Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
1978. MÁJUS 10., SZERDA Téli esték után Nyolcvan új fag a kertbarátoknál A Hazafias Népfront szentendrei városi bizottsága mel. lett működő kertbarátok és kistenyésztek társadalmi szövetsége megjelentette idei második tájékoztatóját, amelyben a klubélet fejlődéséről, eseményeiről ad számot. Köszönti a szövetség új tagjait, azt a nyolcvan kistermelőt és kistenyésztőt, akik a tagtoborzási verseny eredményeként csatlakoztak a mozgalomhoz. Gazdag téli programot zárt a szentendrei klubmozgalom; a téli esték tizenhét előadásán több mint hatszázan vettek részt, ezeken a találkozókon minden korosztály képviseltette magát. A mozgalom mindjobban közeledik céljához, tár. sadakni jellegének megfelelően a tagok baráti kapcsolatokat kezdenek kiépíteni egymással, s ezt a barátságot a Tavaszi nyitás ünnepének nevezett baráti találkozón pecsételték meg. Sikeres a tájékoztatókban is népszerűsített cserebere akció, amelynek során a tagok kö1- zött többszáz féle növény, virág és mag cserélt gazdát. Jó kapcsolatot épített ki a szövetség a szentendrei járási Áfész Gazdabolt javai. A szövetség kapcsolatokat is keres: a közelmúltban együttműködési megállapodást írtak alá az Úttörő Szövetség városi elnökségével. Szórakoztatva tanító programjaikat tavasszal és nyáron is megszervezik: májusban kirándulás, júniusban kiállítás lesz A tavasz virágai fényképeken címmel. Jú. niusban egésznapos juniálist is rendeznek, augusztusra egyhetes kiállítást terveznek Virág a bélyegeken címmel. Ezen kiállítóként és vendégként is szívesen látják a szövetség tagjait, f Jószág mellett mesterfokon Egy évtized a Pilisvölgyében Vasárnap van. Reggel hat óra. A pilisvörösvári tehenészeti telepre már az utolsó ember is megérkezett. Valamennyien átöltöztek. Az utcai ruhát a fekete öltözőben hagyták, hogy a kötelezően előírt türkizkék ove- rallt, a gumicsizmát már a fehérben öltsék magukra. A rendszabályokat itt és most szigorúbban veszik, mint egyébként. A betegségek behurcolásával ugyanis azt a valutáért vásárolt hols- tein-friz állományt veszélyeztetnék, amelynek darab, ja 40 ezer forintjába került a Pilisvölgye Tsz-nek. Az előhasi üszők a nyár derekán kezdik meg az el- lést, s tulajdonképpen akkor lesz majd itt valóságps tehenészet. Az, ami ma még nincs: fejes, borjúszaporulat. A tengerentúlról érkező jövevényeknél a merőben új technológia, az egyedekben meglévő, a magyar-tarkánál lényegesen nagyobb termelési képesség, éppen elegendő ahhoz, hogy még az olyan tapasztalt szakembert is némi bizonytalansággal töltse el, mint Kiss Imre. Aki pedig húsz éve dolgozik nagyüzemben és foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel. Élete nagyobbik részét munkahelyén töltötte, s megismerte a szakma megannyi fogását, rejtelmeit. Itt, ebben a szövetkezetben is több mint tíz esztendeje bajlódik a jószággal. Szinte minden vasárnap szolgálatban van. De még' a karácsonyt és húsvétot sem igen tölti családjával Több mint megszokás — Megszokta? Beletörődött? — Nem hiszem, hogy a megMójus 4-e és 13-a között tekintse meg a BUDÄFLÄX Lenfonó és Szövőipari VáiSalat textilkoBlekcióját az OPK bemutatótermében (VI., Nagymező u. 20.) A kiállítás nyitva naponta 10-től 18 óráig. A BEMUTATÓN LATHATÓK: felsőruházati méteráruk (és konfekcionált változataik) háztartási és lakástextíliák (méteráruként és garnitúrák), törlők Trapper farmeranyag. A kiállított anyagok megvásárolhatók a Terézvárosi BÉTEX Kisáruházban VI., Majakovszkij u. 56. AZOKAT A FIATALOKAT VARJUK, AKIK MÉG NEM VÁLASZTOTTAK SZAKMÁT! A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát FELVESZ általános iskolát végzett, 18. életévüket még be nem töltött fiúkat és lányokat BAROMFITENYÉSZTŐ SZAKMUNKÁSTANULÓNAK fiúkat LÓTENYÉSZTŐ ÉS SERTÉSTENYÉSZTŐ SZAKMUNKÁSTANULÓNAK A felvett tanulók kollégiumi elhelyezést, ösztöndíjat és teljes ellátást kapnak. Lehetőség van társadalmi ösztöndíjra isi Jelentkezés személyesen vagy levélben az oktatási osztályon. Cím: 2943 Bábolna szokás elegendő ahhoz, hogy valaki feláldozza ’ ünnepnapjait. Itt a környéken gyakran fordulnak meg turisták. Látni őket, amint hátizsákkal felszerelve mennek a hegyekbe. Néha eszembe jut róluk, ni csak, milyen ember vagyok én, nekem csak ilyen munka maradt? Miért kell nekem vasárnap is itt a telepen lenni, de aztán sza. ladnak hozzáip. „Imre bácsi ellik a Füge, siessen!” S ki gondol már ekkor a kirándulókkal... — Szeretem a szakmámat, s már képtelen-lennék mással foglalkozni. Minden állathoz másképpen kell közeledni. Öröm, siker számom ra, ha egy frissen ellett, még riadozó üszőt először tudok kifejni. Öröm, ha a többiek elismerik a tudásomat. Nem csak nézni, látni is A telep üzemi képe már kezd kirajzolódni. A takarmányt a három oldalról zárt silóból, a keverő- és kiosztókocsiba juttatják az etetővályúkba. Az ellető inkább szülőszobához lesz hasonlatos. A várható tejtermelés 6 ezer liter a harmadik laktáció- ban. Mégis, amikor Kiss Imrét foglalkozása megbecsüléséről kérdezem, szánté indulatosan legyint. — Hiába kaptam kormány- kitüntetést, végeztem el az elletőtanfolyamot, itt a községben még sokan lenéznek. Azt hiszik, aki itt dolgozik, csak műveletlen ember lehet. Tény, hogy nekünk ke. vesebb időnk marad a szórakozásra, de ötféle újságot járatok, van tévém és képzem magam a szakmában. Tudom, hogy sok ember véleményén ez nem változtat. De jó lenne, ha legalább a fiatalok megismernék a foglalkozásunkat. Hozzák ki gyakrabban ide az iskolásokat, ne csak azért, hogy végigsza. ladjanak az épületek között, hanem, hogy lássák a munkafolyamatokat is. Többen jelentkeznének állattenyésztőnek, kisebb gond lenne az utánpótlás. Jönnek ide nagyon dolgos emberek, de sokan itt is hagyják a tanyát. Régiek csak hárman vagyunk. — Odahaza is vannak állataim. Ha otthon vagyok is, szabadnapon, először azokat látom el. Olyankor délelőtt a kismotoromat szoktam javítgatni. A kiadós ebédhez jólesik egy-két üveg sör. Délután megnézem a tévét, s talán az esti műsort is. A fii. meket nagyón szeretem. Van egy Wartburgom, ha kedve kerekedik a családnak, beülünk. és elmegyünk valahová a közeibe kirándulni. Legutóbb Esztergomban jártunk. Most. hogy a lányom is szerzett jogosítványt, ő vezet. így jobb. Otthonról néha haza Gyakran látogatunk haza, Csongrádba. így mondja, haza, pedig már nem tudna ab. ban a fehérre meszelt, tanyai házban élni, ahol özvegy édesanyjával gazdálkodni kezdett és ahol az állat- szeretetet is tanulta. Mégis jó ott. Rokonok, régi ismerősök között. Ahol messze ellátni a mezőn. Sokat változott a világ azóta, hogy Kiss Imre gyermekkorában szántani látta a szürke magyar ökröket az uradalomban. — Kétszáz pár dolgozott egyszerre — meséli maga is hitetlenkedve. — A tehenészetben a piros-tarkát tartották, s tartanak jórészt még ma is. S most itt vannak ezek a fekete-fehér tehenek Amerikából. Kanadából. — Azt hiszem, többféle fajtával már nemigen lesz dolgunk amíg élek. Most az a fontos, minél több teiet adjanak. Talán a fiam, mire kitanul. megint lesz valami újdonság. Úgy mondja, állattenyésztő szakközépiskolába szeretne jelentkezni. Valkó Béla A panoráma testvére Épül az erdei út Pilisszentlászlóra Az útirány: a Szentendréről Pilisszentlászlóra vezető út folytatásaként a Bukovinai erdőrészen keresztül a Gsá- szárvölgyön áthaladva a Le- pence-völgynél csatlakozunk ismét a 11-es főközlekedési útba. Nos ezt a mintegy 9 kilométeres szakaszt egyelőre csak képzeletben lehet bejárni. Az új hegyi utat a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság építi, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóságának beruházásában. Bánó László erdőmérnök- építésvezető előtt nem ismeretlen terület a Pilis hegység, hiszen néhány évvel ezelőtt részt vett a NagyviUám—Sala- mon-torony közötti út építésében is. Miközben a terepjáróhoz kalauzol, magyarázza: mi is történik itt. Még ezer méter? — Ez a munka nagyon hasonlít a Nagyvillám—Salamon- torony között létesült Panoráma útéhoz. Bár ott csak 60 ezer köbméter földet és sziklát kellett megmozgatni. Itt annak a többszörösét, mintegy 150 ezer köbmétert. Az idén egyébként még át kell ad- nuailk az első 5 kilométeres szakaszt, a munka nehezén már túl vagyunk. Jövőre három kilométernyit kell építenünk. Az utolsó ezer méter sorsáról — még nincs végleges döntés. Teherautók jönnek velünk szemben, villogó fénykürttel üdvözölnek bennünket. A robbantással omlasztott sziklát szállítják el. A terepjáró nekilendül. Először simán robogunk, majd rázós, kátyús szakasz következik. A kapaszkodókat most még nehezen Kísérleti textilcipők VARRÁS NÉLKÜLI BÉLÉSEK Általánossá vált a ragasztott közbélések alkalmazása a hazai konfekció, valamint cipő- és bőrdíszműiparban. Hazánkban most már évente 10 millió négyzetméter ragasztható közbélés készül, s ennek felhasználásával a ruhagyárak automatizálhatták eljárásaikat, ami a termelékenység 12 százalékos növelését vonta maga után. A ragasztható bélést fokozatosan bevezették a cipőgyárakban és a bőrdíszműáruk, táskák előállításánál is. A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület ismertette az anyagmegtakarítást eredményező újabb közbélés-típu- sokat és a bőrrel egyenértékű textíliák kifejlesztését is. A Pamuttextil Művekben előállított, lélegző, de víztaszító textíliából a Tisza Cipőgyár tetszetős szabadidő-, divat- és tornacipő mintadarabokat gyártott. A kísérleti textilcipők a gyakorlatban is beváltak. A praktikus textilcipők másik előnye, hogy készítésük jelentős importmegtakarítást tesz lehetővé. lehet venni a valóban járatiam leendő úton. — Ha teljesen készen leszünk, nem ilyen lesz az utazás. — Magyarázza Bánó László. — Az emelkedés nem lesz több 5 százaléknál, csak néhol éri el a 7 százalékot. Száz méterenként 5 esetleg 7 métert emelkedik tehát mindössze. Nyolc kilométer hosz- sziam két forgalmi sávval, kétszer három, azaz hat méter széles lesz az út. Néhány helyen a kissugarú ívek miatt kilenc méterre is kiszélesedik. A a beton alapra aszfaltszőnyeg kerül majd. Az építkezésinél mintegy 10 ezer köbméter betont használunk fel. Nincs pihenő A leendő út mentén kőrakások, betoncsöveik, útszegélyek sorakoznak. Valamivel beljebb a fák között vontatható lakókocsik. Most üresek. — Általában 40—50 fizikai munkás, kubikos, kövező, ács, kőműves, lőmester és 20—30 gép dolgozik a területen — mondja az építésvezető. Tóth Nándor főművezető, Imre Gábor és Szabó István művezető és Kiss János földmérő-kitűző nem ismeri a napi nyolcórás munkaidőt. A hegyi út építésének két nagy akadálya van: a víz és a szikla. Néhány órás eső után teljesen át kell szervezni a munkát, a gépek elakadnak a sárban. Ha viszont nem ázik el a talaj, akkor sziklának ütközünk. Ilyenkor csak lassan, folyamatos sziklafúrással és robbantással haladunk előre. I Sokféléi verődött össze a ! lelkes kollektíva. A gépkezelők, gépkocsivezetők általában a környező Duna menti községekben laknak. A még nem végleges szélességű és magasságú úton fokozottan veszélyes a munkájuk. A kézi munkások egyik része pilisszent- lászlói, ők alkotják a törzsgárdát. Megértőén veszik tudomásul a túlmunkát. A robbantás nem mindig fejeződik be a munkaidő végére, a betont pedig vasárnap is locsolni kell. A másik csoport Sárisáp környéki nyugdíjas bányászokból áll. A föld mélyén megszokták a nehéz munkáit, de az itteni viszonyok őtölük is nagyobb helytállást követelnek. A terepjáró megáll, már nem tudunk továbbmenni. Az utazást egy-két év múlva folytathatjuk, de akkor már a kész hegyi úton, és nem is csak terepjáróval. Szabó Margit L átod, ott lakunk, az a négy ablak és a balkon a mienk — mondtam Z. barátomnak, amikor leültünk a Virág presszóban. Z.-t hónapok óta nem láttam. Valamikor együtt diákoskodtunk Debrecenben. A piaristáknál, amíg el nem tanácsoltak, három évig előttem ült. Dús, göndör haja volt, amibe rettenetesen szerettek a lányok ujjaikkal motoszkálni. Az elmúlt harminc esztendő azonban szálanként egyenesítette ki a spiráldzsungelt, és meg is tizedelte, mint a lapátosokat, akik között negyvennégyben fél esztendőt töltöttem el, szökésemig. Rámkapta azúrkéken villogó szemét. — Ott? Bólintottam. — Ahol nem lehet kilátni? öregem, nahát!! — nézett rám szemrehányóan. — De sebaj, majd én segítek rajtad — mondta őrmesteri hangon. — Hozzánk egy brigád jár, ma este felhívnak. Csak a dátumot közöld velük. Ér- teeed??? Nem nagyon értettem, de bólintottam. Aztán már csak a régi ismerősökről beszélgettünk. Megfeledkeztem a brigádról. Este azonban valóban felhívott egy férfihang. — Vasárnap megfelel? Reggel nyolc. Köszönöm. Pontosak leszünk... — Halló, az... Kattanás. Letette a kagylót. Z. ugrat, gondoltam. És már azon töprengtem, hogyan viszonozzam. D e vasárnap két fiú és három lány csöngetett be. — A brigád vagyunk. Az ablak- tisztítók — mondta a nyurga és határozottan lépett be az előszobába. Vödör, rongy, tisztítószerek. Alig akartam hinni a szememnek. — Kérem, nem tart soká — nyugtatott meg a nyurga gyerek —, ha van létra és meleg víz a fürdőszobában. BABA MIHÁLY: ^llialitióztítóh Bólintottam. — Akkor rajta. Joli, Ági a fürdőszobába. Előkészíteni a meleg vizet. Milyen anyagból van a függöny? Nylon. Rendben van. Vizesen akasztjuk fel, percek alatt megszárad. Csak régi újságok kellenek. Függönyszedő Laci és én. Kati a balkonra. Szétröppentek a szobákban. Kábul- tan bámultam az öt fiatalt. A feleségem olyan zavarban volt, hogy nem találta a pongyoláját és a szekrényből halászta elő tavaszi kabátját. A két kicsi, András meg Dudus, hangos sze- vasztokkal üdvözölte a serénykedőket. — Úristen, mi ez? — kérdezte a feleségem, amikor magához tért a furcsa kábulatból. — Z. mondta, hogy náluk a brigád ... és hogy elküldi... nem hittem, ezért nem szóltam... — dadogtam. Behúzódtunk a sarokba. Onnan néztük a sürgölődő hadat: mintha húszán lettek volna. Repült a függöny, valaki elsurrant egy ablakszárnnyal. Csöngetnek? Nem. A telefon. Tessék? Hogyan? A brigád menjen a... Kinek mondjam? Majomnak? Az meg ki? Ja, az a magas, a nyurga Mondom. Taps, hurrázás. — Gyerekek, bejött a következő, A függönyöket bízzátok rám, tudjátok, hogy ebben specialista vagyok — nevetett a nyurga — Ági, vizet a fürdőkádba! Addig a balkonajtókat tegyétek rendbe. Ági, több mosóport a vízbe! A feleségem arcáról elszöktek a villámló harag árulkodó jelei. — Legalább szóltál volna — súgta dorgálóan —, most mivel kínálom meg őket? De csinálok nekik kávét meg szendvicset. Van még egy kis szörpünk is. Szék nem borult, ablak nem tört, a padló nem úszott piszkos lében. Menynyi Idő telt el: egy óra, kettő? Talán hárorri? Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a létra tetején állt nyurga, rakta fel a nedves függönyöket, aztán lekocogott, összecsukta a létrát s vitte ki a kamrába, összekapkodták a szanaszét heverő újságokat, törülték a padlót. És kész. L etelepszenek a nagy családi asztal köré. Jóízűen falatozzák a sebtiben készült szendvicset, isszák a szörpöt, a kávét. — Mondjátok már, gyerekek, mi volt ez? Kik vagytok ti? — kérdeztem nekibátorodva, miután a szekrényben felejtett cseresznyéből két kupicával megittam. — Kérem — mondta a nyurga —, itt a telefonszámunk. Csak annyit tessék mondani, hogy ekkorra és ekkorra kérem a brigádot. És ajánljon bennünket ismerőseinek, ha elégedett velünk. — De hogyan... — Orvostanhallgatók vagyunk. Szombatra, vasárnapra vállalunk munkát. Persze nem vizsgaidőszakban. Mert kell a pénz. Néha szórakozni akarunk, az meg pénzbe kerül. Arra nem jut az ösztöndíjból. Megaztán, nem árt, ha van az embernek egy tartalék szakmája — kacagott. Előkerült a szabott árakat rejtő notesz. Persze megtoldottam, mert én is voltam egyetemista, ismerem a pénzzavart. A hogy jöttek, úgy viharzottak el a következő „pácienshez”. Elgondolkozva néztem körbe a szobákban. A nylon függönyök nedvesen csüngtek még, az ablaktáblákon szikrázott a tavaszi napfény. Az áprilisi. — Milyen ügyesek voltak — mondta a feleségem. — Hol a telefonszámuk? Megadom Kláriéknak. Lám, mosolyogtam, már propagandistájuk is lett.
