Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

2 > %fCniap 1978. JŰNIUS 18., VASÄRNAP Szovjet-amerikai kapcsolatok A szovjet állásfoglalás nagy visszhangja az USA-ban Peking a felelős a kapcsolatok megromlásáért Vietnami jegyzék Kínához Kadhafi Szófiába érkezett Todor Zsivkovnak, a Bol­gár KP KB első titkárának, a bolgár államtanács elnökének meghívására szombaton, hiva­talos, baráti látogatásra Szó­fiába érkezett Moamer Kad­hafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általá­nos népi kongresszusa főtit­kárságának főtitkára, líbiai államfő. A magasrangú ven­déget a két ország nemzeti lo­bogójával díszített szófiai re­pülőtéren Zsivkov fogadta. Csak röviden... ALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának főtit­kára lengyelországi látogatá­sa befjeztével elutazott Var­sóból. A SZOVJETUNIÓBAN bűn­vádi eljárás indult Francis 1. Crawford, az amerikai Inter­national Harvester cég állan­dó moszkvai képviseletének helyettes vezetője ellen. Craw­ford rendszeresen, nagy mennyiségben, spekulációs árakon külföldi valutát adott el szovjet állampolgároknak. A SZOVJETUNIÓ és Fran­ciaország fegyveres erői kö­zötti megállapodás értelmé­ben francia hadihajóraj tesz udvariassági látogatást június 19-től 23-ig Szevasztopolban. MCGOVERN amerikai de­mokratapárti szenátor egy li­berális politikai csoport éves közgyűlésén élesen bírálta Carter elnök kormányát. Ki­jelentette, hogy az amerikai adók nagy részének fő oka az Egyesült Államok katonai ki­adásainak magas szintje. Mc­Govern hozzátette, hogy a kormány „túlköltekezése” nem a jóléti programokból fakad, hanem a fölösleges fegyverke­zési hajszából és a csak „önző érdekeket” érvényesítő adózá­si rendszerből. A szenátor vé­gezetül rámutatott, hogy az 1972-ben aláírt yelső SALT- egyezmény 15 milliárd dollárt takarított meg, s a második SALT-megállapodás a követ­kező öt esztendőben 75 mil­liárd dollárral kevesebb ki­adást jelenthetne. A szovjet központi és köztár­sasági lapokban megjelent szombati cikk, amely a jelen­legi amerikai kormányzat po­litikájával foglalkozott, rendkí­vül nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban. Á ÜPI hírügynökség fontos külpolitikai nyilatkozatnak mi­nősítette, amelyben a Szovjet­unió figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy Washington­nak a szovjet—amerikai kap­csolatok vonatkozásában foly­tatott újabb kemény irányvo­nala a hidegháborúhoz való visszatéréssel fenyeget. Az AP hírügynökség szerint a cikk gondosan felépített, mértéktar­tóan határozott válasz Carter elnök annapolisi beszédére. A Washington Post megálla­pítja: „A washingtoni külpoli­tikai szakértőket minden kétsé­get kizáróan aggasztja a cikk­ben foglalt figyelmeztetés, hogy nem lehet az amerikai elnök által meghirdetett célokra, ne­vezetesen a béke szilárdításá­ra, a fegyverzet korlátozására, a Szovjetunióval való rendezett kapcsolatokra törekedni, és ugyanakkor szovjetellenes haj­szát szítani, s megkísérelni, hogy a külső, a belső, sőt a személyi problémákat is a Szovjetunió elleni kirohaná­sokkal oldják meg.” Mathias szenátor, az ameri­kai kongresszus fegyverkezés­korlátozási szakértője Boston­ban kijelentette: „Az amerikai kormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a SALT-tárgyalások sikeres be­fejezésének szükségességéről meggyőzze az amerikai közvé­leményt. A kormány álláspont­ja ebben a kérdésben követke­zetlen és ingatag — húzta alá a szenátor —, következéskép­pen korlátlan szabadságot adunk a megállapodás ellenfe­leinek. Sajnos, Carter elnök annapolisi beszéde a tisztázás helyett még jobbam elködösí­tett mindent: nemhogy kijaví­totta volna, hanem igazolta a kormányzat jelenlegi politiká­jának hibáit.” Clark szenátor, az afrikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke, elítélte a Szovjetunió elleni támadások eszkalációját. Mint moftdolta, ezek a támadások csak annak a malmára hajtják a vizet, aki ellenzi a hadászati fegyver- rendszerek korlátozásáról szó­ló megállapodást. A szenátor is azzal vádolta Washingtont, hogy következetlen a Szovjet­unió iránti magatartásában, és hajlamos rá, hogy az afrikai eseményeket ne az afrikai ér­dekek, hanem a Szovjetunióval és Kubával való versengés szemszögéből nézze. Culver szenátor kijelentette, hogy az országban szított szov­jetellenes hisztéria semmi eset­re sem adhat reális alapot az Egyesült Államok nemzetbiz­tonsági politikájának kimun­kálásához. „Ezt a biztonságot — hangoztatta a szenátor — leginkább a fegyverkezési haj­sza beszüntetésével és azzal le­het szavatolni, hogy elejét vesszük az erpberiség létét fe­nyegető nukleáris katasztrófa felé való sodródás veszedelmes tendenciáinak.” Carter amerikai elnök és Torrijos panamai kormányfő pénteken Panama városban ki­cserélte a csatornaszerződések megerősítő okiratait. Az ün­nepséggel hivatalosan lezárult az amerikai gyarmati uralom 1903 óta tartó korszaka, de Panama csak az ezredfordulón jut véglegesen birtokába a csatornaövezetnek, és Wa­shington katonai beavatkozá­sának lehetősége a 2000. év után is fennmarad. Az ünnepségen Torrijos tá­bornok, aki 1968 óta áll Pana­ma élén, arról beszélt, hogy népe áldozatokkal, vérrel vál­totta meg győzelmét. Torrijos figyelmeztetett a mindkét ol­dalon még tapasztalható „bi­zalmatlanságra” is. A Carter- kormánynak rendkívül nehéz, hosszú harcot kellett vívnia ezért, hogy a washingtoni tör­vényhozás, végül is csak a leg­csekélyebb többséggel, jóvá­Libanon A PFSZ nyilatkozata A libanoni nemzeti hazafias erők — miután tárgyaltak Al- Hossz miniszterelnökkel — közleményben követelték a kormánytól: tisztázza végre, milyen álláspontra helyezke­dik azzal kapcsolatban, hogy Dél-Libanonban nem az ENSZ-haderők, hanem a jobb­oldali erők egységei vették át az izraeli katonai kivonulás nyomán kiürített körzetek el­lenőrzését. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsá­ga mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a dél-libanoni körzetek a Szaad Haddad. vezette jobboldali ke­resztény erők kezébe kerültek. „Ez az állapot az egész Közel- Kelet békéjét fenyegeti” — szögezi le a PFSZ VB nyilat­kozata —, „hiszen a Haddad- féle erők jelenléte az izraeli —libanoni határ mentén nem egyéb, mint az izraeli meg­szállás folytatásának leplezé­hagyja a csatornaszerződése­ket. A jobboldal összesen 24 módosítást csatolt az egyez­ményekhez, amelyek kifejezet­ten biztosítják az amerikai hadiflotta elsőbbségét a vízi úton, csakúgy, mint azt, hogy az Egyesült Államok lénye­gében belátása szerint bármi­kor katonailag beavatkozhas­son Panamában, a csatorna „védelme” ürügyén. Panamai részről ellenzáradékot fogad­tak el arról, hogy Washington katonai lépései nem jelenthet­nek beavatkozást az ország belügyeibe — a megfogalma­zás azonban végül is lehetővé teszi, hogy mindkét fél a ma­ga szempontjából értelmezhes­se az egyezményeket. Carter beszédében éppen ezért szükségesnek tartotta hangsúlyozni: „Amerika nem .kíván többé beavatkozni Pa­namában”. Hanoiban szombaton nyilvá­nosságra hozták a Kínai Nép- köztársaság kormányához inté­zett vietnami jegyzék szövegét. „A kínai kormány az utóbbi időben csaknem teljesen be­szüntette a Vietnamnak nyúj­tott segítségét, hazarendelte a kínai szakemberek nagy ré­szét, és hatályon kívül helye­zett egy sor kormányközi meg­állapodást. A kínai fél egyol­dalú döntései rendkívül veszé­lyesek” — húzza alá a jegyzék —, majd így folytatja: „Az ürügy, amelyet a kínai fél a segély beszüntetésére hoz fel, egyáltalán nem felel meg a valódi helyzetnek. A Vietna­mi Kommunista Párt, az or­szág kormánya és népe mindig nagy figyelmet szentelt a viet­nami és a kínai nép közötti harci szolidaritás szilárdításá­nak. Jóllehet Vietnam és Kína között éveken keresztül voltak bizonyos ellentétek, 'Vietnam semmi olyat nem tett, ami csorbíthatta volna ezt a barát­ságot. Vietnam, a két ország érdekeiből kiindulva, ^javasolta, hogy a Vietnamban élő kí­naiak kérdésének rendezése céljából minél előbb találkoz­zanak a két párt és a két kor­mány képviselői. Kína azonban elutasította ezt a javaslatot. A vietnami fél minden jó­szándéka ellenére Peking folya­matosan sokoldalú támogatás­ban részesíti a vietnami nép el­len agresszív határmenti hábo­rúba kezdett kambodzsai ható­ságokat. Rágalmazza Vietna­mot azt állítva, hogy támadja, üldözi és távozásra készteti a kínai nemzetiségű személyeket, New Yorkban „mérsékelten biztató” ütemben halad a zá­róokmány szövegezése — kö­zölték az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­kán alakított ad hoc bizottság hét végi mérlegkészítő üléséről. A bizottság hét végi — szám szerint a tizedik — ülésén né­hány delegátus is szót kért. Viktor Iszraeljen a szovjet kül­döttség tagja, ismét a leszere­lési világértekezletre irányítot­s bujtogató propagandát folyta annak érdekében, hogy a kína népben ellenséges érzületet éb resszen a vietnami nép ellen állandóan rágalmazó koholmá nyokat terjeszt a Vietnami Szo­cialista Köztársaság politiká­járól.” A jegyzék aláhúzza: „Mind­ez azt tanúsítja, hogy Kim Vietnam-ellenes politiká folytat, nehézségeket akar elő idézni a Vietnamban folyó bé kés építésben abból a célbó' hogy megbontsa a két orszá közötti hagyományos szolidan tást és barátságot. A kínai fe let terheli minden felelőssé azért, amiért a két ország kö zötti kapcsolatok olyan'állapot­ba jutottak, amilyenben jelen­leg vannak. A vietnami nép je_ lenleg is — a kínai fél álta' előidézett nehézségek ellenér- — nem enged a szűklátókörí nacionalista érzelmeknek, mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy megvédelmezze a két ország hagyományos ba­rátságát” — szögezi le a jegy­zék. ★ Nyugodt légkörben, inciden­sek nélkül távoznak azok a kínai származású állampolgá­rok, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják Vietnamot Az MTI tudósítójának a vietnami—kínai határon szer­zett tapasztalatai alapján más megfigyelőkkel együtt az a véleménye, hogy a vietna­mi hatóságok nem állítanak semmiféle akadályt a törvé­nyesen távozni akaró kínai származású állampolgárok út­jába. ta rá a bizottság figyelmét. Je­lezte, hogy a világértekezlet összehívása a rendkívüli ülés­szak egyik fontos feladata. A záróokmányban meg kell hatá­rozni a világértekezlet idő­pontját. Elképzelhető, hogy korlátozott összetételű és spe­cifikus problémák megvitatá­sára hivatott állandó munka- csoportok működtetésével a leszerelési világértekezlet több éven keresztül tart. se. Carter és Torrijos kicserélte az okmányokat Életbe lépett az áj szerződés a Panama-csatornáról Az ENSZ-kozgyülés rendkívüli leszerelési ülésszaka Szövegezik a záróokmányt A hét három kérdése Az enyhülés érdekében Szovjet figyelmeztetés Washingtonnak - Válságos helyzet Dél-Libanonban - Lemondásra kényszerült az olasz államfő HÉTFŐ: Az olasz népszavazás eredményei. — Deszai indiai miniszterelnök Washingtonban tárgyal. — A svéd királyi pár taskenti látogatása. KEDD: Dél-Libanont kiürítik az izraeli csapatok, de állá­saikat az ENSZ-erök helyett szövetségeseiknek, a helyi jobb­oldali miliclstáknak adják át. — A dollár mélypontja a tokiói tőzsdén. — A Bélte-világtanács és más, nem kormányjellegű szervezetek képviselőinek felszólalása a New Yórk-i leszerelési | ülésszakon. — Cedenbal Prágában. SZERDA: A dán külügyminiszter moszkvai megbeszélései, j — Sowetói emlékhetet tartanak Dél-Afrikában a vérengzés má­sodik évfordulóján. — A francia elnök sajtóértekezlete. — Brüsszelben Zaire jövőjéről tanácskoznak. CSÜTÖRTÖK: A Lockheed-ügybcn való bűnrészesség vádja miatt leköszön Leone olasz köztársasági elnök. — Két űrhajós­sal a fedélzetén felbocsátják a Szojuz—29 szovjet űrhajót. — Az új szocialista javaslatokról tárgyal a bécsi haderőcsökken­tési konferencia. — A spanyol uralkodó pekingi útja. PÉNTEK: Carter elnök, valamint több latin-amerikai állam­fő panamai villámlátogatása, kicserélik a csatornaszerződés ratifikációs okmányait. — Üjabb kormányválság fenyeget Bel­giumban. — Feszültség Libanonban. SZOMBAT: A szovjet lapok állásfoglalása az amerikai poli­tikáról. — A mongol külügyminiszter Budapesten tárgyal. — A Szojuz—29 űrhajót összekapcsolták a Szaljut—6 űrállomással. A magasrangú washingtoni tisztségviselőknek van mit ta­nulmányozniuk a víkenden: a nemzetközi kapcsolatok leg­fontosabb területével, a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozott az a cikk. amely szombaton reggel valamennyi központi és köztársasági szov­jet napilapban megjelent. Oka volt, annák, hogy ezt a határo­zott állásfoglalást több tízmil­lió példányban kinyomtassák, megismertessék a hazai olva­sód legszélesebb táborával, s a világközvéleménnyel. A cikk ugyanig a-két nagy ország ne­hezen kialakított kapcsolat- rendszerének szándékos ron­tását veti jogosan az Egyesült szemére, s ennek folytatása aligha maradhat ' következmé­nyek nélkül. MI AZ OKA A SZOVJET- AMERIKAI VISZONYBAN JELENTKEZŐ NEHÉZSÉ­GEKNEK? A szovjet—amerikai viszony lényegében összefügg a nem­zetközi politika minden fon­tos területével, érthető tehát, ha időnként nehézségek, prob­lémák adódnak. Voltak, van­nak és lesznek viták, s nem lehet cél ezek „túldramatizá- lása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy má­sik vonatkozásában súrlódá­sok keletkeztek, hanem e kap­csolatok alapjairól A külön­böző washingtoni nyilatkoza­tok — s ebben a tekintetben Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó, ám maga az el­nök sem foglalt állást más­ként —, arról tanúskodnak, hogy a hivatalos Amerikában az enyhülés ellenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbe­vonják azokat az elveket, ame­lyek eddig lehetővé tették a kapcsolatok viszonylag ki­egyensúlyozott alakítását, megpróbálják feleleveníteni az erőpolitika zsaroló manő­vereit, s a hidegháború, de legalábbis egy „hűvös háború” irányában haladnak. A példákért sajnos nem kell messze menni. Elég utal­ni a SALT—2 tárgyalások aka­dozására, a fegyverkezési haj­sza fokozására, a NATO csúcs, értekezletén elfogadott kato­nai korszerűsítési programra. A Közel-Keleten az Egyesült Államok eltér a korábban el­fogadott közös rendezési ter­vektől. ugyanakkor fogd meg- et kiáltó tolvaj módjára a Szovjetuniót, Kubát és más szocialista országokat teszi felelőssé a számára kedvezőt­len afrikai fejleményekért. (A hét egyik „diplomáciai bombája” volt, amikor Fidel Castro bejelentette, hogy Wa­shingtonnal még a zendülés fellángolása előtt konzultációs érintkezést folytatott Zaire ügyéről, de az amerikaiak úgy tesznek, mintha mi sem tör­tént volna. •.) Fokozza a vi­lágpolitikai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pe- kinggel, amelynek szovjetelle­nes éle nyilvánvaló, s végül, de nem utolsó sorban a bel- ügyekbe történő beavatkozási kísérletek sem szűntek meg Washington részéről, sőt újab. ban a rosszemlékű kémhiszté­riát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem el­szórt felhősödésről van szó, hanem borultnak tűnik az ég­bolt. Ilyen körülmények között helytálló a múlt tapasztalata­in és a jelen realitásain ala­puló egyértelmű szovjet fi­gyelmeztetés: az említett mód­szerekkel Washington nem jut célhoz. Ugyanakkor Moszkva nem hagyja magát letéríteni a béke útjáról, f oly tani kívánja az erőfeszítéseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsolatokban jelentkező nehézségeknek nem annyira objektív okai vannak, a miért-re adott válasz kulcsa az amerikai vezetés megváltozott magatartásában rejlik. MIÉRT ÉLEZŐDÖTT KI A FESZÜLTSÉG ÜIBANON- BAN? A hét keddjén — a benyo­mulást követő 94. napon — Iz­rael formálisan eleget tett a világszervezeti határozatnak és csapatait visszavonta Liba­non déli részéből. Mégsem volt benne sok köszönet, az UNI- FIL nevű ENSZ-erők kéksisa­kosai helyett saját szövetsé­gesei, a Haddad vezette jobb­oldali milicisták kezébe ját­szotta át a kialakított katonai állásokat, s.a terület ellenőr­zését. Valóságos állam az ál­lamban alakult így Dél-Liba­nonban, s megnövekedett az ország több részre történő szakadásának veszélye. Ezt eavébként erődítették az ország észak-keleti részében végbe­menő fejlemények is. Itt a kü­lönböző nagyhatalmú családi klánok versehgése folyik és szembekerültek egymással a maronita keresztény-jobboldal különböző pártjai. Feltehető­leg fa'langista rohamosztagok meggyilkolták Toni Frangié képviselőt és családját. (A korábbi elnök fiáról, volt köz­lekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsolatokra törekedett a szomszédos Szí­riával, mint más jobboldai po­litikusok), A hagyományos ven­detta, vérbosszú mellett a gyil­kosságnak belpolitikai, sőt arabközi vonatkozásai is le­hettek, s a folytatás valószí­nűleg nem marad el. A libanoni feszültség ak­kor éleződött ki ismét, nyilván­való külső segédlettel, ami­kor láthatólag zátonyra futott Szadat egyiptomi elnök külön- utas politikája, aggasztó hí­rek érkeznek Kairóból az el­lenzékkel szembeni nyomás fokozódásáról, meglehetősen kuszáit képet mutat az arab világ, s a palesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kor­mánykörökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi ren­dezés helyett újra mellékvágá­nyokra akarják terelni a kö­zel-keleti válságot, s manő­verek leplezésére mindig al­kalmas egy libanoni „krízis a krízisben”. ( MIT JELENT A „FEHÉR HETEK” ELMARADÁSA OLASZORSZÁGBAN? Olaszországban a politika viharzása még a Mundial iz­galmait is elhomályosította. A kétnapos népszavazáson a kormányt támogató pártok biz­tos többséget kanták, de a bonyolult kérdésfeltevés, va­lamint a szélsőséges demagógia hatása következtében a vokso­lók és voksok száma várakozá­saik alatt maradt. Ezt köve­tően ismét jelentkeztek a „Vö­rös Brigádok”: merényletek sorozatát hajtották végre. Robbant „pokolgép” az elnöki palotában is: Leone köztársa­sági elnök kénytelen volt le­köszönni, a Lockheed-veszte- getésben való részesedés gya­núja miatt. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a Aíoro-ügy kapcsán meg­zavarodott Itália némi léleg­zetvételhez juthat: Leone meg­bízása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyenkor kö­vetkeznek az úgynevezett „fe. hér hetek”, amikor nincs mód a parlament feloszlatására. Ez a menetrend most megválto­zott: még júniusban megtart, ják az elnökválasztásokat (hét esélyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosá­nak tartott Aldo Moro már nem indulhat), s a házfeloszla­tás, illetve a rendkívüli vá­lasztások lehetősége nyáron is fennállhat. Az olasz közvélemény ter­mészetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelő­dött alapos gyanú összeférhe­tetlen volt hivatalával. Ugyan­akkor folytatódik az az álla­pot, hogy a nagy reményekkel létrejött, ötpárti hátteret élve­ző Andreotti-kormány mind­eddig a válsághelyzetekkel volt elfoglalva, képtelen volt pozi­tív reformokra, ami bizonyos rétegekben máris kiábrándu­lást okoz. (Ez is belejátszott a népszavazási eredményekbe!) A jobboldal, s ebben atlanti „súgók” is közreműködhetnek, szeretné kihasználni a leg­újabb alkotmányos válságot: a feltételezések szerint akár rendkívüli választások kiírá­sát is megpróbálhatja előmoz­dítani. Azzal a nem titkolt várakozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és fel­borul a nehezen kialakított, ötpárti együttműködés. Réti Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom