Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

1978. JÜNITJS 3., SZOMBAT Pedagógusok köszöntése A PEST MEGYEI ÜNNEPSÉGEN ÁTADTÁK AZ IDEI ARANY JÁNOS-DÍJAKAT BARÁT ENDRE MONDOTT BESZÉDET SZENTENDRÉN Az Országház kupolatermében a pedagógusnap alkal­mából rendezett ünnepségen — melyen részt vettek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai — a nevelő-oktató munkában kiemelkedően tevékenykedő pedagógusokat tüntettek ki. PolinsZky Károly oktatási miniszter köszöntötte a meg­jelenteket, velük az ország valamennyi pedagógusát s az oktatási intézmények más dolgozóit, majd kitünteté­seket adott át. Az Apáczai Csere János-díjat nyújtotta át 15 pedagógusnak, köztük Miskolczi Károlyné vezető szakfelügyelőnek, az alsónémedi általános iskola tanárá­nak. A Kiváló pedagógus címet és jelvényt százhuszon­egyen kapták, soraikban Csobán Pálné, az aszódi I. szá­mú óvoda vezető óvónője, Gogola Józsefné, a váci Há- mán Kató Általános Iskola napközis csoportvezetője, Se­bők Dezső, a pilisvörösvári általános iskola igazgatója és Tatai István, a nagykőrösi Arany János Gimnázium ta­nára. Pest megye pedagógusait tegnap Szentendrén, a megyei művelődési központ színház- termében köszöntötték. Barát Endre, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizott­ságának tagja, a megyei párt- bizottság osztályvezetője be­szédében kiemelte azt az áldo­zatos munkát, amit az óvó­nők, tanítók, tanárok tudnak maguk mögött tanévről tanév­re, azt a szerepet, amit a szo­cialista ember nevelésében töltenek be. Az óvodás kortól az egyetemi diploma kézhez­vételéig formálják a felnövek­vő nemzedéket. Munka- és életkörülményeik állandó javí­tása tehát nem tekinthető ajándéknak, hanem a társada­lom halaszthatatlan kötelessé­ge. S hogy ez így van Pest megyében is, azt igazolják az utóbbi két esztendő alatt meg­épült óvodai helyek, iskolai tantermek, o társadalmi össze­fogás, amivel a felnőttek ked­vezően igyekeznek alakítani az oktató-nevelő munka feltéte­leit A köszöntő után kitünteté­sek átadására került sor. Az Arany János pedagógiai díjat az idén a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága három pedagógusnak ítélte oda: Gáspár Gézánénak, a püs­pökszilágyi óvoda vezető óvó­nőjének, aki kiemelkedő érde­meket szerzett az új óvodai nevelési program megalkotá­sában, személyéhez fűződnek azok az újszerű szervezett munkamódszerek, eljárások, amelyek mindenképpen lehe­tővé teszik a nevelési program érvényesítését Özvegy Édes Istvánné vezető szakfelügyelőnek, a nagykátai 2. számú általános iskola ta­nítónőjének, aki lelkiismeretes óralátogatásaival a képesítés sége"n~ nélküli nevelők segítésével, az új tantervek bevezetésének előkészítésével járult hozzá az oktató-nevelő munka korsze­rűsítéséhez. Kovács János vezető szak- felügyelőnek, a szigetszent- miklósi 208. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet tanárá­nak, aki eredményesen vett részt egyebek között a szak­munkásképzés szakmai fel­ügyeletének kialakításában, a tantervek, segédanyagok, egyéb dokumentációk készítésében. Az oktatási miniszter száz­harmincöt, a munkaügyi mi­niszter kettő, a belkereskedel­mi miniszter pedig egy Pest megyei pedagógusnak adomá­nyozott Kiváló munkáért elis­merést, száztizenhárom peda­gógus részesült oktatási mi­niszteri dicséretben. Üitörő érdemérmet tizenhat pedagó­gus vehetett át, ketten kapták a Szkaszervezeti munkáért ki­tüntetés arany fokozatát,' Ugyancsak ketten a kitüntetés ezüst fokozatát nyerték el. A kitüntetéseket dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács el­nökhelyettese, Lábai László, az Ü ttörő Szövetség Pest megyei elnöke, illetve Ki$s Béláné, a pedagógus-szakszervezet Pest megyei bizottságának titkára adta át. Barát Endre mondott köszönetét Szentendrén. Mellette balrüfl Jobbra: Lábai László, dr. Csicsay Iván, és Hargitai Károly, a megyei tanács osztályvezetője. Pest megyei pedagógusok egy csoportja a szentendrei Snnep­Koppány György felvételei KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Érdi szobrok és képek, dömsödi, csobdntájak Szepes Gyula és Domonkos Béla bemutatkozása az Ipari Szerelvény- és Gépgyár Mű­velődési Házában Budaörsön, június 15-ig, Váci András il­lusztrációi Romhány ban június 10-ig, Szalóky Sándor festmé­nyei a Mednyánszky teremben június 15-ig láthatók, hétfő kivételével naponta 10 és 18 ára között. Ünnep Budaörsön Zsúfolásig megtelt a műve­lődési ház kiállítóterme régi szak társakkal. Domonkos Beta tizenhárom évig az Ipari Sze­relvény- és Gépgyárban dolgo­zott, munkásból lett szobrász. Elsősorban portrékat készít. Arra törekszik, hogy a külső hasonlóság hordozza a sajátos lelkiiletet és szellemiséget, mely a modell sajátja. Ezt a törekvését messzemenően meg­valósítja. Különösen Németh László, Gárdonyi Géza, Vörös­marty Mihály, Taksony feje­delem és a Lilla-arcmás sike­rült kifogástalanul. Domonkos Béla az a szobrász, aki sokat, egyre többet dolgozik, szépek Adyról és Petőfiről mintázott érmei is, és az külön fontos, hogy Ráckeve, Taksony és Kiskunlacháza foglalkoztatja tehetségét, energiáit — meg­rendelésekkel pártolja művé­szetét. Szepes Gyula 1930-ban vég­zett a Képzőművészeti Főisko­lán lványi Grünivald Béla és Glatz Oszkár tanítványaként. Megjárta Párizst és Itáliát, de festői térképe Érd maradt és Százhalombatta lett. Érzékeny plein air festő, aki precíz finomsággal örökíti meg a konyhasarok egyszerűségében is oly színes sarkát, az őszi Dunát, érdi utcákat, az őszi­barackfák virágzását, napra­forgókat és Százhalombatta ipari fényeinek éjszakai tűz- szikráit. Szepes Gyula pedagó­giai szerepe is jelentős, sok korosztályt nevelt a képzőmű­vészet szeretétéré. Yác és Romliány kapcsolata A váci Híradástechnikai Anyagok Gyára régebben is, most is arról nevezetes, hogy ápolja az irodalmi hagyomá­nyokat, a könyv szeretetét. Ennek jegyében tartottak Vá­cott és a könyvnap alkalmából a romhányi gyáregységben ki­állítást Váci András grafikái­ból. E rajzok méltó módon illusztrálják testvére, Váci TÖRTÉNELMI IDŐKET IDÉZŐ ALKOTÁSOK Biblini kislexikon Abaddontól Zsuzsannáig A világ legelterjedtebb könyve, a Hivatalos statiszti­kák szerint a Biblia. A beiőie vett idézetekkel, utalásokkal, szimbólumokkal a szépirodal­mi alkotásokban, filmekben és színdarabokban, a képzőmű­vészetben és az ismeretterjesz­tésben lépten-nyomon talál­kozhatunk. Mégis sokan, fő­ként a fiatalok néhány közis­mert legendán, néven túl alig tudnak valamit a Bibliáról, az emberiség történetének erről a több évezredes kultúrtörténeti és irodalmi dokumentumáróL A műalkotások zavartalan él­vezete, megértése megköveteli ilyen irányú ismereteink bő­vítését. Ez ma már az általá­nos műveltséghez tartozik, s azért is fontos, hogy tudjuk, mit is tartsunk erről, az egy­házak által misztifikált könyv- rőL A Bibliai kislexikon, ame­lyet az ünnepi könyvhétre je­lentetett meg a Kossuth Könyvkiadó, mindehhez jelen­tős segítséget nyújt. A szer­zők — Gecse Gusztáv filozó­fus, vallástörténész és Horváth Henrik vallástörténész — úgy mutatják be a Bibliát, mint emberi irodalmi alkotást. Is­mertetik az Ö- és az Űjtesta- mentumot alkotó könyveket, tájékoztatást adnak keletkezé­sükről, szerzőikről, tartalmuk­ról. A bennük szereplő szemé­lyeken, történeteken és legen­dákon túl figyelembe veszik a társadalmi és vallástörténeti előzményeket, felhasználják a legújabb kutatási eredménye­ket. A lexikont a Bibliát al­kotó iratok marxista kritiká­jával teszik még teljesebbé. i Gondot okozott, hogy nap­jainkban egy-egy bibliai név gyakran négyféle alakban is előfordul. A szerzők ezért a lehetőség szerint a héber ere­detit igyekeztek fonetikusan átírni, tekintet nélkül arra, hogy milyen írásjelek szere­pelnek a héber szövegben. A Lenin-díjas regény már közhasznúvá vált nevek, mint például Mózes és Noé esetében viszont alkalmazkod­tak a kialakult gyakorlathoz. Az eligazodás segítésére külön jegyzéket közölnek a személy­nevekről. A részletes bibliaelemzés és -kritika — amilyen lexikális formában eddig még nem je­lent meg — széles körű kultu­rális igényt elégít ki. Címsza­vai áttekinthető formában nemcsak ismertetést, hanem tudományos magyarázatot is tartalmaznak. A kötet jól szol­gálja az általános műveltség emelését és az elméleti-ideoló­giai kérdésekkel foglalkozók számára nélkülözhetetlen se­gítséget ad. A szerzők egyben szerkesztői is voltak a kislexikonnak. Az ízléses borítót Szántó Tibor tervezte. Elveszett hajlék Jónás Avyzius egy litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait rajzolta meg könyvében. A történet 1941-ben kezdődik, amikor — röviddel a szovjetrendszer visszaállítása után — a fasisz­ta német hadsereg lerohanta a balti államokat, köztük Litvá­niát. A történelem viharos förgetege alaposan felforgatta a kisváros rendjét. Sokan megtántorodtak, voltak, akik a legkényelmesebbnek tetsző megoldást, a németekkel való együttműködést választották. Mások a sehova se vivő közép- útra léptek, a legvilágosabban látók a legnehezebbet, az el­lenállás útját járták. Az író a litván kisváros la­kóinak sorsán keresztül hitele­sen mutatja be egész társadal­mi osztályok, rétegek maga­tartását. A gazdacsaládból származó rendőrfőnök, Ado- mas kiszolgálja a nácikat, sa­ját népének hóhérjává válik, s közben a független Lit­vániáról ábrándozik. Ez a kettősség csak meghasonláshoz vezethet, Adomas előbb er­kölcsileg, majd szellemileg semmisül meg, a bolondokhá­zába kerül. A regény másik fő alakja, a humanista Gedimi- nas történelemtanár és költő, aki passzivitásával akaratlanul is mások tragédiájának okozó­jává válik, s csak hosszú szen­vedés után döbben rá, hogy cselekedni kell, nem pedig csendben várakozni. Marius, a partizán, kezdettől tudja, melyik út vezet nemze­tének boldogulásához. Több társával együtt megszökik, amikor a németek lerohanják hazáját, vállalja a harcot, elő­készíti a gazdáknál dolgozó hadifoglyok szökését, és más partizánakciókat. Kezdettől fogva világosan látja, hogy a többi testvérnép közösségében csak így nyerhet nyugtot, sza­badságot a litván nép. A könyv szélesen hömpöly­gő sodrában még sok-sok ti­pikus figura bukkan fel. A történet mindvégig leköti az olvasót valósághű ábrázolásá­val. Az Elveszett hajlék című művet 1976-ban Lenin-díjjal tüntették ki, mint a Szovjet­unió néneinek összetartozását bizonyító alkotást. A fordító Fejér Irén, a szerkesztő Makai Imre volt. A borító Würtz Adám munkája. G. S. Domonkos Béla: Vörösmarty. Mihály társadalmunkat, for­máló verseit, melyek eszmélé- sünkben, tettvágyunkban él­nek tovább. E linóleummetsze­tek ökrös szekereket, napko­rongot, robusztus parasztokat, a tenger hullámait, kerekes kutakat, nyitott tenyereket, házépítőket, bodzafát, harmo- nikást, ledöntött jegenyét kí­sérnek, Váci Mihály oly fontos költészetének állomásait. Eb­ben a testvéri, baráti szolgá­latban Váci András rajzai is fontos művekké válnak, mert párhuzamosak Váci Mihály verseivel. Párhuzamosak hangvételben, meggyőződésben, művészi erőben. Vonzó, hogy erre az alkalomra a váci Hír­adástechnikai Anyagok gyára szép könyvnaplót adott ki Kármán István szerkesztésé­ben, az anyaggyűjtésben az a Petővári Gyula működött köz­re, aki az üzem kulturális éle­tének termő indítványozója, fáradhatatlan szervezője és motorja. Dömsödi, fóti alkotók Szekszárdon Szilágyi Miklós hajdan Ceg­léden működött, most a Tolna megyei Múzeumok igazgatója­ként szervezte a szekszárdi tárlatot, melyben a Tolnában élő és onnan elszármazott kép­zőművészek alkotásait láthat­juk. Délre, északra egyaránt irányult az áramlás. Bazsonyi Arany Gyulajon és Kurdon vált festővé, most Dömsödön alkot, s hosszú szemlélődés után az egész teret betöltő madárröptével válik a ^ tárlat egyik főszereplőjévé, akár Ve- csési Sándor, aki az Öregkő megidézésével mutatja töret­len lendületét állandó megúju­lásában. Mözsi-Szabó István hosszú ideig dolgozott a Fóti Gyermekvárosban, innen tért vissza Szekszárdra, s most is, mint mindig, egész életérzést vonultat fel motívumaiban, ezúttal egy „Halászbárkában”. A felfedezett falu Csobánka valóban festői vi­dék, Bern Géza fedezte fel és Bojtár Károly, továbbá Szaló­ky Sándor, aki éppen Csobán­ka festői feltárásának méltó szolgálatáért kapott Munká- csy-díjat 1975-ben. Érdeme abban áll, hogy a hegyek kö­zé szorult falu egyedülálló kedvességét, fészekszerű ott­honmelegét akvarellek soro­zatával mutatta be. Ma is folytatja töretlen odaadással, hivatással munkáját, s közel az idő, amikor időszerűvé vá­lik egy Szalóky Sándor művei­ből szerkesztett csobánkai képtár létrejötte Csobánkán. Losonci Miklós színházi estek .' Régimódi komédia POZSONYI VENDÉGJÁTÉK VÁCOTT Örökzöld téma, feloldhatatlan emberi konfliktus bontakozik ki költői finomsággal Alekszej Arbuzov: Régimódi komédia című darabjában. Másodvirág­zás: a szerelem ismét erőt, lendületet adó hatalma szépíti meg két már-már lezárt, befe­jezett életű embér napjait — aligha akad valaki, akit ez a téma érzelmileg ne érintene. Joggal számított hát sikerre a pozsonyi Poétika együttes Pest megyei vendégszereplésén. A megyei tanács és a buda­pesti Radnóti Színpad közmű­velődési szerződése teremtette meg a feltételeket csütörtök esti váci fellépéséhez. A buda­pesti és a pozsonyi társulat ugyanis rendszeresen ellátogat egymáshoz, s kölcsönösen be­mutatja legfrissebb produk­cióit. Ez alkalommal a Radnóti Színpad megyénkbe kalauzolta el vendégeit. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö­vetsége örömmel vette a tár­sulat érkezését annál is in­kább, mert a Poétika együttes szlovák nyelven mutatta be a darabot. Az anyanyelvi műve­lődésnek . ez a lehetősége sok szlovák nemzetiségit vonzott, s megtelt a terem, sőt szép szám­mal akadtak Ácsáról, Csővár­ról, Püspökhatvanból, akik népviseletben érkeztek a szín­házba. És bizonnyal nem bán­ták meg, hogy elmentek. A bemutató több érdekesség­gel is szolgált. Mindenekelőtt érdekes, izgalmas játékstílust láthattunk: a puritán színpad­képben eleven, bensőséges ala­kításokat produkáltak a színé­szek, miközben sokszor —úgy­mond — kifelé játszottak, mintegy véleményalkotásra biztatva a nézőket, örülhet­tünk a darabválasztásnak is, hiszen Arbuzovnak ezt a mű­vét csak kevesen ismerik ha­zánkban. Ezúttal az előadás szervezői, a vendégfogadók magyar nyelvű prospektussal azok számára is könnyebben befogadhatóvá tették az elő­adást, akik nem vagy csak ke­véssé értették a színészek nyelvét. Arbuzov életművében jelen­tős helyet foglal el ez az alko­tás. Korai vígjátékaiban első­sorban a fiatalok problémái­val foglalkozott, a felnövekvő nemzedék erkölcsi meditációi­hoz szólt hozzá. Aztán egyre erősebb lett műveiben a lírai- ság, a konfliktus. A valóságos szándékok és vágyak a felszín alatt feszülnek alkotásaiban. Ez a kifejezési forma felelt meg leginkább a morális és etikai kérdéseket boncolgató mondandójának kifejezésére. Most látott darabja, a Régi­módi komédia az optimista életigenlés példája. A két fő­szereplő messziről s véletlenül sodródott egymás mellé, de múltjukban szomorú és na­gyon hasonló a sorsuk. Min­denekelőtt magányosak. Az or­vos (Ivan Letko alakítja kitű­nően) feleségét gyászolja, na­ponta visz virágot a sírra, és jelképpé válik a temető az éle­tében, a lezártság, a boldogság elmúlásának szimbóluma. Sor­sában hordja a történelmet: fe­lesége orvosnőként halt meg a háborúban. Ugyanúgy, mint a hajdani cirkuszművésznő fia. A hajdani csillagot már csak laza kapcsolatok fűzik a mind­örökre elmúlt sikerekhez, pi­henni jött ide, a Balti-tenger partjára. De véletlen találko­zása az orvossal új boldogsá­got ígér. A szerepet megformá­ló Libusa Frutzova színészileg és egyéniségének erejével is képes volt a megfiatalító va­rázslatra. A rendező Marta Gogáloi'á kitűnő színészvezetési és szer­kesztési készségről tett tanú­ságot. Az előadás ritmusa és a karakterek fejlődése mindvé­gig ébren tartotta az érdeklő­dést. Kriszt György I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom