Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

Életünk - történelem Egy pályázat dokumentumai Pest megyei emlékezések A Szabad Föld című hetilap paijázatot hirdetett a feisza- baüiiiás harmincadik évfor­dul jára. Nagyon sokan tollat ragadtak e felhívásra, több mint négyszáz díjazható mun­ka volt a beérkezettek között. Ezek közül huszonötöt váloga­tott ki Bajor Nagy Ernő, hogy kevés rövidítéssel a Gondolat kiadónál most megjelent Éle­tünk — történelem című kö­tetbe szerkessze őket. A szer­zőknek és általában a pályá­zóknak a zöme, mint Bajor Nagy Ernő előszavában írja, „arról adhat számot: életének első szakasza a Horthy-kor- ezakban — az idősebbeknél a Horthy-világban és az Osztrák —Magyar Monarchia idején —, másik fele a népi demokratikus haza kereteiben pergett le.. A pályázók zöme valamikor mezőgazdasági cseléd volt, így hát visszatekintve arról a vi­lágról adhat számot, ha nem is arról a vidékről, amit Illyés Gyula A puszták népében le­írt. A huszonöt visszaemlékező az ország különböző vidékeire való. Bartal Ferencné a du­nántúli Látrányba, Bata Já­nosáé Pest megyébe, a fővá­ros határába: Érdligetre, Bu­dai Dániel a Fejér megyei Pá- kozdra, Csarejs Jánosné a Bé­kés megyei Csordásra, Csordás István pedig az ország máso­dik legnagyobb földterüielű városába: Hódmezővásárhely­re. Van budapesti vissza­emlékező is: Ferkovics Sán­dor. De ne soroljuk föl itt valamennyi szerző lakó­helyét, hagyjuk ezt az olvasó­ra. Csak azokról szóljunk még e helyütt, akik Pest megyében élnek, innen adnak hírt. Polc­nyi Jánosné ceglédi. Marton Pálné Versegről. Pék József István pedig Gyálról ragadott tollat. Polónviné azonban nem itt élt régebben, emlékei a mai Gs-ongrád megyéhez fű­ződnek. De milyen emlékek! Müven eleven valósággal je­leníti meg kicsinv svermekeit és tragikus halálukat! A másik szerző azonban Pest megye ismert szülötte és la­kójaként emlékezik vissza. Marton Pálné a Verseggel szomszédos Karlalon született, s mint írja, „első emlékeim a házunk előtti tóhoz, vízbe hajló füzesekhez fűződnek”. Versegre ment férjhez. Balla­dái erővel jeleníti meg a múl­tat. Kislányát, aki majdnem meghalt a mákfőzettől, amit az anyós főzött. Eleven, pergő írása a jelen küszöbéig követi a történelmet: a termelőszö­vetkezetek alakulásáig. Pék József Ópalotán szüle­tett és Beterdpuszíán nevelke­dett, ahol apja juhászszámadó volt. Ezekre az első világhábo­rú előtti, alatti évekre is visz- szaemlékezik. Pest megyébe, Grálra csak jóval később ke­rült, Mivel a fia Pesten dolgo­zott. azért építettek Gyá'on házat, s ekkor e’adták a Bé­kés megvei Ug-4n a házukat, ígv hát amit Gyálról ír, az már a mai Izözsénet matatja, a falu múltját csak hallomásból eleveníti még. nak, mert ők már maguk tud­ják olvasni. Különben menta­litása, szövegalakítása, kép és szöveg játékos összefonódása és váltakozása bizonnyal ér­dekes a kisebbeknek is. Jani- kovszky Éva műfajt alakított ki ezekkel a rajzos, gyerekhan­gon előadott, az ifjúsági sajtó­ból is jól ismert történetekkel. Íme, most is, már az első mondat: „Nálunk az a baj, hogy apukám is túl van terhelve, meg anyukám is túl van ter­helve, meg a Bori is túl van terhelve, de ehhez én még saj­nos kicsi vagyok, és ezért ne­kem kell itthon mindent meg- “ ' ‘ .............. Cs inálnom”. m jm mmm A család tag- / jLj jai, az ismerő­sök, kicsik és nagyok, a nap ^ J\ minden szakja, a különböző ,,,,,,,,,, tennivalók, ese­mények, esetek jönnek sorrá ezután színesen, változatosan, kedvesen... A nátlszálon szippantott tündér Ugyancsak a hét éven felü­lieknek ajánlja a kiadó Simái Mihálynak A nádszálon szip­pantott tündér, amelyet Gaál Éva rajzai illusztrálnak. A költő neve a gyermekközönség előtt jól ismert. Ezúttal azonban nem költő­ként, legalábbis nem versekkel lép ki olvasói elé, hanem me­sékkel. Szól szelíd királyokról és gonosz kiráynőkről, csoda­tevő tündérekről és mindenna­pi gyerekekről. Húsz mesét válogatott egybe kötetében a szerző. Angárka 'és Busladaríi Lakatos Menyhértet egy si- kerregény • után a'cigányság irodalmi képviselőjeként is­merte meg a közönség. Ezúttal az ifjúsági irodalomban je­lentkezik — könyvét a nyolc éven felülieknek ajánlja a ki­adó —, s ugyancsak a cigány­ság világából, mesealkotó kép­zeletéből merít. Két történetet foglal magá­ba a könyv. Az egyik Angár- kának, az igaz szívű királyfi­nak a története. A királyfi szembeszáll a gonosz banyával, megszerzi az aranykacsát, az aranyhajú lányt és az arany­szőrű táltos paripát. A másik történet hőse az unatkozók or­szágának a trónörököse, enpek felel meg hangulatban a neve: Busladarfi. Ö az életét is el­kártyázza — az ördögök királya nyeri el, s az ő udvarában kell csodás próbákat megoldani, hogy visszaválthassa, amit el­veszített. Szerelmese, Judinca segítségével sikerül révbe jut­nia. A két mesét Keresztes Dóra rajzai illusztrálják. Itt van újra Csalavári Csalavcr! Ki emlékszik Csüi- csaii Csalavári Csala- vári Csaiavérra? Meg Csalavér anyóra, s a gyermekekre, Csaia- rózsikára meg a sze­gény kis Cseieíendi- re? Vagy ki emlékszik erre: „Nyakigláb ha­lászmester, a gólya, nagyon nehéz mester­ségre adta a fejét. Meg akart tanulni számolni...” Így kezdődött Csi­licsali Csalavári Csa­lavér, Nyakigláb, zimmegi-zümmögi Darázs Balázs, a mac­kóházi hajdúk had­nagya, meg az Erdei Tudós és társaik tör­ténete Móra Ferenc tollából... Hány nemzedéknek is volt ez a könyv a kedvenc olvasmánya? Hány gvermekge- neráció hallgatta a kedves, talpraesett Darázs Balázs, Nyakigláb, Erdei Tudós, meg a többiek.. rókacsalád és a töb­biek történetét? S honnan is jött ez a rokonszenves róka? Messziről cserkész­te be magát a magyar irodalomba. A közép­korból — időben — és a francia meg a németalföldi iroda­lomból — térben — mert ‘ ezeknek volt egykor kedvelt mű­faja a hűbéri világ előkelőit, udvari éle­tét kigúnyoló róka­eposz. A hatalmasok eszén túllépő csava­ros eszű,róka a töme­gek rokonszenvét él­vezte, s kicsit az eszé­vel érvényesülő pol­gár jelképe volt egy­koron. Móra Ferenc ezt a „haladó” állathőst újította fel és léptet­te színre a magyar irodalomban. Közel, állt hozzá, szellemé­hez, gondolatvilágá­hoz, politikai rokon- szenvéhez. A kisem­ber. a hatalmasokon túljáró csavaros eszű kópé, a népi furíang Móra írói világában helyet váltott Csala- vérnek. Az ezermes­ternek. A családját szerető, védő apának. Az érző szívűnek. A magán' is tréfálkozó- nak. Akinek annyi a gondja, baja, dolga. Akinek egy jóétvágyú mindig éhes, tekinté­lyes család betevő fa­latjáról kell gondos­kodnia ... Magyarország történetét tíz kötetre tervezett sorozatban dolgozza föl a Magyar Tudo­mányos Akadémia Történettu­dományi Intézete. Ez a magyar történettudománynak a fel­szabadulás utáni legjelentő­sebb vállalkozása. A Magyarország története című munka kötetei nem kro­nológiai sorrendben látnak napvilágot. Elsőként (melyet annak idején ismertettünk) . a 8. jelent meg, mely 1918-tól 1944-ig tárgyalta hazánk tör­ténelmét. MoSt ............" * "l pedig legújab­, a m mm ban a 7. kötet a / J f m praktikus ke­zelés céljából , , kát külön ' könyvre bont­ja va) jelent meg .............. az Akadémiai Ki adónál. Ez az 1400 oldalas mű 1890-től 1918- ig követi nyomon az eseménye­ket, s a millenárist Magyaror­szágnak első jelentősebb össze­foglalása. A főszerkesztő Hanár Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője így beszél róla olvasóinknak: — Az Osztrák—Magyar Mo­narchia utolsó korszakával, al­konyával és felbomlásával fog­lalkozik a kötet. E néhány évti- z.ed voltaképpen egy történel­mi dráma végkifejlete. Ma­gyarország ebben az időben nem választható külön a mo­narchiától, s a monarchia hely­zete sem vizsgálható Európá­tól függetlenül. A könyvben tehát a monarchiát a század- forduló Európájának részeként tárgyaljuk. Magyarország gaz­dasági fejlődése nem egysze­rűen a monarchia közös pia­cán való gazdasági fejlődés problémája, hanem a kapita­lizmus egyetemes strukturális átalakításába illeszkedik. A dualizmus válsága pedig már hem korlátozható csupán az osztrák—magyar viszályra, az ausztriai népek konfliktusára, hanem annak az egyetemes korfordulós válságnak része, amelynek során a liberális pol­gári rend, s a racionális haia- dáshívő világkép válságba ke­rült. — Az eddigi történeti össze­foglalókban a politikatörténet uralkodott. Mi viszont eltér­tünk a politikacentrikusságtól, s ebben a könyvben a koráb­biaknál gazdagabb, a gazda_ sag-, a társadalom-, s a kul­túrtörténet. A politikatörténe­tet sem szűkíti a kötet a kor­mányok és a képviselőházi pár­tok történetére, hanem vázol­ja a parlamenten kívüli erők — elsősorban a munkásmozga­lom — szerepét, jelentőségét is. — A szerzek — a kötet meg­írásában tíz történész működött közre — a politikai szocioló­gia módszerét is alkalmazzák. Ebből következően a munkás- mozgalmat sem csupán a párt­Nos, újra itt van a kedves róka koma, gyerekkorunk csala­finta, de hű, meleg­szívű cimborája. Itt van, újra megjelent, újra olvashatjuk — olvashatják újabb gyermeknemzedékek. A Móra Ferenc Ifjú­sági Könyvkiadó — amely egyébként is jó sáfára névadója mun­káinak — szép ki­adásban újra kiadta Reich Károly derűs, játékos, a gyermeki szemléletre rátaláló, remek rajzaival. Köszöntj ük hát Csi­licsali Csalavári Csa- lavért, apót, és anyót, Csalarózsikát és Cse- lefendit. a derék Da­rázs Balázst meg az Erdei Tudóst, Nya- kislábot és áldozatát, a békát, meg minden­kit — a Móra Ferenc meseköltő képzeleté­ben született kedves ♦ársaságot! A recenziókat írta: NEMETH FERENC it OJEGYZET Az ő csöndjük | 1 £y fiatal francia költő, verseim fordítója, egy I J * ízben megkérdezte tőlem: 1^1 — Furcsa, hogy milyen sokat bíbelődsz köz­! A gondokkal a verseidben. Miért nem hagyod ezt m a politikusokra? Nehéz volt válaszolnom neki. Nem tudhatta, hogy nálunk a költészet a szociológiát, sőt a filozófiát is kény­telen volt ^ olykor helyettesíteni a századok során, de még az újságírást is: Tinódi krónikái valójában rímelő riportoknak, verses tudósításoknak foghatók fel. S ez a körülmény egészen sajátossá tette a költészet funkcióját Magyarországon. Véletlen ez? Azt hiszem, nem. Ugyanis minden or­szágban más és más funkcióját alakította ki a költészet­nek a történelem. Egyik helyen direktebb beszédre, po­litikus attitűdre késztette a költők javát, míg másutt több lehetőséget hagyott az útkeresésre, a kísérletezé­sekre, a szavakkal végrehajtott bűvészmutatványokra. Minden nép lírájában fellelhetjük mind e kétfajta köl­tészetet: az aktualitásokra is reagáló közéleti Urát épp­úgy, mint a műfaj öntörvényeire hagyatkozó Vart pour Vart szépelgést. Ám hogy miképpen aránylanak ezek egymáshoz egy adott országban és hogy melyik a do­mináns ág — ezt a történelem döntötte el. A mi nagy­szerű líránk — fő vonulatában legalábbis — közéleti költészet, sorsköltészet volt mindig is, mert ebben az országban így intézkedett a történelem. Ez határozta meg az emberek vershez való viszo­nyát. Mindezen kívül az anekdotázó lakodalmi rigmu- soiás, a megboldogult jótetteit elsoroló rímes kántori siratok is nagy mértékben befolyásolják a tömegeknek — kiváltképp a parasztoknak — a költészetről kialakított képét. Meg aztán keleti nép is volnánk eredet szerint: minden bizonnyal volt naív épeszűnk, ha nem is ma­radt fenn. Mesélő, hőskölteményeket teremtő népek mai fiai is a mesét, a sztorit igénylik elsősorban a verstől, történetet, csak éppen rímekbe szedve. Mart a rímet a vers elsődleges kritériumának tart­ják. A megversel kifejezést egyértelműnek érzik a rím­be szed kifejezéssel. A költőket mély tisztelettel övezik, de magúik közt vállveregető kedélyességgel rímfaragók­nak, rímkovácsoknak mondják őket. Szerintük attól vers a vers, hogy szépen rímel. Részben igazuk van: a rím fontos eleme a költészet épületének. De csak meghatá­rozott típusú épületeknek lehet nélkülözhetetlen eleme. Verses — s csakis rímelően verses — krónikát is­mernek el tehát költészetnek manapság' is az egyszerű falusi emberek. És szigorúan megpirongatják a költőt, ha rajtfogják a hazugságon. Saját falumban voltam egy­szer író—olvasó találkozón. Az egyik volt jskolatársam elsőnek kért szót néhány költeményem elhangzása után: — Ferke, legalább engem ne csapj be a verseidben. — Már miért csapnálak be? — Ott laktam mellettetek, szomszédok voltunk és láttam, hogy a disznókat sosem a húgod etette, hanem rendszerint az öcséd. — Miért fontos ez most? — Mert az imént elhangzott versedben az áll a hú­godról, hogy fut malac-etetéstől, odahagyja a konyhát, hol füstök szürkeszinü nagykendőjükbe vonnák. Diadallal ült le, úgy érezte, megfogott. Nem volt könnyű válaszolni neki. Nehéz volt megértetni azt, amire csak sok-sok olvasás után jön rá az ember: hogy a művészi igazság a típusban érvényes, az egyedekben sokszor nem egészen. A kishúgom — azzal, hogy vers lett belőle — egyben minden városba menekülő falusi kislány jegyeinek, tulajdonságainak a hordozójává vált. Értetlenek még — de már nagyon érdeklődők. Min­dig tiszta, jóindulatú és jóhiszemű várakozással jönnek el az író—olvasó találkozóra. És mindig odaadó, szinte áhitatos a figyelmük. Csönd van. amíg verset mondok vagy beszélek, illetve nem is csönd az már, inkább fe­szült egyetértés. Az ő csöndjükre egyszerűen nincsenek szavaim. Lehet figyelni lélegzetvisszafojtva, a csönd le­het rezzenéstelen, szegetlen, egytömbű, lehet olyan csöndes a csönd, hogy benne a légyzümmögés repülő­berregésnek hangzik. De az ő csöndjüket jelzővel egy­szerűen lehetetlen minősíteni. S a beigazolódásra szom­jas, bátorításra váró lelkek moccanatlan figyelme a leg­szebb honorárium az író számára. Tudom, az irodalom hatását nem lehet lemérni. Az ő csöndjük azonban egy kicsit méri a mérhetetlent, a hatás közvetlennek mu­tatja egy pillanatra magát — s kiváltóját szinte elszé­díti ezzel. BARANYI FERENC X vezetőség és a vezető csoport belső történeteként kezelik* hanem magával a mozgalom­mal, a tömegekkel is foglalkoz- nak. Rendkívül érdekes ugyan­is: hogyan értették meg a szo­cializmust, milyen műveltségük volt, s miként jutottak el a mozgalomig. Ennek elemzése meglehetősen izgalmas, hiszen félmillió emberről van szó. A munkásegyletek és -körök bír zonyára nagy szerepet játszot­tak abban, hogy a polgári kul­túrával szemben kialakult az ellenkultúra — a proletár szo- ciókultúra. — A kötet lényeges temati­kai újdonsága: a társadalom- történet is. Ebben a fejezetben elemezzük a népesedési viszo­nyokat, a vándorlást, a nemze­ti arányok változását. Mindehhez szívesen tesszük hozzá, hogy külön említést ér­demel a könyv rendkívül gaz­dag képanyaga. Négyszáztíz gondosan válogatott, érdekes — közöttük néhány kevéssé is­mert — felvétel teszi telje­sebbé, s szemléletesebbé e kor politikai, kulturális, gazdasá­gi és társadalmi életének krtn Bikáját. H. I. A HETEDIK Hazánk a millenáris korban A Magyarország történetének legújabb kötete HÁNY ÉVES KORTÓL ? Gyerekkönyvek olvasásra - felolvasásra — Azt a könyvet kérem! — bökött a kirakatra kislá­nyom. Bementünk a boltba, hogy megnézzük. — Nem ajánlom — mondta az eladó —, ez nagyobbacska gyere­keknek való... Hány éves kortól? — Ez az állandó kérdése a gyerek­könyve^ vásárlónak. Szerencsére, illetve a kiadónak kö­szönhetően erre támpontot találunk szinte minden gyér— mekkönyv utolsó oldalán, a kiadói és nyomdai adatok fö­lött. Más kérdés, hogy ez az adat mennyire biztos. Gyer­meke válogatja. Meg aztán attól is függ: a gyermek maga olvassa a köpyvet vagy a szülő olvassa fel neki. Ezért te­kintsük tehát az évszámot csak támpontnak. Hasznos fo­gódzónak. Zsuzsa _ rajzaival megjelent Sárpogácsát. Horgas költészeté­nek nyelve a kép, a képes ki­fejezés, s rég bebizonyította, hogy mennyire közel áll hozzá a gyerekek nyelve, képzelete — talán néni félreérthető és találóbb azt mondanunk: nem veszítette el, megőrizte magá­ban a gyerekkort. Már megint Janikovszky Éva nevével sű­rűn találkozunk a gyerek­könyvek sorában. S íme: Már megint — ez az új kötet címe, amely Héber László groteszk rajzaival jelent meg a hét éven. felülieknek. Talán azért azok­• - «- *j | Az Angárka és Busladarfi cím­lapja. Kertész Dóra illusztrációja. Bépa, retek, mogyoró A Móra Ferenc Ifjúsági Könyviadó gazdag terméséből először két ötéven felülieknek választott könyvet emeljünk ki. Az egyik Kosa Csaba, Répa, retek, mogyoró című kötete — Szántó Piroska rajzaival. A közismert ropogós mondóka is szerepel benne a répa, rétég, mogyoróval — de csak melles­leg. Végigkalauzolja a kicsiket a veteményeskerten, amely megelevenedik. Beszélget a ri­gó és a mogyoróbokor, a vörös­hagyma és a borsó, az uborka meg a burgonya — s folytat­hatnánk a sort. Miről beszél­nek? Életükről. A kötet végén pedig találóskérdéseket talá­lunk a kerti növényekről. Így mindjárt az egyik említettről ekként: Szereted vagy nem szereted, ha megeszed — megkönnyezed. Hogy mi ez, nem áruljuk el, azért találóskérdés! Sárpogácsa Ugyancsak az öt éven felü­lieknek ajánlja a kiadó Horgas Béla verseskötetét, a Stuiber

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom