Pest Megyi Hírlap, 1978. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

2-yúritm 1978. MÁJUS 28., VASARNAP Washington Eromiko a Fehér Házban Előrelépés a tárgyalásokon A szavannák országa Bővülnek a magyar-ntozambiki kapcsolatok James Carter amerikai elnök és Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szombaton négy órán át tárgyalt a Fehér Házban a SALT-egyezményről és világpolitikai kérdésekről. A tanácskozás után a ßzovjet külügyminiszter bizonyos ha­ladásról számolt be. A szovjet külügyminiszter helyi idő szerint reggel nyolc órától tárgyalt a Fehér Ház­ban. Az eredetileg kétórásra tervezett megbeszélések délig tartottak. Gromiko, miután amerikai kollégája, Cyrus Vance kíséretében távozott, maga kezdeményezte, hogy a Fehér Ház kertjében nyilatkoz. zanak a sajtónak. Gromiko a hadászati íegy- rerzetkorlátozás megoldásra ráró kérdéseiben rámutatott: a részletekben való haladás még nem jelenti, hogy az adott kér­déseket egészükben megoldot­ták volna. A szovjet külügy­miniszter — a környezetre utalva — szétágazó fakoroná­hoz hasonlította a SALT prob­lematikáját: a bonyolult kér­désekben csak fáradságos, ap­rómunkával lehet előrejutni. Azt a véleményét hangoztatta, hogy az amerikai fél, Carter elnök is egyetért ezzel a meg­közelítéssel. A szovjet külügyminiszter nem fogadta el azt a (kérdés­ben megfogalmazott) álláspon­tot, hogy a két nagyhatalom nézetei Afrika vonatkozáséban teljesen ellentétesek. Vannak természetesen nézetkülönbsé­gek, mondotta, de — a Szovjet­unió véleménye szerint — az amerikai kormány információi a Szovjetunió afrikai szerepé­ről nem helytállóak. „Nem tar­tunk igényt Afrikára, sem an­nak bármely részére" — mon­dotta Andrej Gromiko, aki a rhodésiai kérdés békés megol­dásáért, a többségi uralom megteremtéséért szállt síkra. Gromiko és Vance közvetle­nül a fehér házi tárgyalások után a külügyminisztérium épületében munkaebéden foly­tatja tanácskozásait. Jimmy Carter amerikai el­nök pénteken háromórás mun­kavacsorát adott a Fehér Ház­ban Giscard d’Estalng francia államelnök tiszteletére. A ki­adott rövid közlemény szerint a két elnök „a személyes barát­ság és a kölcsönös megértés szellemében” tanácskozott, töb­bek között „összehangolt afri­kai akciókról”. Szombat este a vietnami fővárosban a külügyminiszté­rium szóvivője nyilatkozatot ismertetett, amely hangsúlyoz­za, hogy a kínai sajtó szaka­datlanul folytatja a tényeket figyelmen kívül hagyó propa­gandáját a Vietnamban élő kí­naiak problémájával kapcso­latban. A vietnami külügyminiszté­rium szóvivőjének nyilatkoza­ta kiemeli: a Vietnamban élő kínaiak ügyében a két párt központi bizottsága megállapo­dott abban, hogy Vietnam pártjának feladata az ország­ban élő kínai származásúak fokozatos vietnami állampol­gárságának rendezése. 1961 ja­nuárjában a VDK külügymi­nisztériuma elfogadta a kínai nagykövetség javaslatát, amely szerint a Vietnamban élő kí­naiaknak a jövőben a kínai nagykövetség nem ad útlevelet. A vietnami fél mindig tisz­teletben tartotta a fenti meg­állapodást A nyilatkozat a továbbiak­ban utal a Kambodzsa által Vietnam határai ellen indított agresszív, véres háborúra. 1977. december 31-ét követően, amikor Kambodzsa nyílt tá­madást indítótt Vietnam ellen, a VSZK-ban élő kínaiak égy része suttogó propagandát kez­dett arról, hogy Kína állítólag Kambodzsát támogatja Viet­nammal szemben, és hogy Zaire Újra indul az élet Kolweziben Zaire déli részének rézbányá­szati központjában, a harcok sújtotta Kolweziben az élet lassan visszatér normális ke­rékvágásába, bár a szemtanúk szerint a város utcáin a zaire-i kormánycsapatok katonái to­vábbra is zaklatják a lakossá­got, fosztogatják a járókelő­ket. A francia ejtőernyősök pénteken folytatták hajtóvadá­szatukat a becslések szerint még 500 harcban álló felkelő után. „nagy háború tör ki Kína és Vietnam között, és a Vietnam­ban élő kínaiak szenvedni fog­nak. Ezért minél sürgősebben kell távozniuk Vietnamból”. „A kínai kormány visszahívja az ország határain túl élő kí­naiakat, s aki nem tér haza, áruló stb.” A szóvivő a továbbiakban hangoztatta, hogy a független­ségért és a felszabadításért ví­vott hosszú harcban csakúgy, mint a szocializmus építése so­rán, Vietnam pártja és kor­mánya mindenkor a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján állt. Politikánk — emeli ki ezután a nyilatkozat — mindenkor következetesen a Kínával való barátság és együttműködés erősítésére irányult, és azt óhajtjuk a jövőben is. Vannak különbségek, vitás kérdések egyes szocialista országok, így Vietnam és Kína között is. Ezeket békésen, tárgyalások útján kell rendezni. A viet­nami fél ebből kiindulva azt javasolja Kínának: szüntesse be a propagandakampányt, amely kárt okoz a barátság­nak, és a két kormány képvi­selői mihamarabb találkozza­nak, hogy megoldást találja­nak a Vietnamban élő kínaiak problémájára a barátság szel­lemében, összhangban a két ország népeinek érdekeivel. Brezsnyev látogatása előtt Szovjet és csehszlovák kommentár A TASZSZ hírügynökség szombaton kommentárban fog­lalkozott a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kor­mányküldöttség küszöbönálló csehszlovákiai hivatalos, bará­ti látogatásával A látogatás — mutat rá a kommentár — rendkívüli je­lentőségű esemény, amely újabb lépést jelent a két or­szág kommunista pártja kö­zötti testvéri kapcsolatok fej­lesztésében, a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti politi­kai, gazdasági, tudományos­műszaki együttműködés kiszé­lesítésében. Leonyid Brezsnyev kedden kezdődő csehszlovákiai látoga­tása alkalmából a szocialista közösség országainak együtt­működéséről közölt vezércik­ket szombaton a Rudé Právo. A lap rámutat: ezeknek az országoknak testvérpártjai azt vallják, hogy saját országaik fejlődése elválaszthatatlan az egész szocialista közösség ere­jének és egységének szi­lárdításától. Nyugat-Berlin a hét végét a rendőrség összpontosított ak­ciójának lázában éli végig. Szombat délelőtt külső segít­séggel megszökött Nyugat- Európa egyik legbiztonságo­sabbnak hirdetett börtönéből, a Moabiti fegyházból Till Me­yer, az úgynevezett „Lorenz- per” egyik vádlottja. A szökés­ben közreműködött 2 nő ügy­védi igazolvánnyal jutott a börtönbe, s a 34 éves Till Me- yernek védőügyvédje mellől sikerült úgy megszöknie, hogy egy fegyőrt rövid időre túszul ejtettek, s a lábán meg is se- besítették. Meyernek és segí­tőinek az azonnal elrendelt riadó ellenére sikerült a bör­A 783 ezer négyzetkilomé­ter kiterjedésű Mozambikot Tanzánia, Malawi, Zambia, Rhodesia, a Dél-afrikai Köz­társaság, Szváziföld, valamint az Indiai-óceán határolja. Fő­városa: Maputo. (Lourenco Marques.) A mintegy 10 millió lakosú, trópusi éghajla­tú ország területének nagy része szavanna. Kultúrnövé­nyeket elsősorhan a folyóvöl­gyekben és részben a fennsí­kon termesztenek. 1951-ben Portugália — töb­bi afrikai gyarmatával együtt — Mozambikot is tengerentú­li tartománnyá minősítette. Akkor kezdődött az ország­ban a teljes függetlenséget kö­vetelő afrikaiak első politikai csoportjainak szervezkedése, megmozdulása. E szervezetek egyesüléséből jött létre 1962- ben Dar es Salaamban a Mo­zambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) élén Eduardo C. Mondlanéval, akit 1969-ben meggyilkoltak. A portugálok a végsőkig ragaszkodtak a hagyományos gyarmati formákhoz. Ennek reakciójaként 1964-ben fegy­vert fogtak a FRELIMO vezet­te felszabadító mozgalom har­cosai. tön előtt álló Volkswagen kis­buszba jutnia. A buszt rövid­del a szökés után megtalálták Nyugat-Berlin Tiergarten ke­rületében. Szemtanúk szerint a szökevény 2 nővel és 2 férfi­vel egy Golf személygépkocsi­ba ült át — s azóta nyomuk veszett. A „Lorenz-per” április 11- én kezdődött Nyugat-Berlin- ben. A per vádlottjai a „június 2” mozgalom tagjai, akiket az­zal vádolnak, hogy 1975. feb­ruár 27-én Peter Lorenzpek, a nyugat-berlini CDU elnöké­nek elrablói közé tartoztak. A monstre-per „szuperbiztosítá­sa” eddig több mint 3 millió nyugatnémet márkába került. A Mozambiki Népi Köz­társaságot 1975. június 25-én, a FRELIMO megalakulásának 13. évfordulóján kiáltották ki. Azóta az ország a fejlődés út­ján halad. A bányákban sze­net, vasércet és kis mennyiség­ben bauxitot termelnek. A gazdasági fejlődés alapja a mezőgazdaság. Legfontosabb terményei a gyapot, a tea, a kukorica, és a cukornád. Külpolitikájában Mozambik természetes szövetségeseinek tekinti a szocialista országo­kat. Különösen a Szovjetunió­val, az NDK-val, és Bulgáriá­val működik szorosan együtt. Álláspontja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben meg­egyezik a szocialista országoké­val. Hazánk és Mozambik között a kapcsolat nem újkeletű: népköztársaságunk támogatta a függetlenségi harcot, se­gélyszállítmányokat küldtünk élelmiszerből és gyógyszerből a szabadságért küzdő afrikai népnek. Gazdasági-kereskedelmi kap­csolataink még kezdeti stádi­umban vannak. Megállapodás született Ikarus autóbuszok szállítására, mi pedig Mo- zambikbói egyebek között gyógynövényeket, ébenfát és fűszereket szerzünk be. A gazdasági együttműködés lehetőségeinek bővítése cél­jából tavaly részt vettünk a maputód nemzetözi vásáron. Ugyanezt a célt szolgálták Jósé Cabaco közlekedési- és hírközlési miniszter budapes­ti tárgyalásai, amelyek során 1977. december 8-án kereske­delmi egyezményt, műszaki- tudományos együttműködési megállapodást írtunk aiá. Megvizsgáltuk az alumínium-, a villamos- és a gyógyszeripari, valamint a mezőgazdasági együttműködés lehetőségeit, amelyekről idén januárban Púja Frigyes külügyminiszter is tárgyalt Maputóban. Az 1977-ben aláírt műszaki-tudo­mányos együttműködési meg­állapodás munkaprogramja szerint mozambiki 'szakmun­kások képzését vállaltuk. Mo- zambikban magyar orvosok , vesznek részt az egészségügyi ellátásban. Kínai propaganda Vietnami nyilatkozat „Lorenz-per’’ Megszökött a vádlott A hét kérdései Remények és árnyékok Mondáié beugrása - Fegyverek helyett politika - Távozó kínaiak HÉTFŐ! Megnyílt az ENSZ-közgyfilés rendkívüli leszerelési ülésszaka. — Brzezinsklt Pekingben fogadta Hua Kuo-feng. — Az angol királynő hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazott. KEDD: Közleményt adtak ki az Iráni császár magyarországi látogatásáról. — Nlcolae Ceausescu Hanoiba érkezett. — Sztrájk, tüntetés, rendőrsortüz a perui fővárosban. — Véget én Párizs­ban a francia—afrikai csúcstalálkozó. SZERDA: Leonyid Brezsnyev üdvözlete Afrika kormányai­hoz és népeihez „Afrika napján”. — A francia fővárosban találkozott Tlndemans belga miniszterelnök és Mobutu. CSCTÖRTOK: Vance és Púja Frigyes találkozója New York­ban. — Brzezinskl hazautazott ázsiai körútjáról, amelynek során Kínában, Japánban és Dél-Korcában tárgyalt. — Mondale és Giscard d’Estalng Ismertette leszerelési elképzeléseit az ENSZ-közgyűlésen. PÉNTEK: Gromiko New Yorkban előterjesztette a szovjet leszerelést javaslatokat. — Palesztin—libanoni megállapodás, amelynek értelmében a PFSZ kivonja fegyvereseit Dél-Llba- nonból. — Kínai vádak a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. SZOMBAT: Gromiko Washingtonban a Fehér Házban fel­kereste Carter amerikai elnököt. — Haferkampf, a Közös Piac képviselője Moszkvába utazott. — Samora Maehel, mozambiki párt- és kormányküldöttség étén Pekingben tárgyal. Nlcolae Ceausescu Laoszba látogatott. A héten összeült az ENSZ közgyűlése. Rendkívüli ülés­szakának napirendjén a lesze­relés kérdése szerepel. Mi vár­ható New Yorkban? — ezt kér­di ma az egész világ. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet és a libanoni kor­mány között megállapodás jött létre, amelynek egyik eleme a PFSZ-nek az az ígérete, hogy beszünteti a fegyveres tevé­kenységet Dél-Libanonban. Új fejezetet jelent-e ez a palesztin mozgalom történetében? Pekingben vádakat hangoz­tatnak: a Vietnamban élő kí­naiakat állítólag „kiüldöz­nék” ... A közelmúltban más jelei is voltak annak, hogy Kí­na nyomást kíván kifejteni a délkelet-ázsiai térség országai­ra. Hogyan alakul Kína és ezeknek az országoknak a vi­szonya? MI VARHATÖ NEW YORKBAN, AZ ENSZ- KÖZGYULÉS RENDKIVU- H ÜLÉSSZAKÁN? _______ Az ülésszak már összehívá­sának puszta tényével is pozití­van volt értékelhető, most pe­dig, hogy összegyűltek New Yorkban a világ országainak vezető diplomatái, sőt egyes állam- és kormányfők is, a közgyűléssel párhuzamosan lét­rejövő találkozások, eszmecse­rék, tárgyalások képesek jóté­konyan kihatni a világ dolgai­nak alakulására — ugyanak­kor viszont nem tudni még, hogy eredeti célját mennyire éri el a közgyűlés, nehéz meg­jósolni, hogy milyen, valóban hatékony határozatokat, aján­lásokat hozhat a leszerelés ér­dekében ... A leszerelésre vonatkozó szovjet és amerikai elképzelé­sek különbségét jól mutatta Gromiko szovjet külügymi­niszter, illetve Mondale ameri­kai alelnök felszólalása. Míg az USA képviselője csak általá­nosságokat hangoztatott, és a közgyűlés részvevőiben csaló­dást keltett, addig Gromiko rendkívül átfogó leszerelési ja­vaslatokat ismertetett a Szov­jetunió nevében. Az atomfegy­verek gyártásának beszünteté­se mellett például még a ha­gyományos fegyverzet növelé­sének és fejlesztésének tilal­mát is tartalmazza a szovjél javaslat. Mondáié beszédében szovjet­ellenes rágalmak is elhangzot­tak. New York-i megfigyelők szerint ez most „divat” az ame­rikai diplomáciában ... Erede­tileg Carter maga lépett volna az ENSZ szónoki emelvényére, de ha ő is ilyen kijelentéseket tett volna, akkor nyilván ve­szélyeztette volna a Gromikó- val a hét végére kitűzött meg­beszéléseket. így aztán Mondá­iénak kellett „beugrania” a szovjetellenesség szerepébe, hogy „a karzatnak” eljátssza, amit ma az USÁ-ban az eny­hülés ellenfelei hallani és hal­latni akarnak. Ez természetesen nem az utolsó szava Amerikának. In­kább a tárgyalások újabb szakasza előtti taktikázásnak minősíthető: keménységet, hajt- hatatlanságot próbálnak mu­tatni. A Szovjetunió végtelen türe­lemmel keresi a megegyezés lehetőségeit, de — és ezt a dip­lomáciai finomságok ismerői észrevehetik — „nem megy a helyébe” Amerikának. Amit az is jelez, hogy míg az amerikai külügyminiszter ismételten Moszkvába látogatott, addig Gromiko egyszer Genfben ta­lálkozott amerikai kollégájá­val, az USÁ-ba viszont csak az ENSZ-közgyűlés kapcsán uta­zott, tavaly ősszel és most is. Ami, persze, az Egyesült Nem­zetek Szervezete bizonyos hasz­nosságát is jelzi. ÜJ FEJEZET KEZD0- DIK-E A PALESZTINÁI FELSZABADÍTÁSI SZER­VEZET TÖRTÉNETEBEN? Alighanem igenlő a válasz... A Palesztinái Felszabadítási Szervezet, amely nem is olyan régen még kategorikusan ta­gadta Izrael állam létjogosult­ságát, s amely fegyveres harcot hirdetett Izrael ellen, most először ad elsőbbséget az ön­álló palesztin állam kialakítá­sáért folyó küzdelmében a po­litikai eszközöknek. Dél-Liba­nonban ezelőtt „az el Fatah or­szágában” palesztin kiképző tá­borok voltak, ezeknek újra fel­állítása úgyszólván lehetetlen­nek bizonyul, mivel az ENSZ „kék acélsisakosai” meg akar­ják akadályozni a palesztin fegyveresek visszatértét Izrael területének közelébe. Az el­múlt hetekben több fegyveres összetűzés volt az ENSZ-erők és palesztinok között, amelyek francia, norvég, szenegáli stb. katonák halálát is okozták. (A nyugati sajtó minden egyes esetből világszenzációt csinált, és alkalmat talált a palesztin mozgalom egésze elleni vádak, rágalmak felújítására.) Persze, közismert, hogy a pa­lesztin mozgalom korántsem egységes, és az is világos, hogy dr. Georges Habbas szélsőséges csoportja a múltban többször is keresztezni igyekezett a Pa­lesztina! Felszabadítási Szerve­zet törekvéseit. Most pontosan az történt, amire számítani le­hetett: Habbasék, valamint más kisebb csoportok Arafat ellen fordultak. Arafat személyét Washing­tonból is támadás érte: Young, az USA ENSZ-nagykövete nyi­latkozott úgy, hogy Jasszer Ara­fat és a PFSZ nem képviseli igazán a palesztin népet. Per­sze, az ilyen nyilatkozat időzí­tése elgondolkodtató: éppen akkor hangzik el, amikor a PFSZ nagyszabású engedmé­nyeket tesz a libanoni kor­mánynak és az ENSZ-erőknek. Lehet, hogy az Egyesült Álla­moknak az volt a jobb, ha egyes palesztin fegyveresek — feltehetően provokációs céllal — szembeállították a palesztin mozgalmat a világszervezettel? HOGYAN ALAKUL KÍ­NA ÉS A DÉLKELET- ÁZSIAI térség Álla­mainak VISZONYA? A héten a kínai—vietnami viszony romlását újabb ese­mény jelezte: Pekingben hiva­talos nyilatkozat hangzott el a Vietnamban élő kínaiak állí­tólagos „kiüldözéséröl”. A kí­nai államtanács mellett műkö­dik egy bizottság, amely a kül­földön élő kínaiakkal foglalko­zik, nos, ennek a bizottságnak a hivatalos közlése szerint a Viet­nami Szocialista Köztársaság hatóságai intézkedéseket hoz­tak Vietnamban élő kínai származású személyek ellen. Hanoiban határozottan visz_ szautasították a kínai nyilat­kozatban elhangzott vádakat, és közölték: a kínai állítások minden alapot nélkülöznek. Természetesen előfordulhat, hogy kínai származású vietna­mi állampolgárok távozni kí­vánnak az országból, joguk és lehetőségük is van erre, de „kiüldözésről” szó sincs. Más kínaiak is távoztak a héten Vietnamból: olyan kínai szakértők, akik korábban lét­rejött kínai—vietnami megál­lapodások alapján mintegy húsz, kínai segítséggel épülő új létesítményben dolgoznak. Pe­kingben úgy döntöttek, hogy megvonják az ilyen támogatást a VSZK-tól... Mindez beleillik abba, hogy a jelenlegi kínai vezetők görbe szemmel nézik az egységes és erős Vietnam kialakulását déli szomszédjukban, nincs ínyük­re, hogy a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság nem a pekingi politikai vonalra állt rá. Ügy érezhetik, hogy az 50 milliós, új Vietnam a kínai terjeszke­dés gátja lehet Délkelet-Ázsiá, ban. Ennek következménye lehet hogy Kambodzsa ösztönzést és támogatást kap Kínától a Vietnam elleni akcióihoz. Pe­kingi pártfogók nélkül aligha fogalmaznának ma úgy Phnom Penh-ben, hogy „akár hétszáz (!) éven át” harcolni fognak és „kétmillió ember feláldozásá­val” fogják „teljesen megsem­misíteni az ötvenmillió vietna. mit...” Kambodzsának pedig ott lenne a helye Vietnam mel­lett, hiszen a két nép együtt küzdött a közös ellenség, az amerikai imperializmus ellen. Pálfy József EXPORT-IMPORT. Olaj a* Egyesült Államokba — fegy­verek a Közel-Keletre. (Az International Herald Tribune karikatúrája.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom