Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
1978 MÁJUS 31., SZERDA Ha olvasni akartok... Hetven kölcsönző az Örkényi letéti könyvtárban CS-lakás az Örkényi Május 1. úton. Az előszobából — amelyben a nagyképernyős televízió uralja a terepet — nyílik a két szoba és a konyha. Minden helyiség kicsi, zsúfolt, de rendezett, tiszta a lakás. Itt lakik Molnár Béla és családja, egy a negyvenhat cigánycsaládból. Négy éve költöztek ide, mint valamennyien, amikor felépültek a házak. Molnárék havi százötven forintért bérlik a lakást a tanácstól. Négyszáz kötet A Május 1. úti házak egyformák, egy dolog azonban mindenesetre megkülönbözteti Molnárékét a többitől. Itt helyezték el ugyanis nem egészen három éve azt a letéti könyvtárat, amelynek segítségével közelebb akarták hozni a könyvet a cigánycsaládokhoz. Ilyen könyvtárat többet is nyitnak majd a megyében, elsősorban olyan helyeken, ahol több cigánycsalád él. Örkényben úttörő munkát végzett a tanács, amikor elsőként adták át a Május 1. útiaknak ezt a négyszáz könyvet. A könyvtáros, Molnár Bélá- né, erős testalkatú, szép asz- szony. Megbízatását méltósággal viseli és feladatát ügyesen látja el. Vezető szerepre termett egyéniség. Felületes ismeretség alapján is megállapítható, hogy bár életmódja szerint már beilleszkedett a faluközösség életébe, gondolkodását még a múltbeli emlékek határozzák meg. Azt hiszi, mindent bizonyítania kell, pusztán azért, mert cigány;azt hiszi, nem hihet a cigánynak, aki nem cigány. Talán észre sem veszi, menynyire árulkodó az igyekezete: amikor valamit állít, már ugrik is fel, hogy hozza a papírt, amivel az állítását igazolhatja. Hiába mondom neki másodszor is: hagyja a papírt, anélkül is elhiszem, amit mond, a saját megnyugtatására harmadszor is eljátssza a jelenetet. És nem lehet hibáztatni érte. Nem tehet róla, hogy a vérében van az önigazolás kényszere. Ha ő talán nem is, a szülei, a nagyszülei ezerszer és ezerszer a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy „a cigány szava nem számít, ha nem fedezi hivatalos papír”. Ez a kis kitérő kellett, ha nem is könyvtárosi, hanem emberi arculatának felvázolásához. Amihez még legalább egy támpont kínálkozik. Mol- nárné gyakran hallja: ülj már le, írjál nekem egy kérvényt. És ilyenkor fogja a tollat — nem kell keresgélnie, mindig ott lóg a nyakában egy madzagon —, és gondos, szép írásával megrajzolja a negyvenhat cigánycsalád valamelyikének a kérvényt. Ugyanezekkel a' szép betűkkel írta be a könyvtár megnyitása után a napló első oldalára : „Letéti könyvtár — romáknak”. A következő oldalon már a nevek sorakoznak, sőt azóta már a második füzetbe írja a neveket. Mindkettőben Lakatos László neve áll az első helyen, ő volt a könyvtár első és azóta is legszorgalmasabb olvasója. , Mindenféle cipőben... Amikor a négyszáz könyv megérkezett — szekrénnyel együtt —, Molnárné beállította az utcai szobába. Hogyan kezdte a munkát? Örült a havi 194 forint tiszteletdíjnak, meg akarta szolgálni. Jártá- ban-keltében mindenkinek szólt: ha akartok olvasni, itt vagyok. És ott volt valóban, reggel is, késő este is. Ha este kilenckor beállít valaki: Ica néni, cserélni akarok, akkor azt mondja: jól van, cserélhetsz fiam. Az előszobából belátni a könyves szobába, megnézem a könyveket közelebbről is. Hogy baklövést követtem el, azt a háziasszony rosszul elrejtett, szemrehányó pillantásából látom, s hogy Valóban hiba történt. azt később a szavaival is megerősíti: „nem győzök takarítani, mindenki csak fogja magát, és mindenféle cipőben besétál ide a szobába”. Pedáns a háziasszony, nem győzök mentegetőzni a „mindenféle” cipőm miatt, mire ő előadja, hogy jobban szeretné, ha a tanács ragasztana egy kis szobát a házhoz, az lehetne a könyvtár. „Gyönyörű” függönyt varrnék bele és több könyvet is vállalnék” — teszi hozzá. Az ötlet jó, a kivitelezés nyilván pénzkérdés. Van még egy pénzkérdés, ezt is felemlegeti. A községi könyvtárnak — Molnárné tudomása szerint — kétszáz olvasója van, neki magának hetven. Korábban ígéretet kapott: ha meglesz a hatvan olvasó, felemelik a_tiszteletdíját. Ez találkozásunkig nem történt meg ... Megnézzük a könyveket, új- szerűek, tiszták. A könyvtáros tudja a magyarázatát: „az én számtól félnek! Odaadom nekik a könyvet, de megmondom, tessék előtte kezet mosni!” Az az olvasó, aki legalább huszonöt könyvet elvisz, kap egyet ajándékba. Hivatalos engedéllyel. De amúgy nagyon szigorú,, mindenkinek megmondta: aki elveszíti a könyvet, a háromszoros árat fizeti! ...és a hat gyerek Molnárnénak hat gyereke van, a legnagyobb fiú az idén végzi a nyolcadikat; vagy műszerész vagy kőműves lesz. A fiú, az apa és a nagyobb gyerekek is szeretnek olvasni, maga a könyvtáros nem nagyon, de mint mondja, nem is igen ér rá. Elképzelhető. A kicsik otthon vannak, „ha idegen jön, teljesen megvadulnak” — mondja az anyjuk, aki gyakran fölemeli a hangját, percenként fegyelmezni kell a gyerekeket. Nincs pillanatnyi nyugalma. Hol Andrikát parancsolja le a díványról, a gyerek minduntalan a kivilágítható hintó kapcsolóját nyomogatja, hol Tímeát hessegeti ki a szobából, hol pedig egy nagyobbacska fiútól szedi eh a zsebrádiót, amelynek a hangja ötpercenként fölharsan a gyerek kezében. Pedig jó lenne egy kis nyugalom. Kora délután megérkezik a férje a munkából, s utána hamarosan megjön majd az első olvasó is. Hatos Erzsébet Érdekesek a paradoxonok, mert ellentmondásuk többnyire nagyon egyszerű megoldást takar. Így születnek a miért van, ami nincs? típusú kérdések, amelyeknek kulcsa, •hogy ami nincs, arehak ne állítsuk létezését akkor sem, ha szeretnénk, hogy legyen. Persze a megfordított paradoxon kifejezheti azt is: fel kell ismerni a valóságot, vagy éppen a valóság kínálta lehetőségeket. A művelődési ház nélküli művelődésiház-igazgatóval beszélgetünk a budakalászi közművelődési könyvtárban. Kátai Ferenc főiskolát végzett, szakképzett népművelő és több éves gyakorlata is alkalmassá tenné, hogy a Budapesttel közvetlenül határos, kilencezer lakosú község művelődésének irányítója legyen. A valóság azonban ... Teremliáz — Néhány évvel ezelőtt Budakalászon épült egy modern tömegszervezeti székház. Ennek első emeletén a 80 embert befogadó tanácsterem szolgálja a közművelődés céljait is. — Ebben a helyiségben tartják a tanácsüléseket, rendezik a házasságkötéseket és a névadókat, a falugyűlést, valamint még sok más értekezletet. Így aztán a termet még klubszerűén sem tudjuk berendezni: maradnak a széksorok, esetleg a tárgyaló- asztalok. A felszerelésünket is az határozza meg, hogy hivatalos és művelődési funkciókat egyaránt kell szolgálnunk. Nemrég sikerült beszerezni egy keskenyfilm-vetítőt a diavetítő mellé, ezzel kiegészült a hangosító berendezésből, elektromos orgonából és egy-két játékból álló felszerelésünk. — Mire adnak lehetőséget a körülmények ? — Ismeretterjesztő előadásokra, irodalmi műsorokra, nyugdíjas és ifjúsági összejövetelekre. Ezenkívül nálunk működik az autós klub, vala-,, mint az ország^világjárók baráti köre. Ez a két utóbbi csoport úti- beszámolókat is tart, amelyeket összekötünk földrajzi és művészettörténeti ismertetésekkel. A mi fenntartásunkban, de az iskola helyiségeiben működik az úttörőzenekarunk és az ifjúsági néptánccsoportunk. Itt a székház földszintjén van a község: könyvtár — viszonylag jó körülmények között és ezzel lehetőségünk nyílik író—olvasó találkozókra, valamint rendhagyó irodalmi órák szervezésére. Mintakollekció Nos, Budakalászon nincs községi művelődési ház, kulturális élet mégis van, bár a lehetőségek korlátái szűkre szabják. De így sem pontos egészen a helyzetkép, mert az az igazság, hogy a lehetőségeket szándékosan is szűkre szabják: volt ugyanis még egy művelődési intézmény Budakalászon. A Temaforg 1974- ben megvásárolt közművelődési célra — nyilván a törvényesen előírt kedvezmények meilett — egy épületet, amelyben százszemélyes előadóterem és egy-két kisebb helyiség volt. Csakhogy a Temaforg üzemmé avatta az épületet — megtehették, bár miniszteri rendelet tiltja — és jelenleg mintakollekciók készülnek az előadóteremben, illetve itt a textilraktár egy része is. — Hosszabb ideig kihasználatlanul állt a művelődési épület — mondta Adók Jánosáé telepigazgató-helyettes. — Ezért ideiglenesen betelepítettünk egy üzemet, mert amúgyis helyszűkében voltunk. Most már szándékunkban áll záros határidőn belül kiköltöztetni a mintakollekciós részleget. Rendbe hozzuk, kifestetjük a helyiségeket és szeptembertől ismét kulturális célokra fogjuk hasznosítani. — Mi a biztosíték, hogy nem áll majd ismét üresen? — Telephelyünk 15o fiatalja nagyon várja már, hogy klubot rendezhessen be. Közösen jobb A megoldás, a továbblépés útja Budakalászon is a művelődési intézmények közös fenntartásában rejlik. A tömegszervezeti székház tanácstermében dolgozó művelődési ház igazgatója igényes programok összeállításával és szervezésével tartalommal tölthetné meg a Temaforgnál nyíló lehetőségeket. S az egész község közművelődésén sokat lendítene, ha a közös fenntartást, közös szakmai irányítássá szélesítenék. Mert Budakalászon van még egy közművelődési intézmény is: a lenfonógyár kultúrterme, amelyet függetlenített kultúr- felelős irányít. Igaz, ez is csupán egy nagyobbacska terem, de a három intézmény összehangolt és tervszerű munkával minőségileg magasabb szinten oldhatná meg a közművelődési feladatokat. S ami legalább ennyire fontos: a nyitoU pálya sportakciókhoz hasonlóan ki kell tárni a vállalatok művelődési létesítményeinek kapuit is az egész község lakosságának. Mert végül is nem az a lényeg, hogy egy intézményt ki tart fenn, hanem az: milyen célt I akarunk szolgálni. Ilyen i szemlélettel feloldódhatnak a látszólagos ellentmondások. S megszűnne az olyan — nem is túl apró — konfliktus lehetősége is, hogy a községi művelődési terem irodalmi műsorával egy időben a lenfonóban beat-es discót rendeznek. Kriszt György Pozsonyi színház vendégjátéka Vácott Rövid időn belül immár a második külországi színház vendégszerepei Pest megyében. A szabadkai Népszínház szentendrei fellépése után, ma este 7 órakor, a váci művelődési központban mutatkozik be a pozsonyi Poetik Magyar Színház. Szlovák'nyelven adják elő Alekszej Arbuzov: Régimódi komédia című színművét. A vendégjátékra a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a budapesti Radnóti Színpad közművelődési szerződése alapján került sor, ugyanis a pozsonyiak rendszeresen cserélnek produkciókat a fővárosi irodalmi színpaddal. Most a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége is kapcsolódott az akcióhoz és a Vácott, Ácsán, Csőváron, valamint a Püspökhatvanban élő nemzetiségiek anyanyelvi művelődésének segítésére vállalta a házigazda szerepét. Értékes leletek Tőr, borotva — bronzból Az időszámítás előtti III., V. és VIII. századból származó bronzeszközök, kerámiák, üveggyöngy ékszerek, s más értékes leletek kerültek elő Sopronban, az Ikva patak menti ásatásoknál. A legértékesebb közülük a 2700 éves bronz tőr, és a hasonló korú még most is használható, bronzból készült borotva. Mindkettőt az Akadémia restauráló műhelyében hozzák rendbe, és majd a soproni múzeum anyagát gyarapítják velük. , Képek, szobrok Szentendrén GÖLLNER MIKLÓS EMLÉKKIÁLLÍTÁSA - FARKAS ÁDÁM KAMARATÁRLATA Göllner Miklós emlékkiállítása a Művésztelepi Galériában június 25-ig, Farkas Ádám tárlata a Lakótelepi Klubban június 10-ig látható. Megbízható látomások Tényleg az volt, megbízható, fegyelmezett, tiszta vonalvezetésű Göllner Miklós. Számára egyetlen szenzáció a kép A KOLTO ÍRJA ONMAGAROL... Lennék víz, sóder, cement Lehet, hogy verseket olvas, ni nem lenne szabad tömegesen. Egyenként vagy legalábbis költőnkint, talán, megfelelő hangulatban kiszínesednének, és súgnának is valamit. Hiszen egy-egy kavics is szép, színes, izgalmas formájú, vizek sodrását, folyók görgeté- sét, kőágyát, messzeséget őr. ző lehet. Persze nem bizonyosan. De az valószínűbb, hogy távolból, tömegükben sivatagi <a képük. S most itt fekszik három verseskötet. Három Kozmosz könyv. Mielőtt kinyitottam volna, azt gondoltam: jó, hogy nyomtatva, kötetben vannak, hogy ennyi könyv megjelenhet. Hogy kipróbálhatják a hangjukat. Fémsáska Az első kötet címe Fémsáska. Költője Keresztes József, Elén a fülszöveg így kezdődik: „A költő írja önmagáról”. De így kezdődik a másik két kö- tét ismertetője is. Költők, aki. két még nem ismertetnek? Az ismertetés végtére is megítélés, vállalás. Nem vállalják őket? Vállalták: megjelentek. Teret kaptak — a többi az ő dolguk. Mint mond tehát a költő önmagáról? „Szegeden születtem — írja Keresztes József. —, de tizenhat éves korom óta Tatabányán élek.” És sorolja, mi volt: vasöntő és kádártanuló, kőműves tróger és külfejtési segédmunkás, csillés ég szénosztályozó, anyagbeszerező és adminisztrátor, végül pedig — legalábbis amikor a fülszöveg sorait írta — ofszetlernez-elő- készítő betanított munkás. Egy időben divattá vált, hogy az írói, költői, főként fiatalírói életrajz így kezdődjék: voltam ez, az, amaz... Ez azonban rég volt, s Keresztes, nyilvánvalóan nem azért járta végig e munkahelyeket, hogy elég élménye legyen verset írni, hanem mint aki megunja a régit vagy jobbat keres. Feltehetően élménye is lehetett e vándorlások közepette, ha. bár az élmény nem a külső lehetőségtől lesz, hanem a belső átéléstől. Annak mélységétől, vagy felszíneségétől, önállóságától, vagy utánzásától függően. Keresztes mondandójában lényegesnek tartja a „fémsáskát”: ez „korunk ezerarcú réme: egyéni boldogságunkat, életünket éppúgy falja (felfalhatja), mint mindnyájunkét, ha nem teszünk ellene...” Nyilván ezért adta kötete címének. Délibábünnep Villányi Lászlóról, kötetének, a Délibábünnepnek a fülszövegéből megtudjuk, hogy — ha a számításunk nem csal — most 25 éves, anyja Beregszászon született, gyerekkorában hintalova volt és János vitézt játszott fakarddal, nem szereti a sálat és — nyilván — Győrött él... „Lennék víz. sóder, cement” — írja egyik verse élén, mint teljesülhetetlent és mint programot: a teljesség látásának, az összefüggésekben létezésnek, a társakra találásnak a vágyát. Csordítok nyírvizet Élménye egyébként minden, s ezért egy kicsit semmi. Vannak ötletei, érzései, s bőven papírra veti őket. Az olvasóhoz mintha sok-sok kis papírhajót lebegtetne a víz. Színesek. Hangulatosak. Vegyesek. Benke László, a harmadik kötet szerzője. Címe: Csordítok nyírvizet. A három közül a legérdekesebb, több nyomot hagy. Ötletei formálva fogantak, önállóbbak. A kormany- tárcsás-vezérlés mechanizmusa például egy technikai folyamatleírás tőmondatos imitációjában fejezi ki mondandóját. A Medvetopogós medvetáncot sejtet, s azt is ad, de nem amire József Attilára emlékeztetve várna az olvasó. Még az Esik áll talán a legközelebb a költői örökséghez, de elválik attól. A Siratóének, a Dal, a Megzendül, a Szekér a harangszóban... s folytatni lehetne az újraolvasásra érdemes versek sorát (nem mintha minden és maradéktalanul tetszene). A legszemélyesebbeket és legsúlyosabbakat mégis hadd említsem: Ének a széphajúért, Legalább egy kardvirágot, Munkás, A rakéták árnyékában. N. F. maradt. Halkan felizzott felületein a kék, máskor barna szonáta kerekedett ihletének forrásaiból. Nem csapongóit sem stílusban, sem helyváltoztatásban — megtalálta Szentendrét, és ahhoz hű maradt. Megmutatta, hogyan kell csöndben élni, alkotni. Így maradt nyom, érték utána. 1902-ben született Besztercebányán, mesterének Csók Istvánt és Glatz Oszkárt vallotta, 1968-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. Máskülönben csönd terebélyesült körülötte, mert ő szervezte így csöndre, szőkébb és tágabb környezetét, alig hat egyéni kiállítása nyílt életében, pedig festő volt a javából — csak festő. A műre összpontosított, csak a műre, így azok létrejöttek, és fennmaradnak. Hintaszék, Szentendre panorámája, Zsámbék, Büda — ez az élményanyaga, mellyel egész életműve ökonomikusán gazdálkodott a pontos szerkesztés és a meghitt líra együtthatóival. Göllner Miklós vonzó csöndben élt, talán ezért maradt ennyi érték utána. Téralakító plasztikák Farkas Ádám abban az értelemben szobrász, hogy számára mindig valami hiányzik a térből, melyet ő pótol, hogy legyen az anyaggal benépesült térnek szíve, központja. így keresi a holnap szobrát, hogy a teret vizsgálja, s ahol valamilyen hiányt észlel, ott és akkor alakítja képzeletének Segítségével a nem tökéletes környezetet szoborrá. Mi a szobor? Maga a táj tektonikus gyűrődéseivel, hegyek, folyók, városok ritmusával, hősi plasztika a világ, fel nem fedezett szobor, melyet az ember által létrehozott bronztömb véglegesít, koronáz. Farkas Ádám elsősorban a térrel törődik — a szobor eredmény, mely a tér hiányainak és lehetőségeinek zavarából és pompájából adódik. Előttünk áll egy alkotó, aki keresi és feljavítja a táj karakterét, szobrokkal fejezi be a tér anyaggal testesülő vonulatait, a természet gyógyítására vállalkozik az emberi szépséggel, mely nem különálFairkas Ádám: Térplasztika. ló a világ anyagi egységétől, hanem annak fokozott fináléja. Ez Farkas Adám hitvallása, programja. Kellő következetesség és szervezett, szorzott energia esetén komoly életmű születhet ebből a megdöbbenésből és belső megvilágosodásból. Ennek első fejezetét láthatjuk most a szentendrei bemutatkozáson. Inkább ötletek Érdemes megtekinteni FE Lugossy László, Wahorn András és EF Zámbó István közös munkával készült bemutatkozását. Elöljáróban annyit szögezhetünk le, hogy mindez inkább ötlet, nem mű, a holnap segédszolgálata — sziporkázói, nem megrendülés. Einsteint és Csontváryt kísérik e fotókkal és anyagkombinációkkal közösei) tervezett, munkált sorozatok. Főszereplőjük FE Lugossy László — rajta a sor, hogy a fantázia gö- rögtüzéből végre az alkotásra összpontosítson. Nem várhat sokáig, már nem a meghökken- tésre, hanem a megdöbben- tésre szükséges törekedni. Losonci Miklós i i Miért nincs, ami van? LAPPANGÓ LEHETŐSÉGEK BUDAKALÁSZON
