Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

mwrtr Jf 1978. JÜNXUS 27., KEDD Szántbö Imre grafikája ' Szerény becslések szerint is megkétszereződött a város la­kossága vasárnap. A változa­tos program mellett a ragyo­gó időjárás is Szentendrére csalogatta a környék — és eb­be Budapestet is beleérthetjük ■— lakóit. A Szentendrei Nyár 36 napos eseménysorozatának nyitányára ezrek érkeztek HÉV-vel, autóbusszal és sze­mélygépkocsival Kora délelőtt a pihenni, szórakozni vágyók hosszan elnyúló sorokban za­rándokoltak a Bükkös patak völgye felé, az izbégi jyniális- ra. Ez új színfolt lett a hagyo­mányos ünnepi nyárban. ?0­Evfordulók [ Megannyi kerek évforduló tolakszik elő a múltat őrző eseménynaptárból Az idei Szentendrei Nyár műsorfüze­tének bevezetőjében Barcsay Jenő emlékezik egy évforduló­ra: 50 éve, 1928-ban indult el Pestről Szentendrére nyolc Réti-növendék, akik később itt megtelepedve művésztelepet alakítottak... Nagybánya után itt van az ország egyik legje­lentősebb, legérdekesebb mű­vésztelepe. Azért is, mert az impresszionizmustól a konst­ruktivizmusig és a szürrealiz­musig minden irányzat egész­ségesen és szervesen fejlődhe­tett. Annak is SO. éve, hogy elő­ször rendezték meg e gyönyö­rű városban a Szentendrei Nyár eseménysorozatot. Akkor szinte kizárólag a képzőművé­szek szervezték és rendezték a programokat. Majd fokozato­san helyet követeltek maguk­nak a zene és az irodalom al­kotói, rajongói. Vasárnap 10. évadját kezdte meg a Szentendrei Teátrum. Lokálpatriotizmus nélkül mondhatjuk: a Szentendrei Nyár mindig sikert hozott S a siker titka az, hogy az ese­mények mindig belülről szü­letnek, a város és környékének hagyományaiból táplálkoznak és ettől sajátosak, ettől jelleg­zetesek. Az idén már 36 napig tart a rendezvénysorozat, is­mét hosszabb, mint a tavalyi. A vasárnapi rendezvények kirobbanó sikerét az izbégi ju- niális hozta. Búcsú és népün­nepély volt egyszerre a Bük­kös patak partján: lánchinta és céllövölde, tánczenekar és kirakodóvásár, pattogatott ku­korica és vattacukor, pónifo- gattal kocsikázás és alföldi csikósok lovasparádéja, kispá­lyás foci és nagy láda sörök várták a helybelieket és a vendégeket. S persze az igazi gyermekattrakció: játékváros- és sárkányépítés. Két szakállas bácsi vezényelte az akciót, Farkas Adám szobrászművész, a képzőművészek Pest megyei szervezetének vezetője és dr. Haan Ferenc festőművész. A kordonnal körülvett játékváros közepén épült a tanácsháza fenyőléc-cölöpökre és sztaniol- falakbóL Mellette kacskarjn- gózott egy hullámpapír-labi- rintus, a túlsó oldalon pedig egy léc-cölöpvár. — Nagyon komoly munka ez — tűzte a földbe tán épp a városalapító karót Farkas Ádám. — A helyi úttörőtábor lakóival már napok óta készü­lünk a városépítésre. A szent­endrei üzemek fillérekért ad­ták a hulladék anyagot, ame­lyet szervezetünk vásárolt meg. Kijelöltük a terepet és £pül a meseváros Farkas A ti ám irányításával elválasztottuk azokat a jelzé­seket, amelyeknek használaté- ■a ösztönözni akarunk. Minden ígyebet a véletlenre bíztunk. \z ideérkező gyerekek bár- nelyike beállhatott városépí- ;őnek, s mi tudatosan hagytuk írvény esülni fantáziájukat 3szrevétlenül akarunk jelen enni', egy-két mondattal befo­lyásolni, ízlést formálni, vizuá­lis kultúrát terjeszteni. A gyerekek pedig lehettek ragy félszázan; ecset, kala­pács, szekerce, ragasztó mind­nek jutott, ez utóbbiból és a [estékekből persze a kezükre, ircukra s némelyiknek még a pocakjára is. De hát épült a mese-játék-város. A mesterek között pallérkodott Deim Pál is Zámbó István képzőművész is, no meg Balogh Lászlómé, a Néprajzi Múzeum munkatársa, iki egyben a megyei művelő- iési központ gyermekrajz- izakkörének vezetője. Buda­pestről érkezett képzőművész házaspárral is találkoztunk így-egy létra tetején; Sarkadi Péter és felesége az alkotó ki- kapcsolódás örömét lelte a fantáziavilágban. Építettek. Fantáziavilágot. Ez valami olyasmi, amire ak­kor szoktunk gondolni, ha a művészet és a közművelődés, íz aktív szabadidő-töltés és sgyéniségformálás komplexitá­sáról beszélünk. Őrség és Göcsej Vasárnap nem építenek a szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumban. A már meg­nyílt Felsö-Tisza-vidéki népi életformát bemutató rész ut­cái reggeltől népesek voltak, bár a program csak szerényen hirdeti ezt a látványosságot. Inkább csak a városba elő­ször érkezőknek ígér újdonsá­got. Jelenleg. Mert hétközna­pokon építenek itt is: az Őrség és Göcsej parasztházai, gazda­sági épületei sorra érkeznek. — A Felső-Túsza-vidék — mi erdőhátnak is mondjuk — mellett már két porta áll a Kisalföld vidékéről is — mondta a múzeum ügyeletese, Rassay Tibor. — Kicsit föl­jebb, a dombosabb részen ké­szül most a Nyugat-Dunántúl tájegységének bemutatója, az egyik legarchaikusabb telepü­lés. Magam is arról a vidékről származom, s mikor fiatal vol­tam, még sok-sok füstöskony- hás és keritettház állt a való­ságban is. Ma már csak meg­menteni lehet belőlük egy- kettői Nagyon érdekes mind­két típus: a füstöskonyha azt jelenti, hogy egyáltalán nem volt kémény, az ajtóréseken szivárgott el a füst. Ennél is izgalmasabb a kerített ház: a lakóépület körül négyszögben álltak a gazdasági épületek, mintegy keretbe zárták a bel­ső udvari A hatalmas farönkökből, vagy boronafallal épülő házak első hírnökei már félig készen várják a hétköznapokat, hogy a régi építészet mesterei, a hajdani technológiával és anyagokkal készre varázsolják őkel A bőség zavara Manapság órák kellenek, ha csak végig akarunk szaladni kizárólag a tárlatok során. Va­sárnap nyílt a Vajda Lajos stúdió legújabb kiállítása is, a 18. századi, copf stílusban épült Péter-Pál utcai ház pin­céjében. És a Vajda-stúdió fejlődést jelez megannyi új­donságával. Az elmúlt öt év a művészi beérkezés időszaka volt az amatőrként induló mű­vészeknek: Aknay János és Ef Zámbó István ma már á művészeti alap tagja, Matyó­falvi Gábor és Holdas György a Fiatal Művészek Stúdiójában dolgozik. A megnyitó napjá­nak délutánján izgalmas talál­kozóra is sor került: a Mozgó Világ című irodalmi folyóirat szerkesztői, rovatvezetői szá­moltak be munkájukról Látványosság a junlálison Finálé a Teátrumban (A szerző felvételei) Vendégtanárok a Szovjetunióból Pedagógus-továbbképző tanfolyam Cegléden A vakáció egyelőre csak a diákok osztályrésze. A pedagó­gusok továbbképzésen, tanfo­lyamokon vesznek részt, felké­szülnek az új tanévre és az új tanterv bevezetésére. Az is­meretszerzés egyik színhelye a ceglédi Dózsa György középis­kolai kollégium, ahol az álta­lános iskolai orosznyelvtaná­rok intenzív nyári nyelvtanfo­lyama zajlik tegnaptól, július 13-ig. Pest megyében először Az Országos Pedagógiai In­tézet szervezésében az idén harmadszor rendeznek tovább­képzést az orosz nyelvet tanító általános iskolai tanároknak. Az idén Szolnok, Békéscsaba és Cegléd ad otthont a tanfo­lyamoknak. Pest megye első alkalommal házigazdája e ren­dezvénynek. A Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lya, a Pest megyei Pedagógus Továbbképző Kabinet, a ceglé­di városi pártbizottság és a városi tanács körültekintően gondoskodott a továbbképzés zavartalan lebonyolításának feltételeiről Ez tűnt ki a teg­napi ceglédi megnyitón el­hangzottakból is. Szinay József megyei vezető Szakfelügyelő, a tanfolyam ve­zetője üdvözölte a megjelente­ket, majd Oberczán József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője nyitotta meg a tanfolyamot, amelyen a Szovjetunióból ér­kezett tizennyolc orosz nyelv­tanár tart előadásokat. Pihentető foglalkozások A nyolcvan Pest megyei nyelvtanár meEett résztvesz az előadásokon a fővárosi és a Heves megyei pedagógusok egy-egy csoportja is. A tovább­képzés hathatósan hozzájárnia nevelők beszédkészségének fej­lesztéséhez, a helyes nyelvi ki­fejezések elsajátításához, szó­kincsük gyarapításához. Üj da­lokat, játékokat is megismer­hetnek. A tematika közhasz­nú és a tanításban jól haszno­sítható ismeretei! közvetítésé­re épül, amely összekapcsoló­dik a Szovjetunió, alaposabb megismerésével is. Alapvető módszer, hogy a továbbképzés ideje alatt, a pedagógusok hat­nyolctagú csoportjaival egy-egy Szovjetunióból érkezett ven­dégtanár foglalkozik. A társal­gás végig orosz nyelven folyik. A pihentető, felfrissítő prog­ramok a tanfolyam tematiká­jához kapcsolódnak, így pél­dául a ceglédi zeneiskolában hangversenyt tartanak, a Kos­suth Művelődési Központban fővárosi művészek adják elő szovjet irodalmat bemutató műsorukat. Filmvetítések, dia- poráma előadások, üzemláto­gatások egészítik isi a progra­mokat. Minden órát kihasználva Ellátogatnak a helybeli Ma­gyar Szovjet Barátság Terme­lőszövetkezet növényházába, két vasárnap országjáró kirán­dulást tesznek. A szabad fog­lalkozások, kirándulások le­bonyolításához jelentős segít­séget ad a Magyar Szovjet Baráti Társaságnak a KÖZ­GÉP Vállalat ceglédi gyáregy­ségében és a Magyar Szovjet Barátság Termelőszövetkezet­ben működő csoportjai. Djuzsikova Lidia Boriszovna, a foglalkozásokat irányító ta­nárnő elmondta: tanártársai­val alaposan felkészült, hogy a továbbképzés — közreműködé­sükkel — minél eredménye­sebb legyen. Szeretnének min- nél több jól hasznosítható se­gítséget adni magyar kollé­gáiknak. Erre törekednek az együtt töltött idő minden órá­jában, nemcsak a közös prog­ramok, hanem a szabad fog­lalkozások idején, is. T. T. TV-FIGYELŐ A Hét A nyitás napján a tv is vállalta a Szentendrei Nyár rendezvénysorozatának népszerűsítését. Mindezt per­sze a maga módján, képek és hangok rögzítésével tette, amely kedvcsináló tudósítást a Hét vasárnap esti összeállítá­sában tűzték műsorra. Ko- valik Károly riportjában első­ként a Pest megyei város ta­nácsának elnöke, Marosvölgyi Lajos szólt a bő egyhónapos program céljáról: megismer­tetni, megszerettetni a Duna- parti helységet a maga külső szépségével és több gyökérzetű kultúrájával, művészetével egyetemben — ezt szeretnék. A szíves invitálás után azt is láthattuk, hogy a rendezők szándéka szerint már valóban minden készen áll ahhoz, hogy a vendégváró programok jóra is, szépre is sikerüljenek. Szinte azonnali indulásra ser­kentett a szentendrei házak megszépített arculata, a rög­tönzött színpadokon doboló táncos lábak látványa, no meg az a kedvesség is, ahogyan ma­guk á városlakók nyilatkoztak. Akár az az idős,férfi szólt a helybeliek nevében, aki a sa­ját lakásának ablakát használ­hatja páholyul — mintvKova- lik Károly szellemesen meg­fogalmazta, náluk joggal mondhatni: bejött a színház az ablakon —, akár mások vá- laszolgattak, rendre csak azt hallottuk, hogy igen, ez. a. mi nyarunk is, a mi rendezvé­nyünk is; magunk is élvezzük, őszinte örömünket leljük ben­ne... És — láhatóan — ugyan­ilyen nagy örömét leli e szentendrei forgatag pörgeté­sében Kerényi Imre, a Ma­dách Színház rendezője, a kü­lönböző pódiumok első számú gazdája, ö — ez is szelleme­sen hangzott — most az egész várost rendezi, s ilyen minő­ségében joggal fogalmazta meg a közös reményt, amely szerint a dombok és templo­mok ősi városa igazán megér­demelné, ha fesztiválvárossá növekedhetne. Véleménye sze­rint igazán minden föllelhető itt, amitől egy afféle magyar Dubrovnilcká léphetne elő e valóban különleges helyzetű, nagyobb szabású fesztiválok rendezésére is alkalmas hely­ség. Az előfizető — miután mindazt meghallgatta, amit e zegzugokról és terekről mond­tak, és végiggyönyörködte, amit e zegzugokról és terekről mutattak — maga is a bátor ötlet hívéül szegődött. Nem tehetett mást, mert tényleg oly meggyőzőnek tetszett mind a látvány, mind -a hang. Két Tiport. Továbbra is a Hét vasárnap esti egy órá­jánál maradva, hadd tegyük szóvá e műsor — sajnos, im­már régóta tapasztalható — egyenetlenségeit. Mert ami­lyen kedves, hangulatos, ugyanakkor mondandóját ille­tően is tartalmas volt ez a szentendrei hívogató —, olyan véznának tűnt a másik hazai témájú híradás. Arról a gyü­mölcsszedő táborban forgatott riportról van szó, amelynek műsorra tűzése nagy szer­kesztői engedékenységre val­lott. Se füle nem volt ennek a kérdezgetősdinek, se farka, és csak mint afféle no, mutas­sunk azért itthonról is valamit alapon sorolódhatott be a töb­bi híradás közé. Visszatekintve e régi és rangos sorozat közel­múltjának belpolitikai anya­gaira, bizony elégedetlenül ál­lapíthatjuk meg, hogy azok — kevés kivétellel — hasonló színvonalat mutattak. Hogy, hogy nem, idehaza csak nem akar sikeredni olyan 1 öt, tíz perc, amelyet hosszab­ban is megőriz az emlékezet. Ügy, mint a szóban forgó ösz- szeállítás afganisztáni beszá­molójával teszi. Szó se róla, e képsor témája önmagában is izgalmas — egy elmaradott or­szág forradalmi átalakulásáról tudomást szerezni, a legjobb értelemben vett politikai, tör­ténelmi csemege —, ám aho­gyan azt Sugár András össze­foglalta, részletezte, tanítani való mestermunka volt Akácz László i A XX. Nyár Szentendrén/ további programját. Percek alatt kiürültek az utcák, s a Teátrum műszaki személyzete fázósan toporgott az esőtől vé­dő tribünök alatt. És a színé­szek is aggodalmasan lesték a Phönix-ház ablakából az egei De Bacchus, aki nemcsak a bor, de a mulatságok istene is, megkegyelmezett: este nyolc óra után elállt az eső, így nem volt akadálya a Szent­endrei Nyár hivatalos megnyi­tásának. Dr. Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke ünnepi szavakkal méltatta a már ha­gyományokkal rendelkező nyári programot. S a közönség mellett tisztelettel üdvözölte a 10 éves Teátrum művészeit, az évadnyitó bemutató előtl Shakespeare: Tévedések víg­játéka című komédiáját — tehát a már múlt évben is játszott darabot — tűzte is­mét műsorára a Teátrum. En­nek mindössze egyetlen oka van: a közönség érdeklődése jelenleg is többszörösen meg­haladja az idei 14 előadásra eladható jegyek számát. Heré­nyi Imre rendező a múlt évi­hez képest mindössze egyetlen helyen kényszerült változtatni a szereposztáson: Horváth Sándor helyett Bodor Tibor alakítja az egyik főszerepet. A nagy közönségsikert aratott előadás értékelésére visszaté­rünk. ★ A Szentendrei Nyár programja tegnap este a pécsi Nemzeti Szín­ház balett-társulatának — műve­lődési házi — vendégszereplésével folytatódott. Ma este ugyancsak a pécsi együttes mutatja be 7 órakor a művelődési központban Illyés Gyula: Testvérek című drá­máját, s a pécsi vendégszereplés holnapután fejeződik be Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjának bemutatásával. Majd szerdán este elkezdődik a zenei program Is: a Barcsay-gyűjte- mény udvarán a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Kamaraze­nekara mutatkozik be este 7 óra­kor. Kriszt György Néhány utcával odébb, a Népművészetek házában 1979 nyaráig Pest megyei népi szőttesekből összeállított kiál­lítás várja vasárnaptól az ér­deklődőkel S a művelődési központ klubjában ifj. Szabó Mihály karcagi fazekas kerá­miatárlata is 25-én nyílt meg ünnepélyes keretek között, amelyen a karcagi vegyes kó­rus is műsort adotl S ha már a művelődési központban va­gyunk; feltétlenül meg kell nézni a Szentendrei Teátrum tíz évéről számot adó kis tár­latot: jelmezek, plakátok és más írásos dokumentumok so­rakoznak a tárlókban. Templom tér és Főtér A látogatók többsége a Templom téren töltötte a dél­utánt, azon a vásári látvá­nyosságon, amelynek — a ta­valyival megegyezően — a színművészeti főiskolások vol­tak a főszereplői. Az énekszó­val és muzsikával, tánccal, komédiával, képzőművészeti kiállítással és zsibvásárral, csevapcsicsával borral és zsí­ros kenyérrel tarkított kaval- kád ismét kellemes, egyben hasznos szórakozást nyújtotl De a főiskolások is öregedtek egy évet, ma már büszke har­madévesként láthattuk viszont őket. A középkori francia ko­médiákat és a magyar iskola­drámák közjátékait adták elő. Íme néhány cím, ízelítőül: A borivó asszony, Orientális és Occidentalis, A tudós katona, s bemutatták a csodadoktort is Bacchusnak, a borok istenének és Jupiternek, az istenek iste­nének. A főiskolások mellett a nagy siker részese volt Heré­nyi Imre, a játékok rendezője. Szó szerint derült égből jöt­tek a villámcsapások és a fel­támadt forgószél jeges esőt sö­pört végig a városon. Sajnos túlságosan is kitartóan, s majdnem elmosta a nyitónap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom