Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

1978. MÁJUS 9 , KEDD Az első kapavágástól a harmadik ütemig Gyárépítők húszon innen és negyvenen túl Aláirfák a DKV-nál a védnökségi megállapodást Százhalombatta, Dunai Kő­olajipari Vállalat. Az elmúlt évben — háromezer ember munkája nyomán — több mint nyolcmillió tonna kőola­jat dolgoztak fel a Duna-parti város nagyüzemében, amely napjainkban hazánk tíz leg­nagyobb vállalata közé tarto­zik. S ha egyszer megírják az ezüst színű csőkígyókkal be­hálózott gyáróriás történetét, abban minden bizonnyal kü­lön fejezetet szentelnek majd a fiataloknak. Az ok egysze­rű: az első kapavágástól kezdve letették a névjegyüket a kőolajfinomító építésénél, s már az indulásnál — tizenhét évvel ezelőtti korszakot idé­zünk — bebizonyították, hogy bízvást számíthatnak segítsé­gükre, életkorukból adódó len­dületükre. S bár az üzem hős­korát emlékezetükben még élénken idéző egykori ifjak közül jó néhányan már elmúl­tak negyvenévesek, a mai ge­neráció szerencsés módon át­vette az elődök szorgalmas tenniakarását. A jelen pedig egyértelműen bizonyítja ezt a megállapítást Pergessük visz- sza a naptárt, s elevenítsük fel a gyáróriás születésének és izmosodásának éveit. A té­nyékhez feltétlenül hozzátar­tozik az is, hogy az egykor kétezer lakosú Százhalombatta — a Dunai Kőolajipari Válla­lat mellett a Dunamenti Hő­erőmű jóvoltából is— modern nagyvárosé fejlődött. Így kezdődött De maradjunk a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál, s idéz­zük fel a kezdetet. Az 1961- ben jóváhagyott beruházási alapokmány pontosan- megha­tározta, hogy az első szakasz­ban tizennégy technológiai üzemet és segédüzemet létesí­tenek. Ám egy évvel korábban már nyilvánosságra került a nemes vállalás: a KISZ V. kongresszusán az ifjúkommu­nisták védnökséget vállaltak a vegyipar, s így a Dunai Kő­olajipari Vállalat építése fe­lett A tervet sikerült valóra váltani, s az olajvárosban ma is gyakorta mesélnek a törzs- gárdatagok pályakezdő kollé­gáiknak 1965. április 4-ről, amikoris határidő előtt sike­rült átadni az atmoszferikus és vákuumdesztillációs üzemet. S abban, hogy mindez meg­történt, jelentős részt vállal­tak a KISZ-fiatalok, akik soha nem ismertek lehetetlent, min­dig ott segítettek, ahol éppen szükség volt rájuk. Az idő azonban nem állt meg, a népgazdaság benzin-, gázolaj-, kenőolaj-, illetve vegyipari- és petrolkémiai alapanyagigénye, valamint a Dunamenti Hőerőmű bővítésé­vel a fűtőanyag-felhasználás növekedése szükségessé tette a vállalat továbbépítését. A Gazdasági Bizottság 1969 máju­sában jóváhagyta a DKV-be- ruházásnak második ütemét. S talán felesleges mondani, hogy a fiatalok védnökségi, vállalása tovább folytatódott. A második ütem építése 1976 végén befejeződött, s a követ­kező évben megkezdődött a harmadik ütem kivitelezése: ennek lényege az, hogy a vál­lalatnál az V. ötéves terv vé­gére tízmillió tonna kőolajat dolgoznak majd fel évente. Változó tartalom Lényeges változás az üzem történetének új fejezetében: a korábbi központi helyett most már helyi KISZ-védnökséggel bővül. Ez nem csupán formai, hanem lényeges tartalmi vál­tozást is jelent, hiszen amit a százhalombattai ifjúkom­munisták korábban országos támogatással elértek, azt most elsősorban saját erejükre, le­leményükre, az üzemen belüli összefogásra támaszkodva kell megvalósítaniuk. A kilenctagú védnökségi szervező bizottság pedig pon­tosan meghatározta a tenni­valókat. Legfontosabb felada­tuk a mozgósítás: az ifjúsági szocialista munkaversenyt mindenekelőtt a védnökségi vállalások teljesítésére orien­tálják, s társadalmi munka­akciók, kommunista műszakok szervezésével segítik elő az egyes üzemek átadását. így például a negyedik negyedév­ben induló könnyűbenzin-izo- merizáló üzem elkészülte után, közvetlenül a termelés megin­dulása előtt, a KISZ-fiatalok takarítanak: manapság nehéz dolog ilyen célra segédmun­kást kapni. S a jövőben is igénybe veszik a százhalom­battai KISZ-esek a védnöksé­gi vállalásukat tudató, úgyne­vezett „zöld utas” leveleket; már az elmúlt esztendőben is hiányzó szerelvényeket, beren­dezéseket, acélszerkezeti ele­meket sikerült így határidőre beszerezniük — soron kívül. S miért mondtuk el mind­ezt? Azért, mert tegnap a he­lyi védnökség eredményessége szempontjából döntő jelentő­ségű megállapodást írtak alá a Dunai Kőolajipari Vállalat ebédlőjében: Rátosi Ernő, a DKV igazgatója, Valamint Mérges István, a nagyüzem Háder Mihály, a védnökségi szervező bizottságának titkára, Kanicsár István, a generál­kivitelezők munkáját össze­foglaló Dunai Kőolajipari Be- runázás KISZ-bizottságának titkára és Hülvely Lajos törzs- őrmester, a beruházáson dol­gozó katona fiatalok képvise­lője aláírásával dokumentálta és pontosan rögzítette a fiata­lok vállalásait, a DKV párt­ós gazdasági vezetése pedig megteremti a végrehajtáshoz szükséges feltételeket. A meg­állapodás kétezer harminc éven aluli fiatalt érint: a DKV ifjúkommunistái mel­lett a beruházás generálkivi­telezőinek, valamint az egyik honvédségi alakulat KISZ- eseinek támogatását jelenti. A jövő útja S az élet ezután sem áll meg: eldőlt már a jövő útja is. A harmadik ütem befejezé­se után, 1981-ben elkezdődik az ötmilliárd forintos beruhá­zással megvalósuló katalitikus krakküzem építése, . amely előreláthatólag 1985-re elké­szül; akkor tovább bővülhet a Százhalombattán előállított — számuk jelenleg nyolcvan — vegyipari termékek skálája. S aligha tévedünk, ha azt állítjuk: az üzem történetének legújabb, ma még csak terv­asztalon létező fejezeténél is folytatják a nemes hagyomá­nyokat az olajváros fiataljai. Falus Gábor Portáljaink exportra Harmincéves az Országos Mentőszolgálat Áz élet hívószáma: 04 A Magyar Hajó- és Darugyárban az első negyedévben tizenöt darab öt, illetve tizenhat tonnás portáldarut szereltek össze Kuba, valamint a Szovjetunió részére, három darabot pedig összeszerelés nélkül szállítottak Marokkóba. Az utca tömör zaját való­sággal kettéhasítja a vijjogó, szabad utat követelő hang. Szélső sávba húzódnak a gép­kocsik, a járdán lelassul a gyalogosok hömpölygő ára­data, sokan megállnak. Villo­gó kék fénnyel, lobogó piros zászlóval száguld a fehér au­tó, talán versenyt fut a ha­lállal, az idővel, rohan azéle­tért. A nap 24 órájában, az or­szág különböző pontjain több ezren tárcsázzák a 04-et, az élet hívószámát. A jelentke­ző hang mindenütt ezt is­métli: Mentők! Mi történt? S egy percen belül már in­dul a gépkocsi. Állami feladat Harminc éve annak, hogy hazánkban állami feladat lett a mentés. A Népjóléti Minisztérium irányításával 1948-ban megalakult az Or. szágos Mentőszolgálat. A ju­biláló intézmény három évti­zedes múltja elevenedik meg dr. Bencze Béla főigazgató sza­vai nyomán, akit Budapesten, a Markó utcai központban kerestem fel. Irodájának fa­lán a magyar mentőszolgálat hálózati térképe. Gombnyo­másra kigyulladó, apró fé­nyes pontok jelzik a 159 men­tőállomást, melyek a megye- székhelyeken levő mentőszer­vezetekhez tartoznak. Az egész hálózatot a térkép szívében, a fővárosban levő központi bázis, az Országos Mentő­szolgálat Főigazgatósága fog­ja össze, irányítja. — Mindössze hetvenhét mentőállomása volt az or­szágnak a megalakulás évé­ben, meglehetősen hiányos felszereltséggel működtek. A 154 mentőautó megjárta a má­sodik világháborút, nem kis gondot okozott a 12 típus ja­vítása, alkatrészellátása. De még így is 2,6 miliő kilomé­tert tettek meg egy év alatt, 149 ezer embert szállítottak. Mindezt 229 mentőszemély­zettel! Aztán, ahogyan az évek múltak, ha nem is lát­ványosan, de fokozatosan erő­södött az intézmény — emlé­kezik vissza a főigazgató. — Sokat segítettek a tanácsok, a társadalmi szervek. 1954- ben megjelentek a rohamko­csik. Jelenleg Budapesten három, vidéken pedig nyolc Mercedes áll készenlétben. Számításaink szerint még leg­alább öt évbe beletelik, míg minden megyeszékhely vezető mentőállomását el tudjuk lát­ni ezekkel az átépített ro­hamkocsikkal. Az intézménynek ma már egységes a kocsiparkja: 1300 Nysával rendelkezik, ebből Meggyötört gyerekek Szülők a vádlottak padján „Jobb sorsra érdemesek” — zárta a rendőrségnek írt jel­lemzést a Prigyem kislányok­ról a bugyi iskola igazgató­ja. „A gyerekek értelmesek, de testi fejlettségben mint­egy két évvel visszamarad­tak hasonló korú társaikhoz képest, érzelmi életük pedig sivár és labilis” — ez viszont már a bírósági ítélet egyik kulcsmondata. Mert a Pri- gyeni kislányok ügyéből bűn­per lett. Ifjúság elleni bűn­tettért a szülők: Prigyeni Jó­zsef és élettársa, Mayer An- talné kerültek a vádlottak padjára. A 47 éves férfi és az 54 éves asszony kapcsolata még 1974-ben hangos botrányok közepette romlott meg. Ab. ban az esztendőben fogadta be ugyanis a földműves Pri- gyenr egyszoba konyhás há­zába L. Józsefet azzal, hogy a férfi segít majd neki a gaz­dálkodásban. Hamarosan azon. ban olyan vészjósló félté- kenységi jelenetek színtere lett a lakás, amelyek szünte­lenül a családi dráma lehető­ségével kísértettek. Prigyeni — aki saját házából 1975- ben kiszorult az istállóba — elkeseredésében nemegyszer kalapáccsal és vasvillával tört be a lakásba, s ott fejszével zavarták egymást Mayerné- val és L. Józseffel. A 11 és 7 éves kislányok az ágy alatt remegték végig a trágár szavakban és obsz. cén jelenetekben nem szű­kölködő, s gyakran hajnalig tartó cirkuszokat. Az ilyen éjszakák után a gyerekek ki­merültén érkeztek az iskolá­ba és tanulmányi eredmé­nyük visszaesett. Az elmúlt évben pedig végképp elha­nyagolta őket anyjuk, nem mosott, nem főzött rájuk, s megtetvesedett kisebbik Iá. nyát is csak többszöri figyel­meztetés után volt hajlandó orvoshoz vinni. A helyi tanács a családi béke helyreállítását L. József elköltöztetésétől remélte, és a hatóság közreműködésével a férfi valóban ott is hagyta a Prigyeni házat. De a botrá­nyok most már egy újabb, harmadik személy miatt vál­tozatlan hevességgel folyta­id tak, s ezután a tanács már kénytelen volt állami gondo­zásba venni a gyerekeket, a süllők ellen pedig feljelentést tett. A Pest megyei Bíróság dr. Várady tanácsa az apát 4 hó­napi börtönre ítélte, míg Ma- yerné büntetése 10 hónapi szabadságvesztés, de ezt az asszony egészségi állapotára tekintettel a bíróság 3 évi nróbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. B. E. 850 a futókocsi, a többi biz­tonsági tartalék az állandó készenléthez. Évente 430— 440 új járművet szerzünk be. ugyanis százezer kilométer után lecseréljük őket. Nálunk nem öregedhet el a géppark. /. fenntartási költség 464 mil­lió forint volt 1977-ben. Egy órán belül — Ma már európai szín­vonalú a mentőszolgálat fel­szereltsége az országban: rá­diótelefon a mentőautókon, vákuummatrac, lélegeztető­balfon, oxigénpalack és más fontos eszközök, melyek az életmentéshez kellenek. De talán az első feltétel: a gyor­saság... — Statisztikánk szerint sür­gős hívásra a betegek 62,5 százalékát egy ófán belül kór­házba szállítjuk, a többinél sem lépjük túl a két órát. Ha mégis előfordulna, ezért bün­tetés jár. Ügy alakítottuk ki a hálózatot, hogy az állomá­sok 30 kilométeres távolság­ra legyenek egymástól. 15 kilométer sugarú vonzáskör­zettel. Ezek az állomások ta­valy összesen 1 millió 758 ezer beteget szállítottak. 42 millió 860 ezer kilométernyi távolságon. Nincsenek üres­járatok. Itt. a fővárosban a diszpécserközpont minden megyei vezetőállomással ál­landó rádióösszeköttetésben van, utasítja s koordinálja a megyék közti gépkocsimozgá­sokat. — Átlagosan hányán ve­szik igénybe a mentők segít­ségét? — Megyénként eltérő, de harmincs év alatt az ország lakosságának csaknem há­romszorosát — 2.7. millió 330 ezer beteget — szállítottunk, a gépkocsik 656 millió kilo­métert tettek meg. — Csillagászati számok! Pedig még a légimentésről nem is esett szó... — 1957-ben a paralízisjár- vány idején gyermekéletek függtek a mentők gyorsasá­gán. Ettől az időponttól szá­mítható hazánkban a légi­mentés létrejötte. Négy me. revszárnyú — Morava és Pi­latus típusú — gépünk van, melyek negyven szükségre- nülőtéren és a mezőgazdasági gépek kifutópályáin tudnak landolni. Tervezzük egy he­likopter beszerzését is az el­következő években, meg­könnyítené a súlyos, gyors beavatkozást igénylő betegek fővárosba, vagy külföldre szállítását. Szakképzett személyzet — Nemzetközi hírneve van a magyar mentő szakember- képzésnek, mely világvi­szonylatban a legjobbak közé számítható... — Minden szerénységünk ellenére nem állíthatom, hogy túloz. Valóban, az 1949 óta folyó mentő, és szakápoló­képzésünk külföldön is elis­mert. 1975-ben az Egészség- ügyi Főiskolán létrejött a mentőtisztképző szak. Mun­kájuk az orvos és az ápoló között határozható meg. A mentőszolgálatnak nem. csak a betegszállítás, a bal­eseti kivonulás, hanem az el­sősegélynyújtás oktatásának módszertani irányítása szin. tén feladata. (85 ágyas men­tőkórházunkban rendszere­sen tartunk a vidéki dolgo­zóknak is szakmai továbbkép­zést.) Elemi csapás idején a küzvetlen embermentésen túl a gyakorlati lebonyolításhoz kikérik szakvéleményünket. Ez történt például o Boráros té­ri tömeges HÉV-szerencsét­lenségnél. Mi — s ezen az Országos Mentőszolgálat 5700 dolgozóját értem — minde­nütt ott vagyunk, ahol em­beréletek forognak kockán. Hogy megtarthassák régi jó hírnevüket, az nemcsak a káderképzésen, hanem a tech­nikai feltételek megteremté­sén is múlik. Az V. ötéves terv végére befejeződik Bu­dapesten az országos mentő, bázis építése, mely a légi be­tegszállítás és a mentőállo­mások komplex irányítóköz­pontja lesz. Korszerű, veze­ték nélküli hírközlőhálózat fonja át majd az egész or­szágot, hogy szükség esetén a legkisebb települések lakói, hoz is időben érkezzék a se­gítség. Horváth Anita ^yúnucíL níjcitencipi vircic^ Három gyerek közül tán a kis Mónika érezte meg legkevésbé anyja távozását. Lehet, hogy hatéves csöpp esze sem fogta fel, hogy ezután nem lesz kinek monda­nia: anyukám? Vagy az könnyí­tette meg a dol­gát, hogy mindig is erősen vonzó- dott-kötődött édes­apjához? Ki tud­hatná ezt? Min­denesetre a töb­biek megkönnyeb­bülten figyelték, hogy kishuguk nem keres-kutat anyjuk után. Tibor, a tizen­négy éves nagyfiú, büszke, kamaszos gőggel rázta meg magát. Erőnek, erejével egy haj­dani emlékkel viaskodott: egy idegen férfi őt, a négyéves lurkót hajánál fogva ta- szigálja ki a szo­bából, s anyja nem nyújtja fia fe­lé védőn a kezét. A tízéves emlék, megtűzdelve ki- sebb-nagyobb po­fonokkal, szinte teljesen feledtette az azt követő nyu­godt éveket. Erősítgette tehát magát Tibor, s közben bosszút is esküdött a világ valamennyi nője ellen. A felelősség mint fogalom, tér. mészetesen nem fordult meg a fejé­ben. De, amint apja mellé állt a harc első pillana­taitól, s azután is, besegítve testvérei gondozásába, már sejtette vele, vég­érvényesen elmúl­tak a gondtalan gyermekévek. Zsuzsa, a maga tizenhárom évé­vel, a becsapottság minden kínját át­élte néhány hét alatt. Még akkor sem akarta elhin­ni a valóságot, hogy anyja egy férfiért őt is el­hagyta, amikor a nyaralásból haza­térve, csak hűlt helyét találta. Megígérte, hogy engem magával visz — zokogta kétségbeesett-vi­gasztalanul, s he­tekig szólni sem lehetett hozzá. Az­óta is gyakorta könnybelábac? a szeme, keze meg­indul a telefon- kagyló felé. hívná az anyját. Mégsem teszi, erősebb a büszkesége. Pedig úgy érzi, sok-sok év eltelt tavaly nyár óta, s nem érti: rám sem kí- ványcsi Anyu? Pe­dig azt mondta, engem szeret a legjobban a vilá­gon. Amint közele­dett a vasárnap, s szaporodtak a kü­lönféle anyáknapi hirdetések, egyre ingerültebbé vált. Hol sírva ugrott fel vacsora köz­ben, s a fürdőszo­bába rohant, hol meg fennhangon kijelentette: az állatok sem hagy­ják el kölykeiket, csak az én anyám. Még az egyik szomszédasszony­hoz is benyitott pityeregve: ugyan kinek vegyek én virágot anyák napján? Ki sugallta neki a gondolatot vé­gül is, nem de­rül ki soha. Tény, hogy vasárnap reggel a három gyerek apjuknak nyújtotta át a sze­retet és hála anyáknapi virága­it... D. Gy. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom