Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
4 1978. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK Középpontban a világnézeti nevelés Ülést tartott a TIT országos elnöksége A világnézeti, politikai, erkölcsi nevelés az egész, ismeretterjesztés feladata és kötelessége — állapította meg megnyitójában Osztrovszky György, a TIT alelnöke a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnökségének szerdai ülésén. A fejlett szocialista jársadalom építésében — a tudás, a szakértelem, a műveltség egészén belül — egyre nagyobb szerepet kap a politikai, ideológiai fel- készültség, a marxizmus—le- ninizmus elsajátítása és alkotó alkalmazása. A TIT mindenekelőtt az ipari üzemekben, a vállalatoknál, és intézményeknél — a párt és tömegszervezeti oktatással összehangolva — fejleszti politikai és világnézeti nevelőmunkáj át Az eddiginél nagyobb szerepet kap az átfogó természet- tudományos, műszaki, mező- gazdasági, környezetvédelmi, közgazdasági, üzemszociológiai és üzempszichológiai ismeret- terjesztés. Átdolgozzák és kibővítik a társulat népszerű Világunk sorozatát, s olyan témákat javasolnak, amelyek szorosan kapcsolódnak a szocializmus építésének időszerű elméleti és gyakorlati kérdéseihez. A szabadegyetemeken szaporítják a nemzetközi ideológiai harccal, politikával, gazdasággal és jövőnk kérdéseivel tudományosan foglalkozó sorozatokat. A jövő év őszétől a televízióban 52 részre tervezett társadalomtudományos sorozat indul A politikai, ideológiai nevelés nemcsak közművelődési kérdés, belőle részt kell vállalnia a tudományok képviselőinek, s a nevelést a tényleges ismeretekhez kell kapcsolni, húzta alá Köpeczi Béla, a TIT alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese. Kulin Gyöpgy csillagász kiemelte: a természettudományok művelőinek fontos küldetése, hogy az ismeretek terjesztésével küzdjenek az áltudományos nézetek ellen. Grósz Károly, az MSZMP központi Bizottságának osztályvezetője többek között arról szólt, hogy a társadalomban a cselekvőkészség, a tenniakarás kapcsán megnőtt az emberek politikai érdeklődése, úgy a nemzetközi, mint hazánk életét illetően. Az ismeretterjesztők sokat tehetnek a jó, nyugodt, kiegyensúlyozott társadalmi légkör megőrzéséért. Az elnökségi ülés Kurucz Imrének, a TIT főtitkárának a társulat 1977. évi munkájáról adott tájékoztatójával fejeződött be. Középiskolába készülnek OROSZ NYELVI TÁBOR A DUNA PARTJÁN Szigetszentmárton, úttörőtábor. A kapuban két piros nyakkendős, egyenruhás kislány. — Engem Gusztafik Erzsébetnek hívnak, Gödről érkeztem. Most fejeztem be a nyolcadik osztályt és a váci egészségügyi szakközépiskolában szeretnék továbbtanulni. Édesanyámmal élek — ő szakácsnő —, testvérem nincsen. — Virág Mária vagyok Al- bertirsáról — veszi át a szót a másik kislány. — Az édesapám a budapesti Víziterv-nél gépkocsivezető, édesanyám pedig bedolgozó a Kéziszövők Szövetkezeténél. Én is most végeztem a nyolcadikat és Cegléden a Kossuth Gimnáziumban szeretnék továbbtanulni. A két rövid beszélgetésben nem is lenne semmi különös, hacsak az nem, hogy mindkettő orosz nyelven zajlott... Tettre készen Striczky György, a törteti általános iskola orosz tanára, most ő a táborvezető. A Pest megyei orosz nyelvi táboré, amelynek lakói kivétel nélkül megyénkben élő fizikai dolgozók gyermekei, akik középiskolában szeretnének továbbtanulni, s ehhez kell elmélyíteniük nyelvismeretüket. Hatvanan vannak a gyerekek, négy ifivezető és öt pedagógus irányítja a tábor életét. A fő célunk az, hogy a gyerekek — korántsem a legjobb nyelvtudásnak — itt olyan nyelvi gyakorlatra tegyenek szert, mely megalapozza további tanulásukat. — Ehhez igazodik a tábor pendje is: naponta négy-hatórás nyelvi foglalkozást tartunk, természetesen kerülve az iskolás hangulatokat. Forgó- színpadszerűen váltják egymást négy csoportban a fiatalok. Amíg az egyik pedagógussal kötetlenül beszélgetnek egy-egy témáról, s a szókincsüket gyarapítják, addig egy másik nevelőnél a levelezési kifejezéseket gyakorolják, vagy mesét hallgatnak, a harmadik csoport orosz dalokat tanul, vagy nyelvi játékokkal szórakozik, a negyedik pedig a nyelvtani ismereteket eleveníti fel, gyakorolja. — A megye minden részéből érkezett gyerekek nyolc őrsöt alakítottak, s névadóul híres szovjet embereket választottak, vagy szovjet testvérőrsök neveit vették föl, ‘ mint például a Gagarin és a Lenin őrs, vagy a Rukav ru- ke (Kéz a kézben) őrs. Arra törekszünk, hogy a tábor nyelve teljes egészében az orosz legyen. Jelmondatainkat a szovjet pioníroktól kölcsönöztük, a tábori köszöntés — Bugy gatov! — szintén a szovjet úttörőké, annyit tesz magyarul: Légy tettrekész! ' * Érdekes napirend S valóban. A tábor első napjának rendjében ilyen kifejezések találhatók: szan-ins- pekcia (tisztasági szemle) li- nyejka (zászlófelvonás). S a délelőtti foglalkozások után már magyar nyelven a programok: csendespihenő, fürdés, napozás, nyelvi séta, játék, tánc, dal. Ugyancsak fontos dolgokról értesül, aki a nyelvi tábor foglalkozásainak tematikájába lapoz. Például megtudhatja, hogy a családról, a táborról, a faluról beszélgetve felfrissítik a gyerekek a főnév és melléknévragozást, az igék helyes használatát, közösen szerkesztenek levelet a szovjet és lengyel pajtásoknak, diafilmekről ismerkedhetnek a Szovjetunió tájaival, s vetélkedőt rendeznek Ki mit tud a Szovjetunióról? címmel. A jutalmak — ez itt természetes — orosz nyelvű mesekönyvek, útleírások... S a tíz nap gazdag programján a játék, a sport mellett a tábori hangulatot ápoló tábortűz, a Csepel-szigeten tett kirándulások is szerepelnek. Bakos László ifivezető Törteiről jött: — A nagykőrösi Arany János Gimnáziumba járok, jövőre megyek negyedikbe, s negyedszer jöttem az orosz nyelvi táborba, először még én is tanulni. Édesapám a ceglédi Állami Tangazdaságnál rakodómunkás, az édesanyám pedig díjbeszedő. Három éve vagyok ifi, és most én tanítom a kisebbeket... Mikes Mária orosztanár a ceglédi Táncsics Mihály általános iskolában: — Másodszor jöttem ilyen táborba. Megtetszett a hangulata. Érdekes: a gyerekek nemcsak lelkesebbek, de az iskolai órákhoz képest eredményesebben is tanulnak itt oroszul. Talán mert a játékos, fiatalos forma jobban leköti a figyelmüket. Foci közben Vége a délelőtti foglalkozásnak, s az árnyak alatt fiúk rúgják a bőrt. Péli Gábor Gal- gahévízről: — Nem volt sok tanulnivaió, ki lehetett bírni. Az otthonról beszélgettünk. Meg a szabad időről, és persze a fociról. Amikor a világbajnoksághoz értünk, magyarra váltottunk. Az esélyek? Olasz —holland, vagy olasz—argentin döntőre tippelek — mondja és elrohan egy pontatlan passz után ... Klenyán László, a csömöri általános iskola tanára zászlót mutat: — Tavaly három hetet töltöttem Omszk testvérmegyénkben, ahová mint úttörővezetőt hívtak meg. Ott kaptam emlékül ezt a piros zászlót, amelyet a legjobb pionírrajoknak adnak munká juk elismeréséül A zászló itt naponta cserél gazdát, az egész napos tanulásban, a tábor életében legaktívabb raj viheti sátrába, vagy hálószobájába — mert a lányok szobában laknak — másnapig ... Ebédidő. Az alig egy napja érkezett gyerekek jó étvággyal látnak a főzelékhez, fasírthoz. Az edénycsörömpölés zajából is kihallatszik az orosz szó; jó étvágyat kívánnak egymásnak. Ma még kevés szóval, kisebb-nagyobb nyelvtani botlásokkal beszélik az idegen nyelvet. De á gimnáziumban, a szakközépiskolában s talán az egyetemen, főiskolán tökéletesedik majd tudásuk. Nem közhely, hanem korunk követelménye: az általánosan művelt ember beszéljen a magyaron kívül legalább egy másik nyelven... Vasvári G. Pál Augusztus 6. íróid bomyitds Augusztus 6. és 10. között rendezik meg az idén hetedik alkalommal a tokaji írótábort. Kedden küldték el a meghívókat azoknak az íróknak, költőknek, szociológusoknak, akik műveik, munkásságuk révén Borsod megyéhez kapcsolódnak. A megnyitó alkalmából augusztus 6-án megkoszorúzzák Tiszaladányban Darvas József emléktábláját, majd találkoznak a község lakóival. A Szerencsen kezdődő tanácskozáson a táborozás résztvevői a szocialista demokrácia, szocialista közélet témakörét vitatják meg. Ellátogatnak Tokajba’, Miskolcra, Ózdra, és az ózdi járásba is. Beszélő dobok Fekete-Afrika népművészetének tanítása KILENCVEN éve vezetett expedíciót Teleki Samu gróf, a kelet-afrikai Nagy Tavak környékére, vele volt Ludwig von Höhnet lovag is, aki a bennszülöttekről ezeket írja: „beszédük durván, keményen hangzik, és visszataszító. Dalaik lármásak és dallam nélküliek. Táncuk furcsa, vad, zabolátlan ugrásokból és utálatos mozdulatokból áll...” 'Ez az előkelő lovag bizony semmit nem értett meg az afrikai zene- és táncművészetből, és csak az szolgál mentségére, hogy a legtöbb kortársa sem. . Ma már minden elsőéves néprajzszakos hallgató tudja a helyes választ: más kultúrában nőttünk fel és elfogultságunkkal együtt mindenhová magunkkal visszük ízlésünket is, melyről még mindig sokan meg vannak győződve, hogy ez az egyedül nelyes mérce. AZ ELŐÍTÉLETNEK üzent hadat a Magyar Rádió Fekete-Afrika népeinek zenéjéből készített műsora, melyet Bier- naczky Szilárd állított össze kifogástalan hozzáértéssel, ■hallatlan szorgalommal. Máder László szerkesztette meg nagy rutinnal, Bodrogi Tibor vezette be a 19 alkalommal elhangzó és 35 különféle számot tartalmazó színes, gazdag műsort. Első kísérlet ez hazánkban, de alighanem Európában is. Az ötlet úgy született, hogy Afrika népeiről szóló egyetemi előadásom ' során szemináriumi dolgozatnak adtam ezt a témát, akkori hallgatómnak, Biernaczky Szilárdnak, aki nagy kedvvel kezdett hozzá és azóta sem hagyta félbe. Csodálatos világ tárul szemünk elé! Kiderül, hogy az afrikai nyelvek legfőbb jellemzője éppen hogy a zeneiség, minden hangszer a nyelv ritmusát fokozza és aprózza a végletekig; így a bennszülöttek a hangszereket jogggal nevezik beszélő szerszámoknak! Ki tud arról egyáltalán, hogy jóval a mi szikratávírónk előtt és legalább olyan hatékonysággal már működött egy afrikai dobnyelv, melynek segítségével hazahívták egymást a földekről, közölték a halálhírt, sőt az elhúnyt rövid életrajzát is: kellemesebb témaként pedig egy-egy lakoma étrendjét, sőt egyes költők saját verseiket is. E dobok közvetítették a „divatos” dallamokat is, melyeket aztán minden nép „átvett” a maga kedvenc hangszerére és saját nyelvén énekelte. Hajlandók vagyunk arról is elfeledkezni, hogy a többszóla- múság sem a mi találmányunk, erre a fokra bizony már a kongói törpe négerek, a pigmeusok is eljutottak, akik alig rendelkeznek ugyan hangszerrel, de nagyszerű kórusaik vannak KI HINNÉ például, hogy ha három afrikai dob egyszerre hangzik, mindegyikük másmás ütemben szól: 2/4, 3/4 és 4/4 beosztásban?! A néger művészetben szóló- és karének, hangszer és emberi hang fonódik össze, váltogatja egymást; az arcjáték, a taglejtés mindig élénk és a mozdulatok kifejezők. Itt a művészet minden ága együtt van, és nemcsak a szórakozást szolgálja, hanem alkalmanként megkönnyíti a munkát, vagy varázslatot, végez; máskor pedig egész éjjel mesélnek a hivatásos előadók, akik nem egyszer varázslók is: elmondják (eléneklik) például, hogy az embernek miért nem sikerült megszereznie a halhatatlanságot és miért kell mindenkinek meghalnia? Afrika mindig énekel, itt minden ember , született énekművész: előadó és hallgató művész és műé'rtő egyszemélyben. Mi sokszor értetlenül bámuljuk és hallgatjuk őket, pedig — a beavatottak számára — ennek a törzsi művészetnek jelentése és világos értelme van. Mi azonban csak akkor tudjuk igazán befogadni. ha ismerjük az életüket, szokásaikat, hiedelmeiket és azt is, hogy nagyon gazdag és szerteágazó művészetüknek éppen most melyik műfaját vagy darabját hallgatjuk. E MŰSOR igazi hangversenykalauz, zenei lexikon, mely felsorakoztatja a legfontosabb afrikai népeket, bemutatja főbb zenei formáikat, a változatos hangszereket: dobokat, csöngőket, lantot, kürtöt, zúgattyút, de mindenek előtt és felett az emberi hangokat. Megtanuljuk, hogy^ a dallamvonal helyett az utol- érhetetlenül változatos ütemet figyeljük, mert míg nálunk többszólamúságról, afrikai viszonylatban elsősorban többritmikusságról beszélhetnénk. E rádiótanfolyamon megtanultuk az afrikai néger zenét, dalt és táncot érteni és ezáltal meg is szerettük. Egyaránt köszönhetjük a tanítást és a műélvezetet! Katona Imre docens HETI FILMJEGYZET A dominó elv Candice Bergen 'és Gene Hackman, az A dnminó elv című film főszereplői. A dominóelv meglehetősen ismert konspirációs és bűnügyi körökben. Nagyjából azt jelenti, hogy minden dominókő — azaz: személy — csak két másik dominókőnek a hozzá kapcsolódó oldalát ismeri. Tehát mondjuk, egy kettő- és ötpontos kő ismer egy követ, amelynek az egyik fele kétpontos, és egy másikat, amelynek az egyik fele ötpontos. És ez a két kő megint másik köv élekéi van kapcsolatban, hasonló módon. / Az elv viszonylag nagy biztonságot nyújt lebukás esetén: az illeszkedések láncát nagyon nehéz kideríteni, mert maguk a dominőkövek sem ismerik azt. Persze van ennek a szisztémának hátránya a kövekre, azaz a személyekre nézve is: ők maguk is csak egy nagy szerkezet, egy nagy összefüggés kicsiny részének érezhetik magukat, és a teljes felépítést, vagy a szervezet céljainak egészét nem képesek felfogni — vagy nem is ajánlatos, hogy felfogják. Ezt t)z eszmefuttatást azért kellett előrebocsátani Stanley Kramer amerikai rendező új filmjének ismertetésekor, mert a film címe — és egyben alapgondolata — magában a műben nem kap elég világos magyarázatot, tudottnak veszik az alkotók ezt a dominószisztémát. Holott az elv megértése nélkül kevésbé értjük meg a filmet is. Pedig itt épp ez a dominószisztéma az egyik lényeges mozzanat. Miről is van szó? Az egyik amerikai börtönből a börtönigazgató és a fegyőrök asszisztenciájával megszökik két fegyenc. Az egyik. Tucker, gyilkosságért ül: megölte a felesége előző férjét. A másik fegyenc, Tucker cellatársa, Spiventa, zavaros egzisztencia, de mivel Tucker megkedveli, magával viszi a szökésben. Szökni persze nem saját ötletből szöknek: egy rejtélyes szervezet emberei keresik fel Tuckert a börtönben, és rábeszélik, hogy álljon a szolgálatukba. Ök szervezik meg a szökést, a kinti éleiét, s a találkozást Tucker és felesége, Ellie között. Amikor pedig minden szépnek tűnik, benyújtják a számlát: Tuckemak, a vietnami háború veterán mesterlövészének meg kell ölnie valakit. Ettől kezdve a film olyan, mint valami rémlátomás- Tucker, aki valószínűleg nem is ölte meg azt, akinek halálával vádolják, alapvetően nem becstelen ember. De egy olyan szervezet kezébe kerül, amely kíméletlenül belehajszolja egy — feltehetően igen súlyos politikai — gyilkosságba. Ám Tucker sem azt nem tudja, kik a megbízói, sem azt, hogy tulajdonképpen kit kell likvidálnia. Még azt sem sejti, hogy Spiventát, volt fegyenctársát nem lőtték le, mint ő tudja, hanem végig a háttérben tartották, mint Tucker ellenőrzőjét és mint biztonsági tartalékot, ha Tucker befuccsolna. A kiszolgáltatottság, a lelki és fizikai terror, a teljes függőség szituációját teremtik meg Tucker körül, s amikor ez a végsőkig kizsigerelt ember megpróbál kitörni, kiszállni a buliból, elteszik láb alól a feleségét, felmondják a beígért pénz bankszámláját, satöbbi. Egy kis börtöntöltelék végrehajtott valartiit, és ezzel lejárt a szerepe. S a porszem hiába próbál lázadni, helyzete eleve reménytelen. A titokzatos szervezet saját belső embereit is hidegre teszi, ha sokat tudnak. Ez a sors vár Tuckerre is: a film végén az utolsó képsoron belesétál egy rá meredő távcsöves puska célgömbjének fonalkeresztjébe. A fegyverdörrenést már nem halljuk, de az előzmények után nincs kétségünk, mi történik. Kramer filmje abba a sorba tartozik, melyet például Az Andersen magnószalagok, vagy a Magánbeszélgetés című amerikai filmek képviselnek: politikai krimi. Az erőszak és a politikai gyilkosságok hátterét próbálja nyomozni, és a végén ő maga is arra a következtetésre jut, hogy ezeknek a gyilkosságoknak a felderítése még akkor is szinte lehetetlen, ha tényleg komolyan fel akarják deríteni a biztonsági vagy bűnüldöző szervek. A dominóelv útját állja a tisztánlátásnak — és egyben magyarázatot ad arra is, miért nem remélhetjük egyhamar, hogy az utóbbi másfél évtized USA-beli nagy politikai gyilkosságaira fény derüljön. A filmben egyébként a már sok filmből ismert Gene Hackman játssza Tuckert — kitűnően. A bűvös kör A lelkifurdalás egy régi gyilkosság miatt előbb-utóbb arra kényszeríti a tettest — jelen esetben: a tetteseket —, hogy újabb gyilkosságokat'kövessenek el. Nagyjából ez lehetne a mottója a David Reu rendező készítette román filmnek, mely bűnügyi fiün kíván lenni. Ez a feltételes mód nem indokolatlan. David Reu ugyanis — a forgatókönyvet író Nicolas Margeaunu és Cora Vulcanescu jóvoltából is — úgy indítja a történetet, mintha féltékenységi drámát into- nálna. (Egy jónevű festőnél szilveszteréji mulatság zajlik, melyen a szép háziasszony minden férfivendéggel kikezd, s a festő férj ezt láthatólag kissé nehezményezi.) Aztán lélektani drámába megy át a történet, majd egy gyilkosság történik (lelövik a szép és csélcsap háziasszonyt), és ettől kezdve a pszichológiai krimi válfaját látjuk. (Ennek a végkicsengése a fentebb írott mottó.) A film fő baja ez a heterogén összkép. Az alkotók túlságosan nagy hátteret akartak felrajzolni a nem nagyon eredeti alapötlet mögé, s talán ezzel kívánták megadhi a mélységét, társadalmi hitelét. Ehelyett azonban különböző rétegekre szétváló filmsztorit és zavaró stiláris töréseket kapunk. Takács István
