Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

’%Mdap 1978. JÜNIUS 11.. VASÁRNAP Neto: Össze kell fogniuk az afrikai országoknak Angola nem képzett ki, és nem fegyverzett fel egyetlen katonát sem a zaire-i kor­mány ellen — hangsúlyozta péntek esti rádióbeszédében Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke. Neto határozottan vissza­utasította Mobutu zaire-i el­nök vádaskodásait arról, hogy az ország szovjet és kubai szövetségesei közben­jártak volna Angolában a zaire-i Shaba tartományban kirobbant felkelés támogatása érdekében. Az angolai állam­fő ugyanakkor rámutatott ar­ra, hogy a nyugati országok beavatkozása Zaire belső problémáiba nyilt támadást jelent Afrika ellen. Az afri­kai országoknak egyesülniük kell a kontinens felszabadítá­sa és haladása érdekében — hangsúlyozta Agostinho Neto. Az angolai elnök ismételten síkraszállt az Angolai Népi Köztársaság és Zaire közötti kapcsolatok: rendezése mellett. Agostinho Neto felszólítot­ta a zaire-i kormányt, hogy távolítsa el az országgal hatá­ros területekről azokat a zsol­dosokat és kormánykatonákat, akik sorozatos támadásokat indítanak Angola ellen. A kinshasai vezetők teljes mér­tékben tudatában vannak e támadásoknak — jelentette ki Neto, majd hangsúlyozta: „ha Zaire újabb agressziót hajt végre Angola ellen, az ango­lai nép tudni fogja, hogyan válaszoljon erre. Ha viszont a zaire-i vezetők beszüntetik a szomszédos ország elleni támadásaikat, Angola folytat­ni fogja a békére és az együttműködésre irányuló po­litikáját”. Miközben Agostinho Neto a két ország közötti kapcsola­tok rendezésének szükséges­ségét hangsúlyozta, Mobutu zaire-i elnök „bosszút” helye­zett kilátásba Angola ellen. Újságírók előtt Mobutu kije­lentette, hogy a zaire-i had­seregen belül egy elit alaku­latot képeznek ki „megtorló kapacitással”. Mobutu ismét azzal vádolta az angolai kormányt, hogy a Zaire elleni hadműveletekre képezi ki az Angola területén élő mintegy 200 000 zaire-it. A zaire-i hadsereg átszer­vezéséről szólva Mobutu beje­lentette, első „nagy jelentősé­gű” intézkedését is. Elrendel­te a shabai tartományban ál­lomásozó kormánykatonák egyenruhájának kicserélését, mert mint hangoztatta, a fel­kelők nagy mennyiségű kato­nai felszereléshez jutottak, és mindez zavart okozhat a he­lyi lakosság körében, Kekkonen nyilatkozata A finn nép döntő többsége már évek óta nemcsak szüksé­ges, hanem magától értetődő és hasznos tényezőnek tekinti a Szovjetunióval való együtt­működést — szögezte le a Stienska Dagbladet című stockholmi napilapnak adott nyilatkozatában Ürho Kekko­nen finn köztársasági elnök. A finn államfő méltatta a 30 éve aláírt szovjet—finn ba rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés jelentőségét és biza­kodóan nyilatkozott a két or­szág együtműködésének jövő­jéről. Mint Kékkőmén megállapí­totta, továbbra is időszerű az a javaslata, hogy Dánia, Finn­ország, Norvégia és Svédor­szág nyilvánítsa atomfegyver­mentes övezetté Észak-Euró- pát. Párizs Közelebb a Véget ért a francia nemzet- gyűlésnek a kormány külpoli­tikájáról folytatott vitája, amelynek során mind a kor­mánytöbbséghez, mind az el­lenzéki pártokhoz tartozó kép­viselők részéről éles bírálatok érték Franciaország részvéte­lét az afrikai fegyveres inter­venciókban. A kormány a nagytőke ér­dekeit szem előtt tartva Afri- ka-politikájában kolonialista módszereket alkalmaz, előse­gíti Franciaországnak a NATO katonai szervezetébe való visszatérését — hangsúlyozta Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára. Franciaországnak más NATO- tagállamokkal együtt Zairé­ben végrehajtott intervenció­ját elítélve az FKP főtitkára megállapította, hogy ez a lépés még közelebb hozta Franciaor­szágot a NATO-hoz. Georges Marchais követelte, hogy ha­ladéktalanul hívják vissza Af­rikából a francia csapatokat. Francois Mitterrand, a Szo­cialista Párt első titkára szin­tén bírálta Franciaország Af­rika különböző részeiben vég­rehajtott beavatkozását. El­ítélte azt a tervét, hogy az afrikai országokban végrehaj­tandó fegyveres beavatkozás céljából hozzanak létre egy úgynevezett „afrikaközi erőt”. Huang fíua sajtóértekezlete Huang Hua kínai külügymi­niszter, aki négynapos hivata­los látogatáson Hollandiában tartózkodik, sajtóértekezletén a Szovjetunióval szembeni „elővigyázatosságra” szólította fel a nyugat-európai tőkés or­szágokat, mondván, hogy, a Szovjetunió csak azért hirdeti az enyhülést hogy csökkentse az európai országok ébersé­gét. Az ENSZ rendkívüli ülésszaka Lezárult az általános vita Befejeződött New Yorkban az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának há­romhetes általános vitája. Mint Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszter-helyettes, az ENSZ-közgyűlés elnöke záró­beszédében elmondotta, 127 tagállam képviselői, valamint az UNESCO és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség meg­bízottai szólaltak fel az álta­lános vitában. Rámutatott, hogy a tekinté­lyes államférfiak ilyen nagy­számú részvétele önmagában is mutatta, milyen jelentősé­get tulajdonít és milyen vára­kozást fűz a világ a 10. rend­kívüli ülésszakhoz. „Szerve­zetünk történetében ez a ki­zárólag a leszerelésnek szen­telt legátfogóbb tanácskozás aláhúzta, milyen fontosnak tartják a világszervezet tag­államainak kormányai és a vflágközvélemény ezt a ma valamennyiünk előtt álló rendkívül bonyolult problé­mát”. Lazar Mojszov hangsúlyoz­ta, hogy az általános vita fi­gyelmeztetett a célhoz vezető úton tornyosuló számos ne­hézségre. Szélsőséges illúziók és túlzott pesszimizmus nélkül mutattak rá a felszólalók, hogy az Egyesült Nemzetek­nek maximális erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a vetélke­dés, a bizalmatlanság, a csil­lagászati katonai költségve­tések bűvös körét a kölcsö­nös bizalom és megértés lég­köre váltsa fel. A közgyűlés elnöke elmon­dotta, hogy az általános vitá­ban és azt megelőzően, az előkészítő bizottság munkája során sok építő jellegű és ér­dekes javaslat, elgondolás hangzott el. Ezeket elfogadha­tó közös nevezőre kell hozni a még rendelkezésre álló idő­ben. „Szeretném kifejezni azt a reményemet és meggyőző­désemet, hogy egy ilyen érde­mi és építő általános vita után erőfeszítéseink gyümöl­csöző és kézzelfogható ered­ményeket hoznak” — jelentet­te ki az általános vitát lezáró beszédében Lazar Mojszov. A hét végi szünet után a hétfői napon az ENSZ-köz­gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán különböző, nem kormányjellegű nemzeti és nemzetközi szervezetek kép­viselői kapnak szót, egyebek között az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezete, a pugwash-konferenciák szer­Olaszországban vasárnap és hétfőn 41 millió szavazót szólí­tanak az urnákhoz, hogy a szélsőbaloldali radikálisok kezdeményezte népszavazá­son „ige ni”, vagy „nemet" mondjon a közrendről szóló reale-törvény és a pártok álla­mi dotálásra vonatkozó jog­szabály hatályon kívül heiye- zésére. Péntek este a pártok legfelső vezetői szóltak utoljára a sza­vazókhoz a tv „politikai tri­bün” műsorában. A referen­dum kezdeményezői nevében Pannella, a radikálisok főtit­kára voksokat kért azoktól a „megtévedt kommunista elv­társaktól” is, akik „még min­dig kitartanak” az OKP mel­lett, jóllehet az „már régen le­mondott forradalmi vonalá­ról”. A radikálisokon és egy másik szélsőbaloldali párton kívül az újfasiszták is a reale- törvény hatálytalanítása mel­lett mozgósítottak. A szélsősé­gesek szövetségére hívta fel a figyelmet Berlinguer, az OKP főtitkára. Meg akarják bon­tani a parlamentet, féktelen demagóg kampányt folytatnak a pártok rendszere ellen — mondta. Úgy vélekedett, hogy a közrendről szóló törvény ha­tálytalanításából a terroristák, a .rohamosztagosók, a bűnözők húznának hasznot, hiszen meg­szűnne minden jogalap üldö­zésükhöz. vezető bizottsága, a Szocialista Intern/acionálé és a DÍVSZ vezetői. Valentyina Nyikola- jeva Tyereskova beszél a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nevében, Romesh Chandra elnök a Béke-világ- tanács nevében. Felszólal a hétfő délutáni ülésen dr. Si­mái Mihály, az ENSZ Társa­ságok Világszövetségének el­nöke is. Zaccagnini keresztényde­mokrata főtitkár is „kétszeres nemmel” való szavazásra szó­lította fel honfitársait. Ha­sonlóképpen foglaltak állást a köztársasági párti, a szociál­demokrata és a szocialista szó­nokok is. A Liberális Párt ve­zetője a pártok finanszírozásá­ról szóló törvény leszavazását és a másik megtartását szor­galmazta, A népszavazást megelőző kampány utolsó pillanatait is incidensek taríkíitották. Ál­forradalmi csoportok Milánó­ban egy újfasiszta gyűlés elleni tiltakozás, ürügyén összetűzést provokáltak a rendőrséggel, gyújtópalackokat hajigáltak, kövekkel dobálták meg a részt, vevőket, vasláncokkal támad­tak meg békés járókelőket, pisztolylövések is eldördültek. A rendőrség 24 zavargót őri­zetbe vett, de közülük 18-at máris szabadon engedett. A KOLUMBIAI kormány pénteken betiltotta a felvonu­lásokat és újabb biztonsági intézkedéseket vezetett be a múlt vasárnapi választások óta tartó zavargások megfékezé­sére. Jelentések szerint a le­adott szavazatokat újra szám­lálják. A jelenlegi adatok sze­rint Turbay Ayala, a Liberá­lis Párt jelöltje alig 137 000 szavazattal vezet. Népszavazás Olaszországban ♦ A hét kérdései Furkáshot és olajág Kétérteloiű nyilatkozatok - Műholdon a Muadial Rugalmas kezdeméayezés HÉTFŐ: Közös közlemény a magyar—mozambiki tárgyalá­sokról — öt NATO-hatalora párizsi tanácskozása a zaire-t beavatkozás módjairól — Tar­tományi választások Hamburg­ban és Alsó-Szászországban. KEDD: Vietnam határozottan visszautasítja a kínai rágalma­kat — Az egyiptomi hadügy­miniszter washingtoni útja — Deszai Londonban. SZERDA: Leonyid Brezsnyev és a svéd király találkozója Moszkvában — Carter beszé­de a szovjet—amerikai vi­szonyról, washingtoni állásfog­lalások a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban — Brandt Szófiá­ban. CSÜTÖRTÖK: Üj szocialista javaslat a bécsi haderőcsök­kentési megbeszéléseken — Helsinkiben előzetes konzul­táció kezdődik a műhold-el- hárftó fegyverek eltiltásáról — A kínai külügyminiszter Mobu- tunál. PÉNTEK: Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­kán befejeződik az általános vita — Véget ér a chilei haza­fiak éhségsztrájkja, a junta kénytelen megígérni, hogy megvizsgálja az „eltűntek” ügyét. SZOMBAT: Az Olasz Kom­munista Párt felhívása: sza­vazzák meg a vasárnapi nép­szavazás elé bocsátott tör­vényjavaslatokat — Kína egy­oldalúan felmondja a Vietnam­mal kötött gazdasági megálla­podásokat. Ézsaiás prófétától kezdve Hérodotoszon keresztül egé­szen Einsteinig sok mindenkit és sok mindent idéztek az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán, amely a héten eljutott öthetes ta­nácskozásának félidejéhez. Az általános vitában részt vevő majd 140 felszólaló — közöt­tük sok államfő, kormányfő és külügyminiszter — a leg­különbözőbb oldalakról köze­lítette meg a leszerelés bo­nyolult kérdését, számtalan észrevételt és javaslatot tet­tek. A New York-i ülésszak vitathatatlan érdeme, hogy is­mét a középpontba állította a fegyverkezési verseny korlá­tozásának és megszüntetésé­nek szükségességét, az elfoga­dásra kerülő ajánlások nyil­ván ezt juttatják majd kifeje­zésre. Ugyanakkor a tanács­kozás gyenge pontja, hogy nem jogosult kötelező határo­zatok hozatalára, arra egy le­szerelési világértekezlet len­ne hivatott, amelynek össze­hívását változatlanul szorgal­mazzák a szocialista országok s több más. állam képviselői. MIT MUTAT A WASHING­TONI SALT-ALLÄSFOG- LALAS? Kétségtelen érdeklődés, de főként nagy hírverés előzte meg Carter elnök anna- polisi beszédét, mivel jóelőre közölték, hogy az államfő a szovjet—amerikai viszonnyal kíván foglalkozni. A figyelem azért is indokolt volt, mert az amerikai fővárosban az utób­bi időben meglehetősen válto­zatos előjelű és árnyalatú nyi­latkozatok hangzottak el eb­ben a lényeges kérdésben. Akik egyértelmű tisztázást vártak, csalódhattak. A New York Times szerint az elnök egyszerre lengetett furkós- botot és olajágat, ami viszont nem valamiféle kiegyensúlyo­zottságot jelent, hanem in­kább kedvezőtlen, a kibonta­kozást gátló magatartást. A szovjet—amerikai vi­szonynak ma a leglényege­sebb területe a SALT-tárgya- lások sorozata, hiszen ezek foglalkoznak az atomfegyver- kezési verseny szabályozásá­val, a kapcsolatok különösen érzékeny elemével. Az ame­rikai megnyilatkozásokból megint kitűnt, hogy nem kí­vánják a gyakorlatban átül­tetni az egyenlő biztonság el­vét, egyoldalú előnyökre tö­rekszenek s a fegyverzet­korlátozást össze kívánják kapcsolni más, oda nem tar­tozó ügyekkel, mint például a haladó afrikai országoknak nyújtott szocialista segítséggel. Ez a nyilvánvalóan elfogad­hatatlan amerikai álláspont. Legfeljebb az a különbség, hogy ezt a külügyminiszter mérsékeltebb, a nemzetbizton­sági főtanácsadó pedig meg­lepően éles hangnemben fejti ki, s az elnök mind nagyobb kétértelműségre törekszik. A SALT kétoldalú téma, közvetlenül a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érinti. A szerződés megkötése azon­ban az egész emberiség létér­deke lenne. Hajdú-Bihar me­gyei látogatása során Kádár János ezért emelte ki olyan nyomatékkai, hogy békére tö­rekszünk s ez politikánk sar­kalatos kérdése. „Ennek meg­felelően dolgozunk az enyhü­lés megszilárdításáért — mon­dotta többek között — a fegy­verkezési verseny korlátozá­sáért azért, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megál­lapodás”. Hazánk önmagában természetesen nem meghatá­rozója a nemzetközi helyzet alakulásának, de amint ugyancsak Kádár János kifej­A hét diplomáciai érdekessége a svéd király moszkvai látogatása volt. Képünkön: Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával. tette, „Mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét illetően a nemzetek élvonalá­ban halad. Külpolitikai tö­rekvéseink is a szocializmus és a béke következetes élcsa­patába sorolnak bennünket”. Ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának, ame­lyet tovább erősíthet követ­kezetes kiállásunk — a szo­cialista országok egyeztetett álláspontja alapján — a SALT—2 egyezmény mielőbbi aláírása, a fegyverkezési ver­seny csökkentése és teljes megszüntetése érdekében. MI A JELENTŐSEGE A HELSINKI ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁSOKNAK? A Helsinkiből keltezett hír­adás, hogy a héten előkészítő tanácskozások kezdődtek a műholdelhárító fegyverek el­tiltásáról — jól érzékeltethe­tik a leszerelési kérdések bo­nyolultságát. Nem titok, hogy a Földünk könil keringő mintegy ezer műhold nemcsak azt a célt szolgálja, hogy „élőben” nézhessük a Mun- dial-t, hanem jó részük kato­nai feladatokat teljesít. A mű­holdak azok a „nemzeti esz­közök”, amelyekkel mind a Szovjetunió, mind az Egye­sült Államok ellenőrizte öt éven keresztül a SALT—1 be­tartását s ez lenne a SALT—2 kontrolljának leghatékonyabb módja is. Mivel az egyes fegyverek és harci célokat szolgáló esz­közök ellenfegyverei mindig megjelennek, van lehetőség rá, hogy megsemmisítsék vagy „megvakítsák” (fényképezés­re, felderítésre alkalmatlan­ná tegyék) a másik fél mű­holdjait. Ezzel nem annyira katonai pluszt lehet elérni, hi­szen a kozmikus térség békés felhasználásáról szóló korábbi nemzetközi egyezmény eltilt­ja az „űrbombákat”, hanem — mint említettük — a lehet­séges SALT—2 ellenőrző rendszereit kapcsolnák ki. Vagyis lehetetlenné válna a megállapodás megkötése, il­letve folyamatos fenntartása. Ezért olyan jelentős a hel­sinki előkonzultáció. MIBEN All a szocialis­TA ORSZÁGOK BECSI KÉZ. DEMÉNYEZESE? A közép-európai haderő­csökkentéssel foglalkozó bécsi konferencián lassan az ötödik évfordulóhoz közelednek, de eredmény még nem születhe­tett. A tárgyalásokban közvet­lenül részt vevő négy szocia­lista állam (a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Len­gyelország) számos indítványt nyújtott be. Ám jóllehet, azon az elvi alapon készültek, hogy egyik fél biztonsága se szen­vedjen csorbát, a NATO-ha- talmak mégis visszautasítot­ták azokat. A szocialista or­szágok, az elvi határozottsá­got párosítva a messzemenő rugalmassággal, most új kez­deményezést tettek. Javasla­taikba beledolgoztak több ko­rábbi nyugati kívánságot, hogy ily módon mozdítsák elő a kompromisszumot. Elfogadták, hogy a térség­ben állomásozó atlanti, illetve varsói erő létszámát közös szintre, 900—900 ezer főre csökkentsék; hozzájárultak .ahhoz, hogy a tervezett csa­patcsökkentés csak a száraz­földi erőre s bizonyos megha­tározott fegyverfajtákra vo­natkozzék; lehetségesnek tart­ják, hogy a csökkentés első szakaszában csak a Szovjet­unió és az Egyesült Államok vegyenek részt. Ez a gyakor­latban annyit jelentene, hogy miután — néhány ezer fős különbséggel — a szembenál­ló felek csapatlétszáma egyen­ként egymillióra tehető a tér­ségben, két szakaszban, hoz­závetőlegesen százezres csök­kentéssel, kialakulhatna az egyenlő biztonságot szavatoló kilencszázezres „plafon”. A lecke tehát fel van adva, a Nyugatnak válaszolnia kell. A szocialista országok — köz­tük hazánk, amely, mint kü­lönleges tanácskozási joggal rendelkező résztvevő, minden­ben támogatja a négyek lépé­sét — őszintén remélik, hogy a NATO-hatalmak nem sza- lasztják el a kedvező lehető­séget. Reálisan számolnunk kell azonban azzal is, hogy a feszültség bajnokai a SALT és a többi megegyezések el­lenzői aligha munkálkodnak majd a bécsi sikeren... Réti Ervin 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom