Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-06 / 105. szám

MSZBT-tagcsoport Tovább erősítik a barátságot A napokban értékelte a volt vérségi Barátság Termelő- szövetkezet Magyar—Szovjet Baráti Társaságának ügyveze­tő elnöke, Székely György a csoport tavalyi munkáját, mely a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója jegyében zajlott le. A társaság kapcsolatot te­remtett az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik közeli alakulatával. A baráti szálak erősítésére a szovjet és magyar ünnepek nyújtottak alkalmat, amelyeket közösen szerveztek meg. De más úton is erősödtek barátságok: a csoport tagjai közül négyen, köztük Székely György is, a termelőszövetkezet és a KISZ támogatásával a Szovjetunió­ba utaztak; Leningrádban és Moszkvában töltöttek felejthe­tetlen napokat. Hasonló uta­zást az esztendő végére is terveznek. Ezt az utat a kar- tali Petőfi Termelőszövetke­zet szervezte és támogatta. Az utazás eredményeként szemé­lyes kapcsolatok alakultak ki a komszomolisták és a cso­port tagjai között. A barát­ság harmadik csatornáját a moszkvai rádió magyar nyel­vű adásának elnökségével ki­alakított kapcsolat jelenti, amelynek több éves múltja van. Nemcsak levelezés útján, hanem az éter hullámain ke­resztül is érintkeznek. A tár­saság szorgos munkájának el­ismeréséül dallal köszöntötte a moszkvai rádió a tagokat, s további eredményes tevé­kenységre buzdította őket. Az edzett ifjúságért mozga­lom keretében meghirdetett sportvetélkedők egyik jeles eseménye volt a KISZ-szel közösen szervezett szovjet— magyar labdarúgó-mérkőzés, amit nagy érdeklődés kísért. A találkozó sikerét bizonyítja az is, hogy az idén megismét­lik a mérkőzést. Ez év elején a Magyar Szovjet Baráti Társaság há­rom tagja megyei vetélkedőn vett részt Cegléden, melynek témája a szervezet története és a Szovjetunió volt. Mind­össze egy ponton múlott, hogy nem ők lettek a verseny győztesei. Mint második he­lyezettek, elestek a szovjet­unióbeli körúttól, de így is oklevéllel, könyvjutalmakkal ismerték el alapos felkészülé­süket. Az idén a baráti kapcsola­tok ápolása mellett főként arra törekednek, hogy a ko­rábbiaknál mélyebben megis­merjék a szovjet irodalmat és a szovjet művészeti életet. Részt vesznek a Kell a jó könyv ’77 című olvasópályá­zaton — szovjet alkotók mű­veinek ismerete szükséges hozzá —, szovjet filmeket te­kintenek meg, a társaságon kívüliek számára pedig au;ó- buszkirándulást szerveznek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. Bene Mihály Humán Képzőművészeti kiállítás Kiállítást rendez az Agrár- tudományi Egyetem Munkácsy Mihály képzőművészeti köre a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet előcsarnoká­ban. A tárlatot hétfőn, május 8-án délután három órakor nyitja meg Fábián Dénes fes­tőművész. A kiállítás 13-áig lesz nyitva. Gyeplabdagyőzelem az Építők ellen A gyeplabdabajnokság leg­utóbbi fordulójában a gödöl­lőiek a Budapesti Építőkkel játszottak. A két veretlen csa­pat izgalmas mérkőzést vívott, __ s ezt egy-két bírói tévedés-is elősegítette. Amikor az ered­mény 2—2-re állt, egy gödöl­lői támadás után gólt értek el a hazaiak. A játékvezető ket­tőt sípolt, majd középre in­tett. Érthetően nagy volt az öröm a gödöllői táborban, majd ugyanakkora a szomorú­ság, amikor a gólt visszavon.- ták. Rövid vitatkozás után a mérkőzés folytatódott, s nem sokkal később az egyik játé­kosnak sárga lapot mutatott fai a bíró, de pillanatok alatt ezt az ítéletét is megváltoztat­ta. Végül 3—2-re nyertek a gödöllőiek, akik a következő összeállításban játszottak: Ge- rőfi László, Mészáros Béla, Bankó Sándor, Barti János, Prutek József, Prutek István, Prutek László, Prutek János, Prutek Tibor, Ladányi Sándor és Fekete László. A mérkőzés alatt módunk volt beszélgetni Dán László tartalékos kapussal, aki kom­mentálta a -látottakat, majd Gerőfi László játékos-intéző­vel, akiről megtudtuk, hogy a csapatból négyen kaptak meg­hívást a válogatottba. A csa­pat az idén is szerepel kül­földön. A szakosztály gazdája a GSC, amely minden tárgyi feltételt, megfelelő felszerelést biztosít a csapatnak, de a Ganz Árammérőgyár is ma­gáénak érzi a társaságot, hi­szen a szakosztályban többen vannak, akik a gyár dolgozói. Érdemes kilátogatni a gyep­labdamérkőzésekre, hiszen sok érdekességet, heves küzdelmet és időnként jó játékot is lát­hat az érdeklődő, ebben az ér­dekes, s ma még kevesek által ismert sportágban. Csiba József A PEST MEGYÉÍ HIRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1978. MÁJUS 6., SZOMBAT Politikai, műveltségi megújulás Kulturális nevelőmunka szövetkezeteinkben Járásunkban nyolc termelő- szövetkezet és egy szakszövet­kezet működik több mint hét­ezeregyszáz taggal és kétezer­háromszáz alkalmazottal. E számok is bizonyítják, hogy bár .az IMI, a Hazai Fésűsfo­nó és Szövőgyár kistarcsai gyára és az ipari szövetkeze­tek egyre inkább formálói já­rásunk arculatának, a mező- gazdasági üzemeknek ma is meghatározó szerep jut. Ép­pen ezért nem lehet közöm­bös, hogy milyen a szövetkeze­tekben folyó eszmei, politikai és kulturális nevelőmunka. A termelés, az állattenyésztés, a növénytermesztés szakmai fel­tételein kívül egyre nagyobb gondot kell fordítani a szelle­mi felkészültség egyéb terü­leteire is, nem utolsósorban éppen a jobb szakmai munka, a színvonalasabb vezetésért. Szocialista vonások A járási párt-végrehajtóbi­zottság legutóbbi ülésén nem először foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, két éve például aktívaülésen határozták meg a tennivalókat. Most megállapít­hatták, hogy a szövetkezeti szektor fejlődésének felgyor­sulása, a szocialista vonások erősödése nyomán a mezőgaz­daságban dolgozók tudata is változott, fejlődött. A növek­vő jövedelmek, az új fogyasz­tási szokások, az életmód vál­tozása is összefügg az eszmei, politikai műveltségbeli meg­újulással. A tapasztalatok szerint a szakmai tudás emelkedő szín­vonalához képest az eszmei, ideológiai képzés nehézkesebb; annak ellenére, hogy növeke­dett a politikai oktatás haté­konysága. A képzés a párt- szervezetek által meghatáro­zott, középtávú oktatási és in­tézkedési tervek alapján fo­lyik, s ezek megfelelően tük­rözik a helyi sajátosságokat, szükségleteket Az elmúlt időszakban pél­dául nagyobb súlyt helyeztek a munkásosztály vezető szere­pével összefüggő elméleti és gyakorlati kérdésekre, a sze­mináriumokon részletesebben foglalkoztak a szövetségi poli­tikával, kulturális, világnézeti etikai, valláskritikai kérdések­kel. Jelentős az a felvilágosító munka is, amit a Szülők aka­démiája sorozatban szakem­berek adtak a szülőknek. A szövetkezeti dolgozókat általában a közügyek iránti felelősség, a társadalmi, a munkahelyi, a községi célo­kért való tenniakarás jellemzi. A tudati változást mutatja a szövetkezetekben tevékenyke­dő 273 szocialista brigád, ame­lyekben több mint ötezren Túra Megjelent az Űrszonda Megjelent a túrái Gagarin úttörőcsapat újságjának, az Űrszondának legújabb száma. A gyerekek szerkesztette diák­lapban izgalmas és szórakoz­tató olvasmányok szerepel­nek. A fiatal olvasók kubai élménybeszámolót olvashatnak a lapban, megtudhatják az iskolaév hátralevő eseményeit. Hosszabb cikk szól Baranya megye természeti és kulturá­lis kincseiről, kedvet csinálva egy esetleges nyári kirándu­láshoz. Tanulmány szól a tú­rái iskola történetéről s a ko­molyabb témákon kívül most is megtaláljuk az Űrszondá­ban a rejtvényeket, a vicce­ket, a sport- és kulturális hí­reket. Az újság különkiadását az úttörő kulturális szemle közelgő túrái eseményének szentelik. A járási népitánc- és gyermekjáték-bemutatón 22 csoport mutatja be műsorát. Jó kiegészítés lesz a játékhoz az Űrszonda különszáma: ha­sábjain a gyerekek megis­merkedhetnek a járás jelentős népművészeivel. Igazgató volt Aszódon Ballag már a vén diák A búcsúdal eredete A középiskolásak, szaíkmun- kásintézetek végzős hallgatói ünnepélyes eseményre készül­nek: május 13-án, szombaton elbúcsúznak az iskolájuktól, ahol megszerzik — sikeres vizsgájuk után — az érett­ségi bizonyítványt. Mégegy- szer megállnak osztálytermük­ben, majd körüljárják az is­kola épületét, s áthatva a percek nagyszerűségétől bú­csúdalt énekelnek: Elmegyek, elmegyek hosszú útra megyek, és természetesen a Ballag már a vén diákot Arany keze alatt A búcsúzó diákdal kapcsán fel kell idéznünk Csengey Gusztávnak, az aszódi közép­iskola néhai tanárának, igazgatójának, az írónak és költőnek emlékét, akinek az aszódi nagyközségi tanács emléktáblát állított a műve­lődési ház épületének falán. Az ő nevét viseli a felfelé ívelő utca is. Csengey Gusz­táv 1842-ben született. Apja Rsvkomáiromban a Zichy- gróf-féle birtokon gazdatiszt volt. A gróffa} való sorozatos ellentétek miatt állását fel­mondta, és a család Pestre költözött. Csengey Gusztáv szüleivel együtt élte át Pesten az 1848- as forradalmi eseményeket. Felnőtté válva, a költészet után vonzódva, szinte egyet­len március 15-e sem telt el, hogy a nagyszerű, forradalmi eseményeket versbe ne foglal­ta volna. Csengeyt apja kö­zépfokú iskolába Sopronba küldte. Itt válnak legkedve­sebb költőivé: Petőfi, Csoko­nai és Berzsenyi. A család anyagi nehézségei miatt elha­tározzák, hogy fiukat köze­lebb hozzák. Nagykőrös mel­lett döntenek, ahol 1860-ban még tanárkodik Arany János is. A tanévet mégsem Arany keze alatt kezdi el, mivel a nemzet nagy költője a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kára lesz. Csengey mindössze húsz­éves, amikor megírja „A fo­goly lengyel” című költemé­nyét. A költemény Kosciusco Tádé lengyel szabadságharcos­ról szól, de abban a korban allegorikusán minden ízében magyar. 1866-ban Jénába megy tanulmányainak folyta­tása végett. Belemerül Shakespeare tanulmányozásá­ba. Egymás után írja elbe­széléseit, költeményeit. Jénai tartózkodásának egyik jelen­tős mozzanata, hogy lefordí­tott egy Bursch-nótát, a bú­csúzó diákok dalát. 'Bemoos­ter Bursche zieh ich aus” (Vén diák én elmegyek). Csengey tollán ebből a dalból lett a Ballag már a véndiák. Kisegítő tanár Kísérjük tovább Csengey életútját. Jénából hazajön, betegen, mert a szeme gyön­gülni kezd. Szülei ekkor Aszódra költöztek, Csengey az aszódi algimnáziumnál kisegí­tő tanári állást vállalt, s lett tanár anélkül, hogy erre valamikor is gondolt volna. A kisdíjazású állás ideig-óráig némi biztos alapot adott a megélhetéséhez, és ahhoz, hogy nyugodtan kifejthesse költői, írói munkálkodását. Aszódi tartózkodása alatt ál­talában szerelmi dalokat írt. Eszter című lírai összeállítá­séból a Kisfaludy Társaság ülésén olvasott fel részlete­ket. Emlékezzünk... Az aszódi algimnázium igazgatója 1874_ben lett. Az ő nevéhez fűződik az aszódi Petőfi-hagyomány elindítása', ö a szerzője az aszódi Petőfi múzeum falán olvasható, köz­ismert epigrammának: Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympi tüzét a / legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa. / Szelleme bölcsőjét itt hű anya őrzi, szegény bár: / Kincse e lángemlék, átragyog ifjaira.” Most amikor a ballagások ünnepi eseményeire készü­lünk, nem feledkezhetünk meg Csengey Gusztávról, aki a jénai Burschen-Liedből, a német diákdalból lefor­dította és magyarra ültetve megírta a Ballag már a vén­diákot, amely sok tízezer diá­kunk ajkán csendül fel hama­rosan az egész országban. Kardos Győző dolgoznak. A szocialista bri­gádoknak egyre nagyobb sze­repet kell betölteniük az esz­mei, politikai, kulturális ne­velőmunkában is. A brigádta­gok politikai fejlődése érde­kében az idén, kísérletképpen, néhány brigád részére a járási pártbizottság a TIT járási ve­zetőségével közösen előadásso­rozatot indított, amely eszmei, politikai, természettudományos ismereteket ad. Több értelmiségi A pártszervezetek felelős­séggel irányítják a nevelés te­rületén dolgozókat. A munkát többször értékelik testületi üléseken, s ha szükséges, a kö­vetelményeknek megfelelően módosítják, kiegészítik a to­vábbképzés formáit és tartal­mát. Ennek is köszönhető, hogy csökkent a nyolc általá­nost nem végzettek száma, s hogy egyre többen járnak a szakmai tanfolyamokra. Ikla- don például általános iskolai osztályokat szerveztek. Galga- mácsán hegesztő, több terme­lőszövetkezetben pedig nö­vényvédő, állattenyésztő, tej­kezelő és más tanfolyamokat indítottak. Kedvezően változott a gaz­dasági vezetők és a testületek szemlélete, s ez nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az egész járás közművelődé­sére kihat. A közös gazdasá­gok együttműködési szerző­déseket kötöttek a közműve­lődési intézményekkel. A mű­velődési házak, a könyvtárak működési feltételeit ezzel ja­vítják, s egyben lehetővé vá­lik, hogy ezek az intézmények jobban segíthessék a szövetke­zeti dolgozók művelődését. Bár még nem mindegyik szö­vetkezetben, de megalakultak a közművelődési és sport bi­zottságok, amelyek önállóan gazdálkodnak, tervek alapján dolgoznak, s rendszeresen be­számolnak tevékenységükről a termelőszövetkezeti közgyűlés­nek, illetve a pártszervezetek­nek. Egyre több értelmiségi kap­csolódik be a községek köz­életébe, közművelődésébe is. A pedagógusok kiemelkedően nagy részt vállaltak ebből a munkából, de lassan felzár­kóznak melléjük az agrárér­telmiségiek is. Ezt segíti az Agrártudományi Egyetemmel együttműködő agrárértelmisé­gi klub is. Jó ötletnek bizonyul, s kö­vetésre méltó példa a szövet­kezeti könyvtáraké: a dányi Magvető Termelőszövetkezet­ben két kihelyezett könyvtár várja az olvasókat, s munka­helyükön kölcsönzhetnek köny­vet a Szilasmenti és a Rákos­völgye termelőszövetkezetek dolgozói is. Rendszeresen meg­szervezik a politikai könyvhó­napokat, de a politikai témájú könyvek terjesztése nem kor­látozódhat csak erre az időre. Még meggyőzőbb agitációra, hatásosabb felvilágosító mun­kára van tehát szükség. Szervezetten, tervszerűen Az. eszmei-politikai, kultu­rális nevelőmunka további javítására a járási pártbizott­ság útmutatásával a szövetke­zetek vezetőinek, a gazdasági és pártszerveknek megkülön­böztetett figyelemmel kell kí­sérniük a szövetkezetek, ifjú­sági szervezetek tevékenysé­gét, érvényt kell szerezni a párthatározatoknak és az álla­mi rendeleteknek, s jobban leéli segíteni a szocialista és munkabrigádok szervezett és tervszerű művelődését. G. Z. Szombati jegyzet Nemzedékek Szerkesztőségünk egyik, nem öreg, csak idősebb munkatársának szavain rá­gódom napok óta. Legutób- oi beszélgetésünk alkalmá­val a fiatalok védelmére kelt. Régi dolgokról van szó ugyebár, kérdezheti joggal az olvasó; a hosszú hajról, a farmernadrágról, a szabadszájúságról, a le- zserségről, s a többiről. Meglehet, ezek valóban ré­gi dolgok, de hiszen álta­lában a történelem velejá­rójának tekintjük a nemze­déki vitákat. De hát mi az, hogy nemzedéki vita? Hajlamosak vagyunk a sablonok szerint okoskodni; lám csak, az mindig úgy volt, hogy a fiatalok szerte­lenek, mert fiatalság — bo­londság. A fiatal emberek nehezen illeszkednek be a készen kapott társadalmi környezetbe, s ha nem ta­pasztalják törekvéseik gyors sikerét, ellentétbe kerülnek a szokásokkal, uram bocsá’ a törvényekkel. Ugyaneb­ből a tulajdonságukból ve­zetik le a másik következ­tetést; éppen ezért a fia­talok fogékonyabbak az új eszmékre, s bizonyításul felhozzák Petöfiék példá­ját. De sorolhatnánk az egy kaptafára készült véle­ményeket hosszan; mind a nemzedékek különbözősé­gét bizonygatják. S bár kétségtelen, hogy a megál­lapításokban igazságmag is rejtezik, de ellenpéldákkal is élhetünk jócskán. Ele getidő, ha megszemléljük a bűnözési statisztikákat, s megvizsgáljuk, hány fiatal és hány idősebb korú em­bert kell felelősségre von­ni a társadalom törvényei­vel való szembehelyezke- désük miatt. Alighanem az idősebbek kárára billenne a mérleg nyelve. Petöfiék mellé pedig oda­állíthatjuk Bem apót és az aradi vértanúk jó részét, akik bizony megették már kenyerük javát, s szelle­mükben fiatalabbak voltak az előbbi módon felfogott fiataloknál is. S ezeket az ellenpéldákat is sorolhat­nánk. Nemzedéki különbségek­ről tehát óvatosan szabad csak nyilatkoznunk, nehogy önnön csapdánkba essünk. Kétségtelen; vannak álta­lánosítható példák, s van­nak statisztikai bizonysá­gok. De gondolataink meg­merevedése ebben a témá ban is veszélyes. Miről beszélt idősebb kollégánk? Egy, a gödöllői rendelőirűézet előtt leját­szódott esetről. Egy-két, italtól felajzott fiatalem­ber a szépen nyírt pázsit­ra, az intézet jelképes kerí­tésén belülre hajigálta a kiürített borosüvegeket. Az arra járók figyelmeztetésére minősíthetetlen hangon vá laszoltak, s ahelyett, hogy összeszedték volna az el­dobált üvegeket, alaposan kioktatták a szerintük ok- vetetlenkedőket. Az arra járó idősebbek aztán egy­öntetűen megállapították: ilyenek a mai fiatalok, ál­landóan csak a baj van ve lük, és sosem javulnak meg. Kollégánk ezután több esetet elevenített fel. Ré szese volt már számos tör téneinek, ami hasonlókép­pen végződött, s az elma­rasztalás olyankor is a fiatalokat érte, amikor mindenféle jóízlés, szabály, s szokás keretein belül ma­radtak, pusztán csak han­gosabbak voltak, vidámab­bak, mint általában. S nemegyszer olyan ember szájából hallotta a korholó, s lemondó véleményt, akik maguk számtalanszor visel­kedtek már többek szeme- láttára, hogy is mondjam; furcsábban. S vajon rájuk hányán mondták: ilyenek ezek a mai idősebbek? íme egy újabb bizonyíték a nemze­déki ellentétek viszonyla­gosságához. S egy újabb bi­zonyíték ahhoz is, hogy kellő megfontolással kell állást foglalni ebben az ügyben is. Nemzedékekre való tekintet nélkül. Gáti Zoltán i I

Next

/
Oldalképek
Tartalom