Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-10 / 135. szám

Újfajta erőátviteli rendszer Gépeink munkát végző ele­meit, motollákat, adagolókat, a talajmarók, forgó részét ál­talában mechanikus szerkeze­tek, fogaskerekek, láncok, ten­gelyek hajtják meg. Szaksze­rűbben szólva, az utóbbiak közvetítik a motor energiáját. Nem új, hogy például a trak­torok emelőkarjait, a kombáj­nok cséplődobját, vagy éppen járókerekeit folyadékáramú, vagyis hidrosztatikus szerke­zetek működtetik. Ennek a hajtásmódnak egyik előnye, hogy kevesebb alkatrésszel, csővezetéken vi­hető át a hajtóenergia a belső égésű motortól, illetve az álta­la hajtott hidrogenerátortól a gépelemig. A forgó szerkeze­tek mozgatására már koráb­ban kifejlesztették az úgyne­vezett egyenáramú hidroszta­tikus hajtásokat. A kutatók véleménye szerint azonban bizonyos esetekben gazdasá­gosabb a váltakozóáramú haj­tás. Annak tisztázására, hogy ez valóban így van-e, fogott ösz- sze három hazai cég. A mis­kolci Mezőgép Vállalat, a Mis­kolci Nehézipari Egyetem szerszámgépipari tanszéke és a Gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet négy évre szóló megállapodást kötött a váltakozóáramú hidrosztatikus erőátviteli rendszer kifejlesz­tésére. Amennyiben a terve­zett berendezések sikerrel vizsgáznak a laboratóriumi és üzemi próbákon, a miskolci vállalat megkezdi majd a gyártásukat. V. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1978. JÜNIUS 10., SZOMBAT >4 tanács vb tárgyalta > Mérséklődött a munkaerőmozgás Gödöllőn, a Gépkísérleti Intézetben megkezdték egy min­tapéldány fárasztóvizsgálatát. Képünkön: Fekete Gyula tudo­mányos munkatárs műszerekkel ellenőrzi a berendezést. Barcza Zsolt felvétele Kevés a borsó, sok o gyümölcs Városi piaci körkép Szeszélyes időjárásunk nem kedvez a mezőgazdaságnak, késlelteti a primőrök fejlődését és felhozatalát. A piaci ára­kat is érzékenyen érinti. Ug­rásszerű esések, emelkedések jellemzik őket. Egyenetlen a felhozatal és az áru minősé­ge. A város zöldségesboltjaiban a múlt hetihez képest kisebb a választék. Nincs kelkáposz­ta, ritkán kapható borsó. Kiló­ja legutóbb 14,60 volt. A para­dicsomért 65 forintot, a zöld­hagyma csomójáért 4,20-at kér­tek. 20 forintért mérik az uborkát, az új sárgarépa (kü­lönben igen szép) csomója 3,60, a zöldségé 4,20. Tizennyolc fo­rint az újburgonya, a nyári retek csomója 4. Négy forintért adják a fehérpaprikát, a he­gyes zöldért 2,5ű.-£t kérnek da­rabonként. A hibás karfiol ki­lója 15 forint. A fehérkáposz­ta 6, a gomba 52^ forint. Nagy a felhozatal gyümölcs­ből. A cseresznyét 14, a földi­epret 30—35 forintért kínálják. A piacon spárgát és főzőtököt is láttunk, 32—32 forintért. To­jást elvétve látni, darabja 1,40 —1,50. Sok a vágott virág, de elég drága. M. Moziműsor Hétfőtől-szerdáig: Fogat fo­gért. Színes, magyarul beszélő francia krimi. Kísérőműsor: Az utolsó pákász. Gödöllő, város tanácsának végrehajtó bizottsága e heti ülésén két jelentős napirendi pontot tárgyalt. Elsőként a foglalkoztató szervek munka­erőhelyzetének alakulását a munkaerő-közvetítésről szóló miniszteri és megyei tanács- rendelet végrehajtása nyomán, másodikként a város élelmezés­egészségügyi helyzetét, különös tekintettel a gyermekélelme­zésre. Harmadik napirendi pontként jóváhagyták a bala- tonlellei járási-városi úttörő­tábor gazdasági működési sza­bályzatát, végül egyéb kérdé­sekről döntött. Az első napirendi pont elő­adója, Tóth Józsefné pénzügyi osztályvezető írásos előterjesz­tésében először a foglalkoztató szervek (magyarán: vállalatok, intézmények) kategóriába so­rolásának előzményeit és szük­ségességét taglalta. Gödöllőn 29 vállalatot soroltak be, közü­lük néhány kérte eredeti beso­rolásának módosítását. Bázis­létszámának jelentősebb mó­dosítására az Árammérőgyár kapott lehetőséget, de az is maradt, hiszen a megengedett száz új dolgo­zó helyett mindössze húszat tudtak felvenni. Hasonlóan a megyeihez, vá­rosunkban is az országos át­lagnál nagyobb feszültségek mutatkoznak a munkaerő-ellá­tásban. összesen majdnem 700 dolgozó hiányzik a város vál­lalatainál, intézményeiben, sok helyen még az alaplétszám sincs meg. Ellenőrizve a munkaerő­közvetítés szabályainak érvé­nyesülését, a kötelező közvetí­tések nagyarányú csökkenését, állapíthatták meg. A munka­ügyisek ebből két következte­tést vonnak le. Egyrészt arra utal, hogy a tanácsrendeletet nemcsak bőtartják, jól is al­kalmazzák, másrészt a közvetí­tésre kötelezett személyek ad­minisztratív beavatkozás nél­kül is a népgazdasági érdekkel egyező irányba áramlottak. Ér­demes a számokat is ideírni: 1976. harmadik, negyedik A szerződéskötés elmarad Kerttársulás - kinek a javára? A ma még szükséges kister­melés fokozása népgazdasági érdek, még akkor is, ha lát­szólag csak az egyén ellátását szolgálja. Kereteit jogszabályok és rendelkezések határozzák meg, a falvakban működő ter­melőszövetkezetek támogatják. A l^rttársulások nem fizetnek bérleti díjat, vetőmaggal és szaporító anyaggal, vegyszerrel és sok mással is támogatják őket a közös gazdaságok. Aki­nek kedve van hozzá, általá­ban földhöz is könnyen jut. Vannak községek, ilyen pél­dául Pécel is, ahol a falu bel­területén, jelképes összegért bérelhető 200—200 négyszögöl jó minőségű föld. Valaki kitalálta... A kistermelők kedvét foko­zó intézkedések helyességét bizonyítja, hogy évről évre tpbb zöldséget és más terményt értékesítenek, többnyire az ÁFÉSZ-ek segítségével. A kert­társulások tagjai egy vagy több évre szerződést kötnek a felvásárlókkal, az ÁFÉSZ-ek- kel és a ZÖLDÉRT vállalatok­kal. Nem egészen ez a helyzet Pé- celen. Közismert, hogy a községben a Topojosnak nevezett részen, a Rákos-patak mentén igen jó földek terülnek el, ahol szinte minden megterem. Annak ide­jén a termelőszövetkezet majd minden növényből igen nagy termésátlagot ért el. Azután valaki kitalálta; ezeket a föl­deket még jobban ki lehetne használni. Az ÁFÉSZ, mint erre hivatott szerv, meg is tette a kezdeti lépésekét. A ta­nács nem kis utánjárással meg­oldotta, hogy a termelőszövet­kezet tulajdonában levő földet, csereingatlan ellenében áten­gedik, annál is inkább, mert a nem is nagyon távoli tervek szerint ezen a területen sport­pályákat kívánnak építeni, il­letve parkokat, zöldövezetet kialakítani. Addig azonban, s ez csak helyeselhető, minél célszerűbben haszncfsítani 'kell a földet. Az azonban már vi­tatható, hogy hogyan, kik és mire használják ma. A népgazdasági érdekre hivatkozva Az ÁFÉSZ annak rendje és módja szerint létrehozta a kert­társulást, bízva abban, hogy a mintegy 9 hektárnyi területen termesztett zöldség jelentősen növelheti a lakosság ellátását. Tavaly és ebben az évben is több mint tízezer forintos tá­mogatást szavaztak meg, más módon is segítik a kertészke- dőket, várva, hogy a körülbe­lül 80 kerttársulási tag szer­ződést kössön a szövetkezettel. Sajnos, ez mindmáig nem történt meg. Immár második éve létezik a kerttársulás, de szerződést még senki sem kö­tött. Pillanatnyilag semmi re­mény arra, hogy ezekről a föl­dekről valaha is jusson zöldség a fogyasztók asztalára. Felvető­dik a kérdés, miért van akkor egyáltalán szükség a kerttársu­lásra, hiszen többnyire a mező- gazdasághoz nem értő találha­tó tagjai között. Csak azért, hogy saját, magának termesz- szen valamit, s ha marad né­hány kiló sárgult uborkája, azt ajánlja föl a szövetkezet­nek? Mert. hogy tervszerűség nincs, az bizonyos. Megszámol­tam, az egyik parcellán leg­alább 30-féle növényt talál­tam. Néhány bokor krumpli, tök, kukorica, borsó, egy-két sor mák, padlizsán, , néhány dísznövény — és még sorol­hatnánk. Kerttársulás címén a fuvaros marharépát termeszt, a kereskedő zöldségfélét, és,a sok-sok fővárosi lakos hobbi­negyedévében 368 volt a kötelező közvetítések szá­ma, tavaly ugyanebben az időben 158. Kedvezőnek tartja a beszá­moló a munkaerőmozgást a kü­lönböző ágazatok között. Az iparban ugyan majdnem há­rom százalékkal csökkent a létszám, ugyanakkor az építő­iparban valamivel több mint öt, a kereskedelemben majd­nem hat százalékkal növeke­dett. Az egész városra érvényes megállapítás: a vállalatok gaz­dasági növekedésük tervezé­sekor biztonsággal csak a mai­hoz hasonló nagyságú munka- erőforrással számolhatnak. A vállalatokról szólva az összefoglaló megállapítja: több­ségük sem középtávra, sem egy-egy évre munkaerőmérle­get nem készít. A munkaerő­megtakarításnak általában csak egyféle módját ismerik, a ter­melékeny gépek beállítását. A tanácsi munkaerő-gazdálkodás eredményességét is több ténye­ző gátolja. A vállalatok rend- szertelenül jelentik be igé­nyeiket, a tanács munkaügyi szer­vét nem tájékoztatják a város munkaerőhelyzetét befolyásoló vállalati bő­vítésekről. Összefoglalásul a jelentés, amelyet a végrehajtó bizottság elfogadott, megállapítja: a munkaerő-gazdálkodás jelen­legi színvonala még sok fe­szültség forrása. A felsőbb in­tézkedéseken kívül a realitá­sokhoz jobban igazodó vállala­ti szemlélet szükséges, illetve a bővítések, fejlesztések, gon­dos előzetes elemzése. . K. Aranyjelvényes előfelvéteíesek A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóinak oktatá­sán kívül testedzésükre is gondot fordít. A GEAC szak­osztályaiban elsősorban egye­temisták sportolnak, de meg­találhatók itt a város fiataljai .is,. Az ATE sportéletéről Nagy Zsigmonddal, a testnevelési tanszék vezetőjével beszélget­tünk. Egy kis statisztikával kezd­ve: a Gödöllői Egyetemi Atlé­tikai Club kilenc szakosztálya 180 igazolt versenyzőt számlál. Legeredményesebb szakosztá­lyuk, az atlétikai: B-kategóriás. A legkiemelkedőbb verseny­zők közé tartozik az V. éves hallgató Lendvai Pál és Ká- csor István súlylökő, a kala­pácsvető Tamás Gábor és a diszkoszvető Csiszár Ferenc. Dobos Péter 400 gáton, Szente­si István tízpróbában jeleske- kedik. Biztató az utánpótlás is, hiszen ez előfelvételis, je­lenleg katonáskodó hallgatók között öt aranyjelvényes van­teleknek használja. Tíz forint tagsági díj ellenében máshol aligha juthatna hétvégi telek­hez ... Munka nem sok van a föld­del. A téesz felszántja, műtrá­gyázza, mindezért parcellán­ként fizetnek úgy 300 forintot. Nem költség, ez nem vitás. Érthető, annak a néhány idős volt téesztagnak a panasza, akik kifogásolják, hogy ők egy talpalatnyi földhöz sem jut­nak, olyanoknak adják akik­nek semmi közük hozzá. Ke­vesen vannak már azok közül, akik nem kis erőfeszítésekkel létrehozták Pécelen a közös gazdálkodás alapjait megte­remtő termelőszövetkezetet. Érthetően sérelmezik, hogy a telekkönyvileg még most is tulajdonukban levő földeket a népgazdasági érdekekre hivat­kozva, olyanoknak adják hasz­nálatba, akik szinte semmit sem termesztenek rajta. A köz érdekében! Az elmondottakból is követ­kezik, nem én vagyok az egye­düli, aki szorgalmazza, hogy az említett földeket . minél előbb, a mostaninál sokkal job­ban hasznosítsák. A kerttár­sulás tagjai mindaddig jogtala­nul hivatkoznak az ellátás fon­tosságára, amíg nem kötnek szerződést az AFÉSZ-Szel és főleg nem termesztenek minél több zöldséget és más növényt, amire mind nekik, mind a kö­zösségnek nagy szüksége van. Ács István Öt aranyjelvényes sportoló­val büszkélkedhetnek a vívók is. Nagy ígéretként tartják számon a lovasok az ifjúsági korosztályú Rácz Zoltánt. Kosárlabdázóink az MB II- ben szerepelnek, s a középme­zőnybe tartoznak-.^ labdarú­gók a járási bajnokságban ját­szanak, kézilabdázóik a me­gyei bajnokságban. Régi nagy hírű szakosztály az öttusázóké. Eredményes a háromtusa is. Az elmúlt évek­ben ugyanis kisebb sikereket értek el, de úgy vélik, hogy a tehetséges fiatalokból rövide­sen ütőképes úttörőcsapatot szervezhetnek. Ez a feladat Nyulászi Andrásra, az Újpest­ről idekerült mesteredzőre vár. Sikeres sportág a tájfutás. A 30—33 minősített versenyző közül évente ketten-hárman érik el a II. osztályú, 10— 12-en a III. osztályú szintet. NB. III-as súlyemelőik cso­portjukban általában a har­madik-negyedik helyen végez­nek. Az egyetemre látogatónak a gyönyörű környezeten kívül elsőként a sok kézi-, kosár- és teniszpálya tűnik fel. Szabad­téri pályákkal jól el vannak látva a gödöllői egyetemisták, a fedett sportlétesítményekről ez már nem mondható el. A hideg beálltával szinte megbé­nul a sportélet. Kosárlabdá­zóik például Budapesten kény­telenek edzeni és mérkőzni. Vízi sportjuk nincs, 6X20-as tanmedencéjük csak oktatásra alkalmas. Mindenesetre dicsé­retes, hogy 15 év alatt egyet­len olyan hallgató sem hagyta el az egyetemet, aki ne tanult volna meg úszni. A közeljövőben azonban ja­vul a helyzet, elkészültek az ezerszemélyes tornacsarnok tervei. Addig kénytelen beérni a hallgatók által társadalmi munkában kialakított asztali­tenisz-teremmel. Az alagsor­ban lévő helyiségben naponta regei S-töi este 8-ig játszhat­nak tizennégy asztalon. Szin­tén társadalmi munkában ké­szült el a közelmúltban át­adót erösítöliget. Ez a kondi­cionáló-pálya hat munkahellyel szolgália az Edzett ifjúságért mozgalom keretében az egye­temisták testedzését. Itt a nap szinte minden órájában sokan gyakorlatoznak, a teszt-tábla se'zíséget nyújt a teliesífmény értékeléséhez. Lehetőség nyí­lik testedzésre a kollégiumok­ban is, ahol súlvzók. kéziköte­le?: és eevéb erő-ifő alkalma­tosságok találhatók. Mitru Mihály Szombati jegyzet Megnyitó Panaszkodik a párttitkár, a tanácselnök, a vezérigaz­gató: rengeteg idejük megy el fölösleges reprezentáció­ra. Ha egyetlen lényük há­rom személyből állna, sem jelenhetnének meg annyi helyen, ahányra nap nap után hívják őket. A ki­mentés és a távolmaradás újratermeli a sértődést. Másfelől a hivalkodást. Ahová mégis csak eljut a titkár, az elnök, az igazga­tó, annak a szervezetnek, munkahelynek, település­nek a vezetői büszkélked- j nek, sőt dicsekednek vele. Nézegetem a művelődési ház hirdetőtábláját. Kiállí­tás, bemutató, előadás fővá­rosi vendéggel, klubok évad végi összejövetele, az ilyen, olyan versenyen győztesek­nek a díjak, emléklapok át­adása. Mindegyik meghívó mellett: megnyitja, átadja, köszönti, fogadja a tanács­elnök. Szerkesztőségünkbe na­ponta érkeznek a díszes vagy szerényebb meghí­vók. Elkészült valahol egy tanterem, egy másiknak ne­kifogtak, befejezték az üz­letet, tatarozták az óvodát, átrendezték a könyvtárat — mind-mind alkalom az át­adásra, avatásra. S a meg­hívón a legnagyobb, legdí­szesebb betűkkel az átadó, köszöntő, avató neve. Ez­zel is hangsúlyozva, az a legfontosabb. Persze csak akkor, ha a tanácselnökről, párttitkárról van szó. Sze­mélyes invitáláskor is a beszédmondó a legfonto­sabb érv. Erre mindenkép­pen el kell jönnöd, mond­ják fontoskodva, a titkár, az elnök fogja átadni. Legkönnyebben még a vezérigazgató térhet ki a meghívás elől, hiszen küld­heti maga helyett az igaz­gatót, de még a főosztály- vezetőnek a rangját is el­ismerik a jelentős személyi­séggel reprezentálni aka­rók. Sokkal nehezebb és kényesebb helyzetben van egy falu párttitkára, ta­nácselnöke, hiszen a közvé­lemény jószerivel kettejü­ket azonosítja a hatalőlh- mal, a vezetéssel. S ha va­lahonnan hiányoznak a te­lepülés első emberei, máris lábrakaphat a híresztelés, azért nem voltak ott, mert az adott szervezet irányító­jával elégedetlenek, sőt rö­videsen leváltják. De ha ennyire nem fajul is a do­log, a sértődés elkerülhe­tetlen. A kis közösségek ve­zetői nagyon számon tart­ják, mikor és hol jelenik meg a tanácselnök vagy a párttitkár. Mit tehet ilyenkor a ve­zető? Megbántani senkit sem akar, békétlenséget még kevésbé. Legtöbbször azt csinálják, hogy elmen­nek, megmutatkoznak, át­vágják a szalagot, elmond­ják a szokványbeszédet, s az első alkalmas pillanat­ban lelépnek. Ahogy mon­dani szokták, angolosan tá­voznak. A rangkórságban szenvedők persze éberek. Most már azt is figyelik, kinél mennyi ideig tartóz­kodtak a vezetők. A gordiuszi csomót nem bogozni, átvágni kell. Ösz- szefogva az egészséges szel­lemű tisztségviselőkkel, mi­nél többekkel tudatbsítani, ami egyébként nyilvánvaló, nem az iskola, óvoda, nap­közi, bolt megnyitása, át­adása, avatása, hanem puszta léte a fontos. Nem azért épültek, hogy átadják, felavassák őket, hanem hogy használjuk őket. Nem ártana elgondolkod­ni és gondolkoztatni a sze­mélyiség és közösség, az egy és a sokaság viszonyáról. S föltenni a kérdést, miért is olyan fontos az a bizonyos vezető, aki külsőleg megle­pően hasonlít az utcán jár­káló többi kétlábúra. Rá fogunk jönni, annál fonto­sabb egy-egy személy, az egyéni kvalitásokra ezúttal nem figyelve, minél többen tartják képviselőjüknek, minél nagyobb azoknak a száma, akik megválasztot­ták őt. S innen egyszerű a végkövetkeztetés, neki ott kell okvetlenül megjelen­nie, ahol mindannyiunkat vagy sokunkat érintő kér­dések dőlnek el. Kör Pál I )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom