Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

►r*r tut. ret 1978. MÄJUS 30., KEDD A járási hivatal elnökénél Változások Dahason és vidékén Az elmúlt két esztendőnek döntő szerepe volt a já­rások és városok termelési feladatainak megvalósításá­ban. Főként azért, mert az ötödik ötéves tervidőszak első éveiben megfelelő alapot kellett teremteni a középtávú célok valóra váltásához. Különösen igaz volt ez a dabasi járás esetében, ahol a gazdálkodásban nagy részarányt képvisel a mezőgazdaság. A dabasi járási pártbizottság cselekvési programjában meghatározott főbb feladatokról Kálmán Ferenccel, az MSZMP járási végrehajtó bizottsá­gának tagjával, a járási hivatal elnökével beszélgettünk. Teret hódít az Ipar — Melyek voltak a legfonto­sabb feladatok a dabasi járás ipari termelésében? — A járás a felszabadulás előtt Pest megye egyik legel­maradottabb területe volt. Ma­napság azonban rohamléptek­kel fejlődik. A tavalyi terveket elemezve elmondhatjuk: a já­rásban az ipari termelést 6—7 százalékkal, a növénytermesz­tést 9 százalékkal, a zöldség- termesztést 15 százalékkal és az állattenyésztést 12 százalék­kal kellett fejlesztenünk. Ezt az egy-egy területen bizony kedvezőtlen feltételek ellenére is sikerült teljesítenünk. Ami­kor a járási pártbizottság el­készítette idei cselekvési prog­ramját, főként ezeket az ered­ményeket vette számba. — Az inari termelésben min­denféleképpen az élre kíván­kozik a Dabasi Nyomda mun­kája, melynek termelési érté­ke megközelítette a 150 millió forintot. Az sem lebecsülendő, hogy a nyomdák országos tan­könyv-versenyében a második helyen végeztek. A szakkia­dóknak készített tankönyvek termelési versenyében pedig elsők lettek, s kivaló vállalat cí­met szereztek. Szót érdemel a bugyi Telefongyár dolgozóinak helytállása is, akik — bár lét­számuk csökkent — mégis túlteljesítették tervüket. Szép eredményeket értek el a gaz­daságos termelésben, mintegy 300 ezer forintnyi anyagot és energiát takarítottak meg Az Öcsán tavaly mégtelepedett Fegyver ás Gázkészülékgyártó Vállalat, valamint az Épület­asztalosipari és Faipari Válla­lat helybeli üzemei nagy részt kértek a közságfejlesztési fel­adatok végrehajtásából. Az utóbbi üzem például 300 ezer forinttal segítette az ócsai óvoda építését. A mezőgazdaság élvonalában — Hogyan fejlődött az el­múlt évben a termelőszövetke­zetek és az állami gazdaság munkája? — Az 1975—76-os esztendő tudvalevőleg nem kényeztette el a mezőgazdasági dolgozókat, a tavaszi fagykárok és a szin­te példa nélküli aszály kedve­zőtlen termésátlagokat hozott. Ezzel szemben 1977-ben — mikéát másutt . is Pest me- ' gyében — kiváló évet zárt a mezőgazdaság. — Országos hírű gazdaságok működnek a dabasi járásban, említhetem az ócsai Vörös Október, a budapesti Szabad­ság. a dabasi Fehér Akác, vagy a hernádi Március 15. Termelő- szövetkezetekét, amelyek a ter­melés koncentrációjában és a szakosításban élen járnak. Ma már kialakult járásunkban a közös gazdaságok megfelelő nagyságrendje, az átlagos meg­művelt terület 3916-ról 4674 hektárra növekedett. Jelentős sikereket értek el a gazdaságok termésátlagaikkal, bár egyes növények esetében akad még tennivaló. Itt szólhatunk a ku­korica termesztéséről, melynél figyelemre méltó volt az, hogy 23 mázsáról 36-ra nőtt a hek­táronkénti termésátlag, s idén már 39 mázsára számítanak a szakemberek. Ugyanakkor ez az elképzelés elmarad a me­gyei tervektől, amelyek 45 mázsás átlagtermést irányoz­nak elő hektáronként. A föld- hasznosításnál is nagyobb fi­gyelmet kell a jövőben fordí­tanunk arra, hogy ne marad­jon bevetetlen, parlag terület, s jobban kell élnünk a másod- vetések adta lehetőségekkel. — , Az állattenyésztésben mindenféleképpen az élre kí­vánkozik a tejtermelés. A da­basi járásban az egy tehénre jutó éves tejhozam 3734 liter volt. Kiemelném az Örkényi Haladás Termelőszövetkezetet, amelyben 4742 literes átlagos tejhozamot értek el a tehenek. Problémaként szólnék a sertés- tenyésztésnél a malacélhullás- ról, amely a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezetnél tavaly meghaladta a 22 száza­lékot — A korábbinál fontosabb napjainkban a gépek — első­sorban a nagy teljesítményű berendezések — jó kihasználá­sa. E területen is akad még tennivalónk. A nagy teljesítmé­nyű erőgépeknél tavaly a Vö­rös Október Termelőszövetke­zetben 164, az inárcsi Már­cius 15. Termelőszövetkezetben 289, a Szabadság Termelőszö­vetkezetben 200 műszaknyi idő maradt kihasználatlanul. Gyarapodó községek — Mennyiben léptek előre tavaly a járás lakosságának ellátásában, milyen feladato­kat oldottak meg a helyi taná­csok? — A dabasi járásban való­ban egyre nagyobb szerepet kap. a, lakosság, 4níellátá£a. Bo­nyolítja, , dolgot, -hogy,-' óyál kivételével az állami kiske­reskedelem nem vesz részt e munkában a járásban, örven­detes viszont, hogy tavaly to­vább javult az Áfészek tevé­kenysége. Két példát monda­nék, A Dabas és Vidéke Áfész kiskereskedelmi forgalma több mint 10, az ácsaié pedig 16,1 százalékkal haladta meg a ter­vezettet. Jelentős erőfeszítése­ket lett e két szövetkezet a kö­zös gazdaságokkal együttmű­ködő háztáji kisgazdaságok termékeinek felvásárlására. Ily módon az 1976-os 64 vagon- nyi helyett 1977-ben 237 va- gonnyi árut vettek át értékesí­tésre. Megfelelően fejlődtek ipari szövetkezeteink is, ame­lyek feladatokat vállalnak a lakossági szolgáltatásban. — A járás tanácsainak gaz­dálkodásából néhány főbb tényezőt említenék. Kilenc községi tanácsunk költségveté­sében a bevétel összesen 108 millió 103 ezer forint volt. Mire fordították a tanácsok községfejlesztési alapjukat? Elkészült például az inárcsi 50 személyes óvoda, Alsónéme- diben 25, Táborfalván pedig 50 hellyel bővítették e. gyermek- intézményt. Gond azonban, hogy az óvodákban csak a gye­rekek 54 százalékát tudjuk el-'- helyezriiV’ s a: -feltétjüket : (té- , rők közül" elutasítottak ' íszáfna 434-ről 703-rá emelkedett tá- 'valy. — Az elmúlt esztendőben 454 új otthont adtunk át, s ez­zel a dabasi járás lakásállomá­nya 24 ezer 600-ra emelke­dett. Valamennyi községünk­ben jónak mondható az egész­ségügyi ellátás. Az egy-égy orvosi körzetre jutó lakosok száma átlagosan 2977. Kivétel ez alól Dabas, ahol ez a szám 3590. Elmondhatom azt is, hogy az új 17 munkahelyes járási szakorvosi rendelőintézetünk­nek a pénzügyi fedezete a da­basi nagyközségi tanács ren­delkezésére áll, s még e terv­időszakban megkezdjük a ki­vitelezését — mondta végeze­tül a járási hivatal vezetője. Virág Ferenc T»» !~I .. •• rr Tomlokoíszovo A hazai tömlőgyártás bőví tése érdekében a közelmúltban helyezték üzembe Budakalá- szon a Lenfonó- és Szövőipa­ri Vállalat gyárában a norvég gyártmányú automata vezér­lésű tömlőszövő gépet. Kovács György felvétele Tökölön Jobb közvilágítás, több áramfogyasztó Az elmúlt négy év alatt Tö­kölön kétszáznyolcvanról öt­venhatra csökkent azoknak a lakásoknak a száma, amelyek­ben még nincs villany, az év végére azonban legfeljebb húsz-harminc olyan ház lesz a községben, ahol még nem tud­nak, villannyal világítani. Ezek a házak a község külterületén vannak, nagyrészt engedély nélkül épültek, hosszú évek­kel ezelőtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lakók'bele- töípdtiéhek' ábbá, hogyd *kire- kjMÍtirWSSr vilfänyhaszna- latból, de nem törődik bele a tanács sem a jelenlegi állapo­tokba. Tervezik, hogy' jövőre, ha pénzügyi akadálya nem lesz, kiviszik a vezetéket ezek­hez a házakhoz is. Az idén háromszázezer fo­rintot fordított a tanács a há­lózat bővítésére és korszerűsí­tésére. A község két főútvona­la, három és fél kilométer hosz- szúságban már jobb megvilá­gítást, kap, az elavult közvilá­gítási rendszert higanygőzlám­pákkal váltották fel. Már sze­relik a villanyt mintegy hét­száz méter hosszúságban a le­ágazó utcákban, az idén ezt a munkát is befejezik. A közvi­lágítás további korszerűsítése attól függ, hogy a tanács köz­ségfejlesztési alapjából mennyi jut erre a célra. A láthatatlan vendéglátók A siker titka: a jé konyha Alakuló brigád a fazekak mellett Hogy milyen szívesen járunk valamelyik étterembe, az jó­részt attól függ, figyelmes-e a kiszolgálás és nem utolsósor­ban, hogy milyen a konyha. Főképp ez utóbbin múlik, ér­demes-e újra felkeresni egy- egy éttermet, kisvendéglőt. Elsősorban külföldiek Most a Dunakanyar kedvelt kirándulóhelyén, Visegrádon két konyhát mutatunk be ol­vasóinknak. Az egyik a Silvá- nus szállóé, a másik a falu fő­utcájában a Diófa vendéglőé. A két étterem teljesen más jellegű. Az egyik nem is any- nyira másodosztályú áraival, mint inkább nagyságával, elő­kelőségével riasztja a turistá­kat, jobbára küliöldiek láto­gatják, pedig Bognár József, éttermi főnök szerint nem túl drágák ételeik. Hegyi étterem lévén nem étkeznek náluk rendszeresen, alkalmanként pedig a 26—100 forintos étel­árak nem megfizethetetlenek. Az étteremben harmincán dolgoznak, közülük nyolcán sütnek, főznek. A séf, azaz a főszakács helyettese, Tóth Sán­dor fiatal, mindössze 20 esz­tendős. Tőle tudom, hogy bri­gádalakításra készülnek. — Már két szocialista brigád van a szállodában, a Duna­kanyar elnevezésűt a portások alakították, a Mátyás király szocialista brigád a szállodai személyzetből verbuválódott Mi azért foglalkozunk a bri­gádalapítás gondolatával, mert körülbelül másfél éve, hogy összekovácsolódott a gárda, megszűnt a ki-be lépés, ismer­jük egymást. A zömök fiú figyelme egy percre sem lankad beszéd köz­ben. A szeme állandóan a tűz­helyen rotyogó ételen, amelyet időnként megkavar. E „pró­zái”, mindenpapos szakács- munkán túl számtalan' izgal­mas feladat adódik a Silvánus- ban. Erről így vall: — Azért szeretek itt dolgoz­ni, mert számtalan lehetőség nyílik a legapróbb, legrejtet­tebb szakmai fogások elsajátí­tására, tudásunk csillogtatásá­ra. — A vendégekkel a szaká­csok nincsenek közvetlen kap­csolatban. Tolmácsolják-e a felszolgálók, hogy ízlett-e az étel? — Természetesen. De előfor­dult, épp a héten, hogy meg­tapsolták a cukrászunk képvi­selőfánkját. Ennél nagyobb el­ismerést azt hiszem, nem kap­hatunk. A fiatal szakácsnak a Pan­nónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat az első munkahelye. Vállalaton belül azonban már többfelé dolgozott Szekszárd, Fonyód, Siófok után került Vi- segrádra, ahol nagyobb önálló­ságot kapott. Példaképe a szekszárdi Gemenc szálló konyhafőnöke, Kovács János, akinek ízei, mint mondja, u toléyhetetlen ek. Orbán Jenő, az étterem igaz­gatója arról számol be, hogy néhány napon belül elkészül az új mosogató, átrendezik a konyhát szervezettebbé válik a munka, az ételek készítése során a szakácsok, felszolgálók nem keresztezik majd egymás útját Szívvel-lélekkel A Silvánusszal ellentétben a Diófa vendéglő igazi turista- paradicsom. A győri, a miskol­ci, a pécsi és a szegedi IBUSZ küldi ide vendégeit, de szíve­sen betérnek külföldiek is a hangulatos, magyaros kisven­déglőbe. A III. osztályú helyen az árak igazán mérsékeltek, egyetlen, 21 forintos sültön kí­vül valamennyi étel 16 forint­nál olcsóbb, s igazi házias éte­lek készülnek a kisebb konyha nagyságú tűzhelyen. A széntü­zelésű tűzhelyet a szakácsnő, Izsák Antalné fűti, aki napon­ta 150—200 adag ételt főz. Az alumínium lábasok és faze­kak serege sorakozik a tűzhe­lyen. "í«i1 — Mi a titka a finom ízek­nek? — Elsősorban, hogy szívvel- lélekkel csinálja a szakács, másodsorban, hogy ne dekáz- zák ki számára a fűszereket, a cukrot... Mi úgy gazdálko­dunk, mint otthon a háziasz- szony, — Mit főz a legszívesebben? — A hortobágyi palacsinta a specialitásom. — Mestere a bakonyi sertés­bordának és a parasztbordá­nak is — teszi hozzá SchleÜ Lászlóné üzletvezető. — És mit eszik a legszíve­sebben ? — Szilvásgorpbócot, lekvá­ros derelyét, mindkettőt mák­ba hempergetve. — A család szereti a főztjét? — Igen, pedig néhány évvel ezelőtt még nagy család volt a miénk, 7—8 ember ízlésének megfelelni nem is olyan köny- nyű. Ma már csak hárman va­gyunk. ... A vendéglő receptjei a fő­nökasszonyé, ' Julikáé, aki gyakran maga is főzőkanalat ragad. A vendégek pedig — le­hetnek csehek, lengyelek, né­metek, s hazaiak — többnyire megfogadják, ha Visegrádon járnak, visszatérnek ide. Czibor Valéria Arumintavásár Hetedik napja időztem már Calandria hasonnevű fővárosában, ismerkedtem a szép kis ország egyszerű, becsületes és dolgos népének életével. Eddig is sok szépet és hasznosat láttam már, mégis nagyon megörültem, amikor állandó, kí­sérőm és tolmácsom bejelentette, hogy búcsúzóul elvisz a Calandriai Tavaszi Vásárra, amelyet minden évben meg­rendeznek, az ország ipari fejlődésének tükröztetésére. A kiállítást a város ke­leti határán fekvő vadregőnyes tó part­ján rendezték meg, nem éppen nagy te­rületen, de egy fél nap azért kellett hoz­zá. hogy az ember minden látnivalót megnézzen. Kísérőm először a könnyűipar termé­keivel ismertetett meg. Pavilonról pavi­lonra járva, szerényen, de mégis bizo­nyos büszkeséggel mutogatta a caland­riai ipar különböző produktumait. Lát­tunk egyszerű, de kifogástalan kivitelű tökgyalut, ízléses étkészleteket, háztar­tási robotgépet, fából készült bútorokat,. motorkerékpárt és triciklit, villanybo­rotvát és még sok más olyan tárgyat, amilyeneket általában az ilyen kiállítá­sokon bé szoktak mutatni. Mégis, ben­nem valamelyes hiányérzet támadt; mert nem láttam például fotocellás, vagyis fényhatásra működő vízcsapot, amely alá csak oda kell tartani a kezet és már folyik is a víz; csupán olyan vízcsapot láttam, amelyeket a szokott módon még kell csavarni, hogy vizet kapjon az ember belőlük. Műanyagból készült, különlegesen olcsó és praktikus szobaberendezést se találtam a vásáron. Mint zenekedvelő ember, különösen fel­^JJ’allatlan cloíaoL fokozott érdeklődéssel léptem be a hangszerkiállítási csarnokba; azt hittem, hogy itt. megismerkedhetek a jövő ze­néjével. Csalódással kellett azonban megállapítanom, hogy itt is csak az ál­talánosan ismert hangszerek találhatók; sőt a teremben, a zeneszerszámok fölött egy táblán ezt a kiábrándító felírást ol­vastam; A JELEN ZENÉJE. Látogatásunk befejeztével nem tud­tam megállni, hogy a kötelező udvarias­ságot . félretéve, meg ne kérdezzem sze- retetre méltó vezetőimet: mi a célja en­nek a kiállításnak, hiszen semmi meg­lepő, különösebben újszerű tárgyat nem tettek közszemlére. C'ceroném nem vette sértőnek kíván­csiskodó sómat, mert kedves mosollyal válaszolt: — A vásár színvonala valóban eléggé szerény, nem is tükrözi kellőképpen Calandria ioari fejlődésének tervbe vett és már a közeljövőben valósággá váló méreted, ezzel szemben azonban minden olyan áru, amit ön itt látott, az ország bármelyik szaküzletében mindenkor megvásárolható. Szerencse Megint olvastam valami érdekeset az újságban. A legutóbb kibocsátott boríté­kos sorsjegy árusításának első napján húszezer forintot nyert egy szerencsés fiatalember. .Amikor a bankban felvette a nyereményt, elmondta, hogy éppen jól jön neki a pénz, mert lakásépítkezésbe fogott, és a,20 ezer forint is könnyít az anyagvásárlási gondjain. Ez a nyilatkozat újabb értékes adattal szolgált nagyszabású tudományos gyűj­tésem számára. Megállapításom szerint ugyanis eddig még minden nyertes, le­gyen totóról, lottóról, kölcsönkötvényről vagy bármilyen más nyereményről szó, kivétel nélkül úgy nyilatkozott, hogy va­lamilyen okból éppen jól jött neki a pénz. Ezekből a megnyilatkozásokból azt a fontos következtetést szűrtem le, hogy a szerencse sohasem a vak véletlen mű­ve, hanem éppen ellenkezőleg: irányí­tott valami, s ez mindig ott üt be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá. Minthogy azonban valamely tudományos tézis felállítására meggyőződésem sze­rint csak a leglelkiismeretesebb kutató­munka szolgálhat alapul, ezért az eset­leges ellenvéleményre is kíváncsi va­gyok. Éppen ezért felkérem azokat, akik az utóbbi években valamilyen sorsolá­son nagyobb összeget nyertek és ez nem jött volna jól nekik, sőt egyenesen rosz- szul jött, keressenek velem levélben kapcsolatot, hogy hézagpótló munkának számítható adatfeldolgozásom az eset­leges kivételekre is kiterjedhessen. Heves Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom