáron a szabadban végzik az embe­rek, de jövőre új csarnok épül, hogy a rossz Idő ne hát­ráltassa a munkát. Ha készen áll az uszály, márcsak apró tennivalók vannak hátra: röntgennel ellenőrzik a he­gesztéseket, befestik a hajó oldalát, ellátják különböző jelzésekkel. Most következik a nagy pillanat, a vízrebo- csátás. Búcsú a parttól László Béla művezetőtől J kérdem, elszorul-e egy picit a szívük, amikor búcsút mond a vas a partnak, s elhagyja a csendes kikötőt? — Évente 7—8 uszály ké­szül nálunk, nincs idő kétha­vonta ünnepelni. Ezek a vízi- járművek nem kapnak nevet se, nem csattan az oldalukon pezsgő. Azért, ha hívatlanul is, ilyenkor minden munkás kisereglik az udvarra, e nem küldjük őket vissza a helyük­re. Ha nincs is nagy felhajtás, azért mindenki szívesen látja munkája eredményét. Talán ez az egyik oldala annak, hogy bár még mindig nehéz ez a munka, a kereset sem több, mint máshol, sokain tíz­húsz éve vagyunk ezen a he­lyen. Itt látja az ember, hogy I miért dolgozott. Kérdezem, nem bántja-e egy kicsit őket, hogy mindig ugyanolyan hajót építenek? Bán Sándor hegesztő először azt válaszolja, megszokták. De amikor régebbi munkáik­ról esik szó, szívesen emléke­zik rájuk. — Néhány éve Egyiptom­nak a Nílusra gyártottunk uszályokat. Az volt aztán a finom munka! Azok nemcsak jó, hanem szép hajók is vol­tak. De készítettünk tartály­hajót, s vegyes hasznosítású uszályt is. Változatosabb volt a munka, mindegyik típus sok fejtörést okozott az emberek- I nek. Ez viszont sorozatban ; készül, több hasznot hoz a vállalatnak, s így nekünk is. Messze úsznak a vizen Nincs még egy hete, hogy két Dunaharasztin készült uszály elindult sokévtizedes útjára. Most a víztükör nem tart a hátán egyet sem, de a parton már az utolsó simítá­sokat végzik a következőn, s egy másiknak is kész a fele. A hegesztő szakértelemmel tekint végig a robusztus vas­testen, s aztán inikább magá­nak, mint nekem dünnyögi: — Ezek az uszályok még akkor is úsznak a vízen, amikor én már nem járok ki a partra hajót látni. Cs. A. A Metripond Mérleggyár az Idén ötszázmillió forint ér­tékben készít különböző feladatra és súlyhatárra mérlegeket. A gyártmányok fele korszerű elektromos és optikai mérleg, ezért a termékek hatvan százalékát exportálják. Új kifutópálya épül Ferihegyen A prognosztikai számítások szerint 1985-ben 4 millió, 1990-ben pedig már 6 millió utas érkezésének és indulá­sának forgalmát kell lebonyo­lítani a Ferihegyi repülőtéren — mondotta Farkas Endre, a KPM légügyi főosztályvezető­helyettese szerdán abban az ismertetőjében, amellyel a közlekedési és szállítási dolgo­zók szakszervezete elnökségét tájékoztatta hazánk légikikötő­jének fejlesztéséről a Ferihe­gyen tartott kihelyezett ülé­sért. A fejlesztés első szakaszá­ban építik meg a repülőtér második kifutópályáját, a MALÉV új műszaki bázisának első részét, és a repülőtéri irányító tornyot. A betonút­építő vállalat dolgozói rövide­sen hozzáfognak a több mint egy méter vastag pályaszerke­zet építéséhez is. GOMBO PÁL Cóiitörtöhi hohtéP Régen rájöttem, hogy a képtelenségeknek két fajtája van: az egyik megvalósul, a másik nem. Ha például a tanügyet vesszük, az sok mindent képes létrehozni, ami voltaképpen képtelen, de itt, és most olyasmikről esik szó, amik talán kevésbé képtelenek, mégsem való­sulnak meg. Legalábbis nem így. Az elnök A vizsgabizottságnak van egy elnöke, aki or­szágszerte ismert névnapszakértő. A jelöltek-, tol időnként megkérdezi: — Melyik Alajos ez idő szerint érvényes nevenapja? — Hány Má­ria és hány Bertalan érvényes 1978-ban név­naptartást illetően? Az ifjú vagy tudja, vagy nem, az nem számít, mert a névnap nem vizs­gatárgy. Egyebekben pedig az elnök úgy gon­dolja, hogy az év végi osztályzatok eligazít­ják: jó tanuló biztosan jól felel, rossz tanuló rosszul. Most például egy kettes osztályzatú fiatalember szorong. A tanár azt kérdezi: — Mi a gammadium? A fiú felel: — Olyan díszítmény, amely a görög gamma betű összeállításából keletkezett. Bizáncban jellemző módon használták. A tanár helyeslőén bólint, az elnök beírja az egyest, mert azt hiszi, hogy egy szekrény­fajtáról volt szó. (Almárium, bétárium, gam- márium.) Következik egy jeles tanuló. Tétele a görög mitológia. Az egyébként csinos lány közli, hogy Vénusz az étolaj istennője volt, Apolló az űr­repülésé, Merkur az autókereskedelemé. Hal­lott még Janusról, aki nevét a görög jón törzsről kapta és azért nézett kétfelé, mert bandzsa volt. A tanárban megy felfelé a pum­pa, de az elnök azt mondja: — Hát ez kiválóan ment, kérjük a követke­ző tételt A továbbiakban az elnök kételkedik abban, hogy Portugália az Ibér félszigeten van (úgy gondolja, hogy a Hispán-félszigeten), de mert a tanuló közepes, feltesz neki egy mentőkér­dést, Luca-napról. Elfogadja viszont, hogy a palatális hangok az udvarnál (palotában) szo­kásos kiejtést jelölik, hogy a rózsa közeli ro­kona a csalánnak (az egyik szúr, a másik csíp), de azt megkérdezi, hogy mikor van a névnapja a Rózsának. Az osztályozás, minősítés gyorsan zajlik, az elnök szava dönt. Utána azonban feláll a bioló­gia tanára és közli, hogy az 1962/895. sz. ren­delet 72/375. sz. végrehajtási utasítása szerint megállapított jognál fogva időközben ismeret­elavulás megállapítása esetén a tanári testület egyhangú vélemény alapján bárkit újravizs­mrn gázásra kötelezhet. Kéri a testületet, hogy az elnököt kötelezzék újravizsgára. A testület egyhangúlag megszavazza. Az elnökre zápo­roznak a kérdések: , — Mikor volt a mohácsi vész? (Felelet: 1222-beft). — Mi a monográfia? (A poligráfia egyszerűsített formája). — Milyen madár;. a gólya? (Féllábú). — Mik a rádiócsillagok? <— (Hangról ismert sztárok.) Az elnököt ezután egyhangúlag elbuktatják. Az eredményt azonban a fellebbvitel elutasít­ja, mert az elnök vizsgáztatásának nem volt elnöke. Szándék ' A vizsgázó magas fiatalember, homloka csú_ esős, szeme öntudattól fénylik. Kérdése a lábtörések kezelése. Mikor fele­letre kerül sor, közli, hogy más kérdést kér, mert nem sebésznek készül. A bizottság megdöbben, de enged. — Beszéljen a hepatitiszről! — Sajnálom, de nem belgyógyásznak ké­szülök. — No, jó. Milyen vércsoportokat ismer? — Természetesen jó néhányat, de nem kívá­nok laboratóriumban dolgozni. — Beszéljen akkor az egészségügy magyar- országi szervezetéről! — Semmi értelme, sose lennék tiszti főor­vos. A bizottság elkezdi lapozni a személyi ok­mányokat. A fiatalember mindig jól vizsgá­zott, sőt sokszor kitűnően. Nem lehet, hogy ne tudna válaszolni. — Mire készül akkor tulajdonképpen? — Akadémikusnak! — mondja a jelölt és büszkén végigsimítja csúcsos homlokát. Bukás A marxizmus—leninizmus kötelező tárgy, vizsgázni kell belőle. — Mi az alapvető különbség a kapitalizmus és a szocializmus között? — hangzik a kérdés. A jelölt hosszan gondolkozik, majd kiböki: — A kapitalizmus rossz, a szocializmus jó. Nevetés. Aztán: — Rendben van, de a lényeget tekintve? — A kapitalizmus tőkés rend, a szocializmus nem tőkés rend. — És mi az, hogy tőkés? Milyen viszonyo­kat jelent az? — Rossz viszonyokat. Míg a szocializmus jó viszonyokat. Akárhogy próbálják, a jelöltből semmit sem tudnak kihúzni. Megbukik. Két napra rá a kedves papa jelentkezik a felsőoktatási intézmény párttitkáránál: — Kérem szépen, maguknál tombol a reak­ció. A fiamat megbuktatták éppen marxiz­mus—leninizmusból, csak azért, mert azt mondta, hogy a szocializmus jól I

Next

/
Oldalképek
Tartalom