Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

978. JÜNIUS 14., SZERDA Heti jogi tanácsok • Az elhunyt hagyatéka az örökösöket illeti meg. ígyik olvasónk elmondta, ly élettársi viszonyban élt elhunyttal, aki végintézke- nélkül halt meg. Leszár- zók és házastárs nem ma- t utána. Az élettársa elte- tetéséről és adóssága rende- éről olvasónk gondoskodott, minap felkereste az illeté- állami közjegyzőt, és örök­bizonyítvány kiadását kér- hogy abban kizárólagosan jogosítsák fel az. elhunyt n járó biztosítási összeg és járandóság felvételére, a tekintettel, hogy életé- is ő gondoskodott róla, ezte tartozásait, gondosko- t illő eltemettetéséről. Ké­nét elutasították, illetve an felvilágosítást kapott, Sy az öröklési bizonyítvány örökösi minőség tanúsításá- szolgál, olvasónk pedig i végrendeleti, sem törvé- :s örökösnek nem tekinthe­logyan jut tehát olvasónk pénzéhez, kitől követelheti kérdezi tőlünk. >1 vasónknak helyes felvilá- ítást adtak. A hagyatéki írásról szóló rendelkezések rimt, az öröklési bizonyít- ly azt tanúsítja, hogy az kös milyen jogcímen és yen arányban örököl, to- >bá, hogy mennyi a bejelen- teher. A hagyatékhoz tar­5 vagyontárgy örökösi mi­égben való megszerzését nban nem igazolja, és a onyítványban örökösként gjelölt személyt o hagyaték elésére sem jogosítja fel. közjegyző az öröklési bizo- tványt akkor adhatja ki, ha érelmező igazolja, hogy az ila megjelölt személy az kös, illetőleg több örö­esetében az örökösök kö- t az örökléssel kapcsolatos désekben nincs vita. Alap­6 kelléke tehát az ilyen bi- yítványinak, hogy az örö- öket megjelölje. Olvasónk nbám nem örökös, minthogy rendelet nem maradt hát- az elhunyt után, és a tör- yes öröklés rendje szerint n örökölhet. Nincs tehát i tőség, hogy az elhunyt után > esedékes összegek felvé­re az öröklési bizonyít- tyban olvasónkat feljogosít­Az örökhagyó hagyatéká- tartozó minden vagyon- ;y (követelés, készpénz és óság) ugyanis az örökhagyó koséit illeti meg, és nem a yatéki hitelezőt — mint ilyen olvasónk is — aki etelését az örökösökkel nben érvényesítheti. Tájé- tatjuk olvasónkat arról is, y az örökhagyó által kö- életbiztosítási szerződés óján járó biztosítási összeg i része a hagyatéknak, és í a hagyatéki eljárás során í lehet a biztosítási összeg­rendelkezni. Nem tartozik özjegyző hatáskörébe annak ^állapítása, hogy az élet- itosítási összeg kit illet g­linthogy olvasónk szerint í végrendeleti örökös, sem fényes örökös nincs, (még alági sem) ezek szerint a ryatékot az állam örökli. ásónk követelését az állam- szemben érvényesítheti. • A terhes nőnek és a kisgyermekes anyának köny- nyebb munkahelyet kell biz­tosítani. öbbször fordultak már zánk kisgyermekes család­fák, hogy a munkáltatók n a címen: nincs más mun- ;ely, nem biztosítanak fé­kre könnyebb munkahelyet, dezik, mikor köteles a Lalat a terhes, illetve a kis- rmekes anyának könnyebb nkahelyet biztosítani. Munka Törvénykönvve ér­iében a dolgozó nőt tér­ségé 4. hónapjának kezde­ni a szoptatás 6. hónapjának éig, kérelmére — orvosi vé- ény alapján — állapotának izségügyi szempontból meg­lő munkakörbe kell ideig- esen áthelyezni. A Legfel- b Bíróság Munkaügyi Kol- iuma 57. számú állásfog- isának III. pontja kimond- hogy az azonos mumkakö- l belül, de kedvezőbb mun­kafeltételekkel foglalkoztatott dolgozó nő átlagkeresete ilyen esetben nem, csökkenhet. Ol­vasóinknál a legtöbb problé­ma tulajdonképpen ott ve­tődik fel, hogy ha végül is könnyebb munkahelyet kap az anya, átlagkeresete rendsze­rint csökken. Ezt is kérdésként vetették fel olvasóink, hogy mi ezzel kapcsolatban a hely­zet. Az előbb említett állásfog­lalás azt az esetet veszi ala­pul, amikor a dolgozó nő kérel­mére a munkáltató azonos munkakörön belül biztosít — a terhes nő egészségi állapo­tának megfelelő — munkabe­osztást. Előfordult az egyik ol­vasónknál. hogy a munkáltató a dolgozó kérelmét azzal uta­sította el, hogy a Munka Tör­vénykönyve végrehajtási ren­delkezésének 23. §. (4) bekez­dése csak a munkakör meg­változtatását írja elő, de egyébként nem kötelezi a vál­lalatot a munkakörülmények, illetve a munkafeltételek mó­dosítására. Az ilyen vállalati álláspont ellentétben áll a Munka Tör­vénykönyv rendelkezésének helyes értelmezésével A ren­delkezés szerint ugyanis a dol­gozó nőt a megjelölt időszak tartama alatt kérelmére — or­vosi vélemény alapján — szükség esetén a vállalat még egészségi állapotának megfe­lelő más munkakörbe is köte­les áthelyezni. Ennek megol­dása viszonylag több nehézsé­get okoz, mint a dolgozó nő munkakörének fenntartása mellett pusztán a munkakö­rülményeinek, illetve a mun­ka feltételeinek olyan mó­dosítása, amely lehetővé teszi a dolgozó nő egészségi álla­potának megfelelő foglalkozta­tását. A helyes értelmezés sze­rint, az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében kimondott vál­lalati kötelezettség — mint a több a kevesebbet — ér­telemszerűen az utóbbit is magába foglalja — mondja a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumi állásfoglalása. A fentieknek megfelelően tehát a munkáltató köteles a terhes nőt azonos munkakö­rön belül is egészségi állapo­tának megfelelő más munka­helyen vagy munkakörülmé­nyek között foglalkoztatni. Így például a bolti eladónőt, aki az alagsorban rosszul szellőző vagy fűtetlen részlegben dol­gozik, a vállalat köteles az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján a levegős, szellőztethe­tő földszinti áruházi részleg­ben tovább foglalkoztatni Hasonlóképpen a körzeti álta­lános iskola igazgatója is kö­teles a terhes pedagógusnőt — kérelmére és orvosi véle­mény alapján — a tanyai is­kolából ideiglenesen áthelyez­ni a körzeti iskolába, ha a ta­nyai iskola naponkénti megkö­zelítése egészségi állapotát ve­szélyezteti. Ha tehát olvasóink­nak a munkáltató nem ad se­gítséget, forduljanak panasz- szal a vállalati (iskolai) mun­kaügyi döntőbizottsághoz. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Színlelt lakáscsere Színlelt lakáscsere következ­ményei kerültek a Legfelsőbb Bíróság elé. Egy asszony megállapodott egy tisztviselőnővel, hogy más­fél szobás tanácsi lakását száz­ezer forint lelépési díj ellené­ben átadja, az összegből másik házat vásárol és oda beköltö­zik. A pénzt megkapta, egy községben harmincezer forin­tért házat vett és azóta ott la­kik. Az új ház megvétele után lakáscsere-szerződést kötöttek, amit azonban a tanács nem­csak hogy nem hagyott jóvá, hanem a másfél szobás lakást igénybe vette. A határozat ha­tályon kívül helyezéséért in­dított pert a bíróság elutasítot­ta. Ezek után a póruljárt tiszt­viselőnő az asszony ellen het­venezer forint visszafizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy az átadott százezer fo­rintból hetvenezer forint csere­társánál maradt, tehát ezt kö­teles visszaadni. A bírósági tárgyaláson az asszony elis­merte, hogy a hetvenezer fo­rint valóban nála van, ezért ennek visszafizetésére kötelez­ték. A jogerőre emelkedett íté­let ellen a legfőbb ügyész tör­vényességi óvással élt, aminek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, az Ítéletet hatályon kí­vül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint új határo­zat hozatalára utasította.* A határozat indoklása sze­rint a felek színlelt lakáscsere­szerződést kötöttek. Így kíván­ták leplezni azt az ügyleti megállapodásukat, hogy o la­kásügyi hatóság megkerülésé­vel, az asszony bérieti jogát a tisztviselőnőre átruházza. A színlelt lakáscsere-szerződés semmis. A lakásügyi hatóság megkerülésével történt, s a la- kásDérleti jog átruházását szol­gáló szerződés pedig érvényte­len. A határozat további részé­ben a Legfelsőbb Bíróság rá­mutatott arra, hogy a törvény értelmében a bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a társadalom érdekeibe, vagy a szocialista együttélés követelményeibe üt­köző szerződést kötő, a megté­vesztő vagy csalárd módon el­járó félnek visszajárna. Amennyiben az iratok vagy a tárgyalás adatai alapján felte­hető, hogy a szolgáltatásnak (vagyoni előnynek) az állam javára történő megítélésére sor kerülhet, a bíróság köteles a tárgyalásról az ügyészt értesí­teni. Lényeges szabályt sértett az eljárt bíróság, amikor ezt elmulasztotta. Ezért a tárgya­lást meg kell ismételni. Az eltűnt végrendelet Egy elhunyt ember vagyonát közeli hozzátartozója örökölte. Jelentkezett azonban egy tá­voli rokon, aki azt állította és tanúkkal kívánta bizonyítani: írásbeli végrendelet maradt, amely szerint a hagyaték őt illeti. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, fellebbe­Szabad árak - kordában A szabályozás módozatai, a törvényes keretek A vevő számára, aki ter­mészetesen mindenhez minél olcsóbban szeretne hozzájutni, van valami kellemetlen, nyug­talanító kicsengése a kifeje­zésnek: szabad áras termék. Tudjuk, hogy aminek az árát a hatóságok nem szabják meg, nem korlátozzák, azt a válla­latok — termelők és forgal­mazók egyaránt — a lehető legdrágábban szeretnék eladni. Vajon módjuk van-e az árak ilyen felhajtására? Aktuálissá teszi a kérdést, hogy az idén valamelyest bővült a szabad­áras cikkek köre; újabb ruhá­zati termékekre terjesztették ki ezt az árformát, s már csak a gyermekruházati cikkeket kell hatóságilag előírt áron forgalmazni. Áremelésre van és lesz módjuk mind a termelő mind a kereskedelmi vállalatoknak, de sokkal kisebb mértékben, mint amit a szabad ár kifeje­zés sejtet. A szabad árak ki­alakításának szabadsága ugyanis meglehetősen korláto­zott, és egyre inkább az lesz. A szabad árakat ma sem hasraütéssel állapítják meg, még csak nem is csupán a pia­ci viszonyok figyelembe véte­lével — tehát a kereslet és a kínálat függvényében —, ha­nem meglehetősen szigorú elő­írások szerint kalkulálják. Ezeket az előírásokat az Or­szágos Anyag- és Árhivatal több módon tovább szigorítot­ta. Több divatos holmi Az olvasó mindebben vala­mi ellentmondást vélhet fel­fedezni, s megkérdezheti: ha az az ár szabad, akikor miért korlátozzák? Ha meg korlá­tozzák, akkor miért nevezik szabadinak? De végül is mih- denkit az érdekel, hogy drá­gább lesz-e valami, s ha igen, akikor mi, és mennyivel? Tulajdonképpen az árható­ságokat is ez utóbbi foglalkoz­tatja: nem akarják — és ter­mészetesen mi sem akarjuk —, hogy a fogyasztói árszínvonal növekedése egy hajszállal is meghaladja az erre az esz­tendőre tervezett 4 százalékot. Csakhogy egyszersmind azt is szeretnénk, hogy minél gazda­gabb, változatosabb legyen az árukínálat, minél korszerűbb, divatosabb termékekhez jut­hassunk hozzá. De mi késztet­ne, mondj ük, egy cipőgyárat arra, hogy az elavult Vastag sarkú, tömpe orrú női cipők nelyett minél előbb vékony sar­kú, keskeny orrút gyártson, ha mem a nagyobb nyereség reménye? Mivel erre az anyagi ösztön­zésre szükség van, ezért kí­vánatos számunkra, vevők számára is a szabad árforma kiterjesztése. De hogy mégse fizessünk túlságosan sokat a divatos holmikért, s hogy a vállalatok mégse gazdagodja­nak meg túlságosan —, azt cé­loznák az árhivatal említett intézkedései. Bejelentési kötelezettség Miből is állnak ezek a ha­tósági szigorítások? Részben az úgynevezett előzetes beje­lentési kötelezettség kiterjesz­téséből. A vállalatok, a szol­gáltató szövetkezetek, ha bi­zonyos, meghatározott termé­kek vagy szolgáltatások árát emelni szándékoznak, úgy ezt előre be kell jelenteniük az árhatóságoknak. A jövőben ez a kötelezettség az eddiginél több termékre, szolgáltatásra érvényes. A bejelentés módot nyújt arra, hogy az illetéke­sek az új kalkulációt felülvizs­gálják, s ha úgy találják, hogy az indokolatlan nyereséget eredményezne, eltérítsék szán­dékától a vállalatot Ha ez nem jár sikerrel — ami rit­kán esik meg —, akkor tisz­tességtelen haszonszerzés cí­mén eljárást lehet indítani el­lene. Ez azonban csak a fékek egyike. Az árhivatal egy má­sik állásfoglalásában azt is az érintettek tudomására hozta, hogy az új termékek árának kialakításakor nem háríthat­ják tovább a vásárlóra bizo­nyos költségek növekedését. Nem lehet tehát valamit drá­gábban adni például azért mert az előállításához szüksé­ges energia — a január else­jei termelői árrendezés követ­keztében — többe kerül És nem lehet árat emelni azon a címen sem, hogy a tavalyi köz­ponti béremelések folytán szintén nőttek a költségek. Ne feledjük: mindez a szabad árak kialakítására vonatkozik. Ezek mellett még a minisz­tériumok, a tanácsok árosz­tályai, a szakszervezeti és a népi ellenőrök rendszeres vizsgálatai is féken tartják az áremelési törekvéseket. A vásárló védelmében A szakemberek véleménye szerint egyébként a szabad árak kiterjesztése esetleg ár­csökkenést is eredményezhet. Akadnak ugyanis vállalatok, amelyeknek gyártmányai közül eddig csak néhány volt szabad áras; ezeken akartak mindent megkeresni. Most, amikor va­lamelyest szabadabban kalku­lálhatják több termék árát, remélhető, hogy az aránytala­nul felsrófolt árakból valamit leengednek. De ez csak remény. Tény azonban, hogy a szabad árak kiterjesztése egyrészt ösztör nöz a jobb, a korszerűbb áruk előállítására, másrészt az ár- hivatal utasításai, irányelvei megóvják a vásárlót attól, hogy kiadásai a tervezettnél nagyobb mértékben emelked­jenek. Mert fontos ugyan a termékszerkezet korszerűsítése, az árukínálat javítása, de leg­alább ilyen fontos a párt- és a kormány életszínvonal-poli­tikájának érvényesítése. Ez pedig a reálbérek állandó eme­lését is célozza, vagyis azt, hogy fizetésünkből mind több árut és szolgáltatást vásárol­hassunk meg. Gál Zsuzsa zésre azonban a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatá­lyon kívül helyezte és az ügy­ben új eljárást rendelt eL A végzés indoklása szerint az elhunyt, halála előtt nem sokkal, két barátja előtt is ki­jelentette: írásbeli végrendele­tet készített, amelyet lakásá­ban egy dobozban őriz. Adatok vannak arra, hogy ez a vég­rendelet követlenül a haláleset előtt megvolt. Tehát tisztázni kell, hogy az elhunyt halálakor is megvolt-e még, ha pedig nem, hova lett és eltűnése ki­nek a ténykedésére vezethető vissza. A továbbiakban az is kide­rült, hogy az elhunyt nem tud­ta, hogy súlyos beteg, és egy elvált asszonynak udvarolt, akivel sűrűn volt együtt, közös utakat tettek, sőt az asszony az anyakönyvvezetőnél házas­ság kötési szándékukat is beje­lentette. Amennyiben az el­hunyt valóban házasságot akart kötni, úgy lehetséges: a végrendeletet megsemmisítette — mondta ki a Legfelsőbb Bí­róság. Ha viszont a házasság­kötési bejelentés csak az asz- szony egyoldalú eljárása volt és nem tud megfelelő magya­rázattal szolgálni, hogy a ha­lál bekövetkezte után milyen alapon és körülmények közt ment be az elhunyt lakásába, miért intézkedett egyedül a temetésről, miért nem értesí­tette a felperes rokont, akkor az örökösnek kell bizonyíta­nia: a végrendelet a haláleset­kor'valóban nem volt meg. A bizonyítás sikertelensége az ő terhére esik. Mellesleg az is ki­derült, hogy az örökös ezt az asszonyt később feleségül vette. Ezekben a vitás kérdésekben azonban a bíróság csak akkor tud megnyugtató módon állást foglalni, ha az elhunyt élete utolsó napjainak eseményeit gondosan feltárja, és megvizs­gálja, miként alakult a viszony közte és az asszony között, akinek udvarolt, továbbá, hogy ez a nő miért csak egyedül je­lentette be a házasságkötési szándékot az anyakönyvveze­tőnél és mivel indokolta leen­dő házastársa elmaradását — hangzik tovább a végzés in­doklása. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy peradatok szerint az elhunyt nem sokkal halála előtt takarékbetétjéből százezer forintot kivett. Meg kell állapítani, miért történt ez, és hova lett az összeg. Döntő jelentősége lehet annak is, hogy az asszony, akinek ud­varolt, hogyan tudta meg a halál bekövetkezését, hogyan jutott be a lakásba és milyen intézkedéseket tett a hagyatéi>; ki vagyon biztosítására. A bíróság tájékoztatási kötelessége Férjem munkakerülő, italo­zó, durva, tettlegességig fajuló magatartása miatt életközössé­günk már többször s megsza­kadt, de mindig megbocsátot­tam neki és visszatértem hoz­zá, mert fogadkozott, hogy megváltozik — írta bontóperi keresetében egy viíféki asszony. — Amikor azonban nemrég ré­szegen ismét nagyon megvert, a szomszédba menekültem előle, majd gyermekemmel együtt végleg otthagytam. Ké­rem házasságunk felbontását. A járásbíróság a keresetnek helyt adott, a gyermeket az anyánál helyezte el, az apát pedig tartásdíj fizetésére köte­lezte. A házaspár a saját tu­lajdonukat képező egyszobás komfortos házban lakott. A bí­róság az ingatlan közös tulaj­donát megszüntette és a férjet — megváltási ár címén — a ház értéke fele részének meg­fizetésére kötelezte. Az ítélet­nek ez utóbbi intézkedése ellen a legfőbb ügyész törtvényességi óvással élt. Az óvás alapos — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Amennyiben a házastársak sa­ját házukban laktak, a közös tulajdon megszüntetése előtt Tíz nap rendeletéiből A szennyvíz-bírságolással kapcsolatos egyes jogszabályok módosításáról a 28/1978. (V 26.) MT. számú rendelet in­tézkedik. (Magyar Közlöny 32. szám.) A dolgozók egészségének és testi épségének védelméről ugyanitt jelent meg a 4/1978 NIM. számú rendelet is. Egyes egyéni védőeszközök, munka- és védőruházati cikkek forgalmának korlátozásáról a belkereskedelmi miniszter adott ki 10/1978. (VI. 3.) Bk. M. szám alatt rendeletet, amely a Magyar Közlöny 34. számában jelent meg. A gyógyító-megelőző ellátás­ról a 3/1978. (VI. 3.) Eü. M. számú rendelet, és az alkoho­listák kötelező intézeti gyógy­kezeléséről szojo, 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról kiadott 5/1978. (VI. 3.) IM.—Eü. M. számú ren­deletek a Magyar Közlöny 34. számában találhatók. Az üzletszerzők, a propagan­disták és az ügynökök díjazá­sáról a Művelődésügyi Köz­löny június 5-én megjelent 11. száma is közli a 7/1978. (V. 8.) Bk. M. számú rendeletet. Az államtitok és a szolgálati titok védelméről ugyancsak a Művelődésügyi Közlönyben ta­lálják meg az érdekeltek a kul­turális miniszter 106/1978. KM számú utasítását. Az üzemi baleseteknél fel­vett jegyzőkönyvek megküldé­séről a Társadalombiztosítási Közlöny 4. száma közli a 3/1978. (Tb. K. 4.) Tb. Főig. sz. utasítást, amelyre a vállalatok, üzemek, illetve a munkáltatók figyelmét hívjuk fel. — családvédelmi szempontok miatt — előbb a lakáshaszná­latot kell rendezni. Ennek azért van jelentősége, mert egyikük a lakásban marad és az ingatlannak ezt az érték­csökkentő hatását neki kell vi­selnie. Bizonyos körülmények között azonban előfordulhat, hogy az értékcsökkenés követ­kezményeit egyáltalán nam vagy csak bizonyos mértékbe» lehet a bentlakóra hárítani. Az asszony távozása után al­bérletbe költözött — hangzik tovább a határozat A jogi képviselő nélkül eljáró nőt a bíróságnak tájékoztatnia kel­lett volna, hogy a közös lakás­ra való jogosultságát nem vesztette el, továbbá a meg nem osztható lakás kizárólagos használatára való feljogosítá­sát is kérheti. A házastársak az ingatlant öt évvel ezelőtt vá­sárolták és a férj a vételi ősz- szeg felét volt hajlandó kifi­zetni. A járásbíróságnak azon­ban igazságügyi szakértő meg­hallgatásával tisztáznia kelleti volna a ház jelenlegi forgalmi értékét, ami az ingatlanárak általános emelkedése folytán nyilvánvalóan nagyobb, mint amikor vették. A férj arra hi­vatkozott, hogy a ház vásárlá­sához apja 50 ezer forinttal járult hozzá. A bíróság azon­ban nem tisztázta, hogy ezt az összeget ajándékba kap­ták-e, vagy a férj különvagyo­na, esetleg a házastársak kö­zös adóssága-e, holott ennek a megváltási összeg megállapí­tására kihatása van. Végül a Legfelsőbb Bíróság leszögezte: amennyiben a járás- bíróság azt állapítaná meg, hogy — családvédelmi érde­kekre tekintettel — a lakás ki­zárólagos használatára az asz- szony jogosult, ő azonban en­nek ellenére a közös tulajdon megszüntetése iránti kérelmét fenntartja, vizsgálni kell, vajon a férj a megváltási árat ki tudja-e fizetni. Amennyiben azonban a férj lenne köteles távozni a lakásból, úgy meg kell állapítani: jó- vagy rossz­hiszemű, jogcím nélküli lakás- használónak minősül-e, tehát igényt tarthat-e elhelyezésre, vagy erről saját magának kell gondoskodnia. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom