Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

%töriap 1978. MÁJUS 28., VASARNAP Pohár — automatához A Borsodi Vegyi Kombinát műanyagfeldolgozó gyáregy­ségében angol gépek alkalmazásával havonta kétszázezer da­rab különböző űrtartalmú műanyag poharat gyártanak, ame­lyekkel naponta találkozunk az automatáknál. Űjabb gépek vásárlásával még az idén tovább növelik ezt a mennyiséget. Marek Attila (elvétele Telített utak 700 kilométer sugarú körben Megoldás: az autópálya-program A prognózisok birtokában minden • korábbit meghaladó összeget, -35,5 milliárd forintot költ a népgazdaság az utak korszerűsítésére ebben a terv­időszakban. Természetesen az összeg tartalmazza autópálya­programunk költségeit is. Az agglomerációban Az autópálya-építés: létér­dek, mivel az idő valóban pénz. A gyorsforgalmi útháló­zat kijelölésénél — a körül­ményeket figyelembe véve — az a szempont érvényesül, hogy majdan a közúton köz­lekedők a leggyorsabban, a legrövidebb úton érhessék el távoli céljukat. Ezzel üzem­anyagot takaríthatnak meg és nő a gépkocsik élettartama. Nem mellékes idézni a bal­eseti statisztikákat sem. Na­gyon beszédesek. A biztonságos közlekedés alapfeltétele a mo­dern úthálózat. A nemzetközi tapasztalatok szerint az autó­Tűzoltó-centenárium Albertirsán Mindig elsőként érkeznek A Tűzrendészeti Közlöny 1928 novemberi számában ír­ták: „Alberti és Irsa községek folyó évi október hó 14-én já­rási tűzoltóversennyel egybekö­tött emlékünnepélyt rendez­tek az önkéntes tűzoltótestület 50 éves fennállásának évfor­dulója alkalmával, A díszköz­gyűlés után folyt le a járási tűzoltóverseny, amelyen kitűnt, hogy a monori járásban ható­ságaink a tűzrendészet fontos­ságától áthatva, megértéssel és szeretettel támogatják az ön­kéntes tűzoltótestületeket.. S egy másik idézet lapunk idei május 7-i számából: „Az albertirsai önkéntes tűzoltó­egyesület első alapszabályá­nak sorai között--olvadható- az alapítás dátvma; 1878. A ma 33 tagot számláló tűzoltóegyesület fennállásának 100 éves évfor­dulóját ünnepük Albertirsán... A nagyközségi tanács díszter­mében tartottak tegnap ünnepi emlékülést, amelyen Kiss Fe­renc tanácselnök méltatta a centenáriumát köszöntő egye­sület tagjainak önkéntes és ál­dozatos munkáját... Ma reg­gel 9-kor a felnőttek és ifjak tűzoltóversenyével folytatódik a rendezvénysorozat.” Ugrás — ponyvába Máthé Béla nyugdíjas: — ötvennégy esztendeje lép­tem be önkéntes tűzoltónak, most taposom a 72. évemet. Annak idején — itt is szület­tem — az iparosság képvisel­te a tűzoltókat. Jómagam is szíjgyártó és nyerges voltam... — Szép volt az önkéntesek élete: saját fúvószenekar, kü­lön nyári fehér-kékcsíkos és téli posztó egyenruha, réz- gombos, no meg a sisak ... Volt égy pénztárunk is, a betyár­kassza. Aki késett a gyakorlat­ról, fizetett 40 fillért. Egy-egy délutánon aztán együtt mulat­tuk el a betyárpénzt... — Lóvontatású Köllberg- feeskendőinkkel mentünk a tűzhöz. Akadt belőle akkori­ban sok: közel voltak a szé- rűskertek, a kazal meg köny- nyen lobbant. — Először? Huszonkét éves koromban ugrottam ablakból ponyvába. Egy kispesti tűzol­tóversenyen tréfálkoztak a töb­biek, hogy merem-e? ... Mer­tem. Egy hordó sörért. — A körülmények? Füst el­len legföljebb a vizes zsebken­dő. Mielőtt a tűzbe mentünk, lelocsoltuk magunkat. Volt úgy is, hogy ló híján magunk húztuk a kocsit. Mások voltak akkor a tüzek: minden názon nádtető, gyakorta gyulladt ki a kémény... — Nem, soha sem égtem meg, mégcsak perzselést se kaptam. Igaz a cipőm egyszer odalett. Heten nyomták a vizet. Ezerkilencszázhuszonkilencben bementem a Gubáék portájá­ra egy hároméves gyerekért. Alighogy kiértünk már le is szakadt lángolva a mennyezet. De senki sem tartotta közü­lünk dicsőségnek: ez volt a kö­telességünk. Szervezett erő Újvári András, Pest megyei tűzoltóparancsnok: — A Bach-korszak alatti po­litikai bizalmatlanság, s a szer­vezett erőtől való félelem miatt csak az 1867-es kiegyezés után kezdődhetett el hazánkban az önkéntes tűzoltóság szervezése. Az albertirsai egylet az elsők között jött létre. (Csak a szem­léletesség okáért: ma megyénk­ben tízezer az önkéntes tűzol­tók és a tűzvédelmi munkát segítők száma.) . Kis Ferenc tanácselnök, az albertirsai önkéntes . tűzoltó- egyesület elnöke: — Még 1827-ben történt, hogy Irsa porig égett. A tűz­vész okát firtatva arra követ­keztethetünk, hogy nemcsak az akkoriban tűzveszélyes épít­kezési és tetőfedési módok ját­szottak közre, hanem a tűz­védelmi szervezet hiánya is. ötvenegy évvel később Alber- tin és Irsán a társadalmi szer­vezetek közül elsőként a tűz­oltótestületet hívták életre. — Szűkszavú az első alap­szabály. Leírja, hogy céljuk a tüzek oltásán kívül a segítség- nyújtás veszélyhelyzetekben. Rögzíti a tagok, s a pártolók jogait, kötelmeit. Más írásos feljegyzés is alig akad: a meg­alakulás harmincadik évfor­dulóján tartott zászlóavatásról, s az azt követő ünnepélyről ránkmaradt hirdetési szöveg például. „A tiszta jövedelem a tűzoltó szerkocsi beszerzésére fordíttatik, ■ miért is felülfize- téseket nagy köszönettel foga­dunk és hírlapilag nyugtázunk... — A testület tagjának, vagy akár pártolójának lenni — ran­got jelentett akkoriban. A tűz­oltók egymást tanították baj- társiassá.gra, fegyelemre és persze szakmai tudnivalókra. Felszerelésük a felszabadulásig alig gyarapodott. Mégis a vi­lágháború idején a község pol­gárait védő légoltalmi szer­vezet az önkéntes tűzoltóegy­letre épült. Talán, mert tagjai minden vész esetére felkészült, bátor emberek voltak. — A következő emlék már 1951-ből való: A felszabadulás utáni első országos tűzoltóver­senyen, melyet a Margitszige­ten tartottak kocsifecskendő- szereiésben második helyezett lett Albertirsa. Kötelez az egyenruha — Az adatunk most is ke­vés — mondja Kis Ferenc. — Évente négy-öt tűzeset törté­nik a faluban, s elsőként mi érkezünk többnyire. De azt nem tudom megmondani, hogy pontosan hány tüzet oltottunk az elmúlt években ... Jobbak a körülményeink is: a házakat már cseréppel fedik, inkább a két termelőszövetkezet okoz állandó s a Di­gondot. Az aratáskor a tűzvédelmi ügyelet, mitrov Tsz-bén, a Szabadság Tsz-ben is önkéntesek állnak készenlétben. Megelőző mun-! kát is végzünk: évente 50—70 lakóházat ellenőriznek a tűz­oltó egyesület tagjai. — Tizennyolc év alatt 55 tűz­eset történt Albertirsán. Az önkéntesek a tüzek többségé­hez elsőként érkeztek, s nem egyszer emberi életeket is mentettek az anyagi értéken kívül — sommázta az adatokat Üjvári András. — Ma is úgy vagyok: a tűz­oltók között érzem jól magam — vallja Máté Béla. — Igaz, ’most minden más. Csepel 350-es tűz<>ltoáütóval vonul­hatunk a lángokat oltani, a fecskendősugár pedig olyan erős, hogy a tetőt is megemeli. A mai eszközök bizony jobbak, nem kell csáklyával szétkap­kodni a zsúptetőt... — Magam vagy hetven tűz­nél segítettem, de még nem mondom, hogy elég volt. Az egyenruha kötelez. Ha félreve­rik a harangot, ma is mindig sietek a tűzoltószertárhoz ... Ha Albertirsán félreverik a harangot, akkor harminchár­mán igyekeznek a bajbajutot­tak segítségére, a lángok meg­fékezésére. Egy kongatás — kelet, kettő — dél, három — nyugat. Ha négyet kondui, északra van a tűz ... Vasvári G. Pál pályákon tizedannyi baleset történik csak, mint a többi úton, holott az előbbiek át­eresztőképessége többszöröse az utóbbinak. Az autópályaépítéshez alig­ha szükséges híveket toboroz­ni. A szakemberek pontos me­netrendet dolgoztak ki. Első­ként azt határozták el — s ez összhangban van az ország te­lepülésszerkezetének átalaku­lásával —, hogy jobb közúti kapcsolatot teremtenek a fő­város és a kiemelt megyeköz­pontok között. Fontos teendő­nek tekintik Budapest tranzit- forgalmának csökkentését, s vele párhuzamosan a fővárosi agglomeráció közlekedésének segítését is. E célokat szolgál­ja majd a tervezett autópálya­körgyűrű rendszer, Budapest határában. Gödöllőig még idén Az alapelveknek megfele­lően, a negyedik ötéves terv eredményeire alapozva, a nép­gazdaság teherbíróképességét figyelembe véve hagyta jóvá a kormány 1985-ig, a fejlesz­tés beruházási javaslatát. Eszerint a legfontosabb irá­nyokban, 13,4 milliárdos érték­ben, 206 kilométeres hosszú­ságban épül autópálya. Kiépül az M 1-es Budapest—Tatabá­nya—Győr között, az M 3-as Budapesttől Gyöngyösig, vala­mint az M 5-ös a főváros és Kecskemét közötti szakaszon. Talán nem érdektelen is­mertetni a részeredményeket sem. Tavaly ősszel, az előírt ütemezésnél valamivel koráb­ban átadták a forgalomnak az M 1 félautópálya Komárom— Győr közötti szakaszát. Már épül a Tatabányát elkerülő 20 kilométer hosszúságú teljes autópálya és ugyancsak az M 1-esen Törökbálintnál egy rövidebb szakasz. Mindkettőt két év múlva vehetik birto­kukba a közlekedők. Az idén ősszel megnyitják az M 3-asnak — hazánkban elsőként teljes szélességben épülő — Buda­pest—Gödöllő közötti részét. Két év múlva pedig már Hat­vanig haladhat ezen a forga­lom. Javában dolgoznak az építők Hatvan és Gyöngyös között, valamint az M 5-ösön is. A program 1980-ig előírt teljesítésével az évtized végén 150 kilométeres teljes és 81 kilométernyi félautópályával rendelkezünk majd, s ezzel el­érjük a közepes európai ellá­tottsági szintet. Ez máris meg fogja változtatni a közúti köz­lekedést a fővárostól számított 70—120 kilométeres körzetben. Persze, figyelembe kell ven­ni a Közúti Közlekedési Tudo­mányos Kutató Intézet alapos felmérését is; vizsgálatai sze­rint a mai főútvonalak Buda­pest száz kilométeres körzeté­ben a következő évtized első éveiben teljesen telítődnek. Gyorsforgalmi Vácig A vizsgálat nagy segítséget adott az országos gyorsforgal­mi úthálózat programjának kialakításához. Ismeretében előreláthatólag 1990-ig meg­épül az M 1-es Budapest—He­gyeshalom, az M 2-es Buda­pest—Vác, az M 3-as Budapest —Miskolc, az M 4-es Budapest —Szolnok, az M 5-ös Buda­pest—Szeged—országhatár, az M 7-es Budapest—'Balaton- keresztúr és az országhatár, az M 71-es Szabadbattyán—Ti­hany, illetve Veszprém kö­zött. Félautópályaként pedig megépül a budapesti körgyű­rű. A helye biztosítva van, idejében kimondták körzeté­ben az építési tilalmat. F. Gy. Őrzik és gazdagítják Hasznos pingálók Több mint húsz éve hirdetői a Duna menti táj népművésze­tének a világjáró kalocsai pin- gálóasszonyok. A magyar he­tek, külföldi kiállítások elma­radhatatlan szereplői befejez­ték tavaszi turnéjukat. Már­cius eleje óta — egymást vált­va — hat országban — Bel­giumban, Ausztriában, az NSZK-ban, Finnországban, Franciaországban és a Kanári­szigeteken — mutatták be egyedülálló művészetüket. Már érkeznek az újabb meghívá­sok, s ősszel folytatják turné­jukat. Az „íróasszonyoknak” nagy részük van abban, hogy újra virágkorát éli Kalocsa-vidék népművészete: nemcsak őrzik, hanem gazdagítják a táj mo­tívumkincsét. A fantáziadús, élénk színű hímzések egyre ke­resettebbek, jelenleg is 16 tő­kés ország vásárolja. Húsz év óta megrendelői a franciák, ahefvá az idén hatmillió forint értékű térítőt, kalocsai blúzt exportálnak. A növekvő igé­nyeket 1400 hímzőasszony ál­landó foglalkoztatásával elégí­ti ki a Népművészeti Háziipari Szövetkezet, amely az idén ün­nepelte 25 éves jubileumát. Gémek/ kócsagok Költenek a féltve őrzött ma­darak Európa egyik legna­gyobb madárrezervátumában a Fertő tavon. A magyar és osztrák szakaszon egyaránt nagy tömegben fészkelnek a ritka madarak. A határ köze­lében levő nagykiterjedésű sandeki madárszigeten mint­egy 300 pár kócsag, szürke-, vörös- és kanalas gém rakott fészket. Az első tojásokból már kikeltek a fiókák. A fész­kelő és költő védett madarak nyugalmára mindkét ország természetvédelmi szakemberei féltő gonddal ügyelnek. Sikkasztás, rablómesével Bátorítok: a gazdálkodási szabálytalanságok A Bóbis-ügy, amelyet közel egyéves procedúra után nem­rég zárt le jogerősen a Pest megyei Bíróságon dr. Papp Ferenc tanácsa, manapság nem egyedi história. Olyan bűnper, amelynek ugyan csak két vádlottja volt, de valójá­ban egy egész gazdálkodási mechanizmus súlyos szabály­talanságait leplezte le. Hatvanezerrel kezdődött Az ügy központi figurája, Bóbis József, 1974-ben került a Vác és Vidéke Áfész-hez. A 29 éves férfi pénzügyi mani­pulációinak hosszú sorát még 1975-ben kezdte el, amikor is nem számolt el a szövetkezet­nek a vácrátóti termelőktől beszedett hatvanezer forinttal. Ezt az adósságot később egy jogtalanul felvett összegből ugyan megtérítette, de hama­rosan az utóbbi summát is fedezni kellett... s ezután újabb és újabb eladminisztrált bevételekben és meghamisí­tott iratokban gyűrűzött to­vább, folytonosan növekedve a kezdeti sikkasztás. Bóbis számviteli bűvészkedése 1975 —77-ig valóságos tengeri kí­gyóvá növekedett, a két év alatt 459 ezer forint folyt át szabálytalanul a vádlott kezén s ebből immár 160 ezernek nem volt fedezete. Újítások, találmányok Feltétel az alkotó tevékenység Az Országos Találmányi Hi­vatal egy technikusnak bizo­nyos szerkezetre vonatkozó ta­lálmányára szabadalmi oltal­mat adott. Ez ellen egy gyár felszólalt és a határozat meg­változtatását kérte. Arra hi­vatkozott, hogy a szabadalmi bejelentés szerinti megoldás nem elégíti ki sem az újdon­ság, sem a haladó jelleg köve­telményeit. A rendelkezésre álló előzmények alapján szak­ember feltalálói tevékenység nélkül is eljuthatott a bejelen­tett megoldáshoz. A találmá­nyi értéknek tekintett elemek megtalálhatók korábbi publi­kációkban, ami pedig újnak tűnik, annak nincs lényeges műszaki hatása. Csak a formai kialakítás látszik újszerűnek, de ezt is a korábban megjelent közlések lerontják. Mind a találmányi hivatal, mind az ügyben első fokon ítélkező bíróság a felszólamlá- si kérelmet elutasította. Fel­lebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a hivatal határozatát hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. A végzés indoklása szerint a feltaláló hangoztatta: o fel­hozott előzményi adatokból a bejelentés szerinti megoldás nem volt megismerhető, ilyet azelőtt sehol sem alkalmaztak. A haladó jelleg tehát megál­lapítható. Ezzel szemben a fel­szólaló vállalat azt állította, hogy a szabadalmi bejelentés­ben foglalt megoldást nem­csak a saját, de más vállalatok szakemberei is ismerik. — Az Országos Találmányi Hivatal eljárása és határozata nem terjed ki a felszólamló ál­tal felsorolt valamenyi szem­pont megvizsgálására, az új­donság kérdését is csupán for­málisan értékelte — állapítot- .a meg a Legfelsőbb Bíróság. — Az elsőfokú bíróság eljárá­sa sem volt alkalmas ezeknek a hiányoságoknak pótlására. Újdonság megállapításához nem elegendő a korábbi és a védeni kért megoldás közötti eltérések formális megállapí­tása. A találmány szellemi al­kotás, ezért minőségileg új megoldásra van szükség. Azt kell vizsgálni, hogy a korábbi újdonságrontó adatok alapján a találmány létrehozásához milyen alkotó jellegű tevé­kenységre volt szükség, s az mennyiben haladta meg a szakembertől elvárható műkö­dést. Erre sem az Országos Találmányi Hivatal határoza­tában, sem az elsőfokú bíróság végzésében nincsenek adatok. — A találmány az eddig is­mert megoldások továbbfej­lesztése és eltér a korábbi ha­sonló szerkezetektől. A hiva­tal és az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta a be­jelentésnek megfelelő megol­dás által elért többlethatást és haladó jelleget. További hiányosság, hogy a hivatal a nyilvános gyakorlatba vétel kérdésével eyáltalán nem fog­lalkozott. Az észlelt hiányos­ságokat az új eljárásban keli pótolni. A sikkasztássorozat színhe­lye aligha véletlenül volt ép­pen a Vác és Vidéke_ Áfész, hiszen mint a bírósági' ítélet megállapította, a szövetkezet a legképtelenebb számviteli és pénzügyi lazaságokkal tette lehetővé a bűncselekmény el­követését. Az Áfész többek között nem egy leltárt csak formálisan tartott meg, s ma­ga a vádlott a vezetők utasí­tására egymással összeférhe­tetlen állásokat töltött be: Bó- bisnak a felvásárlónak, Bóbis az osztályvezető volt a főnö­ke... Ez utóbbi minőségben kért egy alkalommal Bóbis beosz­tottjától, a raktáros Tóth Já­nostól suba alatt 61 ezer fo­rintot a raktári ellátmányból éppen aktuális adósságainak megfizetésére. Később azon­ban ennek az összegnek is csak egy része térült meg s így a fővádlott magával rán­totta a bűnügybe régi barátját, Tóthot is, akinek pedig tulaj­don kezéhez nem tapadt egyetlen fillér sem. Átlátszó védekezés Bóbis a tárgyaláson pana- mázását azzal indokolta, hogy 1975 decemberében Vácott le­ütötték s elrabolták tőle a szö­vetkezet 90 ezer forintját. A hiteles tanúval nem bizonyí­tott és mindeddig érthetetle­nül elhallgatott történetet a bíróság védekezésként nem fogadta el és Bóbis Józsefet jogerősen két év nyolc hónapi börtönre, valamint 40 ezer fo­rint pénzbüntetésre ítélte. Tóth János büntetése egyévi börtön és 10 ezer forint pénz- büntetés, de a szabadságvesz­tés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztették. A vádlottakat ezenkívül a bíró­ság kötelezte a mindeddig meg nem térült ötvenezer fo­rint hiány megfizetésére is. B. E. > <

Next

/
Oldalképek
Tartalom