Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

1978. JÜNItJS 2., FENTEK Felújítják a Nyugati pályaudvart Fél éve kezdő­dött meg a nagy­arányú munka a Nyugati pályaud­varon, melynek során felújítják a csarnok acélváz­szerkezetét. Piliscsabüi győztesek Akik kényelmesen szóbelizhetnek Országszerte javában tart a számadás időszaka: a közép­iskolákban érettségiznek a végzős diáitok. Az érdekeltek szeretnének minden körülmé­nyek között helytállni: az írásbeli után, a szóbeli előtt ezekben a napokban késő éj­szakába nyúlóan forgatják tankönyveiket, s ráadásul több tárgyból kell majd az el­következendő hetekben bizo­nyítaniuk képességeiket. De nincs nehéz dolguk azoknak a tanulóknak, akik az első évtől kezdve becsülettel készültek választott hivatásukra. S e megállapítást rögvest egy pél­dával bizonyítjuk. Már hagyomány Az elmúlt napokban Pilis- csabán, a helyi Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben jártunk. Az intézmény két ta­nulója — társaik büszkék rá­juk, de talán egy kicsit irigy- lik őket — most módfelett könnyű helyzetben van. Az ok: az országos szakmai ta­nulmányi versenyen kitűnően -helytállt a nagyigmándi--Mii: tér Csabd, yalgóttrit' á‘-!tápió- szelei Bénke László:' az előbbi az első helyen végzett, az utóbbi pedig harmadik lett. E két piliscsabai diáknak csak magyar irodalomból és mate­matikából kell érettségiznie, a szakmai tárgyakból — az erő- és munkagépek kifogástalan ismeretéből, valamint az eh­hez kapcsolódó elektrotech­nikából, anyagismeretből, me­chanikából és szakrajzból — nem, hiszen ezekből már elő­re megkapták a jelest. S rá­adásul dicséretes helytállásuk alapján Jelvételi nélkül beju­tottak a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemre. S ha ezek­ben a napokban a két fiatal­embertől bárki aziránt érdek­lődik, mit tartanak az első, illetve a harmadik helyezés legnagyobb eredményének, szinte gondolkodás nélkül vá­laszolnak: — Azt, hogy féllábbal már túl vagyunk az érettségin ... A reagálás teljes mértékben érthető, de a történethez vi­szont hozzátartozik: a pilis­csabai Mezőgazdasági Gépé­szeti Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben — ahol érettségizett mezőgazda- sági gépszerelőket nevelnek és tanítanak — az elmúlt évek során már pedagógusok és diákok egyaránt hozzászoktak ahhoz, hogy az országos szak­mai tanulmányi verseny dön­tőjében mindig képviseltetik magukat. Az oktatók dicsérete — Való igaz: alaposan ki­tesznek magukért tanulóink e rangos versenyen — mondta érdeklődésünkre Renk Ervin igazgató. — Két évvel ezelőtt az első és a második helyet szerezte meg Fülöp László és Pehacsek Lajos, tavaly a má­sodik lett Gyűrűst József, az ötödik pedig Kovács Zsolt. S az idén az ország valamennyi mezőgazdasági gépészeti szak­középiskolájának ezer tanuló­ja közül 22-en jutottak a szakmai tanulmányi verseny döntőjébe. Büszkék vagyunk árrá, hogy Müller Csaba és Benke László folytatta szép hagyományainkat... Az eredmények kétségkívül a piliscsabai pedagógusokat és szakoktatókat dicséri, hi- szesi a számadatokiból kide­rült: az újonnan felvett diá­kok általános iskolákból ma­gukkal hozott tanulmányi át­laga nem éri el a közepes szintet. Javarészt Pest, Komá­rom és Nógrád megyéből je­lentkeznek ide fiatalok, akik tanulmányaik befejezése után többnyire lakóhelyükhöz kö­zel igyekeznek elhelyezkedni. Az 1950-ben alapított Iskola történetéhez hozzátartozik, hogy az évek során képeztek már itt — kezdetben — trak­toros brigádvezetőket, villany­szerelőket, vontatóvezetőket, s 1969-ben alakították át a ko­rábbi profilt mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolává. Feladatkörük pedig fokozato­san bővült: hat éve mar, hogy a piliscsabai intézmény a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Tanárképző Intézetének gyakorló iskolája, s 1973-ban indult a mezőgazdasági gép­javító szakon a technikusmi­nősítő vizsgáztatás. S a jelen: a leendő mezőgazdasági gép­szerelők korszerű traktorok- l-.|kalVJ.cséplőgépekkel ismerked­nek meg, s a képzés során el­sajátítják'a modern diagnoszr tlkai — hibakereső — műsze­rek kezelését is. Az iskola szakoktatói, pedagógusai a tanműhelyekben, s az osztá­lyokban egyaránt mindent el­követnek annak érdekében, hogy felkészült, a kor köve­telményeinek megfelelő szín­vonalú technikát a gyakor­latban is. ismerő szakmunká­sokat neveljenek. Vajon sike­res-e a pedagógusok erőfeszí­tése? A kérdésre ismét az igazgatótól kaptunk választ: Helyzeti előny — Az idén 23 végzős nö­vendékünk helyezkedik el — elsősorban Pest megye me­zőgazdasági üzemeiben, ter­melőszövetkezeteiben. Ha most visszatekintek kezdeti lé­péseikre azt kell mondanom: az első évben a gyerekele bi­zony sokat kínlódtak a ma­tematikával és a fizikával, s rengeteg türelemre volt szük­ség, amíg a különböző hely­ről érkezőket azonos szintre hoztuk. Amikor viszont vég­leg elbúcsúznak tőlünk — ez a megállapítás a továbbtanu­lás szempontjából is lénye­ges — szakmailag jóval felké­szültebbek, mint a gimná­ziumból kikerülő fiatalok. Egykori diákjaink nemcsak Gödöllőn, hanem a budapesti Műszaki Egyetem mezőgazda- sági gépészmérnöki karán és a mezőtúri Mezőgazdasági Fő­iskolán is tisztességesen helyt­állnak. S ez olyan eredmény, amely mindennél többet mond... Érdemes azonban a továb­biakban meghallgatni az idei tanulmányi versenyen kitű­nően szerepelt diákok két szaktanárát is, hiszen vélemé­nyükből kiderül: Piliscsabán egyszerűen arról van szó, hogy valamennyi pedagógus, szakoktató csendben, lelkiis­meretesen végzi a maga dol­gát. Ulrich István tavaly végzett a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem gépészmérnö­ki karán, s most az első tan­évét hagyja maga mögött. Az erőgépek pontos ismeretére oktatja a diákokat. — A hozzánk kerülő gyere­kek többnyire olyan környe­zetből jönnek, ahol korábban már láttak erőgépeket. Ez az oktatás során némileg előnyt jelent. Müller Csabával és Benke Lászlóval a döntő előtt a tankönyv anyagát logikusan csoportosítottuk, s közösen át. tanulmányoztuk a szakirodal­mat is. Egyébként nemcsak velük, hanem a többiekkel is az a célunk, hogy minél több­ször lehetőleg üzemeltetés közben lássák a különböző berendezéseket. Ezért járunk például rendszeresen gépbe, mutatókra... László Zoltán, a munkagé­pekkel ismerteti meg a diá­kokat. Értékelésében ennyit mondott: — Munkánk legnagyobb eredményét a rendszeresség­ben látom. Nálunk nem lehet órát kihagyni, s mindig ügyelni kell arra, hogy a ta­nulók egyetlen .kérdése sem maradjon megválaszolatlanul. Így aztán a tanulmányi ver­senyen szereplő diákok előké­szítése sem különleges, hiszen az ismeretanyaguk megalapo­zott. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem: jövőre is ott lesznek tanulóink az országos szakmai tanulmányi verseny élcsoportjában. Ismerem a kollektívánkat, ezért vagyok magabiztos... Tanuló vendégek Rövidesen itt a nyári szün­időt tizenhat diák a Német Demokratikus Köztársaságba készül. A Drezda melletti Grossenhßinban található Me­zőgazdasági Gépészeti Szak. középiskolával immár 15 esz­tendeje hagyományosan jó a kapcsolatuk, s így Piliscsabá- ról évről évre tanulók utaz­nak a baráti szocialista or­szágba. Kéthetes tartózkodá­suk első részében az ottani iskola istápolásával munkát vállalnak, s a továbbiakban pedig, autóbusszal bebaran­golják az országot a Keleti­tengertől Erfurtig. Megtekin­tik g lipcsei mezőgazdasági kiállítást is. A grossenhaini intézményből pedig rendsze­resen pedagógusok érkeznek tapasztalatcserére Piliscsabá- ra. A jelek szerint tehát min­den lehetőség — szellemi és tárgyi feltételek egyaránt — adott ahhoz, hogy a leendő mezőgazdasági gépszerelők megfelelő szinten elsajátítsák Piliscsabán szakmájuk mes­terfogásait. S így könnyebben boldogulhatnak az életben is! Falus Gábor Következetesen, színvonalasan Szentendrei beszélgetés — a kádermunkáról Az MSZMP Központi Bizottsága 1973. novemberi ha­tározatában körültekintően foglalkozott a pártszerveze­tek kádermunkájávaL Megállapította, hogy a pártszerve­zetekben a korábbinál következetesebben kell törődni a káderképzéssel, neveléssel és utánpótlással, hiszen mind­ez a megfelelő színvonalú tartalmi munka feltétele. A párthatározat óta eltelt időszak kádermunkájának városi tapasztalatairól és fejlődéséről Haness Lászlóval, az MSZMP szentendrei városi bizottságának titkárával be­szélgettünk. Minden réteg a vezetésben — Hogyan érvényesülnek a kádermunka elvei a szentend­rei városi pártbizottság gya­korlatában? — A pártszervezetekben a vezetői teendők ellátásához, s egyben azokon a felelős posz­tokon, amelyeket kommunis­ták töltenek be, egyre maga­sabbak a követelmények — mondta Haness László. — Az MSZMP Központi Bizottsága 1973-as határozatában a gya­korlati munkát tartotta szem előtt, amikor hangsúlyozta: vezetői megbízatást csak az ‘öltsön be, aki eleget, tesz a i írmas követelménynek, vagy­is megfelelő politikai, szak­mai rátermettséggel és vezetői adottságokkal rendelkezik. Ve­zetőink megfelelnek e köve­telményeknek. Fontos ered­ményünknek tartjuk azonban azt is, hogy a kádermunkánk­ban egyre inkább érvényesül a folyamatosság és a stabilitás. Az 1975-ös pártértekezlet óta vezetői nk*2<>—25 százaléka cse­rélődött ki. — Javult pártszervezeteink vezetőinek körében a politikai végzettség és képzettség ará­nya is. Középfokú képzettség­gel minden vezetőnk rendelke­zik, jelenleg négyen politikai főiskolán, illetve a marxista- leninista esti egyetem szakosí­tóján tanulnak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk — első­sorban az alapszervezetek szá­mára —, hogy a politikai al­kalmasság nem egyenlő a po­litikai végzettséggel — Szentendrén napjainkban 10 üzem, valamint négy ipari és szolgáltató szövetkezet mű­ködik, termelési értékük eléri az egymilliárd forintot. Veze­tőink kiválasztásánál azt is szem előtt tartjuk, hogy azok valamennyi társadalmi réteget, korosztályt képviseljenek az irányításban. A vezetők 10 szá­zaléka 30 év alatti, 60 százalé­kuk 30—50 év közötti, 30 százalékuk pedig 50 év fe­letti. A puszta számokból is kiderül: a jövőben az eddigi­nél még több arra érdemes fiatalt kell bevonnunk a veze­tésbe. Az említett üzemek és szövetkezetek vezetői közül tí­zen kommunisták, így rajtuk keresztül is megvalósul a párt irányító és ellenőrző szerepe. Demokratikusan — Hogyan értékeli a városi pártbizottság kádernevelési, illetőleg ellenőrzési módszere­it? — Elsőrangú feladatunk — folytatta a továbbiakban Ha­ness László —, hogy a pórt legfontosabb . eseményeiről, döntéseiről a pártszervezetie- ken kívül az állami, az üzemi és az intézményi vezetőket is tájékoztassuk, megjelölve azo­AFIT-nál, Volánnál Javítás - mesterfokon A kizárólag kézi szerszá­mokkal dolgozó, a motorok tö­kéletes beállítását füllel is pon­tosan érzékelő idős mesterek sem tudnak ma már versenyez­ni a korszerű technikával, az autójavításban használatos mű­szerekkel, diagnosztikai sorok­kal. A járműjavító szakmában is mind magasabb képzettségű dolgozókra van szükség, annál is inkább, mert az utóbbi években az autóbusz, a teher- és személygépkocsi-közlekedés­ben típusváltás is végbement. A képesség gyarapítását segí­ti a KPM két évvel ezelőtt megjelent rendelete, amelynek alapján a Volán Tröszt oktatá­si központja megszervezte az első autószerelő mester szak- munkástanfolyamot. A kísér­leti oktatás most fejeződött be sikerrel, az AFIT és a Volán legjobb autószerelői közül is kiemelkedő szaktudású és többéves gyakorlattal rendel­kező 53 dolgozó kapta meg a tanfolyam oklevelét. Az első mesterszakmunkásokat a válla­latok a közvetlen munkahelyi irányításban foglalkoztatják majd. kát a tennivalókat, amelyek megvalósítású az ő munkájuk­tól függ. Bevált gyakorlat, hogy a pártbizottsági és a vég­rehajtó bizottsági üléseinkre meghívjuk azokat, akik az adott témák és kérdések tár­gyalásában érdekeltek. Érv­anyaggal, számos új ismerettel gazdagítjuk ily módon őket. Hasonlóan elengedhetetlen a jó személyes kapcsolat és együttműködés kialakítása a párt- és az állami vezetőkkel — Az ellenőrzésben először a demokratizmust hangsúlyoz­nám. Rendszeresen beszámol­tatjuk nemcsak pártszervezeti vezetőinket, hanem az üze­mek, a hivatalok, a kulturális intézmények élén álló más vezetőket. Így a pártbizottság képet kap munkájukról, s ugyanakkor segítséget nyújt­hat a további fejlődésükhöz, amikor a párthatározatok meg­valósításának egy-egy újabb feladatat, területét jelöli meg. Az utóbbi időben a demokrá­cia, az üzem- és munkaszer­vezés helyzetét vizsgáltuk meg, foglalkoztunk a tömegszerve­zetek munkájának értékelésé­vel is. Évente egyszer vélemé­nyezzük a vezetők munká­ját, háromévenként elkészít­jük minősítésüket. Akkor jó a munkánk, ha akiket megíté­lünk, ismerik a véleményün­ket, tudják, mély területeken kell javítaniuk, melyek az el­következendő feladataik. Ugyanakkor fontos — a jó ér­telemben vett — vezetői te­kintély védelme. Újabban im­már jelenség, hogy a szigorú munkakövetelményeket tá­masztó, a dinamikus munka­tempót, a jő szervezést meg­követelő vezetőt, túl kemény- kezűnek tartják . az üzemek­ben. Pedig miként, azt a Köz­ponti Bizottság is meghatároz­ta, pontosan e területeken kell javítanunk. Mi ezek mellé a vezetők mellé állunk, sajátos eszközeinkkel segítjük céljaik megvalósítását. Sajátos feladatok — Szólnék néhány városi sajátosságról is. Szentendrének növekszik a kulturális központ jellege, s ezért a pár fanunké­ban is nagyobb hangsúlyt kap a korábbinál a foglalkozás a közművelődés területén dolgo­zó vezetőkkel. Másik sajátos­ságként említeném, hogy üze­meink többségének a köz­pontja a fővárosban van. így Jet kellett építenünk kapcsola­tainkat az üzemeket irányító központokkal. Ma már e téren is jó együttműködésről számol­hatok be. — Végül néhány szót az alapszervezetek kádermunká­járól. Azt mondhatnék, hogy elsősorban ezen a területen kell erősítenünk a munkán­kat. Gondot jelent, hogy a ve­zetők utánpótlása sok esetben nem eléggé tervszerű és folya­matos. Pedig egy-egy vezető­nek a saját feladata lenne, hogy saját utódját kinevelje. Több nőt kellene bevonnunk a vezetésbe. El kell mondanunk, hogy középvezetői szinten ja­vult a helyzet. Az első számú női vezetők esetében azonban még sok \a tennivalónk. Ugyancsak tovább kell javíta­nunk a vezetők kiválasztásá­nak demokratizmusát. Széle­sebb körből kell véleményeket gyűjteni, erősítenünk kell a kiválasztás testületi jellegét — mondta befejezésül a városi pártbizottság titkára. Virág Ferenc . - " ÍV'ví: Munkahelyi étkeztetés ■*1 em mindegy, hogy milyen hangulatban áll fel dél­ben a dolgozó az asztal­tól Az üzemi étkezés színvo­nala, minősége és mennyisége jelentősen befolyásolja a mun­kahelyi közérzetet. Maradjunk először az ada­toknál: hazánkban a munka­helyi étkeztetést jelenleg 1 millió 250 ezren veszik igény­be, a foglalkoztatottak 37,1 százaléka. Jelenleg 1956 ven­déglő és bisztró foglalkozik üzemi dolgozók előfizetéses ét­keztetésével. Az ellátás na­gyobb részét azonban a Belkereskedelmi Miniszté­rium felügyelete alá tar­tozó 11 munkahelyi ven­déglátó vállalat látja el, ame­lyekhez 834 étterem és 1559 büfé tartozik, s évente több mint 5 milliárd forint értékű forgalmat bonyolítanak le. A felsoroltakon kívül 1308 üzemi konyha pedig különböző üze­mek vagy intézmények kezelé­sében van. A fejlesztés sürgető feladat, mivel a munkaképes korú nők hetven százaléka dolgozik, így a munkahelyi étkeztetés az ő munkájukat is közvetlenül könnyíti. Elsősorban gépesíteni és korszerűsíteni kellene az üze­mi konyhákat, hogy a munka- feltételek jobbak, kulturáltab­bak legyenek. Talán így von­zóbbá válna ez a szakma, ha új jelentkező nem is nagyon akad, legalább a régiek itt ma­radnának. Ennek érdekében a vendéglátó vállalatok minden lehetőt megtesznek. Egy ha­gyományos feltételek mellett dolgozó, ezer személyre főző konyhán például reggel hatkor kell kezdeni az előkészítést, hogy délre ebéd legyen. Ahol mirelitárut használnak, ott elég, ha nyolckor fognak hoz­zá a főzéshez, s tizenegyre tá­lalni lehet, az első turnus asz­talhoz ülhet. Ezzel a módszer­rel 30 százalékos létszám- és 30 százalékos energiamegtaka­rítás érhető el. Sajnos ma még a hűtőipar teljesítőképessége szűkebb határokat szab a mi­relitáruk elterjedésének az üzemi étkeztetésben. Nem egy panaszt hallani a munkahelyi* étkeztetés minősé­gére, mennyiségére és egy­hangúságára. Sokan otthoni ízeket és bőségesebb adagokat szeretnének. Nézzük azonban, mekkora összegből kell előál­lítani egy-egy ebédet az üzemi konyhán? A nyersanyaghányad lehet hét vagy kilenc forint, attól függően, hogy az illető üzem vagy intézmény hogyan állapodik meg a vendéglátó vállalattal. Erre jön a harminc­öt százalékos haszonkulcs. A kérdés magától adódik: miként lehet ebből az összegből mi­nőségben és mennyiségben is megfelelő menüt előállítani? A munkahelyi vendéglátó vál­lalatok átlagos árrésszintje 24,5 százalék, a költségszintje viszont 25,77 százalék. Hogy mégsem ráfizetéses, azt a húsz- százalékos állami támogatás biztosítja (étel-ártámogatás nyilvános éttermekben 16 szá­zalék), ezenkívül eszközleköté­si járulékot sem kell fizetni a munkahelyi étkeztetés eseté­ben. Az üzemek és intézmények saját hatáskörükben döntenek az étkezési norma és a hozzá­járulás költségeiről. Meghatá­rozó ez, mivel nem mindegy, hogy egy gyár vagy üzem mennyivel támogatja jóléti alapjából a dolgozók étkezte­tését. Némelyik vállalat csak egy forint ötvenhat fülért szán erre a célra, de akad olyan vállalat is, amelyik tizenkét forintot. Elsősorban a hozzá-- járulás nagyságától függ, hogy milyen minőségű és mennyisé­gű étel kerül a dolgozók tá­nyérjára. Mert régi igazság: vékony pénzből csak soványan lehet főzni! Á. T. t t k A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom